Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-03 / 283. szám

Csütörtök, 1970. dec. 3. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 197 2-ig :;:1 is áttér a hektárra Hazánkban n“ilvSKS tásának mai módja több mint száz éve alakult ki, és azóta is változatlan: négyszögölben I — kataszteri holdban — szá­molunk; így számítjuk a ter­melési állagokat, s kataszteri holdra vetítve állapították meg annak idején a földek minőségét jelentő aranykoro­na-értéket. Száz évvel ezelőtt ez a módszer jó volt. Ma azonban, amikor a mezőgaz­daság területén is kialakul­tak a széles körű nemzetközi kapcsolatok, s megkíséreljük az adatok összehasonlítását, előbb bonyolult számítási műveleteket kell elvégez­nünk. Évek óta napirenden szere­pel tehát a javaslat, hogy mivel a technikai fejlődés, az elektronikus számítógépek használata nálunk is lehetővé teszi az állami földnyilván­tartás adatainak gépi úton történő feldolgozását, kátasz- teri holdról térjünk ót mi is a hektárra. Ennek módját szabályozza a közelmúltban megjelent kormányrendelet, melynek alapján a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium négyéves progra­mot dolgozott ki a teljes át­térésre. Kísérletiképpen Békés és Győr-Sopron megyék egész területén, valamint Pest me­gye egy részén már 1969-ben megkezdődött az átszámítás. Ezt folytatták az idén Vas, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bi- har, Komárom és Szolnok megyékben, de az egész or­szágra kiterjedő munka tu­lajdoniképpen jövőre kezdő­dik el. Ekkor kerül sor me­gyénk egy részében is, a Mis­kolától délre eső járásokban a hektárra történő áttérésre. A munka 1972-ben fejeződig be. Az ált first sün lehet végrehajtani, Hi­szen — mint a rendezéssel kapcsolatos sajtótájékoztatón elmondták — mintegy 10 millió tétel adatait kell át* számítani, ami a kataszteri tiszta jövedelem átszámításá­val együtt több mint 30 mil­lió, bonyolult számtani mű­veletet jelent. A négyzetméter, illetve hektár folyamatos bevezeté­séről a járási földhivatalok tájékoztatják majd a lakos­ságot és az érintett szerve­ket. Az átszámítás után az új adatokat egy-egy község­ben 15 napig közszemlére te­szik ki, a régi adatokat pe­dig kivonják a „forgalom­ból". Azokban a községekben tehát, ahol már megtörtént az új mértékegységre való áttérés, minden hivatalos el­járásban már csak ezt sza­bad használni. Mecseki tükör Könyv a bányász- életről „Nem érdemli meg, hogy fekete gyémántnak becézzem. Nem érdemli meg, mert ön­magában nem kincs a szén. csak az emberi munka teszi azzá. Ez a csilingelő titulus az emberi verejtéket illeti. Fényesebben csillog az, mint a fekete szén, és éppen, pon­tosan olyan fekete” — írja riportjában dr. Gyevi Károly Akár mottóul is szolgálhat a fenti idézet a maga nemé­ben egyedülálló, gazdag tartalmú, 462 oldalas ki­adványhoz, hiszen a ben­ne található 8 monografi­kus Igényű tanulmány, a 20 ( szépirodalmi mű és a hat j szociográfiai jellegű riport j tudós, író, költő, geológus, j szociográfus, kritikus és új- j ságíró szerzői, mind a hu- j szonheten a mecseki szénbá­nyászoknak állítanak emléket | írásaikban. Azoknak, akik 1944-től napjainkig értékes munkásai, építői és védelme­zői voltak a felszabadult ha­zának, és akik ma is komo­lyan veszik kötelességeiket. Ezúton ajánljuk megyénk bányászainak a figyelmébe az 5000 példányban megjelent Mecseki tükröt. Érdemes be­lelapozni. T. L. A Borsod megyei Tanács V. B. állal jóváhagyott megyei sütőipari fejlesztési program ke­retében épülnek a Borsod megyei Tanácsi Tervező Vállalat tervdokumentációi alapján ezek a modern, 8—14 tonna kapacitású sütőüzemek a megye helységeiben. A negyedik öt­éves terv folyamán a felépülő sütőipari üzemek biztosítják majd a megye megfelelő ellá­tását kenyérrel és egyéb sütőipari termékekkel. Most a télnek örül Szereti a havat, az esőt, a déli szelet, a napot. Évekkel ezelőtt súlyosan megbetegedett. Tragikus, kü­lönös betegsége volt: félt az utcától. Szédült a forgatag­ban, úgy érezte, hogy a lóba nem éri el az aszfaltot. Nem használt a gyógyszeres kúra, de egy orvos mégis segített. Azt tanácsolta, vállaljon új­ra munkát. Mégpedig olyat, amely lehetővé teszi, hogy sokat járhasson — az ut­Szolgáltatási gondok Patakon A gazdasági építés cs az életszínvonal fejlődésének tárgyalása közben a X. párt­kongresszus behatóan ele­mezte a szolgáltatási ipar te­vékenységét is, megállapítva, hogy ennek mennyiségi és minőségi növelésében még fel. 1944. november 17-én Usztyinov kapitány vezeté­sével egy szovjet közelfelde­rítő alakulat benyomult Di­ósgyőr déli részébe. A Ka­pitány tudhatott valamit az ellenállási mozgalomról, mert magához hívatott. — Fegyveretek van? — Igen. — Hány emberre lehet számítani ? — össze lehet szedni 120 —150 bátor embert. A kapitány azt mondta, rendben van, írjam össze ezeket a neveket, s más­nap délután legyek ott is­imét. Szigorúan a lelkemre kötötte: _ A tudtom nélkül ne k ezdjetek semmibe! Az csak ártana. A németek bosszú­ból lemészárolhatják a la­kosságot. Másnap úíbcinduMam. Vissza kellett fordulni. A németek nagy erővel zúdul­tak a szovjet alakulatokra. Szétlőtték a szovjetek egyet­len páncéltörőjét. A harc kegyetlen. Több szovjet katona, sőt magyar elvtársunk vére festi meg Diósgyőr utcáit. (Diósgyőr népe nagyon várta a felszabadulást, zt hadianyaggyárból valaki egy vég selymet hozott. Már ■rém tudom megmondani, hogy kik voltak, de tűzpiros­ra befestették. Az asszonyok kihimezték, sarlót, kalapé csőt varrtak rá, később egész Nagy-Miskolcot mi láttuk el vele. Emlékszem, hogy a szovjet, városparancsnoknak. SziHcin ezredesnek is ad­tunk egyet belőle, sőt a vá­rosi pártbizottságra, a ta­nács épületére is jutott.) Diósgyőrött mi túl hamar kiraktuk a házak falára a vörös zászlókat. Féltünk tő­le, hogy árulás nyomán megtizedelik a munkásságot, hiszen a zászlóval mór min­denki színt vallott. Szerencsére, Diósgyőrött ekkor egyetlen áruló sem akadt, aki bevádolta volna a kommunista érzésű balol­dali embereket, (Miskolcra 1944. december 3-án hajnalban dübörgőit be az első szovjet harcko­csi. Pontős dátumot nem tu­dok mondani, de Diósgyőr Miskolccal egyidöben szaba­dult fel. Arra emlékszem, hogy vasárnap volt, amikor eljött az igazi felszabadulás pillanata. A fasiszta had a környékről még nem taka­rodott el. Emlékszem rá. hogy egyszer megbízatásból | kimentünk a papírgyárba. Az Ostorosról nagy aknazáport zúdítottak ránk. És Pereces ■ is valamikor december kö­zepe táján szabadult fel.) És hogy mit éreztünk a szabadság első napúéban7 Nehéz ezt. leírni. Nagyon prózai dologgal tudom ki fe­jezni: éheztünk, fáztunk, de boldogok, szabadok voltunk. * Nyíró Sándor volt Diósgyőr első párttitkára. Hatalmas alapszervezet volt, az üzemi pártszervek létrejöttéig kö­zel háromezer tagot tartottak nyilván. Nyíró elvtárs ismét párt- titkár. Tíz éve ment nyug­díjba, s a pártmunka tölti ki életét. E találkozás napján is alig ért vissza a városi pártbizottságról, rövid szü­net utón a területi alapszer­vezethez indult, No vembe. 7-én Ságvári Endre egykor* tanítványát a Munkaérdem rend arany fokozatával tűn- : tették ki. .* Méltó a viselésére. Csorba Barnabás 1 sok a (ennivaló. Ezek a meg­állapítások minden tekintet­ben érvényesek megyénkre, különösen pedig Borsod leg­fiatalabb városára, Sárospa­takra is, amely igen sok se­gítségre szorul még, hogy va­lóban meginduljon a várossá fejlődés útján. A szerényebb mértékű ipartelepítés és a termelőszö­vetkezetek megerősödése folytán örvendetesen emelke­dik a lakosság jövedelme, nő a tartós fogyasztási cikkek vásárlásának aránya, így fo­kozódik a szolgáltatások irán­ti igény is. A város szolgál­tató ellátási helyzete azonban még nem minden területen kielégítő, sőt, az ipari szol­gáltatást végzők száma és a termelési érték is — egyes ágazatokban — csökkenést mutat. A város szolgáltatási gond­jaival a tanács végrehajtó bizottsága is foglalkozott, s megállapította, hogy a taná­csi vállalatoknál, a kisipari szövetkezetekben és a ma­gániparban összesen 160 szak­ember foglalkozik a lakosság szolgáltatási igényeinek ki­elégítésével. Számuk egy év alatt 207-ről 160-ra csökkent. Különösen az építőiparban mutatkozik nagy szakember­hiány, de kevesebb lett a par. kettázók, a kályhások által teljesített termelési érték is. Megnyugtató az autószer­viz, a cipész szövetkezet, a rádió- és a televiziószerviz, a képkeretezők, a férfiszabók, a férfi- és női fodrászok, a fényképészek szolgáltató te­vékenysége, de az ígéret el­lenére, a mai napig sem nyi­tott fiókot a Patyolat Sáros­patakon, pedig erre nagy szükség lenne a dolgozó nők helyzetének megkönnyítésé­ben. A munkavállalók igye­keznek a tőlük telhető mó­don eleget tenni kötelezettsé­geiknek, az igények azonban egyre növekednek, és a je­lenlegi körülmények, szűkös tárgyi feltételek egyre nehe­zebben tudnak azoknak meg­felelni. A minőségi és mennyiségi javuláshoz fejlesztésre, az üzemek, műhelyek sürgős korszerűsítésére van szükség. A szolgáltató szervek saját anyagi forrásai azonban kor­látozottak. a színvonal tartá­sára is alig elegendők, ezért nagyobb központi támogatás­ra szorulnak, hogy a szolgál­tatások a szükségleteknek megfelelően fejlődhessenek, és valóban városi színvona­lon lehessenek Sárospatakon. Hegyi József A 2d. hangverseny A miskolci Fazekas utcai általános Iskola úiek-zene tagozata a napokban tar­totta 25. hangversenyéi. A hangversenyen — amelyet Beethoven születésének 200. 'vfordulója tiszteletére ren- leztek meg — részt vettek ;i borsodsziróki általános is­kola küldöttei is. A két iskola között kiala­kult testvérkapcsolat abból adódik, hogy Borsodszirákon vannak eltemetve a Bartók- ősök. Bartók Béla halálának 25. évfordulója alkalmából a két iskola közösen rendezett koszorúzósi ünnepséget, s a miskolci iskola zenetagozatá­nak tanulói akkor hangver­senyt is adtak a községben. Azt is tervezik, hogy a ta­vasszal a két iskola együtt rendez hangversenyt a köz­ségben. can. Először elképedt a gon­dolattól, de szót fogadott. * , Így lett Németh Károlyné hirlapkézbesitő, a miskolci föposta alkalmazottja. Alig ismertek rá. amint, hátizsák­kal és nagy postástáskával látták az utcán. Vállalati író­asztal mögött szoktuk meg ismerősei. Ö maga 47 évesen is ha­mar megszokta új munkakö­rét, mert megszerette az esőt, a havat, az útmenti bokro­kat, a Bónis-telepi kisku­tyákat. Reggel fél hatkor fel­vette csomagjait a postán és nem akart az utcára gondol­ni, amin járt, nem foglalko­zott betegségével. Csak a postaládákra gondolt, ame­lyeknek a gazdái elvárják, hogy pontosan, időben érkez­zék a megrendelt újság. A Borús-telep lakói közvetlen, barátságos emberek, velük nem volt nehéz a barátko- zás. így aztán észrevétlenül meggyógyult. Rádöbbent, hogy tulajdonképpen ez az utca: emberek, házak, kerí­tések, növények, kutyák. Jó újságkézbesítő lett be­lőle. Húsz utca emberének szállítja a napilapokat, ké­peslapokat, folyóiratokat. Majdnem tízezer forint érté­kű újságot kézbesít havonta. És hónapról hónapra bővül a Bónis-telepi előfizetők név­sora. Üj házak épülnek, és ha felkerül a függöny az ab­lakokra. az „újságos néni" már csenget is: „Nem szeret­nének valamilyen újságot já­ratni? Bizonyára tetszene a Népszava.” Másoknak a Népszabadságot, vagy az Észak-Magyarorszúgot ajánl­ja. Mindig azt, amit később megkedvel az előfizető. Ez a/, érzéke — az emberismeret még személyzeti vezető korá­ban alakult ki. Olyan eset is van persze, amikor öt kér­dezik meg, milyen újságot ajánlana. Es Németh Ká­rolyné elmeséli, hogy milyen a Népszava karaktere, milyen az Élet és Tudományé, a Magyarországé, az Ifjúsági Magaziné. Ismeri a magyar újságokat. Tízféle jár neki rendszeresen, s a többit is el­olvassa. Még senki sem csa­lódott, aki hozzá fordult effé­le tanácsért. Nem szeret „rá­beszélni”, csak okosan meg­győzni. ★ Brigádja első lett a párt­kongresszus tiszteletére vál­lalt munkaversenyben. Ez örömet szerzett néki. Szeret és tud örülni, örül, hogy volt ereje meggyógyulni, hogy kedvére való munkát talált. Elégedett a jövedel­mével, a kislánya tanulmányi eredményével. Most a hat új előfizetőjén nek örül. És a közelgő tél­nek, amikor belesüppedhet síbakancsával a hóba, és ki­pirult arccal bandukolhat a Bónis-telepen. Lévay Györgyi A tartalékosok atóképséséro, l Megyénkben néhány nap­pal ezelőtt tartotta év végi értékelését az MHSZ me­gyei vezetősége, valamint a tartalékosok utóképzési bi­zottsága. Ezen az értékelé­sen nagyon sok probléma el­hangzott, amely mind azt tükrözte, hogy a megyei MHSZ és az utóképzési bi­zottságszívügyének tekinti a tartalékos tisztek, tiszthe­lyettesek és honvédek utó­képzését. A kötelező okta­tásba vont tartalékosok zö­mének hozzáállása igen po­zitív az utóképzéshez. Ezen különböző szakcsoportokban levő tartalékos tisztek a meghatározott tematika alap­ján zömmel rendszeres fel­készülésről, magas fokú fe­gyelemről és aktivitásról tettek tanúbizonyságot. Felmerült viszont, hogy a tájékoztató oktatásban részi vevők megjelenési százaléka, valamint felkészültsége mór nem ilyen pozitív, és a jö­vőben javítani kell ezen mind a tartalékos hadköte­leseknek, mind a különböző szintű vezetőknek. Ügy hi­szem. senki előtt sem két­séges, hogy a tartalékosok felkészültsége nagyon fontos tényező országunk és né­pünk védelmének biztosító­sában. E felkészülésről szó volt pártunk X. kongresszu­sán. szó van róla megyei, járási, üzemi, községi síb. szinten, és ez így helyes. Azonban meg kell teremte­ni a megvalósításhoz szük­séges feltételeket a klubhe­lyiségek biztosításával. az előadói gárda kinevezésével, vagy akár a tartalékos had­kötelesek jó hozzáállásával. Ez az év tehát eredményes volt. Az. hogy a jövő év is eredményes legyen és a fog­lalkozások is magasabb szin­tűvé váljanak, továbbra is szükséges a tartalékosok .ló hozzállása és minden szintű vezető őszinte támogatása. Zsebesi László alezredes

Next

/
Oldalképek
Tartalom