Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-15 / 113. szám

1971. twajus 15., szombat ESZAK-MAGYARORSZÄG 5 Eski'Ivo Lófisban Miskolc az utóbbi évtize­dekben rohamosan nagyvá­rossá nőtt, amelynek tavaly közel 180 ezer lakosa volt. Ha mindehhez még hozzá­számoljuk azt a legalább 30 ezer embert, aki naponta rneigfordul a városban, ak­kor nyilvánvaló, hogy Mis­kolc egyik legnagyobb gond­ja a városi közlekedés meg­oldása — annál is inkább, mert az új lakótelepek tel­epülése is mindig újabb és újabb gondokat ró a városra. Egyébként a Miskolcon nap mint nap közlekedő embe­rek „saját bőrükön” érzik a gyakori járműzsúfoltságot. Miskolc város Tanácsának Építési és Közlekedési Osztá­lyán már megvannak a kivi­teli tervek és építési enge­délyek a kettős villamos­megállókhoz. Olyan járdaszi­getek épülnek városszerte, amelyek megengedik egy­szerre két villamosszerelvény megállását is a megállóban, s így természetesen mind­egyik kocsiról azonnal le le­het szállni, illetve fellépni rá. A kettős villamosmegállók kiépítésével — még ebben az évben megvalósul — csök­ken a villamosszerelvények menetideje, s ezzel tulajdon­képpen óránként két, csúcs­forgalmi időben négy sze­relvénnyel többet vehetünk igénybe. Az építkezések, a járda­szigetek hosszabbításának természetes velejárója, hogy átcsoportosítják a villamos­megállókat — két megálló­hely, a Körösi utcai és a Gépész utcai megszűnik. Az előbbinél csak az aluljáró felé lehelne hosszabbítani, arrafelé viszont már lejt az út, visszafelé pedig igen kö­zel van a strand előtti meg­álló, amelyet csak a Körösi utcai megálló felé hosszab­bíthatnak. Viszont a strand előtti autóbuszmegállót a templom utánra helyezik. A Gépész utcai megálló egyrészt túl közel van a Marx térhez, másrészt a jár­dasziget megépítése a kes­keny közúton zavarná a for­galmat. A tervek szerint tehát mindenütt kettős villamos- megálló lesz a Szemerénél viszont neon épül járdasziget, és itt, mint már közöltük, a jobb és a bal oldali autó­buszmegálló is távolabb ke­rül a csomóponttól. ny. p. ■ Ilii« ...... IIIHU Will ti N agy dolog az esküvő az ember életében. Nemcsak boldog (vagy boldogtalan) legénykorunk, illetve leány­korunk veszte miatt, hanem a ceremóniával kapcsolatos sok utánjárás miatt is. Furcsa szerződés házasságiigyben Mindhárman a miskolci Kilián Gimnáziumban érett­ségiztünk, s azóta is bará­tok vagyunk — a szó leg­igazibb értelmében. Néhány évvel az ..életbe” való kilé­pésünk ulán egy alkoholos éjszakán szerződést kötöt­tünk, amely szerint házas­ságkötésünk „ugyanazon naptári év ugyanazon napján, egy helyen fog megtörténni”, s amelyikünk a másik ket­tővel e ballépést nem tudja összeegyeztetni, köteles a másik kettőt, azoknak tetsző helyen és italokkal megven­dégelni. A szerződést legelőször én szegtem meg — azóta is gyűjtök, mert barátaim Pá­rizst, s más hasonló kies he­lyeket említettek a büntetés végrehajtására. Azután ta­valy. megnősült egyik bará­tom — emiatt Kassára kellett utazni! Most április végén pedig az utolsó agglegény is eladta magát. Alá»ozás a vonalon i Az utolsó agglegény or­mosbányai. Érettségi után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanult (?), s az első évben ösztöndíjat ka­pott, hogy Lengyelországban folytassa tanulmányait — mégpedig halászmérnöki sza­kon. Lodz. Olsztin, Szczecin és még néhány város után megszerezte a diplomát, s az­óta egy magyar konzervgyár­ban kamatoztatja valóban sál, az alkotmány megsérté­sével, korrupcióval, a bú'ósá- gok befolyásolásával, tüntető diákok halomra gyilkolásá­val stob, vádolták. Az állam­nem mindennapi szakkép­zettségét. Amikor útra keltünk, hogy vesztének tanúi legyünk, ép­pen Béla-nap volt, így már a Polónia-expresszen ala­poztunk, hiszen egyik bátyja Béla. Menet közben megün­nepeltük még nővére szüle­tésnapját és szülei házassá­gának évfordulóját is. A lialászuiérnölt .^engerre” száll Kissé rekedten érkeztünk ugyan este fél 10 felé Lódz- ba, ebbe a Miskolchoz ha­sonló óriási ipari városba, amelynek 800 ezer lakosa van. Útközben ugyanis majd­nem mind a 64 összeírt ma­gyar nótát végigénekeltük. Egy diákszállóban nyugod- ni tértünk, hogy másnap frissen vehessünk részt az esküvői szertartáson és helyt­álltunk a lakodalomban. Szombaton azonban vigaszta­lanul esett. (A rossz nyel­vek szerint sokat sir majd a feleség...) Az anyakönyvvezető ösz- szeadta az ifjú párt, s Bo- zsena Demkowska már mint Lőrincz Sándorné távozott a házasságkötő teremből. Ba­rátunk pedig immár vissza­vonhatatlanul a férjek tá­borába tartozott, hiába java- solgattuk — akárcsak ő ne­Az Észak-borsodi Terme­lőszövetkezetek Területi Szö­vetségének nőbizottsága nemrégiben tanfolyamot; szer­mét. Demirel Igazság Párt­jának 30 képviselője lázadt fel az év első hónapjaiban a pártvezér ellen — aki ki­szolgálja a polgárságot, de hajlandó megnyergelni a val­lási fanatizmust is —, aki akkor így nyilatkozott: „Amíg a parlament nem ta­gadja meg tőlem a bizalmat, addig maradok. Ez a játék- szabály”. Demirel játszmája olyan formális demokrácia volt, amelyet nem formális, nagyon is mindennapos rob­bantások tarkítottak. Az egyetemek lőterekké váltak, az üzemek az erőszak tűzhe­lyévé. Hadd idézzem újból DemLrelt: „36 millió török van, és 99 százalékukat nem érinti ez. a pohár vízben le­zajló vihar.” Március közepén „a pohár vízben lezajló vihar” a had­sereg ultimátumának szelé­vel elsodorta a Demirel-kor- mányt. Törökország hajójá­nak kormányához dr. Nihat Erim, a középutas köztársa­sági-néppárti politikus állt. akiről nyugati hírügynöksé­gek úgy vélekednek, hogy az „irányított demokrácia” út­jára lép. Ezen pedig feltehe­tően azt kell érteni, hogy a parlamenti rendszer fenn­marad, de kormányozni a hadsereg szája íze szerint fognak. Ezt bizonyítja az, hogy napjainkban is Török­ország 11 tartományában hirdetett statáriumot a had­sereg támogatásával uralom­ra jutott kormány, hogy le­törje a CENTO ankarai ülé­se ellen fellépő ifjúsági és t ömegmozgalmakat. ATATÜRK fényképe ott függ mindenhol: közintézmé­nyekben, iskolákban, az ut­cán, a laktanyákban, a szó­rakozóhelyeken és a kiraka­tokban. És a szelleme, az eszrvie' Ezekkel ritkábban találkozik az ember. (Folytatjuk) Papp János künk annak idején —, hogy nem késő még a futás. Tányérok törése Zuhogó esőben özönlöttünk be az ázott násznéppel egy vendéglőbe, ahol már az aj­tóban víg muzsikával várt bennünket a zenekar. Az­után mi vártuk az ifjú párt, mivel nem ülhettünk le, amíg meg nem érkeztek. Hogy megjöttek, kenyérrel és sóval kínálták őket, elpuk­kant az első pezsgőspalack is. és a jelenet fénypontja­ként sor került a tányértö­résre. ami a gyermekáldást célozta. (A vőfély még kü­lön leejtette az egyik cserép­darabot!) No, persze, ezzel még nem volt vége. Szinte egyszerre kezdte el kerülgetni egymást Bozsena és Sándor — mert a lengyelek szerint, aki ha­marabb megkerüli a másikat, az lesz az úr a házban... Ezután viszont kezdetét vet­te a dínomdánom, amiből a tatái'bifsztek ízlett, a cék­lalevest nem mertük meg­inni, a vodkát viszont mu­száj volt, körülbelül perces időközökben állt fel valaki, hogy pohárköszöntőt mond­jon. így az ifjú férj állan­dóan talpon volt (pedig szo­rította az új lakkcipö), hogy hol lengyelre, hol magyarra fordítsa, amit éppen monda­nak. De hát mi mondtuk neki, hogy gondolja meg! .. . Hiá­ba. Nyitray Péter vezeti az ózdi és az edelé- nyi járás tsz-eiben dolgozó nőbizottságok vezetői ítészé­re. Az aggteleki Cseppkő­szállóban lebonyolított há­rom és fél napos tanfolya­mon 40 tsz-nőbizottság veze­tője vett részt, és az alábbi előadásokat hallgatta meg: A párt és a munkásosz­tály vezető szerepéről, pár­tunk szövetségi politikájá­ról, és a munkás-paraszt szövetségről; az ideológiai munka helyzetéről és fel­adatairól : a termelőszövet­kezeti nőbizottságok szerepé­ről, feladatairól, különös te­kintettel az 1013-as kor­mányrendelet követelményei­re ; a termelőszövetkezetek­ben dolgozó nők helyzete, az MSZMP KB 1970. február 18—19-i határozatának tük­rében ; a termelőszövetkeze­tekben dolgozó nők jogai és kötelességei. Az előadásokat — amelye- 1 két a tanfolyam részvevői megvitattak — Fodor Mik­lós, az Ózdi járási és Mol­nár András, az Edelénvi já­rási Pártbizottság titkárai. Orosz Tiborné, a TOT nőbi­zottságának politikai munka­társa, Bonta Lajosné, a me­gyei pártbizottság politikai munkatársa, és dr. Cserlaki Lászlóné tsz-jogtanácsos tar­tották. Két erem Jaltából A Szovjetunióban, Jaltában közelmúltban megrendezett nemzetközi borversenyen az állami gazdaságok minőségi borai is felvonultak. A be.- nevezett borok többsége arany-, illetve ezüstérmet nyert, ami az export szem­pontjából rendkívül fontos, mivel az állami gazdaságok borai ma már nemcsak a hazai üzletekben ismertek, hanem kiváló minőségükkel a nemzetközi piacon is jó hírnevet szereznek. Örömmel értesültünk róla. hogy a tokaji bor Jaltában is a legjobbak között szerepelt. A Toka jhegyal iái Állami Gazdasági Borkombinát négyéves muskotalybora aranyérmet, hárslevelű borai pedig ezüstérmet nyertek. ÓVJUK AZ ERDŐKET! f-\ lszomorító látványt nyújt egy-egy szép erdei tisztás, ha L a kirándulók szemetet, üres konzervdobozokat, letört bokrokat hagynak maguk után. Ez sajnos gyakori lát­vány a nyári időszakban, de az erdő legnagyobb és legpusz­títóbb ellensége a gondatlanul meggyújtott, vagy magára hagyott tűz. Az erdőtűz kora tavasszal és ősszel a leggyako­ribb, mert ilyenkor az aljnövényzet száraz, hamar meggyul­lad. A kiránduló idényben azonban mindig előfordulhat, és jelentős károkat okoz a tűz. Ez év márciusában és április­ban például 30 esetben égett az erdő, a kár meghaladta a 600 ezer forintot. A tűz oka majd minden esetben a tiltott helyen való tűzrakás, vagy a felügyelet nélkül hagyott gye­rekek játszadozása. Előfordult, hogy erdő mellett lakók kerti munka közben gyújtottak tüzet, az egy-kettőre tovább ter­jedt és lángba borította a fákat is. Okozott már tüzet a szakszerűtlen bozótégetés is. A kiránduló csoportok, hogyha hangulatos szalonnasütés­hez készülnek, ne akárhol rakják meg a máglyát, csak a téglával Ikörülvett, gondosan kialakított helyeken, hiszen ott ugyanúgy megsül a szalonna, megfő a bográcsétel. Ha haza­indulnak, ne hagyják ott a füstölgő parazsat, mert a tűzra­kásra kijelölt helyek általában patak mellett vannak, nem nagy munka az eloltás. A tiltó táblák pedig nem azért van­nak elhelyezve, hogy az erdő zöldjét pirossal tarkítsák: nyílt láng használatát, dohányzást tiltó táblát csak oda rak­nak, ahol különösen nagy veszélyt jelent egy eldobott, pa­rázsló gyufa, vagy cigarettavég is. Mégis van, hogy tűz keletkezik valamilyen oknál fogva. A füst vastagon gomolyog a fák fölött, s az égett szag mesz- sziröl árulkodik. Ha valaki ilyet észrevesz, jelentenie kell. A Bükkiben nincs is olyan hely, ahonnan 2 kilométeres kör­zetben ne akadna település, erdészet vagy fakitermelő üzem, s ha idejében érkeznek a tűzoltók, a kár jelentősen kisebb. A „Vigyázz az erdőre!” feliratú pl álcátok, tűzrendészeti szabályzatok nem azért íródtak, hogy legyintsünk rá­juk. Miénk az erdő, a város zajától megszabadulva nekünk nyújt örömet, pihenést, kikapcsolódást, ezért ne­künk kell vigyázni is rá. Ha mindenki ügyel rá, hogy az er­dőt járva ne gyújtson gondatlanul tüzet, akkor a Bükk er­deit nem tarkítják pemyés, kiégett foltok, lángmarta fenyők, kormos csonkok. — O—a — 7 örökország közelről Tisztelgés a Törökök Atyja emlékének — Az óra megállt Demirel és a játékszabályok — Vihar egy pohár vízben ÉPPEN ŐRSÉGVÁLTÁS volt, amikor Musztafa Ke- mal Atatürk, a Törökök Aty­ja mauzóleumánál tiszteleg­tünk. A szárazföldi, a tenge­rész, és a légi haderőt képvi­selő katonák nagy parádéval, dobogással, ujjongással vál­tottak őrséget a mauzóleum előtt, bent pedig ünnepélyes, szinte halotti a csend. A lá­togatók — köztük feltűnően sok a falusi — nagy tiszte­lettel. némán szemlélik Ata­türk ruháit könyveit, fegyve­reit, írószerszámait, haszná­lati tárgyait. Vajon milyen hatással vannak rájuk ezek az egyszerű, és mégis törté­nelmi ielentőségű emlékek, ereklyék? Isztambulban a Kék Mecset, az A ja Szófia, a Szolimán Mecset, a Top­kapj — a szultánok palotája ■— a Szultán Ahmed és szá­mos mecset, múzeum hirdeti a rém' iörök pompát, gazdag­ságot Ankarában Atatürk mú­zeumát szegényesnek érzi az ember a régi keleti pompá­hoz képest, amit Isztambul­ban lát. Mégis az itt fenn­maradt emléktárgyak értéke­sebbek. a közelmúltat, egy megtépázott nagy nép fenn­maradásának a huszonne- gvedik öráint idézik — Ata- türkre emlékeztetnek. Ata- türkre, akit'diktátornak is ne­veztek, mert a reformokat, amelyeket a török állam, a török nép fennmaradása ér­dekében keresztül akart vin­ni. nem lehetett könnyű­szerrel megvalósítani. Ata­türk volt az, aki felismerte: az egvkori hatalmas biroda­lom felbomlásának az oka nemcsak a szultánokban ke- mélvebb okai van nak ennek. 1924-ben harcot hirdet a reakciós moszlim vallás ellen, 1925-ben elren­deli az európai kalap vise­lését, és halálbüntetéssel sújtja azt, aki fezt tesz a fe­jére. És 1938. november 10-én, amikor Atatürk meghalt, megállt az óra. Kilenc óra öt percet mutatnak az órák a Topkapiban, pontosan any- nyit, mint amikor Atatürk meghalt. S mintha Atatürkkel sírba szállt volna a haladás is, turbánban és arab nyelven képeztek iszlám teológusok­ká. A parlamentben tevé­kenykedik az az erő, ame­lyet hívei „iszlám újjászüle­tésének”, ellenségei viszont „sötét reakciónak és vallási fanatizmusnak” neveznek. A mozgalom az év ©leje óta 35 képviselővel rendelkezik, akik az 1960-as forradalom után felakasztott Men deres fia körül csoportosulnak.” (1960. májusában Török­ügyész szerint Menderes bű­neinek törvényes büntetése háromszoros halálítélet. 123 évi börtön és 6 évi száműze­tés lenne. Menderest és tár­sait Jdvógezték.) Az L’Express február 14—i számában olvasható: ,,A 44 ezer anatóliai falu valóban továbbra is Csipkerózsika ál­mát alussza. De a háttér előtt, a városokban viharfel­hők gyülekeznek.” S hogy ez mennyire így van: alig két év alatt húsz egyetemi hallgatót öltek meg Törökországban. Napirenden voltak a tüntetések, össze­m í immm Atatürk, a Törökök Atyja mauzóleuma Ankarában mintha megállt volna az idő A Süddeutsche Zeitung ez év február 19-i száma Írja: „Demirel — a most megbuk­tatott miniszterelnök (A szerk.) — szűkebb hazája. Ispara tartomány egyik fa­lujában és két másik falu­ban a csendőrök éppen tit­kos internátusokat lepleztek le, melyekben 8—20 évese­ket törvényellenesen, zöld országban államfordulatra került sor. Menderest mene külés közben elfogták, és Gürsel tábornok forradalmi bizottsága úgy határozott' hogy a volt miniszterelnö­köt Celal Bayar köztársaság' elnökkel, a Menderes-félr- úgynevezett demokrata pár' minisztereivel és képviselői­vel együtt bíróság elé állít­ják. Menderest hazaárulás­kílá tik ■■-kg' ,■ " , , \'t -.g s­csapások, a bombarobbaná­sok. Amikor visszafelé utunkban Isztambulba ér kez­űink, még csak reggel tíz ói-:, volt, de már öt bomba rob­bant. Ankarában tartózkod­tunk, amikor egy amerikai néger katonát vittek maguk- !al túszként az egyetemis­ták, és néhány nappal haza­érkezésünk után négy ameri­kai katonát raboltak el is­Szöveíkezeti iMolgozót lifoipi Kettős villamosmegállók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom