Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-11 / 109. szám

1971, május 11., kedd 05ZAK-MAGYARORSZÄG 3 Beruházás több forrásból Száz éves is régen elmúlt mar a gyár. És mint általá­ban az ilyen nagy múltú üze­mekben, a Borsodnádasdi Le­mezgyárban is egymás mel­lett él a tegnap, a ma és a holnap. A népszerűén csak Trtlexngk nevezett jármű - kerékgyártó üzemben már a korszerű technológia uralko­dik. De másutt fellelhetők még a hagyományos, a lassan elöregedő berendezések, gyár­tási módszerek. A tervek a holnapról szól­nak. Lépésről lépésre újul meg, válik ismét fiatallá a gyár. Megőrzik a hagyomá­nyokat. Ami megmarad, az a munkások, a mérnökök ge­nerációkon át összegyűjtött, felhalmozott tudásában, ta­pasztalatában ölt testet, s to­vább él, gyarapodik az új gépek mellett, az új üzemek- ■ben is. A következő évek legna­gyobb vállalkozása: az új, korszerű öntöde építésé. Er­ről az elképzelésről már korábban is beszámoltunk, de külön is érdemes szólni arról, hogy ez az öntöde valóban a gazdasági reform szellemé­ben, a hatékonyság igényével os a fejlesztés legújabb lehe­tőségeinek kiaknázásával epöi. t jszcríí megállapodás A beruházás teljes költségé körülbelül 100 millió forint 'esz. Ennek az összegnek a, felét saját erőből biztosítja ^ vállalat. 25 miihó forintra bankhitelt vesznek fel. To­vábbi 25 millió forintot egy újszerű megállapodás bizto­sit a beruházáshoz. Ismeretes, hogy ez ev Ja­guarja óta a vállalatoknak lehetőségük van fejlesztési kapjuk egymás közötti át­csoportosítására. A fejleszté­si eszközök vállalatok közöt­ti „mozgása” sok esetben te­heti lehetővé, hogy azokat valóban a leghatékonyabban használják fel, hogy a beru­házások ott valósuljanak rpeg, ahol ez népgazdasági szinten js a legnagyobb eredményt ígéri. A Borsodnádasdi Lemez­gyár a Kőolaj és Gázipari Tröszttel tárgyalt. Ez a tröszt — hogy saját öntvény­ellátását biztosítsa — 25 mil­lió forintot enged át fejlesz­tési alapjából a Borsodnádas­di Lemezgyárnak. A borsod­nádasdi üzem viszont köte­lezettséget vállal, hogy a megvalósuló, évente 3 ezer tonnás kapacitású öntöde termékeiből évi 1000—1300 tonna acélöntvényt biztosit a tröszt számára. Llsősorhau gépek A tervezett beruházás ha­tékonyságára jellemző az is. hogy a rendelkezésre álló összegnek mintegy nyolcvan százalékát gépek vásárlására fordítják. Viszonylag ala­csony lesz tehát az „építési hányad”, az új öntöde meg­valósítása valóban intenzív fejlesztést jelent. Az új üzem termelékeny - sége összehasonlíthatatlanul magasabb lesz, mint a ha­gyományos öntödéké. Ezt el­sősorban a korszerű gépek, a korszerű technológiák al­kalmazása biztosítja. Elég csak a héjformázás magas műszaki színvonalára utalni. Az öntödében a 30 dekáé­tól az 55—60 iknlogrammos darabokig számos, korszerű termék készül majd. Az önt­vények felhasználási terüle­tei közül jelentősnek ígérke­zik a petrolkémiai ipar, de több más ágazat is piacként kínálkozik. Az üzem a Bor- sodnádasdi Lemezgyár dol­gozóinak körülbelül egyne­gyedét foglalkoztatja majd. Az öntöde munkaerőigényét j a vállalat várhatóan létszám- I átcsoportosítással is biztosba■ i ni tudja. Az új beruházás megváltoztatja a vállalat tér­Eredményeiket alkalmazzák a termelésben b FM országos kongresszusára készülnek az LKM küldöttei mekösszetételet, nő a korsze­rű, a gépi úton készült ter­mékek aránya. Gyorsan, megtérül A beruházást alaposan elő­készítették, s ez lehetővé te­szi, hogy megvalósulása is viszonylag gyom legyen. Az új öntödében mór 1972 utol­só negyedében szeletnek megkezdeni a próbaüzemet. A számítások azt mutatják, hogy ez a beruházás körülbe­lül hét-nyolc év alatt megté­rül. A Borsodnádasdi Le­mezgyár új, korszerű üzem­mel gazdagodik, olyan üzem­mel, amelynek a termékei népgazdasági szinten is igen keresettek. A százáét: éves gyár megújulásának jelentős lépése lesz ez a holnapnak épülő üzem. Mert a nagyobb hatékonyság igényével épül, ami mór a beruházás forrá­sainak újszerű megválasztá­sában is megmutatkozik. Flanek Tibor Automata vezérlők A korszerű berendezések­től, az új beruházások gép­soraitól ma elvárjuk az automatizmust, vagyis hogy működtetésükhöz minimá­lis kezelőszemélyzetet igé­nyeljenek. Ezt a célt szol­gálja a VILAT1. A vál­lalat; budapesti tervezői ké­szítik a különféle gépgyá­rak, vagy más megrende­lők valamilyen meghatá­rozott berendezéséhez szol­gáló vezérlőszerkezetek ter­veit. Maga a gyártás a VILATI egri új üzemcsar­nokában történik. Sokféle vezérlő automatákén dol­gozóiak egyszerre. Itt ké­szülnek többek között a pápai hűtőház, a Moson­magyaróvári Mezőgazdasá­gi Gépgyár lucernaszárító­jának és az NDK gyártmá­nyú műanyagfeldolgozó gép automatikus szabály­zói. Képünkön: A pápai hütöház vezérlője a csar­nokban. Bánya a csillagok alatt Hirtelen fogott, körül a sö­tétség és a csend. Egy pilla­nat, s már el is tűnt az út- kanyarban az autóbusz piros stoplámpája, s a motorzajt is gyorsan elnyelte az erdő. Szorongató érzés így elindul­ni. Az ember tudja hol van, de nem Iát semmit abból, ami körülveszi. Alacsony kis házhoz érek. — Kit keres? Az irodá­ban nincs senki — mondja az őr. — A kőbányába szeretnek eljutni... . — Telefonáljunk ? Hatha küldenek egy billencset. A bányászok es a tórömü dolgozóinak öltözője. Előtte fehérre meszelt szoba, az ebédlő. Az ajtók melletti sa­rokban nagy, széntüzeléses kályha. Kellemes meleget ad. Befűti mindkét helyiséget A tűzre Szabó Lajos bácsi vi gyáz. O itt az éjjeliőr. — Azt kérdezik, mit akar előbb megnézni. A szintekei, vagy a zúzót? — néz rám kicsit eltartva fülétől a kagy­lót. — A szárrteteet. — Jo. Nemsokára megjön a ko­csi. A billenős ZIK-t, mint­ha csak erre a terepre te­remtették volna. Már rég nem az aszíaltuton járunk, de a sofőr alig ad gázt a motornak. Nem is adhat, mert a gödrök közt nyakun­kat törnénk. Ahányszor szembe jön velünk egy-egy kolléga, lehúzódunk amenj - nyíre csak tudunk, és meg­állunk. Itt a csúszós, sáros, kátyúé úton, a rakott kocsi­nak mindig előnye van. íratlan törvény ez: könnyí­teni annak dolgát, aki ne­hezebb helyzetben vá** Kanyargós ösvényen ka­paszkodunk fel a hegy olda­lán az LKM bükiki, garad- nai dolomitbányájához, Eszembe jut Szabó bácsi. Este gyalog jött fel ide, hogy a trafónál villanyt gyújtson. A körte rossz volt. Hiába járta meg bokáig érő sárban a meredeket. — Hát itt volnánk, a het­venöt méteres fejtésen — nyitja ki a kocsoajtot kísé­rőm, Hegedűs Pál múszakve­zető. Az éjszakai kőbányának különös hangulata van. Min­den sokkal sejtelmesebb, mint (a mindent láttató nap­pali világosságban. A szana­szét hullott, mázsás szikla­darabok, a kompresszor, az iroda aluminiumlemez há­zacskája, mind mintha dísz­letek lennének csupán. A harminc méter magas kőfa­lat is, mintha pasztellszür- kevel festették volna a csil­lagos ég alá. — Ezek a kőtömbök adják a sok munkát. Ilyen na­gyokkal nem bír a törő. Mind aprítani kell. A bá­nyászok ki turkáljak őket, s aztán bele a töltetet. Néha háromszáz töltet is robban egyszerre. No persze, hiszen naponta ezer tonna anyagot termelünk ki. Néha még többet is. Kell is, mert nem­csak a diósgyőri kohó, mar­tin- és tömöritömü várja a. dolomitot, hanem még Du- 'naújváros is. * A müszakvezeto hangját elnyomja a markológép mo­torjának hangja. Markán­sabbak lesznek a sziklása] robbanásoktól szaggatott, hatalmas csipkéi, feketébbek árnyékos üregei. A markológép korbe for­gatja „felsőtestét”. Egy köb­méteres kanala hullámokat gyűr az ökölnyi dotomitda- rabokböl. Csikorog a vas ahogy csúszik a karmos a földön. S a gépház csak to- rog-forog, fogaskerék-zsámo­lyán. A fülke ablaka fény­lik, mint a tükör. Hiába fi­gyelem a gépkezelő mecm, nem látom. — Egyengeti maga körül a talajt. Ha lejt, nem tud olyan jól rakodni. Meg aztán fel is billenhet — magya­rázza a forgás okát Hege­dűs PáL A harmadik szintre mar nem megyünk fel. A Z1L, amelyik az alsó bányába, a iöröhöz visz minket, megér­kezett. Odatartja puttonyát a kőnek, s az első kanál egesz A KISZ Központi Bizott­sága rendezésében június el­ső napjaiban kerül sor Bu­dapestien a fiatal műszakiak es közgazdászok első orszá­gos tanácskozására. Az or­szágos tanácskozáson a diós- Syöri kohászok 7 küldötte v'esz részt. A küldöttség ve­hetője Székely László. A Le- n*h Kohászati Müvekben ,r>üködö tanács elnöke el­mondta, hogy az országos ta­nácskozásra való felkészülé­süket nagyban segítette az a vezérigazgatói rendelkezés, amely szerint az elmúlt négy fvre visszamenőleg a gya­korlati megvalósulás szem­pontjából megvizsgálták az i'MKT gyári tagjainak or- ’izágos dijat nyert pályáza­tait. a vizsgálat eredménye kimutatta, hogy a lt orszá- S°s díjat nyert pályamunka mindegyiket alkalmazták a vállalatnál, s a róluk szóló Jelentés bizonyítja, hogy a diósgyőri kohászat fejlesztő- s'. Perspektívájával összefüg­gésben vannak. Molnár Miklós fiatal mér­nöknek az erősen ötvözött acélok hengerlése tárgyában díjazott tanulmánya a ne- mcsacr!-finomhengermű üzembe lépése után a mos- 7?n»nál is nagyobb jelentő- seggel bit majd. A nagy ön­tecsekből történő erősen öt­vözött acélok hengerleset a sav- és hőálló acéloknál mai sikerrel végzik a durvahen­germű blokíksorán. De ha­marosan sor loerül a woli'ra- mos króm- és magas kar­bontartalmú szerszámacélok nagy tuskóból történő hen­gerléséinek bevezetésére is. De hasonló jövő vár Mé­száros Istvánnak a méret- pontos öntvények gyártásá­val kapcsolatos pályamun­kájára, amelynek technoló­giai és gazdasági előnye, máris jelentkezik a Láng Gépgyár exportjában. Az Iraknak szállított szűrőpré- sek szűrői ap járnál a meg­munkálás nagymértékű csök­kenése jelentősen kisebbé tette a gyártási költségeket, A korrózióálló, drága ötvö­zött acél megtakarításáról nem is beszélve. Természetesen a többi dí­jazott pályamunka is az em­lítettekhez hasonlóan igen hasznos és gazdasági előnyö­ket jelent a Lenin Kohásza­ti Művek egy-egy fontos részlegénél. A diósgj’öri ko­hászat küldötteinek felszóla­lásában minden bizonnyal a mozgalom már elért gyakor­lati eredményeit is hallhat­ják majd a kongresszus rész­vevői. Ä. C„ Salaköntés Ózdon mogroggyantja rugóit. Az ember azt hinné, mindjárt kettétörik. | Az alsó banyába billenős ZIL-eken jut cl a kő. A két í mozgóhimbás törögép üte­mesen dohog, mint a döcö­gő gözmozdony. Hangja ugyanolyan mély, csak száz­szor erősebb. Szája lejtős le- mezteknö, amelynek végén, a garatban, le-íel himbál a követ rágó vaspofa. A sáros dolomit nehezen csúszik. A garatnál álló Bipták Gáspárné és Keserű István, kezükben vaskaparó- val derékig visszadőlnek a teknöbe. Szerszámukkal be­lekapaszkodnak a kőbe, s húzzák egész testük súlyá­val. Nincs megállásuk sem nekik, sem a másik lörőnél Borsodi Istvánnak és Hegyi Boldizsárnak. A sápadt vil­lanyfényben is látszik, mi­lyen fényes gyöngyöket vet arcukra ez a hides éjszakai műszak. Foto: Miisuik István. < Bau Peter «

Next

/
Oldalképek
Tartalom