Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-20 / 298. szám

Vosérnop, 1970. éec. 20. írSSAK-MAGVMlORSZAO Gépesítik a levelek osztályozásai Újértől módosulnak a postai díjak Miiíanuaaok €tm OfZ OKU-bea fafeldolgozó i Postavonatok indulnak Néha. megdöbbentő gyorsa­ságot produkál a posta. Egyelőre még meglepődünk, ha előbb „fordul meg'’ a le­vél, mint ahogy kiszúrni tet­tük. Nem számolunk az ex­presszvonatok, a gépkocsik sebességiével. De nem kell sok idő. amikor ezek az idő­tartamok természetessé vál­nak. Meggyorsítja a levelek, küldemények, továbbítását a postavonatok indítása. A Bu­dapest—Mi skolc—Sátora 1 .j a - újhely, a Budapest—Miskolc —Nyíregyháza és a Budapest —Miskolc—Űzd vonalon re­mélhetőleg már a jövő év nyarán elindulnak a posta­vonatok. A legkevésbé for­galmas, éjszakai órákban .árnak majd. Indításuk után tovsfbb keft gyorsítani az osz­Még néhány nap. aztán drágább lesz a keménypapír­ból készült söralátét, a pa- pirszív, a söröscünke és a többi, furcsa alakú papírda­rabka postai kézbesítése. A közlekedés- és postaügyi mi­niszter ren delete alapján ugyanis 1971. január elsejé­től csak a szabványméretü belföldi leveleket továbbítja 1 forintos bélyeggel a posta. Az eltérő alakú és méretű küldemények diját 2 forint­ban állapították meg. Még hagyományosan Több tény is indokolja az új rendelet jogosultságát. A legtermészetesebb a felvevő posták gépesítése. A levele­ket ma még túlnyomórészt hagyományos módszerekkel osztályozzák. Miskolcon a 2-es, a Tiszai pályaudvaron levő postahivatalban tiz-ti- zenkét ember dolgozik éjjel- nappal, hogy a vonatok in­dulásáig útra készen állhas­son a küldemény. Nehéz dolguk van a leve­leket irányító postai alkal­mazottaknak. Sok ezer köz­ség nevét kell megtanulniuk és vonalcsoportok szerint osztályozniuk. A posta min­den évben megrendezi az or­szágos irányítási versenyt, szükség van a lelkesítésre, az ösztönzésre, mert. egyre keve­sebben vállalják a hallatla­nul idegfeszitö munkát. •Szávaj* István totósra fik a in tályozó postahivatalok niun- k; .iát. Ilyen tempóban pedig mar csak gépek tudnak dolgozni. Magyarországon az első irá­nyítógépet a budapesti 72-us postahivatalban helyezi k üzembe. Az automata .20 ezer levét osztályozására ké­pes óránként, míg az irányító versenyek legjobbjai 1300— 1300 levelet tudnak osztá­lyozni ugyanennyi idő alatt. Miskolcon a negyedik ötéves terv második felében lesz irányító automata. Az irányítógéppel csak a szabványméretű borítékok« t ’elvit kezelni. Ezért születeti meg a rendelet, hogy az LC— f jelzésű boríték mérni ét ól eltérő leveleket két forintért továbbítják. Színes, béleli boriiéit is Sok idő kell az előkés,li­léi hez. A helyi és vidék' díj­szabást 1068. november 13-én i .-.égésilettek Ugyanekkor vezették be — a bélyegző automaták, miatt —. hogy a feladó nevét és címet a bo­ríték bal alsó sarkára kell írni. Nos. ezek a módositá- i • ok még ma sem tudatosod- ' tak megfelelően, és sokan •— : a régi szokás szerint — ke­vesebb bélyeget ragaszt« ..v, « helyi küldeményekre. A* 114-szer 162 tniUimété- ] les borítékok gyártására a papíripar felkészült. A posta ,.ó előre felhívta a nagy for­galmú vállalatok figyelmét, hogy ezzel elégítsék ki szük­ségletüket. A papírboltokban nem jelentkezeti hiány De ; nemcsak a hivatalos boríté­kokat. hanem a belelt, színe-. i.oritékokat íy szabványmerc- le’tben gyártják. De azokról is gondoskodik az. ipar. akik ragaszkodnak a hosszúkás, vagy kicsi levelekhez, hiszen újév után is postára lehel ezeket adni. d<. már 2 forin- ! tos viteldijért. A műanyagok egyre na­gyobb teret hódítanak a ko­hászati vállalatoknál is, mint például az Ózdi Kohászati Üzemekben. A hengermű­veikben csúszócsapágyként használt, drága, importált színesfémeket már a korábbi években kiszorította a textil- bakelit.. maid a danamid és a metamid. mely olcsó, és sok, egyéb jó tulajdonsággal is rendelkezik, ősszel a dur­vahengerműi nagyjavításkor is a műanyag segített. A blokkgép alapozásához hasz­nál! hagyományos beton kö­tési ideje 3 nap, s ez jelen­tősen meghosszabbította vol­na a javítási időt. A hagyo­mányos beton helyett epoxid gyantás műanyagot használ- ! tak. aminek kötési ideje csu- ! pán 24 óra volt. A közelmúltba í ujra a mű­anyag segített. A tüzelőolaj- készlet növelésére fel kellett újítani egy régi, megrepedt. í 2500 köbméteres vastartályt. | Decemberi fagyban zJbS&Htít vfáásea un eÄüBBi saawnlc haSÜaiáXu, a kegyetlen váícteégba. Fájl u feje, meg olyan asüböadtnak, tompa- naűc % érezte. Hogy jobban lásson, feljebb srófolta a lámpában a, kanócot. — Mi baj, lelkem? — le­pett a betegágyhoz. Az asszony hirtelen a keze után kapott, azt szorongatta, majd arcaihoz tapasztotta, és úgy mondta: — Már semmi. Semmi — majd újra elaludt. Nemsokára a nyitva felej­tett pitvarajtón idegen kucs­máé. géppisztoly os katona rontott be: — Nyémecki, jesztV! — tekintett szét min­denütt és továbbszaladt. A katona láttán az öreg­nek földbe gyökerezett a 1_- ba: Az oroszok ... A pitvai - ajtóhoz vánszorgott, és kile- ^ett. Csend volt a. faluban. Min­denütt csend. Mintha a sűrű köd is felszállt volna. A csípősebb levegő jelezte, hjgy hajnalodik. A pitvarajtóban álló Sas imát rebegett: — Mi atyánk, ki vagy a mennyekben . . — majd keresztet vetett. Erősen bereteszelte a pit­vara j tót. A kemence tetejére lépett, és megvizsgálta pus­káin. majd vári. Tüzelőéi; is lopva osont. ki. S csak várt. Ellett egy nap. kettő — sem­mi. Harmadik nap aztán rá­verték az ajtót: — Isírván, nyisd ki! Régi naragos«. Hamvas Jó­zsi hangja volt. — Hát igen .. — vő'lant meg fejében: Erre gondol­hattam volna. Ez már tizen­kilencben is No, most ka­matostól visszakapom; amrférl látomásért megbüntettem ... s újra a kemence tetejére pillantott. — Nyisd már ki! Hallotta Hamvas paran­csoló hangját. Az ajtóhoz somfordált. Előbb kilesett a vakablakon. Itatta, hogy tú- nyérsapfeás, nagycsillngos, orosz katonával várakozik Hamvas: — Nem tehetem. Nagyon beteg az asszony. — fogta könyörgőre a szót. — Még nagyobb b^jt akarsz magadnak, az istene­det?! — morgott Hamvas. Megragadta az ajtó mögöt­ti faiuskot és megadva ma­gét — engedett. Kinyitva az ajtót, a sarokba húzódott. — Drasztvujta' — köszöl­tek a tisztek. — Adjon Isten — motyog­ta Sas. A tisztiek Hamvashoz for­dultak, és neki beszéltek va­lamit. oroszul. — Orosz katonákat akar­nak elszállásoltatni a tiszt- elvtársak. Ezért. járjV'k a ha ­zakat. — De hát az asszony . — Mondtam már nekik, hogy nagybeteg. Aztán Hamvas, kinyitva a ház ajtaját, maga előtt en­gedte be a tiszteket. Sas nem mert utánuk léj- ni, Magába rosikadtan állt. Aztán fellépett, a kemence tetejére. A puska után nyúlt, amikor újra nyílt a ház aj­taja. T-lamvas és az egyik tiszt jött csak ki. — Hát te mit csinálsz ott?! — szólt rá Hamvas. — Rossz már ez. a ké­mény, tudod.,. — A doktor megvizsgálja Pirost. Sas kezében szó w tolta n puskát. Ekkor lepett ki a házból a doktornak nevezett szakállas tiszt, és Hamvasnak magya­rázati . — Azt. mondja, lwgy ö majd hoz olyan injekciót, amelytől jobban lesz Piros. Na, Isten áldjon — és el­mentek. Biztosan megölte... — gondolta Sas es a puskával leugrott a kemence tetejűi*’ Az ajtóhoz lépett. Kikémlel!, majd vállához emelte a pus­kát ... — Pista! Gyere csak, Pis­ta! Meglátogatott az Úr! Pis­ta. gyere már! — kiabált az asszony. L eeresztette a fegyvert, és lassan heténfergetl a feleségéhez, össze­történ állt meg az ágynál, — Meglátogatót1 a Meg- váttó! Most már biztos job­ban leszek, vagy magához vesz az Űr! — Álmodtál, lelkem. — Nem, itt volt. Meg is vizsgált;. Minden jó lesz. Pis­ta! — lelkendezett a lázálom­ban szenvedő beteg. Sas csak nézte feleségei. Nagyon szomorú volt. S ahogy így elnézte, olyannak tetszett, mintha elevenebb es szebb lenne. Harmadnapra az. asszony arcredöi kisimultak, megszé pült és örökre megnyugodott. Halotti tort ülték. Sas Tst- vánné, született Asztalos Pi­roska halotti torát. Az aszta Ion szalonna, kenyér és bor S mint ilyenkor lenni szo­kott, a halottról beszélték. — Hát élment a Piros is. — El. Isten nyugosztalta, — Karácsony váltaján. Szép napja volt. — Szép. S ekkor egy krisztusképu, .szakállas orosz tiszt lépettbe « házba, és Sashoz fordult: Mamka? — kérdezte, és ke­zében injekciós fiolát muta­tott . Az öreg ki meredt, üres sze­ntekkel nézett a tisztre. Hoz­za vánszorgott: — Hiába jöt­tél... Hiába... Mamka. ka­put — és sírva, zokogva kar­ínba borult. A tisztnek is könnyek ül­lek szemében, és vigaszul megsimogaitta az öreget. Sas bort. adott, a tisztnek. A tiszt kézzel-lábbal ma­gyarázta. hogy nem jöhetett hamarabb, mert « vojna, a vojna... — és karjait szét­tárva lassan elköszönt. Sas sokáig nézett még utána. S ahogy így nézett, az egyre távolodó alak után, ne­ki is olyannak tetszett, mint a megváltó. A halotti tort ülök körül­vették, kérdésekkel ostro­molták: ki volt. ez?! Ö pedig csak úgy tudott j válaszolni, ahogy feleségétől hallotta: a Megváltó! Az új Megváltó! a ráesőn y volt. A bib- liabeli megváltó szü­letésnapja. A temetés uteni — tévhittől, balsorstól sokszor sokat, sínylődő, szen­vedő — maroknyi magyar olyan töprengő szorongással, várakozással nézte ezt az új megváltót, mint annak ide- ; .len tekintettek talán a pász- j torok a betlehemi jászolra. ' Sipos Ferenc A teglafalbeles már koráb­ban sem vált be, új vasle- j mezbélés elkészítése pedig hosszadalmas és költséges. Üvegszál erősítésű epoxid- | gyantás műanyag segített I megint, és a gyors munkán kívül sok százezer forinloi megtakarított a vállalat. A műanyagok már — mint a példa is bizonyítja — a kohászati üzemekben is el­terjedtek. Kevesen tudják például, hogy az Ózdi Ko­hászati Üzemekben egy kis műanyagon tödé is működik, s a hengerművekben hasz­nált csapágyakat itt készí­tik cl. A boldogkov araijai Bűnvá­di Tsz az elkövetkező eszten­dőkben az állattenyésztés to­kozásával. valamint fafel .loi- gozással akarja növelni b ' i - teleit. Mintegy 12 millió fo­rintos beruházással korsze­rű. 300 férőhelyes tehene 'r i telep énül. és a juh ászától is fejlesztik. Keresztez/ e; több mint 800 anyajuh utó­daiból hizlalnak tejes- és pe­csenyebárányokat. A ‘sz csaknem 800 holdnyi eme - bői évi 1500 köbméter lá‘ termelnek ki. A haszonfát a \ jövőben teljes egészében ma­guk szerelnék feldolgozni. A gyors hirtelen fekezetl. A szemközti ülésen bóbiskoló idős, vasutas-ruhás férfi majdnem az ölemben kötött ki. Az utasok riadtan húz- gálták az ablakokat: mi tör­ténhetett? Az ijedtség gyor­san nevetésre változott, mert egy tehén éppen a tőle két méterre megálló mozdony előtt sétált át nagy nyuga­lommal. és az árokba érve folytatta a gyéren sarjadó fii legelésél. — Jó fékünk van, kérem — szólt az öreg visszaülve helyére — Bár az enyém így fogott volna, bár az én vona­tomat így tudtam volna meg­állítani. Faggatni kezdtem, s lassan, nehézkesem mesélni kezdett: — Erdélyben szolgáltam, kérem. Egy magántulajdon­ban levő fatelep ki&vasútjáu voltam mozdonyvezető, "Kló­ja. akkor még csak gőzmasi- nák voltak, azok sem a leg­jobbak. de a tulajdonos sein sokat törődött a vasút álla­potával. Neki a nagyobb ter­melés volt a fontos. A moz­donyokat mi javítgattuk, mi tartottuk rendben, amennyire tudtuk. No. de menni, men­tek. es meg tudtuk keresni a családnak a kenyeret. A fa­telepen kaptam én is lakást a családommal. A gyerekek még kicsinyek voltak, az egyik négy. a másik hatéves. Naponta hatezer is felmen­tülik az erdőbe üres szerel­vénnyel, és az addig' megra­kott kocsikkal dnnatosan ereszkedtünk ie a meredek pályán. — Aztán egy áprilisi na­pon olyan történt velem, amit sohasem felejtek el. Máj' az utofcó fordulóval ereszkedtünk lefelé, én a szemelvényt hátulról fékez­tem a mozdonnyal. Kissé si­ettünk is, tudja, mindenki siet haza családjához. Mon­dom, mar az utolsó forduló­val ereszkedtünk, amikor előírói, a szerelvény elejéről a feketok kiabáltak és ve­szettül hadonásztak a zászló­val. Még jobban ráíékeztem. ekkor már a kocsik eleje a telepen gurult, de a további integetésre megijedtem, és ellengőzt adtam. Az öreg gép majd hogy fel nem robbant, a kerekek már visszafelé esu- ruszkoitak, de a nagy teli rrel csak vágj’ húsz méter után tudtam megállni. Azonnal le­ugrottam, és szaladtam előre: m i történli ete t.t ? — Azt rögtön észrevettem, hogy a fékezök é- a rakodók a földre hajolnak valaki !■'■' \ Lihegve odaértem és a szív verésem egy pillanatra m -- hIH. A kisebbik lányom eevik lába az első kerék alá került, ita levágta. Felkaptam sze sénvt. es mint esv háboro­dott. rohantam vele a közeli faluba az orvoshoz. Sikerül 1 otthon találnom, de csak lse kötözte, a kislányt lovasko- csin azonnal a városba kellett szállítanom a kórházba. — Képzelje, mit éreztem a totyogó szekéren amikor a?, ölemben tartott gvrrmekem minden bakkanőnál feliai- du*e;.. — A kórházban kezdtem csali gondolkozni, mi is tör­tént. .. Lehet, hogy az én hí- hámból egész életében man­kóval fog járni az én szén kislányom? Do mit kereset1 a gyerek a vágányok között" — Később tudtam meg. hogy a fékezök nem t ettek észre, hogy a gyerek lába beszorult a vágányok közé. Kiabáltak neki. hogy szalad­jon a vágánytól le is ugrot­tak. próbáltak elrántani, de már késő volt. Ha az intege­tést. kiabálást csak egy perc­cel is hamarabb észreveszem. meghallom, talán sikerül megáll nőm, és a gyereke: nem gázolja el saját apja. . . — Higgye cl. még ma is töprengek, hibás vagyok-e? Az idős vasutas cigarettára gyújtva abbahagyta szomorú történetét, és öreg vekkerhez hasonló Doxájára nézve, kö­zölte: mindjárt Miskolcon va­gyunk, nem késtünk, — Hiába kérem, ezek a vil­lanygépek jobbak a gőznél! Fekete, horpadozott vast ás - kaját megfogva jó egészséget kívánt. Kilépett a kocsi fo­lyosójára. Utánanéztem. Visszafordult. Becsületes, öreg arcaba nézve, éreztem: nem ö volt a hibás. Szegcczky Ita 28 ezer furintot érő ajándék A napokban kedves ven­dégeket fogadták a leninva- rosi tanács vezetői. A Debre­ceni Közúti Építő Vállalat. December 32. brigádjának ta«;ai vastag dossziét nyúj­tottak at Gulyás István vb- el nökhel yettesn ek. Ennek története április 2ti­re nyúlik vissza. A válla la l szocialista brigádja ugyanis amikor értesült róla. hogy a '•áros Lenin nevét veszi fel, eühaítarozta: kedves ajándék­kal lepi meg a tanács vezető­it. Nyomban munkához lát­tak. melyet a napokban fe­jeztek be. Mint megtudtuk, a brigád ajándéka egy komp­lett útépítési terv volt, melyet az óváros í•eszére készítette természetese'! társadalmi munkában. A dosszié tartal­ma több mint. 28 ezer forin­tot ér. A tanács vezetői ez­úton is köszönetüket fejez k ki a brigádnak, a város szé­pítése. fejlesztése érdekében kifejteti áldozatos munkáért

Next

/
Oldalképek
Tartalom