Észak-Magyarország, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
1971. június 6., vasárnop ÉSZM.M&G¥A80RSZAG 5 Kincskereső kalapács Hosszú évek után végre teljesült kisdiák korom álma: ^kísérhettem útjára a kincskereső kalapácsot. Igaz, akkoriban a dél-afrikai gyé- Mántmezőkre, vagy a szibériai tajgába utazó geológus expedícióról álmodoztam, s 'host csak ide, a szomszédba, ® gyönyörű zempléni hegyek- “e kísérhettem el egyetlen hapra a föld kincseinek ku- tetóit, de az élmény így is Maradandó. Dr. Mátyás Ernővel, a Mádi ásványbánya Vállalat főgeológusával és munkatársával, Sánta Pál geológussal indu- teok útnak. A motor begyújtsa előtt még egy kis „leltet1” a terepjáró GAZ-ban. Sgyütt a felszerelés, a térkének, a kompasz, a gumicsiz- jhák (?), a kis hegybontó kapa, a mintavételhez szükséges zacskók, és ott hever a kocsi padlóján az elmaradhatatlan geológus „szerdám”, a hosszú nyelű kalapács, Érdemes folytatni... Felső-Kékeden szaporodik „expedíció”, felvesszük Húsz Zoltán bácsit, a nyugdíjas bányászt és geológust, a helyi idegenvezetőt, aki tenyerénél is jobban ismeri a környéket. A geológusok amolyan „helyi tudósítója”. Állandóan járja a hegyeket, kőzetmintákat gyűjt, sőt, ma- Sánszorgalommal már kisebb aknákat is mélyített, mert Meggyőződése, hogy a környék mélye még feltáratlan kincseket, szulfidos érceket rejt. Űticélunk a hegyek között csörgedező Lapis-patak és a kis Sátor-patak völgye. A la- i^ratóriumban már megvizsgált minták itt ezüst, arzén, antimon és más, szulfidos ércek nyomait jelezték. Ügy Játszik, érdemes folytatni, kibővíteni a kutatást. A kis GAZ valóságos csodákat produkál a járhatatlanak tűnő hegyi terepen, a ytemosásos patakvölgyekben. Fedj# hivatásos gépkocsivezetőik nincs, az luxus lenne. ”h£a a főgeológus ül a vo- láifáál. Amikor Mongóliában, a Góbi-sivatagban vezetett íöbb mint egy esztendeig egy magyar expedíciót, az ottani úttalan terepen szerzett gépkocsizásból is vezetői gyakorlatot. Már-már forrponton a hűtővíz, de nincs is hova tovább, csak erdő, sziklák, patakmeder. Hátizsákba kerül a felszerelés, s fel a gumicsizmát. Most; értem meg, miért kell szép nyáridőben ez a lábbeli. Szandálban kissé kényelmetlen lenne a patakmederben járni. Dolgozik a kapa A végcélhoz vezető út fárasztó, de csodálatosan szép. A szusszanásnyi pihenőknél gazdagodnak igen gyér geológiai ismereteim. Húsz Zoli bácsi egy kis, csillogó oxi- diánt emel fel. És dr. Mátyás Ernő elmondja, hogy a mai geológusnak ez semmit sem jelent, de bizony, tízezer esztendőkkel ezelőtt, a kincskereső ősember számára ez valóban kincs volt, hiszen ebből a fényes kövecskéből pattintotta első szerszámait. És aztán egy történet arról, hol, mi jelenti a kincs,et. Mongóliában, járható utaktól ezer kilométernyi távolságra, hatalmas kiterjedésű, a felszínen levő, 7—8 méter vastag antracitmezőt talált az egyik expedíció. Nálunk egy ország egész iparát fellendítő kincs lenne, ott továbbment a csoport, mert a helyi viszonyok hiányzó kincsét, a vizet kellett megtalálniok. A hegyet majdnem kettészelő, mély patakmeder oldalában gyakran dolgozik a kis hegybontó kapa, s az egyik helyen előbukkan a keresett, feroxidált pirít telér. Aztán kissé odább, pontosan ott, ahol a főgeológus szerint lennie ■ kell, egy másik, már egészen más színű kőzetet bont meg a kapa a vastag alomréteg alatt. És most már sűrűn koppan a geológuskalapács, telnek a mintazacskók. A lombok közt becsillanó napfényre tartják, vizsgálják, szinte kóstolgatják a kőzeteket. A laikus csak azt látja, hogy különböző színűek, szépek, itt-ott csillan bennük valami. A geológusok azonban valaminek örülnek. Olyasmit találtak, ami újra megerősíti az első minták laboratóriumi vizsgálatánál kapott eredményt. kijelölik az aknák helyéi — Réz? Ezüst? Antimon? — kérdem, de mosolyogva lehiggasztanak, hogy sok-sok laboratóriumi vizsgálat, ki- sebb-nagyobb kutatóárok, akna mélyítése, s ha érdemes, fúrások követik ezt az egynapos expedíciót. És majd csak akkor derül ki, milyen, s mennyi kincs van itt, e gyönyörű táj mélyében. Lelkesedésem lelohad, de ismét visszatér, amikor a szakemberek kijelölik az eljövendő kutatóaknák helyét, s hallom, hogy ők is telve vannak optimizmussal. Hiszen egyikük már arról beszél, hogy bányanyitáskor milyen könnyű lesz majd előrehaladni ebben a kőzetben. Pozsonyi Sándor Tisztább lesz-e Ózd? kimozdult a mélypontról a városgazdálkodási vállalat kitisztítás hagyományos eljárással — Kevés a pénz a fejlesztésre Megyénk gyárvárosát, Óz- dot jóakarattal sem lehetett soha sem a tiszta városok közé sorolni. Ennek oka egyrészt, hogy az ózdi gyár kéményei naponta több tonna port „pipálnak” a levegőbe, s a visszahulló ércpor vörös lepel! borít az egész városra, másrészt a város tisztaságáért felelős városgazdálkodási vállalat soha sem állt hivatása magaslatán. Nem véletlenül, ma is a városgazdálkodást tartják Ózdon a legnép- szerűtlencbb vállalatok egyikének. Három hónappel ezelőtt, új igazgatót neveztek ki a mélyponton levő vállalat élére. Az azóta eltelt időszak örvendetes és szembetűnő változást hozott. Rendszeresebb és alaposabb lett a város belterületén az utak takarítása, szervezettebb, gondosabb a szemétszállítás, és ami ebből okÚj fa feldolgozó Telkihányán A több mint 1100 holdnyi Erdővel rendelkező lelki- 3ányai Béke Termelőszövetkezet régi, kis fűrészüzemében mintegy másfél millió forint értékű, különböző fairül gyártott az elmúlt esztendőben. Az idén hozzákezdtek a fafeldolgozás korszerűsítéséhez. 150 ezer forintos költséggel új fafeldolgozó üzemet építenek. Az elkövetkező években korszerű fűrészgépeket is vásárolnak. 7 alá j védelmi bemutató a Bélus-völaybcn Az elmúlt esztendőkben a Cserehát lejtőin, a Bélus- völgyj Talajvédelmi és Víz- Gazdálkodási Társulat terültén került sor országosan 's a legszámottevőbb talaj- védelmi beruházásokra. Június 11-én, csütörtökön az itt végzett munkákat, az eddigi eredményeket ismertetik egy talajvf d:’mi bemutatón a ■negye mezőgazdasági szakembereinek. A bemutató során Demkó István, az Észak- Magyarországi Vízügyi Igaz- gatóság mezőgazdasági főmérnöke a talajvédelem időszerű kérdéseiről tart előadást, Rozgonyi András, a Bélus-völgyi társulat elnöke Pedig a helyi eredményekről tart korreferátumot. A tsz most készülő középtávú tervei előirányozzák, hogy a jövőben teljes egészében maguk dolgozzák fel a saját erdőkből kivágott fát, s ezzel tetemesen növelik a gazdaság bevételeit. Lemezhallgatás A Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ kezelésében levő reprezentatív könyvesbolt nemcsak könyveket árul, hanem hanglemezeket is. Tevékenységéért a hanglemezgyár jutalomban részesítette a bolt dolgozóit. A boltban egyébként a vásárolni szándékozók meg is hallgathatják a hanglemezeken levő zeneműveket. Szabados György felv. Erzsiké csak elköszöni... ... előre tudtuk mi ezt mindannyian, akik ismerjük, szeretjük és nagyrabecsül- jük őt: Kerekes Erzsébetet, a mi Erzsikénket, aki huszonhárom esztendőn át dolgozott a pártapparátusban, ha majd eléri a becsülettel, jó munkával megérdemelt nyugdíjkorhatárt, nem búcsúzik, csak elköszön tőlünk. Tegnap, június 5-én délben dr. Bodnár Ferencnek, a Központi Bizottság tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának dolgozószobájában került sor erre a mondatra: „Hát akkor elköszönök, elvtársak.'. ..” Őszintén szólva, legalább olyan nehéz helyzetben vagyok, mint Erzsiké volt. amikor átvette dr. Bodnár Fe- renctöl, Népköztársaságun); Elnöki Tanácsának kitüntetését, a Munkaérdemrend ezüst fokozatát: alig talált szavakat. Bizony, nehéz is ilyenkor szólni, hiszen az elmúlt ‘23 esztendő összes emléke, élménye egyszerre kéri a maga jogát, s az rendszerint úgy van, hogy egy icike-picike gombóc ilyenkor elszoritja az ember torkát. Megható, s nekünk, ottvoltak számára emlékezetes, kedves búcsúztató ünnepség zajlott le a megyei pártbizottság első titkárának szó bájában. Az ünnepelt hivatali felettesei: Dojcsák János, a megyei pártbizottság titkára, Kovács Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője szintén átérezték a pillanat felemelő ünnepélyességét- egy olyan elvtársnő válik meg a mindennapi munkától, aki több mint két évtizeden át szolgálta emberi odaadással a szocialista építés ügyét, aki utolsó dolgozó éveit a megyei .párt- bizottság gazdasági osztályán töltötte cl. s ahonnan most nyugdíjba vonul. De Erzsiké nem búcsúzott, túszén az olyan ember, mint ő, aki a párt katonájaként állt helyt mindenkori posztján, úgysem tudna tétlenkedni megérdemelt nyugdíjas éveiben sem. Mennyi mindent, mennyi személyes élményt, emlékei lehetne elmondani erről a huszonhárom évről! Azért is szorult cl Erzsiké torka, mert mindezt egyszerre akarta elmondani... — A megyei pártvezetés — mondotta dr. Bodnár Ferenc elvtárs — nagyra becsüli Kerekes elvtársnő munkáját, s c megbecsülés egyik jele, a Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa megbízásából átadott kitüntetés is. Kerekes Erzsébet, akit oly sokan ismernek a megyében. később, eddigi dolgozószobájában nekem ezt mondta: ..Mindent az édesapámnak köszönhetek!... 0 tanított meg igazi ügyért munkálkodni. Amikor megpillantottam azt a kis piros dobozt, mindjárt az én 82 éves bányász édesapám, tizenegy gyermek apja jutott eszembe...” * Kedves Kerekes János bácsi olt. Sajókaza-Sólyonibá- nyán! Erzsébet nevű lánya kitüntetéssel ment nyugdíjba. A gratuláció önnek is szól. Ónod vári Miklós szerűen követ kézi k: tisztá b b Űzd. Mester Gézát, a városgazdálkodási vállalat igazgatóját arról kérdeztük, minek köszönhető az örvendetes változás, s milyen lehetőség van a tisztaság további fokozására. Hangulati változás Mester Géza elöljáróban arról szólt, hogy a vállalatnál laza volt a munkafegyelem, hiányos az ellenőrzés, s nem egyszer a vállalat dolgozói is hozzájárulnak, hogy szemetes, piszkos legyen a város. Kukaürités után a szemétszállítók nem egyszer nagyobb szemetet hagytak maguk után, mint egy egész háztömb lakosai. De talán mindennél kifejezőbb, hogy a másfél száz dolgozót foglalkoztató vállalatnak egyetlen szocialista brigádja sem volt. — Az Özdi Kohászati Üzemekben jól bevált módszerhez folyamodtam. Mindenekelőtt anyagilag tettük érdekeltté a dolgozókat. Béremelésnél a végzett munka szerint differenciáltunk, ugyanakkor nagyobb feladatok elvégzésére célprémiumot tűztünk ki. Érdekes volt megfigyelni a nagyobb anyagi megbecsülés okozta hangulati változást. A jól dolgozók maguk torkolták le azokat, akik kimaradozásuk ellenére, markukat tartották. A második lépés a szocialista brigádok megszervezése volt. Bár a kezdeményezést néhányan megmosolyogták, az eredmény azt mutatja, nem volt hiábavaló. Hogy mást ne említsünk, április 4-e és május elseje előtt az úttisztító részleg brigádja társadalmi munkát is vállalt, hogy az ünnepek reggelén tiszta város várja az ébredőket. Lapáttal, seprűvel — Tisztább lett a város belterülete, tisztábbak a főbb utak, van-e lehetőség rá, hogy az egész város tiszta legyen? — kérdeztük a vállalat igazgatóját. — A jelenlegi. mostoha körülmények között, csupán jobb munkaszervezéssel ez nem biztosítható. Űzd köztudottan nagy területen fekszik, hosszú völgyekbe nyúlik a város, s negyvenezer ember után mindössze negyven ember takarít. Kezdetleges módon, városi ranghoz méltatlan körülmények között, lapáttal, seprűvel. Márpedig köztudott, hogy seprűvel csak a szemetet lehet eltakarítani, a por nagy részét, felverik, ami visszahull a varosra. A gépesítést egyetlen úttisztító, seprűs gépkocsi jelenti. Ennek is rossz az állapota, nincs biztosítva az alkatrészellátás, ezért naponta csak egy műszakban, éjjel dolgoztatjuk. Ha elromlik, ez sem lesz. Korszerű, fel- szippantós úttisztító gépkocsi kellene Ózdra is. Csakhogy erre nincs pénzünk. A legolcsóbb is 1 millió forint. — Milyen beruházásokat terveznek a közeljövőben? — A terveknek szűk határt szab a szűkös anyagi lehetőség. Mindenekelőtt a kukáskocsi-parkunkat kell bővíteni eggyel, s a szűkös fejlesztési keret miatt csak egy újabb seprűs gépkocsi vásárlását tervezhetjük. De azt is csak jövőre. Nem korszerű, de csak eddig ér a takarónk. Hogy mást ne említsek, egyéb gondjaink is vannak. A vállalat telephelyei szétszórtak, a dolgozóknak a minimális szociális létesítmények sincsenek biztosítva. Sürgős megoldásra vár -ez is. Az ózdi városgazdálkodási vállalat végre lei mozdult a mélypontról. Most kellene a segítség, nehogy újra megrekedjen. A vállalat jó munkáját régóta igénylik Ózdon. T. I. Amerre otthonok születnek Szigorú programjuk méri a perceket. A hatalmas szállító jármüvek az udvar végében veszik fel soktonnányi terhüket. Síneken szaladó daru választja ki az éppen következő paneleket; nem mindegy, melyiket, s még az sem, milyen sorrendben lakják a trailerre az elemeket. Hiszen odakinn, az építkezésen a toronydaru majd egyből a végleges helyükre emeli ezeket, hogy utána újra és újra fordulhasson terhéért a trailer. Bent, a házgyár „hajóiban” közben egyre készülnek az új, előre gyártott elemek. Födémek, oldal- és válaszfalak, homlokzati elemek, lépcsők formázódnak a sablonokban. De a házgyár csekély múltja is elég volt hozzá, hogy tovább gazdagodjon az üzem. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei megvalósították a térelemgyártó csarnokot: kész, berendezett fürdőszobák hagyhatják el az üzemet. Helyén van a fürdőkád, a mosdó, de ott a piperepolc és a tükör is. A házgyár főépületével életlenben a komplettáeiós üzem mutatja, hogy nemcsak dolgozik, hanem tovább is fejlődik a gyár. A munkások telepített üzemben, valóban ipari körülmények között varázsolják széppé, kompletté az épülő lakások ajtóit — a nyílászárókat. Azok az építők, akik itt. Alsózsolcán, a Miskolci Házépítő Kombinátban dolgosnak, már minden szempontból gyári, ipán munkát végeznek. A panelek nagy sorozatban készülnek. Az egyik Miskolcra, a másik Kazincbarcikára, a harmadik, a ne-, gyedik a megye más városaiba utazik innen. Indul a trailer. Felzúg az erős motor. Emlékszem, egyszer elkísértem útjára egy ilyen szállítmányt. Sima. jó úton haladtunk, a vezetőfülkében mégis rázkódott minden az erőlködéstől. Minden kanyar, minden kilométer próbára tette a vezetőt, míg célhoz értünk. A miskolci Győri kapu városnegyedét építették akkor. Az óriásdaru egymás után emelte helyükre a paneleket. Szemlátomást szaporodtak az emeletek. A mindennap ar a járók szinte fel sem ocsúdtak még, amikor ott sodtak előttük az új felépült a lakótelep. Most Diósgyőr felé a trailerek. És járnak gye lobbi nagyobb városába is. A panelek a helyükre kerülnek. A magasban emberek dolgoznak. Hegesztenek, szerelnek megállás nélkül. Igaz, van. hogy elakad a munka. Előfordul, hogy, az építők már vinnének, ele nem várja őket még a kész terület. Meg kell szakítaniuk az építést. Pedig ők mindig, mindig építenének. A panelszállító trailerek egyre hordják terhüket. Szigorú programjuk méri 4 perceket. S amerre járnak,. otthonok születnek. Üi otthonok. Nekünk. Flaoeik Tibor magaházak, járnak me-
