Észak-Magyarország, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

1971. márc. 7., vasárnap

PSZAK-MAGYARORSZÁG 9

il/rÓ-HOTOR

A szovjet »ti - ma és telep

I. Autógyár a I otgu menten

Az elmúlt öt évben a Szovjetunió új nagy vállalatok építéséhez kezdett. A nagy volgai autógyárban evente 660 ezer személyautó kibocsátására számi ta.nak. Köztudott, hogy ezt az üzemet az olaszországi Fiat-cég közreműködésével tervezték. A futószalagok már mozgásba lendültek és az előirányzatnak megfelelően naponta több mint háromszáz . Zsiguli” autót gyártanak ... A gyár összterülete mintegy ” millió négyzetméter. Ez az üzem technikáját, termelési technológiáját és üzemszervezését tekintve a legmodernebbek közé tartozik. Automata gépsorok, kétszáz kilométeres futószalag — egyszóval a gyárak gyára ez. Azért, hogy ezt a gyárat ellássák autóalkatrészekkel, karbu rá torokkal, abroncsokkal, külön gyárak épülnek Melokesaben, Belebejában.

dalom kikísérletezésével foglalkoznak, amely megakadályozza, hogy alkohol vagy kábítószer hatása alatt álló autósok elindíthassák a kocsit. A találmány lényege: a vezető bedugja az indítókul- esot, mire a számtáblán öt különböző szám villan fel. néhány másodpercig jól láthatóan. A számok eltűnnek, de a vezetőnek különböző gomPszichometrikus vizsgálati eljárások alapján .megállapították. hogy sötét színű útburkolatoknál a fehér színű burkolati jelzések feltűnőbbek. mint a sárga színűek.

Világos színű burkolatoknál a sárga színű jelzések még egy járulékos színkontrasztot nyújtanak, és ezáltal a gépjárművezetők számára

■IkkUMia, a. mrmái

Nemrég meglátogatta a Szovjetuniót ifjabb Henry Ford. Járt Togliatti városban és lelkesen szemlélte az üzem építkezésének hatalmas lendületét és viharos ütemét. Az amerikai nagyiparos azt is megjegyezte, hogy az üzem terve a mai autógyártás világszínvonalával számol.

Az új kémiai gyár — túlzás nélkül állítható — valóságos kolosszusa lesz a teher- autógyártásnak. Mind a Volga, mint a Káma mentén új társiizem-komplexus létesül, amely ellátja a kámai üzemet Diesel-motorokkal, pótkocsikkal, és a szükséges pót- alkatrészekkel. A kámai gyár a világ legnagyobb és legmodernebb teherautógyára lesz

2. Milyen legyen a modern autó?

1971—75-ben befejezik a már működő gyárak rekonstrukcióját és az elmúlt ötéves tervben megkezdett gyárépítbok lenyomásával a megjelenés sorrendjében újra fel kell villantania a számokát- Háromszor próbálkozhat, ha nem sikerül, akkor a berendezés hosszabb időre megakadályozza a motor beindítását. ha azonban a próba sikerül, az indítókulcs újbóli elfordítására beindul a motor. A General Motors már megkezdte a készülék kipróbálását.

feltűnőbbek. Azt a kérdést, hogy az egyes útpályaburkolatoknak megfelelően válaszszák meg a legjobb jelző-fes- tékszinl. vagy pedig, hogy kedvezőbb-e a gépjárművezetők számára az, hogy ha a burkolati jelzések egységes színűek, még további vizsgálat tárgyává kell tenni.

kezeseket. lS175-re a szovjet autógyártás jóval felülmúlja az 1970-es szintet. A moszkvai „Lenini Komszomol” gyár új, kényelmes, ötszemélyes személyautót gyárt, amelynek maximális óránkénti sebessége 150 kilométer. Ulia- novszkban készül az ..UAZ— 460” típusú különleges terepjáró-képességű személyautó. Az. „Universzal” típusú személyautó a volgamenti üzemben hamarosan eléri a tervezett kapacitást és határidőre indul be teljes erővel.

Különfélék a felfogások róla, milyen legyen a modern autó. Az amerikai autógyárosok például széles körben reklámozzák a nagyméretű, nagv teljesítményű, 300—350 lóerős, nagy sebességű drága személyautókat. Fényűzés, reprezentáció, reklám — ez az amerikai autóipar jelszava. A szovjet autógyártásnak más a feladata: tartós, gyors, kényelmes autók kellenek tömeges mennyiségben.

3. Mit hoz a lövő?

Milyen lesz a jövő autója, mondjuk kétezerben? A karosszéria, az utastér nagyjából nem változik, már a torma kivételével.. . Feltehetően lényeges változások lesznek a motor és az átviteli rendszer szerkezetében, megváltoznak az autó füg- gesztésének, valamint automatikus irányításának a módszerei. Manapság mindenekelőtt az elektromos energiaforrásokat kutatják. Lesznek persze új anyagok, könnyebbek és tartósabbak. Több lesz a műanyag — ez csökkenti a termelési költséget. A sebesség jelentékenyen megnövekszik. Ez valószínűleg olyan új külső formát igényel, amit ma még nem ismerhetünk, noha a formatervezők és a konstruktőrök már foglalkoznak ezzel a problémával. Már most konstruktív javaslatok valósulnak ir*eg, amelyek növelik a közlekedés biztonságát —, eltűnnek a kiszögelések, a kemény védőlemezt lágyra cserélik, most próbálják ki az összecsukódó kormányt — köztudott, hogy jelenleg a kormány összeütközés esetén nagy veszélyt jelent a vezetőnek. Üj önszabályozó-fékek tervezése folyik. Végül pedig sokat tesznek majd az autók kényelmességének növelésére — az új motor lehetővé teszi, hogy maximálisan csökkentsék, vagy teljesen felszámolják a kipufogó gázok mérgező hatását.

Vologdában és másutt.

GépjátrnüvezeSök vigyázat!

Beépített

alkohoiellenőrzés

Amerikában olyan szobaFehér, vagy sárga közúti burkolati jelzéseket alkalmazzunk?

Az IZS—1500

A? Jvs—’50(1" típusú gépkocsi. Az izsevszhi aulógyárban elkészült az 1500-as kombi vál Huzat, amely a Moszkvics—11” alapján született, de annál modernebb,

Vasárnap a metrón

JENŐVEL KEDDEN a metrón beszélgettünk. Hónapok óta nem találkoztunk, s most nagy érdeklődéssel figyeltem előadását Pirikéről. Régi tapasztalatom: ha egy agglegény szerelmes lesz. abból semmi jó nem születik.

Nos, ahogyan Jenő előadta a legutóbbi kilencven nap történetét, latiam, barátom elvesztette lába alól a talajt, amelyen eladdig oly biztosan tanyázott, felszerelkezve az agglegény rninen tartózkodásával, kétkedésével, komótos magányával.

— Tudod — mesélte —. vasárnap volt. s én kedvenc szórakozásomnak hódoltam. Metróztam. A Deák tértől a Fehér útig. Oda-vissza. oda- vissza. Már a harmadik fordulónál tartottam, s éppen azon gondolkodtam, hogy kiszállok és a Jégbüfében eszem egy Stefániát, amikor az Astoriánál a második kocsi első ajtajában megjelent ö. Leült velem szemben.

— Piriké szép volt és tartózkodó. Lábait szemérmesen keresztbe rakta, nagy szemeivel rám pillantott, ha jól emlékszem a balt rendszeresen becsukta és felnyitotta. Te most azt. gondolod, hogy kacsintott. Öh, nem! Mikor ugyanis hosszú udvarias ismerkedés után karon fogott, s az Elnkénél kiszálltunk, elmagyarázta, hogy valami csúnya kis porszem mehetett a szemébe, attól pislogott.

A Körúton a Nyugati felé j sétáltunk, sütött a nap, s engem valami ismeretlen forróság öntött el. Tudtam, éreztem, csak Piriké lehet az, aki magányomat feloldja, akit talán még a lakásomban is meg tudnék szokni. A November 7. téren elbúcsúzott tőlem — mondván: ebédre a nagynéniéhez hivatalos, aki egykor nevelte őt. Egyébként vidéken lakik, csak vasárnaponként jön fel Pestre, meglátogatni a nagynénit.

— A következő találkozásunkról faggattam türelmetlenül, de ő lágyan megérintette az orrom, kicsit meg is csavarta, s így válaszolt: — Azt bízzuk a véletlenre, Jenőke. Egyébként a jövő vasárnap ismét a metrón leszek.

— Alig vártam a hét végét, vasárnap reggel nyolckor a második kocsiban a Fehér út felé tartottam. Alig fordultunk vagy tízet, amikor az első ajtón felszállt Piriké. Ha lehet, ezúttal még csinosabb, még tartózkodóbb volt. Nyakamba borult, összecsókolt, s rám parancsolt, hogy azonnal szálljunk ki. Kézenfogva baktattunk a November 7. tér felé, s ekkor Piriké így szólt hozzám: „Jöjjön, Jenőke, a néni magát is meghívta ebédre”.

— CSALÁDI KÖKBEN, meleg hangulatban költöttük el az ebédet, amelyet száz forinttal honoráltam, szegény nyugdíjas nénitől nem fogadhatok cl ilyen nagy áldozatot. Ebéd után a volt apáca bibliai idézeteket olvasott fel. én jóízűen szundítottam, Piriké Fülig Jimmiről szónokolt. Ettől kezdve minden vasárnap találkoztunk a metrón, s mentünk a nénikéjéhez.

— Mit kendőzzem el a dolgot — pirult el Jenő —, beleszerettem Pirikébe. Vettem neki aranygyűrűt, aranyláncot, arany fülbevalót. Most elgondolhatod, milyen

boldog vagyok, vége a* egyedüllétnek, van már kivel megosztanom vasárnapjaim eddig unalmas óráit.

— Nagyon örülök, öregem — szóltam közbe.

Ekkor éppen az Astoriához értünk, kinyílt a metró ajtaja, s Jenő arcán hirtelen az aggodalom jelei mutatkoztak.

— Odanézz — bökött egy' csinos nő felé. — Ott van Piriké. De hogy kerül ide? Hiszen ma kedd van!

Hátrafordultam, és megláttam Pirikét. Leült egy férfivel szemben, keresztbe vetette lábát, bal szemével hunyorgatott, majd az Emiiénél felállt, karon fogta a férfit. A mozgólépcsőn mögéjük lopóztunk.

— Csúnya kis porszem mehetett a szemembe — mondta Piriké az ismeretlen férfinek —, nehogy azt gondolja, hogy kacsintgattam. Tudja, a nagynéném itt lakik Pesten, s én keddenként vidékről feljövök meglátogatni.

AZ EMKE ALULJÁRÓBAN eltűntek szemünk elöl. Jenő búsan nézett rám:

— Látod, ez az én formám! Egyszer utazom hétköznap a metrón!

Horváti István

FÖLDMUNKA

Sürgős

eset

NEM TÚLZÁS, ha vérfagyasztónak mondom azt a látványt, ami a minap állított meg a miskolci Tiszai pályaudvar peronján. Reggel fél 7-re járt az idő, egymás után futottak be az állomásra a zsúfolt vonatok. Az utasok ezeken a reggeli vonatokon általában sietnek, nem akarnak elkésni munkából. Sietnek az autóbuszhoz, a villamoshoz, hogy le ne késsék a csatlakozást az esetleges átszállásnál, meg sietnek egyébként is, mert reggel a vasútnál általában senki sem ér rá.

A második vágányra is befutott egy vonat. Aki ismerős az állomáson, tudja, hogy az e vágányra érkező vonatokról csak a második és a harmadik vágány közötti. járdaszigetre lehet le- szállni. mrrf onnan i'ezrt a lépcső a biztonságot nyújtó aluljáróba, s az első t’íí- gánytól — nagyon helyesen — áthághatatlan drótkerítés választja el a szerelvényeket. Az utasok általában a peronsziget tele ioiickeztrk. de néhány ifjabb férfiú látszólag 20 éven aluli valamennyi. külön véleményen lehetett, mert az cVenke'ő

n vosvfn llnrn n «; Ő7 f '

lőli oldalt választotta. A szabálytalan oldalon kinyitott köveire. Egy pillantás, dulattal a drótkerítés felső vasára léptek, majd onnan macskaügyességgel a földre, illetve a szomszédos első vágány jégdudorokkal borított köveire. Egy pillantás, máris a peronon voltak. Mozdulataikból, és abból a tényből, hogy egyszerre több kocsiban is ugyanezt az utat választották, arra következtethetünk, hogy nem véletlen esetet láttunk, hanem az ilyetén ..ultrarövidités- ben” már nagy gyakorlattal rendelkező ifjak produkcióit.

Töprengtem, vajon hová sietnek? Hol dolgozhatnak, miért annyira sietős az útjuk. miért félnek annyira a késéstől, hogy a nagyon vagy baleseti veszélyt vállalva ugrálnak a magasból a sínek közé. Ez már maga is lábtörésscl fenyeget, de a vágányokon vonat is jöhet. tolathatnak, a gyorsjáratú villany- és Diescl- moz'donyok szinte észrevétlenül száguldhatnak át rajta, s akkor egy lábtörés még olcsó mulalságttak tűnik. Bizonyára sietős a dolguk, gondoltam, egyébként nem vállalnák ezt a sokszoros veszélyt.

S mert vonatomra jócskán tárni kellett, ráérősen tovább nézelődtem. Csaknem földbe gyökerezett a lábam. A sietős ifjak szépen, csendben, békésen áll— t. „ um

sorban, várva, hogy rájuk kerüljön a sor. hozzájuthassanak a munkanapot

kezdő, legfontosabb valamihez, az egy, vagy több pohárnyi italhoz.

Hát ezért volt a nagy sietség? Ezért kellett a balesetveszélyt vállalva a vonatról a kerítésre, onnan a sínekre ugrálni?

Ezen töprengtem még akkor is, amikor a délutáni órákban visszafelé jöttem. A sietős és ugrálás ifjak közül kettő az állomás egyik padján aludt, látott szájjal, belehorkolva a fagyos télidöbe, egy harmadik meg a huzatos aluljáróban húzta a lóbört hangos fűrészeléssel. Délután 3 óra volt. Reggel óta még le sem telhetett a 8 órás műszakjuk. Nagyon úgy tűnt, mintha el sem hagyták volna az állomás környékét. De akkor ugyan minek jöttek be Miskolcra? Miért kellett utazniuk? Az italért? üguan' Utasellátó nemcsak Miskolcon van. Aki csak be akar rúgni, az már majdnem minden állomáson megteheti. Mert ha fütött váróterem meg nincs is. ha a kulturált utazás még többségben csak tervekben és nyilatkozatokban él is. ittas utas ellátása már mintaszerű.

VAGY EPPEN részegen aludni nem illik az otthoni állomáson

•'M /*rl nl.’l