Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-28 / 50. szám

W1. tebr. 88., v órrwp eSZM.WAOVARORSZAG 7 „Még löfobat, még jobbat" A katonaévek után Ébresztő! Tegnap meg frissen - amúgy katonásan — pat­tant ki az agyból, ma vi­szont megelőzte a többieket. Örömteli, mégis nosztal­gikus percek: két évi cgyüttléí után itthagyni a fiúkat, a parancsnokokat, s visszatérni a régi munka­helyre. * Azon a napon Derecskéi Attila szakaszvezetö nem titkolt örömmel fogadta a szoba- és katonatársak sze­rencse- és jókívánságait, is mél, utoljára szóba kerül­lek a katonaévek élményei, az újoncidő, a vidám epizó­dok. Sokan ismerték min­dig mosolygós arcát, mert szabad idejében — s ez, nagy érték a katona szá­mára — lelkesen szervezett, próbált, és játszott verse­nyeken és klubokban az egység beat-z.enekarával. A KISZ-vezetőség aktív tagjaként a különböző ren­dezvények, társadalmi fel­adatok sikeres végrehajtá­sát. szervezte. A honvédel­mi úttörő század parancs­nok-helyetteseként sok is­kolás fiúval, lánnyal ismer­tette meg az alapvető kato­nai fogásokat. Munkájával hozzájárult, hogy egységé­nek KISZ-bizottsága 1970- ben elnyerte a KISZ Köz­ponti Bizottságának ván­dorzászlaját. Szívélyes és segítőkész. Az. edzett „riportalany” magabiztosságával beszél: — Talán szükségtelen megjegyezni — amúgy is közhely már —, hogy sok a két év. Én így fogalmaz­nám : Előre sok csak. de most, hogy visszagondolok, még körbe sem néztem jó­formán a mundérban, mar­is le kellett adni. Hogy mit; adott a két év? Kegyelmet, és biztonságot' .lobban tudom értékelni az emberek munkáját és ah­hoz viszonyítani, hasznosí­tani az enyémet. Ha pedig a munka érdeke úgy kíván­ja — erre gyakran volt példa —, még többel, job­bat adni, mint mások. Parancsnokai a legna­gyobb elégedettséggel be­szélnek róla. Becsületes, rendszeretö katonaként: is­merték meg. Háromszor ér­te el a Magyar Néphadse­reg kiváló katonája címet. Ennek értékét mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy fényképét a Hadtörté­neti Múzeumban, a kiváló katonák és alegységpa­rancsnokok között látjuk majd viszont. Alig három­százan büszkélkedhetnek c megtisztelő címekkel a had­seregben. Nem hivalkodik, nem dicsekszik, csupán má­sodlagosan jegyezte meg: a két. év során csak dicséretei kapott. * A Nemzeti Bankban, mert ott fog dolgozni, mái na­gyon várják. Hitelügyi elő­adó lesz. Huszonkét évesen komoly. felelősségteljes munkát bíztak rá. Vezetői tudják, hogy itt is megállja majd helyét. A zárszámadás humora A Bodrogközben máig elő hagyomány a különféle ün­nepi alkalmakon a rigmusmondás. Napjainkra a ter­melőszövetkezetek zárszámadó közgyűlései is besorolód­tak a hagyományos társadalmi ünnepek közé. Mi sem bizonyítja ezt meggyőzőbben, mint az, hogy itt is meg­jelentek a rigmusotok. A sanijéni Búza kalász Tsz-ben például a hivatalos zárszá-madási beszámoló után még egy formabontó — illetve igencsak kötött formába foglalt — beszámoló is elhangzott Veres István traktoros szájából. S ö — i műfaj hagyományait ebben is követve — nem adicsér- nivalót ismételgette, hanem a fonákságot pécézte ki he­lyenként döccenö, de mindig lényegbe találó rigmusai­ban. ízelítőül kél részlet ebből a „szabálytalan" beszá­molóból. Először a hozza legközelebb eső léniáról szók, ókép­pen: „Néha egy öreg gép. hogyha megbetegszik. Mint farkas a bárányt, úgy szejje.ltépdesik. Egyiknek emez kell, másnak más kellene: Szegény gép sírdogál. nincs egy kereke se.' A másik részletben némely állattenyésztők ,.vágy­álmai” énekli meg: „A medve is ősszel bemegy a barlangba. Télen az álmát olt, hogy végigaludja. Nálunk is, lw minden állal elaludna. Biztosan kevesebb volna ám a munka. A léesznek ezzel, megvolna a haszna: Nem- kelne fel egy se, csak majd szent György napra!’ Híven lejegyezte: —CT. Gondok a lila hóvirágok tövében Nem mindenütt örülnek az enyhe időnek. Igencsak hiányzik a fagy az erdé­szetnél. Éppen emiatt ke­sergett Jónyer Sándor er­dész, kerületvezető, amikor Jósvafön találkoztunk. — Többe kerül a leves, mint a hús — mondta. Ü*gy értette, hogy a sáros erdei utak miatt nehéz a kiter­melt fa elszállítása. Ez most a legnagyobb gond a színi erdőgazdaság jósvafői kerü­letében. A hóvirágokról kérdez­tem Jónyer Sándort, hátha akad a közelben. — Az országban egyedül itt van lila hóvirág. . __V ! — Igen. Fenn a Nagyol dalon, a Szód-völgy ben. — És nyílik már? , — Még nem, majd kel hét múlva — mondotta az erdész, és megigazította vállán a puskát. Már látszott az irtás, a rendbe rakott fahasábok nyugalmat árasztottak. Egy patakhoz értünk, három in­gatag, hajló és csúszós fa volt átvetve rajta, ezen kel­tünk át. Errefelé még a hó sem olvadt el mindenütt, a nagy sárban elhagyott; szán gub­basztott, mintha csak a múló télen búslakodna. Fenn aztán megcsapott a frissen vágott fa illata. Tű­zifa, rönkfa, export papír- fa, bányafa sorakozott min­denütt. Két ember rozsét gyűjtött. — Azért is probléma a szállítás, mert az irtást má­jus elsejéig be kell ültetni lucfenyővel — szólalt, meg Jónyer Sándor, s körbemu- tatva magyarázta, hogy az északi oldalon végig fenyő­vel telepítik be a vidéket, le, egészen Szinpetriig. A Szűcs-brigád az irtás vegén dolgozott, a kidöntött gyertyánt fehér ló húzta. A felmért és megjelölt fát az­tán pillanatok alatt egyen­lő darabokra hasította a STJHL 0 50-es benzinmo­toros fűrész. Ahogy’ közelebb kerül­tünk a munkához, váratlan meleg csapott meg; nem vettem észre a gallyak kö­zött hamvadó parazsat. A fehér hamu alatt még pa­rázslóit a méternyi átmérő­jű, hajnali tűzrakás. — A papírfának jelölt fa­alapanyagot kérgezni kell — magyarázta a kerületve- aető (tukajdorrképpen akkor válik papiríáva). — ttt a sok fa, kénytelenek va­gyunk itt kérgezni. Kézzel 75 forintért egy köbméter kérdezése, géppel viszont 15—20 forintért leverik az állomáson. A fa meg csak gyűlik, néztem végig a kopárrá vált terepen. Sok hátránya van itt a süppedő, megeresake- dett földnek. — Igaz, így’ hamarabb kerülhet a fe- n.vő a tavaszra készülő föld­be. — Hogy viszik le a fát? — A hátunkon — nevet­tek a favágók. Biztos tré­fálnák — gondoltam míg lefelé ereszkedtem a meg­maradt. fák közötti avaron. A fűrész sí vitása és a ko- pacsolás egészen a patak csobogásáig kisért. Nyitraí Péter A dióssvóri munkáskultiíra nnlcknl “Dl Megszólal a víziorgona A diósgyőri inunkáskultű- ra hagyományai, elmúlt év­tizedei felbecsülhetetlen kin­csei az egyetemes magyar munkásául túrának. Kuváts György, a Borsod me-.yei He nai Sándor Művelődési Köz púul igazgatója több mim másfél évtizede foglalkozik e gazdag kulturális múlt re­likviáinak gyűjtésével, rend szerezésével, nem utolsósor­ban történetének megírásá­val. Nemrégiben készült ei az 1880-tól 1019 ig terjedő első része e munkának, amely most már végső megfogadna zásra vár. ötvenhat eszten­dő sajtóanyagát böngészte át hozzá, a különböző archívu­mokban fellelhető, rendkívül sok irattári anyagot, és több száz idős diósgyőri munkás­sal beszélgetett. Az első kö­tethez 200-nál több fényké­pét is mellékel. E kutatások közben buk­kant egy érdekes adalékra, majd ezl a nyomot követve a diósgyörvasgyári munkás- kultúra egy' nagyon értékes relikviájára. / iziorgona Ivukszalaggal Ismeretes mar. hogy az utóbbi években lebontott, zs lovardának csúfolt, legutoljá­ra mozi céljait szolgáló ha­talmas kultúrház (a Lenin Kohászati Művek vendégha­za előtti térségen volt) ere detiieg vasgyári munkás ét­kező céljaira épült, 1895-ben adták át rendeltetésének, hogy’ az akkor napi 12 órát dolgoz.o vasgyári munkások itt fogyaszthassák el az ebé­det, amely’el feleségük, vágy- más családtagjuk hozott utánuk. Általában itt. tölt­hettek az egyórás ebédszü­netet. Egy’ évvel az étterem felavatása után szerelték be és avatták fel a víziorgonát. Ez a szerkezet több mint 4 esztendeig vízi erővel műkö­dött, majd KKKl-tól, amikor az étterembe bevezették a villanyvilágítást, az orgonát is vrHanyerőve! kezdték mű­ködtetni. Az első világhábo­rú kitöréséig mindennap egv óra hosszat működött az or­gona, hogy valami hangulati aláfestést adjon az ebédszü­netükéi töltő vasmunkások­nak. t014-be.ii elhallgatott, s a háború alatt tönkre is merrt. 1027-ig nem lehetett haüwm róla. Ebben az időben a vas­gyár igazgatósága, egyéb fel. ■szerelési tárgyakkal együtt, kiselejtezte az orgonát is. Bécsi gyártmányú, remek mechanikájú szerkezet voll, az emlékezések szerint na­gyon szép hanggal. A vas­gyár felajánlotta annak ide­jén a református egyháznak, azonban az nem tartott rá igényt, így a gyár eladta. Meglepő dolog napjainkban hallani, hogy 75 évvel ez­előtt ez a víziorgona lyuk­szalagra történt programozás alapján működött. Körülbe­lül úgy. mint később a verk­li szerkezete, ahol nem lyuk­szalagra. hanem fémkorongra lyukasztották a dallamprog­ramozási. Előkerültek a fasípok Kristek Béla vasgyári munkás 1928-ban összespó­rolt pénzén, 600 pengőért vá­sárolta meg a vasgyártól az orgonát, rendbe hozta, re­gisztert csináltatott hozzá, és átalakította kézi fújíatáso, rendszerre. Es persze meg- szólaitntta. Csodás hangé! .; csalt ki belőle. Ha az orgona megszólalt, az e :. sz utó összegyülekezclt. hogy hall­gassa Az új gazda. Kristck Béla 1928-ban Becsből hoza­tott az orgona működéséhez való lyukszalagokat A Rá­kóczi-indulót. a Hunyadi-in. dűlőt. Strauss kcrinsöit. is ■smert bécsi operett résziek' két szólaltatott meg a s - kezet Kováts György, mint em­lítettük, kutatómunkája köz­ben jutott az orgona nyoma­ra, illetve az orgona jelenle­gi gazdáihoz. Kristek B \n már nem él. de özvegye, aki hajdan. 43 evvel ezelőtt fúj­tatni kezdte az egykori mun- kasettermi zeneforrást, itt él Diósgyörvasgy árban, s vele együtt a fia. ifjabb Kristck Bela, a Lenin Kohászati Mü­vek dolgozója. A hosszú évti­zedek alatt, különösen a má­sodik világháború idején, az orgona teljesen tönkrement, de legfontosabb részei meg­maradtak. A fasípok is meg- ranndk, es a személyes em- ieheae*em kívül fénykép is rendeWeezesre áll az egykori orgonáról. A orabcli hangszereléssel Azértékes relikviáknak te­kintendő orgonaalkatrészek jelenleg a Rónai Sándor Mű-* velödési Központban vannak, ahol rendbe hozzák, hiányzó darabjait pótoltatják, a lehe­tőséghez mérten teljesén fel­újítják ezt a szerkezetet. Saj­nos. megszólaltatni a régi módon nem lehet. A lyuksza­lagos megoldás a jelenlegi körülmények között ezen az orgonán kivihetetlen, ezért olyan elkepzelcs született és van a realizálódás útján, hogy Varsányi Zsuzsának, a Ma­gyar Rádió miskolci stúdiója zenei szerkesztőjének közre­működésével a hajdani zene­darabokat a korabelit meg közelítő hangszereléssel fel­veszik magnószalagra, illetve magnószalagokra, és az újjá születő orgonába beépítendő magnó segítségével így idézik fel, milyen zene mellett ebé­delhetlek, pihenhettek haj­dan, az egykori munkásétke zöben a vasgyári dolgozók. * A diósgyőri nvunkaskultura emlékeit kutató munka ter­mészetesen nem all meg. Ko­váts György folytatja mun­káját. A második kötetben az 1920-tól 1944 végéig, illetve a felszabadulásig terjedő idő­szakot taglalja majd, míg a harmadikban a felszabadu­lástól napjainkig kívánja nyomon kísérni Diósgyőr kul­turális életének fejlődéséi. A hatalmas munka egyelőre kéziratos könyvnek készül Vajon nem lenne-e célszerű az így feltárt és egybegyűj- tött. rendszerezett adatokat, ezt a nagyon fontos kultúr­történeti tanulmányt széle sebb körben is közkinccsé lenni? Benedek Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom