Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-09 / 288. szám

Szerda, 1970. dec. 9. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Sok kicsi sokra megy ISövekvő (ernr^'ékenység a Szerencsi Csokoládcqyárban A Szerencsi Csokoládésonr a tavalyitól kisebb munkás- lét.szám mai, de majdnem in és félmillió forinttal nasyobb termelési értékkel zárja 1970-ct. Az értékgyarapodás teljes egészében termelékenységnövelés eredménye. Az idei telje­sítmény azért érdemei megkülönböztetett figyelmet, mert semmiféle új, nagyobb műszaki beruházásra nem volt szük­ség az eléréséhez. A tavalyi év hasonlóan jó eredményei­ben ugyanis az új desszertkészítő gépsor, a nagyobb telje­sítményű öntőgépek játszották a főszerepet. Most viszont kizárólag emberi tényezőknek köszönhető a siker. Gyári útbaigazítónk, Rédu József, a tervosztály vezetője jellemző szerénységgel szük­ségszülte erénynek minősíti, hogy az öreg üzemcsarnokok­ban egyetlen továbbfejleszté­si lehetőségként a munka- szervezés korszerűsítése kí­nálkozott. «on a doboz A változást legszemlélete­sebben a csomagolás új mód­szere érzékelteti. Az édes­ipart szó szerint az ízlés* irá­nyítja. Minden csokoládé­gyár igyekszik ínycsiklando- zóan változatos édességekkel felkelteni az érdeklődést gyártmányai iránt. A „Sze­rencsi” feliratú dobozok fő vonzóereje, hogy többféle, s más-más ízű bonbon, desz- szert kínálja magát bennük. Ez a dobozon belüli sokfé­leség azonban gyári vetület- ban munkaszervezési problé­ma. Bonyolultabbá teszi fiz áru csomagolását. Korábban az volt a gyakorlat, ha egy dobozba 10—12 féle édesség, vagy például csokoládéból készült, különböző formájú karácsonyfa-akaszték került, akkor ugyanannyi tároló­edénynek kellett helyet ké­szíteni minden munkásnő előtt. A sok edény nagy he­lyet foglalt el, a válogatás miatt nehézkesen haladt a munka. * Az új módszer: a szalag­rendszer bevezetése a csoma­golásnál. Most ki-ki csak azt az egy-két fajta édességet, csokoládéfigurát rakja be a szalagon eléje érkező doboz­ba, amelyik az ő reszortja. A sorban következő társa foly­tatja az adagolást. Gyorsab­ban, fennakadás nélkül ha­lad a munka. Ljítási kedv Volt előítélet itt is a sza­lagrendszerrel szemben. A műszaki vezetés, a munka- lélektani tényezők figyelem- bevételével csak fokozatosan valósította meg az áttérést az új módszerre. De már az első méréseknél kitűnt, hogy a szalagnál dolgozók munka- intenzitása nőtt. Míg tavaly a csomagolásnál 102,6 száza­lékos volt az átlagteljesít­mény, az idén ez 106,2 száza­lékra emelkedett. Arányosan növekedett a munkások ke­resete is. Ma már Szeren­csen a csomagolást 6 szala­gon, s a diósgyőri telephelyen is 2 szalagon végzik. A munkaszervezés korsze­rűsítése megpezsdítette az újítási mozgalmat a gyárban. A dolgozók maguk szerkesz- . tettek praktikus kisgépeket, munkájuk gyorsítására: pél­dául önműködő adagoló be­rendezést a zacskózáshoz, vagy a polietilén tasakok le­zárására szolgáló elmés szer­kezetet. A szalagmunka egyoldalú­ságát kétóránkénti szünetek beiktatásával „lazítják”, s műszakonként hosszabb ét­kezési idő szolgálja a testi­lelki energiák utánpótlását. Amennyire örvendetes hogy a gyárban igyekeznek követni az édesipar nemzet­közi színvonalát, annyira fi­gyelmeztető a műszaki ve­zetők előrejelzése: az üzem jelenleg már kapacitása ma­ximumát teljesíti. A to­vábblépés előfeltétele az el­készült rekonstrukciós terv mielőbbi megvalósítása. Saj­nos. már az idén esedékes építkezések határidejénél „csúszásra” kell számítani. A csokoládégyár nem kis fel­adatot vállal, amikor bizto­sítja, hogy az előreláthatóan 3—4 éves átmeneti állapot­ban, a fokozatos átáilás idő­szakában, tartani akarja a mostani teljesítményszint­jét. Egy „édes” gond e ' Sokat segítene a gazdaság- vezetés szaporodó gondjain, ha megvalósulhatna a folya­matos termelés a gyárban. Ezt egy túlhaladott szemlé­let pénzügyi következményei akadályozzák. A csokoládé­gyár nem kockáztathatja a raktárra termelést, mert a jelenleg érvényben levő gaz­dasági szabályozók büntető kamattal sújtják a „normán felüli” készleteket. Ez ügyben a gyár küldötteinek érveit az illetékes pártértekezlet is magáévá tette, és továbbítot­ta a javaslatot. Szükséges a pénzügyi szabályozók idősze­rű finomításánál felülvizsgál­ni azoknak az üzemeknek a forgóeszközlekötési kamat- lábrendszerét, amelyek sze- zamdőszakra termelnek. A „szezonidőszak” ponto- j sabb meghatározást igényel. A csokoládégyártásban ez. csupán annyit jelent, hogy viszonylag rövid két idő­szakra — karácsonyra és húsvétra — sűrűsödik a/, ér­tékesítés, elsősorban a túl óvatos belkereskedelmi gya­korlat miatt. Ezekre az. idő­szakokra azonban már hóna­pokkal korábban el kell kez­deni a termelést. Ha nincs elegendő raktári készlet a csokigyárban — megkesere­dik a gyermekek ünnepe. S ebben az esetben, úgy hi­szem, ez a legmeggyőzőbb közgazdasági érv, amiért in­dokolt ennek a sajátos „édes” gondnak valóban közérdekű orvoslása. Berecz József Tízmillió forintos teiviúlteljesííés Kincset érő hulladékok — Papír és üvegcserép exportra — 100 vagonnal több haszonvas Az előző évi 95 millióval szemben az idén már 108 millió forint volt a Borsod megyei MÉH Vállalat évi terve. November 30-ig sikerült is ezt a magas tervet tel­jesíteniük, s az év végéig előirányzaton felül 10 millió forint értékű hasznos hulladékot, másodlagos nyers­anyagot gyűjtenek össze és adnak ót a különböző ipar­ágaknak. A bálnákról, a roncstele­pekről, a papírkosarakból, az üzemi hulladéktároló he­lyekről, s a háztartások lim- lomjaiból mentik ki a „plusz tízzel” együtt ezt a 118 mil­lió forintnyi értéket a MÉH dolgozói. Valóságos ajándék Gombatermesztés - üvegben ms* m,w:' ez a nyersanyagokban sze gény ország ipara számára. Pedig nálunk sokáig nem is tartottuk kellő becsben eze­ket a fontos, másodlagos nyersanyagokat. Az Egyesült Államokban például külön szenátusi bizottság foglalko­zik a hasznos hulladékok szervezett gyűjtésével. fel- használásával és értékesíté­sével. De kezdjük mi is kellően értékelni a kincset érő hasznos hulladékokat. A MßH Tröszt vállalatainak ez évi forgalma már meghalad­ja a 2.5 milliárd forintot. 28 millió dollárnyi importmeg- takaritást köszönhetünk a mind szervezettebb hazai hulladékgyűjtésnek. A borsodi eredmények or­szágosan a legjobbak közé­tartoznak. Szénacélból pél­dául máris 1900 tonnával, színesfémekből 60. papírból pedig 400 tonnával gyűjtött többet a MÉH a tervezett­nél. A mezőgazdaságban „megmentett” nyersbőrök ér­téke is megközelíti me­gyénkben az 5 millió forin­tot. A halnákról az előző évinél 420 vagonnal több ér­tékes tűzálló törmeléket ..bányásztak” ki. Sok kisebb üzemet, főleg a mezőgazda­ságot segítették azzal, hogy 100 vagonnal több haszon­vasat hoztak forgalomba. A martinacélművek nél­külözhetetlen nyersanyagá­ból. az ócskavasból 2500 va­gonnal szállított eddig a Borsod megyei MÉH Válla­lat. És nemcsak importot ta­karítanak meg. hanem még exportra is jut néhány má­sodlagos nyersanyagból. A borsodi papírhulladékból mintegy 200 vagonnal expor­tálnak, s az értéktelennek vélt üvegcserép is kelendő áru: az olaszok 23 vagonnal vásároltak belőle. Gyarapodó községek A mezőkövesdi járás tervei Hátul az udvarban Kialakulóban vannak a községek negyedik ötéves terv időszakára szóló elkép­zelései a mezőkövesdi járás­ban. A fejlesztési célkitű­zések azt ígérik, hogy a já­rás számos községe gyara­podik új, korszerű létesítmé­nyekkel, itt is, ott is kultu ráltabbá válnak a lakosság életkörülményei. A terv alapjául szolgáló törekvések közül érdemes megemlíteni, hogy Mezőkövesden szolgálta- lóházat és — a ruháza­ti ktsz-nek — új üzem­házat szeretnének építe­ni. A célkitűzések között szere­pel a borsodivánkai fogor­vosi rendelő befejezése is, Mezőkeresztesre pedig egész­ségügyi kombinátot tervez­nek. Ugyancsak Mezőkeresz tes gyarapodását szolgálná a kultúrház bővítése, klubszo­bákkal való kiegészítése is. A bogácsiak elképzelé­seiben egy harminc gyermek elhelyezését biztosító óvoda építése a legérdekesebb, Bükkábrányban új tanócshá- za építéséről beszélnek. A járás terveiben a leg­jelentősebbek közé tartozik a községek egészséges ivó­vízzel való ellátása. A dél­borsodi regionális vízmű és az elképzelésekben szereplő bogácsi, szomolyai törpe vízművek gyökeres változást ígérnek a községek életében. A járás vezetői szeret­nék elérni, hogy a ne­gyedik ötéves terv végé­re a mezőkövesdi járás lakóinak 90 százaléka kapjon vezetékes ivóvi­zei. A következő években foly­tatódik a mezőkövesdi szennyvízcsatorna-hálózat építése is, a lakásgondokon pedig a tervezett 126 állami lakás hivatott enyhíteni. Népfront-bizottsági ülés — üzemben A népfrontmozgalom ki- szélesítése és tartalmának további elmélyítése céljából u Hazafias Népfront sáros­pataki városi bizottsága terv­be vette, hogy időnként va­lamelyik üzemben tartja meg egy-egy ülését. Elsőnek a Csepel Kerékpár- és Var­rógépgyár helyi üzemére esett a választás, amely ép­pen Sárospatak városi rang­jának visszanyerésével egv- időben született. A népes értekezleten a bizottság tagjain kívül szép számban vettek részt az üzem és más sárospataki vállalatok dolgozói, de ott volt Varga Ferenc elvtárs, -a városi pártbizottság munka­társa és Tóth József elvtárs a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke is. Nagy érdeklődéssel kísérte a hallgatóság Hegyi Imre elvtársnak, a Hazafias Nép­front megyei bizottsága tit­kárának előadásai, amelyben azt feitegette, milyen fontos s: rege van az üzemi mun­kásságnak a népfrontmozga­lomban. A népfront meg- i alakulásának lehetőségét a munkásosztály és pártja te­remtette meg, a népfront te­hát a munkások részvétele nélkül nem tudná teljesíteni hivatását, nevezetesen azt, hogy a nemzeti egység kife­jezője, hordozója legyen. Év­ről évre erősödik az üzemi munkások jelenléte a nép­frontmozgalomban; ezt leg- 1 szebben az bizonyítja, hogy j a társadalmi munkások de­rékhadát városainkban és községeinkben ők alkotják, J s az ő részvételük nélkül szinte el sem képzelhető a lakótelepi feladatok megöl- ( dása. A továbbiakban ismertet­te az üzemi munkások nép- j líonttevékenységének mód- i jóit, majd Engi Andor igaz- j galó tájékoztatót adott a ] Csepel sárospataki üzemé­nek kétéves munkájáról, to­vábbi bővítésének terveiről. Ezután a népfrontbizottság tagjai a helyszínen megis­merkedtek a gyár lermelő- munkájával. Az ájándékozás mindig iz­galmas. Járjuk a boltokat, és nehezen tudjuk eldönteni mi lenne a legszebb, a leg­kedvesebb. Minden boltba bemegyünk, érdeklődünk nézelődünk. Megállünk a „hátul, az udvarban”-boltoh kirakaidobozai előtt is. Csá­bító kötöttárukat, divatos táskákat, kendőket, sálakat fedezünk fel a dobozkák­ban. „Hátul az udvarban” aztán kiderül, hogy túl drá­ga a holmi, hiszen import a pulóver is, a kendő is. A héten egy újabb kira­katdoboz tűnt fcf Miskol con, a Széchenyi utca 31. számú ház kapuja alatt. Szó katlan formájú gombok, bi­zsuk, ízléses ruhadiszek, se­hol nem látott nyakpántok, elegáns női kosztüm hívja fel a figyelmet. A boltocska az udvarról nyílik — hátul A tulajdonos dr. Balassa- né Berregi Erzsébet gyors öltésekkel igazít valamit epj, ruhán. Kissé csodálkozva néz a belépőre, aztán elmo­solyodik: — Maga az első vásárló ebben a boltban, tíz perce vagyok kereskedő. — Azelőtt? — Azelőtt kisiparos vol lam. Most kisiparos és ke­reskedő. Amit itt vásárolni Két év alatt 2506 lakás az állami gazdasági dolgozóknak gazdaságok dolgozol tíz éven lehet, az mind az én mun­kám. .4 vállfákon sokszínű, la­minált női ruhák, pehely­könnyű kötött kosztümök Simák és lurex-fonállal át­szőtt alkalmiak. Az alsó pol­cokon férfipulóverek. A né­hány dekás bébiholmik négy-öt polcot is elfoglalnak. Legnagyobb választék a szép színű stólákból van. A pult üvege alatt sokféle, klipszelc. gyöngyök, láncok, csatok. A legújabb divatnak megfelelő nyakpántok, mir- tuszdíszek. koszorúk, fáty­lak, 140-féle műanyag, fém-, fa- és kerámiagombok. — Ezek a kedvenceim. A gombok és a klipszek. Ezek­kel értem el legszebb sike­reimet a helyiipari kiállítá­sokon. .4 mirtuszok között egy fotókópia. A könnyűipar ki­váló dolgozója lett dr. Ba- lassáné Berregi Erzsébet 1969. október 23-án. — Mennyibe kerül ez a pulóver? — Pillanat. Még sajnos, nem tudom fejből az ára­kat. Üjabb bolttal gazdagodott tehát a város. Olyan holmik­kal igyekszik ellátni a mis­kolciakat, amilyenekhez eci dig nehezen jutottunk. 1. KJ* A mezőgazdaság állami nagyüzemeiben — az ipari üzemekhez hasonlóan — egy­re több helyen vállalati erő­ből segítik a lakásépítőket. Erre annál is inkább szük­ség van, mert mint a MEDOSZ legutóbbi vizsgála­ta megállapította — az álla­mi gazdaságok dolgozói C6ak a legritkább esetben része­sülnek tanácsi lakáskiutalás­ban. Lakásgondjaikat ezért, az esetek döntő többségében magúiénak kell megoldaniuk Nehezíti a helyzetet, hogy a gazdaságok központjaiban levő lakóépületek jelentős része annyira elavult, hogy rövid időn belül esedékes lesz lebontásuk. A szakszervezeti kezdemé­nyezésre 1967-ben határozat született, hogy* az állami át évente ezer-ezer lakást építhetnek kedvezményes ak­cióban. A MEDOSZ felméré­se szerint a gazdaságok ta­valy és idén is túlteljesítet­ték az előirányzatot. 1969- ben 112 millió forintos tá­mogatással összesen 1054 la­kást kaptak az állami me­zőgazdasági nagyüzemek dol­gozói, idén még ennél is többet, 1433-at. A gazdasá­gok törődnek a régebbi la­kások felújításával és Kor­szerűsítésével is. 1970-ben ilyen célokra 110 millió fo­rintot költöttek. A MEDOSZ vizsgálat» megállapította: az eredmé­nyek ellenére az állami gaz­daságok dolgozóinak lakás- helyzetét gyorsabb ütemben kell javítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom