Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

maammammma ■ : ' ' » mmmmmommssame 0 WW. méfös f., ssomfeat Szentendrei házak (Debreczeni Zoltán filcrajza) Ködbe vesző májusok A város zászlódíszben pompázik, gyöngyvirág illato­zik az utcán sétáló emberek kezében. Egy kislánynak színes léggömböt vásárol apuka a Népkert bejáratánál. Ünnepiünk. Elégedetten és természetesen. Hiszen most minden olyan magától értetődő. „ mintha mindig így lett volna... Pirosból a gyászba Kéthónapos volt a fiatal Magyar Tanácsköztársaság. Készültek az első szabad május elsejére. Előre meg­tervezték a programot. A munkások a szakszervezeti helyiségekben gyülekeztek, s onnan indultak a felvo­nulásra. Elöl mennek majd a könyvnyomdászok, utá­nuk a cipészek, a vasasok, a famunkások, az építő­munkások, a festők, a sza­bók, a pincérek és így to­vább. Festők es szobrászok dolgoztait a Népkertj_ feldí­szítésén. Már állt ‘a két díszkapu, állt a szabadtéri színpad. És eljött a várva várt nap. Az újság piros fejléccel je­lent meg, s a következő hírt közölte az ünnep reggelén: „Miskolcz város mai sú­lyos helyzetére való tekin­tettel a mára tervezett ün­nepségek elmaradnak.” A közlemény alatt egy felhívás, amelyben kérik a város lakóit, ha az ellen­séges csapatok megszállnák a várost, nyugodtan visel­kedjenek. Május elsejének kora reggelén gépkocsi haladt át a sajószentpéteri úton. A kocsiban ült Szentpály István, Mauks Sándor, dr. Dévényi Miklós és "dr. Ho- dobay Sándor. Mentek, hogy átadják a várost az ellenségnek, s kedvező fel­tételeket csikarjanak ki — a maguk hasznára. A társaságot az Elek- féle kúriába kísérték, ahol Cagas Method és Podhrazs- ky őrnagyok fogadták a magyar urakat. Délelőtt 11 óra . volt, s elkezdték megfogalmazni a jegyzőkönyvet. Mit kíván­nak a magyar urak? Első­sorban a március 21-e előt­ti politikai hatalom vezető embereinek uralomra segí­tését. A többit majd az­után. Fehér zászlós küldöttség indult Zsolca felé is. A pirosnak indult május 1 gyászba borult. Tilos! Ma minden tilos! A következő év, 1920 má­jusára már csak tilalmakkal készült, Miskolc népe. Az ünnep előtti napon a szociáldemokrata párt óva­tosságra intő felhívással' fordult a város dolgozói­hoz: „Munkások! Május else­jét, a szociáldemokrata párt központi választmányának határozata értelmében az idén is általános munka­szünettel ünnepeljük. Ez évben azonban a viszonyok miatt semmiféle összejöve­telt, vagy felvonulást nem tartunk __senkinek fel ne ü ljetek ... Munkások! Meg­gondolatlan cselekmények következményeiért a párt nem vállal felelősséget. Ünnepeljetek, olvassatok, tanuljatok!” Az oktatók is jelentkez­tek a maguk tilalmaival: „Szesztilalom elsején és másodikén. Tilos május el­sején és másodikén az egész város területén min­dennemű szeszes italok mé­rése és eladása, vagy for­galomba hozatala.” Ez azonban még mind semmi. A városi rendőrka­pitány tovább folytatja in­telmeit a Reggeli Hírlap­ban: „Eltiltom az úgynevezett internacionális szervezetek­nek a vörös zászlók, dí­szítmények és jelvények bármily változatban való használatát. Aki ezen ren­deletet megszegi, két hó­napig terjedhető fogház és 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntette­tek .. Nem is volt kedve sen­kinek sem a tilalmat meg­szegni. Ecsi Vilmos cipészt má­jus elsején a rendőrség ki­hallgatta. Az ember dél­után, amikor kiszabadult, a Sajó felé vette útját. A Vay utcai barakkok melletti hídról a Sajóba vetette ma­gát, így keresett menedé­ket a rendőrök zaklatása elöl. A városi szennyvízte­lepen kifogták és életre po­fozták. Vasas István gépész bí­rái előtt állt ezen a napon. A vád: a proletárdiktatúra alatt a tiszalúci direktóri­um munkástanácsának el­nöke volt. ítélet: három­évi börtön. A nyomdászok május el­sején nem csináltak újsá­got. Csak május 3-án szed­ték ki. a kacsa hírt, amely szerint: „Az orosz-szovjei uralom végét járja... Soha ennyi stráíkoesi Miskolc utcáin, mint 1938. május elsején! Minden utcasarkon egy bútorokkal, kendőbe kötött ruhafélékkel megrakott la­poskocsi. Költözködés. Itt is, ott is... Hová mentek? A „házi­urak” felemelték az ala­csony bérű lakások bérét., ez késztette vándorlásra ezt a több száz' családot. Hová lehetett menni még lefelé? A Magyar Jövő közli a hírt: „Több mint ezer köl­tözködés május elsején Miskolcon.... a háztulaj­donosok felemelték a bérk­éppen a kislakás bére emelkedett...” Vonultak a pótyerkákkal megrakott laposkocsik. Költözködés, a munkásem­ber átka. Münden költözkö­dés egy leégés! Májusi ájtatossásgra fi­gyelmeztet egy hír. A mindszenti templomiban, a Szent Annában... a Búza téren, a görögkeletiben megkezdődtek a májusi áj- tatosságok.., Baranosi Lajoson már az ájtatosság sem segített.., ezen a napon, május el­sején agyonlőtte magát... megunta a mezőgazdasági cselédsorsot... a geszti gazdaságban cselédkedett, 19 éves volt... Hitler Rómába készül — adták hírül az újságok. A munka ünnepe Sok buktatón, térdig gá­zolva a vérben elértünk 1945-höz. „Május elsejét a munka ünnepévé nyilvánítjuk” — adta hírül a Szabad Ma­gyarország. Ezenkívül még több más, érdekes, örven­detes hírt is közölt. Ilyene­ket; Érdeklődéssel várják a szovjet és amerikai csapa­tok találkozóját... Berlin­ben már nincs többé arc­vonal ... Mussolinit kivé­gezték Milánóban... Miskolc mellett, a Bükk- ben, Létróstetőn felbontot­tak egy tömegsírt, amely s. nyilas banditák áldozatait fedte... Cikk az újságban: „Ne legyen többé törvény­telen gyermek. Érdekes ja­vaslat a Nemzeti Bizottság előtt...” Az első szabad május el­sején Nógrádi Sándor írt cikket a Szabad Magyaror­szágban. . Nyilas munkásszázadok fonják a drótsövényt a mis­kolci internálótáborok kö­ré... Az újságíró ellátogat a táborba, ahol amiatt há- borognak, hogy a főkolom­posok, az úri emberek még nincsenek velük a tábor­ban ... az újságíró igazat ad nekik. Az urak még azt hiszik, nem áldozott le teljesen a lovagi becsületnek. A Sza­bad Magyarország nyílt tér rovata közli: „Különváltan élő feleségemért, vitéz Csan- tavéri Isitvánnéért, született Kurucz Ilonáért semmine­mű felelősséget nem válla­lok. 1945. május 1., Vitéz Csantavéri István.” Ezzel ők le is tűntek. Többet mi sem vállaltunk értük semminemű felelős­séget. Adamovies Homs Az élő múzeum Ha megkérdezünk egy idős pesti embert, beszéljen a főváros fél évszázaddal, ezelőtti képéről, efféléről hallhatunk: földalatti, verkli, gázlámpák, városli­geti hangulat, konflis. Ha egy miskolcit kérdezünk, ő is beszél a verkli dallamá­ról, a halványan pislákoló gázlámpákról, a sötétedés­kor hosszú farúddal járká­ló gázlámpás bácsikról, a fdákerröl. A városokban már mindez kihalt. Egy- egy ’ — múltat idéző — „emlékkel” azért találko­zunk. Pesten például a modern lakótelepeken fel­tűnik egy-egy verklis. De ez már nem az „igazi”. Falvakban azonban még látunk konflist. Ez még iga­zi. Tokaj arról nevezetes, hogy mindössze egy fiáker és egy taxi áll a lakosság rendelkezésére. Azzal a szándékkal kerestük fel a hajtót és a taxisofőrt, hogy érdeklődjünk: konkurren- ciája-e a lassúbb, de lát­ványosabb, élvezetesebb fiáker a személygépkocsi­nak. Mint kiderült, nem. A két járműnek egy a sorsa, s a konkurrencia a helyi közlekedésű autóbusz, va­lamint a magántulajdonban levő sok személyautó. Ezt fájlalja Tokaj egyetlen fiá- kerese, Réti Sándor és egyetlen taxisa, Oláh An­tal. Mégis, milyen a fiákeres sorsa? — Nincs nekem utasom, kérem. Ki jár ma konflis­sal? Ha helybelit viszek, azt mondják, „jaj de nagy úr kocsin megy”. így hát inkább nem ülnek fel a fiákerre, félnek a falu szá­jától. Meg hová is mehet­nének az itteniek? Van már busz, két forintot kér­nek egy fuvarért. Nincs nekem itt keresnivalóm. Távolabb meg ... Azt mondják azok, akiknek nincs autójuk: ott a koma, majd elvisz. Itt sincs már keresnivalóm. — Van egy II éves lo­vam, a Lenke. Nehezen bírja már. Mostanában pe­dig szekérrel járunk. 20 éve ülök a bakon — sajnos, ma mér inkább a szekéren. Abból jobban megélek. Felneveltem hét gyereket. Nem kerestem rosszul, de jól sem. A három lányt ki­sfcafíroztam, a fiúk is ki­tanultak. Már unokák van­nak. A legkisebbikkel volt, hogy néztük a televíziót. Egy filmet láttunk, s ott fiáker is volt. A kicsi jó­kat nevetett: ilyen vagy nagyapa. Pedig dehogy va­gyok olyan. Már esküvőre sem hívnak, pedig az mindig kiadós fuvar volt. Egy asszonyt viszek vasár­naponként a templomba. Ez az állandó fuvarom. A múltkor öt debreceni diák­lány — nem idevalósiak — ült fel a fiákerre. Ölt még élvezték a fuvart. Gondolkozom, csináljam-e tovább. Hatvanöt éves vá­gyóit, nem üzlet már ne­kem a konflis — de meg. kell élni. Tehát fuvart vál­lalok. Nem kell itt senki­nek a fiáker. Minek is. Sok az autó. Kimentünk a divatból. Nincs már gázlámpa, a' verkli sem az igazi, s vidé­ken is meg vannak szám­lálva a fiákerek napjai. Az „élő múzeum” nemsokára megszűnik, s csupán „kiál­lítási tárgy” lesz egy-egy valóságos múzeumban a konflis is. Gergely László Holló, sólyom, császármadár a zempléni erdőkben ; A iawasz, aez erdők, a I mezők zöldülése a fák, vi­f rágok, madarak felé fordít­íi ja figyelmünket. Nemcsak “] az erdészekét, vadászokét, j hanem az egyszerű kirán­dulókét is, hiszen nem győ­zünk lelkendezni, ha a he­gyek között barangolva egy-egy ritka madarat pil­lantunk meg, amilyen a holló, a sólyom,, a császár- madár. í De hogy ezeket láthas­suk, bizony, jő messzire kell behatolnunk a, zemp­léni erdőkbe. Pedig régen nagy számban éltek ezen a vidéken, de a civilizáció, különösen a lőfegyverek használata elriasztotta őket, nem bírják elviselni a zajt, az emberek közelsé­gét. A holló a régi száza­dokban egyik legelterjed­tebb madara volt ennek a vidéknek. Bizonyítja ezt a Hegyköz gyáráról híres községnek, Hollóházának és egyik erdőrészének, Holló­rétnek neve. Az utóbbi időkben nemcsak a fehér holló lett ritka, hanem a fénylő tollú, fekete holló is, úgyhogy az erdészek csali: 30—40 hollőfészlcet tarta­nak számon napjainkban. A hollóhoz hasonlóan vé­dett madarunk a sólyom és a császármadár is. A hol­lót jól ismerjük a króni­kákból, régi irodalmi mü­vekből. Ragadozó madár, őseink idomították, és va­dászatra használták. A vi­lág különböző tájain vagy 50 fajtája él, de nálunk a vándorsólyom és a kere­csensólyom fordul elő. A zempléni hegyek közt levő romantikus Sólyomszikla róla kapta nevét. A sólyom ugyanis az itteni meredek sziklafalak üregeiben ta­nyázik, három-négy göm­bölyű tojást rak fészkébe. A vándorsólyom könnyen változtatja tanyáját, a ke­recsensólyom azonban éve­kig is kitart ugyanazon a sziklafészken. Egyre kevesebb a színes tollazatú császármadarak száma is. A fajdfélékhez tartozik, s a Kárpátokból húzódott le a zempléni he­gyekbe. A nyugalmat, a csendet szereti, ezért csak­is a nehezebben megköze­líthető, összefüggő erdősé­gekben, bokrok közt rejtő­zik. Óvatosan, bokortól bo­korig fut, vagy alacsonyan repül, s ilyenkor rneg-meg- viílannak fehér, fekete és rozsdavörös tollai, különö­sen pedig a feje búbján felálló bóbitája. Holló, sólyom, császár­madár: ma már ritka ma­darai a magyar faunának Védjük, óvjuk, s a költés idején ne háborgassuk őket, hogy még sokáig ékességei lehessenek erdeinknek. Hegyi József BOJCSUK JÓZSEF ES RUHE GABOR REGÉNY* NYOMÁN IRTA: CS. HOBVATT TJBOR KAJZOÍ,» I SEBŐK VACSORA UTÁN ÚJABB VENDEG ÉRKEZIK Simon István házába. kissé megle­pődik, AMIKOR A GAZDAÍN ÉS A DOKTORON KÍVÜL EGV IDEGENT IS TALÁL a SZOBÁBAN, DE ÚGY TESZ, MINTKA„ NEM TULAJDONÍTANA ELVNEK 3 EU N TŐSÉGET ÁL jel ÉS ELKEZD TÚR MEGÍ JELENLÉTE. 0 AZ IDŐJÁRÁSRÓL BESi 'ÉRT), ROGY ZAVARÓ A . Nem gondoltam , MEG MAGAM!

Next

/
Oldalképek
Tartalom