Észak-Magyarország, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

1 alálkozásokútközben

A csemeték olyanok, mint. a halottak. Élettelenéit. Ott fek- £ zenek a műút mellett, s várják sorsukat. Tölgy, juhar, hars. Vajon hol élnek azok a fáik, amelyről a .szél leszakította magjukat? Vajon ki ültette, gondozta őket? Vajon ki ásta ki a csemetékertből fészküket? Kik rakták szekérre, gépkocsira?

A csemeték olyanok, mint a halottak. Élettelenek. Ott fekszenek a műút mellett, s várják sorsukat. A nagy forgalmú Budapest—Miskolc közötti műút szalagját ékesítik majd. A mocsolyási erdészet dolgozói ültetik őket végső helyükre. Ásóval ássák meg fészküket, amelybe egyenként beleállítják ökel, mint a kisgyerekeiket; az állókéiba. S a fiatal csemeték fiatal gyökér- Zete, amelyet néhány napig nap sütött, most ismét földbe kerülnek, oda, ahová vágytak, ahova szüiLettek, ahol dolguk van. Az erős északi szél meglengeti őket. Most még csak annyira tudnak dacolni a széllel, ahogyan a föld fogja őket. De később, később, amikor megragadnak a gyökerek, amikor önmagában is megáll a fa, amikor a gyökérnél és a körülötte .levő föld egy' test lesz, amikor új életre sarjad a csemete, akkor a fa é.s a gyökere markolja a földet, s a föld fogja a fát.

az aszfalton. A 17 esztendős Szikszai Tibor, harmadéves műszerész ipari tanuló, az MVSC sportolója, szokásos, heti alapozó edzései tartja. Hatvan kilométert kerekezik ilyenkor a miskolci Városház térről indulva, a budapesti műúton. Előtte haladunk a gépkocsin, a hátsó ablakon át, figyelem. Az embert megragadja az ilyen közeli látvány. Egyenletesen dolgozik a két láb, tapossa a pedált, a pedál forgatja a fogaskereket, a fogaskerék láncon keresztül fordítja a hátsó kereket. Keze erősen markolja a kormányt, teste két oldalt kissé imbölyog, fejét konokul lehajtja. Beledől a munkába..

vesszőből font kosár,' benne ül a hároméves unoka, Szabó Erika. A talicskát Szabó József N. tolja. Szabó József 56 esztendős, a Tiszai Vegyi- kombinátban dolgozik, s itt dolgozik fia is. Nyomában lépked a 74 esztendős édesanyja.

Korán reggel indultak el a mezönagymdhályi határba, ahol a háztályiba krumplit ültetlek. A háztáiyi a mamáé. Szabó József N. most éjszakás. Ezért tudott segíteni a tavaszi munkában.

— Nagyon hideg volt. ma — mondja. — Nagyon fújt a szél. S ha az ember álmos, mint én is, még jobban fázik. Hiába volt ott a kapa, a kapához a munka, mégis borzongtam. Közel a hatvanhoz elég mar a gyári munka is nyolc órán keresztül, különösen éjszaka. De hát segíteni kell a mamának, és a menyemnek. Ok a miezókeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezetben dolgoznak. Így hót elültettem a burgonyát. Megcsináltam a fészket kapával, s minden fészekbe került egy csíráztatott krumpli. Egy fészek, egy burgonya. S míg ültettem, azon gondolkoztam, hogy' nemsokára elérkezik az az idő is, amikor majd ki kell ásni a termést. Néha az unokára néztem, aki ott játszott nem messze tőlem, s arra gondoltam, milyen gyorsan

Harminchárom csemetéi kell ^ültetni

Égy erdészeti dolgozónak 33 csemetét kell elültetnie naponta. Ennyit csinál a 73 éves ÉUpala Józseínéés ennyit, a 16 eves Nagy Ilona. Naponta 33 csemete további élete függ 'ölük. Évtizedekre előre do.l- Soziiak, Vajon lál.iák-e majd {^Unkájuk eredményét, atni- ezek a tölgy-, juhar- es hátscsemeték fává erősödnek?

, A műúton százas tempóban !?n?nak el a gépkocsik. A fa- ültetők lépéssel mérik ki a ínyetek helyét.

Egyenletesen surrognak a ersenykerékpar gumikerekei

Egyedül az országúton

Homloka, szeme azonban az országúton van. Nincs verseny-partnere, magát hajtja, lehajtott léjében, egyenletesen mozgó lábaiban az akarat dolgozik.

Három éve sportol. A barátai szerettették meg vele a versenykerékpárt:. Országúti versenyző. Azt mondja, azért kedveli ezt a sportágat, mert nehéz munkával jár. Szinte minden testrészét igénybe veszi. Nemcsak lábát és kezét, ami így a gépkocsi hátsó ablakán is jól látszik, hanem a tüdőt is.

Az alapozó edzéseknél, amikor nincs versenytárs es 40 kilométeres átlaggal 60 kilométer távolságot tesz meg, arra a sportág iránti alázatra van szükség, amelyet a fiatal versenyző munkája mutat, s testhelyzete is a nyeregben, lehajtott feje és erősen íigy'e- lö szeme.

Aki képes arra, hogy így, egyedül az országúton, ilyen akarással és kitartással dolgozzék, az minden valószínűség szerint eléri nemcsak úti- eélját, hanem a válogatottságot is, amelyre Szikszai Tibor pályázik.

ó

Nyikorog a talicska kereke. Talicskán ott van a füzáaHazafclé

telt el az a három esztendő, amióta megszületett...

Ballagnak hazafelé. Nyikorog a talicska kereke. A talicskán obi van a fűzfavesszőből font kosár, benne ül a hároméves unoka. A talicskát Szabó József N. tolja. Ny'O- mában lépked édesanyja. Mennek hazafelé. Otthon várja őket az ebéd, Szabó Józsefet a délutáni pihenés, meri. este ny'olckor el kell indulnia a gyárba. Ahol fények százai, munkatársai,- a munka várja.

Szöveg: Oravec Janos Kcp: Szabados György

Milyen a női divat Algírban?

hónapos otí-tartózkodá- Sorn idején sikerüli ellesnem c£‘yet, s mást -az algíri női di- ad'.61. Női szemmel bizonyára hlljb mindenről lehelne fellib- l'at en* n lcPlelt hí.üz. a fátyt. ^'sírban a fehér Contan- ' ®-ben a fekete szín az M-kodó. Burnuszl viselnek 1(1 üök és fátylat — nehogy ®gcn szem férkőzzék arcuk- 3,A Persze az arab férjek job- 8terelik, ha nejeik lefá- je01°tett arcát sem látja ideije' éz természetesen bizo- ;{!& kötelezet tséget jeleni i búkra: maguk vásárolnak. üg®uk intézik a család fsyes-bajos dolgait, hogy a *eságnek ne kelljen elhagyok lakást.

^Érclei^gj. volt megfigyelnem, t, yik arab családfő szigorú, j“ .’felyik engedékeny. A 1 D'Essai-ben sétálgatta találkoztam egy szigorú férj családjával. Ä szakállas úr mögött két fehér „gúla” lépdelt. A két; feleség. Félszemükkel szemlélték a világot. A kevésbé zord férjek nejei mindkét szemüket használhatják az utcán.

Szerintem, egyébként igen előnyös viselet a „maxi” lepel. Az arab nők lába ugyanis vastagabb a kelleténél, szemük pedig szebb a szokásosnál. A női lábak vonalairól onnan van tudomásom, hogy' egy alkalommal nylonburnu- szos növel találkoztam. A fehér nylon áttetsző y'olt, hát megláttam, hogy alatta piros miniszoknyát viselt a hölgy. Erős végtagjaira pedig a tű- sarkú cipő hívta fel a figyelmemet.

Érdekes a fiatalok öltözködő se, viselkedése is. A fiatal feleség nem három lépés távolságban követi ifjú férjét, hanem — igen is karon fogva sétálnak. Az egyetemista lányok pedig mintha egyenesen Párizsból érkeztek volna: miniszoknya maxikabáttal, maxiszoknya a leggyakoribb viselet. Vajon mi lesz velük, ha férjhez mennek? Hallottam egy' esetei.. Férjhez ment egy' igen divatosan öltözködő egyetemista lány, s azon nyomban fátylat öltött, mi több, állást sem vállalt. Persze, ez csak nekünk, európaiaknak furcsa, Algírban sajnos, még természetes.

Mindezek ellenére igen biz- iatóak az arab nők követelései, törekvései. Egyrre többen harcolnak a fátylak ellen, s ami mé£*biztatóbb: részt kérnek a közéletből is.

Tompa László

geológus

A Polönia étterem előcsarnokában sötét öltönyös férfi fogadja az érkezőket. Lesegi- ti a vendégek kabátját, aztán az ajtóig kíséri őket.

— Igen, itt van már ő is — válaszol az érdeklődőknek.

— Igen, meggyógyuilt már. Jó színben van, vidám — nyugtatja meg az aggódókat.

■jkr

A köszöntők, a régi, jo barátok gyűrűjében ősz hajú, kedves mosolyai, törékeny asszony'. A virágok, a sok száz piros, rózsaszín és fehér szegfű már nem fér el az asztalon. Óriás vázák telnek meg a csokrokkal, de marad meg a selyempapírban is.

— Ennyi csodaszép Virág! Kedvesek vagytok, barátaim — refoegi Berta néni.

★

— Molinári Costáne, a mi Berta nénink születésének 85., és munkásmozgalmi tevékenységének félévszázados évfordulóját ünnepeljük — emelkedik szólásra Budai József, a József Attila területi pártszervezet titkára.

Az éljenzés és a taps szünte után folytatja:

— Fiatalosan dolgozik ma is az alapszervezetben. Neveli a fiatal párttagokat, segíti az öregeket. Rendezvényeket, szervez, árúsitja a Családi Lapot, sokat, dolgozik. Azt kívánjuk, hogy' 5—10 é\r múlva is ily'en vidáman ünnepelhessük Bertuska néni évfordulói!.

Friss, örömteli zene vegyül a taps közé. Majd úttörőkislány áll az ünnepelt elé:

— A 8. számú Általános Iskola nevelői, tanulói, úttörői nevében köszöntőm Berta nénit.

Az úttörölany köszöntését baráti kézfogások követik. Idős emberele, miskolci veteránok, régi harcostársak gratulálnak. A szomszédok, a selyemréti bérház lakói rózsaszín virágú hortenzia lövök kel köszöntik a szomszéd nénit.

Az ünnepi vacsora után valaki táncra kéri Berta nénit. Mozdulatait 130 aggódó, örülő ember figyeli.

— Jobban kell vigy áznunk rá. Kórházban volt.

— Nem kellene már ennyit vállalnia.

— Soha nem tudott volna amerikaivá lenni. Pedig mennyire szerették ott is. Ünnepelték a kommunisták, amikor látogatóba érkezett' New Yorkba.

— Sokat, széniedet' szegényeké. Emlékszel, amikor elfogták a gyár kapujában? Népszavát terjesztett...

Minden asztaltársasag Mo- linári Costánéról beszél. Ö, az ősz hajú, törékeny asszony feláll az asztal mellől. Körbejár a teremben, itt is, ott is megáll. Beszélget. Mindenkihez szól. örül: — Milyen sok barátom van, mennyi kedy'es ember.

— lévay —

Ahogy kilépünk az autóbuszból. vidáman szuszogunk a friss levegőn. Balra a Szentpéter kapui bérházak magasodnak feliéren. Mindenki a piac félé siet, az út két oldalán járművek: motor, kerékpárok, autók, biciklik. A tömeg hullámzik, mozog. Már látni a földön az árut, újságpapíroson, nylonon Egy ember igyekszik kifelé, kezében vekker, azt csavargatja, rázogatja. Morajlik, hangoskodik a tömeg, mintha mindenki egyszerre beszélne.

Kosztól barna gyerekkocsiból számolnak. Nézzük a leltárt: ingek, ballonkabát, nadrág, szoknyáik, mellettük viharkábát, táskák, egy' hátizsák, pulóverek, és még félig sem ürült ki a gyerekkocsi. Néhány lépésnyire meg szinte cipőkiállítás van. Könnyű gyerekcipője az első sorbán, a másodikban durva bakancsok, mögülük fekete gumicsizmák nyújtogatják nyakukat.

Tovább gázolok. Egy öregasszony' gyermekruliákat árul. Rózsaszín kombinát tart a kezében. Előtte házaspár, az asszony karján gyerek. Kézbe '•eszi a kombinát.

— Adja ötért.

Az öregasszony a fejét csóválja.

— Csak ki kell mosni, oszt új.

— Ad.ia Ötért.

— Nem. — Így aztán nem sikerül a vásár. A házaspár továbbáll, az öregasszony pedig fehér ingecskét szed elő. Leteríti. Valaki egy' szok- nyácskáért nyúl, rátapos — íio, ez tényleg ócska lett. Ifjabb vey'ő nézelődik.

— Vegyen, aranyos.

— A kislányomnak vennék valamit.

— Ö. én nagyon szeretem a gyermekeket.

De most nem kell semmi

A piac szokása szerint sorok alakulnak ki. A földön majd’ összeérnek a lerakott holmik. ..Rózsi, idefigyeli! Hé, Rózsi!!! Meg vagy te szédülve.” Rózsi rohan, hiszen a vevő kezében a kabát.

Eladó és vevő összekevere- dig itt. Vannak,, akik apró összecsukható széken ülnek áruik felett. árgus szemekkel fi ívelve cuccaik sorsát. Legtöbben állva árulnak, akad - nak, akik köveken ülnek, mások a puszta földön.

— He, asszony'ok, ki tud felváltani egy ötvenest?

Egy' nő karján' kabát lóg, mellette férje esernyőt lobogtat, kinyitja, becsukja, ám nem kell senkinek, es esőre sincsen kilátás, a felhőkön átsüt a nap.

„Kürtös pogácsa, füstölt

szalonna,

Itt van rakasra, díszük halomba. Minden kopasznak jut

hajnövesztő. Minden ravasznak egy

nyírfavessző.”

A lacipecsenyéshez érek, mert. az is van itt. Tepsiben párolognak a bordák, főit kolbász vörösük aranyló mustárral. A közelben egy csomó bársonynadrág, selyemkendö. kupacnyi sapka között hatalmas üveg kölni: a királynő és birodalma. De akad itt horpadt bukósisaktól, rugótól köszörűkéig minden. És pillanatra sem szűnik az alku.

Bajuszos öregasszony' menyasszonya ruhát árul. van hozzá fáty'ol is, lekonyult művirág is.

— Itt van ez a gyereking — a férfi kezébe veszi.

— 25

— 15.

— Jó.

— No látja, hogy engedett.

— Igen. de tudja, mit mondok én magának, a múltkor harmincat kínáltak érié és nem adtam.

— Az a múltkor volt.

Más helyen gyerekjátékok;

parasztmenyecske, nyuszi út- törőnyakkendöben, foltos mackók, apró babák. Még könyveket is látni. Legfelül Németh Lászlótól a „Bűn”. Alatta? Megnézem. A Bánk bán. Van ponyva is: „Akiket az Isten .is egymásnak teremlett”. kötése már nincsen, valaki piros ceruzával írta rá a címet. A könyv melleit nyitott dugóhúzós bicska, pár csipke és egy' ételhordó. Arrébb szentképek. Csillog nak az aranyozástól.

,.Kis trombitát vegyenek. Pirosai, fehérei ...”

Az utón. kinn, rendőrségi kocsi. Ha valaki új külföldi árut hoz. előállítják. Lopásból, betörésből származó áruk is előkerülnek itt. Sokszor a panaszos is kijön. Most is találnak néhány kerékpárt papír nélkül. így aztán alapos a gyanú..

Lassan lépdelek a sorok

között Néhány' érdekesebb lom, a fantázia szegényes hozzá: fém-sámfa, palota alakúra épített madárkalitka lécekből, fél zsák tarkabab, mellette Svejk második kötete, «apadtra fakult gumilabda. Valaki sípot árul, fújja lankadatlan.

Ifjabb eladók érkeznek, hátukon batyu, csak úgy' vilá- gol vörös lepedője.

— Háztartási kötények, tás- • kák! Csak tíz forint. Olcsóbb, mint a televízió. Nem kell mosni, nem kell vasalni. Hétszerre lehet kifizetni! Nem baj. ha nincs pénzük. Kifizetik kétezerre. Az első részt most, a másodikat a csomagolásnál. Szu per ny'lon-terítő asszonvok! Jöjjenek közelebb! Nézzék meg. mit hoztam Óbudáról?! Mondják el a szomszédoknak mit vettek itt olcsón! Ezt mutatja a tv minden héten! Hétfőn ... Jöjjenek közelebb asszonyok!

..Sátor alól kikiáltó szétnéz:

Itt látható a nagy hírű bűvész!

A lábával karika zik. a közevei citerázik. . .

Az utcáról kültelki vagá- n.vok jönnek fekete ingben, széles, amerikai nyakkendők, némelyiken tü is lánccal. Egy bácsi képet árul. Havas erdőben barna szarvas.

Rongyszőnyegek, csuprok, extra motorbiciklizsir. De a csúcs, a piac fejedelme: egy fehér köpőcsésze, amelynek szomszédságában egy' srác borotvapengéket, árul.

Már hátam mögött a piac, az alkuk. Az emberek az autóbusz leié sietnek. Hatalmas sor áll. Egyre távolabb a zaj. Valahonnan a gyerek- vers ötlik az eszembe:

Érkezik a vándorcirkusz.

Hoznak elefántot.

Tarka bohóc vezeti, füsti Pisti követi,

Ilyet sose látott

— mert minden van itt. ami ócska. Ezzel hagyom itt a piacot, amely minden szerdán és pénteken előhozza a város ócskaságait. hogy eladják, megvegyék és újra túladjanak rajta

Nyitray rétéi

„Ha kimegyek az ócskapiacra..,”

Berta néni barátai