Észak-Magyarország, 1971. július (27. évfolyam, 154-179. szám)
1971-07-17 / 167. szám
1971. július 17., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Tengerészek iskolája A Schmidt hadnagy nevét viselő herszoni tengerészeti iskola hallgatói a „Barát" vitorláson végzik gyakorlatukat. hallgatók pedig a híres „Barát." nevű vitorláson történő tanhajózás előtt állnak. Mintegy kétezer ember tanul ■ Herszonban (az Ukrán SZSZK déli részén), az 1905- ös első orosz forradalom részvevője, Schmidt hadnagy nevét viselő tengerésziskola négy fakultásán. Ez az egyik legrégibb tengerészeti iskola a Szovjetunió tizenegy hasonló intézménye közül. Az iskola 137 éves fennállása óta a tengeri flotta több mint 13 ezer szakemberét készítette fel. Az iskola végzett tanítványai között admirálisokat és tudósokat is találunk, többen lettek közülük korszerű tengerjáró hajók tisztjei, kapitányai. Most éppen vizsgaidőszak van. A végzősök négyévi tanulás után, diplomával a kezükben leendő munkahelyük felé indulnak. Az első éves A leendő tengerészek az első tengerre szállás előtt ezen a hajón, a kikötőben tanulnak meg a kötélzettel bánni, ügyesen járni a vitorla- rudon, gyorsan felmászni az árbocra. Persze mielőtt a gyakorlati foglalkozásokra áttérnének, sok időt töltenek el az előadótermekben, a modern felszereléssel, szerkezetekkel, gépekkel, berendezésekkel ellátott laboratóriumokban. szertárakban. A tengerészeti iskola falui közül, a négy — hajóirányítói, hajógépószi. elektro- műszerészi, ráöióműszerészi — fakultásról kiválóan képzett szakemberek kerülnek ki. Böcsön láttuk: Ötletes újítás segíti az aratókat Bocs. Berzék és Sajólád közös gazdaságúban, a Haladás Tsz-ben nagyon jó ütemben halad az aratás. A nyolc kombájn nyújtott műszakban dolgozik, s egyre több mögöttük a tiszta tarló. Még gyorsabb is lehetne az aratás üteme, ha a terményeket szállító gépkocsik gyorsabban fordulhatnának a gabonaátvevő helyekről. Néhány kombájn egy-egy napon majdnem dupláját is le tudta volna aratni, ha gyorsabb lenne a gabonaátvétel. Ami az aratási munkák gyorsítását illeti, a tsz a maga részéről mindent megtesz. Egy ötletes, az aratók munkáját megkönnyítő, a szalmázást meggyorsító újítással is találkoztunk a gazdaságban. A Haladás Tsz kombájnjai mögött hat bálázógép „szedi fel" azonnal az értékes szalmát. Eddig elég sok munkál adott a tarlón szétszórt szalmabálák összeszedése és gépkocsira, vontatóra rakása. Az idei aratás kezdetére minden bálázógépet elláttak egy nagyon egyszerű csúszólemezzel. Erre mintegy 30 szalmabála fér fel, s ezeket egy-egy helyen lecsúsztatják a lemezről. Nem kell kü- lön-külön emelgetni a halakat. s a szalmát szállító jármüvek is gyorsabban haladnak. Panelek alumíniumból A Magyar Alumíniumipari Tröszt budapesti alumíniumszerkezeti üzemében megkezdte a termelést az az új gépsor, amelyen hűtőházak, mezőgazdasági létesítmények, hétvégi házak építéséhez alkalmas hőszigetelő alumíniumpaneleket állítanak elő. Ez a létesítmény csupán egyike kisebb beruházása az alumíniumipari tröszt fejlesztési programjának. Az ötéves tervidőszakot ugyanis az alumíniumipar az új beruházások üzembehelyezése- re, fokozottabb kihasználása és újabb létesítmények építése jegyében kezdte. A részleteiben most elkészült ötéves terv szerint 8,3 milliárd forintot fordítanak öt év alatt az alumíniumipar fejlesztésére. Ebből az első évben, tehát még az idén 2.t milliard forintot használnak fel. s ugyanennyit szánnak a jövő évi programra. Három fordulódul a K/V körül Asszonyok a faiparban A 400 löt is meghaladja a dolgozók száma Sárospatak egyik középüzemében a tanácsi érdekeltségű Faipari Vállalatnál. Egyik régi üzeme ez a városnak, amely hajdanában sok mindennel foglalkozott: a koporsótól, gyúródeszkától kezdve az ajtókig, ablakokig sokféle faipari terméket előállított. Manapság kialakult már a vállalat sajátos termelési arculata, s elsősorban parkettagyártással és az új csarnok elkészültével — egyre bővülő arányban nyílászáró szerkezetek készítésével foglalkoznak. De azért is emlegetik mostanában ezt az üzemet, mert évről évre több nőnek tud munkalehetőséget nyújtani: jelenleg dolgozóinak csaknem a fele leány és asszony. Hogy milyen nagy jelentőségű az exportra is termelő üzemben a nők munkája, kiderült ez abból a jelentésből, amelyet Solymosi Jenöné, a Faipari Vállalat nőbizottságának titkára terjesztett elő a városi nőbizottság legutóbbi ülésén. Eszerint a vállalatnál két szocialista brigád működik, amely már harmadszor nyerte el a kitüntető címet, s mindkét brigádnak minden tagja nő. Ezenkívül a dolgozó nők képviseltetik magukat a vállalat vezetőségében, sokan tagjai a párt- és a KISZ- alapszervezetnek, sőt a városi pártbizottságban, a városi tanácsban is többen tevékenykednek a Faipari Vállalat lányai, asszonyai közül. A közéleti szereplés mellett a szakmai ismeretekben is szívesen képezik magukat. Többen elvégezték a faipari gépmunkás tanfolyamot, a kézépíokú szakiskola levelező tagozatán négyén vesznek részt. Minden termelési ágban a szakképzettségüknek megfelelő bérezésben részesülnek, s különösen az ismeretes párt- és kormányhatározat óta lényegesen javullak a szociális és munkakörülményeikA keresetük általában véve 1000—1400 forint. az exportüzemben dolgozó szakmunkásnők azonban a 2200—2400 forintot is megkeresik, úgyhogy kereset dolgában a szorgalmasan dolgozó nők egyáltalán néni maradnak el a férfiak mellett. Szép fejlődésnek indult és Sárospatak gazdasági életében fontos szerepet tölt be a Faipari Vállalat. És hogy a hajdani kis üzem a kiváló minőségű parketták és nyílászáró szerkezetek termelésében évről évre kiemelkedő eredményt ér el, ebben kétségkívül nem kis része van az itt dolgozó lányok, asz- szonyok szorgalmának, szaktudásának is.’ Hegyi József A Búza téri autóbusz-pályaudvar a szokásos képet mutatja: egyik oldalon a glé- dába állított autóbuszok sorakoznak, de a másik oldalon állandó a mozgás. Induló es érkező autóbuszok manővereznek a szűk helyen a mindenhol átmászkáló gyalogosok között. A diszpécseri irodában Csorbái István forgalomirányító, és Urban Laci bácsi, az indító fogad. Az aprócska helyiség falain menetrendek, időbeosztások, hogy kinek hány óra hány perckor kell indulni, érkezni, mára menynyi fordulót kell megtenni. A számok káoszát csak a „bennfentesek" értik. Most megtelik az iroda. A néhány perc múlva indulók az órát nézegetik, menetlevelet töltenek ki. Itt van Ba- lázsfalvi János is, akivel „beutazom" a 4-es járat útvonalát Görömbölvre. Menet közben azt szeretném megtudni, mit jelent a buszvezetőknek a kalauz nélküli közlekedés. Felkapaszkodunk a vezetőBallonvédő kosarak Foto: Far zó József fülkébe. A tűző napon át.rne- legedett „pléhdobozban" legalább ötven fok meleg van. — Mikor könnyebb a munka, télen-e, vágj' nyáron? — Télen nem fázunk, de csúszós az út, köd van, nem lehet betartani az amúgy is szűk menetidőt. Nyáron meg aszalódunk a hőségben. — Jobb a KN, mint a régi volt? — Nekünk nehezebb. Nagyobb az idegfeszültség. Most már nemcsak az utat kell figyelni, hanem a percnyi szünetet jelentő megállóban is ügyelni kell, hogy oda ne csukjak valakit. A visszapillantóból ez nehéz. Zúg a motor, nehezen értjük egymás szavát. — Mióta vezet autóbuszt? — Három éve. Azelőtt, 1948-tól villamost vezettem. Az se sokkal könnyebb. — És a fizetés? — Háromezer körül, ha a havi 270 órát ledolgozzuk. Kevesen vagyunk, mindig elmegy valaki, főként a fiatalok, mert nem tetszik, hogy itt se vasárnap, se ünnepnap, és a szabad napokat sem tudjak mindig kiadni. A vállalat segít, ahogy tud. Most volt bérrendezés, de mivel .sokan mennek el a vállalattól. az ittmaradóknak még többet kell dolgozni. Ma hajnalban, 4 óra 15 perckor kezdtem, és 13 óra 35-ig vagyok szolgálatban. Közben megjártuk G öröm- bolyt, sikerült időre visszaérni. Bevergődünk a forgalmas és hepehupás főútról a pályaudvarra. Az utasok fújtatva szállnak le, a kocsiban is meleg van. Elbúcsúzom a vezetőtől, az üres kocsi fordul. és beáll a megállóba, én pedig újabb „házigazdámmal", Dorkó Lászlóval Szirmára indulok. Jó kedélyű, vidám ember a 3-as busz vezetője. A kalauz nélküli közlekedésről az a véleménye, hogy mégiscsak jobb, mint a régi volt. Nehezebb ugyan, de az utasokkal nem kell annyit veszekedni. Tudják, hogy a vezető nem láthat mindent a tükörből, csöngetés után már nem kapaszkodnak fel a mozgó járműre. Amíg volt kalauz. arra bízták magukat, csöngetéssel, figyelmeztetéssel nem törődtek, s ha valami nem tetszett, volt kivel vitatkozni. — Most nincs vita, hiszeö a vezetőfülkére ki van írva, hogy velem beszélgetni tilos. Veszekedni meg kifejezetten veszélyes, mert nem tudok az útra figyelni. Ez ugyan nincs odaírva, de szerencsére mindenki tudja. — Mióta vezet? — Húsz eve, ebből 11 év az, amit a vállalatnál töltöttem. Azelőtt távolsági járaton voltam, de az a vándor- élet nem nekem való. — Mennyit vezet naponta? — Átlag 200 kilométert. Ezzel az öreg jószággal. Kellene már néhány új kocsi, mert ezek a vénségek az ember lelkét is kirázzák. Ha meg elromlik, és a pályaudvaron nem tudnak másikat adni, akkor járatkiesésért az én béremből vonnak le, mintha legalábbis nem jelentkeztem volna időben az indulásra. Visszaérkezünk a Búza térre. Búcsúzóul még elmondja, hogy vízivásról ne is álmodjak, mert van ugyan szódavíz. de az olyan meleg — nincs hol hűteni —, hogy rosszabb a szomjazasixál. Így hát szomjasan ugyan, de ismét felkapaszkodom egy fülkébe, s a kocsi- elindul a Martintelepre. Pocsai Sándor, a 23-as „pilótája" elmondja, hogy még csak három éve dolgozik itt. s szerinte kalauzzal vágj' anélkül: tulajdonképpen mindegy. * — Ez fejlődést jelent ugyan, de rajtunk nem sokat segített. Más a baj. A hajsza ezelőtt is fárasztó volt, néha enni sem jut idő. Ma délelőtt 17 fordulóm volt, délután meg 19 a szokásos. Nem számoltam, de napjában körülbelül ezerszer leéli a kuplungot kinyomni. Fáj a lábam. Ráadásul ez a meleg... Nagy megkönnyebbüléssel széliünk lei a kemencének is beillő fülkéből. Csák három „fordulóm” volt, de nagyon elfáradtam. Akinek ma 17 fordulója volt, az hajnalban felkel, és holnap ismét vezet 200 kilométert, 9—11 órán keresztül. Vasárnap is. Nehéz kimerítő a munka, kevés az ember. Ezen segíteni a vállalat vezetősége sem tud. De a kicsi és korszerűtlen pályaudvart, a pihenőhelyiséget bővíteni lehetne. Egy hűtőszekrény is elkelne, hogy legalább a szódavíz hideg legyen ... Urósz Juli» BARC1KAIAK A kik nap, mint nap látják Kazincbarcikát, azok- . nak is feltűnik a varos dinamikus, céltudatos \ fejlődése. Óhatatlan, hogy az ember itt-ott ne ' érdeklődne az okról, a miértről, anélkül nersze, hogy \ pontos választ várna. De ezekből a válas-okbol azért > s más kiderül. Például: A gyönyörű könyvtár vezetője. Papp Attila mond $ el égy rövid történetet. — Szombaton délután igazi kánikulai hőségben < b.i”' n Sa! iVizincon. a .isi faluban. T hogy ezt a részt is szanálják és város épül a helyén. Mondom, kánikula volt. nagy hőség és éppen szombat \ délután, amikor mindenki a strandon van. vagy va- í lahol a kellemes hűvösben. Egy lélek sem' járt az ut- \ cán. Azaz mégis, összetalálkoztam tanácselnökünk- ? kel. Takács Istvánnal, aki két gyerekével járta a te- j rületet. Azt nézegette. — mondta aztán kérdésemre — s hogy hol is tartanak a szanálással, megfelelő ütem- \ ben megy-e minden. És bejárják az egész területet. ( megnézik majd az építkezéseket is. Nem talál eh- l hez jobb időpontot, kérdem tőle. mint éppen a sza- t bad idejét, a szombat délutánt? Nevetett és mondta, j hogy ehhez minden időpont jó. Meg legalább most a , gyerekeknek is megmutatja, hol mi épül. mi lesz > majd. Szerintem valahol itt is van a válasz arra a \ bizonyos kérdésre — fejezte be a könyvtár vezetője. \ Akit különben mindig érdemes felkeresni, ha Ka- > zincbarcikáról van szó. — Kétségtelen. Itt is van válasz a kérdésre... \ Egyébként maga, a könyvtár vezetője miért járt-kelt <; azon a területen, ugyancsak szombat délután, káni- 1 kulában? — Én? Hogy-hogy én? — Igen. Ha nem valami ... ^ — Nem. Egyáltalán nem. Nekem egyrészt, dolgom . 1 volt arra. másrészt meg gondoltam, ha már ott .iá- > rok. en is megnézem, milyen is arra az a szanálás ... ) <pi) >
