Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-05 / 285. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Szombat, 1970. dec. 5. A kongresszus a magyar külpolitikáról A/ MSZMP X. kongres­szusa nemcsak arra nyújtott új, alkotó útmutatást, hogy a magyar nép miképpen munkálkodjék magasabb szinten a szocializmus teljes felépítésén, hanem mélyre­hatóan elemezte a nemzet­közi helyzetet, hazánk kül­politikáját is. Az MSZMP politikájának szerves alko­tóeleme, hogy biztosítsa né­pünknek a szocialista épí­tés nemzetközi feltételeit, és becsülettel kivegye részét a haladásért világméretekben folyó küzdelemből. Ennek az internacionalista alkotómunkának jellemzője, hogy a párt nemzetközi' te­vékenysége és a magyar' kor­mány külpolitikája szoros egységbe fonódik. Ezt az egységet méltatta Brezsnyev, az SZKP főtitkára, amikor arról beszélt, hogy az SZKP „igen nagyra értékeli a Ma­gyar Népköztársaság aktív külpolitikáját és az MSZMP igazi internacionalista tevé­kenységét”. A szovjet test­vérpárt vezetője külön ki­emelte, hogy „sok ország kommunistái elismeréssel méltatják magyar barátaik aktív szerepét” a kommunis­ta és munkáspártok 1969-es moszkvai nemzetközi tanács­kozásának előkészítésében. Ennek az egységes politi­kának kibontakoztatására az a előtt, és ad elvi lehetőséget, hogy az MSZMP internacio­nalista politikája — mint Kádár János kifejtette a Központi Bizottság beszámo­lójában — a Szovjetunióhoz való viszonyt az internacio­nalizmus fokmérőjének te­kinti. „A Szovjetunióhoz va­ló viszonyunk — mondotta — nyílt és megingathatat­lan, szilárd elvi, internacio­nalista alapokon nyugszik, és teljes összhangban van nemzeti érdekeinkkel.” Ennek megfelelően az alapvető nemzeti kérdések­ben elfoglalt magyar állás­foglalást mindig teljes egy­értelműen meghatározza, hogy szocialista ország, a Szovjetunió szövetségese, a Varsói Szerződés tagországa vagyunk. A kongresszus ha­tározatának a magyar külpo­litika fő irányaival foglalko­zó fejezete ennek megfelelő­en kifejti; „Ezután is követ­kezetesen jejleszteni kell or­szágunk szövetségét a Szov­jetunióval, a világ haladó erőinek fő támaszával; e szövetség volt és marad a Magyar Népköztársaság kül­politikájának rendíthetetlen pillére.” ALIG NÉHÁNY nappal a kongresszus befejezése után ezt az egységet demonstrálja a Varsói Szerződés tagor­szágai vezetőinek Berlinben, közös megállapodás alapján összehívott találkozója. Ma­gyarország Európa közepén fekszik, s ennek megfelelően különleges szerepet kapott a kongresszusi beszámolóban az európai kollektív bizton­sági rendszer megteremté­séért vívott küzdelem. A Varsói Szerződés tagorszá­gai által kiadott felhívás, amely a szocialista országok külpolitikájának egyik fő célkitűzésének szabta meg az európai biztonsági értekezlet összehívását — összefonódott fővárosunk nevével. A buda­pesti felhívás szívós diplo­máciai harc kezdetét jelen­tette. A magyar álláspont — Kádár János szavai szerint — az, hogy „Mi m,ár a közel­jövőben összehívhatónak tartjuk ezt az értekezletet. 1971. június 1-Íg ki kei! hirdetni az új kollektív szerződéseket éfc kormányunk kész min­dent megtenni a maga ré­széről ennek létrejötte és sikere érdekében!” Az. európai biztonságért folytatott küzdelem elvá-1 laszthatatlan a Német De-1 mokratikus Köztársasággal | folytatott internacionalista . együttműködés további meg- ( szilárdításától. A kongresz- szus határozata is félreérthe­tetlenül leszögezi: „Folytat­ni kell a küzdelmet az NDK teljes jogú nemzetközi elis­meréséért.” Ami az NSZK-t, a másik német államot ille­ti, a Központi Bizottság be­számolója itt megemlítette, hogy „a realitásokhoz való közeledést tapasztalhatjuk a Német Szövetségi Köztársa­ság kormányának politikájá­ban. amely hozzájárulhat az európai viszonyok normali­zálásához”. A Magyar Nép- köztársaság, mint minden országgal, az NSZK-val is a kapcsolatok teljes értékű rendezésének elvi álláspont­ján áll. A MAGYAR külpolitika — éppen, mert szorosan össze­fonódik a testvéri szocialista országok nemzetközi aktivi­tásával — magától értetődő­en, nem „zárkózik be” az európai földrész határai kö­zé. Fontos törekvése, hogy fejlessze kapcsolatait Ázsia, Afrika és Latin-Amerika füg­getlen országaival, támogas­sa az imperializmus és neo- kolonializmus ellen harcoló népek küzdelmét. E küzde­lem legelső harci vonalában áll ma a vietnami nép. A Központi Bizottság beszámo­lója határozott szavakkal fogalmazta meg népünk szo­lidaritását Vietnam hősi né­pével, s azt a szilárd állás­pontját, hogy az igazságos indokínai béke érdekében az amerikai kormánynak ki kell vonnia intervenciós csapa­tait és csatlósait Vietnam­ból, Laoszból és Kambodzsá­ból. Hasonló határozottsággal tárgyalta a beszámoló a kö­zel-keleti eseményeket is Kiemelte: a magyar külpoli­tika támogatja a Biztonsági Tanács 1967-es határozatát; a politikai rendezést tartja szükségesnek és törvényes­nek. „A közel-keleti helyzet normalizálása csak akkor kö­vetkezhet be, ha a csapato­kat kivonják az összes meg­szállt arab területről, és megállapodás születik olyan béke megteremtésére, amely­ben tiszteletben tartják és elismerik valamennyi közel- keleti állam területi épségét és függetlenségét.” MIND a beszámoló, mind a vitában elhangzott külpo­litikai állásfoglalások, mind pedig a határozat félreérthe­tetlenül mutatják: a X. pártkongresszus mély fele­lősséggel és realitással mun­kálta ki a magyar külpoliti­ka irányvonalát és feladata­it. A világfolyamatok objek­tív törvényszerűsége, hogy a szocialista világrendszer a haladás, a nemzeti függet­lenség és a béke erőinek tá­maszává, az imperialista vi­lág pedig a reakció, az el­nyomatás, az ellenforradal­mi erők támaszává és köz­pontjává lett — szögezte le a kongresszus határozata. E megállapításból következik, hogy a Magyar Népköztár­saság külpolitikája a jövő­ben is eddigi fő vonalait kö­veti: a béke és biztonság erősítésének eszköze volt, és marad pártunk és kormá­nyunk kezében. Termelékeny módszerekkel Az Üvegipari Művek gyá­rai a lakosság ellátásának növelésére a jövő évben az ideinél 12 százalékkal több üvegárut szállítanak a belke­reskedelemnek. A termelé­keny módszerekkel — prése­léssel és üvegfúvó gépekkel — készített poharak koráb­ban még hiánycikknek szá­mítottak, most nemcsak a hiány megszüntetésével, ha­nem árengedménnyel, a pré­selt és a gépi fúvású poharaik árának 5—15 százalékos csökkentésével ks javítják a hazai ettátást. (Folytatás az 1. oldalról) ban az érvényben levő kol­lektív szerződés végrehajtá­sának tapasztalatait kell ér­tékelni, de figyelembe kell venni a vállalat előtt álló termelési-gazdasági feladato­kat, s vizsgálni kell a dol­gozók fontos igényeit, külö­nösen a nőket és a fiatalo­kat érintő kérdéseket. A kollektív szerződés tei- vezetének készítésébe kez­dettől be kell vonni a na­gyobb tapasztalatokkal ren­delkező vállalati szakembe­reket, a nagyobb egységek képviselőit, a szakszervezet és egyéb tömegszervezetek, például a KISZ tisztségvise­lőit. A szerződés tervezetét a dolgozókkal való széles körű megtárgyalás előtt a vállalat vezetésének és a szakszervezet vállalati szer­vének együttesen meg kell tárgyalnia, és az így megvi­tatott tervezetet kell megbe­szélni a dolgozókkal. A ter­vezet egyes rendelkezései többféle javaslatot is tartal­mazhatnak. Ilyen esetekben helyes rámutatni az egyes változatok mellett, vagy el­len szóló indokokra. Biztosítani kell, hogy a tervezethez minden dol­gozó hozzájuthasson, és kellő időt kell engedni arra, hogy azt megis­merhessék. Igen fontos rendelkezés, hogy a vállalat minden év elején köteles írásban rész­letesen beszámolni a kollek­tív szerződés előző évi vég­rehajtásának tapasztalatairól. Az első beszámolót 1971 első negyedében kell megtartani a kollektív szerződés 1970. évi végrehajtásáról. A beszámo­lóban különösképpen vizsgál­ni kell, hőgy nincsenek-e a kollektív szerződésnek tör­vénysértő rendelkezései, megfelelnek-e valóban a he­lyi körülményeknek, nincse­nek-e olyan rendelkezései, amelyek megnehezítik a ha­tékony operatív gazdasági vezetést, s ki kell térni arra is, hogy különféle végrehaj­tási elvek — például a bér­színvonalemelés, a premizá­lás elvei a végrehajtás során válóban érvényesültek-e. A kollektív szerződés vég­rehajtásáról adott beszámoló és annak megvitatása az üze­mi demokrácia egyik fontos feltétele. Ezért a beszámolónak olyan részletesnek kell lennie, hogy a dolgozók teljes képet kapjanak a kollek­tív szerződésben előírt .jogok és kötelezettségek megvalósulásáról. Ha a végrehajtás során ne­hézségeket tapasztaltak, ezek okairól is be kell számolni. Célszerű, hogy a dolgozók észrevételeit, javaslatait a vállalat vezetése és a válla­lati szakszervezeti szerv együttesen tárgyalja meg. Ha a javaslatok teljes mérték­ben nem fogadhatók el, a választ olyan részletesen kell megindokolni, hogy a dolgozó előtt világosak legyenek az el nem fogadás okai. A buigosi per Mint ismeretes a Franco- hatóságolc a spanyolországi Burgosban a napokban bí­róság elé állítottak tizenhat polgári személyt, vádolva őket azzal, hogy „államelle­nes szervezkedést” hajtottak végre. A per vádlottai kivé­tel nélkül baszk származá­súak, vannak közöttük mun­kások, értelmiségiek, diákok és egyházi személyek. Vala- mennyiőjüket tavaly tavasz- szal tartóztatták le. A spanyol hatóságok igye­keznek Beihl San Sebas­tian-i nyugatnémet konzul elrablását a vádlottak poli­tikai tevékenységével össze­függésbe hozni, Az igazság tulajdonképpen az. hogy a vádlottak már rég foglyok voltak, amikor Beihlt elra­bolták elvbarátaik, túszként. Teljesen jogtalan eljárás folyik a tizenhat hazafi el­len, ők polgári személyek, s mint a TASZSZ helyszínre küldött tudósítója beszámol a per első, csütörtöki nap­járól, elmondja, hogy az ügy katonai bíróság kezé­ben van. Spanyolországban rendkívüli szigorral bírálnak el minden baszk-ügyet, erre mutat az a tény is, hogy 1969 óta hatvankét baszk hazafira összesen 1000 esz­tendei börtönbüntetést szab­tak ki. A vádlottak védői tiltakozásukat jelentették be a Spanyol Legfelsőbb Bíró­ságnál, amiért a per kato­nai törvényszék előtt folyik. A világ más haladó erői­vel együtt a Magyar Szoli­daritási Bizottság is távirat­ban tiltakozott a jogtalan per lefolytatása ellen. Hatnapos háború9 1300 H a furcsán hangzik is, az a fegyveres konfliktus, me­lyet Izrael arab szomszédai ellen 1967 nyarán indí­tott, s melyet a világ „hatnapos háború" néven em­leget, egy-kettő híján, 1300 napja tart. Husszein, Jordánia királya — aki egy erősen polgár- háború színezetű, tíznapos vérontással szeptemberben, ki tudja mi okból?, megkísérelte hátbatámadni az arab ügyet — a napokban elindult egy nagyszabású diplo­máciai körútra, hogy most már valamennyi arab nép óhaját fejezze ki. Mint hírlik, a király Washingtonban átnyújtja Nixonnak azt, a Szadat elnöktől származó üze­netet, hogy Egyiptom és közvetlen szövetségesei a tűz­szünet meghosszabbítása után nem hajlandók megvárni a másodikat, és tovább folytatják a harcot, fegyveresen, Izrael ellen. Szadat a közelmúlt napokban katonái előtt mondott egy beszédet, melyben már megjelölte ezt az utat. Le­het, hogy Izrael most politikai offenzívába kezd majd Egyiptom és szövetségesei ellen, mondván: íme, Egyip­tom az, aki a harcot folytatni akarja. Amennyiben ez bekövetkezik, a kép tiszta: „A vere­kedés úgy kezdődött, hogy a komám visszaütött” — mondja egy régi magyar szólás. Itt sem más a helyzet. Izrael negyedik hónapja szabotálja azokat a tárgyaláso­kat, melyek hivatva lennének rendezni ügyét az általa megtámadott országokkal. Odáig ment az izraeli szabo­tázs, hogy a tárgyalásokat vezető Jarring, Svédország moszkvai nagykövete már másodszor utazott vissza ál­lomáshelyére New Yorkból, mert úgy érezte, az ENSZ székhelyén nincs reá szükség. Lehet-e ezek után csodálkozni azon, hogy a megoldást áhító, több mint százmilliós arab nemzet türelme végső óráihoz érkezett? Nem. Egy figyelmeztetés azonban az egyik — kommunistának éppen nem nevezhető — nyu­gati lapban elhangzott a napokban. Ilyen formán: az arabokat vád nem érheti, érdekeik sérelme nélkül eddig minden lehető békítési akciót kihasználtak. Nézzük hát így a közelgő hetek arab—izraeli fejlemé­nyeit, és Husszein útját. (H. Z.) James Cross kiszabadult létén tartózkodik kubai vé­dőőrizetben. Szabadon bo­csátására minden percben sor kerülhet. Ezzel véget ért az a két­hónapos, több felvonásos dráma, amely október 5-én kezdődött, amikor a Québeci Fclszabadilá- si Front nevű szepara­tista szervezet emberei elrabolták James Crosst, azzal a céllal, hogy po­litikai követeléseik telje­sítésére kényszerítsék a kanadai kormányt. Néhány nappal később a szervezet egy másik csoport­ja elrabolta Pierre Laporte québeci munkaügyi minisz­tert. Egy héttel később rá­találtak a miniszter holttes­tére. Montrealban tegnap reg­gel végérvényesen sza­badon bocsátották James Cross brit diplomatát. Cross elrablói ugyanebben az időpontban a havannai repülőtérről ismeretlen hely­re távoztak. Képünkön: Cross kiszabadu­lása után. A havannai repülőtéren tegnap reggel leszállt a ka­nadai légierő repülőgépe, amely James Cross brit dip­lomata három elrablóját és további négy személyt szál­lított Kubába. Cross e pil­lanatban a montreali Szent Lőrinc-folyó egy szigetén, a kanadai világkiállítás terű­Fejlődő országok kereskedelmi kapcsolatai AMIKOR az 50-es évek végefelé mind politikai, mind közgazdasági értelemben kez­dett kirajzolódni egy határ­vonal a fejlett kapitalista és szocialista, illetve a még gyarmati sorban levő népele országai között, született ez a kifejezés: harmadik világ. Manapság leginkább azokra a politikailag független, fej­lődő országokra használjuk ezt a kifejezést, amelyek napjainkban . kezdik saját eszközeikkel, vagy éppen el­lenőrzésük alatt idegen esz­közökkel kihasználni saját erőforrásaikat. Napjaink nemzetközi gaz­daságpolitikájának homlok­terében természetesen Chile áll, ahol szocialista elnök ke­rült uralomra szeptember­ben. A Szovjetunió még előd­jének, Frei elnöknek fel­ajánlott egy 42 millió dollá­ros hitelt a chilei ipar fej­lesztésére. A dél-amerikai or­szág ezt a mai napig nem vette igénybe. A Szovjetunió ugyanis azt kérte, hogy a hi­telt aranyban fizessék vissza, mivel tart a dollár esetleges leértékelésétől. Mostani je­lentések szerint újból meg­indultak a tárgyalások a hitel felhasználására. A SZOVJETUNIÓ a latin­amerikai országok közül ter­mészetesen nemcsak Chilével áll gazdasági kapcsolatban, hanem szinte valamennyi or­szággal. Nem régen járt Moszkvában Bolívia pénzügy- minisztere és Patolicsev szovjet külkereskedelmi mi­niszterrel folytatott eredmé­nyes tárgyalásai következté­ben a Szovjetunió már meg is kezdte gépek és gépi be­rendezések szállítását Bolí­viába, miközben jelentős mennyiségű ón és dúsított ónérc érkezett a dél-ameri­kai országból a Szovjetunió­ba. Brazília szupertéljesítmé- nyű áramfejlesztő egységeket és egyéb elektromos beren­dezéseket, Kolumbia Volga személyautókat és trolibuszo­kat, Argentína főképpen közszükségleti cikkeket vásá­rol a Szovjetuniótól. A Szovjetunió ezektől arz országoktól elsősorban mező­gazdasági eredetű cikkeket vásárol, így Kolumbiától és Costa Ricától elsősorban ká­vét — az utóbbitól jelentős mennyiségű banánt is — Ar­gentínától pedig növényi ola­jat és nagyobb mennyiségű nyersbőrt. Mindez természe­tesen nem zavarta azt a fennálló helyzetet, hogy a Szovjetunió legjelentősebb latin-amerikai kereskedelmi partnere Kuba, amellyel az 1970. évi kereskedelmi for­galma el fogja érni a 770 millió rubelt. NYILVÁNVALÓ dolog, hogy a legfejlettebb impe­rialista és kapitalista orszá­gok is igyekeznek tőkéjüket a maguk módján kamatoz­tatni a fejlődő országokban A közelmúltban tartotta ülé­sét Hamburgban az NSZK— Latin-Amerika Tanács. Ez a tanács azokból a mammut- vállalatokböl alakult, ame­lyeknek jelentősebb érdekelt­ségei vannak Dél-Ameriká- ban. A mai számítások azt mutatják, hogy a Labin­Amerikában befektetett nyu galnémet tőke ez évben éléi eddigi csúcsértékét, a 9(1 millió dollárt. Nyugati ga? dasági megfigyelők vélem! nye szerint a Szovjetuni mellett a Német Szövetséf Köztársaság az. amely a utóbbi években a legtöb piaci és tőkebefektetési lehe tőséget hódította el az angc —amerikai tőkétől Latin Amerikában. Thaiföldről, Algériából, Pa kisztánból érkeztek a leg utóbbi egy-két hónapban hl rek arról, hogy az orszá szovjet hitelt vett igényin vagy éppen nyugatnémet te két használt fel egy-egv gay dasági ágazatának •'“''■’‘szlc sére VERSENY van tehát két gazdasági nagyhatalom kö­zött a harmadik világ fejlő­dő országaiban. Ezt a ver­seny! a Szovjetunió és a szocialista országok réges- régen szorgalmazzák. A szo­cialista gazdaság, amikor egy fejletlen országnak segít, nem befolyást keres, hanem jö­vendő versenytársat igyek­szik „nevelni”, mert ezzel tulajdonképpen önmaga ere­jét növeli. Hegyes Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom