Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

Vasárnap, 1970. de«. 6. VILÁGHIRADÓ HÉTFŐ: Üjabb amerikai légitámadás a VDK ellen. Pro­vokatív CDU—CSU frakcióülés Nyugat-Berlinben. KEDD: Heves harcok a kambodzsai főváros körül. Válá­si törvény elfogadása Olaszországban. SZERDA: A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Tes­tületének ülése Berlinben. CSÜTÖRTÖK: Per Burgosban lö baszk hazafi ellen. Nyu­gatnémet diplomata elrablása Spanyolországban. A Jordá­niái király kairói tárgyalásai. PÉNTEK: A NATO brüsszeli tanácsülésének záróközle­ménye. A Guinea-ellenes portugál agresszió bizonyító anya­gai az ENSZ előtt. SZOMBAT: Diplomáciai élénkség a közel-kelet ügyében. A brüsszeli NATO-konferencia alkalmából Bruce nagykö­vet a párizsi Vietnam-konferencián részt vevő amerikai de­legáció vezetője (középen) megbeszélést folytatott Rogers (bal oldalt) külüg-minisztcrrcl és Laird hadügyminiszter­rel. Ritkán adatik meg az új­ságolvasónak, hogy ennyire napra egyidőben tájékozód­hassák a legfontosabb világ- politikai folyamatok külön­böző értékeléséről. Péntek reggel jelentek meg az új­ságokban a Berlinben meg­tartott varsói csúcsértekez­let okmányai, délután pedig nyilvánosságra hozták a NATO-tanácsülés záróközle­ményét. Valóságos szembe­sítés volt ez: hogyan foglal állást, milyen magatartást tanúsít a két szembenálló világrendszer magvát alkotó két politikai-katonai szövet­ség. A berlini értekezlet hom­lokterében — ez már a tár­gyalt kérdések sorrendjéből, s a közzétett dokumentu­mok terjedelméből is Idtűnt — az európai helyzet elem­zése állott. A Varsói Szer­ződés országai azonban mély felelősséget éreznek a béke egyetemes ügye iránt, ezért további határozataik érin­tették a legjelentősebb vál­ságterületeket. Elítélték az indokínai térségben folyta­tott amerikai agressziót és szolidaritásukat fejezték ki a hősiesen harcoló vietnami, laoszi, kambodzsai néppel Síkraszálltak a közel-keleti konfliktus politikai rendezé­sének érdekében, amelynek alapfeltétele az izraeli csapa­tok kivonása — a Biztonsá­gi Tanács határozatának megfelelően — minden meg­szállt arab területről. A Guineát ért támadás kapcsán hangsúlyozták, hogy Afrika népei a felszabadulásért, s a függetlenség biztosításáért vívott harcukban továbbra is számíthatnak a szocialis­ta országok segítségére. Gui­nea kézzelfoghatóan idősze­rű példája valóban kitágul:-! a berlini tanácskozás elítél- | te a hagyományos gyarma- j tosítás és a neokolonializ- mus minden megnyilvánulá- I sót. * A NATO nagyszámú mi­niszteri összejövetele ezekke’ a kérdésekkel nem íoglalko- j zott külön okmányokban, s j általában szűkszavúan nyi­latkozott róluk. Jó oka volt rá, hiszen az atlanti part­nerek egysége ezekben a kérdésekben korántsem töké­letes. Washington legutóbbi eszkalációs lépését, a VDK elleni bombázások felújítá­sát Nyugaton is élénk bírá­lat érte. A portugál kolonia- lizmus esetében pedig való­ságos „politikai tudathasa­dás” lett úrrá a NATO-n. Lisszabon tagja az atlanti szerződésnek, atlanti fegyve­rekkel nyomja cl gyarma­tait — szövetségesei mégis óvakodnak a túlságosan nyílt támogatástól, féltik sa­ját afrikai érdekeiket. * A széles horizonton való képletes körutazás után, tér­jünk vissza Európába. -Tó húsz hónappal az emlékeze­tes budapesti felhívás után, Berlinben megállapíthatták, hogy földrészünkön mind nagyobb mértékben tör utat az enyhülés, egészségesebbé vált a helyzet. Tényezőit mindnyájan ismerjük: a Szovjetunió és az NSZK szerződése, a lengyel—nyu­gatnémet egyezmény para- fálása, az európai biztonság érdekében megindított esz­mecserék sorozata. Őszintén szólva jólesik hallani, hogy a krízisek sokasága között éppen Európában, e különö­sen fontos térségben javul­tak az állapotok. Ebben a szocialista országok helyes politikájának, az erőviszo­nyok átalakulásának, mind- annyiunk erőfeszítéseinek eredményét láthatjuk — _ ez megalapozott derűlátással tölthet el valamennyiünket^ * A tennivalók nagyobbik része azonban még előttünk áll. Elegendő szinte a cím­szavakat sorolni: hátra van az NSZK szerződésének ra­tifikálása: a Német Demok­ratikus Köztársaság külkap- csolatainak általános nemzet­közi jogi rendezése, beleért­ve a két német állam egyen­jogú kapcsolatait, s felvéte­lüket az ENSZ-be; annak el­ismerése Bonn részéről hogy a müncheni egyezmény eleve érvénytelen, s végül szinte összegezésképpen egy A Diósgyőri Gépgyár ká- belgépgyártó gyáregységében, az egység szocialista bri­gádjai, emléktáblát avattak a X. pártkongresszus tiszte­letére. Az avatáson — mely egybeesett városunk felsza­badulásának 26. évfordulójá­val — részt vettek a válla­lat párt-, gazdasági, és szak szervezeti vezetői is. Az em­léktábla feletti réz dombor­művet Kálmán István, a tartós európai biztonsági rendszer megteremtése. A berlini értekezlet — tel­jes, konstruktív egységben — ismét ráirányította a fi­gyelmet ezekre a célkitűzé­sekre. Támogatásáról bizto­sította az NDK békeszerető politikáját és a csehszlovák álláspontot. A tervezett európai biztonsági konferen­ciával kapcsolatban pedig rámutatott, hogy annak fel­tételei adottak, nincs és nem lehet ésszerű indítéka továb­bi halogatásának. Valóban; lényegében megegyeztek a részvevők körében, a napi­rendben, valószínűnek tűn­het a helsinki színhely is — miért ne kerülne megtartás­ra az értekezlet? A szocia­lista országok véleménye, hogy az előkészítési szakasz szétíesz'itette már a kétolda­lú találkozók burkát. Szük­ség lenne a sokoldalú talál­kozókra, magyarán: a meg­felelő szinten történő, közös erőfeszítésekre. Helyeslik te­hát azt a finn kezdeménye­zést, hogy Helsinkiben az összes érdekelt. országok nagykövetei kezdjenek elő­készítő, alapozó megbeszélé­seket. * A NATO elvben nem ve­tette el, tulajdonképpen nem vethette el a biztonsági kon­ferenciára vonatkozó javas­latokat. Következik viszont a „de” kötőszók serege, a válaszoknak a legkülönbö­zőbb feltételekkel történő körülbástyázása. Amint az NSZK közismerten a nyu­gat-berlini tárgyalások me- I nelétől kívánja függővé ten­ni a ratifikálást, a NATO- nak is ez a kiindulópontja (Vannak „tartalék-feltételek” is, a kapcsolódás a nukleá­ris fegyverkezésről folytatott SALT párbeszédhez, sőt a Földközi-tenger térségében kialakult helyzethez.’ Vagy­is a bonyolult ügyekből még bonyolultabbakat formál­nak ... * A nyugat-berlini eszme­cseréről egyébként a varsói csúcs okmánya is említést tesz: kifejezi reményét, hogy sikerül kölcsönösen elfogad­ható egyezményt kötni. Csak­hogy ezt sorozatos zavaró­repülések akadályozzák: a kereszténydemokrata képvi­selők tüntető nyugat-berlini tanácskozása, az NSZK ve­zetőinek látogatásai. A köl­csönösen elfogadható egyez­mény magában foglalja egy kompromisszum lehetőségeit, ám egy sarkalatos kérdés­ben nem lehet helye alkú- nak. Nyugat-Berlin nem volt és soha nem is lesz része az NSZK-nak, Nyugat-Né- metországnak le kell mon­dania ezzel kapcsolatos ter­veiről. A ' bevezetőben említett „szembesítés” folytatódik Nem is olyan sokára: ma, vasárnap érkezik Brandt Varsóba. Holnap hivatalosan is tárgyal a lengyel vezetők­kel, akik éppenhogy vissza­érkeztek Berlinből... vállalat lakatosa készítette. 1970-ben az üzemek közöt­ti munkaversenyben a „K”- egvség egy első és két har­madik helyet ért el. A párt- kongresszus tiszteletére tett felajánlások teljesítésén túl 27 újítást fogadtak el és ve­zettek be, valamint 220 óra társadalmi munkát végezlek az üzem szebbé és otthono­sabbá tételéért. Emléktábla-avatás a DIGÉP-ben Feszültség Írországban Jack Lynch ír miniszter- elnök — mint már jelentet­tük — pénteken este közöl­te, hogy fegyveres összees­küvést lepleztek le, amely­nek részvevői külföldi diplo­matákat, vezető ír politiku­sokat és más befolyásos sze­mélyiségeket készültek el­rabolni, ezenkívül fegyveres bankrablásokat terveztek és szükség esetén gyilkosságok­tól sem riadtak volna visz- sza. A bejelentést követően az ír rendőrség megkezdte az ír kormány tagjainak, politiku­soknak, külföldi diplomaták­nak a fokozott védelmét. Húszévi szünet után helyre­állították az internálótábo­rok intézményét is, hogy a kormány minden bírói dön­tés nélkül internálhasson olyan személyeket, akikről feltételezhető, hogy tagjai valamilyen illegális szerve­zetnek. A kormány rendkívüli in-. tézkedései nagy politikai vi­hart: keltettek. Tomas Mac- Giolla, a törvényen kívül he­lyezett ír köztársasági had­sereg politikai szervének, a Sinn-Femnek egyik vezetője . sietett kijelenteni, semmi bi­zonyíték sincs arra, hogy bárki is fegyveres összees­küvést szőtt volna. Peter O’Neill, az ír köztársasági sajtóhivatal titkára nyilatko­zatában elitélte az internálás visszaállítását és közölte, hogy az esetleges „igazság­talan internálásokat” nem fogják tétlenül eltűrni. KGST-ülés Szombat este a Geltért- szállóban a delegációk ve­zetői aláírták a KGST rá­diótechnikai és eletjraniikai ipari állandó bizottsága 17. ülésének jegyzőkönyvét. Az ötnapos tanácskozáson részt vettek az európai KGST-országok: Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió, továbbá a KGST és a jugo­szláv kormány között létre­jött megállapodás alapján Jugoszlávia delegációja. Rmnrszág nemzeti ünnepe •»Sen n áll ásáraak 53. évfor- dulóját ünnepli ma a Finn Köztársaság. Északi rokomnépünk százéves cári elnyomó uralom után, az októberi forradalom győzel­me, a népeit önrendelkezési jogáról szóló lenini elveik érvényesülése következtében léphetett a nemzeti önállóság és állami függetlenség útjá­Fejlődésének első évtizede­iben a fiatal köztársaság ne­héz politikai küzdelmek szín­helye volt. A hazafias, rea­lista gondolkodású vezetők kezdettől fogva felmérték, hogy az ország függetlensé­ge csak akkor lehet szilárd, ha békés kapcsolatokat épít lei valamennyi európai ál­lammal. mindenekelőtt a szomszédos Szovjetunióval. A nemzetközi és a hazai reak­ció azonban a finn államiság első pillanatától más célokat követett, szovjetellenes poli­tikát szorgalmazott és veszé­lyes . bonyodalmakba sodorta az országot. A második világháború után véglegesen győzött a Paasikivi—Kekkonen-vonal. Belpolitikában ez a reakció visszaszorítását, a iközélet demokratizálódását, a balol­dali és más népi erők össze­fogását jelentette. Külpoliti­kában Finnország semleges­sége az alap. 1948-ban létre­jött a szovjet—finn barátsá­gi szerződés. A finn nép im­már több mint két évtizedes gyakorlatból tapasztalja a Szovjetunióval kiépített szo­ros poMtikaii és gazdasági kapcsolatok előnyeit. A Szov­jetunió hosszú lejáratú köl­csönökkel, nagy összegű ren­delésekkel támogatja a finn gazdaságot. Finnország következetes békepolitikájával jelentős nemzetközi elismerést és megbecsülést szerzett magá­nak. Helsinki az európai biz­tonsági konferencia házigaz­dájaként jelentkezett, s a finn diplomácia óriási akti­vitást fejt ki a konferencia sikeres előkészítésére. A finn békepolitika külföldi elisme­rését dukumentálja, hogy je­lentős nemzetközi konferen­ciák. találkozók, tárgyalások színhelyéül választják Hel­sinkit. Északi rokonaink nemzeti ünnepén örömmel és elége­dettséggel állapítjuk meg. hogy biztatóan fejlődnek a magyar—finn politikai, gaz­dasági és kulturális kapcso­latok. A két ország vezetői­nek rendszeres és magas szintű találkozói, államközi egyezményeink, kulturális és tudományos életünk repre­zentánsainak alkotó együtt­működése és a közös munka sok más formája a biztosíték 1 rá, hogy népeink hagyomá­nyosan jó kapcsolatai a jövő­ben még gyümölcsözőbbek lesznek. A z ünnep alkaSmávial sok szeretettel köszöntjük a testvéri finn népet. Szívből, kívánjuk, hogy még eredményesebben munkál­kodjék hazája felvirágozta­tásán, Finnország és egész Európa békéjének, biztonsá­gának megszilárdításáért. A Fáim Köztársaság fenn­áll ásának 53. évfordulója al­kalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke dr. Urho Kekkonen köztársasági elnökhöz, Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke dr. Ahti Karjalainen miniszterelnök­höz, Kállai Gyula, az ország­gyűlés elnöke Rafael Paasio- hoz, a finn parlament elnö­kéhez, Péter János külügy­miniszter pedig Vainö Leáki- nen külügyminiszterhez in­tézett szívélyes hangú üd­vözlő táviratot. Föderációs tervek az arab világban Az elmúlt hetekben meg­erősödtek az egységtörekvé­sek az arab világban. A há­rom központi helyzetű, egy­mással szomszédos forradal­mi rendszer — az EAK, Lí­bia, Szudán — vezetői az év folyamán elmélyítették poli­tikai, katonai és gazdasági együttműködésüket, így lehe­tőség nyílt egy államszövet­ség létrehozására. A terve­zett államszövetség az arab egység magját képezi, mi­vel minden haladó arab rendszer csatlakozhat hozzá, egyben megerősíti az arab— izraeli front nyugati szaka­szát. Szíria felvétele pedig a keleti front újjászervezéséi teszi lehetővé. Az 5 452 000 négyzetkilo­méter területű, 45,4 millió lakost tömörítő, kialakuló ál­lamszövetség jelentős meny- nyiségü gazdasági erőforrást is egyesít, a szabad tőke- és munkaerővándorlás pedig azok gazdaságosabb felhasz­nálását segíti elő. Az állam- szövetség gazdaságilag leg­fejlettebb tagja a 32,5 mil­lió lakosú EAK (Egyiptom) rendelkezik csupán jelentő­sebb nagyiparral, és nagyobb számú szakemberrel. Gazda­sági fejlődését azonban gá­tolja, hogy az 1967-es hábo­rú következtében bevételei lecsökkentek, ugyanakkor megnövekedtek a védelmi célokat szolgáló kiadások. A 150 millió tonnás évi kőolaj­termeléssel rendelkező Líbia viszont munkaerőhiány kö­vetkeztében hatalmas bevé­teleit nem tudja gazdaságo­san felhasználni. A csupán 1,8 millió lakosú országban az egy főre jutó nemzeti össztermék körülbelül ötszö­röse az egyiptominak és tíz­szerese a szudáninak. A 15,2 millió lakosú Szudán pedig a legkiterjedtebb mezőgazda­ságilag megművelhető terü­lettel rendelkezik, amely művelésbe vonása azonban csak öntözéssel . lehetséges Ehhez anyagi és technikai segítséget Líbiától, illetve az EAK-tól kaphat. A tervezett államszövetség többi tagjá­val nem határos Szíria csat­lakozása pedig a katonai és politikai szempontok mellett azért is jelentős, mert terü­letén húzódnak keresztül a Szaúd-Arábia és Irak kőola­ját a Földközi-tenger kikö­tőibe szállító vezetékek. Az Arab-félsziget déli ré­szén fekvő, 195 ezer négyzet- kilométer területű, 5 millió fő lakosú Jemeni Arab Köz­társaság és a 288 ezer négy­zetkilométer területű, 1,2 millió fő lakosú Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság (korábban Dél-jemeni Népi Köztársaság) vezetői ugyan­csak föderáció megalakítását tervezik. Első lépésként kö­zös valuta létrehozásával, vámkérdések rendezésével, bankhálózat kiépítésével és az ipari együttműködés meg­valósításúval kívánják a fö­deráció gazdasági alapját megteremteni. A két gazda­ságilag elmaradott mezőgaz­dasági ország — csupán Adenban van számottevő ipar — szövetsége a jövőben gátat vethet Szaúd-Arábia megújuló agressziói fenyege­téseinek. Távirat

Next

/
Oldalképek
Tartalom