Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-31 / 26. szám
197’S. Jan. 31., vasárnap ÉSZAK-MAOVARORSZÁG 3 Korszerűbb gyártmányok, hatékonyabb gazdálkodás Az Észak-Magyarország interjúja Gácsi Miklós vezérigazgatóval ,.A gépiparban a fő faladat c termelési szerkezei korszerűsítése, a gyártmányok nemzetközi versenyképességének foltozása” — olvasható a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a IV. ötéves tervre vonatkozó dokumentumában. Hogy e mondat mindjárt az elejére került annak az interjúnak, amelyet az Észak-Magyarország készített Gácsi Miklós elvtárssal, a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatójával, annak nemcsak a gyár termelési profilja, hanem eddigi munkája és terve az oka. Gazdaságirányítási rendszerünk bevezetésével sok minden megváltozott üzemeinkben, s ez alól a Diósgyőri Gépgyár sem kivétel. Itt is előtérbe kerültek azok a tendenciák, amelyek alapjait képezik a korszerűbb munkának és a hatékonyabb gazdálkodásnak. Első kérdésünk is ezzel függ össze. — Mit eredményezett a gazdaságirányítási rendszer a Diósgyőri Gépgyár elmúlt évi munkájában, hogyan alakultak a gyár termelési mutatói 1970-ben? — Elmúlt évi munkánk eredményei mutatják legszembetűnőbben a gazdaságirányításban bekövetkezett változások helyességét és szükségességét — válaszolta a vezérigazgató. — Az 1970- ben gyártott termékek választékát és mennyiséget szeles körű piaci igények és a gyár lehetőségei szabták meg. Ezen belül persze, számos esetben nekünk kellett dönteni, felelősséggel. A megnö- vekett igények kielégítésére megfelelő műszaki és termelésszervezési intézkedéseket hajtottunk végre. Ennek eredményeképpen 3 százalékos termelésnövekedést értünk el. Ezen belül export jellegű feladatainkat 28 százalékkal növeltük az előző évihez viszonyítva. A szocialista országokba irányuló exporton kívül mintegy más- félszeresére növeltük a tőkés országokba szállított termékeink: mennyiségét. Jelentős előrelépés történt, mintegy 4 százalékos ütemnövekedés 1969-hez kép>est a termelékenység fokozásában. Ez azt jelenti, hogy termelésnövekedésünket kizárólag a termelékenységből biztosítottuk. Közvetlen termelő létszámunkra rányomta bélyegét a Miskolcon is általánosan tapasztalható szakmunkáshiány. — A gyárvezetés milyen intézkedéseket tett a termékek fejlesztéséért, a minőségi előírások tartásáért, egyszóval a gyártmányok nemzetközi versenyképességének fokozásáért? — Intézkedésein!? alapvetően külföldi és hazai megrendelőink igényeihez igazodtak. Közbevetőleg megjegyzem, a készletgazdálkodás szempontjából is fontos volt a gyártási-átfutási idő csökkentése. Visszatérve az eredeti kérdésre. Rendkívül fontosnak tartom saját konstrukciójú gyártmányaink termelési részarányának növelését és az export fokozását. Kábelgépeink, szivattyúink és különféle egyedi gépeink állják az összehasonlítást a nemzetközi élvonalban. Korszerű technológiát alkalmazunk. lehetőségeinken belül. Olyan gépeket állítottunk termelésbe, amelyek biztosítják a nagyobb teljesítményt, a jobb minőséget. Gyártmányfejlesztésre 21 millió forintot fordítottunk, és 32 darab termék prototípusát készítettük el. Az egyes termékek színvonalának növelésére szellemi kapacitásunk tervszerű igénybevételén kívül bővítettük a kutatási, a mérési és az ellenőrzési feladatokat. Tizenöt egyetemi tervező és kutató intézménynyel van együttműködési szerződésünk. Így többek között kapcsolatban állunk a Nehézipari Műszaki Egyetemmel, — Hogyan segítctíc a párt-, a szakszervezet és a KISZ a gyárnak e mindenkeppen elismerése méltó törekvéseit, a gazdasági vezetői; fáradozásait? — Rendkívül hathatós, konkrét segítséget nyújtottak gazdaságpoli ti ka i feladatai nk meghatározásában a szervezett termelői és gazdasági munka kialakításában és a mindennapi munkában egyaránt. Ez érvényesült a nép- gazdasági és vállalati érdekeket szem előtt tartó célkitűzések meghatározásában, a gazdálkodás menetében és néhány konkrét operatív intézkedésnél is. A KISZ sokat segített védnökség! akcióival. A szakszervezet az üzemi demokrácia továbbfejlesztésével. a dolgozók kez- deményezőkészségének felkarolásával segítette munkánkat. Tevékenységünk során mindig szem előtt tartottuk azokat a jövedelempolitikai elveket, amelyek egybeesnek az általános jövcUe- lemszínvonal emelkedésével. — Ügy Indoni, nagy öszszegeket fordított a vállalat szociális és üdültetési célokra __ — Életszínvonal-politikánk részeként nagy figyelmet fordítottunk dolgozóink munkásvédelmi, egészségügyi és szociális igényeinek fokozottabb kielégítésére. Egészségvédelmi és üdülői létesítményekre mintegy IC millió fo- rinot költöttünk, korszerűsítve a hajdúszoboszlói üdülőtelepünket, javítva a gyáron belüli vízellátást, mun- kásellátás céljaira 12 millió forintot, az összes szociális jellegű ellátásra több mint 60 millió, forintot költöttünk. Saját kezelésű üdülőinkben a vállalati létszám csaknem kétharmadának biztosítunk pihenést. — Napi beszédtéma a nyereségrészesedés. Talán korai beszélni róla, így csupán arra kérek választ, milyen általános elvek alapján osztják fel a DIGÉP-ben a nyereséget, és az előzetes számítások szerint mi várható? — Gyárunk dolgozóinak — fizikai, műszaki és adminisztratív munkavállalóinak — lelkiismeretes munkája nyomán a várható nyereség lehetőséget biztosított év közben is konkrét célkitűzések végrehajtására. Ennek kapcsán több mint 4 százalék keresetnövekedés vált lehetővé. Végleges mérlegadataink még nincsenek. Számításunk szerint ezen túlmenően év végi részesedésként további 10 nap körüli jövedelemtöbbletnek megfelelő összeggel számolhatunk. Ennek felosztását a kollektív szerződésben megfogalmaztuk. — Végül egy utolsó kérdés. Mit jelent 1971. a IV. ötéves terv első éve a DIGÉP-ben? — A kovácsüzemi rekonstrukció befejezésével és más körültekintő intézkedéssel elsősorban is 4 százalékos termelésnövekedést. Ez elsősorban a targonca, a kábelgép és a szivattyúk gyártásánál történik. Munkaigényesebb gépeket kell termelnünk, szem előtt tartva exportkö- telczettségcink teljesítését. A bérszínvonal 3,6 százalékos növelésével, a jobb gazdálkodással 4.5 százalékkal akarjuk növelni munkavállalóink személyi jövedelmét. Szombaton délelőtt a gyár szakszervezeti tanácsa „törvényerőre'’ emelte az úgynevezett alapbér-koncepció elveinket. A IV. ötéves terv minden esztendejében 10 százalékkal növeljük a jóléti keretet, és ugyancsak 10 százalékkal az év végén kifizetésre kerülő nyereségrészesedést, a további fennmaradó összeget pedig az alapbérek emelésére fordítjuk. Ehhez szükséges a még intenzívebb készletgazdálkodás és a nyereség! terv meghatározott túlteljesítése a bázishoz viszonyítva — válaszolta Gácsi Miklós elvtárs. a Diósgyőri Gépgyár vezér- igazgatója. Paulovils Ágoston (Folytatás az 1. oldalról) igényli, és amely annyi szállal kötődik a gazdasági és társadalmi fejlődés egészéhez, csak igen nagy anyagi és erkölcsi, ha úgy tetszik, politikai erőfeszítés árán ígér általános megnyugtató megoldást. A rendeletéi; szerkesztői mindezek tudatában dolgoztak. olyan jellemvonásokkal ruházva fel munkájuk eredményét, amelyek rendkívül fontosak az egész rendezés megbízhatósága, hitele szempontjából. Melyek hát ezek a vonások? Mindenekelőtt az alapos, ság, a körültekintés. A lakásügy egyes problémakörei annyira összefüggnek a gazdasági és társadalmi fejlődés számos kérdésével és mindenekelőtt egymással, hogy nem kevesebb, mini nyolc új jogszabály egyidejű elkészítésére volt szükség. amelyek közül hét néhány napon belül megjelenik, s a nyolcadik — amely telekkérdéssel összefüggésben rendezi a saját tulajdonban levő lakó- és üdülőépületek helyzetét — néhány hét múlva szintén napvilágot lát Mit rendez az említett hét intézkedés? A lakások elosztását és magát a lakásbérletet. a lakbéreket, valamint az albérleti és ágybdrleti díjakat, a lakbérnövekedég miatt szükségessé vált állami, illetőleg vállalati lakbérhozzájárulás mértekét, kifizetésének módját, az új lakásba költözők áLtal fizetendő lakásépítési hozzájárulást, illetve lakáshasználatbavételi díjat, a már eddig is ismert lakásszövetkezetek hehrzetet, a létesítendő új jellegű lakásépítő szövetkezetek státuszát, végül a különböző lakásépítési formákat és az építés pénzügyi feltételeit Mindenki tudja, hogy a lakáshelyzet ma, bárhonnan tekintsük is át, sok igazságtalanságot aránytalanságot jelez; egyesek ingyen jutnak olcsó lakáshoz, mások rendkívüli terheket vállalnak, hogy segítsenek magukon, vagy gyermekeiken, A kettős feladat szellemében Szakszervezeti küldöttértekezlet a itrótgyárban Az elmúlt héten tartották meg a szakszervezeti vezető szerveket újjáválasztó küldöttértekezletet a December 4. Drótmüvekben. A vállalat mintegy 1600 szervezett dolKor szerű üzem a BVK-ban gozójának képviseletében 150 küldött vitatta meg az elmúlt két esztendő szakszervezeti munkájáról szóló beszámolókat. A szakszervezeti tanács beszámolóját Bodnár Bajos, a szakszervezeti bizottság titkára terjesztette elő. Mint a beszámoló megállapította, az utóbbi időben nagy gondot fordítottak a szakszervezetek kettős szerepének minél egységesebb érvényesítésére: igen sokat tettek a gazdasági munka segítéséért, a szocialista munkaversenyre való mozgósításért, ugyanakkor számottevő eredményeket értelv el a dolgozók érdekeinek képviseletében is. A vitában a küldöttek csaknem 10 százaléka kért szót. Elsősorban a szakszervezet termelést segítő tevékenységével. valamint a szocialista munkaversenyben rejlő lehetőségekkel foglalkoztak. Ezzel kapcsolatban számos, a jövőre szóló, hasznos javaslat is elhangzott. A drótgyári küldöttértekezlet 41 tagú szakszervezeti tanácsot választott. A szak- szervezeti tanács első ülésén megválasztotta a 13 tagú szakszervezeti bizottságot, amelynek elnöke Őrei Sándor, titkára pedig ismét Bodnár Lajos lett. a lakbér nem nyújt fedezőiét sem az állami, sem a magántulajdonban levő lakások tisztességes fenntartásához, a bérek egyébként is aránytalanok és így tovább. Mindez már jó ideje rendezésre várt, de mert összefüggött sok egyébbel is, a rendezés váratott magára. Ugyancsak a társadalmi igazságosságra, nem kevésbé szociális törekvésre, méltányosságra vall a rendelkezések sok más jellemvonása. Abból indul ki mindahány: a lakáskérdés megoldása össztársadalmi ügy, a lakosság részvétele nélkül aligha elképzelhető; éppen ezért indokolt, hogy minden munkaképes ember — lakásigényének és anyagi képességeinek megfelelően — vállaljon részt a lakásépítés cs fenntartás terheiből. Hasonló vonás az is, hogy a tanácsok a jövőben csak meghatározott jövedelmű, illetve szociális helyzetű igénylőknek juttatnak állami költségen épült tanácsi bér-, vagy szövetkezeti lakást. Különösen fontos az az egyértelmű törekvése az egész rendezésnek, hogy egyetlen réteg életszínvola- la se csökkenjen, egyetlen család se kerüljön nehéz helyzetbe, vagyis, hogy a lakáshelyzetet úgy javítsuk és oldjuk meg végül, hogy közben az életszínvonal, a párt politiká j ával összhan gban, fokozatosan emelkedjék. A lakások eloszlásában és a lakásállománnyal való gazdálkodósban a tanácsok szerepe lényesen megnövekszik, ők állapítják meg a lakásigény helyileg méltányos mértékét, egyszersmind azonban időről időre lakáselosztási és tényleges kiutalási tervet kell készíteniük és azt ki is kell függeszteniük, mindebben kötelezően részt vesznek a jövőben az illetékes társadalmi bizottságok! A rendelkezései? tehát végül is messzemenő realitás- érzékről tanúskodnak, mert éppenséggel nem vindikálják önmaguknak e nagy társadalmi kérdés egycsapásra való megoldásának képességét, hanem továbbra is a legfontosabbra, a gyorsított ütemű építésre hárítják a legfőbb feladatot. Mégis megteszik, ami tőlük telik: anyagilag, szervezetileg megnyitják az utat a valóban minden eddiginél nagyobb mértékű lakásépítés előtt. 1975-ben, a mostani tervidőszak utolsó esztendejében például már kerek 90 ezer lakást kell felépíteni, ami azt jelenti, hogy idő közben el kell érnünk az évi 80 ezres lakásépítési átlagot! Ezért reális, ezért alkotó rendelkezések. Vállalni az újat A lkalmazkodási rugalmasság... Sokfelé halljuk ezt a kifejezést annak igazolására, hogy a mezőgazdasági üzemek a közismerten nehéz év, a rendkívüli időjárás ellenére új, alap- és kiegészítő tevékenység beállításával mérsékelni tudták a termelési kieséseket. Hogy hol, milyen változatokat alkalmaznak, az mindig a helyi adottságoktól, körülményektől függ. Ninos mindenütt kavicsbánya, vagy más, a rossz időjárástól függetlenül, jól jövedelmező melléküzemág: a termelőszövetkezetek többségében a földrajzi fekvés, az éghajlati viszonyok döntően meghatározzák a gazdálkodás helyzetét. Ilyenformán a tavalyi mezőgazdasági év erőpróba volt a nagyüzemek részére, s megyénkben is bebizonyosodott, hogy megerősödött mezőgazdaságunk jelentős mértékben ellensúlyozni tudja a természeti csapások okozta károkat, ha a mezőgazdaságban eddig felhalmozott tapasztalatokon, műszaki-anyagi eszközökön kívül a tudomány eredményeit is mind szélesebb körben alkalmazzák. Ez a felismerés különösen nagy jelentőséget nyer korunkban, amikor — bár az időjárás befolyásoló tényező marad továbbra is — a termelés alakulását nem bízzuk a véletlenre, hanem a felismert és kipróbált eszközökkel a gépi és az emberi munkán túl a vegyipar, a korszerű agro- és zootech- nika minden tapasztalatát alkalmazzuk és kipróbáljuk a természeti tényezők ellensúlyozására. Feltételezték és figyelembe vették ezt a IV. ötéves terv mezőgazdasági célkitűzéseinek kidolgozásakor is. Ismeretes, hogy a tervtörvény a mezőgazdasági termelés évenkénti 2.9 százalékos fejlődését irányozza elő, ami azonos a III. ötéves terv tervezett és ténylegesen megvalósult célkitűzéseivel. Lényeges különbség viszont az, hogy — szemben az 1966—70-es évekkel — az állattenyésztés termelésnövekedési üteme meghaladja a növénytermesztését. E szerkezeti változáson kívül szektorális arányeltolódás is várható, mégpedig az állattenyésztés javára. A terv szerint az állattenyésztés nagyüzemi termelésénél? részaránya az 1970. évi 50 százalékról 1975-re 60 százalékra nő. Hasonló nagy feladatok elé állítja a mezőgazdaságot a búza és a kukorica átlagtermésének további emelése is: búzából 29 és fél, kukoricából 36 és fél mázsa hektáronkénti átlag elérése a cél. Ugyanakkor növelnünk kell a különböző ipari és kereskedelmi növények, elsősorban a cukorrépa és a burgonya átlagtermését. A célkitűzések megvalósításának feltételeit megteremtettük, de ezek nem nélkülözhetik a mezőgazdasági dolgozók, szakemberek további felelősségérzetét, szorgalmát és szaktudását. Az 1970-es évi is hasznos tanulságokkal szolgál, amelyeket a mostani zárszámadásokon összegeznek. Az egyik fő tanulság például, hogy megfelelő tartalék nélkül nem lehet biztosítani a kiegyensúlyozott üzemvitelt, a folyamatos fejlesztést. Áz év megmutatta eszközellátottságunk fogyatékosságait is, elsősorban azt, hogy jelenlegi gépállományunk a már nem is olyan rendkívüli időjárási körülmények között sem képes biztosítani az agrotechnikai optimumok érvényesítését, és a betakarításnál veszteségek keletkeznek. A mindinkább krónikussá váló rossz alkatrészellátáson gyökeresen változtatni kell. De nem kevésbé fontos tanulság a cikkünk elején említett alkalmazkodási rugalmasság, amelyre nem lehet receptet adni, mert azt mindig a körülmények szabják meg. C sal? egy példa. Vattán tavaly látták, időben felismerték, hogy az időjárási viszonyok gondot okozhatnak a szemesterményeknél. Az árpába mustárt vetettek, az erős szárú növény az esős időben is feltartotta az árpát, s azt mind egy szemig sörárpaként értékesíthették. A tapasztalatok jók voltak, a kísérlet bevált, így gondolkodnak hát: 1971-ben is ki kell próbálni. A Bezosztálya búzára tavaszi bükkönyt, az árpára ismét mustárt vetnek köztesként. Más községekben más módon kísérleteznek, keresik az újat, és alkalmazkodnak. A módszer különböző, de a lényeg, a tartalom ugyanaz: merni kell vállalni az újat. O. M.