Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

r Vasérrwip, 1970. eksc, é. iyp MirH/"*>rM* ~T||É1<T* cr A természet „könyvtára” A szirénák ellen Kötelező tantárgyként ve­zetik be a közeljövőben az általános iskolák VI-'-VIl. osztályosai számára a közle­kedési ismereteket. Az okta­táshoz szükséges tankönyv megírására pályázatot hirde­tett a Művelődésügyi Minisz­térium és a Közúti Baleset- elhárítási Tanács. A pálya­munkákat az elmúlt hetek­ben értékelték. A második díjat Bárczy Jánosné, a mis­kolci 3. sz. Általános Iskola tanára kapta. Bárezyék lakása a Széche­nyi u. 33. számú házban van. a belváros kellős közepén. Az utca zaját, a villamosok, autók zsivaját már alig hall ják. akik itt laknak. Egyet­len zajt talál elviselhetetlen­nek zajos lakásában Bárczy Jánosné. — A mentőautók sziréná­zását. Amint felbúg a sziré­na az ablakunk alatt, rögtön egy iszonyú ken jelenik meg előttem: gyermektragédia. Érdekes, hogy sohasem szer vi betegségre gondolok, ha nem balesetre. méghozzá gyermekbalesetre. Az újsá­gok baleset rovatai pedig en­gem igazolnak: nagyon sok a közlekedési gyermekbal esel. Bárczy Jánosné hosszú ideig nem közlekedhetett, az utcán. Súlyos lábműtétje két évre a kórházi szobához és a lakáshoz kötötte Hiányzott neki a mozgás hiányoztak kisdiákjai, és még félelmete­sebbekké váltak a szirénák. — Helyeseltem. amikor megtudtam, hogy közlekedé­si ismereteket tanítunk majd az iskolákban. Harminc éve vagyok pedagógus, ismerem az általános iskolás korú gye­rekeket. Szükségük van a KRESZ-ismeretekre. A váro­si gyereket több veszély fe­nyegeti. ugyanakkor, akik városban nőnek fel. azok el­sajátítanak egyel s mást a helyes közlekedésből. De a falusi gyerekek is járnak vá­rosban. nekik is meg kell ta­nulniuk a közlekedési rend­őr, a lámpa jelzéseit... A pályázati felhívás a le­hető legjobbkor jött Bárczy- né számára. — Sok időm volt, és hoz­záfogtam a la nköny v íráshoz. A KRESZ-t ismerem, hallot­tam is néhány előadást az is­kolában. amikor egy-egy kö z­lekedési rendőr meglátogatta osztályomat. Történetekbe ágyazva írtam meg a szabá­lyokat. Elmeséltem például, hogyan kell közlekedni az utcákon a vasgyűjtő úttörő- őrsöknek. akik kis szekéren szállít iák a MÉH-telepre < vasat. Külön írtam a kerék­páros gyerekeknek, s segéd­motorosoknak. hiszen egyre több 13—11 éves jut man. 1- s:ig ezekhez. Hangsúlyoztam. hogy a gyalogosnak is ismer­nie kell a KRESZ-t. Külön, részben foglalkoztam ' a vil­lamos- autóbusz-, trolibusz-, a HÉV- és a vasúti közleke­déssel. Ügy igyekeztem, hogy a közlekedési rendszabály kél fontos alapeleme domborod­jék ki a könyvben: a figye­lem szükségessége és az. hogy mindenki erezzen felelőssé­get a többi emberért, A 120 gépelt oldalnyi anya­got a bíráló bizottság jónak ítélte, és második díjjal ju­talmazta. A ..Gyalogolni jó" jeligéjű banköny vier vezet több fejezete tehát hamaro­san az iskolákba kerül. Bárczy Jánosné a „kiváló pedagógus" kitüntető cím birtokosa. Ez a pályázati si kere sem egyedülálló. Ő azonban azt* tartaná legn1 gyobb eredményének. ha közlekedési ismeretekből minden diák jelesen vizsgáz­ná. hiszen akkor kevesebb­szer búgna lel a mentőautók velőt rázó szirénája. H. <;>• Idegenforgalom Zemplénben ben — a késő ősznek is meg­Urbanizáció. Törekszünk a városokba, a munkahely kö­zelébe. Tiszta szerencse, ha van a közelünkben bolt, or­vosi rendelő, patika, mozi, fodrász, patyolat. És egyszer csak észrevétle­nül megundorodunk ettől a hallatlan „összkomforttól". Irigyeljük a kertes házbán lakóidét, a falun élő embere­ket, sóhajtozunk, hogy leg­alább néhány hónapunk lenne, amikor elmehetnénk valahova, ahol nyugalom van, nagy-nagy tér és friss levegő. Millió é\es cédrus-Szabadságra megyünk hát. Elutazunk. Könnyű nekünk, akik Borsod városaiban élünk. Ebben a megyében van Aggtelek, ahol barlan­got nézhetünk, van sárospa­taki vár, van itt sok bükki turistaház. Még egy kis bor­sodi Alföldünk is van. De ezeken a híres kirándulóhe­lyeken kívül még igen sok helyre mehetnénk. Szamos olyan látnivaló akad a me­gyében, amely nem szerepel az idegenforgalmi prospek­tusokban. Nem szerepelhet, mert nincs a közelében szál­loda, étterem. Még helyi ké­peslapot sem lehet feladni, mert senki sem fényképezte le a kesznyéteni bodzafát, 'agy a millióéves cédrus­tál a sajókeresztúri pincé­ben. , De ki is tud ezekről? Nem tanítják az iskolában! A megyei tanács termé­szetvédelmi felügyelője egy keménytáblás , törzskönyvet őriz. Az első bejegyzés 1941- bŐl való, de a legtöbb ter­mészeti kincset a tiO-as évek­ben jegyezték fel. Csak néhány dolgot emlí­tenénk azok közül, afnelyck az Országos Természetvédel­mi Hivatal nyilvántartásá­ban szerepelnek.. V-féi mohos, hismohos Tudományos szempontból óriási jelentősége van a Ke- lemér határában levő Nagy- mohos és Kismohos tavak­nak. A Nagymohos a jégkor­szak végén keletkezeti. Ek­kortájt csak fenyő és nyír tenyészett itt: az erdők kon­zerválódott virágpora bizo­nyítja ezt. A jégkor után melegigényes tölgyerdők, hárserdők és szilerdők borí­tották ezt a vidéket. A bronzkorban gyertyánok és bükkösök vertek tanyát. A kilenc kataszfcrális holdat kitevő két tó a legteljeseb­ben őrzi a magyar erdők fejlődésének történetét, és az éghajlati változásokat. Ha­sonló tőzegmoha-láp csak a Szovjetunió északi részein található. Am a Kis- és Nagymohos tó nemcsak tu­dományos értéke miatt kincs. Látványa is kincset, ér: a fakózöld, a sárga és a vöröses mohaszőnyeg fölött fehér törzsű 1ápi nyírek, ringatóznak a havasi sás- félék között. Ősbükkök Érdekes Háromhuta hatá­rában az istvánkúti erdő­részlet. A fiatal magashegyi nyírjest ősbükkös veszi kö­rül. Ez jellegzetes botanikai tájrészletet alkot a magas­hegységi nyírjeseket jellem­ző aljnövényzettel. Olyan jellegzetes lepkék élnek eb­ben a jellegzetes növényvi­lágban. amelyek csak a leg­északibb tájakon lelhetők fel A bükki Nagymező-réten vörösáfonya, északi sárkány­fű, szibériai nőszirom, bérei rózsa, havasi ribizke terem. A sajóörösi tanácsháza ke­rítése mellett török mogyo­rófa él, holott ez a faíajta a Balkánon, valamint Elő- és Közép-Ázsiában őshonos. Szpmolyán, Cserépváralján. Cserépfalun, Bogácson kap­tárkövek vannak. Ilyen, és hasonló — kézi csákánnyal kialakított — köveket csak Magyarországon találtak a kutatók. Egyes tudósok sze­rint urnahelyeknek használ­ták a kövek fülkéit, mások szerint méhészkedésre. Tanácsi rendelet védi Bizonyára sokan lennének, akik szívesen bolyongnának a természetnek ebben az élő „könyvtárában". amelynek segítségével közelebb jutunk a régmúlt megismeréséhez. De kevesen tudnak- létezé­sükről. Borsod megye pedig az élen jár a természeti kin­csek felkutatásában. Nálunk született az első tanácsi ren­delet (az I/1967-es), amely oltalom alá vette az Orszá­gos Természetvédelmi Hiva­tal által még nem védeti, megyei természeti értékeket. Csikós József, megyei ter­mészetvédelmi felügyelő hosszú ideig járta a borsodi falvakat. Érdeklődött az ott élő emberektől: tudnak-e va­lamit a környezetükben le­vő ritkaságokról. A keresgé­lés eredményezte, hogy több mint 30 élő vagy élettelen természeti kincset véd a ta­nácsi rendelet. T i s za t arj ónban felfedeztek egy szép növésű, évszázados vadgesztenyéiül. (Ez alatt a fa alatt írta A falu jegyzője című regényét Eötvös Jó­zsef.) Kesznyétenben egy fává nőtt bodzát. Sajóke- reszlúron — egy lakás pin­céjében — az egymillió éves, megkövesedett cédrus­törzset találták. Borsod megye tehát „így is" gazdag. Kincsek vannak az erdők sűrűjében, a sötét pincékben, a házak kertjei­ben. Kimeritetlenek a bor­sodi kirándulóhelyek. Egye­lőre még tábla sem hirdeti újonnan felfedezett kincse­inket. Pedig akkor válnak igazi értékekké, ha tanrend­be iktatják őkel az iskolák­ban, ha mesélnek róluk az óvodákban, ha közkincsként beszélünk róluk. liévay Györgyi Hátizsákos turistákká) még ilyenkor, novemberben is ta­lálkozhatunk a Zempléni­hegység kedvelt kiránduló- helyein; a Nagy Milicen, a fűzéri várban, Kőkapun, István-kútnál, Hollóházán, vagy éppen Satoraljáújhely és Sárospatak hegyeiben. Mert — ’különösen napsütés­eim a maga szépsége, va­rázsa. De azért mar fogy a ven­dégek száma, hiszen lassan közeleg a tél. Az utóbbi időkben a téli sportok, ked­velői is mind többen, és töb­ben felkeresik a zempléni hegyeket, kafcmösem Sátor al jaujhely. Üjhuta és Telki - bánya környékét. Mindez azt bizonyítja, hogy évről évre emelkedik a nagy múltú vi­dék idegenforgalma, amit a szálláshelyek számának nö­vekedése is jelentősen elő­segít. A vidék idegenforgalmá­nak két központja természe­tesen Sárospatak és Sátor­aljaújhely. S amint a já­rási és a két városi tanács közös vb-iilésén megállapi lőtték, összesen már 321 agy áll a szállodákban, turista házakban és a fizetövendeg- szolgálati helyeken a kirán­dulók rendelkezésére. A szállási igénybe vevő vendé­gek száma évente minié;;. 22 ezer, akik általában 2 n , pót töltenek Zemplénben. A szállást nem igénylő ki rá n dűlők pedig több mint száz­ezren látogatnak el csupán Sárospatakra A jelenlegi szálláshely ke­vésnek bizonyult a növekvő igények kielégítésére. Éppen ezért a megyei Idegenfo: galmi Hivatal vezetője a ta­nácsúié: n bejelentette, hogy a negyedik ötéves tervidő­szakban Sárospatakon egy újabb turistaszállót. a bővülő termálfürdő területén pedig üdülőtelepet kívánnak léte­síteni mintegy 3.5 millió fo­rintos költséggel. Ugyan­akkor a városban hivatal: kirendeltség létrehozását tér vezlk, hogy ezzel elősegítse Hegyalja idegenforgalmi szükségleteinek kielégítéséi es az ide érkező vendégek megfelelő kiszolgál« -m Az eiővájár (Fotó: Laczó József) exkavátoroké, majd a felszínen az őrlő, az osztályozó és a csomagoló automa­táké a szó. Visszafelé Viktor Kvaroov még el­mond egyet s mást a sőbányaszasról. Először kiválasztják a 20 40 méter vas­tag sórétegeket — a vékonyabbakkal még nem érdemes vesződni. Most ép­pen új technológiával kísérleteznek: a rétegbe alul és felül két előkészítő vá­gatot alakítanak ki. amelyekkel 28 mé­ter vastag és 17 méter széles tömböt határolnak be. Egy a cél kötél re szerelt vágószerikezettel a tömböt, mint a szappant középen kettévágják, majd a felső részbe robbantólyukakat fúrnak. Egyetlen robantássorozat mintegy hét­ezer tonna sót választ le. Az „Artemszolj” — ahová ez a bá­nya is tartozik — látja el sóval a Szót jetunió európai részét, ezenkívül expor­tál Finnországba, Svédországba, Dániá­ba, Kubába és Magyarországra is. Hamarosan két kórház is nyílik a né­gyes számú bányában, egy a felszínen, egy pedig a hatalmas föld alatti sóter­mekben. A hármasban is építenek majd egy föld alatti egészségügyi komplexu­mot. Az orvosok kimutatták, hogy a sós levegő gyógyítja az allergikus aszt­mát. Már működnek Lengyelországban ilyen kórházak, és van egy a lengyel határ melletti Szalokvino szovjet város­ban is. Az Országos Sóipari Tudomá­nyos Kutató Intézetben készülő tervek szerint, az első kórházban 100 beteg kap helyet, és folytathat a felszínihez hasonló, normális életmódot. N. Akritov Sóbányában ................abesszíniái bá­li y ásót pénz helyett hasz­nálják, három-öt darab tég­láskerti sókockáért már egy rabszolgát ír vehet az em­ber.’' l .omonoszov A kas lassítja zuhanását, majd meg- áll. A dobogó padlóra szerelt síndara­bok a távolba futó vágány kezdetét je­lentik. Ügy csillognak a sínek a nap­pali fénnyel világitó lámpák alatt, hogy alig lehet őket megkülönböztetni a fe­hér háttértől. Pedig itt minden fehér, a sima falak és a mennyezet; is. A falon hirdetőtábla: Volodánszki bánya, mély­ség 243 méter — ezután a hőmérséklet­re és a levegő páratartalmára vonatko­zó adatok következnek. A szobahőmérséklettel he mar ki bekül az ember, annál kevésbé a párás, sós ízű levegővel. Pedig ez még csak a „vet- kőzőhelyiség”, a „fürdő” — a bánya egy két méter magas, tompa fényű, fe­hér csíkokkal tarkított fali vágat végén tűnik elő. A markolót, az autó reflektorait és a munkaruhás embereket is sós. fehér dér borítja. Éppen a fejtőgépei tolják biz­tonságosabb helyre, A gép már elkészí­tette a két méter hosszú alsó vágatot, zümmögnek a villanymotorok — már csak néhány robbantólyuk van hátra. Gondosan elő kell készíteni a robban­tást, mert ettől függ a kitermelt só mennyisége. A vágat falait hamarosan a detonátorokhoz vezető gyújtózsinórok hálója borítja. Éles fütty harsan, a nyakamon him- bálódzó zseblámpa fantasztikus ábrá­kat vet a földre — vagy talán inkább a söútra. Mert út van itt, a billenő rak­terű „ZIL”-ek csinálták, „Vigyázz, autó", „Óvatosan, gyalogosok” lángol­nak a ' őrös betűk minden keresztező­désben. Hirtelen élénk piros fény lobban a hátunk mögött. Viktor Gorbatyenko, a bánya vezetője és helyettese fáklyát gyújtottak. A falakon mesebeli árnyak kezdenek őrült táncba. Viktor meggyúj­tott egy detonátorban végződő, rövidebb gyújtózsinórt — ezzel mérik most az időt, ha leég, mindenkinek el kell hagynia a vágatot. Visszafelé csak egy fáklyával me­gyünk csendben, füstbe burkolózva. Húsz méter után a másikat is kioltjuk... A kontrolldetonátor nagyot pukkan. „Ideje fedezék után nézni.” Nagy csend lett az első robbanás után. Mintha egy rugalmas ököl csa­pott volna a vágat falába. Még egy és még egy... — a gránitkemény sóréte­get csak robbantással lehet megbontani. Most már a fejtőkombájnoké és az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom