Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-29 / 303. szám

Kedd, 1970. dec. 29. ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A tehetségvédelem a szo­cialista társadalom leg­főbb érdekei közé tar­tozik. Mégpedig úgy is, mint társadalmi, politikai kérdés, úgy is, mint a tudományos, technikai és műszaki haladás záloga. A tehetségekkel való törődés ugyanis megértésre talál az emberek széles köm­ben, s erősíti a társadalmi rendszerünk i gazságosságá ba vetett hitet. S közben nö­veli fejlődésünk ütemét, hí - szén társadalmi -gazdasági szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy a. legtehetsé­gesebbek. a legrátermetteb­bek tanulnak-e tovább, s ke­rülnék irányító posztokra, felelős beosztásokba, avagy a középszerűek. Mindez olyan igazság, amivel nehéz lenne vitába szállni. Am jóval nehezebb azt megállapítani — mégpe­dig a serdülőkorban —, hogy ki a tehetséges a tanulás­ban. Talán az, aki jó jegye­ket szerez az iskolában? Két­ségtelen, hogy a tanulásban mutatkozó tehetség egyik ki­fejezője, a tanulmányi elő­menetel, az osztályzat. De nem teljes kifejezője. A ta­li ulásbeü és az értelmiségi képességeket akikor lehetne megbízhatóan a jegyek alap­ján összehasonlítani, ha egy­részt mindenütt azonosan osztályoznának, másrészi, minden gyereknek egyforma lenne a startihelyzete. Csak­hogy az osztályzásnál, annak természetéből következően, sok a szubjektív elem, az otthoni és az iskolák közli szmvonalbeli különbségekből eredően gyakran elválik egy­mástól a tehetség és a jó tanulmányi átlag. Ahol jó az iskola, ahol a szülők tudják és akarják is segíteni gyere­küket, ott a viszonylag gyen­gébb képességűek is na­gyobb tárgyi tudást és jobb .legyeket: szerezhetnek, míg ellenkező esetben rejtve ma­radnák a kiváló tehetségek is. Hogy mindez milyen nagy horderejű kérdéssé válhat, az akkor tűnik ki igazán, ha társadalmi méretekben vizs­gáljuk, íme, egyetlen adat­sor: az idén végzett általá­nos iskolások 78,9 százaléka fizikai dolgozó gyereke, azaz olyanok, akik többségükben gyengébben felszerelt, kül­telki és falusi iskolákban jártak, s otthon sem kaphat­tak különösebb segítséget a tanuláshoz. Nos, ezeknek a gyerekeknek csak 29,2 száza­léka pályázott középiskolai továbbtanulásra, mégpedig elsősorban a gyengébb tanul­mányi eredmények miatt, míg az összes végzett 21,1 százalékát kitevő, nem fizi­kai dolgozók gyerekeinek 74.5 százaléka. Ez minden­nél világosabban bizonyítja, hogy a tehetség mértékének csak akkor lehel többé-ke­vés be hű kifejezője az osz­tályzat, ha megközelítően azonos körülményeket bizto­sítunk minden gyereknek a tanuláshoz, hiszen senki sem feltételezheti, hogy a mun­kások és a parasztok gyere­kei tehetségtelenebbek, még­pedig olyan nagy arányban, amilyent a továbbtanulási szándékok közti különbségek mulatnak. E bből adódik, hogy a te­hetségvédelem bonyo­lultabb dolog. mint amilyennek az első pillanat­ban tűnik. Látszólag, csak arról van szó, hogy minden jó tanulmányi eredményt el­érőnek biztosítsunk szabad utal az érvényesüléshez, de a probléma mélyén az a iogos igény rejlik, hogy minden fiatal számára teremtsük meg a feltételeket a képes­ségek kibontakoztatásához, mert ezt követeli a társadal­mi igazságosság. A minden gyereket érintő azonos tanulási feltételek biztosítása persze hosszú' idő­be telik. Ha megtehetnénk — ami a valóságban képte­lenség —. hogy az oktatás fejlesztésére fordítható költ­ségvetési összeget egyik nap­ról a másikra megtöbbszö­rözzük, akkor is évtizedek kellenének az ideális állapo­tok eléréséhez. S még nem is beszéltünk a sikeres tanu­lás és továbbtanulás másik feltételéről, arról, ami szin­tén alapvető kérdés: a csa­ládok anyagi és kulturális színvonalainak megközelítő­en azonos szintre hozása. Ezért a nüiiden gyerek szá­mára olyannyira Idvánatos egyenlő tanulási feltételek megteremtésének feladatát — legalábbis átmenetileg — külön kell választani a kö­zép- és felsőfokú tanulmá­nyokra alkalmas tehetségek istápolásától. Mert arra, hogy a legkiválóbb képességűek - nek jó feltételéket teremt­sünk a tanulásban, többnyi­re már ma is megvannak a lehetőségeink, s ott, ahol hiányoznak, mielőbb meg kell teremteni. M indenekelőtt azon a szemléleten kellene változtatni, hogy a te­hetséget kizárólagosan a je­gyekkel lehet mérni. Különö­sen a jobb iskolákba és a ta­gozatos osztály okba való fel­vételeknél lenne szükséges, hogy jobban mérlegeljék azokat a körülményeket, amelyek közepette addig ta­nultak a megfelelő készséget, mutató fiatalok. Ha ez sike­rülne, nem lenne minden év­ben visszatérő gond, hogy ezekben a tanin bézménvek - ben kevés a tehetséges mun­kás- és parasztfiatal. A legjobb persze az len­ne, ha a tehetséges diákok egyben jó osztályzatokat is tudnának felmutatni. Ehhez mindenekelőtt kollégiumok­ra, mégpedig színvonalas kol­légiumokra lenire szükség. Sajnos azonban a középisko­lások számának növekedésé­vel nem tartott lépést a kol­légiumi hálózat fejlesztése, s így adódott, hogy amíg 1951 —54-ben a tanulók 28,5 szá­zaléka kapott kollégiumi el­helyezést, addig 1960—61-ben már csalr 20 százaléka, ta­valy pedig mindössze 16,8 százaléka. Mindez a tehet­séggondozás ellen hat. S a helyzetet aligha, javí­totta az a kapkodás, amit az utóbbi időben lehetett ta­pasztalni a munkás- és pa­rasztgyerekek segítése körül. Szinte politikai sikk lett, hogy mindenki tegyen vala­mit az érdekükben, ts a kö­vetkezmény az egyik oldalon társadalmi idegesség lett: — mégpedig nemcsak a nem fizikai dolgozók, hanem , a munkások és a. parasztok, valamint a gyerekek között is — a másikon pedig a sok bába között csaknem elve­szett a gyerek, mert a kü­lönböző kísérletek, a muta­tós, de kellően át nem gon­dolt kezdeményezések gyak­ran egymás hatásfokai is rontották. E kérdés kezelésében, a sok jó szándék mellé, nagyobb higgadtság és tapintatosabb propaganda szükséges. Mert nem arról van szó. hogy visszaszorít­suk a nem fizikai dolgozók gyerekeinek tanulási kedvét, hanem arról, hogy felszítsuk a munkás- és parasztszülők­Ivegliáz — épüfiel léte jen Kísérleti üvegházat építet­tek több mint 700 000 forintos költséggel a veszprémi Ni - hé/.vegyipari Kutató Intézel épületének tetején. 111 vizs­gáztatják majd az újonnan előállított növényvédőszere­ket <-:s műtrágyákat. Az üvegház megépítése részé an­nak a nagyszabású program­nak, amelyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság finanszíroz, és amely az új kemikáliák hatásának ellen­őrzését szolgálja. ben gyermekeik taníttatásá­ért érzett felelősséget, a fia­talokban pedig a magasabb szintű ismeretek utáni vá­gyat. Mindenekelőtt a tehet­ségesekben. Pontosabban: minden tehetséges fiatalban, mert ha a tehetséget jól ér­telmezzük, nem lesznek a társadalmi osztályok és ré­tegek szerint oly nagy arány- beli különbségek a legjob­bak kiválasztásakor. Ha te­hetségvédelem valóban az! fogja jelenteni, amit. jelen­tenie kell, akkor összhang­ba kerül a társadalmi érdele­kéi os igazságossággal. Ezt az állapotot időben az is köze­lebb hozná, ha a tehetséget nemcsak a tanulásban, ha­nem a munkában, az élet minden területén következe­teseb ben el ismerné k. A 25 milliomodik tonna acél Eredményekben gazdag esz­tendőt zárnak az Ózdi Kö­lni sz.a fi Üzemek dolgozói. A n agyol vasztó gyárrészleg után a karácsonyi ünnepek alatt az acélmű dolgozót is teljesítették évi tervüket. A terv teljesítése terme­lési jubileummal cselt egy­be. Az acélmű fennállása óta (1895. július 17.) decem­ber 26-án lecsapolták a 25 milliomodik tonna acélt, Ko­vács Gyula olvasztár szocia­lista brigádjának tagjait és Cscpányi Tibor acélgyártót a 25 milliomodik tonna acél legyártod ez alkalomból az üzemvezetői jutalomban ré­szesítették. A martinászok után a hen­gerészek is tervük teljesíté­sét jelentették. A napokban isinél, a Le­nin Kohászati Művekről irt olvasóinak a Pravda. Koráb­bi számában a diósgyőri ko­hászat. 200 éves múltját mél­tatta. A decemberi számában az LKM-nek az élővizek megóvásáért tett, nemzetkö­zileg is figyelemre méltó be­ruházását. elemezte a szovjet központi napilap. A cikk írója többek között a kö­vetkezőket írja: „A Sajó fo­lyóban, amelyben több év ■ óta a víz. szennyezettsége miatt semmilyen élőlény nincs, megjelent a hal. Ar­ról van szó, hogy a Lenin Kohászati Müvek, amely sok tízezer köbméternyi ipari vizel: engedett a folyóba, az elmúlt nyáron üzembe állí­totta egy vákuumos szürő- beren dezés pro I otípusa t, amely most a vizek szeny- nyezödését jelentékenyen csökkentette. A berendezés tervezetét — mondotta a Le­nin Kohászati Müvek vezér- igazgatója, dr. Énekes Sán­dor — a Tatabányai Szén- bányászati Tröszt feltalálói terjesztették elő. A tervező szakemberek a vákuumos szűrést a kohászati müvek szükségleteihez alkalmazva dolgozták ki. Ez a hatalmas létesítmény öt emelet, ma­gasságú. Építése 17 millió fo­rintba került. Kitűnően mű­ködik. Poharakban két vízmintát mutattak meg nekünk. Az egyikben süni, piros színű, zavaros folyadék, amelyet az ipari szennyvízvezetékből vettek, a másikban a kris­tálytiszta, szűréssel megtisz­tított víz. A berendezés gaz­daságosságára jellemző, hogy a víz szennyezéséért kiszab­ható, évről évre emelkedő büntetések teljes összege a legrövidebb időn belül túl­lépte volna a speciális víz­tisztító berendezés ráfordí­tási költségeit. Egyébként a Lenin Kohászati Művekben ma már olyan tervek kidol­gozásával foglalkoznak, ame­lyek alapján az ipari szenv- nyezö anyagoktól megtisztí­tott vizet újra ipari célokra használhaíják fel.” A közlekedés közkatonái A z ablakon kitekintve, szép látvány a havas, téli túV örültek a fehér karácsonynak a ezün időző gyerekek, a téli sportokat kedvelő felnőttek. Tél tábornok teli t. megérkezett. A vastag hóbunda jótékony hatással van vei . - Beinkre, a hegyekben, a játszótereken szánkózó, síelő gyere­kek boldog kacaja csendül, de az országutakon, a vasutak sínpályáin kemény, megfeszített munka folyik. Legyen ünnep, vagy munkás hétköznap, kell a kenyér. í friss tej, a tüzelő. A bányák, a gyárak várják a munkása­kat: a boltok árukészletét fel kell tölteni, egyszóval az élet. a folyamatos termelés nem állhat níeg. Nyáron sem köny- nyü az országutak vándorainak dolga. Felelősséggel tartoz­nak a rájuk bízott értékekért, az emberek testi épségéért. A gépkocsipark szaporodásával nincs arányban az utak kar­bantartásának, átépítésének üteme, évről évre nehezebb a közlekedés. Hányszorosára nő a veszély télen? Tízszeresé­re, százszorosára! A friss hó alatt, kemény jégpáncél lapul, a gödröket, kátyúkat nem lehet felismerni, ha pedig feltá­mad a szél. emberfeletti áldozatokat követel az országuta­kon rekedtektől. Elvárjuk, mi több, természetesnek tartjuk és megkövetel­jük a MÁV-tól, a személy- és teherszállítással foglalkozó fuvarozó vállalatoktól, hogy télen is pontosan induljanak, érkezzenek a járatok. Elvárjuk, mert tőlünk is megkövetelik a pontos munkakezdést, jogosan keressük az üzletekben a friss élelmiszert, tejet, kenyeret. Sok ember összehangolt munkájával, többé-kevésbé be is tartják a pontosságot. Az ünnepek előtt és után csúcsforgalmat bonyolított le a vas­út és az autóbuszpark. Tíz- és százezreket szállítottak oda- vissza. közlekedési akadály miatt senki nem maradt távol családjától. De vajon, miközben az utazás izgalmában egünk, s uticé- lunkhoz szerencsésen megérkezünk, mondunk-e egy meleg szót a mozdonyvezetőnek, a váltókezelőnek, a autóbusz- sofőrnek, vagy a kalauznak? A közlekedés és az áruszállí­tás közkatonái megszokták már a síelő embereket, a tolon­gó, gyakran még egymást sem kímélő utasokat. De soha nem tudják megszokni a telet! Ök is emberek, s a volán­nál ülő gépkocsivezetőt, a kél forduló között, torkát rekedt­re kiabáló kalauznőt, az üvöltő hóviharban gém beredete uj­jakkal dolgozó váltótisztítót. bizony, megviseli a téli idő. Mi legfeljebb csak kétszer utazunk napjában, de a közleke­dés dolgozói egész nap ki vannak téve az utasok zaklatá- -v n-ak, gyakran szemrehányó megjegyzéseinek. tél, a hideg önmagában is idegessé, ingerlékennyé tesz bennünket. Hiszen bármily szép is a fehérbe öl­tözött táj, a park. az erdő, több a télben a rossz, mint a jó. A legtöbb rossznak pedig az országutak vándorai van­nak kitéve. Melegítse hát a téli hidegben őket a köszönő sző is azért a felelősségteljes munkáért, amelyet nehéz kö­rülmények között végeznek — értünk. Onodvári Miklós .4 Tizedszer is rímeitek-A RM határőrség szocialista versenymozgalma önkéntes tömegmozgalom, l ő célkitűzése: segítse a szolgálati és ki­képzési követelmények magas színvonalon való teljesítései, a harci technika és fegyverzet tökéletes megismerését, a harckészültség fokozását, a szocialista gondolkodásmód és a közösségi szellem fejlesztését.” Fegyel meze ü, rendben, mozdulatlanul altnak a csa­patzászló előtt. Csak a sze­Bgyre népszerűbb Miskolcon is az úgynevezett tasakos tej. Képünkön a tejipari vállalat dolgozói „fóliázzák" a tejet. Foto: Agotha Tibor. inuk árulkodik: nagy-nagy örömmel, nehezen titkolható elégedettséggel hallgatják Újvári László határőr ezre­des elv társnak, a magasabb egység parancsnokának sza - vait: „Köszöntöm Önöket abból az alkalomból, hogy egész évi tevékenységük alapján eredményesen való­sították meg a szocialista versenymozgalom célkitűzé­seit ..„Egész évi tevé­kenységükben tükröződik a;; őszinte tenniakarás a szolga- lati és kiképzési feladatok végrehajtására .. .” A bensőséges ünnepélyre, pontosabban egy ünnepség- sorozat legjelentősebb esemé­nyére tegnap, december 28- án, hétfőn délelőtt került sor Miskolcon, a határőrség ma­gasabb egységének parancs­nokságán. S ebből az alka­lomból hadd emlékeztes­sünk: egy évvel ezelőtt ugyaninnen, ugyanennek a két alegységnek kitüntetésé­ről tudósítottunk az Eszük- Magyarország hasábjain. Ak­kor hangzott el a felajánlás: a felszabadulás 25. évforduló­ja, a Lenin-centenárium és a párt X. kongresszusa tiszte­letére az alegységek katonái 1970-ben ismét megszerzik a kitüntető kiváló címet. Sikerült! Egy7 esztendő be­csületes. fegyelmezett mun­kája meghozta az ered­ményt. A „híradó” alegység egyedülálló jubileummal büszkélkedhet: tizedik alka­lommal kapta meg a „BM határőrség kiváló alegysége” címet. De joggal lehetnek büszkék teljesítményükre az „ABV” alegység katonái es parancsnokai is: ök ötödször kapták meg a magas elis­merést. A kiváló határőrök ered­ményeinek nemcsak azért örülhetünk, mert megyénk­ben teljesítenek szolgálatot, mert a borsodi határokat őr­zik. hanem azért is, mert a legtöbben ennek a megyé­nek szülöttei. Borsodban, Putnokon szü­letett Thomázi Kálmán ha­tárőr, aki már másodszor kapta meg a „Határőrség ki­váló katonája” jelvényt. Nem mindennapos teljesítmény ez, országosan is kevesen kapják meg kétszer a in,agas kitün­tetési. Es hogy nehéz volt-eí — Nem rendkívüli köve­telményekéi kellett teljesí­teni. Csak szorgalom, becsü­letes helytállás, folyamatos munka kellett hozzá. Borsodiak a kiváló alegy­ségek parancsnokai: E. Kiss Tamás határőr-hadnagy és Nagy Ferenc határőr-főtörzs­őrmester is. És idevaló Sán­dor János határőr, a tízsze­res kiváló alegység K1SZ- titkára is. A határőrség szocialista versenymozgalma magas kö­vetelményeket állít a kato­nák és parancsnokaik elé a kiképzésben, a fegyelemben, a harckészültségben és a po­litikai nevelőmunkában. A miskolci kerület állományá­nak 98 százaléka benevezett a versenybe. Es a beneve­zettek 81 százaléka éri el va­lamilyen szintet Méltán hall­gatták tehát elégedettséggel a katonák a BM határőrség országos parancsnokának, il­letve a magasabb egység pa­rancsnokának a különféle szintű kitüntetések adomá­nyozásáról szóló parancsait. Megdolgoztak az "'ismerés­ért. l ianck íibor Kiváló határőr-alegységek kitüntetése Tehetségvédelem és társadalmi igazságosság fi Pravda cikke az LKM-ri! „ 1 asakoifák'* a tejet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom