Észak-Magyarország, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-24 / 147. szám
1971. június 24., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 „Kesiyérkérüés” Sárospatakon Harminckétezer mázsányi kenyeret, és különféle süteményt készítenek évente Sárospatakon, ami — a lakosság számához viszonyítva — lejenként évi két mázsa fogyasztásnak felel meg. Természetesen kissé sok lenne, ha minden patakinak ennyi kenyeret kellene megennie, de szerencsére a mindig jó étvágyú pataki diákok leveszik ennek a ..tehernek” egy részét a helybeliek válláról. Aztán évente több tízezer vendég is ellátogat a nagy múltú városba. Ezt a számottevő kényér- mennyiséget mindössze három kis üzemben, afféle régimódi pékmiíhelyekben sülik, amelyek még a kisipari korszakból valók. S bár valamelyest. korszerűsítették őket. a szűk helyiségekkel, kellő aktározási lehetőségek híjával működő kis pékségek nem felelnek meg a mai követelményeknek. A Szabadság téri műhelybe például még ma is lajtlal kell a vizel szállítani a vasútállomás melletti kútból. A pataki kenyér ellen kevesebbszer. a péksütemények ellen azonban már gyakrabban merül fel kifogás, éspedig. ahogy a vállalat vezetősége óvatosan megfogalmazta: ..főleg a termék kis térfogatából eredően ...” A vállalatról készült, jelentéssel egyébként a városi tanács végrehajtó bizottsága is behatóan foglalkozott, és megnyugvással vette tudomásul Székely Elek megbízott igazgató bejelentését, hogy tervük szerint a negyedik ötéves tervidőszakban, legkésőbb 1975. december 31-ig 7 millió (100 ezer forintos költséggel új kenyérgyárat kivannak létesíteni Sárospatakon. <h. j.) AZ APRÓCSKA IRODÁBA, ahol ülünk, minduntalan behallatszik az írógépek kopogása, s 10 percenként csörög a telefon. A miskolci bo.y-szolgálat sokszorosító üzemében vagyunk,' Kocsis Lászlónak, a szolgálat vezetőjének társaságában beszélgetünk a boy-szólgálat indulásáról. és az azóta végzett munkáról. — Közel 10 éve annak, hogy létrejött a szolgálat. Kezdetben tíz fővel dolgoztunk. s akkor elég is volt ennyi ember az elvégzendő munkához. Jelenleg harmincnál többen végzik az alkalmi munkákat, amihez a bútorszállítás és költöztetés, a csatornaásás és sok egyéb munka tartozik. Van egy másik részlegünk is, a sokszorosító. Hat éve jött létre, s a budapesti Tempó Ktsz hasonló szolgáltatásának példájára dolgozik. Feladata, hogy a megrendelés szerint bizonyos példányszámban meghívókat, vállalati kollektív szerződéseket, érettségi tételeket és minden hasonló kis tételű nyomtatott anyagot elkészítsen. Hasonló profilú üzem az egész megyében nincs több, a Borsodi Nyomda csak nagy téielek nyomtatását vállalja. Megrendelőink még Szegeden. Debrecenben és Budapesten is vannak, postán küldik a sokszorosításra váró kéziratot. A pesti megrendelésnek egyébként humoros és kicsit hihetetlen előzményei vannak. Ehhez elöljáróban anvnyil kell tudni, hogy önálló boy-szolgálat nem létezik, mi a fodrász szövetkezet egyik általános szolgáltatást végző részlege vagyunk. A sokszorosító részleg ..nyomdájának cégtábláján” a következő olvasható: Fodrász Szövetkezet — sokszorosító. Alatta pedig: vállalunk stencilezést, papírvágást, nyomtatást, sokszorosítást. Egy kedves miskolci, aki éppen fényképezőgéppel sétált arra, ezt a cégtáblát lefényképezte, a képet pedig elküldte a Ludas Matyi Tücsök és Bogár rovatába. A Ludas megjelenése után pár nappal mór fel is keresett a budapesti józsefvárosi művelődési központ megbízottja egy munkával, s közölte, hogy a Ludas Matyi „információja” alapján választották a miskolci üzemet. — Van-e lehetőség a boy- szolgálat két részlegének fejlesztésére? — HELYHIÁNNYAL küzdünk mindkét részlegben. A 30 szállítómunkás azonban el tudja látni a feladatokat, nem is óhajtjuk a közeljövőben bővíteni a részleget. Azután, mi csak embert adunk a munkákhoz, kocsink nincs. ' Ha például költözik valaki, akkor tehertaxit a Volántól kell igényelnie. Azonban ha a megrendelő bejelenti, hogy melyik napra kapott taxit, mi akkor is adunk embert, ha más munka félbemarad miatta. így tehát különösebb fennakadás nincs. A sokszorosító részleg még fejlődhetne, de itt is akadály a helyhiány. Sokszor nem is vállalhatunk nagyobb tételű munkát, mert abba „belefúlunk”, elhúzódik a munka, pedig fő erényünk, hogy rövid határidőre vállaljuk az elkészítést. Most vásároltunk egy új gépet, segítségével — az üzembe helyezés utón — még tovább rövidíthetjük az elvállalt munkák határidejét — fejezte be Kocsis László. Új hely változó íseea A negyedik ötéves terv időszakában régi vágyuk teljesül Sátoraljaújhely lakóinak. A város főutcájáról véglegesen kitelepítik a forgalmat már erősen zavaró, „lassan zötyögő” kisvasutak A Sárospatakot és a hegyközi falvakat összekötő kisvasúi új pályáját a Konyva új medrének jobb oldali töltésén építik lel, és így a Bodrogköz és a Hegyköz életében fontos szerepet betöltő vonat a város szélén közlekedik majd. Az áttelepítéssel egyidőben 1974-ig korszerűsítik a város főútvonalát is. A közlekedést javítja majd az új aulobuszállomás. ahol forgalmi épületet, fedett várótermet és nyolc indítóállás! építenek. Az új ötéves tervben más létesítményekkel is gyarapodik a határmenti város. Többek között a Deák utcában 1(5 tantermes általános iskolát adnak át, a kórház mellett új, 32 munkahelyes orvosi rendelőintézetet építenek, az utcákban csaknem 8 kilometer hosszú gerinccsatornát fektetnek le. .szennyvízderítő telepük napi kapacitását 1200 köbméterrel növelik és a vállalatok összefogásával 100 férőhelyes óvodát alakítanak ki. A lakáshelyzet enyhítésére állami erőből 400 új otthont építenek és a tervidőszakban elkészül a város második nagyobb lakótelepe. Ezenkívül az OTP és a lakásépítő szövetkezet segítségével még mintegy 200—300 lakást készítenek. Az OTP például az úgynevezett Dörzsik-dűlő- ben családi és társasház formában 100 lakást épített és értékesít. Érdekessége, hogy minden lakáshoz pár négyszögöl szőlő tartozik majd. Mintegv 150 millió forintos költséggel megkezdik a jelenleg már túlzsúfolt kórház bővítését. A fejlesztés során 380 ágyas új pavilont létesítenek, a lebontásra kerülő régi. elavult épületek helyére. Így a kórház nemcsak korszerűbb lesz. hanem 107 ággyal gyarapodik is. Az újjáépítési munkákat 1976 után fejezik be. Kék tó., rákos tó5... ■ KN Mint korábban hírt adtunk már róla, július elsejével tér át a Miskolci Közlekedési Vállalat; a kalauz nélküli közlekedésre. Az előkészítő munkák zökkenőmentesen, a megfelelő ütemben folynak. Sóik villamosra rászerelték már a jegylyukaszOtt más a ... Ott egészen más a Bükk, mint mifelénk, mint itt Miskolc környékén. Ott. nem a zöld hegyoldalakon újra meg újra előbukkanó fehér sziklák adják vadregényességét, hanem a rengeteg. A magas hegyek tetején és a meredeken mély völgyekbe^ futó oldalakon olyan sűrű az erdő, hogy magasról nézve bársony takarónak tűnik. Mintha sosem járt volna érié az ember favágófejszé- jével, vagy újabb idők mo- toros fűrészével. Mintha a tölgy, cser, juhar és bükk ugyanaz lenne, mint amik ezer egynéhányszáz évvel ezelőtt a várépítő avarok útját kísérték. S ha mindez csak látszat is, az biztos, hogy az ég ugyanaz. Az ég kékje, amely párától habosán borul a hegyekre. Várkúton vagyunk. Az ország egyik legszebb, de még csak alig felfedezett kirándulóhelyén. A turistaház körül kerek kis tisztás. Innen vezet a kis gyalogösvény a kúthoz. A vár kútjához, amelyről e hely a nevét kapta. Ahhoz a kúthoz, amelyhez a' légi, avarkori erősség lakói jártak vízért. vagyis az egyetlen nagy termen. Az egyszerű bútorzató helyiség falain, bagoly, sas, harkály, rigó és még sokféle kitömött erdei madár ül vékony, száraz gallyakon. A sarokban, az ajtó mellett, a régi Tisza tv tetején nagy, öreg óra. Talán száz évnél is idősebb. Ingája áll. Nem is igen tud mozdulni már. — öreg már itt minden. Újítani kellene. No, azért nem panaszkodom. A vendégeim így is jól érzik magukat. Legalábbis azt mondják. S így is lehet, mert aki egyszer itt járt, az biztos, hogy sűrűn visszatér. — Miskolc környékéről is jönnek ide? — Jönnek bizony. Hogyne! Az ő jóvoltukból olvashatok időnként; Északot is. Mert a vendégek az újságot mindig itt hagyják. — S Borsodból honnan keresik még fel szívesen Várkutat? — A közeli Szomolyáról, Mezőkövesdről, szóval arról a környékről. tó berendezést, az autóbuszokra az utolsó két nap rakják fel. Előreláthatóan a jegyeladással sem lesznek problémák, hiszen a város 95 pontján árusítják majd a busz-, illetve villamosjegyeket. : trafikokban, végállomásokon, pályaudvaron, a Centrum Áruházban és a főbb forgalmas helyeken. Ezenkívül a csuklós szerelvényeken is lesz egy-egy járműkísérő, akiknél szintén vásárolhatók menetjegyek. A közlekedési vállalat felkéri az utasokat, főleg a fiatalokat, hogy ezentúl még kevésbé ugráljanak fel és le a járművekről, a villamosokon a berregő, a buszokon pedig a csengő megszólalásától kezdve. Budapesten a XI. kerületben, a Kelenvölgy és a Rózsavölgy közötti határban van a Kéktó-tér. A tér közepén pedig az egykori téglagyári tó. A tavat a Híradástechnikai Gépgyár horgász sportkörének tagjai vették gondozásba. A horgászokat akadályozzák az elszaporodott rákok, amelyek elpusztítják a halivadékokat. A sportkör tagjai most gereblyékkel vadásznak a napsütésben portközeiben tartózkodó rákokra. Egy-egy rákászás alkalmával több tucatnyi zsákmányt ejtenek Képünkön: jól fejlett példányok is akadnak a kifogott rákok között. — Kilenc éve vagyok itt. Karcagon születtem, de amikor kinőttem a gyereksorból, Pestre mentem. A jobb megélhetésért. Szakács lettem. Közben megnősültem, s tizenöt éves budapesti szakácskodás után fordítottam a szekerem rúdját erre. — Megbánta? — Nem. Elképzelni sem tudok szebb és jobb helyet magamnak. Bús Istvánnak, a várkúti turistaház vezetőjével beszélgetünk. S közben, körbe- körbe lüt tekintetem a társalgón, vagyis az ebédlőn. Vihar jön. Sietünk. Nehogy ott ragasszon a gyorsan íelózó út sara. Az erdő rohan az autó mellett. De így is látom, hogy a juhar-, tölgy- és bükkfák között igen sok akác is nőtt. Különös... Igen. Különös itt a Bükk. Egészen más, mint nem messze Siklókéinál. Ahol a tavak partján színes deko- rit falú víkendházak állnak. Itt a modern huszadik század, ott a régmúlt idők romantikája. Az avarkori váré, amelynek udvara az ásatások nyomán, húsz-harminc méter mélyből most tárul a mai ember szeme elé. S a kettő közt a távolság csak tíz-húsz kilométer... A zsomboly 9. A ZSOMBOLY, Bódvaszi- las közelében, amelyet 1911- ben vett számba a Földtani Intézet egyik expedíciója, s amelybe 1927-ben dr. Kessler Hubert négytagú expedíciója szállt le először, most — a Vecsem-expedíció kapcsán — úgy látszik, feltárja titkait. A hideget lehelő, sötét, a föld mélyébe vezető ismeretlen barlangakna már megadta magát a fáradhatatlan fiataloknak, akik megszállottként dolgoznak az eddig rejtett titkok feltárásán. Sokat lehetne és kellene beszélni a zsomboly szájáról, ahol munkába indulóban egymás után tűnnek el a vékony drótkötélen a hegymászók és barlangkutatók, vagy egymás után tűnnek fel sápadt, fáradt, agyagtól vörös arcukkal a lenti kínlódás után. A zsomboly szája az a hely, amely elválasztja a világosságot a sötétségtől, a pihenést a munkától, a kényelmet a kínlódástól. A zsomboly szája fölött frissen kivágott faácsolatok húzódnak át, amelyeken még tovább él — s amíg a fa teste, ereje bírja — tovább nő az ág, nő a levél. Ezekre a faácsolaiokra úgy lép az ember, mintha valami hosszú útra készülődne. Testét hevederek szorítják hóna és a lába alatt, fejét védősisak nehezíti. A zsomboly szájánál mindig van valaki, aki beköti a drótkötélre, és mindig van valaki, aki szerszámokat, felszerelési eszközöket rak az emberre, hogy a saját súlyánál nehezebben haladjon le a mélybe, készséget, erőt, önmagát, sokszor táplálékot, ivóvizet vigyen azoknak, akik lent dolgoznak, fáradnak, izzadnak, éheznek, szomjaznak. A megszállott fiatalokból álló expedíció tagjainak többsége hegymászó. Ök azért Szeretik, művelik, gyakorolják ezt a sportot, — többek között —, mert szeretik a magas hegyek szaígy látjuk a világot, ha kifele jövünk az aknából Kunkovács László felv. badságát. Most mégis a barlang sötétjébe, emberi életnek alig helyet adó kürtőkben, sziklarepedésekben dolgoznak, és érzik jói magukat Vajon mi hajija őket? Az, hogy olyan helyekre tegyék lábukat, ahol még ember sohasem járt, vágj’ nagyon kevesen, vagy olyan helyen hagj’ják kezük nyomát, ahol ember még nem dolgozott. Amikor íelszáll- nak a barlang mélj’éből, akármilyen fáradtak, mindig mosolj’ognak. És ez egj’álta- lán nem szokatlan, hiszen tele vannak, feszülnek a föld alatti világ élménygazdagságától. És este, vagy reggel, vagy délben, vagy délután a tűz körül mindig, mindenkinek van mesélnivalója. A történések közül most csak egyet emelnék ki. Amikor az egyik oldalaknában hatvan méter mélységben egy pele-párt találtak a vörös, vasoxidos anyagba fúródva, amelyek a téli álmukat aludtak. A holt anyagokkal való birkózásukban a hegymászók és barlangkutatók lent. a föld mélyében az élettel találkoztak. A mókushoz hasonló, de kisebb. zömök testű, az egéréhez hasonló fejű, hosszú farkú rágcsálók közül az egyik felébredt, és megharapta a hegjmiászó ujját. Az életet találó öröm a föld mélj’ében — mint egy nagyító alatt —•, erre csak még nagyobb lett. Ez a pele-par soha nem lett volna képes többé a napvilágra küzdeni magát ebből a mélységből. A HEGYMÁSZÓK, a barlangkutatók kihozták őket a napra. Aztán szabadon engedték. Júniusban ért véget téli álmuk. Oravee Janó* Boy-szolgálat a városban Eaént is olyan saép a* j Bükk. Mindenütt más arcot mu- ; tat Bíró Péter
