Észak-Magyarország, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-12 / 137. szám

ly/1. junius 12., szombat EbZAK-MAOYARÜRb-'Aü 5 Hinni kell a gyógyulásban ALIG EGY ÉVE, fiatal- asszony kereste fel a szer­kesztőségei. 1 — Szokatlan talán, amiért ide jöttem — mondta kissé zavartan —. de arra szerel­ném megkérni, mondjanak a lapban köszönetét a főor­vos úrnak és az osztály dol­gozóinak azért az áldozatos munkáért, amit a betegek érd ekében f ol y la Inak. Akkor próbáltuk megér­tetni az asszonnyal, hogy kü­lön köszönet az egészség- ügyieknek sem j áj' azért, mert becsületesen, úgy, aho­gyan azt kell, ellátják mun­kájukat. —■ Nem értik, hiúba ezt nem is -értheti, aki nem ment még át ezen — mond­ta az asszony. — Rákos vol­tam. Tudja mit jelent az? Azt hittem a halálos ítéle­temet hallot tam meg... és most egészséges vagyok ... öt éve egészséges vagyok ... híztam is azóta, dolgozom a hivatalban, visszakaptam az életemet. .. Köszönő cikk nem szüle­tett. Néhány hónappal ezelőtt levelet kaptunk egy .kis fa­luból. A levélíró arra kért, A nagymérvű lakásfej­lesztés, városrendezés és vá- rosrekonstrukció új útvona­lak létesítését, -tehermentesí­tő utak építését és a városi tömegközlekedés bővítését igényli az egyre nagyváro- siasabb Miskolcon. Mindezek biztosítására közlekedésfej­lesztési terv készült, amely­nek néhány részletéről — a Szemere rendezéséről, kettős villamosmegállókról — már szóltunk. Megírtuk azt is. hogy a Petőfi tértől kezdődő északi tehermentesítő út első része is megépül. Lapunk hasáb­jain azonban újdonság, hogy a IV. ötéves tervben a Ka­zinczy és a Széchenyi utca tehermentesítésére megépül a városi belső körút első szakasza. keressük fel, nagyon fontos közölnivalója van. — Szeretnék köszönetét mondani lapjukban a Sem- mehveis kórház onkológiai osztálya dolgozóinak ... Ismét egy köszönet. Ezek után ellátogattunk az osz­tályra. Dr. Buday István főorvos láthatóan zavarba jön, ahogy hálás betegeiről' beszélünk. — Itt vali|ban csak a kö­telességünket teljesítjük — mondja. Aztán arról beszélt, hogy az emberek tudatában még mindig úgy szerepel a rákos megbetegedés, mint a halá­los ítélet. Ha azonban idejé­ben találkoznak a beteggel, akkor szép eredményeket érnek el a gyógyításban. — A gyógyításon túl sokat beszélnek a bánásmódról... — Annak itt sajátosnak Kell lennie, mint minden olyan osztályon, ahol az át­lagos kórházi kezelési idő­nél többet töltenek a bete­gek. Sok türelemre van szükség, az kell, hogy egy kicsit, sőt, nem is kicsit, pszichológus is legyen az or­vos. Az orvos is, s a nővé­rek is. későbbi 3. sz. útjának meg- : építését is. Természetesen a meglevő \ úthálózatot is alaposan kar- | ban kell tartani. Számos ut­ca burkolatát kicserélik, és kiépítik a kisebb lakótele­pek (például a Gsanyik) fel­járó útjait is. A KPM a IV. ötéves tervben átépíti a Di­ósgyőr—Lillafüred közötti utat és jobb burkolatot kap a Győri kapu is, valamint folytatódik a Zsolcai kapu— Ady Endre utca—Latabár Endre utca közötti útsza­kasz korszerűsítése, és elké- | szül a gömöri közúti felül- j járója. A Miskolc városi Tanács 311 millió forintot fordít az) utak és hidak felújítására : és karbantartására. Meglátogattuk az osztályt, i Cser lm lmrénével, a fonó- i vérrel. Az egyik teremben j így fogadott minket egy fér- ! fi: — Tessék már várni egy j kicsit, mert a szobatársam 1 feltétlenül - beszélni szeretne) önökkel. Hallotta, hogy új- i ságíró jár az osztályon ... Hamarosan vissza is tér a j szobatárs, egy ötven év kö- ! rüli férfi. — Kérem szépen, engem i Pesten már kezeltek. Azt mondták, azonnal le kell j venni a fülemről egy gyor- i san terjedő daganatot. El­mentem az onkológiára, s : egy papirt adtuk, hogy hat hét múlva besorolnak... amikor azt. mondták, hogy i azonnal... itt, kérem, a fő- i orvos úr rámnézett, aztán az j órájára, majd így szólt — j most féf tizenkettő, ebédel- j jünk meg nyugodtan, s utá- í na megcsinálom. Így volt. Bordó szőnyeggel takart folyosón haladunk. Az udvar ! hátsó részén kis kert, a be­tegek hordták, bele a virá- ; gokat. A folyosó falán fali- j újság. A betegek gondos- j kodnak a cikkekről, képek- 1 röl, az orvosok az egészség- i ügyi jellegű ismeretlerjesz- j lésről. — Televíziónk is van — ] büszkélkedik a főnővér —, j az is egyik betegünktől. Hosszú ideig bent volt, s be­hozatta a készüléket. Azóta hazament már, de a televí­ziót még itthagyta egy ideig — kölcsön — ahogy mond- j ta. Korunk egyik legveszedel- i mesebb betegségét gyógyít- j jak itt. Sugárveszélyről be- j szélnek, de az osztály törzs- 1 gárdája évek óta helytáll. | Dr. Ferenczy Tibor, aki nő­gyógyászból képezi át magát onkológussá, már lassan ma­ga is a törzsgárdához fog ! tartozni. Egy orvosi állás azonban még mindig, évek 1 óta betöltetlen. VAJON TÉNYLEG a su­gárfertőzéstől való félelem ennek az oka? Mert ha így ; van, akkor nincs semmi aka- dúlva annak, hogy a hálás j betegek köszönetét nyilváno­san is tolmácsoljuk azok­nak. akik áldozatkészen dől- j goznak, akik helytállnak. (Adaniovics) Utak, utcák... A TÍZES JÁRAT lluinnli napfénytől ra­lld(lldil gyognak az üzem épületei, az irodaház keleti homlokzata megannyi tükröt tart a nap elé. A ke­rítésen kívül hihetetlenül friss, üde minden fa, bokor. Öttonnás IFA gépkocsi ka­nyarodik a kapuhoz. A ren­dész feljegyzi: a 10-es járat 5 óra 53 perckor visszaérke­zett az első fordulóból. A vezetőfülkében ülő két férfi arcán nyoma sincs a hajnalnak. — Jó! — kiált a szőke, gyerekképű fiatalember, amikor a hatalmas testű gépkocsi a rampa falához si­mul, aztán törékeny terme­tét meghazúdtoló lendülettel rakodni kezd. A tejeskannák a kocsi mélyére kerülnek, szépen, sorban egymás mel­lé. Az üvegekkel telt reke­szek, a kannák elé. a zacs­kós tejet tartalmazó kosa­rak a rekeszek elé. — Van politej! Ma jók le­szünk a boltokban! — szól be két kosár emelése közben a fiú a vezetőfülkébe. Míg a kapuhoz érünk, gyors számlaellenőrzést vé­gez az árukísérő. A többi a rendészek dolga. — Ejnye, fiam. hát miért akarod becsapni magad? Nézz csak utána! Keveseb­bet rakodtál. — Hát becsapná saját ma­gát — zsörtölődik félhango­san a rendész. — Ritkán fordul elő. de azért megesik — magyaráz­za a gépkocsivezető, amikor már az utcán járunk. Aztán a mindennapokra terelődik a szó. __I i/vi /J/flí kell ei í e a f lg} dim kocsira, csuda jól húz. Azt hiszem, a nyugalmamnak köszönhe­tem, hogy sohasem ért meg­lepetés az úton. Három éve kaptam meg a balesetmen­tes közlekedésért járó ki­tüntetés ezüst fokozatát. Re­mélem, egyszer az aranyat is elérem. — Olyan lenne a „főnök”, mint egy karácsonyfa, ha minden kitüntetését kitűzné egyszer! — Neked is lehet még, ne búsulj! A mindkettőjüknek tetsző beszélgetésnek egy útbaeső hejőcsabai bolt vet véget. Rahscs Mihály, az árukísérő lendületesen pattan ki a ;ko^ csibéi. — Maradjon. Nem sok az egész — mondja a segíteni akaró Galvács Jánosnak. — Egy hónapja dolgozunk együtt Mihállyal. Jól kijö­vünk, bár nagy a korkü­lönbség köztünk. Én 54 éves vagyok, ő meg alig múlt húsz. Sajnálom őt, ez a mun­ka nehéz... Nem fejezi be a monda­tot. — Mehetünk. Ez is meg­van ... — De fürge voltál, fiú! Most kezdtem mesélni, hogy zöldségtermesztő szakmun­kás vagy. Könnyebb mun­kát hagytál ott ezért a ne­hézért. — Kevés volt a pénz. Itt legalább fizetnek. Nem kis pénz ám az a 2500 forint! Csak nincs időm elkölteni. Hiszen még éjjel is dolgo­zunk. — Népi sok politéjet hoz­tunk ám — kacsint az ABC- áruház dolgozójára Mihály. — Jé, hoztatok zacskóst? — derül fel amaz. — Klassz fiú vagy. Miska! Egy-kettőre befejezik a ra­kodást,. s már a Bónis-telep kanyargós, hepe-hupás ut­cáin rázkódik a vadonatúj IFA-koosi. — Szó, ami szó. rossz a mi munkabeosztásunk. Este 11 órakor csörög az ébresztő­óra. Mások ilyenkor oltják el a lámpát. Egy órára jövünk dolgozni és délután fél 3-kor megyünk haza. Hosszú, ne­héz műszak. Aztán 22 van belőle egy hónapban. — Hetven-nyolcvan má­zsát mozgatunk meg egy műszak alatt.-— Szórakozásra csak a pi­henőnapokon jut idő és erő. Táncolni szoktam akkor. Hol a Vasas-klubban, hol a Katowice étteremben. Csak az a baj. hogs’- kevés a havi 9 pihenőnap. ,1 hatalmas egyre kevesebb a tej. Hejő- csaba, Bónis-telep, a ce­mentgyár. az Üttörőpark, G öröm boly, az Egyetemvá­ros és Tapolca boltjaiban, óvodáiban, iskoláiban rakta le a „tízes járat”. Az üres kannákkal, kosarakkal, re­keszekkel délben érkezik vissza a kocsi a tejipari vál­lalat telephelyére. A rend“sz bejegyzi: a 10-es járat meg­érkezett. Lévai Györgyi Harminc emberé a büfé? A Putnoki ÁFÉSZ 19tí9-ben kötött egy megállapodást a helyi KIOSZ vezetőségével a putnoki Tompa utcában működő büfé üzemeltetésére. A megállapodás szerint az ÁFÉSZ a forgalom 3 százalékát adja a KIOSZ vezetősé­gének, a fenntartási költségek — fűtés, világítás — a KIOSZ-t illetik meg. A büfé alkalmazottját a megállapodás alapján közösen választották ki. Az ÁFÉSZ ezt a helyiséget kiemelt ellátásban részesíti, saját termésű borok, palacko­zott sör, üdítő italok, cukorka, csokoládé és trafikáru kap­ható itt. Ezenkívül saját készítésű kolbászt is talál a büfé vendége. A zavarmentes üzemeltetéshez az ÁFÉSZ hűtőszek­rényt, gázrezsót és kávéfőzőt js biztosított. Pulnok nagyközség, de a Tompa utca környékén más ven­déglátóipar: egység nem működik, ez az egy büfé látja hat el a környéken lakó több száz embert. Eddig havonta 60— 70 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le, természetesen nemcsak a kisiparosokat, hanem utcán át minden arra járót kiszolgáltak. Most azonban vita keletkezett az ÁFÉSZ és a KIOSZ vezetősége között, mert utóbbi kifogásolta az utcán át történő kiszolgálást. Nézetük szerint csak azt szabad ki­szolgálni, aki pártoló tagkönyvvel rendelkezik. Ilyen köny­vek váltását azonban nem engedélyezik, s jelenleg a put­noki tagok száma nincs több harmincnál, a többi vidéki. Egy büfének a lakosság érdekeit kell szolgálnia, s nem harminc ember számára épült. Helyes lenne, ha az ÁFÉSZ és a KIOSZ között helyreállna az eddigi jó kapcsolat és to­vábbra is együtt tevékenykednének a környék egész lakos­ságának ellátásáért. Juhász Imre szövetkezeti ellenőr Megépül jelen tervidő­szakban az avasi út lakóte­lepi kiszolgáló szakasza és az avasi kilátóhoz vezető panoráma-út is. Ugyanakkor elkészül a tapolcai autóút befejező szakasza is. A belvárosi rekonstrukció első ütemének területén ki­épül az Ady-hídhoz vezető új útvonal, amely a Szilágyi Dezső utca meghosszabbítá­sával lehetővé teszi a KPM Az erdők jóléti szerepéről tartottak ankétot pénteken Debrecenben az ország min­den részéről érkezett erdő- gazdasági dolgozók, tudomá­nyos kutatók, városi vezetők, dr. Keresztesi Béla, az Er­dészeti Tudományos Intézet főigazgatója mondott beve­zető előadást. A második vi­lágháború óta 1956-ig ha­zánkban csaknem három- százezer hektárral nőit a fá­val beültetett terület. Az erdők biztosítják a talajvé­delmet, az egészségesebb környezetet, a tiszta levegőt, a kellemes környezetet. Az ülés után az ankét résztve­vői együttesen tekintették meg a debreceni nagyerdőt, annak legszebb parkjait. Típusjele: S—x sport gyermekkocsi Akifa megv & Azt a gyermekkocsil, ame­lyet a Miskolci Vasipari Vál­lalatnál készítettek és Mező­kövesden a kultúrcikkbolt- ban adták el, Kövesden, az Ady Endre utcában a fiatal Jacsó-házaspárnál találtuk meg. Jacsó János a Mezőköves1 di Járási Építőipari Szövet­kezet kőműves brigádvezető­je. A Mikszáth Kálmán ut­cában, egy új családi ház építésénél bukkantunk rá. — Én nem voltam a bolt­ban, nem én vettem a gyer­mekkocsit — mondta moso­lyogva a fiatal brigádvezető. — Én csak a pénzt adtam hozzá. De örülök, hogy ilyen gyermekkocsit választottak. Jacsó János éppen olyan Iára. Azóta vonzódom ehhez a mesterséghez. És így is akarok élni. Ilyen pontosan, mint ahogy ők dolgoztak, ahogy rakták a téglát tég­lára. A fiatal kőműves a hon­védségnél lett igazán mester­ré. Alakulata több nagy épít­kezésen dolgozott. Katonako­rában tette le a brigádveze­tői vizsgát is. 1968-tól dol­gozik a szövetkezetnél. Mun­kahelyével meg van eléged­ve. Nemcsak mint szakem­bert, hanem mint embert is sókra becsülik. Ezen a tava­szon lett tagja a kommu­nisták nagy családjának. Elérkezett az ebéd ideje. Jacsó Jánossal elindultunk hazafelé. Ha közeli a mun­kahely, akkor otthon ebédel, együtt a feleségével. Végig- beszéleettük az utat. őszinte és nyílt beszédű em­ber, mint amilyen őszinte és nyílt a homloka, a tekintete. '— Az én életem valóban belefér egy aprócska dióhéj­ba — mondta. — Szüleim földművesek voltak, öten va­gyunk testvérek. Apám most is a közösben dolgozik. Kis­iparosnál tanultam a* mes­terséget. Egyszer, gyerekko­romban sokáig néztem a kő­művesek munkáját. Láttam, milyen pontosan rakják a téglát a téglára. Téglát tég­Jacsó János boldog ember. Nem attól, mert mondja, ha­nem mert valóban az. A fe­leségéről, a lakodalmukról beszélt. 1969. február 8-án házasodtak. Jól emlékszik a napra. Szép idő volt, a nap is sütött. A lakodalom utáni hajnalon azonban vastag hó­takaró borította a földet. Az­nap talán csak ennyit vett észre a világból. Odaértünk édesapja öreg házához, az Ayd Endre ut­cában, ahol most ők laknak. jik meg. Az ajtóból fialal felesége mosolygott férjére, s miután észrevette, hogy a íecskefészket nézem, el is mesélte történetüket. Tavaly légpuskával ellőtték az egyik fecskének a szárnyát. Ök Jacsöék sokáig gyógyítgattúk, etették. És nagyon örüllek, amikor A tornácon a száradó pelen­kák fölött fecskefészek bú­a levegőben látták viszont. A ház csak kívülről öreg. Belülről fiatal. A hűs szo­bában modern bútorok és egy szép kis könyvtár foga­dott. Nem díszkönyvek, ha­nem olvasott könyvek. — Egyelőre így lakunk — mondta a fiatalasszony. — De már vettünk itt a közelben egy telket — vette át a szót a férfi —, építkez­ni akarunk. A szövetkezet segít ebben. Olyan lakást akarok, amelyben fürdőszoba is lesz. — És ha meglesz a ház — mosolyodon el a fiatalasz- szonv —, akkor jöhet a má­sodik gyerek. Üj ház. új gye­rek. Jacsó Jánosné. született Varga Mária is dolgozott kis­lányuk születése előtt. Mis­kolcon. a Ruházati Kiskeres­kedelmi Vállalatnál. 1973. október 14-én kell is­mét munkába állnoro. — mondta. — Merthogy Zsu­zsika 1970. október 14-én született. S mint végszóra, felébredt a kislány. Beleültették ab'oa a gyerekkocsiba, amelyet a Miskolci Vasipari Vállalat­nál készítettek, amelyet a Volán raktári munkásai szállítottak, amelyet a Me­zőkövesdi kultúrcikkbolt dol­gozói adtak el, s amelyet ők vásároltak meg. Aztán a gyermekkocsit, s benne a héthónapos Zsuzsikát kiguri- tották a napfényre. Szöveg: Oravcc János Kcp: Szabados György (Folytatjuk) A

Next

/
Oldalképek
Tartalom