Észak-Magyarország, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-07 / 56. szám
T9T1. mdre. 7., foaérmap ÉSZAK- MAGYARORSZÁG 7 mnaiKe Lovasszobor margarinból Az osztrák cukrászat magyar szemmel Kopcsik Lajos mestercukrászt, a belkereskedelem kiváló dolgozóját, a kazincbarcikai 09-es cukrászüzem vezetőjét, ezúttal hétköznapi gondok között találtuk. Ellenőrzés a nyersanyagraktárban, a megrendelő- lapok között, egy-két apró tanács a cukrászoknak... Élményei, legutóbbi sikerének emlékei azonban még frissek. — Részt vettem az osztrák szakács- és cukrászszövetség közelmúltban megrendezett hidegkonyhai és cukrászati kiállításán. A magyar delegáció tagjaként utaztam az osztrák fővárosba. Hasonló küldöttségek érkeztek az NDK-ból és Svájcból is. Kopcsik Lajost, a kazincbarcikai cukrászt ismerősként üdvözölték Bécsben. Szívélyes barátsággal fogadta Emst Fazet, az osztrák szakácsszövetség és a szakácsszervezetek világszövetségének elnöke, aki jelen volt a tavalyi, Budapesten megrendezett cukrászversenyen, ahol a fiatal borsodi cukrász minden babért learatott. — Találkoztam Bécsben René Kramer úrral, a- híres svájci szakkönyvkiadóval is — mesélte Kopcsik Lajos. — Színes diaképeket kért tőlem egy készülőben levő szakikönyvhöz. Interjút készített vele Walter mester, az osztrák televízió népszerű szakácsműsorának állandó főszerkesztője. ízlését, hallatlan szaktudását, a magyar cukrászipar nagyságát dicsérte Walter mester, az osztrák tv-nézőit előtt. — A kiállításon mivel - szerepelt? — A szomszédos ország lakossága számon tartja, hogy nálunk rendezik a közeljövőben a vadászati világkiállítást. Ezért azt. tanácsolta a magyar szakács- és cukrászszövetség, hogy készítményeinkkel az eseményekhez alkalmazkodjunk. Én egy marcipánnal bevont modem vadásztálat és egy szép matyó tortát vittem a kiállításra. Nagy sikert arattunk vele. A magyar cukrászat sikeréneik titka abban is rejlik — azért is értékelik olyan nagyra Európa minden országában — a tetszetős külsejű készítmények minden díszítő eleme fogyasztható, élvezhető. — A bécsi Interkontinen- tál-szálló báltermében rendezték az egynapos kiállítást. Impozáns, gyönyörű bemutató volt, de magyar szemmel nézve, egy kissé nevetséges. Kiállítottak például 1 méter magas lovas szobrot Mestermunka volt, szobrászi ügyességgel formálta meg valamelyik osztrák kolléga, de a szobor egyetlen margarintömbből készült öncélúságra vallott a zsírból készült kacsaszobor is, melynek a feje estefelé elolvadt Ezen már a bécsi közönség is nevetett. — És a hidegtálak? Mi- ' lyenaz osztrák hidegkonyha? — Nagyon tetszetős, modem és főleg értékes. A vitamindús zöldségek,^ gyümölcsök dominálnak'készítményeikben. Olyan növényféleségeket is felhasználnak, amilyeneket mi, magyarok, nem ismerünk. Hasonlóan dicséretes az NDK- beli és a svájci hidegkonyha-mű vészét is. Kopcsik Lajosnak, az immár nemzetközi tekintélyre szert tett cukrásznak készítményeivel legközelebb Miskolcon találkozhatunk, azon a nagyszabású tavaszi rendezvényen, amelyen bemutatkozik a fiatal szocialista város a miskolci közönség előtt. A mestercukrász izgalommal, és mint minden szereplésre, új ötletekkel készül a miskolciakkal való találkozásra. — lévay — Szilánkok Fefeeée és Fehér épp fülkében utómnak o vonaton. Egyszer csak felsóhajt Fekete. Egg Ms idő imBm Fehér is. Így zötyögtek tovább, amikor Fekete feikiátt: JDe most eztán elég e potMkábólf“ * Kovács bemegy eldugott, éttzétt vemMgKSbe, ét eszik egy tojásrántottát Amikor fizetni keü, etodáOcoz- wt veszi észre, hogy a pincér 10 forintot számított. — Mi ez, kérem? — kérdezi — Ki ilyen ritkaság a tojás? — Nem, uram — válaszol a pincér udvariason —, a vendég... ♦ Kovács haldoklik és végrendeletét (WoaUja. — A házamat legidősebb fiamra, Jánosra haggom. — Ne Jánosra — mondja felesége —, inkább Pistára. — Jó. A takarékbetétkönyvem hagyom akkor Jánosra. — Azt inkább Sándorra — szólal meg a felesége. — Az istenit — dühödik meg Kovács —, ne szólj már mindig bele, hát ki haldoklik, te, vagy én" Favágók (Berde Béla fotogoaftkdjo) Két betű A napnyugta őket messze a várostól, a Duna töltésén. Kalandos érzések támadnak ilyenkor az emberben. Sietne vissza a civilizáció biztonságába, hogy otthon legyen, mire éjszakába komorul a természet. S mégis maradna a szivet .szorongató titokzatosságban. De haza kellett , menni. Ferenc, a vőlegény a szerelmesek őszinte nagylelkűségével ígérte: Ibolykám, gyönyörű sátrat veszek majd. Amikor tehetjük, jövünk a szabadba. Amennyit öregít rajtunk a város, annyit vissza- iiatalít a termésül •. Hová suhant huszonegy esztendő? Számolgatja az asszony az időt, mint a nehezen keresett pénzt: ejnye. több csúszott ki a kezéből, mint ahogy akarta, nedig mennyire vigyázott rá. Ibolyka, a szabadhegyi lonólány nagymamává csen- desüll, eis jó lenne kitalálni. mire gondol a sudár nyárfa alatt, a drapp színű sátor c'ött. Ül a Rába-part gyapjas rétjén, nézi a főivé!, amely habzó szil a isiig - •••it kergeti önmagát a dzsungelsűrűségű bozót falak között. Ritka az a szerencsés halandó, akit ne adóztatna meg a saját sorsa. Iboly a sokak közé tartozik, és ha valóra váltak is reményei, megfizetett értük fáradsággal, aggodalommal, s a fizetség közül a könnyek sem hiányoztak. Most úgy tűnik, itt a vízparton, ahol a bölcsőringás békéjét susogják és az álmok ragyogását villantják a nyárfalombok, hogy csak egy héttel korábban hangzott el Ferenc ígérete: Ibolykám, gyönyörű sátrat veszek majd ... Micsoda hosszú volt az a hét! Ibolykából Iboly lett, nevéről elkopott a becéző rag. Éjszakák ezreit vir- rasztotta át a Graab-gyár, a Fonoda, a Gardénia gépei mellett. Lassan-lassan beletörődött végzetébe, lappangó fájdalommal eszmélt rá, hogy a gondokkal zsúfolt hétköznapok mind távolabb sodorják az ifjúságtól. S most beledöbben a boldogság. hogy még fiatal. Üde öröm támad benne a nyári szél simogatásától, hosszú haja ugyanúgy berzenkedik, mint azon a Duna-parti sétán, és az a gondolat sem legyinti meg ijedelemmel, hogy fürtjei közt viseli a fonodái éjszakák fehér szálú emlékeit. Ismét rend lakozik életében, Ferenc, akinek huszonegy év óta nem változott a neve, megint a régi. Jó dolog szeretni, jó érzés látni, amint horgászbotjaival bajlódik a motorcsónak orrában. Ferenc, Ferenc;.: ígérte a hűséget, a szelídséget, a boldogságot. De bizony gyakran megunta az állhatatosságot, elkószál tt le- génykedni mások életébe, pogány vígságokkal hango- sftotta a kocsmákat. Most itt van, vele van. vele is marad. Nem a szavaival kér bocsánatot, hanem azzal a régi kedves-hetyke viselkedésével, amiért aranyira megszerette egy héttel ezelőtt a fekete biciklibajnokot A biciklibajnok ma is fekete, csak azzal az egy héttel van mégis valami tévedés. Hiszen egészen más történt az elmúlt vasárnapon. Nem sétálni mentek a Du- na-partra, hanem motorcsónakkal indult kirándulni a család a Rábára. Velük volt a terhes asszonylányuk is. Az orvos azt mondta, van még ideje, napozzon, mozogjon, jó az ilyenkor. Alig hagyták el a vashi- dat, vissza kellett fordulni. íme, máris köztük van a drága jövevény. Rugdalózó, valódi emberke, a szabadsághegy) fonólány Mihály nevű unokája. Mindez alig hihető. Hiszen a tájak, ahova a jegyesség idején álmodozni jártak, nem változtak semmit. A Rábára ma is ugvan- otyan márványmintákat kavarnak az örvények, mint huszonegy évvel ezelőtt. A szederindákon ugyanolyan hamvaskék a gyümölcs, mint hajdanán. És azok a kalandos érzések is hibátlanul élednek fel az alkony láttán. Milyen öröm, hogy maradhatnak. Mennyi gazdagság fér a drapp színű sátorain. Iboly, a szövőasszony fölrezzen tűnődéséből: — Nézd, Ibolyka! Törpeharcsát fogtam! (L Fprpni* súgta ■ Cl MIC. meg nekod( hogy még illik a nevemhez az a két becéző betű? .. . Hagyd már n vizet, hiszen kifogtad belőle a valódi zsákmányt: a mi kettőnk örömét, amelyről azt hittem. hogy utolérhetetlen messzeségekbe sodorták az esztendők örvényei. Gerencsér Miklós Együttélés a faérházbaii össze vagyunk zárva az új bérházak kőrengetegében. Egymás feje felett élünk. Tudjuk, mikor ébred a felettünk lakó, meddig ereszti magára a vizet a fürdőszobában, tudjuk, mikor jönnek haza, mikor fogadnak vendéget, hányat. Tudjuk, van-e szőnyeg a lakásban, milyen sarkú cipőben jár a háziasszony, mikor húz klappogó papucsot a férj. Tudjuk, ha a gyereket megverik, ha a szekrény ajtaját kinyitják. imimiiiiiiiii Aktahalmaz az egyik miskolci kerületi tanácson. Szabálysértési eljárás. Üj lakótelepi bérház két lakója az ügydarab szereplője. Az egyik család pedagógus, a másik családban a férfi hivatali dolgozó. Egymás felett élnek. A hivatalnok feljelentette a pedagógus családot Za- jonganak a lakásban, nem tudnak pihenni, túl nagy a jövés-menés. Nem lehet már eltűrni. RertdszabSyoz- zák meg óikét. ifintitminiHi Sovány fiatalasszony a feljelentett mama. Diplomája megszerzése után alig tanított még, mert jöttek a gyerekek egymás után. Kétéves a legkisebb hároméves a középső, ötéves a legnagyobb. — Gyermekgondozási szabadságon vagyok, de nincs egy nyugodt pillanatom. Folyton azon kell izgulnom, mikor kopog fel megint a szomszéd- t — Beszélnek? — Már nem. Eleinte jóban voltunk, akkor még csak egy gyerek volt. Az az igazság, bogy nagyon erős az áthallás a házban. Rossz a szigetelés. Megértem. Eleinte megbeszéltük a problémákat. Mondta az alattam lakó asszony, hogy idegesíti, ha húzgáljuk a főző fülke és az étkezőhelyiség közti tolósajtót. Lehetőleg nem húztam be. Szólt, hogy a bőrtalpú papucsom kopogása nagyon lehallat- szik. Másik papucsot vettem. A három apróság közben körülöttünk játszik. A kis szoba nekik van berendezve. A nagyobbik gyerek két térdéin csúszkálva jön az ajtóhoz. — Most figyeljen — mondja a mama —, ahogy átcsúszik a küszöbön, kop- panni fog a cipője orra ... Ez az, ezért is szóltak. itiimiHiimii Első alkalommal a lakásszövetkezet elnökénél jelentette fel a hivatalnok a pedagógusékat. Azóta nem beszélnek. Elnézem a kis apróságokat. Hogy tudnak ezek akkora zajt csapni, hogy ne lehessen kibírni? — Mezítláb .járatom ókéi, hogy ne kopogjanak. De azt se tehetem mindig, lúdtalpat kapnak a kemény parketton. Mint ahogy én sem járhatok mindig papucsban. Egész nap dolgozom, meg sem állok, gondolhatja, mi munka van három kisgyerekkel. Kell ez a fűzős cipő a lábamra. Sajnos, ez is kopog. Remeg a keze, ahogy a tanácsi papírokat előszedi. — Legjobban az fáj, hogy a gyerekek nevelésébe köt bele. Mondja meg, mit tegyek velük, kötözzem le őket? Különben itt van ez az írás, kénytelen voltam véleményt kérni a körzeti gyermekorvostól: „ ... fent nevezett gyermekek testi és szellemi fejlettségi szintje életkoruknak megfelelő, • játékaikkal életkori sajátságaiknak megfelelően játszanak.. IIIHIIIIIIIIIIII Beszélgetés a panaszossal. — Van önnek gyermeke? — Igen, egy gyermekem van. — Véleménye szerint, olyan zajokat hall a felső lakásból, amiből arra lehetne következtetni, hogy a lakást nem rendeltetésszerűen használják? — Kénem szépen, feleségem már teljesen ki van idegileg. Nem értem, hogy nem lehet azokat a gyerekeket megrendszabályozni. Egész nap dolgozunk, este szeretne az ember csendben lenni! — Hogyan lehet három olyan kisgyermeket meg- nendszabélyozni ? Nem lehetne egy kicsit több megértés önökben ? — Valahogy biztosan lehet Ez így elviselhetetlen! ^ Értsenek meg minket is! MMMWMtl Három apró gyermeket nevelni bérházi viszonyok közt nem könnyű. Ugyanakkor az is igaz, hogy napi munkája után az ember csendet szeretne otthonában. De elképzel hetó-e tökéletes zajtalanság egy mai bérházban ? A beton szinte fefcíagyitja a kisebb hangokat is. A szocialista együttélés megköveteli, hogy ne okozzunk különleges zajokat a lakásban. Büntetést szab ki a tanács, ha valaki este bőm höbet! a rádiót, vagy a televíziót, ha bebizonyosodik, hogy akarattal, egymás bosszantására zörögnek — sajnos, ilyen is előfordult már — vagy ha túlságosan sokszor nagy dáridózást csapnak, s zavarják a lakók éjszakai pihenését. Hogyan lehet azonban megbüntetni egy anyát, aki három apró gyermeket nevel, azért, mert a kicsik végigrohannak a szobán, mert fából és kopogó műanyagból készült játékkal játszanak, mert sírnak a fürdőszobában, ha szemükbe megy a szappan? Ha helyt adunk az ilyen- féle panaszoknak, az iratok és feljelentések tömegei áraszthatnák el a tanácsokat. Ha senki sem tudna tűrni, ha senkiben sem lenne megértés, valamennyi nagy családot fel lehetne jelenteni ilyen alapon, aki bérházban lakik. Adamovics Ilona
