Észak-Magyarország, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-06 / 132. szám

1971. június 6., vasárnop ÉSZM.M&G¥A80RSZAG 5 Kincskereső kalapács Hosszú évek után végre teljesült kisdiák korom álma: ^kísérhettem útjára a kincs­kereső kalapácsot. Igaz, ak­koriban a dél-afrikai gyé- Mántmezőkre, vagy a szibé­riai tajgába utazó geológus expedícióról álmodoztam, s 'host csak ide, a szomszédba, ® gyönyörű zempléni hegyek- “e kísérhettem el egyetlen hapra a föld kincseinek ku- tetóit, de az élmény így is Maradandó. Dr. Mátyás Ernővel, a Mádi ásványbánya Vállalat főgeo­lógusával és munkatársával, Sánta Pál geológussal indu- teok útnak. A motor begyúj­tsa előtt még egy kis „lel­tet1” a terepjáró GAZ-ban. Sgyütt a felszerelés, a térké­nek, a kompasz, a gumicsiz- jhák (?), a kis hegybontó kapa, a mintavételhez szük­séges zacskók, és ott hever a kocsi padlóján az elmarad­hatatlan geológus „szer­dám”, a hosszú nyelű kala­pács, Érdemes folytatni... Felső-Kékeden szaporodik „expedíció”, felvesszük Húsz Zoltán bácsit, a nyug­díjas bányászt és geológust, a helyi idegenvezetőt, aki te­nyerénél is jobban ismeri a környéket. A geológusok amolyan „helyi tudósítója”. Állandóan járja a hegyeket, kőzetmintákat gyűjt, sőt, ma- Sánszorgalommal már kisebb aknákat is mélyített, mert Meggyőződése, hogy a kör­nyék mélye még feltáratlan kincseket, szulfidos érceket rejt. Űticélunk a hegyek között csörgedező Lapis-patak és a kis Sátor-patak völgye. A la- i^ratóriumban már megvizs­gált minták itt ezüst, arzén, antimon és más, szulfidos ér­cek nyomait jelezték. Ügy Játszik, érdemes folytatni, ki­bővíteni a kutatást. A kis GAZ valóságos cso­dákat produkál a járhatat­lanak tűnő hegyi terepen, a ytemosásos patakvölgyekben. Fedj# hivatásos gépkocsive­zetőik nincs, az luxus lenne. ”h£a a főgeológus ül a vo- láifáál. Amikor Mongóliában, a Góbi-sivatagban vezetett íöbb mint egy esztendeig egy magyar expedíciót, az ottani úttalan terepen szerzett gép­kocsizásból is vezetői gya­korlatot. Már-már forrponton a hű­tővíz, de nincs is hova to­vább, csak erdő, sziklák, pa­takmeder. Hátizsákba kerül a felszerelés, s fel a gumi­csizmát. Most; értem meg, miért kell szép nyáridőben ez a lábbeli. Szandálban kissé kényelmetlen lenne a patak­mederben járni. Dolgozik a kapa A végcélhoz vezető út fá­rasztó, de csodálatosan szép. A szusszanásnyi pihenőknél gazdagodnak igen gyér geo­lógiai ismereteim. Húsz Zoli bácsi egy kis, csillogó oxi- diánt emel fel. És dr. Mátyás Ernő elmondja, hogy a mai geológusnak ez semmit sem jelent, de bizony, tízezer esz­tendőkkel ezelőtt, a kincske­reső ősember számára ez valóban kincs volt, hiszen ebből a fényes kövecskéből pattintotta első szerszámait. És aztán egy történet ar­ról, hol, mi jelenti a kincs,et. Mongóliában, járható utaktól ezer kilométernyi távolságra, hatalmas kiterjedésű, a fel­színen levő, 7—8 méter vas­tag antracitmezőt talált az egyik expedíció. Nálunk egy ország egész iparát fellendítő kincs lenne, ott továbbment a csoport, mert a helyi vi­szonyok hiányzó kincsét, a vizet kellett megtalálniok. A hegyet majdnem ketté­szelő, mély patakmeder ol­dalában gyakran dolgozik a kis hegybontó kapa, s az egyik helyen előbukkan a ke­resett, feroxidált pirít telér. Aztán kissé odább, pontosan ott, ahol a főgeológus szerint lennie ■ kell, egy másik, már egészen más színű kőzetet bont meg a kapa a vastag alomréteg alatt. És most már sűrűn koppan a geológus­kalapács, telnek a mintazacs­kók. A lombok közt becsil­lanó napfényre tartják, vizs­gálják, szinte kóstolgatják a kőzeteket. A laikus csak azt látja, hogy különböző szí­nűek, szépek, itt-ott csillan bennük valami. A geológusok azonban va­laminek örülnek. Olyasmit találtak, ami újra megerősíti az első minták laboratóriumi vizsgálatánál kapott ered­ményt. kijelölik az aknák helyéi — Réz? Ezüst? Antimon? — kérdem, de mosolyogva lehiggasztanak, hogy sok-sok laboratóriumi vizsgálat, ki- sebb-nagyobb kutatóárok, ak­na mélyítése, s ha érdemes, fúrások követik ezt az egy­napos expedíciót. És majd csak akkor derül ki, milyen, s mennyi kincs van itt, e gyönyörű táj mélyében. Lelkesedésem lelohad, de ismét visszatér, amikor a szakemberek kijelölik az el­jövendő kutatóaknák helyét, s hallom, hogy ők is telve vannak optimizmussal. Hi­szen egyikük már arról be­szél, hogy bányanyitáskor milyen könnyű lesz majd előrehaladni ebben a kőzet­ben. Pozsonyi Sándor Tisztább lesz-e Ózd? kimozdult a mélypontról a városgazdálkodási vállalat kitisztítás hagyományos eljárással — Kevés a pénz a fejlesztésre Megyénk gyárvárosát, Óz- dot jóakarattal sem lehetett soha sem a tiszta városok kö­zé sorolni. Ennek oka egy­részt, hogy az ózdi gyár ké­ményei naponta több tonna port „pipálnak” a levegőbe, s a visszahulló ércpor vörös lepel! borít az egész városra, másrészt a város tisztaságá­ért felelős városgazdálkodási vállalat soha sem állt hivatá­sa magaslatán. Nem véletle­nül, ma is a városgazdálko­dást tartják Ózdon a legnép- szerűtlencbb vállalatok egyi­kének. Három hónappel ezelőtt, új igazgatót neveztek ki a mély­ponton levő vállalat élére. Az azóta eltelt időszak örvende­tes és szembetűnő változást hozott. Rendszeresebb és ala­posabb lett a város belterüle­tén az utak takarítása, szer­vezettebb, gondosabb a sze­métszállítás, és ami ebből ok­Új fa feldolgozó Telkihányán A több mint 1100 holdnyi Erdővel rendelkező lelki- 3ányai Béke Termelőszövet­kezet régi, kis fűrészüzemé­ben mintegy másfél millió forint értékű, különböző fa­irül gyártott az elmúlt esz­tendőben. Az idén hozzá­kezdtek a fafeldolgozás kor­szerűsítéséhez. 150 ezer fo­rintos költséggel új fafeldol­gozó üzemet építenek. Az el­következő években korszerű fűrészgépeket is vásárolnak. 7 alá j védelmi bemutató a Bélus-völaybcn Az elmúlt esztendőkben a Cserehát lejtőin, a Bélus- völgyj Talajvédelmi és Víz- Gazdálkodási Társulat terü­ltén került sor országosan 's a legszámottevőbb talaj- védelmi beruházásokra. Jú­nius 11-én, csütörtökön az itt végzett munkákat, az eddigi eredményeket ismertetik egy talajvf d:’mi bemutatón a ■negye mezőgazdasági szak­embereinek. A bemutató so­rán Demkó István, az Észak- Magyarországi Vízügyi Igaz- gatóság mezőgazdasági fő­mérnöke a talajvédelem idő­szerű kérdéseiről tart elő­adást, Rozgonyi András, a Bélus-völgyi társulat elnöke Pedig a helyi eredményekről tart korreferátumot. A tsz most készülő közép­távú tervei előirányozzák, hogy a jövőben teljes egészé­ben maguk dolgozzák fel a saját erdőkből kivágott fát, s ezzel tetemesen növelik a gazdaság bevételeit. Lemezhallgatás A Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ kezelésében levő repre­zentatív könyvesbolt nemcsak könyveket árul, hanem hang­lemezeket is. Tevékenységéért a hanglemezgyár jutalomban részesítette a bolt dolgozóit. A boltban egyébként a vásárolni szándékozók meg is hallgathatják a hanglemezeken levő ze­neműveket. Szabados György felv. Erzsiké csak elköszöni... ... előre tudtuk mi ezt mindannyian, akik ismerjük, szeretjük és nagyrabecsül- jük őt: Kerekes Erzsébetet, a mi Erzsikénket, aki hu­szonhárom esztendőn át dol­gozott a pártapparátusban, ha majd eléri a becsülettel, jó munkával megérdemelt nyugdíjkorhatárt, nem bú­csúzik, csak elköszön tőlünk. Tegnap, június 5-én dél­ben dr. Bodnár Ferencnek, a Központi Bizottság tagjá­nak, a megyei pártbizottság első titkárának dolgozószo­bájában került sor erre a mondatra: „Hát akkor elkö­szönök, elvtársak.'. ..” Őszintén szólva, legalább olyan nehéz helyzetben va­gyok, mint Erzsiké volt. ami­kor átvette dr. Bodnár Fe- renctöl, Népköztársaságun); Elnöki Tanácsának kitünte­tését, a Munkaérdemrend ezüst fokozatát: alig talált szavakat. Bizony, nehéz is ilyenkor szólni, hiszen az el­múlt ‘23 esztendő összes em­léke, élménye egyszerre ké­ri a maga jogát, s az rend­szerint úgy van, hogy egy icike-picike gombóc ilyenkor elszoritja az ember torkát. Megható, s nekünk, ott­voltak számára emlékezetes, kedves búcsúztató ünnepség zajlott le a megyei pártbi­zottság első titkárának szó bájában. Az ünnepelt hiva­tali felettesei: Dojcsák János, a megyei pártbizottság tit­kára, Kovács Mihály, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője szintén átérezték a pillanat felemelő ünnepé­lyességét- egy olyan elvtárs­nő válik meg a mindennapi munkától, aki több mint két évtizeden át szolgálta embe­ri odaadással a szocialista építés ügyét, aki utolsó dol­gozó éveit a megyei .párt- bizottság gazdasági osztályán töltötte cl. s ahonnan most nyugdíjba vonul. De Erzsiké nem búcsúzott, túszén az olyan ember, mint ő, aki a párt katonájaként állt helyt mindenkori poszt­ján, úgysem tudna tétlen­kedni megérdemelt nyugdí­jas éveiben sem. Mennyi mindent, mennyi személyes élményt, emlékei lehetne elmondani erről a huszonhárom évről! Azért is szorult cl Erzsiké torka, mert mindezt egyszerre akar­ta elmondani... — A megyei pártvezetés — mondotta dr. Bodnár Fe­renc elvtárs — nagyra be­csüli Kerekes elvtársnő mun­káját, s c megbecsülés egyik jele, a Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa megbízásá­ból átadott kitüntetés is. Kerekes Erzsébet, akit oly sokan ismernek a me­gyében. később, eddigi dol­gozószobájában nekem ezt mondta: ..Mindent az édes­apámnak köszönhetek!... 0 tanított meg igazi ügyért munkálkodni. Amikor meg­pillantottam azt a kis piros dobozt, mindjárt az én 82 éves bányász édesapám, ti­zenegy gyermek apja jutott eszembe...” * Kedves Kerekes János bá­csi olt. Sajókaza-Sólyonibá- nyán! Erzsébet nevű lánya kitüntetéssel ment nyugdíj­ba. A gratuláció önnek is szól. Ónod vári Miklós szerűen követ kézi k: tisztá b b Űzd. Mester Gézát, a város­gazdálkodási vállalat igazga­tóját arról kérdeztük, minek köszönhető az örvendetes vál­tozás, s milyen lehetőség van a tisztaság további fokozásá­ra. Hangulati változás Mester Géza elöljáróban arról szólt, hogy a vállalat­nál laza volt a munkafegye­lem, hiányos az ellenőrzés, s nem egyszer a vállalat dol­gozói is hozzájárulnak, hogy szemetes, piszkos legyen a város. Kukaürités után a sze­métszállítók nem egyszer na­gyobb szemetet hagytak ma­guk után, mint egy egész háztömb lakosai. De talán mindennél kifejezőbb, hogy a másfél száz dolgozót fog­lalkoztató vállalatnak egyet­len szocialista brigádja sem volt. — Az Özdi Kohászati Üze­mekben jól bevált módszer­hez folyamodtam. Mindenek­előtt anyagilag tettük érde­keltté a dolgozókat. Béreme­lésnél a végzett munka sze­rint differenciáltunk, ugyan­akkor nagyobb feladatok el­végzésére célprémiumot tűz­tünk ki. Érdekes volt megfi­gyelni a nagyobb anyagi meg­becsülés okozta hangulati változást. A jól dolgozók ma­guk torkolták le azokat, akik kimaradozásuk ellenére, mar­kukat tartották. A második lépés a szocia­lista brigádok megszervezése volt. Bár a kezdeményezést néhányan megmosolyogták, az eredmény azt mutatja, nem volt hiábavaló. Hogy mást ne említsünk, április 4-e és május elseje előtt az úttisztító részleg brigádja tár­sadalmi munkát is vállalt, hogy az ünnepek reggelén tiszta város várja az ébredő­ket. Lapáttal, seprűvel — Tisztább lett a város belterülete, tisztábbak a főbb utak, van-e lehetőség rá, hogy az egész város tiszta le­gyen? — kérdeztük a válla­lat igazgatóját. — A jelenlegi. mostoha körülmények között, csupán jobb munkaszervezéssel ez nem biztosítható. Űzd köztu­dottan nagy területen fek­szik, hosszú völgyekbe nyú­lik a város, s negyvenezer ember után mindössze negy­ven ember takarít. Kezdetle­ges módon, városi ranghoz méltatlan körülmények kö­zött, lapáttal, seprűvel. Már­pedig köztudott, hogy seprű­vel csak a szemetet lehet el­takarítani, a por nagy részét, felverik, ami visszahull a va­rosra. A gépesítést egyetlen úttisztító, seprűs gépkocsi je­lenti. Ennek is rossz az ál­lapota, nincs biztosítva az al­katrészellátás, ezért naponta csak egy műszakban, éjjel dolgoztatjuk. Ha elromlik, ez sem lesz. Korszerű, fel- szippantós úttisztító gépkocsi kellene Ózdra is. Csakhogy erre nincs pénzünk. A legol­csóbb is 1 millió forint. — Milyen beruházásokat terveznek a közeljövőben? — A terveknek szűk határt szab a szűkös anyagi lehető­ség. Mindenekelőtt a kukás­kocsi-parkunkat kell bővíte­ni eggyel, s a szűkös fejlesz­tési keret miatt csak egy újabb seprűs gépkocsi vásár­lását tervezhetjük. De azt is csak jövőre. Nem korszerű, de csak eddig ér a takarónk. Hogy mást ne említsek, egyéb gondjaink is vannak. A vál­lalat telephelyei szétszórtak, a dolgozóknak a minimális szociális létesítmények sin­csenek biztosítva. Sürgős megoldásra vár -ez is. Az ózdi városgazdálkodási vállalat végre lei mozdult a mélypontról. Most kellene a segítség, nehogy újra megre­kedjen. A vállalat jó munká­ját régóta igénylik Ózdon. T. I. Amerre otthonok születnek Szigorú programjuk méri a perceket. A hatalmas szál­lító jármüvek az udvar vé­gében veszik fel soktonná­nyi terhüket. Síneken szala­dó daru választja ki az ép­pen következő paneleket; nem mindegy, melyiket, s még az sem, milyen sorrend­ben lakják a trailerre az elemeket. Hiszen odakinn, az építkezésen a toronydaru majd egyből a végleges he­lyükre emeli ezeket, hogy utána újra és újra fordulhas­son terhéért a trailer. Bent, a házgyár „hajói­ban” közben egyre készül­nek az új, előre gyártott ele­mek. Födémek, oldal- és vá­laszfalak, homlokzati ele­mek, lépcsők formázódnak a sablonokban. De a házgyár csekély múltja is elég volt hozzá, hogy tovább gazda­godjon az üzem. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei meg­valósították a térelemgyártó csarnokot: kész, berendezett fürdőszobák hagyhatják el az üzemet. Helyén van a fürdőkád, a mosdó, de ott a piperepolc és a tükör is. A házgyár főépületével él­etlenben a komplettáeiós üzem mutatja, hogy nemcsak dolgozik, hanem tovább is fejlődik a gyár. A munká­sok telepített üzemben, va­lóban ipari körülmények kö­zött varázsolják széppé, kompletté az épülő lakások ajtóit — a nyílászárókat. Azok az építők, akik itt. Alsózsolcán, a Miskolci Ház­építő Kombinátban dolgos­nak, már minden szempont­ból gyári, ipán munkát vé­geznek. A panelek nagy so­rozatban készülnek. Az egyik Miskolcra, a másik Kazinc­barcikára, a harmadik, a ne-, gyedik a megye más váro­saiba utazik innen. Indul a trailer. Felzúg az erős motor. Emlékszem, egy­szer elkísértem útjára egy ilyen szállítmányt. Sima. jó úton haladtunk, a vezetőfül­kében mégis rázkódott min­den az erőlködéstől. Minden kanyar, minden kilométer próbára tette a vezetőt, míg célhoz értünk. A miskolci Győri kapu vá­rosnegyedét építették akkor. Az óriásdaru egymás után emelte helyükre a paneleket. Szemlátomást szaporodtak az emeletek. A mindennap ar a járók szinte fel sem ocsúd­tak még, amikor ott sodtak előttük az új felépült a lakótelep. Most Diósgyőr felé a trailerek. És járnak gye lobbi nagyobb városába is. A panelek a helyükre ke­rülnek. A magasban embe­rek dolgoznak. Hegesztenek, szerelnek megállás nélkül. Igaz, van. hogy elakad a munka. Előfordul, hogy, az építők már vinnének, ele nem várja őket még a kész terület. Meg kell szakíta­niuk az építést. Pedig ők mindig, mindig építenének. A panelszállító trailerek egyre hordják terhüket. Szi­gorú programjuk méri 4 perceket. S amerre járnak,. otthonok születnek. Üi ott­honok. Nekünk. Flaoeik Tibor maga­házak, járnak me-

Next

/
Oldalképek
Tartalom