Észak-Magyarország, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-13 / 138. szám

1971. június 13., vasárnap

GSZAK-MÁGYARCRSZAG

í

I

i

<

?

v

i

A KIS VÉKONY asszony félszegen lép be az ajtón. Először húzódozik, hogy az ő családi ügyei nem tartoznak másra. Aztán mégis beszélni kezd. A közlés vágya és ezzel a gond megosztása erősebb lesz, mint a nyilvánosságtól való féléiéin.

— 1966 óta dolgozom a MÁV-nál. Jó munka, a kollektíva nagyon megértő, mindenkivel a legjobb viszonyban vagyok. A fizetés 1500—1650 forint. Nem mondom, hogy kevés, de ebből három gyereket nevelni, iskolázni nem lehet. Pérjem tői elváltam, ő most a Dunántúlon él. Mikor elváltunk, nem kellettek neki a gyerekek, de egyszer a legnagyobb fiút elvitte magához. Én csak a legszükségesebbeket tudom adni gyerekeimnek, persze az apja kényeztette a nagyfiút, összevásárolt neki mindent. Nem akarok rosz- szat mondani róla, mert már rég láttam, de az az igazság, hogy a fiú ezután kezdett csavarogni, hetekig haza sem jött. Ha néha így eltűnt, első mérgemben mindig azt mondogattam, hogy át sem lépheti többet küszöbömet, de mikor már három-négy napja nem láttam, összekeresgéltem érte a környéket. Amikor végre hazakerült, sírva raktam elé az ételt, vettem néki ruhát, még a két kisebb testvére is körülötte ugrált, csak ne csavarogjon el még egyszer. De nem használt semmi. És aztán lopott is. Horgászbotokat. Most a rendőrségen van, nemsokára tárgyalása lesz. Pedig még csak tizenhat esztendős. Lehet, hogy talán mégis én rontottam el, de három gyerekre dolgozni egyedül és még foglalkozni is velük, nem lehet. És most tárgyalás lesz. El kell mennem a tárgyalásra. Elmegyek, mert mégiscsak az én gyerekem.

Az utolsó szavakat már sírva mondja. Mikor azt kérdezem, hogyan tud ezerötszáz forintból három gyereket etetni, ruházni, lassan abbahagyja a sírást, és azt mondja:

— Ezerötszázból sehogyan. Ezért négy helyre járok takarítani. Négy helyre, felváltva. Ezenkívül kézimunkázom, kötök, horgolok és ebből is látok egy Ids pénzt.

Ezzel előhúz egy nylonzacskót, benne félig kész, rózsaszín kis gyermekrékli. A munkatársak, akik végighallgatták a beszélgetést, most elmondják, hogy ha egy Ids ideje van ebéd után, vagy előbb érkezik reggel, a vékony, kis asz- szony kezében már jár a horgolótű. Minden percet kihasznál, mert nála az idő szó szerint pénz. A nyolcórás munkát — néha többet is — ellátni, aztán haza Nyékiád házára, ott különböző helyeken takarítani, és ha egy percet „elcsen” valahonnan, közben kézimunkázni, ezt talán még egy nap 36 órájában sem lehetne.

— Mikor olvas, mikor pihen, mikor alszik.

— Olvasás, pihenés, szórakozás! Ezt mintha nem is nekem találták volna ki. Az igazat megvallva, azt sem tudom, mikor alszom. Azért két-három órát csak sikerül mindennap. De a két kisebb gyerek nagyon sokat segít nekem. Az otthoni apróbb munkákat mindig elvégzik, rám csak a nagyobb takarítás és a főzés marad. A két kicsi, ha meg nem is érti, de érzi, mit vállalok értük. Csak a nagyfiú, akinek már segítenie, dolgoznia kellene, az bánik így velem. Talán mégis én Mi tottam el.:.

HOGY NE LÁSSÁK újra sírni, inkább halkan elköszön, viszi a zacskóban a rózsaszín, félig elkészült rókáit, és gyorsan kimegy az ajtón. A többi asszony is elköszön zavartan, csendesen, én is elindulok. Kifelé menet szinte még mindig hallom az agyondolgozott kezű, aprócska asszony hangját, amint kétségbeesetten, könnyekkel küzdve ezt mondogatja:

— Mégis az enyém. Mégis az én gyerekem...

Őre«* Mtls

Baranyai barangolás

Épül a beremendi cementgyár

A megyéből való kitekintésre az országos méretű ce- methiány adott okot. A mögöttünk levő III. ötéves terv építési igényeinek növekedése az építőanyagok iránti nagyobb kereslet hozta magával és ez áthúzódik a jelen időszakunkra, a IV. ötéves terv idejére is. Meglevő cementműveink nem képesek annyit termelni, mint ameny- nyire naponta szükség van, a hazai termelést importtal kell pótolni. A kormány ezért határozta el többek között a hejőcsabai új cementgyár építését, ezt megelőzően pedig a beremendi új cementmű létrehozását.

Baranya megye déli csücskében, néhány kilométerre a magyar—jugoszláv határtól már kialakultak az évi 1 millió 70 ezer tonna kapacitású új cementgyár körvonalai. Az építők és a szerelők, közöttük sok borsodi, diósgyőri is, egymást sürgetve dolgoznak. Az idő és a vállalt kötelezettség sarkallja ennyire őket: a jóváhagyott terv szerint az 1968-ban kezdődött beruházásnak 1973 végére kellene megépülnie, de éppen a nagy cementhiányra való tekintettel a tervező, kivitelező és beruházó vállalatok dolgozói együttesen vállalták a beruházás határidejének előrehozását. Nem lrifa**hh dolosoiVI van szó. mint

Az épülő gyár látképe

arról, hogy a gyár első egysége 1973. vége helyett már a jövő év áprilisában, második egysége pedig ugyancsak 1972 augusztusában már termeljen !

Első hallásra talán hajlamos rá az ember, hogy tudomásul véve az építők, beruházók ígéretét, elkönyveli a tényt. Itt azonban igen nagy dologról van szó! Egy 2 és fél milliárdos beruházást akarnak megvalósítani — a

(Erb János felvétele)

határidő előtt egy évvel. Ami azt jelentené, hogy a vállalás sikeres teljesítése esetén az 1972—73-as években már mintegy 450 ezer tonna cementet termelnének az eredeti programtól eltérően. A szó szoros értelmében versenyeznek az idővel. Az új cementgyár építése most kerül abba a szakaszába, amikor a legkülönbözőbb szerelési munkát végző vállalatok munkáját nagyon

szervezetten és összehangoltan kell biztosítani a vállalás sikere érdekében.

A gyáróriás építkezési méreteire jellemző, hogy a szerelési munkákban több mint 50 magyar vállalat vesz részt, s rajtuk keresztül széles körű a nemzetközi kooperáció is. hiszen szovjet, NDK, csehszlovák, lengyel, nyugatnémet és francia berendezéseket is beépítenek az ország egyik legnagyobb cementgyárába. Talán valamit a költségek nagyságáról is. Csak az épületek értéke. 1 milliárd forintot tesz ki, a gépi berendezés a másik mil- liárdba kerül: a nagyharsá- nyi kőbányától az épülő gyárig vezető négykilométeres út minden kilométerének megépítése 17 millió forintot emésztett fel.

A beremendi cementgyár az együk, méreteiben az első olyan létesítményünk lesz, amelynek építési határidejét az eredeti programtól eltérően ennyire lerövidítik. Valamennyi tapasztalatot felhasználnak. s mint a beruházás főmérnöke mondja: tanulnak a máshol elkövetett hibákból is. A DCM építésének tapasztalatait itt hasznosítják, de az itt kialakuló új módszerek, tapasztalatok sem vesznek kárba. A tervezők, kivitelezők, gyár- és gépszerelők gondolatban máris előre léptek. Amikor megtudják, hogy Borsodból látogattam meg őket. azt mondjál:: amit Beremendnél tanulunk, majd He.iőcsabán kamatoztatjuk ...

Ónod vári Miklós

i

t

5

)

{

i

I

Miskolci

utcák

Tanácskozás Tarcalon

A szőlő és gyümölcs növényvédelméről

A Borsod megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztályának, valamint a Magyar Agrártudományi Egyesület borsodi kertészeti és növényvédelmi szakosztályának rendezésében június 15-én, kedden délelőtt 9 órai kezdettel a Tokaj- hegyraljai Borkumbinát tárcái i kerületi központjában szőlő és gyümölcs növényvédelmi tanácskozást és az ültetvényeken bemutatót rendez. Megyénk nagvon sok szakemberét várják az érdekes tanácskozásra, amelyet

Faragó Károly, a megyei tanács vb osztályvezetője nyit meg, majd dr. Lehóczky János tart vitaindító előadási. A felkért hozzászólások során Kér bolt Gyu'a. a megyei tanács kertes: felügyelője

a szölő-g’ mól..; növényvédelem helyzetéiül és feladatairól, Ángyán Ferenc főosztályvezető a Borkombinát növényvédelmének eredményeiről ad ismertetést. Ezt követően helyszíni bemutatóra kerül sor a közeli ültetvényeken.

A füvészkert kétszáz éve

A pálmakert kupu0^f;

alatt trópusi hőmérséklet, óriás levelű növények cserépben, vízben. Füge, bors, banán, gyömbér, kámforfák, cserjék. Japán, mexikói, délamerikai, ázsiai növények. Vastag törzsek, szeszélyesen kacskaringózó indák, széles, tenyérszerű levelek finom erezettel, új hajtásokkal.

A kaktuszházban üveglap mögé sorjázták a cserepeket. Kaktuszok — mindenféle méretben és formában. Az egyik cserépben alig látni a fiatal növényt, a másikban 15—20 éves óriás^éldányok — gyer- mekfej nagyságú gömbök. Az ■•gyök kaktusz a kősivatagokban honos — a szélmarta sziklák formáját utánozza, a másik szürke-sárga kavicsot imitál.

Az ország legrégibb Vic- toria-házában a Victoria regia (mai nevén Victoria ama- zonica). a „tündérrózsák királynője” pompázik díszes trópusi vízi és mocsári növények között.

Kilenc üvegház. Orchideák, páfrányok, broméliák, szapo- "'*'->->n7.ak. Hőforrás vizével.

télen-nyáron fűtik, párásil- ják.

A kertben Magyarország különböző tájainak flórája. Sziklagyepen a közönséges és a ritka hazai növények. Háromszög alakú szilcián az alpesi, odébb a Kárpátok és a Balkán több mint háromszáz növénye. Japán harangláb, rododendron, Ázsia mérsékelt égövi növényei. Nyolctízféle akác, a legfiatalabb is van vagy százéves. Három nagy páfrányfenyő, az ország legrégibb fái — úgy százhúsz év körüliek.

Hatezer növényfaj. Színesek, szépek, tanulságosak — mindez a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem botanikus kertjében az Üllői úton, a klinikák sora között. Az egykori füvészkert ben, mely Molnár Ferenc regényének, a Pál utcai fiúk cselekményének egyik színhelye.

A háború után még sokáig ott állt maradványaiban a sziget, a vörösingesek tanyája, a tó, a mű rom, a megtépázott üvegház.

De nemcsak ez a rész esett a háború áldozatául. Romok, kráterek, lövedékek borították- az egész kertet. Nem maradt épségben egy növényház sem.

Évek teltek el, míg megindult a nagyszabású munka — felépítették a 20 méter magas, kupolás pálmaházat, s még nyolc üvegházat. Kutatólaboratóriumok kezdték meg működésüket, öt világrész 450 kertjével folyik nemzetközi magcsere, új gyűjteményeket alakítanak ki, a régieket bővítik.

A botanikus kertet évente tíz-tizenkétezer látogató keresi fel, — felnőttek, gyerekek, öregek, fiatalok. Természetfilmeket forgatnak, az IBUSZ hoz külföldi vendégeket, szakemberek mondják el dicsérő szavaikat.

A hamburgi botanikus kert igazgatója jegyezte meg: „A növénykertekben általában sok a téves növényhatározás — itt hibátlanok a táblák, egy rosszul jelzett növényt sem láttam.”

Ez már csak azért is fontos, mert itt egyetemi oktatás folyik, növényrendszertani ismereteket adnak elő. Egyetemisták veszik délelőttönként birtokba a kertet, a

mondja dr. Priszter Szaniszló egyetemi docens, a kert mai igazgatója, aki tanulmányban dolgozta fel a füvészkert kétszáz évét. — Altkor, az alapításkor Winterl József Jakabot nevezték ki igazgatónak, aki új növényfajokat fedez fel országos gyüjtőút- jain, s aki 1788-ban kiadja a rézmetszetekkel illusztrált első közép-magyarországi flóra-művet.

l\fófT 97 1770-es évek vé“/j gén előbb Budára, a Krisztina-városba, majd Pestre — a mai Kossuth Lajos — Szép utca és Reáltanoda utca közötti területre költözik a füvészkert. S csak egy Múzeum körúti intermezzo után 1847-ben épül mai helyén az akkor 28 ezer négyszögöl területen az új növénykert (A mainak 5 és fél hold a területe.) Közben olyan nagynevű tudós igazgatók vezetik az intézményt, mint a magyar Linnének nevezett Kitaibel Pál. Kiváló kertészek gyűjtenek új növényfajokat. külföldi kertek- V -1 veszik fel a kapcsolatot, megszervezik a magcserét. Sok viszontagság, megpróbáltatás után az utóbbi években teljes pompájában, gazdagságában tárul a látogató elé a füvészkert, a budapesti egv» ‘-'’ti botanikus k^riío

I

*

1

I

„Mégiscsak az és ivereftem...”

tában alakult az első magyar botanikus kert, a nagyszombati egyetem mellett —

növényeket. — Mint, ahogy már kétszáz évvel ezelőtt is az egyetemi oktatás szolgála-