Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 12. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1971. január 15., péntek Támadás az amerikai békemozgalom ellen Esem ény ékről RÖVIDEN Púja Frigyes külügyminisz­ter-helyettes és az áliala ve­zetett magyar jószolgálati küldöttség szerdán este két­napos látogatásra Libanon fővárosába, Bejrutba érke­zett. Púja Frigyes a látogatás során megbeszéléseket foly­tat libanoni hivatalos szemé­lyiségekkel a két ország gaz­dasági, kereskedelmi és kul­turális kapcsolatainak erősí­téséről. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, és Fock Je­nő, a- Minisztertanács elnö­ke fogadta dr. Gyenge Zol­tánt, a Magyar Népköztársa­ság új, Addisz Abeba-i nagy­követét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának ve­zetője és Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára fogadta az Einheit, az NSZEP elméleti folyóirata Budapesten tar­tózkodó főszerkesztő-helyet­tesét, M. Banaschakot és E Grohnertet, a folyóirat mun­katársát. Dr. Gergely István mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes csütörtö­kön a magyar—román mezőgazdasági együttműkö­dési munkacsoport ülésére Bukarestbe utazott. A Szovjetunió szénbányá­szati miniszterhelyettese, V. P. Fedanov vezetésével csü­törtökön delegáció érkezett Budapestre. A küldöttség a magyar Nehézipari Minisz­térium és a Szovjetunió Saén bányászati Minisztériu­mának közvetlen műszaki- tudományos együttműködésé­ről tárgyal, és egyezteti az együttműködés tervét. A Reuter hírmagyarázója szerint az amerikai kormány és a radikális békemozgalom között újabb nagy összecsa­pás várható, az állítólagos „papi összeesküvés” beje­lentése nyomáh. Mint isme­retes, az ügy középpontjá­ban a vietnami háborút el­lenző kis csoport áll, ame­lyet azzal vádolnak, hogy Henry Kissingernek, Nixon elnök tanácsadójának elrab­lásával akarta megzsarolni a kormányt. Az úgynevezett összeesküvők pere még né­hány hónapos élőkészítésre szorul, az első ágyúlövések azonban már eldördültek. Egy szövetségi vádemelő esküdtszék a pennsylvaniai Harrisburgban kedden tud­valevőleg vádat emelt Phi­lip Berrigan atya, rajta kí­vül két másik pap, egy volt pap, egy apáca és egy egye­temi tanár ellen. A vád: összeesküvés Kissinger el­rablására és robbantás vég­rehajtására kormányépüle­tekben. Philip Berrigan fi­vérét, Dánielt, aki ugyan­csak pap, megnevezték az összeesküvés részesei között, de nem emeltek vádat elle­ne. A Berrigan-testvérek szer­dán visszavágtak. Leszögez­ték: a kormány célja elég egyszerű, de egyben pokoli is: „szét akarják zúzni a bé­kemozgalmat azzal, hogy le­járatják a délkelet-ázsiai há­borút ellenző elemeket”. A nyilatkozatot, védencei n-:- vében, a híres baloldali-libe­rális ügyvéd, William Künst­ler adta ki. Hangsúlyozta: a vádlottak egytől-egyig ártat­lanok. Felhívta a figyelmet Künstler arra a sajátságos párhuzamra, amely az össze- esküvési per és a harmincas évek náci kirakatperei kö­zött, félreérthetetlenül fenn­áll. Künstler egyébként szer­dán látogatást tett a Berri- gan-fivéreknél, Danburyben, ennek a Connecticut állam­beli városkának a szövetségi börtönében, ahol fegyház­büntetésüket töltik, mert an­nak idején, a vietnami há­ború elleni tiltakozásul, el­égették katonakönyvüket. A Reuter elmondja, hogy a Berrigan-fivérek szokatla­nul új koncepciót hoztak az amerikai békemozgalomba: Philip Berrigan egyik érve például az, hogy Krisztus és Szent Pál nem tiltotta a „polgári engedetlenséget” ak­kor, amikor az emberi törvé­nyek szembekerültek az is­teni törvényekkel. Erőszak- mentességet tanítanak Berri- ganék, de azzal a kiegészítés­sel, hogy az emberi fejlődés alapvető személyi változás nélkül nem lehetséges. Phi­lip, aid most 47 éves, a má­sodik világháború alatt gya­logosként szolgált. Közben Chicagóban egy másik, szövetségi vádemelő esküdtszék pert indított egy pakisztáni származású ame­rikai professzor, dr. Eqbal Ahmad ellen. Azzal vádol­ják, hogy Berriganékkal együtt részt vett a Kissinger elrablására irányuló, állító­lagos összeesküvésben. Az egyik tanú szerint dr. Ah­mad. akit különben hatvan­ezer dolláros óvadék ellené­ben hagytak szabadlábon, „ellensége az erőszaknak, s a béke meggyőzőöéses híve”. Újabb cionista provokáció Az amerikai cionisták újabb provokációt követtek el csütörtökön reggel két A 99. párizsi ülésről A Vietnammal foglalkozó párizsi négyes értekezlet csü­törtöki, 99. plenáris ülésén Binh asszony külügyminisz­ter a DIFK képviselője fel­szólalásában rámutatott Mel­vin Laird amerikai hadügy­miniszternek a Vietnamban harcoló amerikai csapatok kivonásával és az Egyesült Államok „béketörekvéseivel” összefüggésben elhangzott korábbi nyilatkozatainak el­lentmondásaira. Hangsúlyoz­Magyar—bolgár kereskedelmi választékcsere Két megállapodás aláírásá­val fejeződtek be csütörtökön Szófiában a magyar kereske­delmi küldöttség tárgyalásai. Mindkettőt a küldöttségveze- tők — Borsos László magyar és Grigor Vakliev bolgár bel­kereskedelmi miniszterhe­lyettes — írták alá. Az ün­nepségen jelen volt Peko Ta- kov belkereskedelmi minisz­ter. több miniszterhelyettes, valamint Roska István, szó­fiai magyar nagykövet is. Az 1971. évre vonatkozó belkereskedelmi választék- csere-egyezmény 3.3 millió rubel értékű kölcsönös for­galmat irányoz elő. A két belkereskedelmi mi­niszter által csütörtökön délután aláírt másik megál­lapodás a tudományos-mű­szaki együttműködés elmé­lyítéséről gondoskodik a bel­kereskedelem területén. ta: az amerikai hadügymi­niszternek az az ígérete, hogy „1971 nyarának közepéig megszűnik a Vietnamban tartózkodó amerikai csapátok aktív katonai szerepe” lénye­gében nem ad választ a csa­patok teljes kivonásának problémájára. Binh asszony emlékeztetett a DIFK és a VDK kormányá­nak tűzszüneti javaslatára, arra, hogy már négy hónap telt el az amerikai csapatki­vonásokkal kapcsolatban megjelölt határidő bejelenté­se óta. „Ennek az értékes időnek elvesztegetéséért az amerikai kormányt terheli minden felelősség” — han­goztatta. Xuan Thuy miniszter, a VDK képviselője rámutatott, hogy Laird nyilatkozata csu­pán a közvélemény megté­vesztését szolgálja. New York-i szovjet kiren­deltség ellen. A támádók kö­vekkel betörték az AeroiTot és az Inturiszt vállalat helyi képviseletének kirakatait. Mint a TASZSZ hírügy­nökség rámutat, a bandita­támadást feltehetően ugyan­az a zsidó védelmi liga ne­vű nacionalista szervezet kö­vette el, amelynek koraEili gengszterakcióit a világ köz­véleménye haraggal és fel­háborodással ítélte el. Ez a hírhedt szervezet jellemző módon még csak nem is tartja fontosnak, hogy leplezze bűntetteit. Nem sokkal a csütörtök reggeli merénylet után telefonon felhívták a New York Daily News című lap szerkesztő­ségét és ennek nyomán nyil­vánvalóvá vált, hogy kiknek a műve volt a provokáció. Az amerikai hatóságok azonban számtalan szóbeli ígéretük ellenére eddig még egyetlen cionista huligánt nem vontak felelősségre. Tanulságos elemzés R égi igazság, hogy a történelmi események alapos értékeléséhez komoly segítség a múló idő. Néha hosszabb, néha rövidebb távon az idő erősíti, vagy cáfolja meg egy-egy nagy horderejű döntés helyességéi. Nyilván ez az időbeli távlat is hozzájárult ahhoz, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának decemberi ülésén jóváhagyott, és most nyilvánosságra hozott dokumentum ilyen mély és alapos, tehát Cseh­szlovákia határain túl is tanulságos elemzéssel szolgál. Az okmány emlékeztet arra, hogy a társadalmi válság gyökere az, hogy a lenini normákat következetlenül al­kalmazták, hosszú esztendőkre nyúlik vissza. A CSKP 1966-os, XIII. kongresszusa lényegében helyes határoza­tokat hozott, de az akkori pártvezetés képtelen volt azok végrehajtására, jórészt Novotny szubjektivizmusa, nagy­zási hóbortja, önhittsége és gyanakvó természete miatt, hangoztatja a dokumentum, amely megállapítja, hogy No­votny nem tett különbséget jószándékú kritika és jobb­oldali támadás között. A part és az állam egykori vezetője — a dokumen­tum szavaival — „gyakran erélyesebben lépett fel a pár­ton belüli helyzet orvoslására törekvő erőkkel, mint a jobboldali elemekkel szemben”. Az okmány Novotny tá­vozását szükségszerűnek minősíti, és hangsúlyozza, hogy az 1968. januári plénum kifejezte a CSKP-ban kialakult válság megoldásának szükségességét. Csakhogy az új vezetés — Dubcekkel az élen — kép­telennek bizonyult ennek, a feladatnak a végrehajtására. Már az áprilisi plénumon elfogadott akcióprogram tük­rözte a párton belüli jobboldal fokozott bomlasztó tevé­kenységét. Ez a program nem marxista megfogalmazáso­kat tartalmaz a párt- és az állami élet számos alapvető kérdésében — hangsúlyozza a dokumentum, majd össze­hasonlítja a reakció 1956-os magyarországi és 1968-as csehszlovákiai tevékenységét. Az ellenforradalom — hangzók a CSKP decemberi plénumának értékelése — hasonló szándékokat és célokat követett, mint 1956-ban Magyarországon, csupán taktikájában tért el, a feltéte­lek és az időpont különbözősége miatt. Csehszlovákiában a reakció az ellenforradalmi célok megvalósítását hosz- szabb időszakra tervezte, mint Magyarországon. A jobboldal általános támadását megkönnyítette, hogy Alexander Dubcek, aki kezdetben élvezte a párt és az ország bizalmát, fokozatosan letért a marxizmus—leni- nizmus talajáról, a jobboldal uszályába került. 1968-ban a CSKP megszűnt a szocialista társadalmi rendszer irá­nyító központja lenni, kirajzolódtak a München előtti burzsoá köztársaság jellegzetes vonásai. Ez a helyzet külpolitikailag azt jelentette, hogy véd­telen maradt a szocialista közösség nyugati határa — állapítja meg a dokumentum, amely befejezésül hangsú­lyozza: a legélesebb formában felmerült a ki, leit győz le kérdése, és az internacionalista akció lehetővé tette a csehszlovák kommunisták számára, hogy kibontakoztas- sák a politikai harcot az ellenforradalom és a jobboldali opportunista erők ellen. Moro Romániában A hivatalos látogatáson Romániában tartózkodó Aldo Moro olasz külügyminiszter csütörtök délelőtt folytatta brassói látogatását. Moro megismerkedett á város tör­téneti, kulturális nevezetessé­geivel. Propagandisták tanácskozása Mezőkövesden (Tudósítónktól) A Mezőkövesdi járási Párt- bizottság mintegy 100 propa­Magyar—csehszlovák megállapodás Dr. Ajlai Miklós, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki tudo­mányos együttműködési ve­gyesbizottság magyar tagoza­tának elnöke és Miloslav Hruskovic, a bizottság cseh­szlovák tagozatának elnöke, a Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bizott­ságának titkára csütörtökön a Parlament Gobelintermé­ben aláírta az együttműkö­dési vegyesbizottság VIII. ülésszakának jegyzőkönyvét. A bizottság áttekintette az előző ülésszak óta végzett munkát, s megállapította, hogy a két ország együttmű­ködése dinamikusan fejlődik. Gyors ütemben nő az áru­csere-forgalom, emelkedett a kooperáción és szakosításon alapuló áruforgalom, szoro­sabbá vált a műszaki-tudo­mányos együttműködés és kibontakoznak az együttmű­ködés egyéb, új formái is. A vegyesbizottság az 1971 —75. évi tervek kétoldalú egyeztetésének eredményeire és az ehhez kapcsolódó hosz. szú lejáratú áruforgalmi egyezmény előkészületeire fordította a fő figyelmet. A csehszlovák kormány- küldöttség csütörtök délután elutazott hazánkból. A nagy gát Ma, ünnepélyes ke£j: között, Podgornij szovjet ál­lamfő jelenlétében adják át rendeltetésének a Dél-Egyip- tomban épült asszuáni gátat és erőműrendszert. Az a vízgyűjtő, amelyet a gát építésével kialakítottak, 164 köbkilométer vizet ké­pes tárolni, s ebből 74 köb­kilométer bármikor felhasz­nálható mezőgazdasági terü­letek öntözésére. (A Balaton­ban átlagosan 1,8 köbkilomé­ter víz van.) Azt, hogy a gát mit jelent Egyiptomnak, né­hány, nagyon szemléletes példával lehet bemutatni. A Föld egyik leghosszabb — 5700 kilométeres — folyója, a Nílus átszeli az 1 millió négyzetkilométer területű Egyiptomot. Ebből a hatal­mas területből, mivel Egyip­tom nagy részét a Líbiai si­vatag foglalja el, mindössze Dunántúl nagyságú, 38 ezer négyzetkilométeres területet műveltek meg idáig. 27 mil­lió egyiptomi élt ezen a te­rületen, és a Nílus kegyétől függően termelte meg az or­szág kenyerét. A Nílus éven­te kétszer árad, és az egyip­tomi aratások száma — két vagy három alkalommal aratnak Egyiptomban — a nagy gát felépüléséig attól függött, hogy mennyi termé­keny iszapot terített el a fo­lyó, saját völgyében. A ont elkészülte tulaj- dónképpen füg­getleníti az egyiptomi mező- gazdaságot a Nílus áradásai­nak szeszélyétől. A kirőlt vízmennyiség 15 ezer négy­zetkilométernyi terület állan­dó, és körülbelül kétszer eny- nyj termőföld időszakos ön­tözésére elegendő. Az egyip­tomi tervek elkészültek arra, hogy a Nílus-völgy legzsú­foltabban lakott területeiről az új termőföldekre települ az ország lakosságának egy része, a 423, újonnan épült, modern faluba. A tervek sze­rint minden 5—6 falu rendel­kezik majd egy-egy kisebb ipari üzemmel is. Á számí­tások szerint, minden ide te­lepülő lakosra egy feddán (fél hektár) termőföld jut majd. Eredetileg Asszuánnál már volt egy, múlt század végén Nagy politikai épült, kicsi gát, de abba a gátba, amelyet most építet­tek fel, 1,3 millió köbméter vasbetont dolgoztak be és a munkálatok folyamán 57 millió köbméter földet moz­gattak meg. A gáttal együtt elkészült erőmű 10 milliárd kilowattóra elektromos ára­mot termel, ami egycsapás- ra második helyre juttatja Egyiptomot az afrikai, vil­lanyáram-termelő országok sorában. jelen­tősé­ge is van az asszuáni gátnak. Egyiptom 1952. október 3-án jelentette be. közvetlenül a nemzeti forradalom után, hogy a régi kis gátat tovább kell fejleszteni. Mind az an­gol, mind az amerikai kor­mány segítséget ígért és adott Egyiptomnak a gát épí­téséhez, ezekért cserébe vi­szont politikai engedménye­ket követelt a Nasszer elnök vezette társadalomformáló forradalomtól. Végül is a Szovjetunió pénzbeni, műsza­ki és technikai támogatásá­val épült fel a hatalmas gát. Hegyes Zoltán gandista részére szervezett tanácskozást január 14-én az­zal a céllal, hogy segítséget adjon a pártoktatás vezetői számára a X. pártkongresz- szus határozatainak feldolgo­zásához. Az elnökségben helyet fog­lalt Molnár András elvtárs, megyei pártbizottsági tag, a járási pártbizottság első tit­kára és Barcsa Sándor elv­társ, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődés- ügyi osztályának munkatár­sa. Három előadás hangzott el. Molnár András elvtárs arról beszélt, mit jelent a gyakor­latban a szocializmus építése magasabb szinten, hogyan kell a propagandistáknak az összefüggéseket meglátta tn:. Papp Gáspár társadalmunk szocialista fejlődéséről, a munkásosztály vezető szere­péről, a munkás-paraszt szö­vetség erősödéséről, a mai szocialista viszonyok között jelentkező ellentétekről tar­tott. előadást. Varga Sándor pedig államéletünk demokra­tizálódásával, a szocialista tu­dat fejlesztésének szükséges­ségével foglalkozott referá­tumában A propagandisták az elkö­vetkezendő hetekben két fog­lalkozáson dolgozzák fel a hallottakat. Pataki István

Next

/
Oldalképek
Tartalom