Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-30 / 304. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Szerda, 1970. dec. 30, Tanulmány értékű munkaterv Leninvárosban elkészítet­ték a város közművelődési munkatervét. A Derkovits Gyula Művelődési Központ munkaterve nemcsak azért érdemel különös figyelmet, mert 136 gépelt óidul terje­delmű, hanem, mert az eljö­vendő feladatokat úgy szab­ja meg, hogy előzőleg rend­kívül elemző módon méri jel területének általános tár­sadalmi, politikai, közműve­lődési és gazdasági helyze­tét, számba veszi a most zá­ruló III. ötéves terv és az 1970- es esztendő kulturális eredményeit, gondjait, és ezekre, mint bázisra alapoz­za a közművelődés ötéves programját, azon belül az 1971- es esztendő feladatter­vét. Ez' a visszatekintés, elem­ző felmérés tanulmány érté­kű. A terület általános tár­sadalmi, politikai, gazdasá­gi és kulturális helyzetéről olyan képet ad, amelyből a 1-eninv árosról semmit nem tudó olvasó is sokrétű tájé­kozódást nyer. Az 'elmúlt időszak ered­ményeinek elemzésénél ab­ból indul ki a munkaterv, hogy két, egymással szórt- san összefüggő feladat meg­oldását vizsgálja. Miként si­került fejleszteni ' a szocia­lista tudatot, a társadalmi magatartást, és a népműve­lés eszközeivel hogyan sike­rült a terület termelési, gazdasági eredményeit segí­teni? Sorra veszi az egyes közművelődési ágazatokat, mit tettek e kettős feladat érdekében, s felméri, hol tar­tanak ma. A felmérés önkri­tikusnak és igen hitelesnek tűnik. Az új feladatok meg­tervezésénél a nemrég meg­tartott X. pártkongresszus, a nyári országos népművelési konferencia határozatai, il­letve állásfoglalásai, a me­gyei és helyi közművelődési állásfoglalások sok segítsé­get nyújtottak. Ugyancsak jó támpontul szolgál a Népmű­velési Intézet által a műve­lődési központ hírlapolvasó- jában végzett, több hónapon át tartó felmérés, amely a szabad idő felhasználásának és a művelődési intézmé­nyek szolgáltatásainak kap­csolatát kutatta. A IV. ötéves tervben ugyancsak két alapvető fel­adatra alapozzák a közmű­velődési teendőket: a város termelesi-gazdasági teljesít­ménye növelésének segíté­se, illetve a szocialista tudat. és társadalmi magatartás sokoldalú fejlesztése. Érde­mes felfigyelni rá, hogy A borsorsolás nyertes számai: December 28-án, 10 órakor megtartottuk a Tanács­ház téri borszaküzletben a részvételi jegyek sorsolá­sát. A nyeremények és a nyertes számok a követke­zők: Neremény Nyertes Ellenőrző szám szám 4 (a részv. jegyek (a részv. jobb felső jegyek sarkában) hátoldalán) 1 db ajáaidékkosár 1000 Ft ért. db ajándékkosár 600 FT ért. 516 506 l 676 766 1 db ajándékkosár 400 Ft ért. 606 696 3 üv Talisman pezsgő, á 35 Ft 384 374 544 534 697 787 9 öv Egri leányka, á 28.30 Ft 18 608 136 126 223 213 316 306 419 409 435 425 475 465 604 694 632 722 9 üv Muskotály, á. 23.30 Ft 36 626 330 320 393 383 408 398 411 401 484 I 474 512 1 502­515 505 570 560 9 üv Dörgícsei rizling, á. 24,80 Ft í ,77 667 ! '94 684 145 135 329 319 353 343 361 351 426 416 621 711 » i 670 760 A tegnapi számban, sajnálatos tévedés folytán, lema­radt a számoszlopök tetejéről a „Nyertes szám” és az „Ellenőrző szám” megjelölés, ami félreértésre adha­tott alkalmat. Kérjük a szerencsés nyerteseket, hogy legkésőbb 1971. január 5-ig szíveskedjenek a nyerőszámmal ellátott részvételi jegyet átadni a Tanácsház tér 13. sz. alatti borszaküzletben, tnelynek ellenében a nyereményt át­adjuk. Fenti határidő után a nyereményeket már nem áll módunkban kiadni. Minden kedves vásárlónknak és nyertes vevőinknek hangulatos szilvesztert és boldog új évet kívánunk: a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 651. sz. borszaküzletének dolgozói. Fémmunkás Vállalat, Angyalföldi Gyár, Budapest, XIII., Frangepán u. 7—11. FEL FESZ lakatosokat (épület-, általános, gép-), betanított mun­kásokat, női és férfi segédmunkásokat, darukötözöket, fűtöket alacsony nyomású kazánokhoz, portásokat, éjjeliőröket, főportást. több éves gyakorlattal aszta­losokat. ugyanez a két fő feladat ké­pezte a korábbi ötéves idő- szák munkájának gerincét s ez a munka folyamatosságát jelenti, de mert a sorrend most fordított, azt is tükrö­zi, hogy a teendők súlypon­tozásában előtérbe került a termelési-technikai kultúra. Rendkívül részletesen szab­ja meg e tanulmány értékű terv az egyes részterületek teendőit, majd a művelődési tervet évekre bontja. Az évenkénti ütemezés célja, hogy néhány kiemelt és köz­ponti feladatot évenként is megjelöljenek. Megtalálható ebben az éves bontásban pél­dául az új lakástörvény is­mertetése 1971-ben csakúgy, mint 1975-re tervezetten az MSZMP várható XI. kong­resszusa határozatainak is­mertetése. vagy az addigra létesülő üzemek új dolgozói­nak bevonása a közművelő­dés hatókörébe. Természetesen, az 1971-es esztendő feladatterve a leg­részletesebb. A művelődési központ egyes szakkörei, mű­vészebi csoportjai, s nem utol­sósorban a könyvtár tevé­kenységére részletes feladat­terv található. Készen áll már a társadalmi vezetőség éves programja, és a külön­böző rendezvények havi üte­mezése. Külön az ismeretter­jesztésre érdemes még felfi­gyelni. Az évek óta jól be­vált módsztS- szerint, külön­böző ismeretterjesztő soroza­tokat rendeznek, a művelő­dési központban, az üzemré­szekben és a város más te­rületein. Különböző elneve­zéssel, különböző érdeklődé­si köröket kielégítő módon szervezett sorozatok ezek. Negyvenféle előadás-sorozat található a különböző fóru­mok, klubok, kerékasztalok és egyéb elnevezések alatt működő rendezvény-válasz­tékban. A leninvárosi Derkovits Gyula Művelődési Központ programja ígéretes. Hisszük, a megvalósulás méltó lesz a tervhez. Az eddigi eredmé­nyek ezt ígérik. (benedek) I Tokajban tervezik Harmincegy képzőművészeti program Ötödik évét kezdi meg ja­nuár elsejével Tokajban a Zilahy György Művészetbará­tok Köre. Eddigi tevékeny­ségének, sokszínű közműve­lődési, művészeti, s elsősor­ban képzőművészeti munkál­kodásának jó folytatását ígé­ri az 1971-re tervezett prog ram. A kör programjának gerin cében most is a képzőművé­szet áll. A négy ciklusra — tokaji tél, tavasz, nyár, ősz — oszlott évben harmincegy művész, illetve alkotóközös­ség kiállítását tervezik. Lesz­nek filmbemutatók, fotókiál­lítások, műemléki bemutatók, irodalmi jellegű összejövete­lek és kamarakoncertek. A már hagyománnyá nemese­dett szokások szerint a kü­lönböző műfajú rendezvé­nyek nem különülnek el mindig egymástól, többször együttesen jelentkeznek, vagy a kiállítások megnyitását te­Az egyetem 13 emeletes kollégiumában ideális körülmények között, kétágyas szobákban laknak a diákok. A képen vizs­ga előtti konzultáció látható. Fotó: Kóbor Pál. szik ünnepélyesebbé a kon­cert,, vagy irodalmi rendez­vény, találkozó. Kiemelkedő pontjai , az esztendőnek a tavaszra tervezett Alba Re­gia hetek, amikorra Fejér megyei és székesfehérvári művészeket várnait vendégül, valamint az őszi ciklusban a hajdúsági hetek eseményei. Ez utóbbinál többek között Holló László Kossuth-díjas festőművész kiállítását is megrendezik. A nagy nem­zetközi tekintéllyel rendelke­ző idős mester toltaji sze­replése külön rangot ad a kör tevékenységének. Csak néhány nevet raga­dunk ki a kiállítók közül: Zsignár István festőművész, Pető János grafikusművész, Dala József festőművész, Papp László festőművész, Mazsaroff Miklós festőmű­vész. hogy csak szűltebb pát­riánk képzőművész-képvise­lőit említsük. Szinte az egész ország képviseletet kap a máshonnan jött művészek­ké Az irodalmi jellegű, vala­mint zenei rendezvényeken többek között Jancsó Ad­rienne, Csengery Adrienne, László Margit, Virág Endre, ifj. Fasang Árpád és Fasang Zoltán, a Gesualdo Quintett, Gergely Ferenc, Pekker Zsu­zsa szereplésével találkozha­tunk. A Zilahy György Művé­szetbarátok Körének 1971-es programját érdemes figye­lemmel kísérni. Olvasóink ügyeimébe! Közöljük Kedves Ol­vasóinkkal, hogy der ccmber 31-i, csütörtöki lapszámunkhoz díj­mentes falinaptárt mel­lékelünk. Harmatos hajnalon |V korán volt még. A rá­lltl^ywil (jió csak egy óra múlva köszönti a reggelt. A nagy, fehér ka­kas azonban már jóval előbb kezdett kukorékolni; Igaz, ettől még nyugod­tan aludhatott volna Csernus tanító, de aki húsz esztendőt lehúz egy ilyen kis tanyán, az megszokja a korán ke­lést. Éppen a disznókkal bajlódott, ami­kor hallja, hogy kutya csahol mögöt­te. Na, ez Marci bácsi lesz. Az hát, az öreg csordás. A bojtárra bízta a nyájat, s most ide sétált a pulival. * Elöl az öreg és nyomában a kutya... így van ez rendjén. Mert a pásztor kutyája nem cikázik/össze-vissza, ha­nem nyomába lép a gazdájának, s csak akkor megy egerészni, ha delel a nyáj, a pásztor meg szendereg. De akkor is elég egy füttyentés, hogy föl­hagyjon mindennel, s várja a paran­csolatot. Ezt diktálja a vére, meg így is van kapatva. Kemény regulával ne­velik kölvökkorától fogva. Igaz, a pásztor ritkán üt, és ritkán simogat. Alapos ok kell mindkettőre. Az öreg Virág Márton meg éppen meggon­dolja. Szabad pásztornak született, úgy is élt mindig. Húszéves korára olyanra nőtt, mint legtöbben. A katonamértéket meg­ütötte, s viselte is az angyalbőrt vé­gig az első világháborúban. Pedig a pásztorokat jobbára fölmentették ak­kor. Katonája még csak került a ki­rálynak, de a gulyások-sohasem vol­tak fölös számmal. Az úgy volt, hogy éppen azt a lányt szemelte ki, amelyiket a csendőrkáp­lár. S amikor egy bálon bebizonyoso­dott, hogy az ólmosbot még a kard­lapot is szégyenben hagyja, Virág Mártonra egyből szüksége lett" a csá­szárnak; Hanem a lány megvárta. Csak azt nem várhatta ki. hogy a gye­rek felcseperedjen. Még egy év se telt le, hogy összeadták őket, s az asszony, a szép Csányi Ágnes már ott pihent a temetőkertben. Pedig csak g talpát hasította meg egy kiálló tuskó. Virág Márton nem hozott másik asz- szonyt. A gyereket az egyik béresasz- szony nevelte, amíg apró volt, aztán ment együtt az apjával. Bundán hált, bográcsból evett, értett a jószág nyel­vén, mégis bányász lett. Még az isko­la után elment, s azóta csak vendég itthon. Öregségére egyedül maradt Vi­rág Márton. — Gyere ide, Gazsi — szólítja a tanító a kutyát, miután kezet fog a pásztorral. De az rá se hallgat, csak oda dörgölődik az öreg lábához. Na, mindjárt előkerül a tarisznyából a „kó- vert”, az András levele, amit a tanító­nak kell majd felolvasni, mert gyen­gén lát már az öreg. De sok levelet megírtak, elolvastak együtt. A fiú ide járt iskolába, aztán elment vájártanu­lónak. Ott családosodott meg, Miskol­con. Évenként ha egyszer hazajárnak. Hanem írni, azért szorgalmasan ír. — Levél? — kérdezte a tanító. = Nem. — Fiát? Az öreg Márton a kutyára mutatott, csak ennyit mo'ndott:. — Lűje agyon! A tanító nem hitt a fülének. Ga­zsit? — kérdezte csodálkozva. — Űtet — mondta az öreg. — Nem értem, Marci bácsi. — Ü nem gyühet. A tanítóban derengeni kezdett va­lami. — Csak nem megy el? — De. Fölszántják a legelőt. Nem kell pásztor. Egyesül a téesz a Kál- mán-majorival. Az lesz a központ. Ott van ember. Azt mondta az elnök, van. Szóval kitőtt. \. ki. Andrisék rég hínak. Oda mék hozzájuk. Hát azért mondom, hogy... — Hát azért nem kell agyonlőni, Marci bácsi. Akárki megveszi. Ezer forintot is megér egy ilyen kutya. — Azt elhiszem. De azért csak hoz­za a puskát! A tanító látta, hogy rosszul szólt, drágább ez a kutya minden pénznél. Másképp próbálkozott: — Hagyja itt nálam, nem lesz rossz helye, meg szükségem is volna rá. — Elhiszem én, tanító úr de mán csak bízza rám a kutya sorsát! — Esztelenség ez. M;* kegvetlenked- ne kend! — Na, akkor. Isten áldja! — kö­szönt az öreg, és megindult kifelé. — Álljon meg, mit akar? — Főbe ütöm. — mondta a pász­tói-. s maga után füttyentette Gazsit. A két ember szembefordult, a kutya meg két lábán ülve, hol az egyiket hol a másikat .nézte. — Hej, az istenit, de kemény fejű vénember maga! — mondta a tanító, — Most mit csináljak? — Lűje agyon, tanító úr. lűje agyon. Mert nem kerülhet e’ másbo--- , Nem ért az ű nyelvén senki, csak hozzám van ez kapatva. Nem vónék ember, ha bitangba hagynám: mások láb- kancájának. Pogány szokások. A tanító hozta a puskát. — Ülj meg! — szólt ró szelíden az. állatra az öreg, s arrébb húzódott f puskacső elől. A tanító jó vadász volt, a kutya egy percet sem szenvedett. A lövésre néhány madár felrepült, a két ember hallgatott. Aztán azt mondta •’ tanító: temessük el! A/ öreg Márton "X10l/C,e,,a tetemhez, vállára emelte, aztán neki­vágott a legelőnek. Akkor kezdett fel­szállni a harmat, Gyarmati Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom