Észak-Magyarország, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-20 / 144. szám

1971. június 20., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 11 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A KGM Tüzeléstechnikai Kutatóintézet nyilvános pályázatot hirdet olaj- és «gázüzemre alkalmas direkt mű köd és sí máifnesszelepek hazai gyártásának eV megoldására (Vili. alkatrészekkel együtt.) Pályázni lehet 02—12 mm olajmágnesszelepek (15 kp/cm- nyomás elleni nyitás) V2”—1 ’^"QÓzszelepek (6 kp/cm- nyomás elleni nyitás) és 80—200 mm 0 (1 kp/cm- nyomás elleni nyitás) gázszelepek kategóriájában. A pályázónak legalább 2 méretű szelep műhelyrajzait, 1—1 mintapéldányát kell benyújtania. Segítséget kell adnia a gyártás betanításában. (Vidékieknek kiküldetést térítünk.) A pályadijak az alábbiak: I. díj 40 000 forint II. díj 20 000 forint III. díj 10 000 forint A díjakat felerészben a kihirdetéskor, felerészben a gyártás megindításakor fizetjük. Az összeg a termék gyártási jogának ellenérté''». A pályázatokat a KGM TÜKI Miskolc, Egyetemváros címre kell beküldeni. TÜKI IGAZGATÓSÁG IPARI TANULÓKAT FELVESZÜNK fonó-, szövőszakmára Jelentkezhet minden 11 életévéi betöltött. 8 általános iskolai végzettségűd rendelkező tintát. A gyár biztosit: kedvezménye" utazást, ebédet, díjta­lanul munkaruhát, tankönyveket. Kezdő tanulóbér havi 100-300 El. amely az előme­neteltől tiiggöen emelkedik. Sziilöklöl távol élő tanu­lóknak havi 300 Fi különélés! pótlékot, szülőknél la­kó fiataloknak havi 250 Ft + ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezni lehel bármely munkanapon, 1 10 óráig. Levélre részletéé tálékoztatást küldünk A nyál enne: Budapest, tv. Erkel u. 30. Személyzeti, oktatási osztály A Miskolci Ilűtöház azonnal felvesz hűtőgépkezelői vizsgával rendelkező IIÜTÖGÉPÉSZEKE1 12 órás munkaidő -f- 36 óra szabad. Bérezés megegyezés szerint. . Jelentkezni lehet: Magyar Hűtőipar Miskolci Gyara, Miskolc. Fonoda u.. munkaügyi osztályán. Megköze- ■■'hető a Béke térről, a ll-as busszal. A Gass-ügy, egy labdarúgó vidéki csapatban? avagy fejlődhet-e „Egyszemélyes csatársora van a DVTK-nak. Elöl ugyanis mindössze Gass har­col az újpesti védőkkel.” Ez a megállapítás a tavalyi Új­pesti Dózsa—DVTK labdarú­gó-mérkőzés után látott nap­világot a sajtóban. Akkori­ban valóban úgy nézett ki, hogy az ifjúsági válogatott csatára, a DVTK üdvöskéje, Gass István egy-egy mérkő­zésen egyedül birkózik egész védelmekkel. Jól játszott ,a diósgyőri fiú, szinte senki sem tudta lefejelni, szép gó­lokat rúgott, sokat vállalt magára, egyszóval pályafutá­sa felfelé ívelt. Évekig vár­tak rá Diósgyőrött, hogy va­lóban a csapat erőssége le­gyen, hiszen amikor bekerült az I.-be, többnyire az idő­sebb játékosok dolgoztak rá, s most úgy nézett lei, hogy Gass István visszafizeti a já­tékostársak, a szakvezetők és a diósgyőri szurkolók bizal­mát. Egyszer csak olyan hírek keltek szárnyra a DVTK há­za táján, hogy az ifjúsági vá­logatott edzője, aki később a Vasas szakvezetője lett, szívesen látná a Budapesti Vasasban. Ma már szóbeszéd tárgya ez a téma, és mint komplexum, kialakult az úgynevezett Gass-ügy. Edző cs játékos Az egyszemélyes csatársor, azaz Gass István teljesítmé­nye az utóbbi időben szinte érthetetlen módon visszaesett. A Videoton—DVTK találkozó előtt Mathesz Imre edző négyszemközt beszélt Gassal. Elmondta neki, hogy elége­detlen a játékával, és a küz­dőszellemével. Megkérdezte tőle, tud-e többet nyújtani, mert csak akkor állítja be a kezdő csapatba, Azt is el­mondta, hogy ha nem bizo­nyít, a következő két mérkő­zésen nem számíthat rá. Gass megígérte, hogy „haj­tani fog”. Sajnos, nem ez történt. Igen gyengén ját­szott, igy Mathesz Imre le­cserélte, és kihagyta a Salgó­tarján elleni kezdő csapatból. Sőt, még a kispadra sem ke­rült ... — de nem azért, mert el akar menni! Kel levél a Vasastól Időközben más dolgok is történtek. Néhány héttel ez­előtt levél érkezett a DVTK címére. A feladóik a Buda­pesti Vasas vezetői voltak. Tárgyalásokat kezdeményez­tek „bizonyos” fiatal tehet­ségek ügyében. A napokban újabb levelet kézbesített a posta, ebben már megnevez­ték Gass Istvánt. Eiigeczki Róbert, a DVTK elnöke elmondta, hogy a bajnokság végéig senkivel sem tárgyalnak ilyen ügyben. Ezt egyébként csak helyesel­ni lehet, hiszen rendkívül veszélyes dolog, és nem szol­gálja a sport ügyét, ha ép­pen a bajnokság finisében a jobb felkészülés, színvonala­sabb játék helyett azon vi­táznak, kit engednek el, es kit nein. Az elnök egyébként azt is elmondta, hogy a DV­TK elnökségének Gass ilstván a mai napig nem jelentene be távozási szándékát. Hang­súlyozta, hogy a csapatnál most minden emberre és minden energiára szükség volna, hogy a következő két mérkőzésen újabb pontokat sikerüljön szerezni. „'Nein adjuk ki!.,.“ Pénteken este együtt üli a DVTK labdarúgó-szakosztá­lyának vezérkara, Hörich Ti­bor és Mathesz Imre társa­ságában voltak a tartalék- és ifjúsági csapat edzői is. Ké­sőbb Gass István is csatlako­zott hozzájuk, mint a legille­tékesebb ... Hörich: Tibor a következők­ben foglalta össze a szakosz­tály véleményét: Mi úgy lát­juk, hogy Gass István képes­ségeinek megfelelően Diós­győrött is biztosíthatjuk a to­vábbi fejlődést. Ahhoz, hogy mi nyugodtan szembenézhes­sünk a közvéleménnyel, és a labdarúgás legfelső veze­tésével, csak akkor mondhat­nánk rá, hogy nagyobb csa­patban a helye, ha átlagosan legalább 75 százalékos telje­sítményt nyújtana a csapat­ban. Ha ö volna a „húzó” ember. Sajnos, pillanatnyilag másképp áll a dolog. Nekünk szükségünk van rá, szeret­nénk remélni, hogy ezt ő is megérti. A szakosztályveze­tés álláspontja az, hogy Gass Istvánt nem adjuk ki, Ma­thesz Imre edző szakmai ol­dalról is megindokolta Hörich Tibor véleményét. „Ha kell, kivárok" És ezután Gass Istváné a szó. Látszott rajta, hogy nem szívesen beszél a témáról, de meg kellett tenni, hiszen a közvéleményt az ő álláspont­ja is érdekli. — Véleményem szerint az utóbbi hetek kétségtelenül gyenge játéka nem függ ösz- sze azzal, hogy el akarok menni. Valóban az az igaz­ság, hogy szeretnék nagycsa­patban játszani. Ügy érzem, ha a Vasasba kerülök, tanul­mányaimat is jobban folytat­hatnám ... Újságíró szeretnék tenni, ahhoz egy évig gyakor­noknak kell mennem. és esetleg utána . — Az újságíró akadémián levelező jellegű oktatás van. hetente egyszer kell felutaz­ni. Budapestről is több gya­kornokunk volt már — itt, vidéken — vetem közbe. — Igen, tudok róla. de én elhatároztam, hogy a Vasasba megyek ... — És ha nem adják ki? — Ha kell, kivárok egy, vagy két évet... Hogy ez mit jelent egy lab­darúgónál, azt aligha kell j hangsúlyozni. Beszélgetésünk kapcsán sok szó esett a sporlerkölcsről a nevelő egyesület iránti el­kötelezettségről, és a játéko­sok egyéni érdekéről. Ezek olyan témák, amelyek között lehetnek ugyan ellentmondá­sok, de alapvető ellentétek aligha. Ezt a szakosztály ve­zetői baráti beszélgetésen igyekeztek megértetni a fia­tal diósgyőri játékossal. ^ eszelyes jelenség i Néhány héttel ezelőtt ha­sonló cikket írtam Kovács Béla alberttelepi labdarúgó ügyében. A szomorú az, hogy a Gass-üggyel még nem zárul le a borsodi ifjúsági váloga­tottaknak tett „ajánlat-soro­zat”. És nem lehet eléggé hangsúlyozni annak veszé­lyességét, hogy ezek a kelle­metlen ügyek már a bajnok­ság befejezése előtt megkez­dődtek. Halasabb téma lett volna diósgyőri látogatás után arról írni, miként ké­szülnek a Salgótarján ellen. Hiszen fontos találkozóról van szó, és nem presztizs- mérkőzésröl. A téma azonban mást parancsol. így ezúttal csak az összeállítást közöl- j jük: Veréb — Kovács, Sala- i mon. Hajas, Hajdú — Földe- \ si, Kolláth — Sikora, Fekete. \ Horváth. Vass. Tartalék: Bencze, Gál és Csuhány. Paulovits Ágoston i Egy pontért jön az SBTC Az északi ,,örökrangadóra" különleges gonddal készült az SBTC, amely az 1970—71. évi bajnokság legjobb vidé­ki csapata. Salgótarjánban a közel négyévtizedes vetélke­dés egyik legfontosabb állo­másaként tekintik a vasár­napi találkozót. Ezen a mér­kőzésen szeretnék ugyanis megszerezni azt az egy pon­tocskát, amely szükséges a „Vidék legjobb csapata” cím elnyeréséhez. Moór Ede, a Salgótarján edzője a követ­kezőket mondta: — Nagyra becsülöm ellen­felünket, jó csapatnak, kitű­nő ellenfélnek tartom a DV- TK-t. Most a tét a mi szá­munkra nagyobb. A diósgyő­ri fiúk az északi örök rang­adón az örök dicsőségért, mi ezenkívül a „Vidék legjobb­ja” címért is küzdünk. A két csapat tudását véve alapul, jó mérkőzést várok. A 4—3—3 hadrendben küz­dő SBTC remek eredménye­ket ért el a mostani bajnok­ságban, bár az utóbbi mér­kőzéseken eléggé hullámzó teljesítményt nyújtott. A fö­lényt az NB I. legjobb kö­zéppályás hármasa (Szalai, Répás, Básti) mindig bizto­sítani tudja, hátul) azonban (néha elöl is) baj van! A vé­delem ingadozó formája sok nehéz percet okozott már a salgótarjáni szurkolók ezrei­nek és a csapat vezetőinek. Az SBTC idei csapata még másról is- híres! Az NB I. egyedüli 11-e, amely legtöbb­ször szerepelt ugyanebben az összeállításban. Nem kell kü­lön hangsúlyozni, hogy ez az egység mit jelent egy csapat eredményessége szempontjá­ból. Ez az összeállítás pedig a következő: Magyar — Ge­ese, Kmetty, Horváth, Ver­tig — Szalai. Répás, Básti — Kriskó. Kajdi, Jeck. Az olimpiára készülnek Szabó Gyula, futóvadlövő A krónikás (és minden va­lószínűség szerint az olvasó is) „ízlelgeti” csak a szót: futóvadlövés. Óvatosan, lé­pésről lépésre, olykor bi­zonytalanul haladva ismer­kedik ezzel a sporttal. Hi­szen, lia például labdarúgás­ról lenne szó! Mindjárt „ott­hon lennénk”! Javasolnánk, tanácsolnánk, elemeznénk, még talán a világ — azaz a magyar labdarúgás — meg­váltására is vállalkoz­nánk, de a futóvadlövés... hm... Figyelem a szemben ülő olimpikont, a szimpatikus Szabó ^ Gyulát. Nős, egy 4 éves kisfia van. Beszél, sze­rényen, csendesen, mégis: a sportág iránti szeretettel. Szinte kézen fog... vezet... megismertet e szép sportág­gal. (10 méteres távon mozog a „vad”, egyszer 5, máskor 2,5 másodperc alatt teszi meg az utat. Tehát mozgó alakra lőnek, állva...) Viszonylag fiatal sportág a futóvadlövés, az utóbbi idő­ben azonban rengeteget fej­lődött, ezért is került az olimpia műsorába. Új terü­leteket hódított meg e sport­ág, ma már eredményesen űzik Japánban és Dél-Ame- rikában is. Hogyan is kezdődött? Ho­gyan talált egymásra Szabó Gyula és a futóvadlövészet? — 1966 végéig sportpuskás volUm... Szerettem ezt a sportot — teszi hozzá elgon­dolkozva. — 1967-ben, ka­tonaidőm alatt ismerked­tem meg a futóvadlövéssel..; A többi — látszólag — könnyen ment. Még ugyan­ebben az évben országos bajnokságot nyert egyéni­ben is, csapatban is. 1968- ban szintén. 1969-bon szét­választották a mezőnyt (ju­nior és felnőtt), s ő junior bajnokságot nyert. 1970-ben felnőtt egyéni bajnokként került ki az országos küzde­lemből. S természetesen, az ország egyik legjobbja, külföldiek­kel is összemérhette ^.erejét. 196” en az Európa-bajnok- ságon a 4., a világbajnoksá­gon 6. helyezést ért el. Egy évvel később (1970-ben) Szabó Gyula Phoenixben beállította az addig fennálló világcsúcsot — de ez ekkor már csak a 4. hely eléréséhez volt ele­gendő. Szabó Gyula ott van tehát az ország s a világ élvona­lában. Mindezt persze a ki­tűnő egyéni adottságok és az edzések eredményezték. — A felkészülés most, egv évvel az olimpia előtt za­vartalan ? — Minden segítséget és támogatást megkapok mun­kahelyemtől, az erdészettől és sportkörömtől is. sajnos a pálya építésének elhúzódá­sa kissé hátráltatja a felké­szülést. A korszerűtlen pá­lya helyett ugyanis 3 auto­mata lőteret épéenek (egyi­ket „téliesitik” is. hogy tél­re is legyen edzési lehetőség), azonban az építőipar gondja’ miatt vontatottan naiad a munka. Reméljük, azonban nem keletkezik különösebb probléma a felkészülésben. Akaratlanul is az olimpia, ra terelődik a szó. Szeretné a témát kikerülni, de végű' is nem tudja. — Nagy versengés lesz. a svédek, a szovjetek, a ma­gyarok. a Házigazda NSZK- sok, az amerikaiak és má­sok között. Egyénileg... ta­lán. .. ott lehetek az első 6 között és csapatunk (a világ- bajnoki mezőny egyik 'eg- fiatalabb együttese) is he­lyezett lehet. Persze, sok minden közbejöhet még... Reméljük, nem jön, s való­ra válnak az dk*’V'*»'éisMt. Bcczc Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom