Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-09 / 7. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1971. január 9., szombat Pénteken reggel Tupamaro gerillák elrabolták Geoffrey Jacksont, Nagy-Britannia uruguayi nagykövetét — kö­zölte a montevideói rendőr­ség. t\ délelőtti órákban a mon­tevideói óváros egyik szűk utcájában egy öt-hat fős cso­port feltartóztatta a brit dip­lomata gépkocsiját. Előkap­va fegyvereiket, körülvet­ték az autót, leütötték a gép­kocsivezetőt és a nagykövet két testőrét, majd kocsijukba kényszerítették a brit diplo­matát és elhajtottak. Szemtanúk szerint Jackson jó darabig birkózott a fegy­veresekkel, mielőtt engedni kényszerült és beszállt gép­kocsijukba. A gépkocsit ké­sőbb megrongált állapotban megtalálták, nem messze a tett színhelyétől. Laird Thaiföldön Melvin Laird amerikai hadügyminiszter ázsiai körútja so­rán Thaiföldre érkezett, Képünkön: Laird hadügyminisz­ter (középen) Thanom Kittikachorn thaiföldi miniszterelnök (jobbról) és Pote Sarasin thaiföldi miniszterelnök-helyettes (balról) társaságában. Szovjet vendégeit Mezőkövesden A szovjet fogyasztási szö­vetkezetek központjának kül­döttsége — mely a SZÖVOSZ meghívására érkezett Ma- • ..gyarországra — január 8-án IMezőkövesdre... .látogatott. A kedves vendégek érdeklődés­sel hallgatták az ÁFÉSZ ve­zetőinek tájékoztatását a szö­vetkezet tevékenységéről, a gazdasági mechanizmus ke­reskedelmi tükröződéséről, a fejlesztésről és 'a tervezés­ről. Elismeréssel nyilatkoz­tak a megtekintett áruházak­ról. a szak- és -élelmiszerüz­letek munkájáról. Ä delegá­ció következő állomása Mis­kolc. Poiitikai tanfolyamok kétmillió hallgatónak Az MSZMP X. kongresszusának anyaga a párloklalásban A párt tömegpolitikai mun­kájának középpontjában az elkövetkező időszakban a X. kongresszus anyagának ta­nulmányozása, a tanácskozás határozataiból adódó felada­tok megbeszélése, az MSZMP politikájának széles körű is­mertetése áll — közölték az illetékesek az MTI munka­társával. A kongresszusi do­kumentumok feldolgozása a párt oktatásban különösen je­lentős: a következő négy-öt hónapban a pártoktatás kü­lönböző formáiban, továbbá a szakszervezeti politikai ok­tatás keretében és a KISZ tanfolyamain összesen mint­egy kétmillió felnőtt és ifjú dolgozó — párttag és pár- tonkívüli — részére válik le­hetővé a kongresszusi beszá­molók, a vita és a határoza­tok alapos tanulmányozása. A társadalmunk minden rétegére kiterjedő, nagy fon­tosságú tömegpoiitikai fel­adat végrehajtásához a párt- bizottságok, az MSZMP-szer- vezetek már •hozzáfogtak. A terjedelmes kongresszusi anyag feldolgozásának meg­könnyítésére a párt Központi Bizottságának agitációs és propaganda osztálya útmuta­tót készített, amely témakö­rök szerint csoportosítja a tananyagot. A tömegpolitikai munkával egyidejűleg a kongresszushoz kapcsolódó másik nagysza­bású munka is kezdetét vet­te: az MSZMP-alapszerveze- tek tanácskozásain, a pártér­tekezleteken, valamint a kongresszuson elhangzott — vagy írásban benyújtott — észrevételek, javaslatok fel­dolgozása. Ezzel a feladattal a párt Központi Bizottságá­nak apparátusa foglalkozik, amely gondosan tanulmányoz minden javaslatot. Végei éri a holdéjszüka Ä támoheű—l ismét dolgozik A TASZSZ tudósítója je­lenti a földi irányító köz­pontból : A holdnappal beköszönté­sével megkezdődött a Luno- hod—1 tevékenységének újabb szakasza. Péntekre virradó éjjel kap­csolatot létesítettek a holdjá­róvá! és hozzáláttak a har­madik holdnappal program­jának teljesítéséhez. A kap­csolatfelvétel idején szabaddá tették a napelemeket és be­irányozták a nap felé: vala­mint beíkapcsoiták a- Lunohod tudományos berendezéseit. A telemetrikus adatok sze­rint a holdjáró fedélzeti rend­szerei és tudományos beren­dezései kifogástalanul mű­ködnek. A műszerkamrában a hőmérséklet plusz 18 C- fok, a nyomás 755 higanymil­liméter. A holdéjszaka időszakában, 1970. december 23. és 1971. január 7. között, amikor a Lunohod mozdulatlan álla­potban volt, a holdjáróval háromszor létesítettek rádió­kapcsolatot, hogy ellenőrizzék a fedélzeti rendszerek és mű­szerek állapotát. A beérkezeti telemetrikus adatok elemzése azt mutatta, hogy a Lunohod jól viselte el a második hold­éjszaka körülményeit. Ssties László: A sok iskolalátogatás és minisztériumi ta­nácskozások után pihenő jel­legű kirándulásra is sor ke­ltik. Ha Long-ba indultunk. Ütünk, mely két napot vett igénybe, Haiphongon keresz­tül vezetett. Ez Vietnam agyonbombázott, de mór las­san éledő és működő nagy kikötővárosa. Ha Long tőle 50 kilométerre fekszik, az Is­mert, ominózus Tonkini-öböl partján. Franciák építette tengerparti nyaralóhely, melynek csodás öble Hainan kínai sziget és a vietnami part között terül el. Vietnam Riviérája ez a csodás hely. A parttól’ 40 kilométerre a dél-kínai tenger felé 5 ezer süvegalakú sziget áll Itt a vízből, melyek között 3 órát sétahajóztunk, gyönyörű idő­ben, a mozdulatlan víztük­rön. Egy-egy sziget mélyén fantasztikus szépségű csepp­kőbarlangok csodás panorá­mája ejtette rabul a delegá­ció tagjait. Ez tényleg a vi­lág nyolcadik csodája, nem hiába kapta ezt az egyedi jelzőt. A víziséta után párat­lan élménynek számító óra következett. A tűző napon_ a part fövenyében nagy fürdést csaptunk a Csendes-óceán •roppant sós vizében. Ebédre hatalmas méretű, korallpiros, főtt rákot kap­tunk: Bárhogy erőltettük, ez azért mégsem ment le mind­nyájunknak. Pedig magya­ráztuk egymásnak magas ■ tápértékét, ínyenc drágasá­gát, de még így sem tudtunk megbirkózni vele, csak a vodkával, amit kísérőként szervíroztak a csinos rák mellé. Vietnami iskolalátogatásun­kat egy hanoi tanárképző fő­iskolával fejeztük be. Ez a jól felszerelt intézmény nagyon hasonlít a mi felépítésünk­höz. A kétszakos képzés kü­lönösen nyelvi vonalon igen gazdag. Orosz, francia, angol és kínai nyelvre is képeznek tanárokat. Óvónő- és tanító- képzéssel is foglalkoznak. Az óvónőket a nagy óvónőhiány miatt csak 5 hónapos tanfo­lyamon képzik és 12 év alatt mór 3200 óvónőt bocsátottak ki. E főiskolának egy szép kivitelű modern magnetofont vittünk ajándékba, amit az iskolai rögtönzött gyűlésen adtunk át. Nagyon megható pillanatokat éltünk át az át­adás perceiben. A bekapcsolt' magnóról a magyar Himnusz, a Szózat és az Internacioná- lé csodás, akkordjai töltötték be — hazánktól 14 ezer kilo­méterre — egy vietnami fő­iskola napsütötte udvarát. II» Si Minh elnök emlékét végtelen nagy és megérdemelt tisztelet övezi Vietnamban. Ezért minde­nütt. ahol jártunk és meg­tudták, hogy Magyarországon van egy olyan felsőoktatási intézmény, mely az ő vpll elnökük nevét viseli, véget nem érő lelkesedéssel vették ezt tudomásul, ölelgették, si­mogatták és kezét szorongat­ták az egri .főiskola képvise­lőinek. A megható ragaszko­dás jele volt ez. Nagyon sok szeretetlen volt részünk. Szabad időnkben módunk­ban állt megtekinteni a Vi­etnami Forradalmi Múzeu­mot. A volt indokínai vám­hivatal impozáns épületében egy nép szenvedéseinek, nyomorának és lassú kibon­takozásának ezernyi emlékét, dokumentumait és ereklyéit láthattuk. Megcsodáltuk az 1285-ben lezajlott mongol tengeri támadás hajóhadai ellen készített, kihegyezett gerendák egyikét, amelyre az apály idején felnyársalódtak a mongol bárkák; az ópium­barlangok eredeti felvételeit; olvashattuk Lenin és Marx Károly nevét 50 éves nyom­tatványokon szótagolt (Le- Ninh) vietnami írásmóddal ki­nyomtatva; az 1932-es francia vérfürdő és az 1945-ös 2 mil­liós éhhalál szörnyű fotóit; üvegbúra alatt azt a mikro­font, melyen keresztül Ho Si Minh elnök 1945-ben kihir­dette a vietnami nép első al­kotmányát. Élmény volt lát­ni azt a már sárguló, eredeti vietnami zászlót, melyet 1954. május 7-én délután 5 órakor tűztek k-i a győzelem jeléül Dien Bien Phu francia erőd­jére .. S végezetül egy nagyon is újkori dokumentum. A mú­zeumi séta közben hatalmas robbanásra rezzentünk fel. Később közölték velünk, hogy akkor a vietnami rakétaegy­ségek újból lelőttek egy pi­lóta nélküli amerikai felde­rítőgépet, melyek ott-tartóz- kodásunk idején is igen sok berepülést hajtottak végre. Elgondolkozva reméltük, hogy hasonló szörnyek roncsai már egy boldogabb vietnami jövő megdöbbentő muzeális tár­gyai lesznek majd egyszer, talán nem is olyan sokára ... S riií cvíív apró emlőket és epizódot mellőzve, lassan 17 napos fe­lejthetetlen vietnami tartóz­kodásunk végére értünk. Csomagoltunk, készülődtünk és október 25-én, vasárnap este mér a miniszterhélyel- tesi búcsúvacsora vendégei voltunk. A kellemes és vidám hangulatú háromórás vacso­ra szomorú és nehezen felejt­hető benyomásainkat és friss emlékeinket rövid időre fe­ledtette velünk. Sohasem fo­gom elfelejteni a delegáció tagjainak rémült pillantásait, amikor előételként két tál főtt csigát helyeztek aszta­lunkra. A csigák nyakában egy-egy fűszálhurokkal, ame­lyek kihúzhatok voltak ke­cses házaikból. Hogy ezt en­ni kell, erre néhány percig nem is gondoltunk. Csak ak­kor ocsúdtunk fel, amikor kedves vendéglátóink már rakták is a tányérjaikra, megmutatva a lenyelés cso­dás technikáját. A barátság kedvéért enni kellett. Negyed és fél csigákat leharapdálva. lassan elmammogtunk. Nem volt jcülönösebb, ném hal­tunk meg tőle, de elég volt egy fél csiga is ízelítőnek. S a vaderős rizspálinka után már lement az erjesztett hal­ié is. Csak a két pálcika állt szörnyű ügyetlenül ujjaink között. Volt, aki két kézbe fogta a két pálcikát, én meg annyira szorítottam a vele felcsípett saigonj palacsintát, hogy az „gellert” kapva, ra­kétaként vágódott a minisz­terhelyettes hamutartójába. Szerencsére, már éjfél felé annyira barátok voltunk, hogy egy-egy ilyen attrakció senkit nem zavart. Nemsoká­Szovjet tiltakozás Pénteken, az Egyesült Ál­lamokban elkövették a soron levő aljas provokációt a szovjet intézmények ellen: bomba robbant a washingto­ni szovjet nagykövetség tájé­koztatási és kereskedelmi osztálya épületének bejára­tánál. A robbanás kidöntöt­te az ajtót, betörte az abla­kokat. Szovjet állampolgá­rok tartózkodtak az épület­ben, amikor a robbanás tör­tént és csak a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy az nem követelt áldozatokat. Közvetlenül ezután az AP és a UPI amerikai hírügy­nökségek washingtoni irodá­jába telefonált egy ismeret­len nő, és miután bejelen­tette a robbanást, a „zsidó védelmi liga” elnevezésű szervezet cionista jelszavait kiabálta a telefonkagylóba. A Szovjetunió washingtoni nagykövetsége a soron levő provokációval kapcsolatban erélyes tiltakozását jelentette i be az Egyesült Államok kül- ; ügyminisztériumának, köve­telte e terrorcselekmény vég­rehajtóinak megbüntetését, a I kár megtérítését és azoknak I a szükséges intézkedéseknek ! a foganatosítását, amelyek | biztosítják az Egyesült Álla- : mokban levő szovjet intéz- j menyek normális tevékenysé- | gét és biztonságát. A nagykövetség emlékezteti j a külügyminisztériumot arra, [ hogy ez korántsem az első ; olyan terrorcselekmény a I szovjet nagykövetség és az ! Egyesült Államokban műkő- í dő más szovjet intézmények I ellen, amely veszélyezteti a ! munkatársak életét. A nagykövetség nyilatkoza- I fában leszögezi: a ktilügymi- ; nisztérium ez ideig nem kő- ; zölte, hogy letartóztatott vol- ! na bűnösöket, akik eszerint I ez ideig is büntetlenséget él- j veznek. Váiíozás: egy-ket hónapon belül A megyei élelmiszer-ellen­őrző és vegyvizsgáló intéze­tek az ‘ elmúlt hetekben az országban mindenütt meg­vizsgálták a tej- és tejter­mékek minőségét. így Bor­sodban is. Megállapították, hogy az új miskolci tej­üzemben készített kakaó minősége kívánnivalót hagy maga után. Mi is a probléma konkré­tan? — kérdeztük a tejipari vállalat illetékeseitől. Meg­tudtuk, hogy az új üzemben gyártott kakaó íze megvál­tozott, mert a korszerű gé­pek százszázalékosan megfe­lelnek ugyan a higiéniai kö­vetelményeknek, de éppen zárt rendszerük miatt nem oldható meg a felszabaduló gázok elvezetése. Ennek hát­rányát azonban nem érzi a fogyasztó. Mert ez csak mi- ; nimális ízváltozást okoz. Az igazi problémát a ka- ! kaópor gyenge minősége ‘ okozta és okozza még ma is. ( Am az üzem kénytelen volt ; ezt az alapanyagot használ- ; ni, mert egyszerűen nem ka- > poll mást. Az ízt és a táp­értékét ez sem rontja, pusz- | tán az üledékképződés éri el i a megengedhető maximu- mot. S ez a helyzet is meg­változik egy-két hónapon be­lül, amikor már jobb ka­kaóporral készítik majd a kakaót. A Nemzetközi Újságíró- szervezet Havannában folyó hetedik kongresszusán Harri Czepuck, a Neues Deutsch­land főszerkesztő-helyettese, ra megszokott mozdulatokkal rnoszki tóhálóink alá bújtunk és utolsó álmunk következett vietnami földön. Másnap reggel Kína meg­látásának lázában égve a ki­tűzött időpontnál sokkal ha­marabb becsomagoltunk. Annak ellenére, hogy gépünk csak a késő délutáni órákban indult, csomagjaink már reg­gel 9 órára útrakész állapot­ban voltak. Utolsó fénykép- felvételek, az időtöltő kártya­partik és a felesleges járká- lások után végre elérkezett a reptér felé indulás időpontja. A frissen szerzett, sok kedves barát kíséretében hajtattunk ki a hanoi repülő­térre. Az elmaradhatatlan, szertartásos virágtea-ivás az utolsó mozzanatok közé tar­tozott, S éppen e megked­velt, keserű ital szürcsölge- tése közepette szállt le a ki­csiny hanoi repülőtér beton­jára egy IL—14-es két moto­ros kis utasszállító gép, amelyre, ha ránéztünk, utunk következő állomása vitatha­tatlan volt. A hatalmas, piros írásjelekkel telefestett repü­lőgép csakis a kínai légitár­saság gépe lehetett. A felnőtt ember számára is igen meg­ható és feledhetetlen rövid búcsúzkodás perceinek leírá­sára és elmesélésére nem tu­dok vállalkozni. Idős és fiatal vietnami barátaink szinte el­feledkezve nagy önfegyel­mükről, percekig ölelgettek, simogattak bennünket. Mind­nyájuk kezében hatalmas vi- ] rágcsokrokkal és őszintén be­vallva, könnyes szemmel, in­tegetve szálltunk be a visz- szatérés hosszú útjának első kis gépébe. Mindnyájunknak az járt az eszében, hogy ez nagyon sikeres út volt, s va­lószínű. hogy életünkben már nem ismétlődik meg. (Folytatjuk) a Kémet Demokratikus Köz­társaság küldöttségének ve­zetője javasolta, hogy nyil­vánítsák nemzetközi újság­írónappá szeptember 8-át, Julius Fucik mártírhalálának évfordulóját. A felszólalók megvitatják az időszerű nemzetközi kér­déseket, azokat a feladato­kat, amelyek a sajtó munká­saira várnak a béke és a nemzetközi barátság megszi­lárdításáért, az imperializ­mus agresszív törekvései el­len vívott harcban. A Viet­nami Demokratikus Köztár- sajság, Dél-Vietnam, Laosz, és Kambodzsa újságírókül- döttségeinek vezetői hazájuk népének felszabadító harcát jellemezve, részletesen ki­fejtették, hogyan szolgálják az újságírók tollúkkal ezt a küzdelmet. Felszólították a világ haladó újságíróit, hogy állandóan és határozottan leplezzék le a világ közvéle­ménye előtt az amerikai im­perializmus szolgálatában ál­ló haderők véres tetteit. Szalah Eddin Hafez, a' kai­rói A1 Ahram igazgatója ar­ról a harcról beszélt, ame­lyet az arab újságírók foly­tatnak az .Izrael által meg­szállt; területek felszabadítá­sáért. Incidens immunban Az El Fatah beiruti irodá­ja közölte, hogy a jordániai hadsereg kora reggel óta tankokkal és nehéztüzérség­gel lőtte a Palesztinái parti­zánok állásait Umm Al- Rumman falvak térségében, Ammantól mintegy 20 kilo­méterre északra. A közle­mény szerint a páncélosok tűz alá vették a Palesztina1 Vörös Félhold kórházat is- Az ammani rádió nem adót* hírt az incidensről és Bei- rutból nem lehetett telefon­kapcsolatot létesíteni a jor­dániai fővárossal. Tanácskozik a K-kongresszus Vietnamban jártunk Emberrablás Uruguayhan

Next

/
Oldalképek
Tartalom