Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

Vasárnap, 1970. dec. 6. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Óriás konverterek Huszonöt emeletnyi ma­gasságba emelkedik a Kara­ganda! Vasmű (Kazahsztán) gigantikus konverterének énülettömbje. A 250 tonna f ' ti befogadására kApes el­ső konverter után itt álh­niixére (keverőberendezése) van a folyékony vas tárolá­sára. Novokramatorszkban, a Leninről elnevezett gépgyái - ban készítették. Hatalmas darukat állítottak fel, ame­lyek teherbírása 400 tonna. távozó gázok tisztításánál, s biztosítja, hogy fűtőanyag­ként felhasználják őket. A konverter-berendezések minden alapvető folyamata automatizált és gépesített. Ez tette lehetővé, hogy az ol­Nycrsvasat öntenek a 250 tonnás konverterbe a Karaganda! Vasműben. (Fotó: I. Budnyevics és J. Kujdin) lottók üzembe a második ilyen gépcsoportot is. — Ilyen méretű és ehhez hasonlóan bonyolult beren­dezés nincs még egy a Szov­jetunióban. Konvertereinek kapacitása kétszeresen felül­múlja azokét az aggregát- tipusokét, amelyek jelenleg a szovjet vaskohászat más vállalatainál üzemelnek — mondotta a Szovjetunió Vas- kohászati Minisztériuma nfel- lett; működő technikai igaz­gatóság technológiai osztályá­nak helyettes vezetője, Vla­gyimir Petrov. Ennek a komplexumnak létrehozásában tudományos kutató- és tervezőintézetek egész sora vett részt. Több mint 50-féle berendezést dol­goztak ki a szovjet tudósok és szakemberek, s ezek je­lentős része egyedülálló. A komplexumnak 2500 köbméter befogadóképességű Ezek adagolják a nyersvasat a konverterbe, s segítségük­kel öntik az acélt az üstök­ből a kokillákba. A daruk a novoszibirszki Szibtjazsmas gyárban készültek. A kon­verter kiszolgálására készült a 60 méter magasba emelő, 80 tonnás teherbírású daru is, amelyet a Leningrad! Emelő- és Szállítóberendezé­sek Gyárában gyártottak. Az oxigén adagolásához a Zsdanovi Nehézgépgyár (Uk­rajna) készített nagy telje­sítményű, eredeti megoldású berendezést. A komplexum óránként 35 ezer köbméter oxigén előállítására alkalmas berendezésekkel is rendelke­zik. A Szovjetunióban elő­ször itt állítottak üzembe olyan füstgázelvezető csa­tornát, amely lehetővé teszi a munkát a széndioxid és a szénmonoxid elégetése nél­kül. Az ilyen berendezés nagy megtakarítást jelent a vasztás időtartamát 45 perc­re csökkentsék; így az acél minősége nem marad el a martinacélétól. A szovjet vaskohászati vállalatoknál jelenleg tíz konverteres komplexum mű­ködik. Az utóbbi évtized alatt csaknem megháromszo­rozódott: a Szovjetunióban a gazdaságos konverteres mód­szerrel előállított acélmeny- j nyiség. Most a Novolipeclci Vasműben kezdődött el egy 250 tonnás konverteres komplexum felépítése, amely együtt fog dolgozni egy fo­lyamatos acélöntő-berende­zéssel. Hasonló üzemet ter­veznek a novokuznyecki Nyu­gat-szibériai Vasmű számá­ra is. A szovjet emberek azon dolgoznak, hogy még na­gyobb kapacitású konvertere­ket alkossanak. Segítségük- gel már Lengyelországban, Bulgáriában és Finnország­ban is építettek konverteres komplexumokat; jelenleg In­diában, az EAK-ban, Irán­ban, Algériában, Törökor­szágban és Jugoszláviában épülnek ilyen berendezések* Nem vette fel a fizetését, mert „nem dolgozott érte” INNEN — ONNAN A „Fekete borostyán” Riga likőrgyárában új ital- fajtával bővítették a válasz­tékot. Az új ital neve: „Fe­kete borostyán”: egy Rigá­ban régóta ismert ital re­ceptje alapján készítették el. újabb ízekkel és gyógyhatás- sal gazdagítva. A ..Fekete borostván” 45 fokos és 2-t-félo Összetevőből áll. Eeyebek között van ben­ne tárnics és valéHánaayö- kér i'i'íim menta, hársfavi­rág t-öl<?vfaké”ee. szerecsen­dió. fries málna, szárított feketeáfonva stb. A kelle­mes kesernyés aromé iú. em'hén keramclles * zó rv- kefe borost,”-f 28 ország­ba exportálták. Anvotej és rákkutatás Annáidét évűit rákkutatá­st célokra a lexasi Houston Fevetem Kutatóintézete. Azt | akariák meavizseáini. vajon a mellrák nem ecv raeálvos vírosos merbetegedés-e. j amely esetleg már a szonta- tás során az anvateiiel ter­jed A klűotásolr tó,-árvát ké- ‘ nézi az. is K.-m-i.sajk-e a haj- I lam a mellrákra. Üsző atomerőmű 1 Üsző atomerőművet tervez két japán óriás vállalat. A 2000 megawatt teljesítmé­nyű erőművet a parttól 5—6 ' kilométeres távolságban lot) méter mély vízben fogják le­horgonyozni, valószínűleg a Saga’mi-öbölben, Tokiótól délnyugatra. A forróviz-reak- torral működő erőmű óriási acéltartályból áll, amelynek hossza 100 méter, szélessége 157 méter, magassága 87 mé­ter lesz. két generátorának mindegyike 1000 megawatt áramot fog adni. Az úszó erőmű létesítése 400 millió dollárba kerül. A türelmetlen beteg Alessandro Ferra/i római férfi megsérült a munkahe­lyén és a közeli kórházba 1870. november 23-án szü­lelett Ráth-Végh István iró. egy különleges és érdekes műfaj kiváló mestere. Annidra szerette édesany­ját, Végit Gizellái, hogy ne­vét is felvette — igy lett Ráth-Végh a humanista, az igazságot alkalmazni akaró bíró, aki szembekerülve a hatalmasokkal, hamar nyug­'nicnt sebeit bekölözietni. Mi­vel azonban nem volt türel­me az ügyeletes orvosra vár­ni, revolvert fogott két ápo­lóra. s igy kényszerűét le őket. hogy soron kívül kö­tözzék be. Az ápolók engedelmesked­tek ugyan, de mindjárt ér­tesítették az esetről a rend­őrséget is. .4 türelmetlen be­teget már rendőrautó várta a kórház kapujában... A bajuszkiróly John Royt. a leghosszabb bajusz tulajdonosát válasz­totta elnökéül az Angol Ba­jusz Club. A harmincegy esztendeje különleges gon­dossággal növesztett dísz hossza 42 és fél inch, vagy­is mintegy 100 centiméter. díjba kényszerült. Kultúr­történeti irodalom nyeresége lett ez a nyugdíjazás, hiszen egyénisége, munkássága csak ezután, életének utolsó év­tizedeiben bontakozott ki. Az érdekességek, furcsaságok, unikumok szenvedélyes ku­tatója, gyűjtője lett. Vonzó, népszerű formában írta meg a pénz, a szerelem, a bűn­ügyek krónikáját, az embe­ri butaság történetét, a ma­gyar múlt történelmi és iro­dalmi kuriózumait. Utolsó műve, a Könyv komédiája alig néhány nappal hal óta előtt jelent meg. A különlegességeket, az érdekességeket kereső mes­ter 87 esztendős volt, ami­kor egyik nyilatkozatában éleiének és munkásságának érdekességeiről szólt. Az el­ső érdekesség — mondotta: „Tanult mesterségem krimi­nálist a, büntetőjogász... Bi­zony, kanyargós volt a mű­vészi út, amelyet végig kel­lett járnom, mire rátaláltam a magam területére.” Egy másik érdekességként emlí­tette,, hogy régen várja azt az esztétát, aki meghatároz­za majd, milyen műfajba tartoznak írásai. Eltérítés A legközelebbi italboltnál, megállül Műfaja? Ráth-Végh! Art Buchwald: Dialógus a válásról Arany János sokat bete­geskedett életének utolsó éveiben. Kínozta tüdőhurut­ja, amelyet még fiatal ván­dorszínész korában szerzett. Nagyszalontán fülzúgást ka­pott, melyhez fejfájás tár­sult, amitől egész életén át nem szabadult meg. Évek múlva a baj annyira elha­talmasodott, hogy szinte el­vesztene hallóképességét. Be­tegsége miatt kemény küz­delmet kellett folytatnia' a mindennapi kenyérért. Anya­gi helyzetében csak azután állt be némi változás, ami­kor barátai hívására Pesten telepedett le. Már harmadik éve volt a Koszorú című szépirodalmi lap szerkesztő­je, amikor 1870-ben az Aka­démia főtitkára lett- Puri­tánságában odáig ment. hogy betegsége idejében nem vet­te fel titkári fizetését, mert „nem dolgozott érte”. Egész­ségének hanyatlása miatt is­mételten lemondott főtitkári állásáról,- de lemondását az igazgatótanács nem fogad­ta el. hanem két ízben is egész évi szabadságot adóit neki és csak 1879-ben fogad­ták el felmondását, amikor harmadszor kérte felmenté­sét. Főtitkári fizetését az alapszabályok értelmében élethossziglan biztosították neki. de végleges visszalé­pése után — éppúgy, mint boWsége és szabadsága ide­jén — nem vette l'cl fizeté­séi Betegségére — az orvosok tanácsára — többször kere­sett Karlsbadban gyógyulást, öreg napjainak gondűző szó­rakozása a gitár volt, ezen a hangszeren még ifjúkorá­ban megtanult játszani. Éle­tének utolsó éveiben mind gyakrabban menekült a Mar­gitszigetre, ahol a természet csendjében sok szép alkotá­sa született. Időközben azon­ban mindjobban elhatalma­sodott rajta a bronchitis, 1882. október közepén a Margitszigetről Pestre jövet megfázott, kis náthát szer- i zeit, ami halálos betegséggé erősödött benne, végül is a fuldokló köhögés 1882. októ- ben 22-én végzett legyengült szervezetével. Amikor halá­lát követő napon elhatároz­ták. hogy ércszobrára orszá­gos gyűjtést indít, az Akadé­mia, ezer forinttal kezdte meg az aláírást. Másnap fel­bontották Arany János vég­rendeletét, s meglepődve lát­ták, hogy ezer forintot ha­gyott az Akadémiára. A Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában ravatalozták fel, koporsóját babér- és virágerdők borí­tották. Gyulai Pál könnyek közt. vett búcsút az egész nemzet nevében az Akadé­mia legpuritánabb, főtitkárá­tól. Temetésén negyvenezer gyászoló vett részt, délután négy órakor indult a me­net: az Akadémiáról és hold­világos este lett., mikorra a nagy tömeg megérkezett a Kerepesi úti temetőbe. Egyszer Piter Usztinov színésszel és rendezővel ar­ról beszélgettünk, miben kü­lönbözik egy és ugyanazon dialógus a válásról az angol, a francia és az amerikai színpadon. Képzeljük el, hogyan ját­szatták el ezt a dialógust az angol színpadon: George: — Jessy! Jessy: — Ho-v... George: — Már régen ké­szülök rá, hogy beszéljek ve­led egy dologról. (A való­ságban két és fél felvonáson keresztül készülődik feltenni c kérdést.) Jessy szigorúan: — Be­szélj, Georg. George: — Én ... Azaz, hogy... Jessy: — Gyanítom, hogy miről akarsz beszélni. George: — Nekem ez na­gyon kínos ... Jessy: — Különben is már nagyon késő van. George: — Szerintem töké­letesen igazad van. Whisky? Jessy: — Kérek. George: — Ez bizonyos mértékben az én hibám ... Jessy: — Ne hibáztasd magad, George. George: — Jéggel kéred? Jessy: — Nagyon kicsivel. George: — De hisz te so­ha nem szeretted a whiskyt jéggel. Jessy: — Nem szereltem ... George: — Hála istennek! Jessy: — Miért? George: — Azért, mert nincs itthon egy csepp sem. (Nehézkesen leereszkedik a karosszékbe.) * A franciák ezt a jelenetet így alakítanák: Georg: — Kedvesem! Jessy: — Igen, drágám. Georg: — Meg kell, hogy vall jam neked: van egy új barátnőm. Jessy: — Ezzel nekem semmi, újat sem mondtál. Es mi lesz Máriával? Georg: — Azt még én sem tudom. Jessy: — Szegényke. Be kell ajánlanom a Modcll- házba. Georg (szemrehányóan): — Ajánld, ha akarod. Eddig úgysem ttoltál hozzá túl ked­ves. Jessy (még szemrehányób­ban): — Ügy teszel, mintha egyszer is meghívtad volna hozzánk vendégségbe. Georg: — Igazad van, el­mulasztottam. Jessy: — Es ez a: új nőd sokkal szebb nálam? Georg: — Sokkal, drágáin. Jessy: — Nagyszerű. Kü­lönben még féltékeny lennék. Georg: — Te hová ké­szülsz, hogy így kidltöztél? Jessy: — Ezen a héten mindig randink van, Georg: — Hát Pierre Pá­rizsban van? Jessy: — Nem tudom. Lenn viszont igen. Georg: — Ki ez a León? Jessy: — No. de Georg, kérlek!... Ha így folytatod, lassan már egy lépést sem tehetek!... * ..Az amerikaiaknak sokkal jobban tetszik a komor rea­lizmus — magyarázta Uszti­nov. — Ezért az kell, hogy az egyik sarkon iiröltsön a szaxofon, az utca másik oldalán meg sírjon egy gye­rek.” Georg: — Jessy, nekem feltétlenül tárgyalnom kell veled. Jessy: — Kész vagyok el­válni. Georg: — De még azt sem tudod, hogy tulajdonképpen mit is akartam mondani. Jessy: — Az isten szerel­mére, ne ordíts! Felnőtt em­berek vagyunk, nem taknyos kölykök! Georg: — Hát ordítok én? Jessy: — A mama előre figyelmeztetett, hogy igy jog befejeződni. . . Georg: — Micsoda? Jessy: — Nem fogok ve­szekedni veled. Így történt es kész A részletek nem ér­dekelnek. Georg: — Fogd be. a szád. Jessy: — AV ordíts! Georg: — Csak azt akar­tam mondani... Jessy: — Az ügyvédeink mindent elintéznek! Georg: — Mit intéznek el? Jessy: — Jó barátok ma­radunk A gyerekeknek er­ről semmit sem kell tud­ni ok. Georg: — Hová mégy most? Jessy: — Reno. Mexikó- City, Tulzszön. Képeslapot majd küldöl;. Remélem bol­dog leszel. Georg (nehézkesen leül a székre): — Erről egészen megfeledkeztem. Egyébként lehetséges, hogy úgy lesz. Fordította: Sigér Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom