Észak-Magyarország, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-17 / 64. szám
1971. mórc. 17., szerda E5ZAK-MAGYARORSZAG 3 aeet II éw* Kétezer tonna A pulnoki pajzsos Ivon I on kéttárcsás KS—-1—K típusú oia- niltengerrci iíivcsztik a szoivi. A kópén: Németh István Rópko/rll iiln: l.ac/.o József. Magyarországon előszűr -a Borsodi Vegyikombinátban valósult, meg, hogy földgázból acetilént állítanak elő. A csaknem 700 millió ícg'in- tos beruházással épített PO- íiz^m fáklyái az elmúlt év novemberének utolsó napján hatalmas lártgnyelvekkel jelezték a próbaüzemeltet évkezdetét. Az üzemcsoport .óránként 14 ezer köbméter földgázt használ Tel: s naponta mintegy 50 tonna acetilén előállítására képes. Mbböl a mennyiségből 100 tonna pvc-port gyárthatnak. A több hónapon át tartó próbaüzemeltetés során nag,\ feladatot jelentett a mintegy 300 gép és berendezés működésének összehangolása. Az elmúlt héten került sor a garanciális mérésre, amikor az olasz Moritecatini cégnek bizonyitania kellett a garantált kapacitást. Dr. Csekö Gyula üzemcáo- portvezető elmondotta; hogy munkájukat siker koronázta. A garanciális mérés időszakában 51,06 tonna pvc-por gyártására alkalmas 90,92 százalékos tisztaságú acetilént állítottak elő. Az olasz üzembehelvezők március 5-én hazautaztak, s az üzemcsoport, jelenlegi fel-' adata a folyamatos termelés biztosítása és a pvc-tizemcso- port acelitén igényének kielégítése. A PO-üzem január hónapban 125 tonna, februárban 298 tonna acetilént szolgáltatott a monomer-üzém- nek. Az üzemcsoport dolgozói vállalták, hogy márciusban összesen 600 tonna, a második negyedévben pedig 2000 tonna nagytisztaságú aceti- Jéni állítanak elő. A Miskolci Pamutfonó I. műszakjának kollektívája a IV. ötéves terv első esztendejét eredményesen kezdte el. Az első kél hónapban 100 százalékra teljesítették a tervet, és eddig márciusban is jó a teljesítményük. Februárban S ipari tanuló kezdte cl a szakmunkás életet. Német Mária (képünkön) a gyürűsionóban, mint átképzés dolgozik. Most tölti próbaidejét, csendes, szerény, szorgalmas, úgy. hogy helye les/; a kollektívában Foki; Szabadó* A/. SZKP XXIV. kongresszusa elé 17 1066 és 1970 között, a a. ötéves tervben a nemzeti jövedelem évenkénti növekedésének dinamikáját a kővetkező .számok jelzik: 196(1 — 20' milliard rubel. 1967 225.5 milliárd, 1968 — 243 milliárd, 1969 — 257 milliard, 1970 —'275 milliárd. A nemzeti jövedelem 56 százalékát az ipar, 20 százalékát a mezőgazdaság, 9 százalékát az építőipar adja A most befejeződött ötéves tervben megváltozott a. nemzeti jövedelem felosztása, átalakult a két legfontosabb alap (a fogyasztási és a felhalmozási) aránya, mégpedig a dolgozók közvetlen igényeinek kielégítését szolgáló kiadások javára. A nemzeti jövedelem 75 százalékát a fogyasztás kielégítésére, 25 százalékát pedig felhalmozásra fordítják: ez utóbbi az újratermelés bővítésének fő forrása. FogíalMatmisás Öt, esztendő alatt a munkások cs az alkalmazottak száma évente emelkedett. 1970 végére a szovjet népgazdaságban 90 millió ember dolgozott (1965-ben 70.9 millió). . Több'» mint. 13 millióvá) növekedett tehát öt. ev alatt, a munkahelyek szama. Csaknem 5 millió munkahelyre fiatal szakmunkások 'kerültek. 1966—70 között 7 millió 90 ezer főiskolát, vagy szak- középiskolát végzett fiatal helyezkedett el képzettségének megfelelő munkahelyen. Mi van a íwrítékfean? Az SZKP XXIT1. kongresszusán elfogadott irányelvek kimondták, hogy emelni kell a munkabéreket. Az alacsony és a közepes fizetési kategóriákban a Ivari átlagkereset az ötéves terv négy esztendeje alatt—1966- tól 1969-ig — csaknem 22 százalékkal lőtt magasabb. Felemelték az. adózás alá nem eső fizetések határát: 40—45 rubel helyett, általában havi 60 rubeles (kb. 7,90 forintos), bizonyos (igazatokban havi 70 rubeles (kb 910 forintos) bérminimumot szabtak meg. 1968-ban átlagosan 15 százalékkal növelték a gép- cs fémfeldolgozó iparban dolgozók bérét. 1969-ben jelentősen emelkedett a fizetés az. építő- és az építőanyag- iparban, valamin! i,z üveges porcelángyártásban. Az építőiparban és a javító-szerelő ágazatban például á1- lag 25 százalékkal. Ez utóbbi intézkedések 9 millió embert érintettek. A kongraeszusi irányelvek az ötéves tervidőszakra a bereknek legalább 20 százalékos növelését tűzték ki célul. Valójában ez idő alatt ‘■26 százalékkal emelkedtek a bérek, és 1970-ben a munkások, alkalmazottak havi átlagkeresete az 1965 évi 95.6 rubelről (kb. 1250 forintról) 122 rubelre (kb. 1600 forintra) növekedett. Hozzá kell tennünk, hogy a Távol-Keleten, Szibériában, a Szovjetunió európai részének északi körzeteiben dolgozó "munkások és alkalmazónak munkabérét jelentősen emelik a klímaviszonyok. miatt folyósított és megemelt pótlékok. „.és ß borítékon kívül? A társadalmi fogyasztási alapokat: az állami költség- vetésből, a* szakszervezetek, a kolhozok és a fogyasztási szövet kezetek eszközeiből képezik,. ezekből fedezik a Szovjetunióban a kulturális és a szociális kiadásokat. A társadalmi fogyasztási alapok öt év alatt 42 millí- árdról 63 milliárd rubelre növekedtek. Ezekből egy-egy szovjet állampolgárra havi átlagban 22 rubel (kb. 290 forint), egy-egy háromtagú családnak pedig 66 rubel (kb. 860 forint) jut. A fogyasztási alapoknak csaknem egyharmadát a felnövekvő nemzedék neveléséi-e és" oktatáséra költik, A szovjet általános iskolákban ezek terhére 49 millió gyermek, a szakmunkásképző iskolákban több mint 2 millió, a technikumokban és Fejtik a szenet a felsőfokú oktatási intézményekben 9 millió fiatal tanul. Az egészségügyi és a sport- lélesi (.menyek fenntartására az ötéves terv utolsó esztendejében 9,2 milliárd rubelt költöttek. Az egészségügyi intézményekben 4,5 millió ember dolgozik, vagyis anyuci. ahány lakosa van például Finnországnak, vagy- Norvégiának. A Szovjetunióban 41 millió ember kap öregségi nyugdijat. Ennek összege 1970-ben összesen több mint 16 milliárd rubelt tett ki. vagyis csaknem 5,5 milliárddal többet, mint 1965-ben. 1970-ben több mint 773 .millió rubelt költöttek a dolgozói» cs gyermekeik szanatóriumi ellátására, üdültetésére. Egy év alatt; több mint. 8 millió cipher kapott ingyenes vagy kedvezményes beu la I ó t: szanatórium okba. üdülőkbe, diák- és turista- táborokba. Ezenkívül 7 millió iskolás pihent úttörőtáborokban. A közgazdászok számításai szerint, a szovjet lakosság átlagos szükségleteinek 28 százalékát a társadalmi fogyasztási alapokból fedezik, vagyis a munkabéren kívül biztosítják. Bérezés a kolhozokban 1966. julius 1-től a köiho- ' zokban érvénybe lépett a garantált bérezés. A kolhoz- tagok szakképzettségük és a társadalmi termelésben való részvételük alapján havonta kapnak bért, a végelszámolásra pedig a mezőgazdasági év végén, a zárszámadó közgyűlésen kerül sor. Azoknak a kolhozoknak, amelyekben n termékértéke- f sités szezonjellege, vagy más okok miatt nem rendelkeznek elég pénzzel, a Szovjetunió Állami Bankja kedvezményes feltételék mellett biztosítja a szükséges hitelt, hogy havonta pontosan fizethessék a kolhoztagok garantált bérét. A szovjet közös gazdálkodás történetében először kapnak öregségi nyugdíjat a tagok: a nyugdíjkorhatár a nőknél 55, a férfiaknál 60 j év. A kolhoztagok III. országos kongresszusa határozatot hozott, hogy 1970-től a szovjet falvakra is kiterjesztik a társadalombiztosítást, és a kolhoztagok betegség esetén, a nőknek a szülési szabadság idejére kifizetik a havi átlagbért, bevezették a szanatóriumi kezelés idejére a fizetett szabadságot stb. (Folytatjuk0 Beszédes adatok \ A |6iét aiapga Demokrácia a munkahelyen A dolgozok tulajdonosi .íogai öltenek testet a mind jobban kiszélesedő üzemi, munkahelyi demokráciában. Egy-egy vállalat, üzem sorsa, gazdálkodásának sikere, vagy sikertelensége semmiképpen sem csak egy-két ember ügye, nemcsak az igazgatóra és a vezetők szőkébb körére tartozik. A jó, vágj’ a kevésbé jó eredmény egyaránt, nagyrészt kollektiv munka gyümölcse, s annak minden hatását és következményét a kollektíva is közvetlenül érzi. Igen régen megfogalmazódott már az az alapelv, hogy a szocialista társadalomban a dolgozók egyidejűleg alkalmazottak is és tulajdonosok is. Azt azonban, hogy ez a kettős szerep milyen lehetőségeket, milyen jogokat és kötelezettségeket jelent a gyakorlatban; valójában csak néhány éve kezdtük igazán megtanulni. Amikor az üzemi demokrácia állandó fejlesztéséről, működőképes „mechanizmusának” kialakításáról beszélünk, tulajdonképpen az egyoldalú, alkalmazotti szemlélettel is széni - beszállunk. És vitába szál lünk természetesen azokkal a vezetőkkel is, akik helytelenül értelmezik személyi, irányítói felelősségüket, s ezzel lemondanak arról a többletről, amit a magát valóban tulajdonosnak is tekintő kollektívának a munkában való alkotó részvétele nyújthat, A munkahelyi demokrácia, a dolgozóknak a feladatok meghatározásába, s a teljesítés hogyanjába való beleszólása nemcsak egyszerűen egy olyan jog. amelyet a mi társadalmunkban mindenképpen illik biztosítani. Sokkal több ennél: tulajdonképpen ez a feltétele annak, hogy a kollektíva valóban magáénak tekintse a vállalat célkitűzéseit, ez lehet a forrása a szocialista munka-versenyben tett vállalásoknák, s annak a lelkes, odaadó munkának, amely a feladatok teljesítését sokszor nehéz körülmények között is lehetővé teszi. B MEDOSZ megyei küldöttértekezletén egy kisvállalat szakszervezeti titkára tette szóvá, hogy munkahelyén a vezetők nem tartanak igényt a dolgozók beleszólására, véleményük szerint a dolgozók úgysem értenek annyira -a vállalat ügyeihez, hogy érdemes lenne azokat velük megvitatni. Éz a nézet ma még több helyen fellelhető, s nem is véletlenül. Hiszen ki is tudna érdemben hozzászólni egy termelési értekezlet vitájához, ha a beszámoló nem közérthető, nem. azzal az igénnyel készül, hogy mindenki számára világos képet adjon az eredményekről és a vezetés konkrét, gyakorlati elképzeléseiről. F ormalis beszámolókra, öncélú álvitákra valóban nincs, szükség, nem ebből áll az üzemi demokrácia. De állítsuk szembe az előbb említett szemilélebtel az Ózdi Kohászati Üzemek 'vezérigazgatójának a saaifcsaerveaeitek ■megyei küldöttértekezletén elhangzott szavait. Hírt. adtunk már róla, hogy e^y ilyen nagy vállalat vezetőjétől különösen jó volt az üzemi demokrácia fontosságáról hallani. Igen, jó volt hallani, hogy a gondoknak, a feladatoknak a kollektívával való megvitatása a vezetés számára is hasznos, a kollektív bölcsesség emeli a vezetés színvonalát. Ahhoz, hogy a vezetők és beosztottak párbeszéde valóban párbeszéd legyen, hogy a termelési tanácskozások és az üzemi demokrácia többi fórumai ne csak megtartva legyenek, hanem be is töltsék hivatásukat, mindenek előtt az szükséges, hogy ezeket megfelelően előkészítsék, s úgy vigyék oda a problémákat, hogy mindenki — magas fokú közgazdaság] képzettség nélkül is — megértse, miről van szó. Jó úton halad ebben például a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat, ahol a tervet, a feladatokat előbb brigádokig „lebontják”, s csak azután bocsátják vitára. De helyes gyakorlatot valósított meg a Tisza Bútoripari Vállalat sátoraljaújhelyi gyára is: a szocialista brigádok itt még a munka elosztásában, megszervezésében és a berek elosztásában is szerepet kapnak. Ft tapasztalat azt bízó-1 Ej nyitja, hogy mind több *’» és több vállalatnál üzentek hadat, a csupán formális üzemi demokráciának, egyre több vezető ismeri fel, milyen segítséget kaphat a kollektívától. És, mert a? eredmények a kollektívák számára’ sem lehetnek közömbösek, a dolgozok körében is mind ‘nagyobb az ■igény, hogy hallathassák szavukat. Szót kémek a nagy kérdésekben, de nem mennek- el szó nélkül az apróságok mellett sem. S az üzemi demokrácia valami ilyesmit jelent. Azt, hogy ami a közösséget. érinti, abban a közösség minden tagja illetékes, az nem „mások” asztala. Fianek Tibor V czető-továbbképzés a tanácsi vállalatoknál A közepkáderek nevelése céljából a megyei tanács ipari osztálya rendszeres továbbképzést igyekszik biztosítani a tanácsi vállalatok vezetői számára. Első szervezésként kétszer ötnapos turnusban összesen 66 üzemvezető és művezető vesz részt a megyei tanács Kékeden levő üdülőjében. Az első ötnapos tanfolyam március 15-én. hétfőn vette kezdetét. Kiss Albert, a megyei tanács ipari osztályának vezetője nyitotta meg a vezető tovabbkepzes- sorozatoi. Az első'két; tanfolyamon a művezetőkre vonatkozó kormányrendelettel kapcsolatos feladatokat, intézkedéseket vitatják meg. Jó kezdés
