Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
ÉSZAK MAGYARORSZÁG Gyógyít orvossággal, gyógyít szeretettel Amikor ápolónője kíséretében gyalogosan feltűnik délutánonként valamelyik falu végén, sokan eléje sietnek. És amikor az esti járat sofőrje látja, hogy Alsőszuhán a rendelőben tnég ég a villany, türelmesen vár." Csak akkor indítja az autóbuszt, ha már a ,,doktor néni’5 is felszállt. Göcziné, dr. Ma- iuzsa Ibolya két hónapja körzeti orvosa Zádorfalva, Szuhafö, Als-ószuha és Dóvény lakosságának. Az első nap voll a legnehezebb. Reggel nyolctól délután fél ötig rendeltem. Közben se nem ettem, se nem ittam, ki sem mentem a rendelőből. Azt hittem, a Ivét fekvőhöz már el sem bírok menni. Mint egy darab fa, estem be az ágyba .. . Október 15-én kaptam Vneg a diplomám, 16-án már Zá- doron voltam, szétnézni. Vásárosnaményi vagyok, haragudtak a szüleim, hogy nem haza mentem. Túl sok ott az ismerős, nehezen alkothatnék képet a munkámról. Nem dicsekvésképpen mondom: végig négyes vagy jeles voltam az egyetemen, a klinikán is maradhattam volna. De úgy van az, hogy az ember szeretné megpróbálni, egyedül mire képes. Évek óta elhanyagolt testeket és lelkeket találtam itt; cseppet sem jobb állapotokat, mint nálunk néhol a beregi részen. Nemcsak a. folyamatos gyógyító munka hiányzott, jobban az emberi hang, a türelem, a megértés. És — különösen az idős betegeknél — a szeretet. Legelőször a bizalmukat kellett kiérdemelni. Becsületet kellett szerezni, hogy elfelejtsék^ a régebbi sérelmeket. Nem vártak túl sokat, csak annyit, hogy az Orvos ne ftítyörésszen, ne szitkozódjon, ne sürgesse idegeden, ne torkolja le az aggodalmaskodót. Amikor egy súlyos betegemnek beadtam az első vénás injekciót, azt mondta: drága doktor néni, ma nincs nálam boldogabb ember Magyarországon. Régebben itt erre nem vállalkoztak. Gyalogolhatott kilométereket, s fizethetett száz forintot, míg' végül megkapta. Egy néni hosszabb időre elutazott városon lakó gyerekeihez. Levelet küldött: kéri, írjam meg én a szokásos receptjeit, hiába van a városi orvos, ha bennem van a bizodalma . í. Szégyellem, de nem tudok mit csinálni; öregasszonyok sokan kezétcsókolorrfirnal köszöntének. Alig kéthónapos praxissal néni vagyok azoknak, akiknek unokái lehetnék. Akad persze más elismerés: takaros kis magyar jány vagy, eszem a lelked — formált rólam véleményt egy lsz-nyugdíjas bácsi. Sokszor én is igyekszem tréfálkozni, mert kell a vidámság, néha nagyon kell. Kell a rákos öreg parasztoknak, a deszkán alvó porekorong- sérvgyanús traktorosnak, a szívbeteg ácsnak, az i&iászos bányászoknak, az epilepsziás fia;tal segédmunkásnak, az idegbeteg gyermekéért aggódó anyának ... Sok itt a gyerek; szőke, kékszemü csöppségek. Félnek tőlem, a fehér köpenyemtől, attól, hogy megszűröm őket. Oltás után anyjuk karjáról rám mutatnak az utcán: bánt! Kérdezem őket, ahogy itt szokás: szeretet? Legörbül a kicsi szájuk, pityeregve felelik: neeem! Kezükbe adom a sztetoszkópot, nézd, ezt teszem majd a hátacskádhoz, ugye nem fáj. Együtt tanulgatjuk, hogyan kell' nagyot sóhajtani ... Két éve vagyok férjnél. 'Tanultam, nem lehetett . gyerekünk. Most rögtön megint nem lehet, pedig nagyon szeretnénk. Előbb dolgozni akarok, ja meg akarom ismerni a- körzeteméi. Hatvan—kilencven beteggel foglalkozom naponta. Az idősebb kollégák talán meg is mosolyognak érte, de én . bizony reggeltől estig egyfolytában lótok-futok, gyalogolok, házalok. Nincs olyan, hogy lejárt a négyórás rendelési idő. Írom napszámban a recepteket, gyorsan, mint egy miniszter. Kár, hogy akadnak olyanok, akik visszaélnek fiatalságommal. tapasztalatlanságommal. Az egyik férfi táppénzre akart kerülni, hogy muzsikálni járhasson lakodalmakba. Csiszolóvászonnal kidörzsölte lába szárát, a sebet beszórta vasporral: így akart becsapni. A másiknak meg, ahogy felélesztettem pálinkás delí- riumából, első dolga volt, hogy leköpjön. Ha ilyesmi történik, elgondolkodom a jövőmön. Nem fog-e később lohadni a lelkesedésem, nem fásulok-e majd bele? Megtehetem-e, mint most, hogy gyógyszertár híján szatyorral, autóbuszon hordjam betegeimnek a legfontosabb gyógyszereket? Jó, hogy van kit felkeresni gondjaimmal.. Ügy megyek Putnokra Placskó Lajos doktorhoz, mintha rokonom volna. Lesz, aki nem hiszi el, de soha nem fogadok el pénzt betegeimtől. Más az én jutalmam. Most kát hete influenzás, lázas beteg voltam,. de azért rendeltem. Zajong- ták a váróban, hogy Lassan megy a munka. Egyszerre erős férfihang hallatszott be a rendelőbe. Most itt csak egy beteg van, és az a doktor néni: becsüljük meg azzal, hogy rendesek vagyunk! S akkora csend lett, mint a templomiban szokott.” Takács Lajos I) em jártam még ezen H a vidéken, A sűrű *■ kod most sem engedi látni a távolabbi hegyeket. A község neve is váratlanul bukik ki a ködből és az útkanyarból. Túl korán értünk ide. szerettem volna megfogalmazni magamban mondóimmal, amit néhány perc múlva elő kell adnom. Szokatlan kívánságom van. Sók múlik azon az emberen, akit elsőnek keresek fel. Meg kell nyernem, szükségem van segítségére. A tanácselnök szimpatikus ember. Azonnal megtetszik neki jövetelem célja. Bár még ő sem tudja a megoldást, egykettőre ..cinkosom” lesz, Elmondja, hogy ő sem idevalósi, nemrég került a községbe. De úgy érzi, elfogadták már .. . Nagy köteg iratot vesz elő. Adóbevallások. Nézi a neveket, én a bevallott jövedelmek összegért csodálkozom. Nagy számok. Az egyik szőlősgazdának 134 ezer, a másiknak 129 ezer forint az évi jövedelme. Meglepődöm, holott „milliomosokat” keresek éppen. Szeretnék megismerkedni velük. Leülni egy hegyaljai szőlősgazdával, és beszélgetni. — No, ide elmegyünk — bök az egyik névre az elnök. — Jókedélyű öreg. Majd azt mondom, hogy régi. ismerősök vagyunk. • Elmegy a hivatalsegéd, hogy szóljon az öregnek a 1 látogatásról: ismerőst visz ..........................Ili.....Hl....■Ili a z elnök elvtárs Izgatottan várjuk, vissza. — Talán nincs otthon. Ez az ember mindig dolgozik. Télen is kint van a szőlőben. Pedig öreg már. — Kétágúzik. Reggel óta kint van — jön vissza a hivatalsegéd. Az elnök már nem tagit. Akkor máshova mcRégi utcán megyünk tovább. Emeletes házak között. — Itt laktak valamikul’ a leggazdagabbak. Sokablakú, új ház kiskapuján nyit be kísérőm. A főbejárati ajtó zárva. Egy oldalajtón jön ki a féle ség. — Szántani ment. az Porták gyünk. Több családhoz is mehetünk. Ütünk az öreg háza mellett visz el. Még mindig sajnáljuk, hogy nem beszélhetünk vele. A pince- ajtó előtt fiatal cigányférfi bajlódik egy hordóval. Az elnök gyanút fog. — Nincs ott az öreg? Nehéz kérdés. A fiatalember habozik, aztán érthetetlenül motyog valamit. A pinceajtóhoz érünk. — Jaj, hát itt van! Nem láttam meg! — mentegetőzik esetlenül. Nagyot nevetünk. A gazda pironkodik. — Ne haragudjanak. Ügy el vagyok foglalva! Bori fejtünk a Jóskával. — A fiatalember eltűnik a pince mélyén, a gazda xneg- hív minket egy következő alkalomra. urghi. Nincs még olyan rossz idő. Miért kellett volna? Ki ,i vendég? — érdeklődik. Gyorsan elköszön ünk, aztán betérünk egy kis cukrászdába. Fázunk. Maga a tulajdonos hozza a kávét. A harmadik gazda portáján is kudarcot vallunk. Pedig itt már megelégedtünk volna annyival is, hogy bekukkantunk a lakásba. Azt mondják, kényelmes, és igen ízléses. — Az uram nincs itthon, én meg mosok — sajnálkozik a gazdasszony, és visz- szahúzódik a mosókonyhába. Lemondóan bandukolunk visszafelé. — Nézzünk csak be, ide! — élénkül meg az elnök. — Kedves kis öregasszony lakik itt. Ű legalább gyökeres hegyaljai. Szegényesebb portára megyünk. — Kerüljenek beljebb, üljenek le, jó meleg a szó- I bűm cseveg a néni. —, Rossz volt az idei termés, alacsony a cukorfok. Én | nagyon megérzem, meri én js a borból élek van egy kis szőlőm. Nekik köny- nyebb, van tartalékuk — céloz a gazdagabbakra. — Hogyan élnek ők? — Barátságban. Mindig együtt vannak Együtt ménnél: Miskolcra, a színházba, együtt; ünnepük a születésnapokat. Gyönyörű az otthonuk, szépen öltözködnek. Kocsival és legalább háromszobás házzal adják férjhez lányaikat. Nekik jó, íjrert együtt; van a család, nagy a rokonság. Sokat dolgoznak. Mindig a gazda az előmunkás. Ö dolgozik legjobban, hogy példát mulasson a napszámosoknak. Jó boi/t termelnek, értik a módját. K J lg 6 meséi, körülnéIYI zek. Mintha ismer- ném ezt a szobát. Eszembe jut, hogy az öreg tanárnőm lakására hasonlít itt minden. A tanárnőm városi, akivel most beszélgetek, az egy falusi asz- szony, szőlősgazda. Különös ez a hasonlóság, különös ez a falu is. Vendéglátónk borosüye- get tesz az asztalra. Tölt, Különös, sajátos illata van a bornak is. Lévay Györgyi Andor Éva, a Magyar Állami Operaház 'magánénekesnője, a Magyar Rádió „óvőnénije” kedves hangját naponként hallhatják a rádió hallgatók és gyakran felcsendül az Operaház színpadán, illetve a hangversenytermekben. Az énekes „óvónőt” a Rádió stúdiójában örökítette meg a fotóriporter. Ügyeletes riporterünk jelenti: Járható utak mentőnek is, hiszen az élei Vártuk a havat. Vártuk a tiszta, süppedős takarói, a mindent beborítót, a hegyeket, íákaifc, bokrokat, 1 mezőket fehérbe öltöztetőt, i mert csak így igazi. a karácsony, így igazi a tél. Meg is jött, időre, mintha csak rendelésre érkezne. Futhatnak a szánkók, sítalpak, repülhetnek a hógolyók/ nőhetnek a répaorrú, szénszemű hóemberek. De munkát is hozott a hó. Sok munkát, hiszen az ( utakat járhatóvá kell tenni, számos gépkocsinak minden ünnepre való tekintet nélkül el kell jutnia, céljához. Menni kell fi a nagy békesség napjain is zajlik, áramlik, nincs megállás a nagyvárosok utcáin sem. A Miskolci Köztisztasági Vállalat munkásai, gépei az első igazi havas éjjelen megállás nélkül dolgoztak. Pontos szervezéssel: hová menjenek a hótolók, a szórókocsik, a szállító gépkocsik, fel kelleti szabadítani a lillafüredi utat — itt volt a legkeményebb munka —, megtisztítani a város utcáit. Reggelre rendben volt minden. Készenlétben állnak továbbra is, hogyha szükséges, újra megkezdjék a munkát. A KPM Közúti Igazgatóság munkásai, gépei ugyancsak egész éjjel nagy erővel dolgoztak. Több telephely is URH-rádióval tartja a kapcsolatot, és emberek, gépek sokasága indul a megbénult forgalmú útszakaszra. Mennyi munka van egy rövid mondat mögött: a megye főközlekedési útjai járhatók! Kérése is van a hóügyeletnek és ezt a kérést minden járművezetőnek megszívlelés- re ajánljuk. Ne menjen be senki a már hőfúvásos útszakaszra! Nyilvánvaló, hogy a bennrekedt gépkocsi hátráltatja, lassítja a tisztítást. A hőfúvásos részbe behajtó gépkocsik vezetői ellen szabálysértési eljárást indítanak. Erre már volt is egy példa. A gépkocsivezető otthagyta elakadt kocsiját, és az hátráltatta a hóekét, mely éppen egy mentőnek biztosította az utat. Kérésük az is, hogy csak nagyon indokolt esetben induljanak útnak és röviden érdeklődjenek a hóügyeletnél. Az igazgatóságnál sem lesz mindenkinek ünnep a karácsony. Miskolcon és a megye más telepem tíz ember állandó ügyeletben van, és ezek 20 gépjárművet, valamint 80 embert tudnak munkába állítani, de ha szükséges, a megyében több száz ember dolgozhat a forgalom zavartalanságáért. Igen, fehér karácsonyunk van most is, így szép az ünnep, így szép a tél. Az utakon azonban nincs ünnep. Olt állandó ügyelet, készenlét van és megfeszített, gyors munka. Rádióhullámokon, telefonon síelő információk, jelentések, parancskiadás, minden időben induló gépek, emberek: harc van az utakon. Harc a hóval, a mindent fehéren, puhán borító takaróval.
