Észak-Magyarország, 1971. július (27. évfolyam, 154-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

1071. július 18., vasárnap ÉSZAK-MAGVA RORSZÄG I „A titkár bácsi üzeni...” AZ ÉPÜLET homlokza­tán tigris, vagy olyanféle vadállat feje díszeleg. A klasszicizáló Wald both- kastély nyilván megihletle annak idején a falusi mes­tereket is. S, ha már any- nyi évtizede bírja ez a gipszöntvény az idők pró­báját, a kőművesek most is megkegyelmeznek neki. Meg aztán nemigen lesz ettől se vonzóbb, se taszi- tobb a tanácsháza. . A nyári meleg kedvez a mestereknek, gyorsan köt most a malter, hamar szá­rad a mész, meg a festek. Ámbár a tanács titkára meg igv sincs megelégedve a munka ütemével. Ü.i sep­rű, jól seper — mondják a tolcsvaiak. S ami igaz, az igaz, olyan a falu, mint mi­kor új házasok költöznek az elhanyagolt, gyomverte portára. Mindent meg akarnak szépíteni, változ­tatni, fáradtságot: nem érez­nek, s rövidnek tartják a napokat. A tanacsháza miatt mar nem kell röstellkedn i, olyan tiszta es szép arcú, amilyen csak lehet egy él- tesébb hölgy, ha kellően kozmetikázzak. Épül az ú.i tüzoltószertár es vele egv fedél alatt a klub. Az ősi templom előtti térré (eb­ben a templomban őrizték a legenda szerint egy éjen át István királyunk koro­náját) rózsákat ültettek. Ide már csak a Műemléki Felügyelőség milliói hiá­nyoznák. Es dolgoznak az egykori bárókastélyon \s. Egyébként ez az épület most a központi iskola. Az. építmény állagát, valahogy jobban sikerült megőrizni, mint a kastélyokét, általá­ban. A báró könyves ember hírében állt, nagy értékű bibliotéka, s levéltár bizo­nyította ezt. A löliánsokat, régi iratokat persze meg­emésztették a viharos idők, de a míves faragást) tölgy­fapolcok-, csiszolt üvegü szekrények szinte sértetle­nül megmaradtak. Az egy­kori könyvtár (a tolcsvai tanárokból nem hiányzik a prakticizmus) pillanatnyi, lag az iskola fizikai, ké­miai eszközeinek ad ott­hont. Pillanatnyilag, mert. őszre ebben a teremben nyílik a vidék első jelentő­sebb iskolai könyvtára, amely bemutató tanítások­ra (a könyvtár szerepe az oktatásban!) épp úgy al­kalmas lesz, mint író—ol­vasó találkozókra, klubes­tekre. Milyen jó lenne, ha Béres Ferenc és együttese nyitná meg. egy' ,,rendha­gyó" irodalmi órával, amit' annyira szeretnek a gyere­kek. EHHEZ AZONBAN még „be kell epileni” azt a 30 ezer forintot, amit a me­gye, a járás es a község összefogásával sikerült elő­teremteni. A pénz, a pénz! Abból kellene sokkal több, — is­mételgeti a tan ács t itkára. Mert nézzük csak a kas­télyt.. vagyis az iskolát. Ennek az „örökségnek'’ kö­szönhető, hogy Tolcsván csak egy' műszakban taní­tanak. De az epület meg­szokta. hogy' pénzes ember a gazdája. Az eddigi javí­tások már több mint 600 ezer forintot követeltek, s a bádogtetönek még csak kétharmadák sikerült ki­cserélni. Aztán itt a köz­művesítés. A régi vezeté­kek már elavultak. Őszre mégis lesz itt meleg víz, s nemcsak itt, hanem a pe­dagógus lakásokban is. öl tanári lakást korszerűsíte­nek most. (Gázbojlerekről nyilván még Waldboth bá­ró sem álmodott.) Kretovics Sándor titkár alaposan mogsétaltat a fa­luban. Nem árt az, ha mindenről szemel vesen gvózödi k meg az ember. Közben beköszönünk a napközi otthonos óvodába (90 gyereket „őriznek" itt), megállunk az utón néhány szóra a községi könyvtá­rossal. (A „kartánsnő” 13 ezer kölet gazdája.) És el- nézegetjük a kísarnhaz ki­rakatait is. Az idegen nem hinné, hogy a titkár csak két esz­tendeje került ide. Nem a helyismerete miatt, hiszen egy 3441 lelkes faluban nem olyan nehéz tájéko­zódni, hanem igazán „tolcs- vaiva" válni, az már nem olyan könnyű. Mert, ha valaki „csak” hivatalnok, nem tud an­nak így' örülni, hogy' két. pedagógus ismét lakást épít, hogy megjavítják az iskola tetejét, hogy rózsát ültetnek, hogy' jó a koszt a napköziben, s hogy meg­rendelhették a bojlereket. Tolcsva kisközség. A fel­újítás. a vásárlás, a kátyús kövesül, az időverte temp­lom itt nem csupán objek­tív lehetőség és valóság, hanem személyes ügy; öröm, amit otthon vacsora közben is el kell mondani, es bosszúság, ami megke­seríti az étel izét is. ÍGY HAT SZOT sem ej­tünk a közigazgatas ama változásáról, mely az isko­lákat, pedagógusokat. a községi tanacs hatáskörébe helyezi és gondjaira bízza. A törvény itt úgy „szólal meg", hogy a titkár meg­állít egy iskolásforma gye­reket az utcán, s azt mond­ja: kisfiam, szólj mar be az igazgató bácsihoz, hogy holnap reggel ott. lesznek a mesterek . .. Jó törvény ez, tt mi .tör­vényünk! Gyarmati Béla Ahol a tanácselnök is énekel „A Uszkár csonka torony. Beleakadt az ostorom...” A szövetkezeti énekkarok országos találkozóján, Szol­nokon megyénk kórusai közül a Tolcsva es Vidéke Általános Fogyasztási es Értékesítő Szövetkezet olaszliszkai férfi kara ezüstkoszorüs minősítést ért, el. Sikeres teljesítmé­nyéért. meghívást kapott a kórus a dunamenti III. folklór fesztiválra, Bajára. * Az olaszliszkai férfi kó­rus újkeletűnek számít. Alig két éve szervezte meg Kántor Lajos, az általános iskola igazgatója. A község addig 6em szűkölködött jó hangú dalosokban, de nem volt, aki együttessé fogja össze őket. Pedig hogy mennyire bennük élt a szándék, az emberekben, bizonyítja: a hívó szóra készséggel jött mindenki, aki szeret és tud is énekel­ni. Az alapító tagok között ott volt — s máig példa­mutatóan jár a próbákra, szereplésekre — Páhi Mi- hály, a községi tanács el­nöke. S énekelt a kórusban a termelőszövetkezet elnö­ke, Spisak József, meg a 8zakszövetkezeté, Bunda 'stván is. A húsz férfi három nem­zedéket képvisel. Sinyei ■József, aki már hét évtize­det megélt, most szövetke­zeti nyugdíjas, de tclen- nyáron ott van a hcli két ht'óbán, minden hétfőn es Dén teken este — s szép összhangban enekgl a 40 — '0 evesek derékhadával, inog a/< unokája-korú Ko- váes Lászlóval és Fran- novszki Istvánnal. A fog Csíkozásokat tekintve is Széles a skala: a kétféle szövetkezet tagjai, aztán a '’asúton dolgozók, a fo- "l'ásztási szövetkezet alkal- hlőrottai vág' különböző ?,?"kmiiiikások egyaránt ta­rhatók a kórusban. A 7, utes lehetősé­ge határain betűi — igyek­szik a köi-us műfaj válto­zatosságát jól kihasználni. Az c -szólamú népdal alapjaira epilve jutottak el jeles zeneszerzőink — Bar­tók, Kodály, Adám Jenó, Bárdos Lajos és mai köve­tőik — népdalfeldolgozár-j sainak igényes megszólal­tatásáig; Szerepelne tv mű­sorukon preklasszikus és klasszikus kórusművek, s napjaink mozgalmi dalai. Jó hírük, szives vendég­szeretetük vonzotta, hozzá­juk látogatóba. tanul­mányútra a nyári tovább­képzésen részt vevő karve­zetőket, megyénk minden részéből. S vendegek és házigazdák kölcsönösen ta­nultak egymástól ezen a hangulatos találkozáson. Ez a gyors befogadó-kész­ség a liszkai kórus egyik fő erénye. * Tokaj-Hegyaljának ez a regtől forgalmas Bodrog- menti tája korán a polgá­rosodás útjára tért. A jó- hírű szőlőnek-bornak nem­csak termelői, hanem ke­reskedői is javarészt innét kerültek ki, s innen a sző­lőműveléshez, borászathoz kapcsolódó kézművesek, iparosok. Mint „nyitott" te­lepülésnek, nincs sajátos, zárt népművészete. A lisz­kai kórus azzal tett tanú­ságot mégis egyedi találé­konyságról, hogy a más- honnét ide származott sok­féle tnüdal, bordal helyi változatait gyűjtötte össze, N tűzte műsorára. Vállalva az értékbeli eltéréseket, az esetlegességeket. — mert itt. ez, így hiteles megjele­li ilése egy adott társadal­mi környezetnek, érzésvi­lágnak. Ezzel dokumentálja majd híven, dallal-szöveggel a különféle hatásokat magá­ba fogadó, a változásokat gyorsan követő hegyaljai tájat és vele változó lakóit a kórus a Duna menti da­los találkozón is. R .1. Egy mosolyt megér H.iSONLAT. Biztosabb az a mcbdar. amely mar a markrm.bfm txm- De az a másik, ott a tartó*, taéa* énekelni fog. EGY ZSOCOKIHOZ. Aki csupán a tndxts kedvéiért halmozza, a tudást, az olyan, mint az, aki a pénzt a pénz kedvéért gyv-jti. Tanuljunk meg egy kicsit pa­zarolni. CSAK OKOSAN! Amerikában az. aki szereti a úsz­ta. levegőt, gondosan hecsukta háza valamennyi ob­iakat. Kazal László a műsorban Eenes fogyókúra — sok jo tanáccsal... — ezt az al­címet viseli a délután négy órakor kezdődő, derűsnek ígérkező hetven perc, amely a már nemzeti tulajdon­ságunkként ismert, gyomrunk iránti túlzott megbe­csülést veszi célba. A műsorban az ismert kabaré- szerzők es szereplők, más színészek es előadóművé­szek mellett a rádió különböző műsorainak ismert közreműködői is képernyőre kerülnek Hogy ez jó lesz-e fogyókúrának, most meg nem tudható. Délután­ra kiderül. A KEGYELMES ÜK SZÁRNYSEGÉDJE Egy kocka az áj filmsorozatból A szovjet hatalom első éveiben játszódik ez ötrészes kalandfilm, es az első csekisták harcainak, hősies ön feláldozásának állít emléket. Központi alakja Kolco' kapitány, a cseka tisztje, aki — hogv pontos híreket szerezzen — beépül a fehérgárdisták vezérkarába. A film cselekményvezetése közel all n nagy sikerű Koc­kázat, a lengyel Kloss kapitány kalandsorozatéhoz. Az első rész ma este negyed kilenckor jelentkezik. Kés, kanál, villa Mái) ás asztalánál mc% ismeretlen volt Napjainkban magatói ér­tetődő, hogy ha az ember leül egy terített asztalhoz, tányérja mellett ott talál­ja a kést, a kanalat és a villát, sokszor nem is egy­féle változatban. Nem min­dig volt; ez így: az evőesz­közöknek is megvan a ma­guk kultúrtörténete. * Az evőeszközök közül először a kés jelent meg. Már az őskor, a paleolit embere is ismerte a pat- tintgatott obszidiánból ké­szített kést, amelyen kagyló alakú ütiesnyomokat látha­tunk; ezek kialakításának egyes fázisairól tanúskod­nak. A kőkést a fémek megjelenésének sorrendjé­ben a bronz, a vas, majd az acélkés váltotta fel. Alakja a fémek használata óta nemigen változott, nye­lük díszítése azonban —- hozzáértő ötvösök keze alatt — mindig alkalmaz­kodott a kor stílusához és ízléséhez. Parasztságunknál hajdan kés bizony nem minden­kinek jutott. A kenyérsze­gő késsel darabolták fel a húst, s mindenki körmei közül falatozott. A késes­mesterek munkái azonban egyre jnkább hozzájuk is utat. találtak s a különböző bicskák (csillagos, halas stb.) a szabadban is, otthon is jól felhasználhatok vol­tak. A Kanalat a rómaiak hasz­náltak először; bronzból készült. A roman stílus, de meg jobban a gótika korá­ban az ezüst, jött divatba s nalt. A gazdagabbaknál a középkor végén, az újkor elejen, akárcsak egész Európában, az ezüstkana­lak jöttek divatba. A férj­hez menendő lányok egy, vagy két tucattal kaptak belőle. Az ezüstkanalakat gyakran aranyozták, néha az egészet, néha csak a nyelét vagy a gombját. A kanalak nyelének díszítésében nem­csak a kor stílusa, de az ötvös ügyessége is megnyi­latkozott; ismerünk csavart nyelű, virágos és gombos kanalakat. Még alakos ka nalakrol is vannak ada taink: Báthory Kristóf a kanalak nyelét ugyan­csak gazdagon díszítettek. A reneszánsz óta, díszíté­sét kivéve alig változott; a barokk korban azonban már feltűntek az aranyka­nalak is. Kínában és Ja­pánban sokáig a porcelán volt az anyaga. A magyarság pásztorko- dó, nomád korszakában a higabb éteteket kagylóból es vesszőből készített ..ka nalakkat” ette. Ezeket a •fakanalak váltották fel, amelyeket még a XIX. szá­zadi parasztságunk is hasz­kincstávaban eg\ kürtőt fú­vó embert ábrázoló disz­szel ékes kanálról tesznek említési ; a Magyar Nemzeti Múzeum pedig egy, a 12 apostollal díszített Kanal sorozatot, őriz. * Az e\ oeszközok közül a villa jelent meg legkésőbb az asztalon. A XV. századig a legelőkelőbbek lakomáin is kézzel szedték ki a tál­ból a húst s igy is ették; bezsirosodott. kezüket a la­koma végén korbeadott me dencékben megmosták. majd megtörölték. Olasz­országban tűnt fel a villa, először ketágúak, majd ha- romágúak voltak, s nyelük gyakran készült nemes anyagokból: ezüstből, ele- fántosontbóL. ébenfából, maga a villa pedig aranyo­zott ezüstből, később acél­ból. Az olasz reneszánsz udvaraiból kiindulva egész Európában elterjedt: Fran­ciaországban a XVI. sza­zadban találhatok első nyomai. Parasztságunk sokáig vil­la helyett kézzel evett. Az első paraszti villák nádból készültek s a pásztoré,: meg a múlt században is hasz­nálták őket. De a ki rab i udvarban és a főúri csalá­doknál is sokáig ismeretlen eszköznek számított. Ga- leotti megemlékezi k arról, hogy a villa Mátyá, királv asztalánál is ismeretlen volt, a legelőkelőbbek ,s kézzel ettek. Mátyás 1-: rály az első villákat Bea!r.\-szál kötött házassága után a íerrarai hercegtől kapui ajándékba. Nem volt villa Hyppolit egri érsek, de 11. Lajos magyar király ingó­ságai között sem. A XVI. század közepétől azonban egyre gyakrabban találko­zunk vole. A XVII, század­iól a lányok azonban ugyanannyi villát kaptak, mint kanalat. A gombos nyelű voll a legdivatosabb, de h egyi kristál v- nyel ű csont- es tengerinád-nyelü villa sem volt ritka. A na­gyobb villák nyelére gyak­ran véstek az étkezéssel kapcsolatos bölcs szenten­ciákat. Ma délután és esír: Egy tarka műsor, meg egy In-film LEHET EGY KILÓVAL KEVESEBB

Next

/
Oldalképek
Tartalom