Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

"*éníek, 1970. nov. 27. aawray ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A X. kongresszus csütörtöki tanácskozása folyía-l ja tiiu ti kajál a/. IMS/.MP X. tiougresswisi. Pullíit Árpáid éli társ beszéde Pártunk míívelődéspolilikáju nagy céljaink megvalósítását segíti A ez él Györgi elvtárs felszólalása (Folytatás a 2. oldalról) Meggyőződésünk szerint a külső revizori szolgáltatás kiépülése, hatékonyabbá vá­lása sokai segít majd a szö­vetkezeti belső ellenőrzés sok helyen még meglevő gyengeségeinek, a lazaságok­nak felszámolásában, s az egyes helyeken felbukkanó ügyeskedés, manipuláció le­leplezésében, vagy megelőzé­sében . Fehér Lajos ezután azt elemezte, milyen legyen a szövetkezet mérete, az opti­mális üzemnagyság. Mint mondotta, a szövetkezetek vállalati mérete ma már ki­alakultnak tekinthető. Mező­gazdasági termelőszövetkeze­teink is elérték — legtöbb helyen — a fejlődés jelenlegi szakaszának és a hazai vi­szonyoknak megfelelő opti­mális üzemnagyságot. Ezen már lehet nagyüzemileg jól és eredményesen gazdálkod­ni! — Véleményünk szerint csak kevés helyen indokolt a tsz-ek további egyesülését szorgalmazni. Ott, ahol az. üzemi méretek lényegesén alatta maradnak a gazdasá­gi optimumnak, fékezik a nagyüzemi gazdálkodás ha­tékonyságának kibontakozá­sát. — Szükségesnek tartjuk ezúttal is hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti gazdálkodás eseté­ben az optimális üzemnagy­ság kisebb az állami gazda­ságokénál. A túl nagy mére­tek kialakítására törekvést, ennek érdekében az öncélú sem. Biztosítottuk a kiegyensúlyozol! belső ellátást A munkásosztály segítségé­vel, a szövetkezeti paraszt­ság szorgalmának, iparkodá­sának, munkakedvénék gyü­mölcseként szemmel látható­an javult a termelési szín­vonal. Termelőszövetkezete-, ink az elmúlt években ke­nyérgabonából, kukoricából, cukorrépából (az idei gyen­gébb búzatermést kivéve) ed­digi legnagyobb terméshoza­maikat érték el. Hazai ter­melésből megoldottuk a ke- nyérgabona-kérclés!, s eléggé megszilárdult a takarmány­bázis is. 1901—69 között a mezőgazdasági termelés évente 2.9 százalékkal, ezen belül a harmadik ötéves tervben évente 3.1 szá­zalékkal növekedett — ami szép eredmény —, ugyanakkor a mezőgazdasági termelőszövetkezetek terme­lése évente megközelítően 6 százalékkal nőtt. A mezőgaz­dasági termelésen kívül fej­lődésnek indult az ehhez kapcsolódó ipari, forgalma­zási, szolgáltatási tevékeny­ség. A termelőszövetkezetek ipari tevékenységből szárma­zó árbevétele a szocialista ipar áruértékesítésének más­fél százalékát képezte az el­múlt esztendőben. A mezőgazdaság harmadik ötéves tervét — az idei ür­es belvízkáros esztendő el­lenére — túlteljesítjük. En­nek eredményéként az or­szágban nyugodt, kiegyensú­lyozott belső ellátást, az ex­portban pedig hagyományo­san növekvő aktív egyenle­get, sikerült biztosítani. Az élelmiszergazdaság — a/ idei gyengébb eredmények ellenére — a lakosság ellátá­sán kívül deviza-termelési feladatait is túlteljesíti. Mindez azt is bizonyítja, hogy az élelmiszergazdaság­ban — csakúgy, mint az egész népgazdaságban — a termelés tervszerűbb lett, mint korábban volt. Bebizo­nyosodott, hogy a termel őszö- vetkeztetekre, állami gazdasá­gokra lebontott kötelező tervmutatók nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A gazdálkodás tervszerű fej­lesztése — természetesen jól elkészített üzemtervek mel­lett — gazdasági szabályozók segítségével is biztosítható, sőt, az adminisztratív köte- Irvésnél szigorúbb és haté­egyesülések erőltetését, a megalapozatlan, szélsőséges méretek kialakítását helyte­lennek keli minősíteni. Ez politikailag is káros abban az értelemben, hogy a túl nagy termelőszövetkezet ve­zetése átfoghatatlan,, a ter­melőszövetkezeti tagság nem képes a gazdálkodást átte­kinteni, s nem tudja tulajdo­nosi jogait kellőképpen ér­vényesíteni. Ennek következ­tében ilyen esetben óhatatla­nul csökken, s lassan el is sorvad a szövetkezeti demok­rácia. Hasonló kép rajzolódik ki a kisipari szövetkezetek egyesüléséről, amelyeknél a tapasztalatok szerint az üzemnagyság növekedése nem állt egyenes arányban a gaz­dálkodási eredmények foko­zásával, nem járt együtt a szükséges műszáléi, vezetési •színvonal létrehozásával. A helyes és egészséges megol­dás útja itt is az. amit a mezőgazdasági termelőszövet­kezeteknek ajánlunk: le kell küzdeni itt is azt a bármily jószándékú, de nagyon felü­letes, rövidlátó gondolkodást, amely a fejlett technikát az üzemnagyság elvont, szem­pontú túlméretezésével köti össze. Arra kell a figyelmet es az erőt fordítani, hogy a kis- és középüzemi méret megtartásával a műszaki színvonal emelkedjék, a be­ruházások nőjenek, közben ne csökkenjen a piachoz va­ló alkalmazkodási készség konyább, ha az állami érde­ket gazdasági jellegű transz- missziós rendszer közvetíti. A növekvő terméshozamok, a javuló munka-termelé­kenység, továbbá a paraszti nyugdíj, családi pótlék, gyer­mekgondozási segély és más, szociális intézkedések kedve­ző hatására — miként a kongresszusi beszámoló emlí­tette — a munkások és a ter­melőszövetkezeti parasztok személyes jövedelme orszá­gosan és átlagban már ki­egyenlítődött. Mindent összevetve, a me- zőgazdasá gi termelőszö vet ­kezetek tevékenységével, fej­lődésével kapcsolatban azt. jelenthetjük a kongresszus­nak: a beszámolási időszak­ban is tovább szilárdult a szocializmus- helyzete a fa­lun. Termelőszövetkezeti mozgalmunk újabb és újabb bizonyítást nyújtott az egy­ségessé vált szövetkezeti pa­rasztság számára a közös gazdálkodás tényleges elő­nyeiről. De bizonyítást nyújt az egész társadalom számára is: gyakorlatban igazolódik be a mi hazai viszonyaink­ra alkalmazott, történelmileg időtálló lenini szövetkezeti elvek helyessége. Tisztelt kongresszus! A Központi Bizottság be­számolójával, a beterjesztett javaslatokkal egyetértek. En­gedjék meg, hogy csatlakoz­va a beszámolóhoz, a párt propagandamunkájának, a szocialista tudat és magatar­tás formálásának néhány kérdéséről beszéljek. A marxizmust—leniniz- must, amelynek védelmére, terjesztésére, alkotó alkal­mazására elkötelezettek va gyünk, mint tudományos vi­lágnézetet világos eszmei tartalmú és határvonalú egységes eszmerendszernek tekintjük. Számunkra a marxizmus—leninizmus a társadalmi cselekvés tudo­mánya. A legutóbbi években köz­vetlenebbé váltak a kapcso­latok és kölcsönhatások a gazdaság, a politika és az ideológia között. A napi fel­adatok megoldása során a — sokszor nagyon szövevényes — kérdések helyes megvá­laszolása a mélyebb -össze­függések megértését igényel­te. A pártpropaganda arra törekedett, hogy a valóság­nak megfelelően, a széles közvélemény számára is érthetően feltárja, meggyő­zően kifejezze és magyarázza a gazdasági fejlődés felada­taiból, az osztályszerkezet módosulásából következő po­litika tartalmát. A tömegek szocialista lu- d at a nuk. m aga ta rtásána is napjainkban szükséges for­málása nélkülözhetetlenné telte, hogy a propaganda- munka mindinkább közvei lenül , támaszkodjék a tudo­mányos kutatásokra. A tár­sadalomtudományok és a propaganda kapcsolata az utóbbi években jó irányban fejlődött. Ez tapasztalható például ■ közgazdasági propagandá­ban. További erőfeszítéseket kell azonban tennünk, hogy a párt propagandatevékeny­sége és a tudományok köze­Szilárdítsuk tovább társadalmunk szocialista szemléletét Táviratok a kongresszusnak lobb kerüljenek egymáshoz. Állandó figyelmet kell for­dítani rá, hogy tudományos­ság címén ne halványuljon a propaganda pártossága és fordítva, a pártosság hamis értelmező sének következté­ben ne- szoruljon háttérbe a tmloiivmyo«sái! követelmé­nye. propagunua színvonala emelés'nek másik, nem ke­vésbé fontos követelménye, hogy alaposabban vegyük figyelembe uz emberek' tu­dni i állapotának különböző­ségéi, magatartásának, gon­dolkodásának összetevőit és fejlettségi fokát. Politi ká n k megv a lósí lásá- bun különös figyelmet kell fordítanunk a munkásosz­tály politikai tudatának fej­lesztésére. Szocialista szem­léletéi tovább kell szilárdí­tanunk, s befolyását társa­dalmunk valamennyi szá­mottevő rétegére ki keil ter- | jesztenünk. (Folytatás a i. oldalon) I Az egész ország népe. kommunisták és pártonkivüliek nagy figyelemmel, érdeklődéssel kísérik a kongresszus munkáját. Erről tanúskodik az a sok-sok távirat, levél is,-amely ezek­ben a napokban érkezik Budapestre, köszöntve a X. kong­resszust. kérdések alkoto megválaszo­láséval, szocialista kultúránk eredményeinek felmutatásá­val a marxizmus eszmeinek mindenütt új és új híveket kell szereznünk. Ezután pártunk szövetségi politikájával és az anyagi jólét növekedésével összefüg­gő ideológiai es kulturális feladatokról, majd a tudo­mány kérdéseiről szólott. Rá­mutatott . — Korunkban a tudomány súlya és felelőssége rendkí­vül nagy és egyre növekszik. Ez nemcsak a műszaki és a természettudományokra ér­vényes. hanem a szocialista tudat fejlesztése szempontjá­ból oly fontos társadalomtu­dományokra is. — Kultúrpolitikai ebein­ken nem kell változtatni. Kulturális életünk demokra­tizmusának növelését to­vábbra is feladatunknak tan­úik, de az a figyelem és fe­lelősség, amellyel párttagsá­gunk a kultúra kérdéseit vi­tatta, még nagyobb felelős­ségre és mélyebb önvizsga­latra kötelezi a kulturális irányítás* — a lel ősei. vagy ülik azért, hogy biztosítsuk és erősítsük eszméink befolyá­sát a közgondolkodásban, a kultúrában. Meg kell tanulni az érték propagálását is. Feladat, hogy sokkal na­gyobb erővel, szervezettség­gel . tömegkommunikációs eszközeink lehetőségeinek jobb felhasználásával azt tá­mogassuk. ami a népnek, a szocializmusnak — nagy és nemes céljainknak — legin­kább megfelel A felaOai teljesítéséhez jók, jobbak a körülményeink, mint bármikor. De ahogyan társadalmunk fejlesztésében mindenütt, itt is szükség van az odaadó. együttes munkára: a kultúra kibon­takoztatásához minden al­kotóerőt össze kell fogni. A Központi Bizottság refe­rátumának szavaival élve: ..A párt minden szervezeté­nek és minden tagjának, a szocializmus minden hívé­nek odaadással és fáradha­tatlanul kell dolgoznia ezen a szép és annyira fontos munkán" — fejezte be nagy tapssal fogadott felszólalását Acaél György. — A Központi Bizottság beszámolója mély elemzés alapján, tényekkel, adatokkal alátámasztva joggal állapít­hatta meg: „Az elmúlt évek­ben további teret hódítottak hazánk kulturális életében a szocialista tendenciák, gya­rapodott . gazdagodott, a kul­turális, a művészeti élet. nö­vekedett népünk műveltsé­ge. Pártunk művelődéspoli­tikája alapvetően érvényesül, eredményesen segíti a művé­szetek fejlődését s ezáltal nagy Társadalmi céljaink megvalósításét." A szocialista kultúra épí­tésében elért eredményeink azt is tanúsítják, hogy pár­tunk kulturális politikájának lő vonala helyes, alapvető módszerei beváltak. Politikánk egyik lényeges vonása a békés egymás mel­leit élés elve és gyakorlata, ami természetszerűleg jár együtt a gazdasági és kultu­rális kapcsolatokkal. Az im­perializmus azonban nem adta fel a maga céljait, s ha a szocializmus erői — élü­kön a Szovjetunióval — rá is kényszerítik a békés egymás mellett élésre, annál fondor­latosabban törekszik az ide­ológiai fellazításra, nem utol­sósorban a kultúra terén. Az ebből adódó feladatokról szólva Aezél György aláhúz­na, hogy mindenütt, az eddi­ginél következetesebben útját kell állni minden l’ellazílási kísérletnek es erősíteni kell a marxizmus—leninizmus pozí­cióit a kulturális életben. Ezért. a felmerülő új Kialakultak a gazdaságos üzemi méretek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom