Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-16 / 114. szám
fcgaswMy?»-1 197*1. fTiCfJUS ló., fOSOfflOp fflpr SSZAK-MAGYARORSZA<3 7 H*5tj ekettyésnek mindmáig mW'. nem tudom a rendes nevét, azt sem, hogy ág miért éppen ezt a É B fura gúnynevet kapta. Valójában nem esúnj'a megszólítás ez, igazi névnek is elvállalhatná sok ember. Tahó nevű is dolgozott velünk egy műszakon, s o is megfelelőnek tartotta a nevét. Rekettyés nem. És ebben kiadós része volt Jónás Ferinek, aki örökösen kitalált valami tréfát Rekettyés kárára. EgysZer patkányt fogott és milszekund- ra kötötte. Rekettyés, amikor meglátta a szerencsétlen állatot a sínpár közepén tehetetlenkedni, vigyo- ri képpel indult feléje. — Gyere csak, szentecs- kóm, gyere! — sziszegte.— Te e! d meg a finom .kis Megy a patkányhoz, markában egy széndarabbal. Jónás meg ott les a sarok- stompnál, a drót másik végét szorongatva. Amint meglendült Rekettyés keze, elrántotta a már-már alig mozgó párát. —■ Ugrálsz, bitang? — káromkodott Rekettyés, és új széndarabot keresett. Mert sorhoz nem volt bátorsága, hogy a markával megfogja az állatot. Talán éppen az undorító kinézése . miatt. Meg nem is jó a megvadult. patkányhoz csupasz I kézzel nyúlni. Mikor már harmadszor tévesztett célt Rekettyés dobása, előbújt Jónás; cigányképén ördögi vigyor, és csak miután megállt a nagydarab ember előtt, kezdett el hahotázni. Visszhangzott a nevetése a vágatban. l —■ Még egy döglött patt káranyai se bírsz? t— kér- ! dezte, s ujjaival a megbá- j vult ember szeme közé mutatott — Bolondos vagy, Rekettyés! Hát ez, ez a „Bolondos vagy, Rekettyés” fájt a legjobban a kuplisnak. — Egyszer elvihetné a sátán! — morogta a kuplis; behemót termetét egy otrombán nagy fej tetézte be. Olyan durbincs orra volt, és olyan hatalmas és kerek, ugyanakkor bamba tékinte- j tű szempórja, hogy szinte ’ az ábrázatára, a mozdulataira — egyszóval az egész emberi lényre volt írva a j' háromkerekűség. Jónás: pedig nevetett, nevetett és bakugrásokkal jött a gépház elé, ahol a füstre- | várók szalonnáztak. Csukló> tára rá tekerve* a milsze- kund, a végén a patkány már mozdulni sem tudott, ■ csak pislogott még olykor a gonoszkodó emberekre. > — Láttátok? Láttátok? . Rekettyés egy döglött patkánnyal .se bírt. Megijedt tőle, bizonyisten, megijedt! j Rekettyés, meg, hogy a rosszat még rosszabbat ne tetézze, szótlanul kullogott Jónás után. ! — Ki á zisten látta, hogy drótra fűzték? — kérdezte íyámoltalanul. — Setét ván, oszt nem lát á zember... Mert így beszélt ez a Rekettyés. „Á zember!” „Oszt!” meg hasonlóan. Hiába ok- Ríttuk, magyaráztuk neki; 1 lyenkor elszégyellte magát , és visszahúzódott. Nem 1 akart? Vagy nem is tudott tanulni a szóból ez az ember? Ki tudja! Annyit tudtunk róla csak, hogy az ötvenes évek eleién jött fel a városba, a bányához. Már akkor sem Volt egészséges a szelleme, de azért munkát talált magának. Később meg, hogy a bolondsága nyilvánvalóvá vált, az akna magáénak vallotta. Meg nem váltak volna tőle semmi pénzért, mégha eav keresztbe-szalmát nem tesz, akkor sem. De hát Rekettyés szorgalmas ember volt. A bányamester, vagy az aknászok nem mondhattak neki olyant, amit meg ne tett volna, és hogy tisztességes szenelőcsapathoz nem került, az azért volt, mert a vájárok tartózkodtak tőle: „Három kerékkel a csille is csak biceg. Ki tudja, hogy mikor borul fel? Én vállaljam a felelősséget?” — így aztán senki nem fogadta párjául Rekettyési — Egyszer megjárod. — intette Novak, a körzeti aknász. — összecsomagol téged ez a Rekettyés és akkor világcsúfja leszel! — Engem? — hetvenke- dett nevető-komolyán Jónás. — Ilyen embereket szoktam reggelizni. — No! Csak vigyázz! Ha egyszer ez az ember elveszti a béketűrését, akkor ... Isten oltalmazzon téged. Én emlékszem ilyen esetre. Nekem szomszédfalubelim... — Mit csinált ez a Rekettyés? — kérdezte félvállról Jónás. — Egyszer egy gúnyol ó- jái — talán az adta neld a Rekettyés nevet — találástól, szamarastól beborította az árokba. Úgy bizony. De Jónásnak nem hass- nált a figyelmeztetés. Egy fizetési napon (éjszakások voltunk) az üzemi iroda előtt várakoztunk. Vicceket meséltek, meg számolgattak az emberek, Rekettyés elhúzódva várt a sorára. Soha nem szeretett tolakodni. Kivárta, amíg mindenki a pénzéhez jut, ő csak azután állt az ablak elé és nyújtotta a tenyerét. A pénztárosnő szép lány volt, mindenkinek megakadt a szeme rajta. Rekettyés is szívesen nézegette. Ki tudja, hogy ilyenkor a belsejében milyen húrok pendítitek meg? Ki tudja, hogy a szép nő láttán nem sajdult-e bele egy-egy igazi gondolat a valóságos életéről: a szerencsétlen ke- lekótyaságáról, a kitaszítottságáról, a magányosságáról? Mert ha igaz, akkor a féleszűeknek is akad józan, tiszta percük. Amikor felmérik önnön szerencsétlenségüket, és talán ebbe zavarodnak bele. így zuhannak vissza abba a feneketlen zsákba, melyből újra csak nagyon hosszú idő múltán bukkannak elő a végzetes tisztaságba. Bonyolult dolog ez, nem lehet tudni bizonyosat. Mint ahogyan dehogy tudta ez a Rekettyés, hogy a pénztároslány, aki fizette a bérét, csak emberi részvétből mond neld szépeket? — Maga aztán helyre fiú! — mondta neld olykor. — Ha este meghívna egy vacsorára, valamelyik előkelő vendéglőbe, bizony örömmel elmennék magával. Rekettyésnek azonban a boldogságánál csak a fél- szegsége volt nagyobb. így erre a kudarcára soha nem került sor. Amikor szépeket hallott magáról, akkor vigyorgott, dünnyögött, bele is pirult, de nem hitt. Megszámolta a pénzét és már indult is haza. a szállására. — Te, Rekettyés! Fogadni mernék, hogy te szerelmes vagy ebbe a lányba! — állt eléje egy ilyen alkalommal Jónás. Rekettyés vigyorgott. — Nem mered bevallani? — Békén hagyhatnál már — mondta a másik rekedtes hangon. — Akkor minek hordod maga rínál a fényképét? — Én? Méghogy én? — lAWlWrif — Megvetted a sas-ki fényképésztől. Fizettél érte vagy egy százast. Csakhogy hozzájuss! Mert a fénykép valóban ott lapult már Rekettyés zsebében. Hogy ott volt, amról Jónás gondoskodott. — Nem igaz? — kacagott Jónás. — Hát ez mi? Mikor előkerült a fénykép, a pénztároslány kiabált és veszekedett. — Nem szógyelli magát? Az én fényképemmel dicsekszik? Mindenki nevetett. Rekettyés pedig dühödt pillantással méregette Jónást és a pénztároslányt. Még tiltakozni, mentegetőzni sem mert. A helyzetét már nem lehetett tisztázni. — Te szamár! Te pat- kányvadász! — kacagott gúnyosan Jónás. — Hát ilyesmire vetemedsz? Tisztességes lányok fényképével dicsekszel? Rekettyés tűrte, tűrte a sértegetést nagy busa feje égett a szégyentől, körmét piszkálta s talán arra várt, hogy menten összeomlik. Aztán elpattant benne valami. Egy hirtelen mozdulattal átnyalábolta Jónást és megindult vele a műhely- udvar irányába, oda. ahol a rossz, bicegős csilléiket javítják. Jónás tehetetlenül csapkodott; őkRvel, ám az erős kar vasabroncsként fogta össze testét a lábával, kezével, mellkasával. — Megöllek! — kiabálta Jónás milvkamérgesen. — Megöllek! — Belefojtja a vízbe ez a kelekótya! — morogták többen. Rekettyés pedig, mint akit egy bosszúálló szeltem szállott meg, vitte, vitte és beleejtette egy vízzel teli csillébe. Kétszer, háromszor a víz alá nyomta. Jónás, amikor kiszabadult, újra meg újra neki akart rontani Rekettyésnek. Mór a képét is kivette, megtörölte nadrágja szárában. .Egyszerre fázott és égett a szégyenletes dühtől. Ügy vicsorgott, mint egy megtépázott farkaskölyök. — Megölöm! Ketté hasítom! — Mondtam neked, hogy a végén megjárod! — figyelmeztette Kovák. — De te nem hallgattál a jó szóra. Most aztán nyughass! A pénztáros kislány bezárta az elfüggönyözött ablakot, s talán egy keskeny kis résen át lesett ki a tü- lekedőkre. Semmi más ezen a napon nem történt. Másnap is csak annyi, hogy Jónás nem jött műszakba. Negyedik napon tudtuk meg, hogy kikérte a munkakönyvét és elutazott. A következő két fizetésen Rekettyés még türelmesebben várt a sorára. Mintha megfogyatkozott volna hatalmas feje, és sápadt volt Sokan úgy mondják, a biztató szót leste annak a lánynak az álltáról. A bolonditó, biztató szavakat. Csak a szeme parázslóit, amint reszkető kezét kinyújtotta a bérért. Nehézkes betűkkel leírta nevét a bérjegyzékre. Több ezután nem történt vele. Még annyi, hogy az egyik fizetés után véle sem találkoztunk. Mondják, hazament a falujába, ahol egy portát és egy kicsiny házat örökölt. Találkoztak is vele a nagy árvíz idején. Megöregedett, megroppant. Hívták vissza a bányába. — Ott dolgozik még az a lány... ? — kérdezte. — Az, aki az ablaknál állt, a”"'vor pénzt osztottak... S amikor megtudta, hogy annak a lánynak már híre-nyo- ma sincs, akkor azt felelte a hívó szóra: — Ugyan bizony minek mennék én oda ... V S ha pontosan fi gyei fék meg ennek az embernek az arcát a hírhozók, akkor ugyanúgy égett a szeme, mint amikor türelmesen várt a sorára. S talán egy pillanatra egészségesen lépkedett; a gondolata is. Hogy aztán újra belezuhanjon a bicegő végtelenbe, az 5 igazi xr?l 6 CfjS'Kr; szalonnámat? Ma és egész évbem Hívé szó — a virágos városért Aki egyszer végigsétál a Tardona parti város utcáin, megcsodálja a lépfcen-nyo- mon előbukkanó zöld ligeteket, látja az ezer színben pompázó virágszőnyegeket — az az ember megérti, miért emlegetik a parkok városaként Kazincbarcikát. És ilyenkor, májusban nemcsak a kertek, a fák borulnak virágba, hanem a házak is. Friss földdel töltik meg gondos kezek az ablakokban, erkélyeken elhelyezett cserepeket, ládi- kókat, s mire a nap kisüt, csupa szín, illat teszi széppé, hangulatossá a hatalmas házakat... A város szépítése, felvi- rágozása — nem túlzás, ha azt mondjuk —, minden kazincbarcikai lakos szívügye. És nemcsak mostanában az, hanem e nemes célú, társadalmi méreteket öltő mozgalom jóformán egyidős az ifjú várossal. Nem véletlen, hogy Kazincbarcikán alakult meg a népfront és a városi tanács által életre hívott városszé- pítési bizottság — a megyében elsőként. Évről évre minden nagyobb vállalat, intézmény is kötelességének érzi, hogy valamilyen módon hozzájáruljon környezete, és a város csinosításához, otthonossá tételéhez. A megye települései között minden esztendőben nemes versengés dönti el: melyik város, nagyközség és 'kis falu a legtisztább és a legvirágosftbb. A versenyben Kazincbarcika — tradícióihoz hiven — mindig előkelő helyen szerepel. 1969 óta a város bélyegzőjén e felirat szerepel: Tiszta, virágos város. Nem véletlen, hogy akkor megadta e cím használatának jogát a bíráló bizottság. Az elmúlt évben első helyen végzett a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei városok közötti tisztasági versenyben. A jutalmat, negyedmillió forintot — ez természetes! — ugyancsak Kazincbarcika szépítésére költik. És most, ezen a májusi vasárnapon ismét elhangzik a hívó szó, kezdődik a városszépítés. A mai lapokkal együtt egy-egy cédulát is talál postaládájában sok kazincbarcikai lakos. A Hazafias Népfront városi Bizottsága, a tanács végrehajtó bizottsága, valamint a már említett társadalmi bizottság együttesen arra kér minden lakót, minden családot: egész évben vegyenek részt a parkok, játszóterek. a pihenőhelyek gondozásában, telepítésében. Díszítsék újabb virágokkal erkélyüket, portájukat. A felhívás azt is kéri: legyen május 16-a, a mai nap délelőttié a város szépítésének ideje, serénykedjen, tevékenykedjen ki-id a közős célért: a virágos városért A hívó szó bizonyára visszhangra talál ma is — és egész éven át. KimüÉka Minden arra mutat, hogy Lengyelország rövidesen kimonó-exportör lesz... A Lódzi Sportruhagyárban ugyanis különleges pamutanyagot állítottak elő, amely rendkívül puha és finom tapintású, esztétikus, egyben nagy szakításállóság jellemzi. Az anyagból készült kimonók elsőrangúan vizsgáztak a gyakorlatban: Japánban, amely megvásárolt egy tétel lengyel kimonót. A japán szakértők véleménye szerint a lengn/cl kimonók elsőrangúan beváltak s képesek kielégíteni a legigényesebb vásárlót is. Természetesen nem a kimonók gyártása az egyetlen, ahol a Lódzi Sportru- hagyár eredményeként mutathat fel. A speciális sport- öltözékkel szemben támasztott kívánalmakat elégíti ki a sapporói olimpiára készülő sportolók ruhakollekciója is. Ez mindenekelőtt a kezeslábasokra vonatkozik, amelyek biztosítják a test tökéletes hőszigetelését, s villámgyors levételüket közvetlenül a rajt előtt A sportolók nyilván elismeréssel üdvözlik majd azt az újítást is, hogy a tréningruha nadrágja a külső varrás mentén „válik szét” a bokától egészen derékig. Az említett kollekción kívül figyelmet érden- 'l az elsőrendű vitorlásdressz, amely kanosukkal összeragasztott két vékony selyemrétegből készült, s ez még hosszan tartó ázás esetén 4» teljes vízhaüanságot biztosit. A dressz kStmyű és kényelmes, s ’ szép színekben készül. B. P. Hét és léi hold civilizáció és érintetlen * A camping egyik érdekessége, az „alpesi ház” Vadgesztenye és tölgyfák alatt piros, sárga és kék sátrak, nyers színű fa és színes dekorit-lemez házacskák, emeletes kőépület, kis tisztások, sportpálya, szalonnasütőhelyek. A körbe futó tekintet, „leltározza” így részenként az első percekben látottakat, az Idegenforgalmi Hivatal Cam- pingjében, Miskolc-Tapolcán. Egy hétköznap délelőttjén jártunk ott. Csend és nyugalom áradt minden felől. Jó itt. Az ember percek alatt megnyugszik. Kiengednek feszülő idegei. (Foto: Szabados György) A tábor, hét és fél hold civilizáció és érintetlen természet. A civilizációt a hideg-meleg folyóvíz és a villanyáram jelenti. Az érintetlen természetet a maguk kedve szerint növő bokrok, cserjék, fák, az erdei fű és a campinget derékba szelő méteres mély vízmosás, amely hegyre és völgyre osztja ezt a fennsíkot. lyenkor, napközben, csak a személyzet tagjai tapossák a kis gyalogösvényeket. A hazai és a külföldi vendégek a környéket járják, vágj” fürdenek. Esténként azonban magasra csapnak a, tábortüzek lángjai, s egymással keveredve hangos orosz, szlovák, lengyel, román, német és magyar szó, ének veri fel a hegyek csendjét, — Csúcsszezonban bizony, nem egyszer ötszáz vendégnek adunk helyet — mondja Tóth Lajos campingve- zető, amikor a forgalomról esik szó. Egy-egy nyáron pedig, tizennégy—tizenötezren fordulnak meg itt. Événként ennyien viszik szerte a világba. a tapolcai camping hírét. Jó hírét. Hiszen bármit megkap itt a vendég, amit kíván. Udvariasságot, camping-felszerelést ha netán anélkül érkezne, sport és játékfelszerel est a szórakozáshoz. S amit csak itt találhat meg, az Tapolcánk egyedülálló szépsége. A barlangfürdő. az új tavifürdő s a vadregényes hegyek. E hegyek között, másfél kilométerre a buszvégállomástól hét és fél hold civilizáció és érintetlen természet, egv egész életre szóló élményt ígér. Nem a luxusfürdőhelyek .mesterséges csillogásával s nagyvárosi nj-üzsRésével. Nem. Itt a lombok hűs árnyékában pihenve, kakukkszót hallani, s a fák törzsét, leveleit ellepő millió apró kis élőlény percegését. A szépség és a nyugalom az, amiért évről évre ezren és ezren visszatérnek Tapolcára. a campingbe. B. P. Baráth Lajos: ^ ßiCE
