Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
I ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Szombat, 1970. nov. 7. «j Termelési csúcs a Szerencsi Cukorgyárban A Szerencsi Cukorgyár dolgozói az idén 40 ezer vagon répa feldolgozására készültek fel. A Szabolcs, Hajdú és Borsod megyei gazdaságok azonban a tavaszi pusztító árvíz és a kedvezőtlen időjárás miatt ezt a mennyiséget nem tudták elérni és így az üzemben csak 26 200 vagon nyersanyag érkezésére számítanak. Ezért a szocialista brigádok elhatározták, hogy a párt X. kongresszusa tiszteletére meggyorsítják a gyártást, s a tervezettnél naponta öt vagonnal többet, 297 vagon cukorrépát dolgoznak fel. Így a répát nem kell tárolniuk, amely nemcsak munkájuk gazdaságosságát növeli, hanem a minőségben is javulást jelent. A dolgozók jó munkájának eredménye, hogy az eltelt 36 napban kongresszusi felajánlásukat jóval túlteljesítették és 24 óránként átlag 305 vagon répából készítettek cukrot. Ez pedig új termelési csúcs Szerencsen. (Fotó: Gallyas Béla) Borsod megyében, illetve Miskolcon ismét megkezdődött a középiskolai tanárok részére szervezett filmesztétikai továbbképzés. A kétéves sorozatban az 1970—71- es program a szocialista országok modern filmművészeti törekvéseinek megismerését kínálja a filmesztétikát oktató tanároknak és filmklubvezetőknek. A továbbképző tanfolyamot minden hónap első csütörtökjének délutánján tartják, összesen tíz alkalommal. A konzultációval egybekötött foglalkozásokat a Filmtudományi Intézet tudományos munkatársai vezetik. A foglalkozásokon a témához kapcsolódó filmeket is bemutatnak. Az évad első összejövetelén Wajda már-már klasszikus értékű alkotását, a Csatornát tekintették meg a részvevők. • • l/itff épség a poriás-fülkébeM % Pontosan tizennégy esztendeje történt. Az előző két hét eseményei emlékének nyomaazto súlyával a hangulatomon mentem lakásomtól a szerkesztőségig, végig a Lenin körúton. Köd ülte meg a lelkemet,, akárcsak a főváros háztömbjeit a nyúlós, undorító massza. A „Hogyan lesz tovább ?”-ra tudtam a választ, hiszen Kádár elvtárs már öt nappal előbb bejelentette a rádióban, hogy megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt, a kommunisták pártja. Az ellenforradalom borzalmainak iszonyú emlékét azonban nem ellensúlyozta bennem a jövendő arculatát formál- gató képzelet, s emlékezetem kútjából úgy dobódott fel a két hét minden szörnyűsége, mint a tisztaságot kedvelő forrásban a belészórt szemét, ocsmányság. Láttam a házunk kapujától nem messze fára akasztott államvédelmi századost; láttam a Baross utcától az Üllői útig tartó szakaszon a szétroncsolt holttesteket; az emlékezés filmvásznán lepergett előttem a felgyújtott Horizont könyvesbolt, amelyből éretlen tacskók néhány diadalmasan ragyogó felnőtt biztatásától tüzelve, s még több. de semleges szótlanságba dermedt férfi és nő bávatag-kíváncsi tekintetétől kísérve máglyára szórta Lenin, Tolsztoj, Lermontov, Puskin, Gorkij és Solohov műveit. Szinte hallottam az ordítást, amely feltört a, mellékutcák láthatatlan menekülőinél: csordaüldözőiből; s fülem a kancsal Nagy Imre káoszt teremtő, paposán kenetteljes rádióbeszédeit hallucinálta. így, ilyen hangulatban érkeztem a szerkesztőség székházához, remélve, hogy átjuthatok a bejárati kapun, amelyen túl bizonyára lesz «egy-két munkatársam, barátom, akikkel együtt, közösen felfokozhatjuk majd magunkban a reményt. De vajon beenged-e a szovjet katona, aki a kapu előtt álló tank mellett strázsált olyan nyugalommal, mintha csak valami egyszerű őrségen posztolna, nem pedig a körülötte hullámzó, ismeretlen szándékú tömeg gyűrűjében. Hogy néhány méterről elnézegettem — nem kevéssé csodálva rendíthetetlen nyugalmát —, eszembe jutottak azok a társai, akik életüket áldozták az ellenforradalmárokkal vívott harcban, miértünk, a mi jövőnkért. Mindezt tudhatja ez a lányosképű fiatalember is, mégis olyan nyugodt, barátságos, mintha mi sem történt volna. Hosszas latolgatás után odaléptem hozzá, igazoltam magam, s engedélyét kértem, hogy felmenjek a szerkesztőségbe. — Nincs bent senki, csak az öreg portás — mondta. — Vele kiváltképp szeretnék beszélni. Jó barátom ... Vö- roskatona volt annak idején. — Tudom — válaszolta, s ebből megértettem, hogy már barátságot kötött az azóta meghalt, drága emlékű Kosztor bácsival, szerkesztőségünk örökké mosolygó portásával... Aztán pillanatnyi tétovázás után karon ragadott, s bevezetett az öreghez a kapu alatti fülkébe. Kosztor bácsival könnyes örömmel üdvözöltük egymást. — Emlékszel, az előző években milyen szépen megünnepeltük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját? — kérdezte a forrradalom veteránja. — Hogyne emlékeznék. De ne haragudj, bennem már úgy összefolynak a napok, hogy nem is tudom, hányadika van ma. __ Ezt a napot pedig soha nem szabad elfeledni — fedett m eg. __ No, gyere, ünnepeljünk... Továris — szólt a kifelé i gyekvő katonának —, maradj itt te is! Es az öreg halkan, majd mind erősebben dünnyögni kezdte az Intemaeionálét. A szovjet katona is vele énekelt. Nekem nem jött ki hang a torkomon. Illetve éreztem, hogy ha kinyitom a szám, hangosan felzokogok... Némán álltam hát, s minden fájdalmat, kétségbeesést eloszlatva, reményt táplálva folyt a könnyem. — Ne sírj. magyar — veregetett vállon a katona. — Nézd, süt a nap — mutatott ki az ablakon. Csakugyan, odakünn a napsugarak oszlatni kezdték a ködöt. Tarján István Fórum és Munkás Magazin A Kossuth Könyvkiadó a közeljövőben két új füzetsorozattal akarja segíteni a pártszervezetek politikai munkáját — elsősorban agi- tációs és tájékoztató tevékenységét. A Fórum-sorozat füzetei — a tervek szerint — negyedévenként jelennek majd meg és szakavatott szerzőik a gazdasági élet közérdeklődésre számot tartó kérdéseire adnak választ népszerű formában, de a tudományosság igényével, az összefüggések és a megoldás távlatainak bemutatásával. Az első füzet például a következő kérdésekre válaszol: Hocjyan emelhető 1 százalékkal a nemzeti jövedelem? — Differenciáltak-e a keresetek? — Hogyan alakulnak a fogyasztói árak? — Mindezeken. kívül, olvashatunk ben ne a ruházati cikkek áruválasztékáról és fogyasztói áráról is. A Munkás Magazin jellegében hasonlítani fog a közismert és nagy sikernek örvendő Nők Magazinjához. Kéthavonként jelenik majd meg és elsősorban a fizikai dolgozókhoz szól — sokrétűen foglalkozik a munkások életével, örömeivel, gondjaival. A színes, sok képpel és rajzzal illusztrált Munkás Magazin cikkeivel, riportjaival szépirodalmi és szórakoztató jellegű írásaival bizonyára sok dolgozó érdeklődését és tetszését megnyeri majd. Mindkét kiadvány-sorozatra ezúton is felhívjuk a pártszervezetek és olvasóink figyelmét. (csé) Héraikleitosz görög filozófus időszámításunk előtt kb. 530-tól 470-ig élt. Előkelő arisztokrata családból származott. Élete a perzsa uralom és a görög városok idejére esik. Társadalmi osztályának a perzsák uralmához való alkalmazkodás kedvezett volna, de ez is megalázóan. A harc azonban a perzsa uralom megtörésével végződött, s Héralcleitoszt egyéni sorsának tragikus voltáért, s az ebből adódó gondolataiért nevezik zokogó bölcsnek; homályosnak pedig azért, mert A természetről című müvében oly mélyen bölcselkedett az ellentétek egységéről, hogy az túlságosan rejtélyesnek tűnt. Hérakleitosz az ókori dialektika legkiválóbb hirdetője. Fő elve, hogy a dolgok szüntelen mozgásban és változásban vannak. Minden ellentétekre szakad, majd az ellentéteken a harmónia vesz erőt. Felismerte az igazság konkrétságát, a körülményektől való függését. Materialista módon próbálta magyarázni a szellemi életet. Ö fogta fel először a természetet úgy, mint végtelen folyamatot. A legjelentősebb görög filozófusok idézik gondolatait: ki egyetértőén, ki vitatkozva. Marx, Engels és Lenin igen jó véleménnyel voltak Hérakleitosz filozófiájáról. Ezt a kozmoszt itt, amely ugyaimz mindenkinek, sem isten, sem ember nem alkotta, hanem volt mindig és van és lesz. Nem lehel kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Az ellentétesre csiszolt illik össze. Az ellenkezőkből a legszebb illeszkedés származik. A hideg dolgok melegszenek, a meleg kihűl, a nedves megszárad, a száraz megnedvesedik. Összekapcsolhatod az egészet és a hiányost, az egyezőt és a különbözőt, az összhangzót és a széthangzói, s mindenből egy, s az egyből minden lesz. Az ellentétek egyesülnek, és a különbségekből a legszebb harmónia születik, és minden harc útján jön létre. A tenger: víznek a legtisztább és legszennyesebb, halnak ital és éltető, embernek ihatatlan és halálos. A legnagyobb ereny a gondolkodás, a bölcsességet pedig az igazmondás jelenti, és az, ha a természetre figyelve mindent szerinte cselekszünk. A sejtés: nyavalyatörés. Amiről látás, hallás, megismerés van, azt én mind többre tartom. A józanság es a bölcsesség a természetre hallgatva cselekszik és igazat mond. * Az ember sorsát jelleme szabja meg. (E. Kovács Kálmán gyűjteményéből) T ölgy — napsütésben A z udvaron néhány asszony kukoricát foszt, a tiszta őszi napsütésben szinte fénylenek a sárga csövek. Hatalmas, nagy porta, az udvar gondozott, tisztára sepert, de nem is leéli lelépni a földre, beton járdalapok is vannak itt. Ä kút gyűrűje is szépen meszelt, bár erre a kútra most már többet nem is igen lesz szükség. Éppen mellette búvik ki a földből a vízcsap. Borsodivánkán nemrégiben építették meg a vízvezetéket, és a csap a legtöbb udvaron ugyanúgy megtalálható, mint itt, Kiss Antal bácsi portáján. Kiss Antal bácsival készülődünk elfelé, oda is szól a kukoricahalom mellett ülőknek: — Asszonyok, mi akkor megyünk! Majd jövünk visz- sza! Az egyik asszony gyorsan kérdez. — Antal! Az én kutammal mi lesz? Nem jön a víz a csapon! — Ne nyugtalankodj, majd jön! Csak rendbe kell hozni azt a feltörést. Amiatt van elzárva. — A nehézség abba a vízbe! Hát pont az enyémen nem jön ... Kiss bácsi nevet. A kaoun kívül vagyunk már, amikor mondja; — Latja, ilyenek az emberek. Nemrég még amiatt kellett veszekednünk, hogy építtessük meg a vezetéket, mert a mi kútjaink vize egészségtelen. „Jó az úgy, ahogyan van!” Most meg már, ha egy napig rossz a vízcsap, leszidják az emberi. Már hiányzik! De hát, igazuk van, azért építettük meg, hogy legyen! Hej, nagy dolog ez, higgye el! Olyan nagy dolog, hogy ki sem lehet mondani! K iss bácsi idős ember. Az a fajta, akivel még az évek sem tudnak elbánni. Nyugdíjas, és a víztársulat elnöke. —• Hogy is volt azzal az angol királlyal a dolog? Mármint a Windsor i herceggel... — Az már régen volt. Harmincnyolcban. Idejött vadászni, a Prónay-kastély- ban lakott. Nagy felhajtás volt neki, ő is megemlegethette. Még díszőrséget is kapott Piros bársony mellény, bő szájú ing, gyolcsgatya, csizma, árvalányhajas kalap. Így voltak öltözve az örök. Az egyik az öcsém volt, a másik meg az unokatestvérem. — És a herceg? — A herceg? Hát... valahogy olyan unatkozó ember volt. Nemigen érdekelte azt semmi. Csak kaszálni szeretett. — Kaszálni? — Igen. Mindig kaszáit egy kicsit... Meg aztán itt volt a sok detektív, meg újságíró. Sok külföldi újságíró is. Ezek aztán, már mint a detektívek, meg az újságírók örökké csatáztak egymással. Az újságírók mindenütt ott voltak, ahol a herceg, a detektívek meg próbálták őket visszatartani... No, itt a glóbusz! Kulcsot vesz elő, kinyitja á kaput, bemegyünk az elkerített területre. Nézzük a Karcsú tornyot, a torony tetején levő fémgömböt. — Ötvenezer liter víz fér bele! Az ötvenezer kiló! Szinte hihetetlen, hogy eny- nyi' belefér! Innen kapja a falu a vizet. Nézze, itt a szintmérö, mutatja, hogy most negyven köbméter van benne. Mielőtt teljesen kifogyna, bekapcsolom a motort, és újra megtelik a tartály. A torony ajtaját is kinyitja, hogy felnézhessünk belülről is. — De sokan néztük, amikor felállították! Egy csörlő emelte, és akkor azok a drótkötelek, ni. mór le voltak rögzítve. Olyan pontosáéi számították ki, hogy amikor a torony vízszintesen állt, a kötelek is éppen megfeszültek. Billegett egy kicsit a torony, aztán megállt. Kifeszítették a többi drótkötelet is. Érdekes volt az nagyon! A bekerített részen egy kő emlékmű, rajta felírás, mely jelzi, hogy a vizet a mezőkövesdi járás felszabadulásának huszonötödik évfordulóján kapta a falu. — Szebb lesz majd, persze ez a terület. Rendbehozzuk, ahogy illő. — Egy íröccsöt Kiss bácsi? — Lehet. A presszóban a vízről beszélgettünk. — Nagyon nagy dolog ez — mondja Kiss bácsi. — Meg kellett már csinálni, hogy használjuk mi is, meg az utánunk következők is. Igen, ennek a generációnak, amelyhez ő is tartozik, valahogy sok mindent kellett megcsinálni. Kiss bácsi például teszt vett itt a tsz megalakításában is. Évekig elnök volt. Egyszer a vándorzászlót is elnyerték a betakarításért. Reggelig tarló mulatságot rendeztek a kas- Téiykertben. A Hernád-mentí falukban is dolgozott tsz-el- nökként. Dicséri az ottani embereket is szorgalmukért. igyekvésükért. A kemény munkában lelt. hosszú évek alatt sok szén siker született, melyekre szívesen emlékszik, meg persze keserűség is felgyülemlett. Meg nem értés. De ezeknek hullámai ■ irÉfeíte ! viiáÉíri mÉMli ! Filmesztétikái továbbképzés i tanároknak November 7-e tiszteletére
