Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-27 / 49. szám

1971. febr. 27., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 J: ■ , ., i tervek Kazincbarcikán a napok­ban tanácsülésen vitatták meg a városi tanács idei költségvetési, fejlesztési, és az 1971—75-ös középtávú pénzügyi tervét. Mindezeket megalkotni, mindezekről dönteni, nem kis felelősséget jelentett. Hiszen megvalósí­tóira nagy feladat vár: Egy­felől meg kell kezdeni — s talán be is kell fejezni — a fiatal szocialista város eddigi fejlődéséből fakadó ellent­mondások feloldását. Másfe­lől, az egységes városkép, a modern városstruktúra ki­alakításával egyídőben és az iparfejlesztéssel párhuzafno- san mindig magasabb szin­ten. s többet kell biztosítani a lakosságnak a kommuná­lis, szociális és egészségügyi ellátás terén. A város jóváhagyott idei és középtávú tervében a lakás­építés programja áll első he­lyen a beruházások rovatá­ban. A IV. ötéves terv során összesen 1979 darab állami és szövetkezeti lakás épül majd itt. Ezzel párhuzamosan bő­vítik — napi kétezer köbmé­terrel — a vízműkapacitást, több mint 17 kilométerrel a vízvezeték-hálózatot, s majd­nem ugyanennyivel a csator­nahálózatot. Mindezek mel­leit új bölcsődével, óvodával, általános és középiskolai tan­termekkel. műhely termekkel középiskolai diákotthonnal kereskedelmi egységekkel és gyógyszertárral gazdagodik a város. Az elképzelések meg­valósítására pedig 718 millió 28 ezer forintot biztosítottak. A bevezetőben említett fel­adatok valóra váltásához ke­vésnek látszanak a biztosí­tott lehetőségek. Különösen akkor, ha figyelembe vesz- szük, hogy az igen szerény tervek beruházásaihoz sincs ma kellő nagyságú építőipari kapacitás. Ennek a gondnak a megoldása azonban már meghaladja a Kazincbarcikai városi Tanács erejét. Így te­hát a tervek megvalósításá­hoz segítségre van szüksége a fiatal szocialista városnak. S ez alatt nemcsak a felsőbb szervek segítségadását kel! érteni. Hiszen a megyei ta­nácstól ugyanezt várja Le- ninváros, Űzd, Sátoraljaúj­hely és szinte minden na­gyobb települése Borsodnak. Ezeken a gondokon tehát, elsősorban maguk az építő­ipari vállalatok segíthetnek azzal, hogy keresik a mind hatékonyabb műszaki fej­lesztés lehetőségeit. Ez pedig az érintett vállalatok 1 vezető kollektívái számára már nem egyszerűen csak gazdasági, hanem komoly politikai fel­adat is. B. P. Akad jobb is! Tudunk-e jobbat? — címmel kis cikket közöltünk, amelyben kifogásoltuk, miért akarják egyik új éttermünket Gasztro- stop névre „keresztelni”. Őszintén szólva, nem is gon­doltuk komolyan, hogy olvasó­ink ilyen lelkesen bekapcsolód­nak a névadásba. Több levelet, s még több telefonhívást kap­tunk azóta. Egyetlen olyan ész­revétel sincs közöttük, ampiy szerint a Gnsztrostop elnevezés szép. Ezúton közreadunk néhányat a javaslatok közül: özvegy P. J.-né Sárospatakon a virágneve­ket kedveli, mert javaslatai a következők: Nárcisz fogadó. Gyöngyvirág fogadó, vagy Csip­kerózsika fogadó. Sz. J.-né Miskolcról: „Becsali. vagy Csalogány. Akármelyik jobb, mint a Gasztrostop!” K. Zoltán miskolci olvasónk leveléből idézünk: ..Célszerűbb lenne például az alább felsorolt, magyar hangzású nevekből vá­lasztani: Bogrács. Tányéros, Fá­cán, Korsó, Ormös.” Dr. K. Zoltán Görömbölyről ezt javasolja: „Stop étterem, vagy — s őszintén szólva ez utóbbi nekünk is tetszett —Csa­bai fogadó. <a. i.) Kutya ügy a kutyaügy Egyik februári vasárnap délután történt. A család mór vagy 20 perce a Daiktarit nézte a televízióban, amikor ko­pogtatás hallatszott a konyhaajtón. — Elnézést kérek a zavarásért — mondta egy férfi, de el­ütöttem egy fiatal boxerkutyát. .. a kocsim elé ugrott, hiá­ba fékeztem. Nem, nem döglött meg, csak nem tud lábra állni. Ennyi éppen elég folt az állatszerető családnak. Judy hiá­ba hányta a bukfenceket, mindenki a boxerrel foglalkozott. A sérült állatot a konyhában lefektették. Jobb hátsó lóba tört el. A Tízeshonvéd utcai csalód ezek után sorra járta a kör­nyék bérházait, lakásait, még a villamosra várakozók között is érdeklődtek: kié a boxer? Am a több órás fáradozás sem vezetett eredményre, örökbefogadó bőven akadt, de gazda egy sem. Pénteken aztán végre hirdetés jelent meg lapunkban: „Frissen vágott fülű, fiatal, sárga boxer-szuka elveszett.. Megtalálóját boxeckölyökkel jutalmazom.” Minden stimmelt, még az időpont is. A család hölgytagja még aznap délelőtt ellátogatott a megadott címre, azonban a kutya gazdája nem hogy ajándékot, még köszönetét sem adott, hanem két rendőrrel jelent meg a kutyát ápoló családnál. A boxer gazdája feljelentéssel fenyegette a családot. „Mert a talált tárgyat be kell szolgáltatni!” Ez hát a történet vége, amelyet lapunk egyik olvasója küldött be szerkesztőségünkbe — természetesen név szerint megírta a szereplőket. És jó néhány kérdést vet fel; ame­lyek végén jogosan teszi fel, hogy mit tehet a becsületes megtaláló ezek után? Szerintünk a család lelkiismeretesen járt el, a kutya gazdájának viselkedéséhez viszont nem szükséges kommentár. Mindenesetre reméljük, hogy D. S. el- I áll a feljelentéstől. ny. p. I Egyszer hol nem volt.,. Nem tehetek róla, de va­lahányszor a ív-ben útibe- i számolót hallok, mindig me- ! sét mondó nagyapák és I nagymamák jutnak eszem- j be, függetlenül attól, milyen i arc jelenik meg a képér- ! nyőn, bajiíszos vagy bajúsz- tálán, fiatal-e avagy öreg. Nemrégiben egy jóindula­tú arcú világjáró bácsi be- I szélt, mesélt a tv kedves hallgatóinak valahogy Így: — Kedves nézőim.' Ne ha­ragudjanak, hogy már me­gint itt vagyok . Khá. khö, khá. Bocsánat. Ezúttal egy másik Amerikába vezetem el önöket. Bizony! Hatalmas he­gyek, óriási hegyek, és ha arra gondolok, hogy nálunk nincsenek ilyen nagy he­gyek, hát nem is vadam, mi van. Ezek a hegyek egészen nyugtalanok. Hát hiába. Ért­hető. hiszen Dél-Amerikában vagyunk. Itt terpeszkedik előttünk égbenyúló sziklái- * val az Andok. Házigazdám- ’ mai, Hősé Arzamendia del Solóval, aki mellesleg egye­temi tanár, itt ülünk a ha­cienda nyitott teraszán és i krémpudingot kanalazhatunk I Tudják, kedves hallgatóim, mi az a krémpuding? Ha néni tudják, hát az sem baj Egészen jó. Háziasszonyaink­nak. melegen ajánlom. De hidegen is fogyasztható. Mon­dom. itt ülünk és nézeget­jük a hegyeket. Nekünk ide fel kell mászni, hogy megis­merjük a hegyek között élő ember- és állatvilágot, az ott uralkodó és forrongó társa­dalmi formáció szerkezetét, Elindulunk. Mászunk. Mái egészen fáradtak vagyunk De, nicsak! Itt egy ember és egy láma Kedves hallga­tóim, nehogy véletlenül a dalai lámára tessenek gon­dolni. mert az valahol Ti- betben van. Ez egy egészen más láma. Ez egy állat. Es békésen legelész. Az ember pedig kis kalapácsával rezet bányász, mellette egy nagy tál gőzölgő rizsfelfújt. Ebből tengeti életéi, Megkóstoljuk, Furcsa íze van. Érthető, hi­szen lámatejjel van erjeszt­ve. Tovább megyünk. Már egé­szen a felhők között járunk. Egyszer csak egy ráncos ar­cú. de nem nagyon öreg fiatalasszony jön felénk. Khá. khö, khá ... Bocsánat. Egé­szen meglepődtünk, hiszen eddig csak férfiemberrel ta­lálkoztunk. Ez pedig nő. És a kunyhójába invitál, És én, az öregember követem. Khá... khá... Érthető, hi­szen annyira érdekel az itte­ni világ és olyan régen nem voltam otthon. A? asszony láma,hússal kí­nál. Tudományos kutató kol­légámmal megdöbbenünk. A lámalvús hasonlít a marha­húshoz. És mégis, amikor a kunyhóból kijöttünk, arra gondoltunk: de jó volna egy kis házai hús. ' Tovább megyünk, Egészen fel a csúcsra. Itt már nincs semmi élet, úgyhogy vissza is fordultunk. És most, kedves nézőim, tessék néhány rozoga amatőr fotó. Én nem akartam, de a tv-müfaj megköveteli. Ez itt egy tál krémpuding. Ölt, pardon! Nem látszik semmi. Égy tűnik, rosszul exponál­tam. No itt egy másik. Egy tál rizsfelfújt. .. khá ... khá ... Bocsánat. Tévedtem, Ezen a képen Walt Disney panoptikum maszkjával fo­gok kezet. Gondolom, ebből elég is ennyi. Legközelebbi utam Ázsiába vezet, ígérem, erről is beszámolok a kedves tv- nézőknek. Világjáró köszön­téssel: Ja vizsu, ala na tiír ró, Kuala Lumpurt. Khá ... khá ... Elnézést. Azért a havi khá . . . khá . .. El van nézve! Good By! Bo­csánat. Szarvas Dezső sek egykori luxusvilláiban laknak, s láthatóan igen jól érzik magukat. Egyáltalán nem zavarja őket. hogy va­lamikor ezekben a kacsalá­bon forgó kastélyokban a pezsgő folyt. A tudatlanság elleni harc­cal egyidejűleg célul tűz­ték ki a lakosság egészségé­ről való gondoskodást is. Ép­pen ezért Kubában az első pillanattól kezdve, az elma­radottság okozta súlyos anyagi körülmények közölt is jelentős összegeket áldoz­lak a közegészségügyre. Tíz évvel a forradalom győzel­me után olyan egészségügyi panorámát láthatunk, amely kedvezőbb a gazdaságilag fejlett országokénál, még az Egyesült Államokénál is. Fi­del Castro a közegészségügy fejlődéséről szólva egy szak­rendelői intézet megnyitóján összehasonlította a kubai or- vosellátottság mai helyzetét az /1958-as állapotokéval, és más ország viszonyaival. A beszédben felsorolt adatok azt bizonyítják, hogy a for­radalom törekvései csodála­tos eredményeket hoztak. A siker olyan nagy. hogy az Egészségügyi Világs rezet kiadványa a következőket ír- .a: ..Amit a latin-amerikai országok 1988-ra akarnak el­érni, az Kubában már meg­valósult”. 1959-ben 25 mil­lió pesót fordítottak Kuba egészségügyi költségvetésére, 1968-ban 220 milliót. 1958- ban 6300 orvosuk volt, 1970- ben már 8 ezer praktizál. A fogorvosok száma tíz év alatt pedig 250-ről 1081-re emelkedett. A gigászi feladatok meg­oldásán kívül nagyot léptek előre a kultúra egyéb terü­letén is. 1962 óta a Kubai Tudományos Akadémia 80 ludományos kutatóintézetei, 3 tudományos múzeumot, ne­hány könyvtárat, 3 területi tudományos központot, l védett területet, 60 meteoro­lógiai és klimatológiai állo­mást szervezett. Az akadé­mián dolgozó 3500 munka­társ közül több mint ezer közvetlen kapcsolatban áll a tudományos kutatásokkal. A kultúra széles körű terjesz­tése végett egyre nagyobb figyelmet fordítanak könyv­tárak, kultúrházak építésé­re, berendezésére is. A film­gyártás központosítására lét­rehozták az I. C. A. I. C. ne­vű szervezetet. Filmvetítő autókat helyeztek üzembe, amelyek végigjárják az ál­landó mozival nem rendel­kező településeket. A külön­böző tánc- és balettegyüttc- sek egész sorát hozták léi­re. Néhány művészi produk­ciói megtekinthettem. Csak a csodálat, hangján szólhatunk az ősrégi indián, néger kul- türát felelevenítő művészet­ről. Bentre faluban részt vettem egy vietnami szoli­daritási nagygyűlésen, ame­lyet műsor követett. A vi­etnami elvtársak 8 pontos követeléseit szimbolizálva 3 szabadtéri színpadon zajlott le színvonalas kultúrműsor. Itt ugyancsak ízelítőt kap­tam a kubai művészetből, amelyet sokáig nem fogok elfelejteni. Az egyik szín­padul például egy magasház lapos teteje szolgált. A be­fejező rész pedig a Párizs lángjai-nak színpadi változa­tára emlékeztetett. A balett­kar remek, kimunkált moz­dulatokkal illusztrálta a több évszázados elnyomást, majd a forradalom győzelmét. A SZÍNPAD egy kisebb hegy oldalában volt felállít­va. s a záró jeleneméi a ku­bai zászlók százai kezdtek el lengeni, egymással találkoz­va. összeölelkezve. A külön­böző színű fényszórók csak emelték ezt a színpompás, látványos jelenetet. E műsor híven fejezte ki Kuba múlt­ját. jelenét, jövőjét. (Következik: Egyik kezük­ben szerszám, másikban pwt- ka) Hadüzenet a íudatlamámizk 9 A felnövekvő generáció már ilyen épületben tervez KUBA GAZDASÁGÁNAK talpraállításával egyidejűleg egy sor más problémát is meg kellett oldani a sziget- országban. Mindenekelőtt ha­dat kellett üzenni a tudat­lanságnak, az analfabétiz­musnak. 1962-ig gyakorlatilag fel­számolták az analfabétiz­must az országban. 12—14 éves fiatalok ezrei mentek segédtanítóként az eldugott településekre, hogy nagyapa korban levő tanítványaikat megtanítsák írni és olvasni. Csak az alkalmi tanítók lel­kes munkájával érhették el ilyen rövid idő alatt a világ­raszóló eredményt. A felső­oktatásban is óriási a fejlő­dés. A három egyetemen több tízezer diák tanul. Hi­ány van oktatókban, ezért a Szovjetuniótól és a népi de­mokratikus országokból is érkeztek ide tanárok. A fel­sőoktatási intézmények azon­ban még így sem tudják ki­elégíteni a tanulási igénye­ket. A kubai diákok százai tanulnak ezért Moszkvában, Prágában, Budapesten és másutt. Egyébként a szigetország­ban teljesen más az iskolai felépítés, mint például ná - lünk. Itt azt tartják: a fel­sősöknek már részt kell vál­lalniuk a fizikai munkából is. így aztán 2—3 hónapig is a mezőn dolgoznak a dia­kok, bizony, nem mindig a legideálisabb környezetben. Erre született meg a gondo­lat: a mező kellős közepére kell az iskolát építeni. Az első ilyen iskolaavatásra, amelyen Fidel Castro mon­dott beszédet, bennünket, a nemzetközi újságíró-kong­resszus küldötteit is meghív­ták. Ez az iskola 500 hek­táros állami földterületre épült, s a 13—16 évesek, vagyis a VII—X. osztályosok 46 brigádban meg is műve­lik majd e földterületet. A nehezebb munka a környék parasztjaira hárul. A diákok elsősorban a citrikusok és a kávé betakarítási munkáit látják el. Castro elmondotta beszédében: ez egyik módja lesz a kubai ifjúság munká­ra nevelésének. A szigetországban az ál- lam igen sokat fordít az if­júság nevelésére, iskolázta­tására — magyarázta az újonnan avatott iskola egyik nevelője. Háromszázezer ösz­töndíjas van az országban Az ingyenes tanításon kívül gondoskodnak a gyerekek ru­házatáról, lakásáról is. A forradalom gyermekei öle. agy ahogy viccesen mond­ják Kubában: ..Fidel-gyeYe- Kek”. Ezek a diákok Havan­na és a tengerpart más vá­rosaiban, az amerikai töké­A havannai történelmi múzeum FODOR LÁSZLÓ TT- X T T) A Ül 1/EGYZETh \J Jj — KÖZELRŐL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom