Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

1971. május 16., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Közösségi nevelőiskoia Kongresszus utón, hétköznapi Beszélgetés Tolli Józseffel, a SZOT elnökség tagjával, az SZftTi vezeis titlsárávsí A Magyar Szakszervezetek XXII. kongresszusán 34 kül­dött és 15 meghívott kép­viselte Borsod megye szer­vezett dolgozóit. Közülük öten kaptak szót. Megyénk jelentőségének megfelelően a kongresszus hét borsodi küldöttet választott. be a Szakszervezetek Országos Tanácsa tagjai közé. Tóth Józsefet, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának Vezető titkárát a SZOT el­nöksége tagjainak sorába is megválasztották. A kongresszus után a mun­kás hétköznapok következ­nek, amelyele során a szak- szervezeti mozgalom válasz­tott testületéinek és az ál­taluk képviselt szervezett dolgozók tömegeinek valóra kell váltaniuk a XXII. kong­resszuson megfogalmazott célkitűzéseket. A kongresz- szus tapasztalatairól és a ha­tározatokból adódó felada­tokról Tóth József, a SZOT elnökségének tagja, az SZMT Vezető titkára adott interjút az Észak-Magyarország mun­katársának. — Milyen problémák fo­galmazódtak meg első­sorban a kongresszus vi­tájában a szakszervezeti mozgalom jelenlegi hely­zetével és tennivalóival kapesolatban? — Mi, Borsod megye kül­döttei különösen jó érzéssel tapasztaltuk, hogy a kong­resszuson hangot kaptak mindazok a fontos problé­mák, amelyek megyénk szakszervezeti mozgalmát érintik, és a mi küldöttérte­kezletünkön is megfogalma­zódtak. Sok szó esett a nagy­üzemi munkások gondjairól, ez árak alakulásáról, az árak ellenőrzéséről, valamint a 44 órás munkahétre való foko­zatos áttérés további tenni­valóiról. Sokoldalúan vető­dött fel a kongresszuson az üzemi demokrácia továbbfej­lesztésének igénye. A felszó­lalók elemezték, hogyan tud­A nyári idényre olyan kezdeményezést valósít meg az IBUSZ Borsod megyei Irodája, hogy a különböző hazai vállalatok szakszerve­zeti bizottságai minél több dolgozót üdültethessenek az °rszág egyik legszebb vidé­kén:' a meleg vizű strand­járól és barlangfürdőjéről híres Miskolc-Tapolcán. Az erdős hegyekkel övezett fes­tői völgy magánvilláiban az. Utazási iroda szervezésében «00 fize'óvendéget helyez­hetnek el és júniustól au­gusztus végéig „kibérelik” a Nehézipari Műszaki Egyetem egyik négyemeletes kollégiu­mát, ahol 200 vendég ré­szére ideiglenes szállodát nyitnak. A fizetővendég- szolgálatot és szállodát nem­csak magánszemélyek, ha­nem a vállalatok is igénybe vehetik dolgozóik üdültetésé­re. Az IBUSZ eddig 40 válla­lattal kötött szerződést — amelyek kéthetes váltással — több mint 400 dolgozót üdültetnek Tapolcán. Ezek a dolgozók kényelmes szállást, étkeztetést és strandbelépőt kapnak, s részükre az IBUSZ kirándulásokat szer­vez Aggtelekre, Sárospatak­ra és Tokajba. Az első vál­tak élni megnövekedett jog- és hatáskörükkel a szakszer­vezeti szervek. A kongresz- szus megállapította, hogy leg­inkább a döntési jogkör al­kalmazásában értünk el ered­ményeket, míg a legtöbb gondot az ellenőrzési, beszá­moltatási jogkör érvényesí­tésénél tapasztalhatjuk. Nem vitás, hogy a szakszervezeti munka, a szakszervezeti ve­zetés korszerűbbé és hatéko­nyabbá tétele érdekében to­vább kell javítani a társa­dalmi munkamegosztást, a határozatok végrehajtásának segítését, ellenőrzését, és bátrabban kell élni a kapott, jogkörökkel, adott esetben a vétójoggal is. — Milyen visszhangja volt a kongresszuson a borsodiak felszólalásai­nak? — Megítélésem szerint a felszólalásokat kedvezően fo­gadták. Elsősorban azért, mert azok mértéktartóan ismertették a szakszervezeti munkában elért eredménye­ket, és kritikusan elemeztek a ma még tapasztalható hiá­nyosságokat. Mint a vita üsz- szefoglalójában Gáspár Sán­dor elvtárs és a korábban elhangzott beszédében Fock Jenő elvtárs, a kormány el­nöke is elmondotta, a ta­nácskozáson elhangzott prob­lémákat, javaslatokat össze­gyűjtik, megvizsgálják, és a további munka során hasz­nosítani fogják. Ez természe­tesen, nem jelenti azt, hogy megyénkben nem maradnak tennivalók a szakszervezeti mozgalom, a különféle szintű testületek számára. — Milyen főbb feladatok adódnak a megye szak­szervezeti mozgalma szá­mára a kongresszus ha­tározataiból? — Vannak olyan felada­taink, amelyeket már a leg­közelebbi napokban, hetek­ben meg kell oldanunk. Az időszerű tennivalók közé tar­tozik, hogy a választások so­lalati IBUSE-üdülők szom­baton érkeznek meg Tapol­cára. rán felvetődött minden kri­tikai megjegyzésre, javaslat- j ra konkrét választ kell ad­ni. Emellett részletes akció- programot és intézkedési ter­vet kell készítenünk, ame­lyek már a hosszabb távú feladatokat is magukban foglalják. A X. pártkongresz- szus és a szakszervezeti kongresszus határozataiból adódóan alapvető feladatnak tartjuk a szakszervezeti ve­zetés és általában a szakszer­vezeti munka színvonalának emelését. Nagyon fontos hogy „ott legyünk” a közép­távú tervek készítésénél, és juttassuk érvényre ezekben a dolgozók jogos igényeit. Ugyancsak meg kell fogal­mazni a dolgozók igényeit a most készülő kollektív szer­ződésekben is. A dolgozók é1"1- és munkakörülményé­nek javítása érdekében tett erőfeszítéseken kívül a szak- szervezetek kettős feladatából szükségszerűen következik, hogy mozgósítanunk kell a dolgozókat a gazdasági cél­kitűzések megvalósítására. Nem véletlen, hogy kong­resszusi felszólalásomban el­sősorban a szocialista mun­kaverseny, a brigádmozga­lom tapasztalatait elemez­tem. Meg kell vizsgálnunk a verseny továbbfejlesztésének lehetőségeit, foglalkoznunk kell az üzemi, szakszerveze­ti demokrácia problémáival, és természetesen igen fontos a dolgozókkal való foko­zott törődés a munkásvéde- lem, az egészségvédelem ja­vítása és a nehéz fizikai munka csökkentése. Ugyan­akkor a szakszervezeti tes­tületeknek nagy gondot kell fordítaniuk a nők, az ifjú­ság és a nyugdíjasok problé­máira is. — Hogyan értékeli Tóth elvtárs a felsorolt célki­tűzések megvalósításának feltételeit? — Munkánkhoz kedvező feltételeket teremt a párt helyes politikája, a .pártszer­vezetek rendszeres és hatha­tós segítsége. Emellett a vá­lasztások során olyan tiszt­ségviselők kaptak bizalmat, akik tudnak is és akarnak is a szakszervezeti mozgalom célkitűzéseinek megvalósítá­sáért dolgozni. Jó az együtt­működésünk a megye álla­mi, társadalmi és gazdasági szerveivel is. Mindezeken kí­vül azonban feladataink végrehajtásához a megye több mint negyedmillió szer­vezett dolgozójának aktív, cselekvő támogatása is szük­séges. Finnek Tibor A zempléni részek szék­helye, Sátoraljaújhely az alapokig hatoló átalakulás éveit éli. A legutóbbi öt év­ben 1500 fővel gyarapodott a kisváros ipari munkássága, s a hajdani kereskedő-hiva­talnok jellegű Űjhelyen ma már lélekszáma szerint is a munkásság a meghatározó osztály. A város vezetőinek példásan reális az iparfej­lesztési politikája: számot vetve azzal, hogy új üze­mek ide telepítésének nin­csenek meg a gazdaságos fel­tételei, a meglevő kis üze­mek középszintűvé tételét, s a termelésben vezető szere­pet betöltő néhány közép­üzem további erősítését szor­galmazzák a most kezdett negyedik ötéves tervciklus­ban. Figyelemre méltó az a megkülönböztetett szándék is, amellyel a különféle társa­dalmi rétegekből, más és más környezetből jött új munká­sokat gondolkodásukban, ma­gatartásukban azonos tuda­túvá igyekeznek formálni. Ebben a munkában derekas részt vállalnak a szocialista brigádok. Célravezető gya­korlattá vált, hogy az üze­mek szocialista brigádjainak vezetői időről időre kötetlen tanácskozásra ülnek össze a város politikai irányítóival, hogy együtt elemezzék az el­ért eredményeket, kibogozzák a nem könnyen oldódó prob­lémákat, kölcsönösen segít­senek egymásnak tapasztala­taik közreadásával. * Legutóbb a hagyományos műszaki héten ültek fehér asztal köré a szocialista bri­gádok vezetői, dr. Bartha Ist­vánnak, a városi pártbizott­ság titkárának társaságában. Ennek a baráti közvetlenség­gel folytatott magvas eszme­cserének a módszere, s né­hány tanulsága kívánkozik szélesebb körű nyilvánosság elé. A tudatformálás fő esz­köze a társadalmi gyakorlat — ennek az alaptételnek volt beszédes bizonyítéka az újhelyi tanácskozás. A méltán legtöbbet emle­getett — mert a város új ar­culatában leginkább szembe­tűnő, termelési eredményei­vel az ország határain túl is jó hírt kivívó — üzem az ELZETT gyáregység egyik szószólója, Svordák László azt érzékeltette néhány mondattal, hogyan sikerült a mindössze három „tősgyöke­res”, régi munkáshoz igazíta­ni a többségében faluról jött brigádtagokat. Ügy, hogy a hét év alatt összekovácsoló- dott együttes már öt ízben nyerte el a szocialista brigád címet, megkapta az ezüst­plakettet. Kezdetben a leg­SzodliiisÍH brioddoli Sátoraljaújhelyen egyszerűbb új feladat meg­értetése is szükségszerűen igényelte a tüzetes megbe­szélést. Ma már fél szavakból is megértik egymást mun­ka közben az összeszokott emberek, de belső szükséggé vált a kiadós beszélgetés — a munkát csak közvetve érintő, annál inkább az egész embert foglalkoztató té­mákról. S magától értetődőn alakult ki az a szökés is. hogy ha valaki a brigádból odahaza nagyobb munkába vág, például házat épít vagy bővít, a többiek hívatlan is elmennek segíteni neki. * Borza István, szintén az ELZETT-ből, ugyancsak lé­nyegbe vágó témáról beszélt: arról, milyen fontos, hogy a bármilyen szintű vezetők megkérdezzék a feladatok ki­osztása előtt beosztottjaikat: Mit szólnak hozzá? Fog ez menni? Ez nem valamiféle komázás, mert a munkások­kal szót értő vezető kertelés nélkül megmondhatja a rosz- szallását is a brigádtagoknak, ha arra okot adtak. Aki csak az irodájából akar irá­nyítani, az hiába készít eset­leg valóban jó tervet — ha nem lesz, aki meggyőződés­ből valóra is váltsa. Termé­szetes emberi igény, hogy a munkás ne csak a maga részfeladatát lássa, hanem tudja az egész munka értel­mét. * A közösség alakító hatásá­ról szólt Sütő László, a Hegyalja Ruházati Szövetke­zet ifjúsági brigádjának ve­zetője. Amióta a varrodai részlegben a brigád közös­sége készteti a munkához szükséges fegyelemre vala­mennyi tagját, azok sem „különködnek”, akikkel ko­Az ózdi kohásza! a BNV-n Az Ózdi Kohászati Üze­mekből már elszállították azokat a hengerelt árukat, acélszelvényeket és gyártmá­nyokat, amelyeket a rövide­rabban, például a KISZ- szervezetben is, nehezen bír­tak. Nemcsak magukkal tö­rődnek, figyelmesebbek let­tek egymáshoz a lányok, s számon tartják, lei él nehe­zebb körülmények között a brigád tagjai közül és an­nak. ahol csak lehet, igye­keznek segíteni. Emri József, a Vasipari Szövetkezetből a szocialista brigád társadalmi „rangjá­nak” a megbecsülésére em­lített megszívlelendő példát. Nem lehet akárki brigádtag! Náluk egy évig tagjelöltként dolgozhat csak a brigádban a felvételre jelentkező, s ha megállta a próbát, akkor fogadják teljes jogú taggá. * A szocialista brigádok ösz- szetételében lehetséges több változatról is szó esett. Min­dig a helyi adottságok, le­hetőségek és kívánalmak le­gyenek a mérvadók, mert az egyik helyen jól bevált gya­korlat nem biztos, hogy a más jellegű üzemben is cél­szerű. A dohánygyárban például a komplex brigád vált be, amelyben a lakatos­tól a mérnökig különböző képzettségű és beosztású em­berek dolgoznak együtt. En­nek előnye, hogy a lakatos jó ötletét esetleg a mérnök elméleti tudása segíti a ki­vitelezésig. Vagy fordítva: a mérnök elgondolását a gya­korlatban járatosabb lakatos segít megvalósítani. Feloldónak szánta az egyik felszólaló — de a de­rűt fakasztó megjegyzés is a lényeget erősítette: „A szo­cialista brigád igazolását a feleség is elfogadja”. Mind inkább szívesen gyakorolt szokássá válik Űjhelyen, hogy a szocialista brigádok munkahelyen kívül való, ba­ráti közös programjaiban részt vesznek a családtagok is. Együtt ülik a családi ün­nepeket, kölcsönösen számon tartják a névnapokat, szüle­tésnapokat. — s az ünnepelt- nek átnyújtott csokor virág egy közösség figyelmességé­nek a jelképe. Berecz József sen megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásár KGM-pa- vilonjában állítanak ki. A 125 éves gyár a hagyomá­nyos termékeken kívül az idén két új acélfajtát is be­mutat, amelyek máris nagy érdeklődésre tartanak szá­mot. Ezek üzemszerű előál­lítását ebben az évben kezd­ték meg. Az egyik új termék a lég­köri korróziónak ellenálló acél, amelyből már villamos távvezetéktartó oszlopokat, dróthálókat, mezőgazdasági épületszerkezetet és hul­lámlemezeket készítenek. Ezt az acélfajtát réz. króm, nik­kel és foszfor kis mennyi­ségű ötvözésével gyártják. Előnye, hogy az ötvözőele­mek hatására az időjárás­változások következtében az acél felületén vékony rozs­daréteg keletkezik, amely megakadályozza a további korróziót. Másik cikkük a lipcsei vá­sáron aranyéremmel kitünte­tett J. F., vagyis a jól for­gácsolható acélfajta. Ennek hasznosítása különösen a ha­zai gépipari üzemekben je­lent gazdaságosságot. Az elő­zetes kísérletek, mérések és számítások alapján egy ton­na ilyen acél feldolgozása során 675 forint takarítható meg azzal, hogy ez az acél gyorsabban és könnyebben, az eddiginél lényegesen ke­vesebb szerszámHopással munkálható meg. A két. ma már folyamatosan gyártott acélfajtát az idén először mutatják be a budapesti vá­sáron. A szerencsi határban * v«* >. V * , . jß Kukorica alá művelik a talajt a Szerencsi Állami Gazdaság munkagépeivel. Nehéz a traktorosok dolga, gyakran meg kell állniuk, mert a tapadós, nedves föld lerakódik a Iá nctalpakra. Foto: Sz. Gy. Negyven vállalat dolgozóinak üdülése kihelyezés az NME kollégiumaiban Két új acélfajta as idén először

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom