Észak-Magyarország, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-09 / 57. szám
sä 1971. máro, 9,, kedd ÉSZAK MAGYARORSZÁG 3 IXekés sárssánuidás előtt a Kossuth Tsz-ben Napjainkban aligllu zajlik le olyan beszélgetés Göncön, amelyben ne kerülne szóba néhány mondat után a he- '■ i Kossuth Term előszőve l - '•ezet helyzete, közeledő zár- ■ ’ámadása. A gönciek már megszokták, bogy a Kossuth ’ sz-ben mindig gazdag a zárszámadás. Közös gazdasá- g ik hosszú esztendők óta a l 'rnádvölgy, az egész cncsi j iás, sőt a megye legjobb hírben álló mezőgazdasági i emeinek egyike. És itt, ebben a gazdag, jó adottságokkal rendelkező tsz-ben az elmúlt viszontagságos. nehéz esztendő után most beköszöntőitek a ' gon- dnk Az időjárás ..elvitt” r. gymillió forintot. A zár- y imadó közgyűlésre, amely e' ;ő ízben nem lesz Gönci' a örömünnep, csak az cl- '■ vetkező napokban kerülhet Aícni gondoltak ;i jövőre Egyesek szerint „viharosnak" ígérkezik a hangulat De vajon segíthet-e a gönciek gondján a. „házi vihar”, a „íetemrehivás” ? A mostani. gondokat okozó események lezajlása után. az ösz- szel megválasztott uj tsz-el- nöknek arról kell számot adnia. hogy jóval kevesebbet osztanak, mint az előző esztendőkben. 1968-ban 8t, IDIül-ben 72 forintot ért itt egy-egy munkaegység. Az egy tízórás munkanapra jutó átlagjövedelem 114, illetve 107 forint volt. Most kevesebb lesz. Hiányzik á növénytermesztés bevételeiből „kiesett” négymillió. És nemcsak ez okozza a gondot 1 A gazdag Kossuth Tsz- nek nem voltak kellő tartalékai. És mást is látnia kell a tagságnak: az .előző esztendőkben nem gondoltak eléggé a jövőre! Éveken át az akkor még kötelező 10 százalékot sem fordították beruházásokra. Nem gondoltak a bővített újratermelésre, nem gondoltak a közgazdasági követelményre, a lei- halmozásra. Miért osztanak kevesebbet ? Koznapian fogalmazva: az előző zárszámadásokon kiosztottak mindent! Idős nénik mesélik, hogy bizony a Növekvő személyi jövedelmek a BVK-tan A Borsodi Vegyikombinátban 1970-ben 4.6 százalékos bérfejlesztés történt, figyelembe kell venni a vállalat sajátos helyzetét, hiszen új létesítmények, üzemek, beruházások üzembe helyezésére került sor, ami bér- politikai és munkaügyi szempontból rendkívül nehéz helvzet elé állította a kombinátot, mert az ezzel kapcsolatos terheket is viselni kellett. Elmondható azonban, hogy a BVK a stabil, következetes bérpoliti ká ra való törekvéssel olyan gazdálkodási koncepciót Valósított meg, amely a dolgozók érdekeit is képviselte. Két esztendővel e/.eláll, 1968- ban százalékos, 1969- ben 2,5 százalék és 1970- ben 1,6 százalékos bérfejlesztésre került sor. Sokan szóvá lelték az elmúlt. évben, hogy néhány gazdasági egység dolgozói vészére célprémiumot fizettek ki az export növelése érdekében. A számok, eredmények ismeretében ma már azt kell mondani, hogy ez az intézkedés is kedvező eredménnyel járt és a dolgozók érdekeit szolgálta. Elsősorban azért, mert külkereskedelmi adó-visszatérítés címén a felosztható részesedési alapra 2 millió 744 ezer forintot bocsátottak a vállalat rendelkezésére. Természetesen a nyereség elosztásánál az elektrolízis tizem- csoport munkás állományú dolgozóinak tevékenységét messzemenően figyelembe veszi a kombinát vezetősége, hiszen ők gyártották le azokat az exporttermékeket, amiért a kombinát adóvisszatér it és L kapott. Mindent összevetve: az 1 !)7(l~bcn ténylegesen megvalósított 4,6 százalékos bérszínvonal-növekedésből megállapítható. hogy a BVK-ban az úi létesítmények üzembe helyezésével egyUltjárú vállalati terhek ellenére a személyi jövedelempolitikai elveket viszonylag jól sikerült megvalósítani. Elsősorban a vállalatnál fennálló belső bérfeszültség mérséklésére a differenciált bérezés elvének gyakorlatban .való megvalósítására törekedtek, s ez a dolgozók egyetértésével találkozott. A technológiai üzemekben dolgozók bérszínvonalát, magasabb szintre emelték, csökkentettek az aránytalanságot a műszaki és adminisztratív állományú technikusok és csoportvezetők bérszintje között. Nem utolsósorban jelentős mértékben növekedett a nehéz fizikai munkál, végzők — szállítók, rakodók, palackmozgatók, karbiddob-bontők, zsákolok -— bérszínvonala. A bérszínvonalat terhelte a beruházások munkáinak meggyorsítása érdekében — PO üzemcsoport, új granuláló üzem, V. szintéziskor — a túlórákért kifizetett bér is, amely a vállalat, és a népgazdaság érdekeit szolgálta. Az átlagos személyi jövedelem így is 2,1 százalékkal növekedett a BVK-ban az elmúlt esztendőben. Szarvas Dezső gönci tsz-ben, a gazdag aratások után egy-egy napi ter- ménylapátolgatással 80 forintnál is többet tudtak megkeresni! És ugyanebben a tsz-ben nem jutott elég forint arra, hogy kellően gépesítsék a 2100 holdnyi kalászos betakarítását. Szinte egyszerre ment tönkre, „robbant le” nyolc erőgépük, s különböző munkagépeik úgynevezett, „állagának” értéke aligha több a 20 százalékosnál. 1967-ben 82 ezer munkaegységet használt fel a Kossuth Tsz. Szinte ugyanazzal a termelési struktúrával 1970-ben már több mint 106 ezret. Ebből a többletfelhasználásból legfeljebb 8 ezer munkaegység, az építőbrigád bérezésére fordított rész az elfogadható. Ezért osztanak Göncön most kevesebbet. Az előző két év állagjövedelmének mintegy 70 százalékát. Az el nem végzett munkáért ugyanis nem lehel fizetni, a meg nem termelt javakat nem lehet kiosztani. Nagyon sok környező, gyenge adottságú tsz tagságának jövedelméhez viszonyítva, a gönciek még így is „gazdagon” zárnak. Egy-egy munkaegységük értéke így is az 50 forint körül jár. s a tízórás munkanapra jutó átlagjövedelem is megközelíti a 80 forintot. Csak a „régi” gönci zárszámadásokhoz viszonyítva lesz ez kevés! És nem szabad megfeledkezniük a göncieknek arról sem, hogy ezt is államunk, kormányzatunk segítő gondoskodásának köszönhetik. 0 P Összefogásra van szükség Nem „viharos hangulatra ", hanem az elkövetett hibák alapos elemzésére, sok jó tanácsra, okos tervekre és mindenekelőtt egyet akaró összefogásra van most szükség a gönciek zárszámadásán. A tsz maga választotta, új vezetőit más szakemberek is segítik most abban, hogy az 1971-es gazdasági ér' tervei jók, megalapozottak legyenek, s megteremtsék azokat a szilárd alapokat, amelyek eddig bizony hiányoztak ebben a gazdaságban. A vezetés és a tagság összefogásán múlik, hogy a gönci Kossuth Tsz-t hamarosan ismét a legjobbak között emlegessék. <p. s.) a . É ft ők érd a nőkkel közösen s lig több mint egy esztendeje annak, hogy napvilágot látott, a Központi Bizottság állásfoglalása a nők helyzetéről. Kevés téma kavart fel olyan szenvedélyes vitát, mint ez. Sorra jelentek meg a kimutatások, az összehasonlítások a férfiak fizetésével és teljes joggal ismételték a szóhoz jutott lányok, asszonyok: egyenlő munkáért — egyenlő bért! Elég sok helyütt, elég sokan mondták . .. Hazánkban 100 dolgozó közül már több mint 40-el képviselnek nők. s vannak az életnek olyan területei, amelyek teljesen „elnőiesedtek”: a kereskedelemben másfélszer annyi nő, mint férfi dolgozik, a híradástechnikai iparágban szinten a nők javára billen a mérleg és a pedagógus hivatást is egyre inkább csak a nők vállalják. Az aktív kereső nők száma jelenleg túllépte már a kétmilliót az országban. De a reprezentatív felsorolás mellé idekívánkozik egy dicsekvésre egyáltalán nem méltó összehasonlítás: azonos munkáért állagban a nők két-, háromszáz forinttal kerestek kevesebbet, mint a férfiak! Azért, írom múlt időben, mert remélhetőleg a tavalyi párthatározat, óta sok helyen levonlak a tanulságot. Tulajdonképpen nem csupán a tize lésekről van szó. Sokkal többről. A nők helyzetéről, és nagyon lényeges, hogy a legtöbb helyütt nem „az egyenlő munkáért — egyenlő bér” került önmagában, megvitatásra, hanem a többi társadalmi, gazdasági probléma is szóba került. Az évszázados tradíciók, a modern korba átmentett avult felfogás a nők megítéléséről, tudjuk, hogy nem oldható meg egyik napról a másikra. Erre még az eddigi huszonöt évünk is kevés volt. De azért abban is van elgondolkodtató. hogy ilyen erős központi és társadalmi összefogásra volt szükség, hogy végre komolyan vegyük a nők helyzetét! Nehéz elvi indokol találni arra, hogy csak azért keressen valaki kevesebbet, mert nő. Az valóban tűrhetetlen, hogy a munkaerő neme és nem pedig a végzott munka minősége határozza meg az erkölcsi-anyagi ítéletet ! A tanulást, a szakmai fejlődést nem véletlenül szőttem már az előbb bele a gondolatmenetbe, ugyanis itt kellene talán a legtöbbet tenni a nők érdekében — a nőkkel közösen... Az egyik konzervgyár húsüzemében boszorkányos ügyességgel dolgoztak a nyolc általánost végzett lányok. Kérdem tőlük: ki a szakmunkás?... Senki nem válaszolt... Kérdem: ki akar az lenni? .. Bizonytalanul bólogatott kettő-három . .. De előtte fél órával még ömlött belőlük a panaszáradat, hogy mennyivel jobban megbecsülik mindenben a férfiakat... zakma nélkül, ismeretek nélkül szinte lehetetlen ma már előbbre ,iutni És ez így van rendjén. Kell-e kommentálni, hogy az előbb említett élelmiszer- iparban minden második dolgozó nő!, és csak minden nyolcadiknak van szakmunkás-bizonyítványa. A vegyipar negyvenezei munkásnőjéböl mindössze hatezer szakmunkás. a villamosenergia-iparban foglalkoztatott nyolcezer nőből kétszáznak nincs szakmája!.. Nem azért, hogy a mérleget helyrebillentsem, inkább önmagam vigasztalására hozom fel, hogy: a szakmunkásképző intézetekben ma már végre minden negyedik tanuló — lány. Természetesen arról is beszelni kell — és a tanulságot gyakorlatban is levonni — hogy a lanyok-asszonyok helyzete általában nehezebb, mint a férfiaké. A családalapítás, majd később a születő és növekvő gyermek, a háztartás halmozódó gondja, a bevásárlástól a takarításig — sajnos, sokkal inkább teher az asszony, mint a férj vállán. Ezért az egyenrangúság ma már néni jog kérdése, hanem szinte kizárólag gondolkodásunkon múlik a valóra váltása. A házastárs, a munkatárs — a segítségnyújtás gazdag variációját joggal elvárhatja. Amennyire fontos, hogy a férj, az apa is kivegye részét az ' otthoni munkából, hogy egyenlő lehetőségekkel éljék az életüket, legalább ilyen lényeges, hogy az üzem is segítse az oh dolgozó nőket. Ho0y legyen a textiles ifi-brigádnak egy kultúrszoba, ahol összejöhetnek, hogy legyen valaki, aki megkedveltet! velük a tanulást; bőgj’ a szakmai képzés elismerését, lássák: hogy az előbbre jutás egyenrangúsága is meglegyen: és mindezek mellett legyen óvoda és bölcsőde, törődjenek szociális és munkakörülményeikkel. Mostanában egyre szélesebb körű mozgalom kezd kialakulni: az üzemek jelentős anyagi támogatással hozzájárulnak bölcsődék, óvodák építéséhez. Nagy gondot vesznek le az asszonyok válláról, mert nyugodtan dolgoznak, de nagy gondtól szabadulnak meg azok a vállalatok is, mert kapnak elegendő munkáskezet. Íme: a jól felfogott érdek is azt diktálja, hogy élni lehet, s élni kelt az adott lehetőségekkel. X. kongresszus a nők kérdésével kapcsolatban megállapította, hogy az utóbb: időben a helyzetük javult. De azt is kimondja a kongresszusi határozat: „hosszú, szívós munka kell még ahhoz, hogy az egyenjogúság elve teljes mértékben érvényesüljön mindazokon a területeken, ahol a nők dolgoznak, illetve társadalmi és politikai tevékenységet, fejtenek ki.” ■ k éieiiiiszergazdaság közgazdasági szabályozó rendszeréről Megjelent a könyvesboltokban Kazareczki Kálmán Rekonstrukció az üveggyárban A munka-és a szociális körülmények javítása, a termelés fejlesztése crock eben ^ nagy rekonstrukciót végeznek a Sajószentpéteri Üveggyárban. A nagy korszerűsítés, fejlesztés második szakaszát 1968-ban kezdték, s must következik a harmadik. Az utóbbira „08 lió forintot szánnak. Képünkön: épül a konszern taroló dongáéit ott Az utóbbira 208 mil- aluhé.i-szerkezettel Foto: Szabados György. mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes Az élelmiszergazdaság közgazdasági szabályozó rendszerének továbbfejlesztése című könyve. A szerző azonban nem csupán a szabályozó rendszer változásairól nyújt átfogó tájékoztatást, hanem feltárja a továbbfejlesztés célját, mozgató rugóit, ösz- szefüggéseit is. A szerző szerint a legfontosabb eredmény az, hogy a szabályozó rendszer elősegítette a mezőgazdaság III. ötéves tervének teljesítését, biztosította a lakosság javuló ellátását, egyben az export, fokozását. A szocialista mezőgazdasági nagy üzemek megszi bird ultak, kialakultak az önálló, válla - latszerii gazdálkodás pénzügyi feltételei. A parasztság személyes jövedelme az MSZMP IX. kongresszusán hozott határozatoknak megfelelően megközelítette, illetve elérte a munkások jövedelmét. Az élelmiszergazdaság átlagosan gyors és kielégítő mértékű fejlődésén belül kialakult azonban bizonyos aránytalanság. Az állattenyésztés, illetve a hústermelés nem tartott lépést a növénytermesztés és az ezzel kapcsolatos feldolgozó iparágak gyors fejlődésével. Ezért már 1970-ben életbe lepel! több intézkedés c belső feszültség feloldására. A továbbfejlesztett szabályozó rendszer — többek között — segíti a belföldi es az exportigényekhez igazodó termelési struktúra kialakulását, a termelés hatékonyságának javulását, a termelékenység növelését, ösztönzi a háztáji gazdaságok fejlődését, főként az állattenyésztés egyes területein mérsékli a szövetkezetek közötti differenciáltságot. Az éleim i szergazdaság fokozott integrációját segíti azzal, hogy a termelés és a forgalom szférájában lehetővé teszi a gazdasági racionalitás megfelelőbb érvényesülését, közös érdekeltség kialakulását a mezőgazdaság és általában a feldolgozó iparágak között. Az együttműködésben leginkább érintett iparágakban a szabályozó rendszert „közelítették” a mezőgazdasági szabályozó rendszerhez. A költségvetési kapcsolatok azonos szintje megteremti a feltételeit a gazdasági társulások létrejöttének. az ágazatok közötti eszközáramlás svorsulásá- nak. Kazareczki Kálmán könyve részletesen tárgyalja az élelmiszergazdaság és a fagazdaság ár- és jövedelem- szabályozását, a termékforgalmazást. Külön érdekessége. hogy ismerteti az állami támogatások elvi és gyakorlati problémáit. A hasznos művet az elméleti és gyakorlati közgazdászoknak, termelőszövetkezeti és vállalati vezetőknek ajánljuk
