Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-02 / 282. szám

ÉSZAK- MAGVARORSZÄG 4 Szerda, 1970. dec. 2. Bemutató az irodalmi színpadon Az ezerarí ú Párizs A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ József Attila irodalmi szín­pada december 7-én. hétfőn este hatórai kezdettel mu­tatja be Az ezerarcú Párizs című összeállítását. A Kováts György szerkesztette és Gyarmati Béla rendezte mű­sorban versben, prózában, zenében, táncban, dalban, képekben elevenedik meg a sokarcú város. Az élő sze­replőkön kívül Yves Mond- tand, Mirelle Mathieu,' Lu- cienne Boyer, Udo Jürgens és Edith Piai „közreműkö­dését” biztosítja a film, a hangszalag. Hazai és külföl­di élő és klasszikus írók al­kotásaiból és tánckompozi- ciókból áll össze az érdekes­nek ígérkező csokor. Léyay-est Sajószeutpéíeren Lévay József költő születé­sének évfordulójára emlé­keztek Sajószentpéteren. A könyvtár névadójának tiszte­letére irodalmi estet és mü­veiből kiállítást rendeztek. A szép sikerrel megrende­zett irodalmi est és kiállítás közös munka eredménye volt. A II. Rákóczi Ferenc megyei Könyvtár a Lévay- köteteket, a költőről írt megemlékezéseket, doku­mentumokat, a Herman Öt­tó Múzeum pedig emléktár­gyait bocsátotta a sajószent- péteri könyvtár rendelkezé­sére. Sőt, a községben is van­nak olyanok, akiknek birto­kukban különböző Lévay- emlókek vannak. Dr. Tóth Bertalan például Lévayhoz fűződő személyes kapcsola­táról beszélt az emlékesten. Lévayról, az emberről, a költőről, a hazafiról Kordos László tartott emlékbeszédet. S a versek, amelyek hiteles­sé tették, emberközelbe hoz­ták mondandóját, nemcsak Lévay József költészetét pro­pagálták. Jó szolgálatot tett ez az est az irodalom nép­szerűsítésének is. mert ösz- szességében nyújtott mara­dandó élményt. A sikerben része volt a miskolci Bartók Béla Zene­művészeti Szakközépiskola fúvós- és vonószenekarának is; szép játékukkal gazdagí­tották az élményt. Seríőző János járási könyvtárigazgató Filmvetítés az iskolában Szép hírnevet vívott ki magának a szerencsi Bocs­kai István Gimnázium film­Gépkocsi vezetőt mikrobuszra azonnali felvételre keres VEGY- TERV miskolci fiókja, Miskoíc- Egyetemváros. Telefon: 34-161. Mezőkövesdi Gépjavító Állo­más felvételt hirdet lakatos, TMK-lakatos, marós és hegesz­tő szakmákra. Jelentkezés: gép­javító állomás igazgatójánál. Fizetése megegyezés szerint. Csavaripari Vállalat 2. sz. Gyára, Onga, valamint Budapes­ti Központi Gyára, XIII. kér.. Váci út 168. felvesz esztergályos, lakatos szakmunkásokat, vala­mint 17 életévét betöltött férfi es női segéd- és betanított mun­kásokat, 44 órás munkahéttel. Budapesti központunk kedvez­ményes munkásszállást biztosít. Fizetés megegyezés szerint. Mis­kolc és környékéről 36 Ft-os a utóbns/költséggel szállítjuk dolgozóinkat. Kedvezményes MAVAG-lgazolványt biztosítunk. Jelentkezni lehet minden reg­gel 7 órától, a gyárkapunál. Te­lefon: 17-647. Földgáztüzelésű kazánf ütéshez vizsgával rendelkező fűtőket, va­lamint nyugdíjasokat őrnek azonnal alkalmaz a Miskolci Mélyépítő Vállalat, Miskolc, Par­tizán n. 2. sz. Közgazdasági technikumi vég­zettséggel rendelkező dolgozót alkalmazunk adminisztrációs munkakörbe. Jelentkezés: Álla­mi Biztosító, miskolci járási fi­ók, Miskolc, Kazinczy u. 2. A Belker. Szállítási Vállalaí 1. üc. miskolci üzeme, (Szeles u. 69.) azonnali belépéssel alkal­maz autószerelőket, gépjármű­villamossági műszerészeket, vala­mint olyan nagy gyakorlattal rendelkező autószerelőt, aki az ipari tanulók szakmai gyakorlati oktatását irányítaná. A Magyar Pamutipar, Bp., IV. kér., Üjpcst, Erkel u. 30., felvesz szakképzett szövőket, fonókat, továbbá lányokat, 15 éves kortól bctanulőnak. Figyelem! A Csepeli Kerékpár- és Varrógépgyár felvételre keresi esztergályos, marós, lakatos, fú­ró:,, köszörűs, edző szakmunká­sokat, valamint 18 év feletti női és férfi dolgozókat, könnyű gépi munkára. Jelentkezés: Csepel Vasmű II. sz. felvételi kapu, Ré­ti et. Postacím: Budapest, XXI., Csepeli Kerékpár- és Varrógép­tár. munkaerő-gazdálkodás. A Hajdú megyei Állami Építő­ipari Vállalat felvételre keres ; kőműves, könnyűgépkezelő, he- í gesztő szakmunkásokat, vala­mint kubikosokat, továbbá a [ vállalat házgyára felvesz gázka- | zánkezelő, vízlágyító-kezelő, kar­bantartó villanyszerelő szak­munkásokat, valamint betonozó- kat és betanított munkára se­gédmunkásokat. Munkásszállás, főétkezés, utazási kedvezmény biztosítva. Jelentkezés a munka­erő-gazdálkodáson, Debrecen, Kálvin tér 11. Fémmunkás Vállalat, angyal­földi gyára, Budapest, XIH., Frangepán u. 7—11., felvesz laka­tosokat (épület, gép-, szerszám- és általános-), asztalosokat, be­tanított munkásokat, női és fér­fi segédmunkásokat, darukötö­zőket, fűtőket alacsonynyomású kazánokhoz, portásokat, éjjeli­őröket, nyugdíjasokat minden fi­zikai munkakörbe. Esztergagépet, lehetőleg E—400 típust, megvételre keresünk. Ajánlatokat Miskolci Élelmiszer Kisker. Váll., Széchenyi u. 30., I. em. 2. szobába kérünk. VOLÁN UTAZÁSI IRODA LEGÚJABB TÁRSASUTAI SZILVESZTER — 2 napos társasutazások MÁTRA Kitűnő ellátás — étel, ital — remek program — szállodai elhelyezés 2 ágyas szobákban Részvételi díj: 460 forint. EGER Kitűnő ellátás — nagyszerű program — szállodai elhelyezés 2 ágyas szobákban Részvételi díj: 439 forint Jelentkezési határidő: december 8. 4 napos KÁRPÁTALJAI TÄRSASUTAZÄS UNGVÁR—MUNKÁCS megtekintése, teljes ellátással, szállodai elhelyezéssel Részvételi díj: kb. 990 forint + költőpénz Indulási időpont: 1971. január 15., február 19. •Jelentkezési határidő: 1970 december 5., 1971. jan. 10. ^LENTKEZÉS, FELVILÁGOSÍTÁS: VOLÁN UTAZÁSI IRODA Miskolc, ZsolCai kapu 18. Telefon: 33-572. klubja. A klub tagjai számá­ra eddig a helybeli moziban tartották meg a filmvetíté­seket. Ebben a tanévben már nemcsak a vitákat, hanem a vetítéseket is a gimnázium épületében rendezik meg. Sikerült ugyanis megvásá­rolniuk a sötétítéshez szük­séges felszereléseket. Erre a célra mintegy 12 ezer forin­tot fordítottak. Így a kora délutáni órákban is meg tudják teremteni a vetítések­hez szükséges feltételeket, s a bejáróknak sem kell ké­sőbbi vonattal hazamenniűk. A filmklub idei program­jában szerepel — többek kö­zött — az Ítélet bemutatá­sa is. A filmklub e foglal­kozásának érdekessége lesz, hogy az Ítélet alkotói, Csoó- ri Sándor, Kosa Ferenc és Sára Sándor is részt vesz­nek majd a vitán. Művelődéspolitikánk idő­szerű kérdései a társadalom- építésnek szinte minden fó­rumán állandó témák. A hosszabb távra szóló műve­lődéspolitika, annak alapve­tő kérdései pedig nem hiá­nyoznak és nem hiányozhat­nak azokról a fórumokról, ahol társadalmunk jövője a téma. Ez évben különösen sokszor kerültek szóba a napi kérdések mellett a nagyobb távra tekintő művelődéspoli­tika eredményei, gondjai és feladatai. Részben szerepelt ez az átfogó kérdéskomplexum a nyár eleji országos népmű­velési konferencián, majd a párt Központi Bizottságának a ÍV. ötéves terv irányvonsu Iáit meghatározó tanácsko­zásán, később e terv parla­menti vitájában, s ezt köve­tően a X. pártkongresszus előkészületi szakaszában szinte minden fórumon. S nem utolsósorban igen nagy hangsúlyt kapott a X. kong­resszus tanácskozásaiban. A párt első titkárának beszá­molóját követően tizennégy felszólaló foglalkozott műve­lődéspolitikánkkal átfogóan, vagy kiemelve annak egy- egy gyakorlatiasabb vonat­kozását. Sokszor találkozunk olyan jelenséggel, és ez a kong­resszuson is megfogalmazást kapott, hogy gazdaságfejlesz­tésünk üteme mellett bizo­nyos fokú lemaradás tapasz­talható a művelődésügy sok- ágazatú területén. Napi gondjaink, a termelés, társa­dalomépítés fontos és sürge­tő tennivalói gyakorta üttetik rá a soronkívüliség, sürgős­ség bélyegzőjét egy-eg.v gaz­dasági intézkedésre, nagyobb és átfogóbb gazdasági jellegű terv végrehajtására, s e fel­adatok mellett általában csak kultúrpolitikánk jelen­ségeit vesszük észre, a pozi­tív, vagy negatív előjelű megnyilvánulásokat, magát az alapkoncepciót, s a műve­lődéspolitika egészét nem ritkán másodrendű kérdés­ként kezeljük. Ebből kelet­kezhet helyenként új társa­dalmi életünkben kárt oko­sé fáziseltolódás a társadal­mi-gazdasági építőmunka és a társadalom nagy tömegei­nek szellemi előbbrelépése között. Ellentmondások kelet­keznek: modern automatiká- val felszerelt gyárüzemben a technikát nem értő emberek nagy száma; kemizált, gépe­sített mezőgazdasági nagy­üzem és maradi, ősöktől örö­költ paraszti gondolkodás; korszerű lakás televízióval, rádióval, de kevés kulturális igénnyel és így tovább. Ver­senyt futunk a szellemi szük­ségletek kielégítésével, s mi­re utolérnénk magunkat, az igények már előbb járnak. Pedig elébe kellene mennünk a várható igényeknek. Ha társadalmi és gazdasági éle­tünkben — nagyon helyesen — mindig a jövőt tervezzük, a holnapot és a holnaputánt, nem lehet technikai-gazda­sági kultúránk tegnapi és legnapelötli, ízlésvilágunk nem rekedhet meg annál a polgári szintnél, amelyet több mint negyedszázaddal előtt az akkori kispolgár megtes­tesített. Ezért örvendetes, hogy a X. pártkongresszus a műve­lődésügynek nagy fontossá­got tulajdonított, és különö­sen örvendetes, hogy a mű­velődéspolitika átfogó és alapvető kérdéseinek elemző tárgyalása mellett, az élet különböző területein dolgozó szakemberek sajátos megkö­zelítéssel villantották fel a művelődésügy különböző ol­dalait, részlet feladatait. Gon­doljunk csak például az egyik bányavállalat igazga­tójának felszólalására. Az a gond, amiről a bányász mű­szaki középkáderek képzése kapcsán szót ejtett, aligha csak annak a bányavállalat­nak a gondja, sőt nemcsak az iparágé, hanem általáno­sítható: miként adható meg e terület leendő szakembe­reinek a képzés, s hogyan tud majd a várhatóan fejlő­dő technika termelőerővé válni, ha a gyakorlati vég­rehajtás szakemberei késve kapnak kiképzést. Vagy gon­doljunk arra a felszólalásra, amely az iparművészek gyá­ri fogadtatását, illetve az ott jelentkező anomáliákat fejte­gette. Gyártmányaink eszté­tikája pedig nemcsak elad­hatóságukat növeli, hanem az emberek környezet- és lakáskultúrájának szintjét is emeli. Minden dolgozónknak meg leéli tanulnia a korszerű technika alkalmazását, mert ez a feltétele a termelékeny­ség további növelésének — mondotta felszólalásában egy budupesti gyárigazgató. De miként tanulhatja meg a korszerű technikát az, aki­nek hiányos az alapképzett­sége, alacsony az általános műveltsége. A művelődés az élet minden területével ösz- szefügg, allöl elválaszthatat­lan. A praktikumoktól csak­úgy, mint az életet szebbé, kellemesebbé tevő élmények­től, hatásoktól. Egy ózdi ko­hász kevesellte a városban elérhető művelődési kultu­rált szórakozási lehetősége­ket. Egészséges kifogás ez, s a város művelődésügyi veze­tőinek okulásul szolgál. Nagyon hosszan sorolhat­nánk, hány oldalról, miként közelítették meg a kongresz- szus felszólalói a művelődés szükségességét, s nagyon he­lyesen, mennyire szélesrétü- en értelmezték a korszerű élettől elválaszthatatlan kul­turáltságot, amelybe a tudo­mányon, közoktatáson, köz- művelődésen, a művészete­ken kívül a szabad idő hasz­nos kitöltése, a szakmai kul­túra, a lakás- és környezet­esztétika, a munkahelyi el­látottság is beletartozik. A felszólalások összessége átfo­góan és részleteiben is alá­támasztotta a Központi Bi­zottság beszámolójának azt a megállapítását, hogy „a pán művelődéspolitikájának kö­vetkezetes és minden terü­leten való érvényesítése nél­külözhetetlen a szocializmus építésében soron következő feladatok eredményes meg­oldásához”, s minden párt­szervnek és párttagnak fel­adatává tette, hogy e szép és fontos munkán dolgoz­zék. Ehhez pedig az is elengedhetetlen, hogy műve­lődéspolitikánk realizálásá­nak és gazdasági feladataink megoldásának fáziseltolódá­sát a minimálisra csökkent­sük, majd megszüntessük. Benedek Miklós Mneiési kérdésGk - társadalmi feladatok Én nem mondom, hogy nem szeretem a beat-zeriét. Nem mondom, hogy mások se szeressék. S azt meg plá­ne nem, hogy a fiatalság, a 16—20 évesek, ahogy magya­rul oly szépen mondjuk újabban, a tinédzserek ne szeressék. S bizony, szükség is van a kikapcsolódásra, ze­nére, táncra, szórakozásra. Még csak azt sem monda­nám, hogy mindezt alkohol fogyasztása nélkül tudom csupán elképzelni a tinéd­zserkorban. Hol is vagyunk már ettől a nagymamás prüdériától; ettől a nyárspolgári szemlé­lettől! Bizony, hol vagyunk már ettől? Nem merném továbbá e ti­nédzserek körében abbeli véleményemet sem hangoz­tatni, hogy ^az __ üvöltő for- tissimókban 4 előadott da­locskák gügye szövegein kí­vül létezik még költészet, s hogy az irodalmi _ műveltség talán többet is jelent e da­lok és, dalszövegek ismere­ténél. Mint ahogy arról szin­te röstellek már szót is ej­teni, hogy számomra a mű­élvezet nem jelent föltétlenül egyet a lábdobogássaj, a füttyel, az ordítással, a fel­akadt szemű extázissal, a habzó szájú őrjöngéssel. Tu­dom, kinevetnének, ha be- vallanám, hogy képtelen va­gyok katalepsziába esni, amikor a lánc-lánc-eszter- láncot hallom három gitárra s legalább ugyanennyi esze­veszett megafonra hangsze­relve, s összevissza csápoló végtagok, rángó-fűrészelő lá­bak közepette. Azt kell hinnem, valami baj van velem. Elmaradtam a kortól, nem értem annak hangját; nem hallom és lá­tom meg a technika diada­lát a hangerősítők bőgősé­ben, nem érzékelem a XX. század feszítő ellentmondá­sait, társadalmi közérzetünk bonyolult áttételeit, az élet­érzések dimenziójába áttevő­dött antagonisztikus izéket... Mit tegyek? Mert amikor én még kis srác voltam, a dolgok való­ban sokkal egyszerűbbek voltak. Hogy mást ne mond­jak, voltak például szegé­nyek, mint mi, s gazdagok, akik pedig nem mi voltunk. Hol keveset ettünk, hol meg annyit se. Nyáron mezitláb jártunk, télen meg ketten, felváltva egy pár cipőnkben. Nem telt többre. Apám mun­kanélküli segélyéből, anyám­nak a szövőgyárból bedolgo­zóként keresett kis pénzéből nem telt semmire, még egy kis bonyolult életérzésre sem. Valahol ott kezdődött az én lemaradásom; ezt a hiányt azóta sem tudtam pó­tolni. Igyekszem pedig, gür­cölve, fogcsikorgatva szert tenni egy kis lila spleenre, egy kis lelki bonyolultságra, kék, álmatag ködre a tuda­tomban és alatta. Hiába, nem megy!... De majd a gyermekeimnek ... Igen, leg­alább nekik legyen, ha ne­kem már nem juthatott be­lőle. Tegnap történt, hogy a holnap emberével találkoz­tam. Az utcán. Csak úgy. Egyszerűen szembejött ve­lem. Amikor megláttam, azt súgta az a belső hang, az a csalhatatlan: ő az, egy sze­mélyben a jövő nemze­dék!... Valiig érő haja volt, mint II. Rákóczi Ferencnek. Csak éppen vörös színű, zi­lált, s kissé csimbókos. Ilyen lehet a szamojédek haja a rákent fóka zsírtól, faggyú­tól. Ha nem éreztem volna meg fátyolos tekintete mö­gött a lélek mélységét, azt kellett volna mondanom, os­tobán bámul a világba. De így nem mondtam semmit. — ö az, a dobosuk — sus- torgott mellettem két csitri- forma. Oly elbűvölten bá­multák az elvonuló egysze­mélyes csodát, ahogy a tyú­kok merednek rá a csőrük elé húzott fehér krétavonai- ra. S én ezt a gyönyörtől itta- sult rajongást, ezt, a megmá­morosodott révületet sem voltam képes felfogni és megérteni! Hallgattam pedig már sok­szor az Illéséket. Kétségte­len, hogy képzett zenészek, amit csinálnak, az zenei anyagában többnyire igénye­sebb a műfaj átlagánál, elő­adásmódjuk pedig szakállas- tól-hacukástól együtt stílu­sos. Azt is megértem — el­végre a népszerűség pénzre váltható, s olykor nem is aprópénzre —, hogy évente gitárral, üvöltéssel és vonag- lóssal megkeresnek egymil­liót is. Az azonban már meg­lepett, hogy az egymillióval együtt is sértődöttek és pa­naszkodnak, mellőzöttnek. háttérbe szorítottnak érzik magukat. Nem is akárhol pa­naszkodtak. Az angol rádió egyik adásában, külföldi vendégszereplésük alkalmá­val. Az után a bizonyos pé­csi „vendégszereplés” után, amelynek sikere kivételesen nem volt egyértelmű. Az meg még furcsább, hogy amikor itthon türelme­sen, s igen nagy tapintattal arra kérték őket az illetékes zenei szervek, mondják el sértődöttségük okát, hallgat­tak, nem volt mondanivaló­juk. Persze, lehet hogy kevés Illéséknek az évi egymillió; ahogy kevés volt az éneklő fogorvosnak is a három ko­csi, az ötvenezer forintos gá­zsi, meg egyebek. Hisz igaz ugyan, hogy egy író — a legnevesebb, a pályája csú­csára ért is — aligha kap 50 ezer forintot egy köny­véért, amely több év alko­tómunkájának terméséből áll össze, s hogy a nagyszerű operaénekes is csak legme­részebb álmaiban hall ekko­ra gázsiról. De hát minek azoknak a sok pénz? Nem kell annyit reprezentálniuk, reklámra költeniük, meg cirkuszra, kisebb és olcsóbb a körítés, a felhajtás. Mert magyarázni meg le­het mindent. Megérteni oly­kor azonban ennél sokkal kevesebbet lehet. Különben is, mint az, elején már vol­tam bátor említeni, a kortól reménytelenül elmaradtam, s már soha. de soha nem le­hetek tinédzser ( Papp Lajos Amikor mi még kis srácok voltunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom