Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-20 / 16. szám

1971. január 20., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 II közösség érdekeit szolgálta az ügyintézés NEB-vizsgálat a ni egrit szói tsz~ben Lázas buzgalommal ké­szülnek termelőszövetkeze- leink ezekben a hetekben az elmúlt: esztendei gazdálkodás számvetésére. Aprólékos gonddal sorra veszik a bevé­teli és kiadási tételeket, egyeztetik a velük összefüg­gő bizonylatokat, ellenőrzik a szerződésekben, jegyző­könyvekben, leltárakban rög­zített adatokat. Egyszóval a legfontosabb ügyintézés munkálatai folynak minde­nütt a tsz-irodákban. hogy a zárszámadási közgyűléseken a vezetők a tsz-tagok elé tárhassák az 1970-ben '.ért eredményeket. Megyaszón, az Aranykalász Termelőszövetkezetben a most folyó előkészületeket egy általános jellegű vizsgálat, afféle „generá­lis vlzltáeió” előzte reg. amelyet a szerencsi járási Népi Ellenőrzési Bizottság végzett a szövetkezeti gazda­ságban annak megállapításá­ra: milyen a tsz vezetőségé­nek testületi, gazdasági tevé­kenysége, alapszabály sze­rinti működése. A megyaszói termelőszö­vetkezetben tapasztalható hibákra előzőleg maga az ellenőrző bizottság hívta fel a figyelmet azzal, hogy a területi szövet­ségtől külső ellenőrök kikül­dését kérte a bizonylati és pénzügyi fegyelem felülvizs­gálására. A jegyzőkönyv tanúsága szerint erre a vizsgálatra va­lóban szükség volt. Az el­múlt nyáron például csak­nem 100 ezer forint érték­ben borjút és sertést vásá­roltak, és 22 ezer forintnyi prémiumot fizettek ki, de a kifizetést nem utalványozták, az ideiglenes vásárlási bi­zonylatokról nem lehetett megállapítani, hogy az álla­tokat kitől vásárolták, és a prémium felvételéről sem csatoltak elszámolási jegyzé­ket. Az is előfordult, hogy normán belüli hiányként számoltak el 1437 mázsa pillangós szénát, mintegy 160 ezer forint értékben, holott a fennálló rendelkezések sze­rint csak 164 mázsát számol­hattak volna el. A járási NEB négy évre visszamenőleg folytatott vizsgálatot az Aranyka­lász Tsz vezetőségének ügyintéző munkájáról. Jelentésükben a szakembe­rek megállapították többek között azt is, hogy a me­gyaszói jegyzőkönyvek ké­szítése csak részben felel meg a törvényes rendelkezé­seknek. Mivel például négy év alatt csak 3 közgyűlés jegyzőkönyvéhez csatoltak aláírt jelenléti ívet, általában nem lehet megállapítani, hogy a közgyűlések határo­zatképesek voltak-e, vagy sem. Csorbát szenvedett oly­kor a közgyűlés hatás­köre is, mert idetartozó ügyekben, például tagfelvételi kérel­mek elbírálásában gyakran csupán maguk a vezetők döntöttek, és a hozott hatá­rozatot nem terjesztették a közgyűlés elé. Ugyancsak nem állapítha­tó meg — a NEB által ki­küldött munkabizottság je­lentése szerint — a vezető­ségi ülések demokratikussá- ga és a szavazatok megosz­lásának aránya sem, mert mindennek sokszor nyoma sincs a jegyzőkönyvekben. Ezekben egyébként is jobbá­ra a személyes kérdések in­tézéséről van szó, ami azt mutatia, hogy az üléseken munkaszervezéssel, az idő­szerű feladatok kidolgozásá­val, vagyis a közösségi érde­kekkel keveset, vagy alig foglalkoztak, így a gazdaság szempontjából igen fontos feladatok nem egyszer meg­oldatlanul maradtak. A pénzügyi és bizonylato­lási fegyelem terén tehát el­marasztalják a NEB szak­emberei a tsz vezetőségét, hozzátéve ehhez, hogy a szövetkezeti gazdaság „adminisztrációjának sincs megfelelően kidol­gozva a munkarendje”, ahogyan azt a szerencsi já­rásnak ettől a jó területi adottságokkal rendelkező termelőszövetkezetétől el le­het és el is kell várni. Hi­szen ma már az ügyintézés­nek a tsz-ekben js korszerű­nek kell lenni, s olyan haté­konynak. hogy az mindenütt, minden körülmények között a közösség érdekeit szolgál­ja. H. .1. Faházas vekkerek Év végéig háromnegyed millió ébresztőórát akarnak összeszerelni a MOM duna­újvárosi gyárában. Ez tíz százalékkal több. mint az el- műit évi termelés. A MOM negyvenféle éb­resztőórát gyárt, s az évi mennyiség nagy részéi ex­portra küldik, öt világrész harminc országába jut el a magyar óra, vasúton, hajón és kamionokban. Nyugati megrendelésre sok faházns órát szerelnek össze, de nö­vekszik az egy- és kétesen . gős rézvekkerek exportja is. Érdekes, hogy svájci meg­rendelésre is dolgoznak. A svájciak rikító, lila. sárga, kék, zöld és piros színek kombinációjával variált számlapos órákat rendeltek. Eredményes év után íz ipari üzemeli és kísz-ek sikerei a mezőkövesdi \árasban Az ipari üzentek és a ktsz-ek 1970-ben eredményes évet zártak a mezőkövesdi járásban. Terveiket — három gazdasági egység kivételével — maradéktalanul teljesítet­ték. illetőleg túlteljesítették. A sikeres munka eredmé­nyeként az ipari termelés értékének volumene 1970- ben 68 millió forinttal — több mint 20 százalékkal — magasabb volt az előző évi­nél. Különösen jó eredmény­nyel dicsekedhetnek a Ma­tyó Háziipari Szövetkezet és a Gépjavító Állomás dolgo­zói. akik a termelés növe­kedését jórészt a munka termelékenységének növelé­sével érték el. Ezzel szemben a tervet nem teljesítő három Újra otthon gazdasági egységben — ha nem is nagy mértékben — csökkent az egy főre jutó termelési érték. A járás ipari üzemeiben a termelés növekedésével ará­nyosan — mintegy 7 millió forinttal — nőtt tavaly a nyereség is. A szövetkezeti iparban a nyereség növeke­dése valamivel dinamiku­sabb volt. Az előző évinél nagyobb nyereség jó alapot biztosít az 1971. évi gazdál­kodásukhoz. az idei fejlesz­tési elképzelések megvalósí­tásához. Szóvá kell azonban tenni, hogy a mezőkövesdi járás­ban tavaly a tervezett ipari beruházásokat — főleg ka­pacitás hiánya miatt — csak 60 százalékban sikerült meg­valósítani. A rendelkezésre álló 20 millió forintból csak 12 milliót használtak fel. Ennek tanulságai most reáli­sabb tervezésre, illetőleg az építőipari kapacitás növelé­sére sarkallják a járás ipari üzemeit és vezető szerveit. Élnek szúnyogirtók a Évekkel ezelőtt a tapolcai meleg vizű, „hatlyús” tóba apró, ragadozó halakat, szú­nyogirtó fogaspontyokat te­lepítettek. Ezek a halak ap­rók ugyan, de rendkívül fa. lánkak, összeférhetetlenek, és. amint magyar nevük is mu­tatja, feladatuk a szúnyogok ritkítása. Most ugyan szúnyogok nem röpködnek a levegőben, a halak azonban továbbra is zavartalanul lakják a kelle­mes meleg vizet. Élnek, zöl­dellnek a vízinövények is, melyek közül az égjük legér­dekesebb az ambulia sesili flóra. Milliós károkat okoznak a tórözők és hurkolok Imre Gábor családja Is menekült az árvíz elöl. Feleségét és 16 éves Zsófia leányukat a szovjet katonák mentették meg a katasztrófa sújtotta Nábrándról. Akkor szuKségszál- láson helyezték cl őket. Ma már csak az emlékek borzonga tóak, megyeszerte helyreállt a rend, az árvízsújtotta házakat helyreállították, felépült Imre Gábor háza is. A szokott mederben folyik az élet. Imre Gábor, felesége és leányuk újra mosolyognak. Együtt a család az újjáépített lakásban. Védjük meg a nemes apró vadakat Öt gyermekkel... Albérletből az iiveggyári lakásba Az elmúlt esztendőkben megyénkben örvendetesen szaporodott a nemes apróva­dak száma. Nemcsak azért jelentős ez, mert több vad­hús kerülhet az asztalra és milliós bevételeket biztosít a vad-export, hanem a me­zőgazdaságnak is nagy hasz­not hajtanak a fácánok, és a foglyok. Különböző kártevő férgek, rovarok milliárd ja it Pusztítják el ezek a hasznos apróvadak. Éppen azért, a jó gazdák is nagy becsben tart­ják őket. Nem elég azonban csak el­ismerni hasznosságukat, ilyenkor télen segíteni, véde­ni is kell az apróvadakat. Az idei télen a vas'ag, helyen­ként jégpáncéllal is borított hótakaró a fácánok, a fog­lyok és a nyulak ezreit fe­nyegeti pusztulással. A va­dásztársaságok többsége meg­esz mindent, eteti a nemes vadállományt. Az apróvadak «zonban ilyenkor csapatostól húzódnak be a lakott helyek közelébe, olt találhatók az niak mentén, a kertek alatt, a i szérűkön, a . tsz-tanyákon. E’-sságet és védelmet keres- nE’< az ember közelében. Sajnos, az utóbbi napok- b.a.n a vadászok és minden •iPárzésű ember nagy telhá- porodására a megye ktilön- Pöző részeiből jelezték, hogy 'síelő'len felnőttek, s a rossz b-ldát követve a falusi gye- tek&k is valóságos irtóhadjá- la,ot indítottak a nemes ap- ''?vadak eJlen. A határba elé- pget hordó vadászok is kü- °nböző csapdákat, tőröket, hurkok tucatjait szedik ösz- sze a falvak szélén, a ker­tek aljában. Persze, ritka eset, hogy tetten is érik az ilyen tőrözóket, hurkolókat, s ilyen esetben azok elnyerik méltó büntetésüket. A leg­többjük azonban büntetle­nül okoz károkat a vadgaz­dálkodásnak, s egyben a me­zőgazdaságnak is. Olyan esetet is hallottunk, hogy az egyik bükkaljai köz­ségben több tucat embet nézte végig, hogyan verik agyon a suhancok karókkal a kertek alatt védelmet ke­reső fácánokat és foglyokat. Pedig a jóérzés diktálta fi­gyelmeztető szó megakadá­lyozhatta volna ebben az esetben is a védtelen, hasz­nos madarak elpusztításáét. Sajnos, ez a figyelmeztető jó­szándék nagyon sok esetben hiányzik. Talán magukban elítélik, de mégis megmoso­lyogják az ilyen vadászgató virtuskodást, ami nem más, mint közönséges vadorzás, k ártevés. Falvai nkban nagyon sok ember illetékes abban, hogy segítse megvédeni az apró­vadakat. Nemcsak a vadász- társaságok tagjainak, a rend­őröknek és a tanácsi dolgo­zóknak is a kötelessége ez. Segíthetnek a pedagógusok, a tsz-ek vezetői és a szülők is abban, hogy megakadá- lvozzák a védtelen állatok pusztítását. Gondoljanak ar­ra, hogy milliós értékeket segítenek megmenteni! (P. s.) 1962-től lakunk Sajószent- péteren albérletben. Most már öt gyermekkel. Fizetünk havonta ötszáz forintot. Azonban éppen a gyermekek miatt, egy-egy háznál min­dig bizonytalan a helyzetünk, így, sajnos, majdnem min­den három hónapban köl­töznünk kell. Kis keresetű emberek vagyunk, s talán egész életünkben sem tudunk majd lakást építeni magunk­nak. Az üveggyárhoz — amelynek dolgozói vagyunk — egy éve adtuk be lakás­kérelmünket. Eddig még nem biztattak semmivel. Kérjük önöket, segítsenek, mert máshová fordulni már nem tudunk. így írt levelében Kazsimér János. * Az Alacskai út után Sa- j őszen tpéteren a Kilián György utca az első. A pá­ros oldalon, az első kapu mögött újjáépített régi pa­rasztház. Még vakolatlan. Hangos ugatással mérges kis­kutya fogadja a látogatót. Csengő nincs, a háziaknak ez a dühös csaholás jelzi, hogy valaki át akarja lépni a küszöböt. — Egy kicsit megkéstünk, nem? — Miért? — kérdezi cso­dálkozva Kazsimér Jánosné. — Mert Kovács József elvtárs, az üveggyár igazga­tója úgy mondta, hogy már megkapták a kiutalást az egyszobás szolgálati lakásra. — Nem. a kiutalást még nem kaptuk meg. De igen... igen ..., azt nekem is mond­ta, hogy a munkásszálláson megkapjuk a volt gondnoki lakást... De a kiutalást... — Ha még nem kapták meg, biztosan meg fogják kapni hamarosan. — Igen :.., lehet... Nem lehet tudni, az öröm, a meglepetés teszi-e ilyen bizonytalanná, még mindig hitetlenné. Az is biztosan. Meg nehéz életük. A férj azelőtt bányában dolgozott. De megbetegedett, és meg kellett műteni mindkét tér­dét.' A frontra többé már nem mehetett vissza. Így került négy éve az üveg­gyárhoz. A feleség is ott ka­pott munkát. Most gyermek- gondozási segélyen van. Az egyéves kis Jánoskával. A család összjövedelme két- ezer-kilencszáz forint. De csak úgy, hogy a tizenhét éves Erzsiké hatórás a böl­csödében. ötszáz forintot ke­res. — Ha februárban beköl­töznek, be tudják bútorozni a lakást? — Van hová letenni fe­jünket. Egyébként nézzen szét. A szobában három fekhely, egy kisebb és egy nagyobb asztal, meg egy háromajtós szekrény. A nagyobbik asz­talon még olt a karácsony­fa. Még' nem is pereg. Mert a szobában nagyon hideg van. — Még a konyhát is alig tudjuk kifűteni, az is olyan hideg. Hiába, friss ház még ez. meg égre nyíló is a la­kás. — De hamarosan más lesz minden. — Igen, más. Nagyon vá­rom is a költözködést, hiszen anyagilag sokkal könnyebb lesz. Ötszáz forint helyett ti­zenhét forint lakbér... Is­. tenem. Ennivalón kivül más ris jut majd a gyerekeknek. De jó is lesz. Fátyolos lesz a szeme, ma­ga elé, mégis valahová na­gyon messzire néz. Talán vé­giggondolja magában eddigi életüket, s hogy mindaz ha­marosan már csak emlék lesz. Mert mégis segítettek rajtuk. A gyár segített. Bíró Péter Három és fél millió csomag korai retek Röszke községben, a Kos­suth Tsz tagjai már' a ta­vaszra készülődnek. A szö­vetkezeti gazdák intenzíven foglalkoznak korai piros re­tek termesztésével és az év­tizedek során sajátos, ötletes módszert, dolgoztak ki a magvetés megkönnyítésére, a vetési idő megrövidítésére. Négyzetméter nagyságú, vé­kony papírívekre most, a té­li hetekben, a meleg szobák­ban szemenként ragasztják a primőr magját. Amikor megtelnek az ivek és az idő­járás is kedvező lesz. letere- getik majd a papírlapokat egymás melle a fóliaházak­ban. Utána homokot szói rak rá. jól megöntözik, a papír elázik, és a leragasztott magok kikelnek. A röszkeiek leleményes technikájának legfőbb előnye az. hogy a tenyészterület legjobb ki­használásával kerül földbe a mag és a fóliaházakban már nem kell ritkítani a nö­vényt. A szövetkezet gazdái ed­dig 3 500 000 csomó korai re­tek áladására kötöttek szer­ződést. és az egész termést közösen, a tsz útján értéke­sítik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom