Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

1971. május 5., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Egy életen át - a városért Mérlegjavító ÍZCI MÍSkStCM A Munka Érdemrend ijionziokozatával tüntet­ték ki hetvenedik szüle­tésnapján a miskolci Menner László nyugdíjas építészmérnököt. Menner László neve csak igen kevés épületen olvas­ható. Pedig munkái, alkotá­sai megtalálhatók a város minden részében. Egy élet munkái. A most hetven esz­tendős nyugdíjas mérnök h diploma átvételétől kezdve Miskolcon él. dolgozik. Mun­kássága egybeötvözödött Mis­kolc fejlesztési programjá­nak kialakításával. Í!i49-tó) a tanács építési osztályán dolgozott — ezen belül a vá­rosfejlesztési csoport vezetője volt — s most, nyugdíjas­ként sem pihen. — Az iskolákban, óvodák­ban. művelődési intézmé­nyekben adódó munkák se­gítésére hozták létre a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályán a nyugdíjas mű­szaki csoportot, s most ennek a vezetője vagyok — mond­ja Menner László, s örömmel újságolja, hogy munkájával ez a csoport például tavaly is jóval több mint egymillió forintot takarított meg a ta­nácsnak. A nyugdíjas építészmérnök íróasztalán sok félig kész tervrajz is látható. — Ezek itt variációk a nyíregyházi tanács házasság­. kötő terméhez — mutat nyolc rajzol. — Tehát nemcsak Miskolc szépítéséért dolgozik? A magyarázat a következő: sokan megfordulnak a mis­kolci központi házasságkötő teremben, amely elismerten az ország legszebb ilyen léte­sítménye vidéken. Jártak például Nyírbátorból is iít, „nyomoztak” a tervezőmér­nök után, s ma már a Nyír­bátori járási Tanácsnak is szép házasságkötő terme van, amely Menner László tervezésével épült. Ez pedig a nyíregyháziaknak tetszett meg, s most ők szeretnének hasonló létesítményt. Háztáji kisgép- és növényvédőszer k iátiítás Sáro spalak on A Borsod megyei AGRO- KER Vállalat, a MÉSZÖV és a Sárospataki ÁFÉSZ rendezésében háztáji kisgép­es növényvédószer-kiállí tás nyílt tegnap, május 4-én a sárospataki városi művelő­dési házban. A nagy érdek­lődésre számot tartó kiállí­tás bemutatja mindazokat a kisgépeket, felszereléseket, eszközöket és növényvédő- szereket, amelyeknek segít­ségével megkönnyíthető, ja­vítható és olcsóbbá, "jöve­delmezőbbé is tehető a ház­táji, kisegítő és egyéni gaz­daságokban folyó munka, termelés. A kiállítás rendezőit az a oél vezette, hogy segítsék fellendíteni a háztáji gazda­ságok, a kiskertek termelé­séit. A bemutatott anyag nagy része ezért szemléltető módon szaktanácsokkal is szolgál az érdeklődőknek, j így például 30 tablón raj- | Zoliban mutatják be a leg- [ gyakoribb növényi kártevő- j két, betegségeket, azok leg- I felismerhetőbb tüneteit, s az t ellenük való védekezés mód­ját. A tablók mellett ott lát­hatók az ajánlott növényvé- - (lőszerek, s a felhasználá­sukkal is megismerkedhet­nek a látogatók. A kiállítá­son állandó szaktanácsadó szolgálat is az érdeklődök rendelkezésére áll. Ami a bemutatott kisgé­peket, felszereléseket, nö­vényvédőszereket illeti: azok mind megvásárolhatók a szaküzletekben és az űfész­ek bolthálózatában. Ami a kiállításon szerep­lő kisgépeket illeti: sok se­gítséget nyújthatnak a sző­lők, gyümölcsösök jobb nö­vényvédelméhez. Nagy a vá­laszték különböző permete­zőgépekből. Az egészen kis kertek, a lugasok növényvé­delmét szolgálja a nagyon olcsó, 1(11 forintos „Permike” elnevezésű permetező, de be­mutatják a japán gyártmá­nyú, szinte mindent tudó, nagy teljesítményű, háti mo­toros permetezőgépet is, amelynek ára 2940 forint. Bemutatják a házi hidro­forokhoz szükséges 2630 fo­rintos Bácska—I/M és az 1870 forintos Niagara szi­vattyút, amelyek 220 voltos, hálózati árammal működ­nek. Sokakat érdekelnek a különböző szemméretre be­állítható baromfi önetetők és ónitatók. Ezek segítségével szabad időben, vagy akár hétvégeken napokra magára hagyható a háztáji baromfi- állomány. A bemutatott és a kiállí­táson ajánlott különböző nö­vényvédőszerek minőségi változást hozhatnak például a hegyaljai szőlők növény- védelmében. Szőlővidékein­ken sajnos sokan még ma sem tudják, hogy a hagyo­mányos rézgálicnál sokkal hatékonyabbak, olcsóbbak és könnyebben is használhatók Jel a szerves gombaülö sze­rek, mint például az Antra- ; col WP, a Dithane M—45. vagy a Cuprosan Super D. És a háztáji gazdaságokban, kiskertekben használatos | szinte valamennyi növényvé­dőszer, vagy gyomirtószer I kis csomagolásokban is meg- vásárolható. Az érdekes sárospataki ki­állítás ma, május 5-é:i és május 6-án, csütörtökön dél­előtt 10-től 18 óráig tekint­hető meg. Ezt követően má­jus 8—9- és 10-én a tokaji párlházban, majd május 12-, 13- és 14-én a mezőkövesdi járási művelődési házban, később pedig Mezőcsáton és Miskolcon is bemutatják a kiállítás anyagát. (O) Hasonló sikere volt Menner Lászlónak az emeletráépíté­sekkel. Évekkel ezelőtt — ismerve a város lakásgond­jait — Menner László java­solta az Építésügyi Miniszté­riumban, hogy a statikai és különféle szempontok szerint megfelelő házakra engedé­lyezzenek emeletráépítést. Nem tartotta ugyan újdon­ságnak. mégis annak tulajdo­níthatjuk. ha utcasorok há­zait hozzák egyszintbe az emelel ráépítésekkel. Legalább ötszáz lakást ter­vezett már. Tapolcán például villasorokat. Stílusa? — Nincs egyéni stílusom — ! mondja. S egy képesalbum- | bun nézegetjük alkotásait, ! házait. Valóban nem hason­lítanak egymásra. A klasszi­kus stílusúaktól a legmoder­nebbekig sorakoznak egymás mellett az általa teremtett épületek. És éppen ez az egyéni vonás Menner László munkáiban. Nemcsak épít­ményeiben. hanem más alko­tásaiban is. Mert Menner László tervez berendezéseket — bútoroktól a csillárokig — szobrokat, szökőkutakat, te­reket, emlékműveket, sírem­lékeket. Menner László terve szerint épült az Augusztus 20. strand is. Érdekességként említi meg a Bartók Béla Művelődési Házat. 1938-ban országos tervpályázat nyertese lett Menner László, s a nyertes terv alapján készült a vasas otthon. — Fő szempont a jó akusz­tika volt. A vasas dalárda miatt... Most, hetvenedik születés- ' napján bensőséges ünnepség- j re hívta a városi tanács el- j nőké: a Munka Érdemrend j bronzfokozatát nyújtotta át Menner Lászlónak. Rutlkay Anna A különféle ellenőrzések során a megyében gyakran találnak pontatlanul, rosszul működő mérlegeket. Az ér­dekeltek gyakran hivatkoz­nak rá; ez azért van így, mert nincs olyan üzem, ame­lyik ezt megjavítaná. A Hódmezővásárhelyi Mérleg­gyár budapesti egysége — az Országos Mérésügyi Hivatal megyei kirendeltségének, va­lamint a megyei tanács ke­reskedelmi felügyelőségének legteljesebb támogatásával — elhatározta, hogy megyei székhelyén mérlegjavitó üze­met hoz létre. Az új javító egység öt szakemberrel már meg is kezdte a működését. Megfe­lelő helyiségek hiányában azonban csak a helyszínen tud javításokat végezni. A döntés szerint a tejipari vál­lalat volt üzemegységében kapnának a mérlegjavítók helyet, de az elképzelés meg­valósítása igen lassan törté­nik. Az elképzelések szerint, a mérlegjavító üzem 22 szak­emberrel működik majd. s nemcsak Miskolcon, hanem egész Észak-Magyarország te­rületén „gyógykezeli” a hi­bás mérlegeket. A mérlegja­vítók munkája a lakosság érdekét szolgálja, s jó len­ne. ha helyiséggondjuk mi­előbb megoldódna. Ma kezdődik Véradónapok az LKM-ben Szép hagyományai vannak az önkéntes véradómozga­lomnak a Lenin Kohászati Művekben. Esztendőről esz­tendőre több alkalommal is megrendezik a véradónapo­kat a gyár területén, s ilyen­kor százak öltik magukra a fehér köpenyt, s példát mu­tatnak emberi helytállásból. Országos viszonylatban is kiemelkedő sikerek születtek a gyárban, hiszen itt van a legtöbb önkéntes véradó. Számítva a dolgozók ed­digi hozzáállására, szép cselekedeteire, idén is rend­szeresen lesznek véradások a gyárban. Első alkalommal ma, holnap és holnapután kerül sor vérvételre. A kö­vetkező hónapokban pedig — egészen az év végéig — egy-egy hét a véradás jegyé­ben telik majd a gyárban. Az előre elkészített tervek szerint a véradónapok nem okoznak majd fennakadást, kiesést egyetlen üzem ter­melésében, munkájában sem. Lesz-e parkosítás a Győri kapuban? M iskolc legfiatalabb lakótelepe a Győri kapu déli olda­lán épült fel. Házainak építése már befejeződött. A BAÉV-munkások derékhada reggelente már nem h 6záll le a villamosról, hanem továbbmegy a végállomásig, az épülő diósgyőri városközpontig. A Szinva-parti új város­rész „utcáin” az építők közül már csak a hiánypótlásokat végző brigádok egy-egy tagjával találkoznak a lakók. Az ideiglenes raktár- és felvonulási épületeket is bontják. A nagy munka tehát, láthatóan, a teljes befejezéshez közele­dik. Az „adósság” csupin egy-két járulékos beruházás, s a terület tereprendezése, illetve a parkok, játszóterek kiala­kítása. Ez utóbbiak ügyében megoldást sürgető levelet kaptun.c Konrádi Péter olvasónktól. Többek között ezt írja: „A vá­rosi tanács igazgatási osztályvezetője telefonon és szemé­lyesen is megígérte még a télen, hogy amint beköszönt a jó idő, a parkosítás fokozatosan megkezdődik. A tavaszra ígért kezdet azonban elmaradt. Mindez tulajdonképpen nem is jelentene olyan nagy gon­dot. ha a telep útjain kisebb lenne a forgalom, s nem ve­szélyeztetné annyi jármű, a jobb híján „aszfaltra szőrű' sok-sok játszó gyermeket. Jóllehet, aszfalt sem jut m. ■ mindenütt az apróságoknak. A telep kisebbik részén, csr : az űgy-ahogy elegyengetett, kövekkel, törmelékkel es kü­lönböző méretű vasdarabokkal borított „puszta földön” játszhatnak. S ugyanilyen „paradicsomra” találnak a sze­rencsésebb részeken is, ha kihasználva a vigyázó szülök te­kintetének másfelé tévedését, lelépnek az úttestről. A Győri kapui parkok, játszóterek gondja tehát nem kis ügy. Annál is inkább nem az, mert: több ezer felnőtt, dol­gozó ember szabad idejét, pihenőidejét keseríti meg. A telep korábban épült felének tereprendezésére volt már több határidő is. A módosítások után, most ez Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat illeté­kes oszt ál yvezető j e azt ígérte, hogy júliusra átadják a terü­letet a Miskolci Kertészeti Vállalatnak. S ma úgy tűnik, hogy ez az ígéret reális, valóra váltható. Így tehát — igaz csak legjobb esetben — nyár végére, őszre, lesz már park cs játszótér a Győri kapui házgyári lakótelepen. B. P. A sivatag és a piramisok birodalmában _ 0 A mai Kairó ÉJFÉL UTÁN néhány perccel süvítenek fel ismét, negyven perces tankolás után az athéni repülőtéren az IL —18 hajtóművei. A gép a magasba húz, elhalványul­nak a görög főváros fényei, s mögöttünk marad az utolsó európai település. Gyakran az ablakokhoz ha­jolunk. Fürkésző pillantásunk mintha áthidalhatná a konti­nensek közötti nagy távolsá­got, a rejtélyes Egyiptomot keresi. Nem valljuk be, de nyugtalan borzongással szá­mítunk a fellobbanó torko- lattüzekre, hiszen nem is olyan messze, a Szuezi-csa- torna két partján, fegyverek néznek szembe egymással. Az afrikai égbolton hideg, közönyös fényű csillagok sziporkáznak, s alattunk 8000 méter mélyben nyugszik a Földközi-tenger roppant víz­tömege, afrikai partján gon­dosan elhelyezett géppuska és ágyúütegekkei. A tenger komor, sötét tö­meg, szinte észrevétlenül húz át fölötte a gép. Izgatottság tölti be a gép utasterét. — Nézzétek!... Kairó! És lenn, a mélyben egyre élesebben ragyognak az öt­milliós világváros fényei. Még nem tudjuk, hogy mit rejtenek a Muszki-negyed árnyakkal, panaszokkal teli, girbe-gurba utcái, a jólétet sugárzó, elegáns, széles bul­várok, a színesen kivilágított mecsetek, a sötét sikátorok. Kairó udvariasan fogad. A repülőtér várótermében — míg a hivatalos formaságok zajlanak — szinte zajtalanul lépkedő pincérek köröznek. Kezükben tálca, frissítőket kínálnak. Ez kell is, mert a csapokból folyó vízből nem tanácsos inni. Az éjszaka hirtelen vált át rózsás hajnalba. Autóbu­szunk a széles zöldövezettel kettéválasztott autósztrádán halad a városba. Kétoldalt beszél. Másodszor jár a si­vatag és a piramisok biro­dalmában. Kis kitérőt teszünk. Kairói kísérőnk a Nasszer-mauzó- leum elé irányítja autóbu­szainkat. Az arab világ nem­rég' elhunyt nagy emberének szarkofágja előtt festői öltö- zékű szpáhik rezzenéstele­kasztszerűen zárt világ. En­nek ellentéteként az utca embere számunkra szokat­lan közvetlenséggel már messziről érdeklődik. — Ruszki? Hengri? Oké! S pergő keverék nyelven magyarázza, hogy a két nép­től sokat kaptak, s ezért na­gyon becsülnek bennünket. Kairói látkép a Nílus-híddai, s mögötte a villanegyedekkel Nagy Gusztáv felvétele építkezések. Egy mérnök és egy tanárember párbeszédét figyelem. — Béla bátyám — taná­csolja a szőke fiatal szakem­ber —. nézz jól szét! Amit itt újat látsz, az mind Nasz- szernek köszönhető. — A forradalom óta töb­bet tettek itt, mint a kirá­lyok, fáraók sok száz éves uralma alatt — kapcsolódik a beszélgetésbe egy kelle­mes hangú, jól megtermett férő. 0 már tapasztalatból nül állnak őrt. Csak szemük villanása jelzi: élnek, s érez­nek. Bennem ez a kis kitérő, a soronkívüliség meghatódott érzést vált ki. Ügy fogadom, mint a barátoknak szóló, őszinte megnyilvánulást. Mintha Egyiptom a szívét tárta volna fel egy pillanat­ra: „fájdalomban élünk, s ha barát vagy, megértesz ben­nünket”. Egyiptom még sok vonat­kozásban az évezredes ha­gyományok utóhatásaként Különösen nagy szeretettel fogadnak a hazánkban ta­nult: arab diákok. Egyikük el­mondja, mintha fél szívét hagyta volna Magyarorszá­gon. — Bár még egyszer ott él­hetnénk — sóhajtott Szállásunk a Hotel Cleo­patra 11. emelete. Kényel­mes. kétágyas szobák, tele­fonnal, rádióval felszerelve. Itt kapunk európai jellegű étkezést is. Néhány órai pi­henés után az ablakból szemléljük Kairót. Épüle­tünkkel szemben van a Ní­lus, partján az EAK vezetői nagy tanácskozásainak palo­tája. Alattunk harsog, kava­rog Kairó forgalma. Szinte lehúz az utcára. Vendéglátóink udvariasan elnézést kémek az esetleges nehézségekért. De hát hadi­állapot van és... És ezen a közlésen, vala­mint a házak bejárata elé húzott, esetleges lövések, ak­natalálatok ellen védő tégla­falon kívül semmi külső jel nem mutatja a háborús ké­szültségét. Megérkezésünk napjának délutánján ott állunk a Sa- lah Él-Din Citadellán. Há­tunk mögött ott van a kőbá­nya, ahol egykor a rabszol­gák tízezrei, kezdetleges esz­közökkel vésték ki, s cipel­tek el a kőtömböket a pira­misokhoz. Innen, a mellvéd­ről messzire latunk. Látjuk a gizehi piramisok három­szögeit. Ez a múlt. És alat­tunk zúg, harsog, hallgat, imádkozik a több millió la­kosú város. Karcsú minare­tek nyúlnak a magasba, ahonnan magnóról, erős hangszóró sugározza szét a müezzinek imáját. Nem is olyan messze, az államfők mecsetjének a tövé­ben lüktet, hullámzik a Khal El-Khalili bazár. A zegzugos sikátorokban üzlet üzletet, kereskedő kereskedőt ér. akik a világ minden nyel­vén agitálnak az áru megvé­telére. A parányi benyílók­ban a kézművesek ősi egyip­tomi módon készítik az árut. Festői kavargás, kínálás, ri- mánkodás, alkudozás. A jám­bor külföldit az arab keres­kedők egymásnak játsszák át:, és végkimerüléséig agi­tálják a valóban értékes, vágj' épp értéktelen cikkek megvételére. EZ ÉLMÉNYT AD, de mindez csak a felszín. Az egyiptomi valóság mélyebb, s ötezeréves történelmével kell kezdeni megismerését. Csorba Barn« íFolytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom