Észak-Magyarország, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-21 / 93. szám

» Kadar Janos beszedő Kőbányán ('Folytatás a 2. oldalról) odaadó segítségét. Mindezért a segítségért mi köszönetét mondunk. Hozzáteszem azon- öan, hogy ez barátságunknak csupán kiindulópontja, alap­eleme. A Szovjetunió Kom­munista Pártját és a Magyar Szocialista Munkáspártot, a Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot, a szovjet — Á Szovjetunió Kommu­nista Pártjának most befe­jeződött XXIV. kongresszusa nagy, történelmi jelentőségű esemény volt. Történelmi je­lentőségű a Szovjetunió, a szovjet népek életében, fej­lődésében. Nagyszabású, reá­lis, biztos és felemelő prog­ramot adott a szovjet nép­iek a kommunista építés folytatásához. Történelmi je­lentőségű esemény a kong­resszus a szocialista országok eleiében is, mert új lendüle­tet ad valamennyi szocialis- te országi fejlődésének. ‘Sen fontos a kongresz- szusnak az a megállapítása, hogy az SZKP, a Szovjetunió a jövőben is a szocialista or- Nzágok egységének, együtt­működésének erősítésén ki­tten munkálkodni. Nagy je­lentőségű esemény volt a kongresszus a nemzetközi kommunista mozgalom szem­pontjából is, hiszen mély tesggyöző erővel nyilvánítói­ig ki, hogy a Lenin által ala­pított kommunista párt a jö- '*®ben is fáradhatatlanul ’mtgoz/k a nemzetközi kom- mtsniste. mozgalom eszmei, 'Szervezeti, harci egységéért. világpolitikai jelentőségű esemény is volt a kongresz- satis, mert a Szovjetunió a ^hatalmasabb eró az impe­— A BzavjeteDenes irány­otok és támadások sajnos a legkülönbözőbb oldalról Jelentkeznek. A szovjet ha­llom esküdt ellenségei, a ‘őkés diktatúrák természe­tesen mindig gyalázták és támadták a Szovjetuniót. De üjabban a murikásmozgal- teon belül is jelentkeznek, szovjetellenes hangok, je- tenleg igen éles formában a kínai vezetők részéről. Számunkra ez a kér­dés rendkívül egyszerű, megértésében a magyar tör­ténelmi tapasztalatok is se­gítenek: azok nem szeretik a Szovjetuniót, akik nem szeretik a szocializmust, a kommunizmus eszméjét. De mtik a szocializmus hívei, azok szeretik, tisztelik, be- ^ülilc' a Szovjetuniót és mindig együtt is harcolnak Vele! Nem egyszer hivatalo­don is kijelentettük, és ma mély meggyőződéssel megismétlem, hogy elíté­lnie mindenféle szovjetülle- nes irányzatot és harcolunk ellene. ;— Ha összevetjük idehaza ^ögzett munkánkat a nem- ■'etközi életben kifejtett te­vékenységünkkel, megálla­, ~~ Jó dolog és fontos el­határozása volt, hogy a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa a kongresszust követő- mi kimondta: támogatja a A.. Pártkongresszus alapvető eljait és a szocialista társa­dalom teljes felépítésének Programját egész népünk egy- Ttelműen és egységesen he­lyesli. ez a program egyesíti dolgozó népünket; párlállás- ra; világnézetre való tekintet dóikul tömöríti a nép, a és a magyar népét az eszmék, a célok, az érdekek azonossá­ga köti össze — s ez a leg­fontosabb. A szocializmus minden őszinte hívének, minden magyar embernek értenie és éreznie kell, hogy jelenünk és. jövőnk, boldogu­lásunk biztosítéka a magyar és a szovjet nép állandóan erősödő testvéri egysége és barátsága. rializmussal szemben, olyan erő, amelyre minden szocia­lista ország, a szabadságáért harcoló minden nép biztosan számíthat, amely legfőbb ere­je és támasza a békéért har­coló népeknek. — Pártunk, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága mély meggyőző­déssel jelentheti ki, teljes mértékben egyetértünk a Szovjetunió Kommunista Pártjának politikájával. Ha összevetjük pártunk X. kong­resszusának legfontosabb alapelveit az SZKP XXIV. kongresszusának alapelveivel, nyilvánvaló, hogy mi a Szov­jetunióval egy úton járunk és a Szovjetunió politiká­ját, az SZKP politikáját tel­jes egyetértéssel és mély meggyőződéssel támogatjuk. Ez az igazság egyik legna­gyobb erőforrásunk. Szívből sok sikert kívánunk a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak, a nagy szovjet népnek a kongresszusi határozat megvalósításáért folytatott munkában. Az SZKP XXIV. kongresszusa és az MSZMP X. kongresszusa által meghir­detett politika alapvető azo­nossága alapján teljes fele­lősséggel kijelenthetjük, hogy nemzetközi síkon az SZKP- val, a Szovjetunióval együtt fogunk harcolni nemes tö­rekvéseinkért. pithatjulc, hogy mind bel-, mind külpolitikai tevékeny­ségünk, munkánk, harcunk eredményes volt. — A harmadik ötéves ter­vet teljesítettük, sőt számos fontos vonatkozásban túl is teljesítettük. Folytatódott a szocialista társadalom fel­építése, és visszatekintve az elmúlt évekre, a legjobb meggyőződéssel mondhatom: népünk elégedett és büszke lehet az eredményekre. Kije­lenthetjük: a Hazafias Nép­front az 1967-es választási programját becsületesen tel­jesítette. — Tiszteit nagygyűlés! Kedves elvtársnök, elvtársak! — Szólni szeretnék további programunkról is. Pártunk X. kongresszusa kijelölte az utat és a célt: elhatároztuk az állami élet és a szocialista demokrácia továbbfejleszté­sét. A kongresszus megjelöl­te az új, negyedik ötéves terv végrehajtása érdekében szükséges tennivalóinkat is; kijelölte a hatékonyabb gaz­dasági munka, a- szocialista kultúra következetesebb ki­bontakoztatásának, a dolgo­zók életszínvonala rendszeres emelésének feladatait. nemzet minden alkotó erejét. Ez a politika, ez a program egyben a munkásosztály tör­ténelmi céljainak, a nép fel- emelkedésének, az ország fel­virágoztatásának programja. Ez a mi választási progra­munk! — A part, a Hazafias Nép­front a választás napján sza­vazatokat kér népünktől. De kérjük népünktől, dolgozó­inktól a politikánk melletti mindennapi kiállást, az oda­adó, áldozatkész munkát is. Mindennapi beszélgetések so­rán — üzemekben, gyárak­ban, falvakban, művelődési intézményekben, iskolákban egyaránt — gyakran sürge­tik a gyorsabb előrehaladást. Szóba kerülnek bizonyos hi­bák, reklamálják, hogy ezt vagy azt a hibát miért nem javítjuk már ki. Akik így vé­lekednek. döntően a vezetés­től várják az intézkedést, az ellenőrzést. A magam részé­ről ezt jogosnak is tartom. Felhasználom azonban az alkalmat arra, hogy meg­mondjam: a gyorsabb előre­haladásnak nemcsak ez a titka. Természetesen feltét­lenül szükséges a jó politi­ka, a jó vezetés, a jó kor­mányzati, tanácsi irányító munka. Ez elengedhetetlen, de nem elegendő. Nincs olyan mindenható vezető tes­tület, vezetői fórum, amely képes volna egy egész ország teljes életét átfogni. Képes viszont rá maga a nép. És aki egoizmussal, . álomszu- szóksággal, vagy más, közér­deket sértő magatartással ta­lálkozik, álljon ki, emelje fel szavát és cselekedjen. Apel­láljon a közvéleményre, mert; a becsületes munkások, pa­rasztok, értelmiségiek a jó ügyet támogatják. Erre sokan azt mondhatják, hogy „jó, jó, de kockázatos..Beszélni ■— Az előjeleit nem rosszak. A kongresszus határozatainak tényleges végrehajtása már megkezdődött a politikai élet különböző területein. Meg­született új választójogi tör­vényünk is, amely nagyobb felelősséget ró magukra a választókra. Nagy mértékben növeltszik a tanácsok önálló­sága, hatásköre. Fontos lépé­seket tettünk minden szin­ten a nők és az anyáit társa­dalmi helyzetének javítására, és ami nagyon lényeges: jól megértették e feladat fontos­ságát a gyárakban, a külön­böző munkahelyeken is. Napirendre tűztük az if­júság kérdéseinek megoldá­sát is. Mindez természetesen több évre szóló munka, olyan feladat, amelyet szisztemati­kusan kell megoldanunk, hogy évről évre előbbre jus­sunk. Az életszínvonal rend­szeres emelésének része —■ amint azt Fock elvtárs a kor­mány nevében Tatabányán bejelentette —, több mint 400 000 ember fizetésének ja­vítása. Ez a lépés természe­tesen nemcsak az érintett 400 000 ember, hanem mind­annyiunk számára kézzelfog­ható bizonyítéka annak, hogy megvalósul a program, amely szerint a szocializmus építé­se együtt jár a dolgozók élet- színvonalának rendszeres emelésével. — Megkezdődött az új öt­éves terv végrehajtása is. Ez azért is fontos, mert alap­— Pártunk politikája, a Hazafias Népfront politikája helyes, azzal munkásosztá­lyunk, dolgozó népünk egyetért. Történelmi szük­ségszerűség volt az is, hogy annak idején pártunk meg­hirdette a kétfrontos har­cot, s ha ez a harc most nem is olyan éles és heves, változatlanul szükséges és folytatódik. A marxizmus— leninizmus, a szocializmus eszméinek tisztaságát illető­en változatlanul kétfrontos harcot hirdetünk. Meghir­dettük a szocialista demok­rácia továbbfejlesztését és ezt folytatjuk az élet min­den területén. De változatla­nul ügyelnünk kell arra, hogy a, szocialista demokrá­ciát senki se „fejlessze” úgy tovább, hogy az gyengítse a munkúshatalmat. S ne értel­mezze senki oly szűkén, hogy az valamiféle parancs­ezüst, hallgatni arany .. persze van ilyen közmondás is. És vannak ma is némi kis „oldalfúrások”. Előfordul az is, hogy megköszönik a bírálatot, de utána megnézik, hogyan lehetne a bírálóval „elbánni”. Most is érhetik kellemetlenségek a bírálót, de olyan nagy baj már nem érheti, mint teszem azt, 20 évvel ezelőtt. — A feladatok nagyok. Amikor az ötéves terv alap­számait leírjuk, a toll köny- nyen fog, könnyűszerrel leír mindenféle elképzelést, de azokat megvalósítani már nem. olyan egyszerű. .Célunk az, hogy a legközelebbi öt évben a nemzeti jövedelmet 32, az ipari termelést 34, a mezőgazdasági termelést 16. a reáljövedelmet 26 százalék­kal emeljük, s hogy 400 000 új lakást építsünk —, ennyit még solia nem építettek öt; év alatt Magyarországon. Mindezek — és sok más, nagy célunk — eléréséhez és megoldásához alaposan neki kell gyűrkőznünk; nagy és nehéz feladataink megvalósí­tásához össze kell szedni minden erőnket. Terveink teljesítéséhez az is szükséges, hogy következetesek legyünk politikánkban, s az eddiginél is jobban fogjunk össze a fel­adatok megoldására. igazság, hogy csak a munka teremt új értéket, és csak a megtermelt érték osztható el. — A munkát persze sok­féleképpen ítélik meg mos­tanában nálunk, bírálgatják is. Gyakran az eredménye­ket is úgy mutatják be, hogy az ember azt sem tudja, örüljön-e neki, vagy sem. Ha az ember ilyen kritikai írá­sokat olvas, vagy a tv- és snozihíradóban megnézi as ilyenfajta „felvillanásokat”, úgy tűnik, hogy ebben az or­szágban senki nem dolgozik, csak tónfeneg. ' H-a viszont körülnéz az országban, új üzemi csarnokokat, új gyá­rakat, hidakat, utakat, Dde~ sel-mozdonyokat lát Tehát az emberek valahol mégis dolgoznak. Valószínűleg ar­ról van szó csupán, hogy az embereknek csak egy bizo­nyos kis hányadát, amely valójában nem is számítható a dolgozókhoz — kell felvi­lágosító szóval, vagy valami­féle „gyógypedagógiai” biz­tatással munkára ösztönöz­ni. A gyógypedagógiához tartozik az is, hogy nagyon kevés pénzt kell nekik adni; akkor rögtön okosodni, ja­vulni,, .fejlődni” fognak ők is. A lényeget tekintve azon­ban népünk szocialista épí- tömunkájárói csak tisztelet­tel lehet szólni! Előrehala­dásunk legnagyobb és leg­biztosabb erőforrása népünk munkája. Ez a mi legna­gyobb „nemzeti vagyonunk”, értékünk. . uralmi rendszerhez hason­lítson inkább, mint szocialis­ta demokráciához. Tehát itt is kétfrontos harc szüksé­ges. — Az utóbbi időben nem nagyon szoktuk emlegetni az osztályellenséget. Pedig talán érdemes arról is szólni, hogy vannak-e ellenségeink, s ha igen, mennyien? A szocialista rendszernek hazánkban is vannak ellenségei. De hozzá kell tenni, hogy számuk mindinkább csökken és mind reménytvesztettebbek. Ma Magyarországon szervezett, komoly ellenséges és ellenzé­ki erő nincs és nem műkö­dik, csak egyedek vannak. Kik az ellenségeink? Termé­szetesen azok, akik politikai­lag szembenállnak rendsze- ; rönkkel. — Az ország határain túl már több osztályellenséget találunk. Régebben azt mondták, hogy ahol három magyar él, ott három párt is van. Ez azonban nem a magyarság elátkozott természetéből kö­vetkezett, hanem a múlt tár­sadalmi viszonyaiból. A mo­dem munkásosztály embe­rei, a forradalmárok, a kom­munisták harcai nyomán, a kiéleződött osztályharc végső eredményeként történelmileg egypártrendszer alakult ki. Nem minden szocialista or­szágban van szükségszerűen így, s valószínűleg-a jövőben szocialista útra lépő orszá­gokban is másképp alakulhat a helyzet. — Hozzátartozik mindeh­— Azt hiszem, hogy a szo­cializmust építő magyar nép fiai és lányai bizalommal néznek a választások elé. Bí­zunk a jövőben, rendszerünk erős, társadalmunk összefor­rott. A párt, a Hazafias Népfront politikája, program­ja jó. Nagy eredményeket hozott eddig is és szép ered­ményeket ígér a jövőben is. A nehézségeket leküzdjük és az előttünk állő feladatokat meg fogjuk oldani. A szocia­lizmus erői hazánkban nap­ról napra, hónapról hónapra, évről évre erősödnek és nö­vekszenek. A mostani idő­szakról elmondhatjuk, hogy folytatódik a pártkongresszus lendülete, sikeresek, eredmé­nyesek voltak a szakszerve­zeti kongresszusok, s a vá­lasztási előkészületek millió­kat mozgósítottak. Nemzet­közileg erős támaszaink, ha­talmas szövetségeseink van­nak a határainkon túl, s el­mondhatjuk, hogy barátunk a világ minden haladó em­bere. Kedden reggel a szófiai Universiade-csamokban meg­kezdte munkáját a Bolgár Kommunista Párt X. kong­resszusa. A csaknem 700 ez­res párt 1558 küldötte rö­viddel 9 óra előtt foglalta el helyét a teremben. A kongresszusi küldöttek nagy tapsától kísérve ponto­san 9 órakor jelentek meg az emelvényen a bolgár párt vezetői, élükön Todor Zsiv- kowal, a Központi Bizottság első titkárával. Meleg fogad­tatásban részesítette a terem Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, aki a kongresszuson részt vevő szovjet pártküldöttséget ve­zeti. Todor Pavlov akadémikus­nak, a BKP Politikai Bizott­sága tagjának, a bolgár po­litikai és tudományos élei „nagy öregjének” ünnepé­lyes megnyitó szavai után egyperces néma felállással emlékezett meg a kongresz- szus a bolgár és a nemzet­közi munkásmozgalomnak az hez, hogy mi nemcsak has> cot hoztunk, hanem megbé­kél est is: a végbement kiéle­zett osztályharc rendezte e. társadalom viszonyait és most az egyes embereket is másképpen ítélhetjük meg. mint korábban, a kiélezett: harc időszakában. — Nagyon kell tisztelnünk azokat, akik a szocializmus eszméiért harcoltak. Akik év­tizedekkel ezelőtt, a 19-ee Tanácsköztársaság idején, majd a Horthy-rendszerben, s később a felszabadulást követően álltak ki eszméink mellett. S amikor a rendszer harcosaira utalok, ezt nem kötöm ranghoz. — Bízunk abban, hogy népünk a választás napján megerősíti, támogatja politi­kánkat, támogatja a Haza­fias Népfront jelöltjeit. — Tisztelt nagygyűlést Kedves elvtársnők! Kedves elvtársak! Még egyszer kö­szöntőm önöket, köszöntőm munkásosztályunkat, népün­ket, minden honfitársunkat és a Központi Bizottság, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében mindnyá­juknak minden jót, egészsé­get, jó munkát, sikeres har­cot és nagy eredményeket kívánok. Kádár János beszédét gyakran szakította félbe a választási nagygyűlés rész­vevőinek tapsa. A Központi Bizottság el­ső titkárának szavait a nagygyűlés részvevői hosz- szan tarló tapssal fogadták, majd a gyár KlSZ-fxatal- jainak küldöttsége ajándé­kokkal kedveskedett Kádár Jánosnak. A nagygyűlés Csömör Fe­renc zárszavával végződött utóbbi években elhunyt ki­magasló személyiségeiről, közöttük Münnich Ferencről és Dobi Istvánról. A kongresszus különféle szerveinek megválasztása után elfogadták a napiren­det. A napirend megszavazását követően Todor Zsivkov megkezdte beszámolóját, amelyet gyakran szakított félbe a jelenlevők lelkes tap­sa. Eltették a Bolgár Kom­munista Pártot, a Szovjet­unió Kommunista Pártját, a megbonthatatlan bolgár— szovjet barátságot. Todor Zsivkov kongresz- szusi beszámolója csaknem öt órán át tartott. Ezt követően Sztojan Ka- radzsov, a Központi Reví­ziós és Ellenőrző Bizottság elnöke terjesztette a kong­resszus elé az általa veze­tett bizottság rövid referá­tumát. Sztoilov felszólalásával befejeződött a BKP X. kongresszusának első mun­kanapja. Világpolitikai jelentőségű esemény volt az SZKP kongresszusa Elítélünk mindenféle szovjetellenes iránysutot 4 pártkongresszus eélj tut egész népünk egys égésé u hely es I i .4 szocializmus építése együtt jár az életszínvonal rendszeres emelésével Változatlanul kétfrontos harcot hirdetünk Rendszerünk erős. társa da I m u n k összeforró tt Megnyílt a bolgár pártkongresszus A szófiai Universiade-csamokban kedden megnyílt a Bol­gár Kommunista Párt X. kongresszusa. Felvételünk a kong­resszus elnökségét ábrázolja, a szónoki emelvényen Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom