Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 21. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1971. január 26., kedd DINASZTIA Gyárfás Miklós Majáié kának ősbemutatója Miskolcon Uégcn voll olyan forró sikerű premier a Miskolci Nemzeti Színházban, mint vasárnap este. amikor a vígjátéki ciklus első darabjaként bemutatták Gyár­fás Miklós Dinasztia című vigjátékál. A darabot a szerző a színház felkérésére írta, bemutatóján több budapesti és vidéki színház igazgatója is részt vett. Az előadás végén hosszan tartó, ütemes taps jutal­mazta a színészeket és a szerzőt. Az előadást is sok­szor állította meg, a prózai daraboknál szokatlan, hosszú, nyíltszíni taps. Vígjátékra országszerte nagy az igény. Szeret a kö­zönség jól, tartalmasán szó­rakozni a színházban, s a kellemes, egyben tartalmas, szellemes Vígjáték elég ritka napjainkban. Ezért is vár­tuk felfokozott érdeklődés-' sei Gyárfás Miklós darabját. A premier igazolta a vára­kozás jogosságát, jól szóra­koztató, kellemes időtöltést biztosító, sziporkázóart szel­lemes játék részesei lehet­tünk. A görög mitológia szerint Adxnétosz pherai királyt. úr­istenek halhatatlanná tettek mert a pásztorsorban élő Apollóimat jól bánt De lakinek meg keitett halnia helyette, hogy az alvilágban !S i siimmeljen a letezam. A halált a íelesege, Alkészfcsz vállalta helyette. „Nem kéne minőm, mégis mcalaíok koau élj." Euripidész szerint í^ki pedig jól ismert« a nőket — e szavakkal vállal Sugara a halált az Ö»W- airloTÓ Alkésztisz. Gyártás darabja vem az a.n- itíC' görög világban íats~'jd}^’ mJm napjainkban. Buda- ■npsten és Alkesztiszet Ufawk' hívják, vaar tavata­Ä Kovács MihdiynenaK- ismeretlen szülőktől származó, lelencházi gym nfet* vasmunkásból lertt, sjas beosztású gazdasági zetó felesége, akinél ez a származás, és ez a mi hovatartozás jelenti a pedigrét", s ha életét nem is-veti oda, mint Alkésztisz, családjáért, férjértt eW “ hazugsággal odaveti múltját, s vállalja az arisztokrata- származást, hogy csaladja, esősorban lánya es lerje boldog legyen. Végül is'Jlla' bovtUó az áldozati meit - oümposziak nem veszik fi­gyelembe a származást i e- tfen megváltozott körülmé­nyeket, s azt mondjak. ,.Admétosz, király maradsz. Te olyan jó király vbígy, hogy semmi sem rendítheti meg trónodat." Azaz, hiaba hazudja Kovácsné, Júlia asz- szony, hogy arisztokrata- származék, férjét, a kiva.o szakembert móg ez sem menti meg a további előre­haladástól. A játék címében dinasz­tiáról van szó. Dinasztiát pe­dig a már említett Juha akar alapítani mindenáron. Roppant erős akaratú asz- szony. Nem visszataszító zsarnok, nem valami kemény drámai királynő, hanem sze­rétéire méltó, ellenállhatat­lan, bájos, de roppant céltu­datos teremtés, aki azt vall­ja ha ebben az országban hajdan a Habsburgok te­remthettek dinasztiát, most teremtsenek a . Kovácsok és más proletárok. S ennek je­gyében sarkallja férjét, hogy az folyamatos tanulással, ál­landó törekvéssel mindig előbbre jusson, az eszterga­padtól az autóbuszgyár^ ve­zérigazgatói székéig, sot a miniszteri bársonyszék 1 s,. felkarolja a proletár szárma­zású kifutófiút, s addig sai- kallja tanulásra, míg az egyetemet végez, és tanárse­géd lesz, mert 6 a kiszemelt vő a most érettségiző Ko­vács Évának; s igyekszik tá­vol tartani a lányától a rop­pant szimpatikus fiatal so­főrt. mert az nem illik bele a*<Hnasztiaalapítás terveibe. Így fogalmazza meg Júlia, hogy miért ambicionálja férjének előrehaladását: „Azt akartam, hogy a férjem ra­gyogjon. És én is ragyogni akartam az ö fényében. Tönkretettem szerelmem­mel a férjem életét." Valóban tönkre, mert Ko­vács, a talpig becsületes, pu­ritán munkásigazgató, s sok görög mitológiai példa hatá­sára időnként hallucinálni kezd. Antik görög királynak képzeli magát, akinek fejét szorítja a korona és már- már a tudatha adás jelei mutatkoznak nála, mert Al­késztisz példájától félve, időnként arra kényszerül, hogy Admétosznak higgye magát. Júlia mellett Kovács az az ember, akinek állan­dó előrelendítője a feleség, aki kimondja: „Az ember­nek nem mindig jutnak eszé­be saját gondolatai." És aki úgy érzi, hogy „a demokrá­cia elérte azt a fokot, ami­kor már kényelmetlenségek­kel jár". Gyárfás Miklós játéka, amelyet eredetileg történel­mi vígjáték alcímmel jelzett, történelmi annyiban, hogy napjaink jelenségeit tükrözi, napjaink eseményeit állítja elénk hiteles valósággal, még akkor is, ha a tükörkép időnként cinkosan kacsint, és emiatt kicsit itt-ott torzít. A mai társadalom, illetve a vezető szerephez jutott mun­kásosztályon belüli rétegző­dés az egyik alapvető motí­vuma ennek a roppant szel­lemes, vidám, ugyanakkor nagyon elgondolkoztató já­téknak. A vezérigazgató lá­nyának nem lehet a férje sofőr. Csak diplomás ember. És milyen gond, hogy mi­ként szólítsák egymást a ve­zérigazgatói család tagjai, meg a bejárónő, akinek a fia biológus, a nagybátyja meg miniszterhelyettes. Ho­gyan kell értelmezni a de­mokráciát ilyen esetben? S ha nagy történelmi szemé­lyiségek köthettek történel­mi házasságokat, a Kovácsok miéit ne köthetnének? S vajon a társadalmi mozgá­sokat események vagy sze­mélyek idézik-e elő? Vagy maga a történelem, amely itt Júlia asszonyban testesül meg? A játék roppant szel­lemes szituációkkal és dialó­gusokkal keresi a választ az önmaga feltette kérdésekre. A kétrészes, 31 jelenetből álló vígjátékban tulajdon­képpen a dialógusok domi­nálnak. Izgalmas, sziporká­zó párbeszédek ezek, amely­ben az érvek, mint vívópen­gék csapnak össze, szikráz­nak, s a szikrából mindig derű fakad. Végül is Júlia már lemondana dinasztia­alapítási terveiről, nem akarja, hogy a férje minisz­ter legyen, és akarja, hogy a lánya majdan a gépkocsi- vezetőhöz menjen feleségül (ha az megszerezte a diplo­mát). de Kovács olyan jó káder, hogy őt még az sem állíthatja meg, ha netán ki­derülne feleségéről, hogy egy grófnő és egy milliomos lelencbe adott gyermeke. Jurka László rendező rend­kívül hálás feladatot ka­pott, s azt kitűnően oldotta meg. A játékban mindvégig töretlenül érvényesül Gyár­fás humora, szellemisége, a rendező úgy állította szín­padra a játékot, hogy a mondanivalót egy kicsit a miskolci együttesen átszűrve, s mégis töretlenül adta vls/.- s/.a. Az első két jelenet tempóbeli lassúsága után hirtelen feltöltődött elektro­mossággal a színpad, s élt, feszült minden, és a jól megteremtett légkörben ott vibrált mindig a darab le­bilincselő humora. Azt hisz- szük. a rendező legnagyobb érdeme, hogy tökéletes Gyárfás-darabot tudott elénk állítani. Suki Antal remekbe- sikerült díszlete — a vezér- igazgató villájának udvari homlokzata, kertje, meg egy szobabelső — kitűnő keretet adott a játéknak, s a nap­fényben fürdő, szinte szik­rázó villa azt a környezetet szemléltette, amelyben a ve­zérigazgatói székbe jutott Kovácsok ma élnek. Lela- novszky Klára ruhái ízlése­sek, napjainkhoz illők, s hi­valkodástól mentesek. A szereposztás, szinte mindvégig telitalálat. Júlia, az erős akaratú asszony Má­iké Éva megformálásában ragyogó volt. Szeretetre mél­tó nő, akinek senki nem tud ellentállni, aki a bájával es szeréletével hengerel le mindenkit, jól értelmezett nagyravágyásával előrelendit és romlásba dönt. Kitűnően értelmezte Máthé Éva ezt a szerepet, ragyogóan állította elénk Júlia alakját, és kü­lön öröm, hogy ebben az alakban megszabadult né­hány, az utóbbi években rá­rakott, s már modorosság­nak tűnő sabloneszköztől. Csiszár András játszotta Ko­vács Mihály vezérigazgatót. Kitűnő alakítás. Remekül érzékeltette azt a nagytudá- sű puritán embert, akit i mindenütt elismernek, nagy- embernek tartanak, és mél­tán tartanak annak, de ott­hon bármily békés is a csa­ládi’ élet, tulajdonképpen papucsférj a dinasztiaalapító szándékú feleség mellett. Nagyon emlékezetesek vol­tak azok a jelenetei, amikor görög királynak képzeli ma­gát. A tudathasadásnak víg­játéki megformálásában olyat produkált Csiszár, amilyen­nel ritkán találkozhatunk színpadjainkon. Alakítására nagyon-nagyon sokáig visz- sza fogunk emlékezni. Páva Ibolya bájos, vonzó csitrit formált Kovács Éva alakjában; sokkal több fel­adata nem is volt, minthogy üde, fiatal, és bájos legyen, s ezt remekül megoldotta. Csakúgy, mint Harkányi Já­nos, akinek hasonló feladat jutott Patai Imre sofőr meg­formálásában. Harkányi ka- maszos chrame-ja, vonzó fiatalsága és játéka igen élettelivé tette ezt a figurát. Tenyérbemászó fizimiskájú, stréber törtetőt állított elénk Kulcsár Imre a karrierista vőlegény alakjában, s ra­gyogó volt Sallós Gábor, mint váratlanul a család életébe csöppent görög mil­liomos. Elegáns, kulturált üzletember, aki sokminde­nen el tudott igazodni, csak épp a Kovácséknál eltöltött egy órának sűrű eseményei között nem. Sallós megfogal­mazásában rendkívül disz- tingvált úriember volt ez a milliomos, s külön érdekes­sége a szerepformálásnak, hogy nyelvi kettősséget kel­lett a színésznek megoldania, mert amíg ki nem tudódott róla, hogy törve beszél ma­gyarul. addig a beszélgetés tökéletes angolsággal folyt, azaz, hibátlan magyarsággal, majd később, mikor magya­rul próbált beszélni, akkor jött a tört magyarság. Végül szólnunk kell Csanády lIn­ról, aki Anna néninek, a be­járónőnek alakját töltötte meg derűs, igaz emberi tar­talommal. A Dinasztia nagyszerű vígjáték, s a miskolci társu­lat kitűnően keltette életre. Megérdemelten lesz sikere. Benedek Miklós A KÉPERNYŐ ELŐTT Filmek és más játékok Az elmúlt hét televízió- műsorában különösebb fi­gyelmet érdemlő, saját mű­vészeti produkcióval nem ta­lálkoztunk. Ami volt, nem haladta meg a jó közepes hétköznapi átlagol. Igaz, alatta sem maradt annak. Figyelmet érdemel viszont a hét három filmje. Azok közül is elsőként a szinte már klasszikus értékűvé lett Szállnak a darvalc című szovjet filmet kell említe­nünk. Kalatozov remekmű­ve tizennégy esztendő alatt mitsem vesztett frisseségé­ből, formai megoldásai, kife­jező eszközei ma is élők, mondandója pedig nagyon is az. Jóllehet, e filmet a kö­zépiskolák filmesztétikai ok­tatásához illusztrációként su­gározták. bizonyára százez­rek ültek a felnőttek közül is a képernyők elé, hogy meg­ismerjék. vagy többségben újra lássák -ezt, a szovjet filmművészetben új korsza­kot nyitó, az 1858-as Cannes-i filmfesztiválon nagydi­jat nyert, humanizmusá­nál, lírai töltésénél, termé­szetességénél, képi kifejezés­módjának akkori újszerűsé­génél fogva az európai film­művészetben az elmúlt két évtized legjobbjai között számon tartott művet. Nem lehet ilyen egyértelműen szólnunk a hét másik szov­jet filmjéről, Mascsenko Hős, vagy áruló? című munkájá­ról. Ebben a filmben rop­pant izgalmas témafelvetes után olyan rendezői manő­verezésnek lehetünk tanúi, amelyben a sokféle modern, illetve annak vélt megoldás, kifejezésmód variálgatása közben a történet teljesen széltöredezik, a feszültsége megszakad, majd könny­zacskókra ható szituációval zárul. A léma megérte vol­na, hogy ne essen müvész- kedö kísérletezgetés áldoza­tául. A szombat éjjel látott. Szigorúan ellenőrzött vona­tok című csehszlovák film. Jiri Menzel alkotása néhány éve a mozikban nem talált egyértelmű fogadtatásra Alighanem a képernyőn is sokan idegenkedve fogadták a bizarr szituációkat, a ka­maszkori problémákkal küz­dő. fiatal vasúti forgalmista hőssé válását. Pedig e film groteszk története mögött igaz emberi mondanivaló rejtőzik: az emberi magatar­tás. a társadalom nagy kér­déseihez kapcsolódás nem ítélhető meg egyes tulaj­donságok alapján, s a tár­sadalom egyes rétegeiről, csoportocskáiról látszólag illetlen eszközökkel is lehet hiteles képet adni. A saját tvfprodukciók so­rában láttuk az Esküdtszc- ki tárgyalás zenében elbe­szélve című Sullivan-operett tv-vállozatát. Kellemes mu­zsika, szórakoztató játék, a szereplők mögött kiváló ope­raénekesek hangja ötvözeté­Jaxx-hét, 1971 Nyilvános dzsessz-koncert Miskolcon A Magyar Rádió szóra­koztatózenei osztálya január 31-e és február 6-a között Jazz-hét címmel hét nyilvá­nos hangversenyt rendez. E sorozat keretében február 4- én Miskolcon, a Rónai Sán­dor Művelődési Központban lesz koncert (előzőleg Buda­pestről 3 alkalommal és Sze­gedről közvetítenek dzsessz­hangversenyt, Miskolcot kö­vetően pedig Ceglédről és Székesfehérvárról), s ezen a Winkelmaycr Brass-band, ifj. Balogh Gyula triója, Varsóból Miczyesluw Kosz és Bronislaw Suchanek, továb­bá Budapestről az Express- együttes lép fel. A rádió hallgatói Miskolcról hallhat­ják a koncertet. bői alakult ki a negyvenöt- perces jó szórakozás. Külön kérdés a gyakran szerepló t v-szinészek énektudásának hiánya, illetve az ének- szinkron alkalmazásának kényszerűsége. A Nyitott könyv sorozatban Rákosy Gergely Tigrisugrás című re­gényét ismerhettük meg. A kitűnő könyvismertető so­rozatban mind nagyobb te­ret kap az ismertetett mű dramatizált bemutatása, s mind kisebb időt a kritiku­sok érdemi vitája. Ha fi­gyelemfelhívónak fogadjuk el a műsort, talán jó is ez az arány. A szinte már ke­rek tv-játékká növő illuszt­rációk igényesek, s ez jó. A kritikusok vitája viszont le­helne élénlcebb, villogóbb, kevésbé forgatókönyvízü. Élén az hozzá... — mondta Hofi Géza megszámlálhatat­lanul sokszor szombat esti. harmincöt perces csevegésé­ben. Hof’i napjainkban rop­pant népszerű parodis'a, megérdemelten a . Varázsa alighnnem légkörteremtö erejében rejlik. Egyedül, minden személyi, vagy tár­gyi segédlet nélkül képes szituációkat, jelenségeket sa­játos szemszögéből láttatni. Bánki Iván rendező Hofi c sajátosságát kitűnően köze­lítette meg. s így nemcsak a stúdióban összegyűlt hatvan- hetven kolléga, jóbarát és bennfentes szórakozott jól a szakadatlan szó-, anekdota-, sztoridra dalon és paródián. hanem mi. a képernyők előtt ülő százezrek is. A Sanzonról sanzonra so­rozat legutóbbi — szerdai — adása egyenként jó számok­ból tevődött össze. Meg kell azonban kérdőjeleznünk: mi­ért szükséges sanzonok elő­adásához egyik-másik elő­adónál operettcsillogásű dísz­let, kosztüm, s miért kell a túlzott rájátszás? Az Üj ar­cok rivaldafényben sorozat szombati jelentkezése nálunk azért érdemel különös fi­gyelmet, mert a bemutatott két művész egyike: Jablon- kay Éva több évig volt tagja korábban a Miskolci Nem­zeti Színháznak, itt tanult a zeneművészeti szakiskolá­ban, pályája innen indult, örömmel köszöntjük az Ál­lami Operaház magánéneke­seként. (benedek) BO JCSUK .JÓZSEF ES IMRE GABOR REGÉNYE NYOMÁN IRTA! cs. HORVATH TIBOR RAJZOLT/» SEBOK IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom