Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-22 / 299. szám

ti><áAK-ívlÁOYAkúki<éÁC> •£ Kedd, lí/ű. dec. 22. A KÉPERNYŐ ELŐTT Rekviem Renátáért — A múlt század Az elmúlt hét műsorából minden kétséget kizáróan a péntek este látott, Mind- annyiotok lelkiismerete meg­nyugodhat ... című alkotást kell elsőként kiemelnünk. Eredeti címe: Kiáltás a vi­lágűrbe, szerzője a nemrég elhunyt lengyel Jerzy Za- wieyski, a novellát televí­zióra Dömölky János ültet­te át Szántó Erika drama­turgi közreműködésével, s ugyancsak ő rendezte. Rena­ta W.. egy lengyel város el­megyógyintézetének orvosnő­je értelmetlenül halt meg 1942-ben, halála ■mégis hősi volt. Értelmetlenül. mert maga kereste pusztulását, amely oktalan és haszonta­lan volt, senkin sem segí­tett. hősi volt mégis, mert — bár oktalan — önfeláldo­zásával néhány pusztulásra ítélt szerencsétlen betegnek adta vissza utolsó óráikra a reményt, az emberbe vetett, akkor igencsak ingatag hi­tet. 1942 júniusában a né­met megszállók gyógyítha­tatlannak ítélték az elmebe­tegeket és sorra kiirtották őket. Ez a sors várt arra a néhány megmaradt betegre is, akik Renata W. orvosnő osztályán éldegéltek. Más orvosok régen megszöktek, s Renátának is módja lett volna elhagynia betegeit, er­re fel is hívták a figyelmét, de maradt, ném akart az embertelenségben betegei előtt gyáva lenni, inkább azok. sorsában osztozott. A történet nem szabályos tv- játék, kevés a történés, ke­vés a dialógus, nagyrészt Renata monológjára — va­lóságban a mártírrá lett or vosnő hátrahagyott naplójá­ra — épül, s a szereplők he­lyett inkább a képele — Bor- nyi Gyula operatőri munká­ja — érzékeltetik a mind­végig a szereplők felett le­begő, majd beteljesülő tra­gédiát. s ezzel átsegítik az adaptálókat azokon a pon­tokon is, ahol a novella már-már ellenállni látszik a dramatizálási kísérletnek. Olyan ez a mű, mint egy szép rekviem Renata doktor­nőért. A hét másik saját készí­tésű munkája (mert alko­tásnak, vagy műnek nevez­ni nem mernénk) az ugyan­csak idegen eredetiből adap­tált, A jeleségem hagyatéka című komédia. Az Eugene Labiche által írt komédia egy évszázad porrétege alól vánszorgott a tv-kamerák elé. A csak a múlt század hagyatékának tekinthető já­tékban jobb sorsra és jobb szerepekre érdemes színé­szek ágáltak, próbálták ne­vetőizmainkat megmozgatni, igen kevés sikerrel. Kínjuk­ban folyton azt mondták bosszúsan: a szentségit! A néző sem mondhatott mást Néhány szót a hét más műsorairól. A Mit lenne ön az én helyemben? című so­rozat elbúcsúzott a héten. Tisztességgel visszavonult a teljes végklmerütés előtt. (Vajon . kihez fordult ta­nácséit '!) A Hallói ismét év végi visszatekintéssel töltöt­te ki a rá szánt egy órát. Változó színvonalú darabok­ból összeálló, egészében jó kívánságműsor lett belőle. A Thália Színházból közve­tített Tótéle című groteszk já­tékot — a belőle készült nagy sikerű film után most eredeti változatában ismer­hette meg több százezer, vagy éppen több millió ér­deklődő. Ez a darab az el­múlt évek egyik legnagyobb színpadi, sikere tucatnyi or­szágban. Nagyon jó. hogy a televízió segítségével félor- szágnvi néző számára vált ismertté. A hét filmjei kö­zül a román nemzeti esi keretében látott Laura sze­relme viszonylag hamar ke­rült a mozikból a képernyő­re (nem lehetett volna a Román Televíziónak magát tv-jilmmel képviseltetnie?). Töredezettsége, helyenként erős francia utánérzéseket mutató megoldásai nagyon magukon viselték a pálya­kezdő rendező útkeresését. A Malachias csodája című nyu­gatnémet filmet nyolc éve láttuk a mozikban. Mon­dandója, éles társadalombí­rálata mitsem vesztett ere­jéből, művészi hatásából. Szívesen maradtunk érte éb­ren szombat éjjel. • • On is nyerhet! Ezért tájékoztatjuk kedves vásárlóinkat, hogy a Ta­nácsház tér 13. sz. alatti borszaküzletben, a november 18-tol vásárolt borokkal együtt átadott kártyáeskákaí — ha azokból már 1.0 db együtt van, legkésőbb de­cember 23-ig szíveskedjenek visszahozni az üzletbe, mert 10 db-ért cserébe egy részvételi jegyet adunk. Ezzel pedig részt vesznek a december 28-án megtar­tandó sorsoláson, ahol 1 db 1000 Pt értékű ajándékkosarat, 1 db (500 Ft értékű ajándékkosarat, 1 db 400 Ft értékű ajándékkosarat és 30 üveg különféle bort sorsolunk ki kedves vá­sárlóink között. Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat < 651. sz. borszaküzlet dolgozói. Hő- és hangszigetelő, slhe-eell „S” lxl m. 1x2 m és 1x3 m táblaméretű, különféle vas­tagságú. önkioltó min. habosított polistirollemezek, 33x33 cm-es AKUSZTIKAI BURKOLÓLAPOK, RÁCSOS ÉS UNIPACK MŰANYAG SZÄLLlTÖ­i.ádák, 110 literes. ÜTÉSÁLLÓ MŰANYAG KLKAEDÉNYEK, LÁGY ÉS KEMÉNY PVC-CSÖVEK, -IDOMOK, ŐSKORIT MÜ ANYAGLEMEZEK, FÓLIATAKARÓK 1071. évi szállítására megrendeléseket felvesz \ VEGYIPARI INVEST VÁLLALAT, Budapest, XIII., Szent István körút 22. Végezetül a Téli könyvvá­sár című vasárnapi összeál­lításról, a karácsonyra aján­lott könyvek közötti talló­zásról érdemes egy-két dol­got feljegyezni. Legelőször azt, hogy igen rangos „ki­kiáltó” hívta fel a figyelmet az egyes művekre: Hegedűs Géza közvetlen csevegése, roppant tárgyismerete igen élvezetessé tette ezt a félig reklám-, félig irodalmi tá­jékoztató műsort. Másod­szor: olyan közreműködő gárda segített a műsorveze­tőnek, hogy az maga külön eseményszámba ment. Har­madszor: észre kellett ven­ni, hogy nagyon élvezetes részleteket, keletkezési ap­róságokat ismerhettünk meg az ismertetett művekről, s — hogy Hegedűs szellemes Ka­rinthy Frigyes-idézetével él­jünk mi is — akinek éppen ez kellett, az nagyon élvez­hette Samvel Beckett egy abszurd jelenetét, a. Jövés­menést. Végezetül: kár, hogy ez u műsor december 20-án délután került képer­nyőre, s nem korábban, rnert az ismertetett könyvek nagy többsége már hetekkel korábban elfogyott a hol­tokból. Benedek Miklós Ozdról niciií el Egy fiatal szobrászművész portréja Kiss Sunyi István alkotásával EGY HÓNAPPAL ezelőtt avatták Ózdon, a József At­tila Gimnázium negyedév- százados jubileumán a név­adó proletárköltő piszkei Karácsony a színházban Mivel várja a nézőket a Miskolci Nemzeti Színház karácsonykor? — kérdeztük Siklósi Lászlótól, a színház művészeti főtitkárától. — Karácsony első napján, pénteken délután és este a Péntek Kézit mutatjuk be. Ezzel a két előadással Pén­tek Rézi el is búcsúzik Mis­kolctól, s a továbbiakban az egri színpadon szórakoztatja a közönséget. A második napon, szombaton a Bánk bán kerül színre délután és este, míg a karácsonyi mun­kaszünet harmadik napját jelentő vasárnapon délután és este egyaránt az Adáshi­ba látható színpadunkon. Az új levéltári törvény egy éve Borsodban A megyei levéltár dolgo­zóinak 1975. végére — egy­más mellé állítva az össze­kötött, raktározott leveleket, iratokat — több mint 16 ezer íolyóméternyi dokumentu­mot kell számon tartaniuk, ellenőrizniük. Jelenleg 1300 olyan vállalat, intézmény van Borsodban, amelynek iratait a levéltár felügyeleté­vel kezelnek. A legnagyobb megyei vállalatok, így a Borsodi Vegyikombinát, a Ti­szai Vegyi kombinát, a Lenin Kohászati Művek is ide tar­toznak. A levéltáriak időn­ként felkeresik az intézmé­nyeket, átnézik az irattára­kat, tanácsokat, instrukció­kat adnak az ott dolgozók­nak. A legnagyobb „iratter­melő” cég irattárában több mint 2 ezer folyóméter anyag van. A megye öt-hat hatalmas vállalatának az iratanyaga meghaladja a 6 ezer folyómétert. Eme számszerű — folyó­méterekben meghatározott — adatoknak tulajdonkép­pen az új levéltári törvény jegyében van jelentősége. Az 1969-ben megjelent törvény célja, hogy a szocialista tár­sadalomról, a szocialista gaz­dálkodásról mind több hasz­nos dokumentum maradjon fenn, s o történeti vonatkozá­sú anyagok az utókor ren­delkezésére álljanak. Sőt. az irattár tulajdonképpen ter­melőeszköz is. A tudomá­nyos, vagy a termelésre vo­natkozó anyagok bármikor előkereshetők, s a későbbi munkánál felhasználhatók. A törvény megjelenése előtt az intézmények irattáraiban ugyan megőrizték az anyago­kat, 10 évenként pedig az irattárosok egyenként átvizs­gálták a dokumentumokat, ellenőrizték melyiket raktá­rozzák tovább, s melyik ke­rül selejtezésre. A kiselejte­zett anyagokból válogatták ki a megyei levéltár illeté­kesei, hogy mi fontos szá­mukra. Az 1969-es törvény ha­tályba lépése óta egészen más módja van az anyagok megőrzésének. Két példány­ban készül az intézmények­nél minden ügyirat. Az egyi­ket postázzák, a másikat pe­dig már eleve történet) anyagként helyezik el az irattárban. Az osztályozás, szelektálás az anyag elké­szülténeit pillanatában meg­történik, s nem évek múlva, az irattár rendezésekor ke­rül erre sor. Az új törvény nemcsak kézzel, írógéppel írt anyagokra, levelekre, szak­mai leírásokra vonatkozik Ide tartoznak >a kódolt, szá­mítógéppel elkészített doku­mentumok, a tervrajzok, sőt a térképek is. A törvény megjelenése óta eltelt egy esztendő. Román Jánost, a levéltár vezetőjét megkértük, informáljon az eddigi tapasztalatokról. — Az intézmények levél­tárainak ellenőrzése — mondja Román János — igen sok munkával jár Örömmel tapasztaltuk, hogy a legtöbb intézmény irattára nagyon jól rendben tartott, szakszerűen kezelt. A leg­kedvezőbb tapasztalatokat a tanácsok irattáraiban sze■ reztük. Számos nagyvállalat­nál is megfordultunk. Jó és rossz benyomásokról egyfor­mán beszélhetek. A legtöbb gond az új üzemeknél van, nem kezelik kellő hozzáér­téssel az iratokat. Mindenüt.1 probléma a raktározás, az irattári szakemberek hiánya, sőt a megfelelő irattári he­lyiségek hiányával is szá­molni kell. Igyekszünk segí­teni. A szakemberhiányon például úgy, hogy tanfolya­mokat indítunk a levéltárak dolgozói részére. Gergely László József Allila mellszobrával. Foto: Strohmaycr László vörösmárványból készített mellszobrát, mely az iskola előcsarnokának dísze, ékes­sége lett. A szobor a gim­názium „pedellusa''. Vozik József nevelt fiának, Kiss Sunyi Istvánnak az alkotá­sa. Szűk két év alatt egyéb­ként ez volt a fiatal ózdi szobrászművésznek a harma­dik alkotása, mely a gyár­városban nyert: elhelyezést. Elsőként Lenin emléktáblá­ja. majd az év tavaszán, a gyár 125. évfordulója alkal­mából Rombauer Tivadar emlékére készített dombor­műve nyerte el az ózdiak tetszését. • Az ózdi gimnáziumban felnőtt szobrászművész nyár közepén kapta a megbízást a József Attila mellszobor elkészítésére. — Váratlanul ért a meg­tisztelő felkérés és mind­össze két hónap állt: a ren­delkezésemre — mondja. — Régóta foglalkoztatott a proletárköltő alakja és igye­keztem úgy megmintázni, hogy karakterét megtartva versei alapján az általam megismert, költőegyéniség kerekedjén ki az élettelen anyagból. — Elégedett-e az alkotá­sával ? — Egy képzőművész soha­sem lehet elégedett önma­gával. Ennek ellenére úgy érzem sikerült a képessé­geimből telő maximumot ad­ni. Kiss Sunyi István az utóbbi hetekben több időt tölt Özdon, mint mostani lakhelyén Budapesten. Régi és új barátaival rója a nap­ról napra fiatalodó város ut­cáit, ismerkedik Ózd válto­zó arculatával, s tálén a fia­tal szobrászművész képzele­tében már kialakult, a követ­kező alkotásánál! a képe, mely esetleg az új város- központ egyik terének, park­jának a dísze lehet — Szívesen vagyok óz* don, s Igazán itt érzem ott­hon magam. Itt nőttem fel, s innen indult művészi pá­lyáin Is. Általános iskolás koromban országosan elis­mert képzőművész kör tevé­kenykedett a gyárvárosban, s ennek voltam a tagja én is. Kunt Ernő és Szabó Sándor ismert és ma is alko­tó képzőművészek fogták a kezem, amikor először pró­báltam valamit megformálni az agyagból, s ők szerettet­ték meg velem a képzőmű­vészetet. Az említett képző­művész körből több fiatal tehetség felnőtt az elismert művészek sorába, de senki sem maradt meg Ózdon. Pe­dig szerintem Ózdon is van talaja a művészetnek. Ne­kem a legnagyobb vágyam, hogy visszakerülhessek a vá­rosin-' s ott alkothassak, ahol felnőttem, s ahol a legjob­ban érzem magam, — Mit csinálna legszíve­sebben, mi a kedvenc témá­ja? — Szeretem az embereket, a dolgozó embereket, s egyik legizgalmasabb témá­nak a munkások, kohászok, hengerészek megmintázását tartom olyannak, amilyen­nek látom, s ismerem őket, erényeikkel, gondjaikkal, s ellentmondásaikkal együtt. Hogy milyen irányzatot kép­viselek? Egy kísérletező ked­vében levő fiatal művésznél ezt nehéz meghatározni. A realizmus híve vagyok. Nem nagyon kedvelem az ab­sztrakt művészetet, a klasz- szikusoknak nagy tisztelője vagyok. Az emberekhez, a természethez és az anyaghoz ragaszkodom... * ÖZDON már több esetben megfogalmazódott az igény a helyi művészeti élet fel­lendítésére vonatkozóan, íme, magától kínálkozott a lehetőség. Kiss Sunyi István szobrászművész, aki Ozdról indult művészi pályáján, visszavágyik a gyárvárosi}«. Jelenléte, alkotó jptrhkássá- ga újra felpezsdítené a kép­zőművészeti életet Ózdon. Tóilr István Karácsonyra a legszebb ajándékot az Lniversai árucikkeiből válasz lb alt a ki.1 Gruntlig-lieenc alapján gyártott. kétsávos és négysávos ZK-magnetofonok, elektromos háztartási hűtőszekrények, camping-gázkészülékek. turisztikai felszerelése sportfelszerelések. Exportáló: üJK3ű\yü3cac KÜLKERESKEDELMI VALLALAT. Varsó — Lengyelország. Szeretne Ózdra visszajönni

Next

/
Oldalképek
Tartalom