Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

* msmmmeiA90Rsm5 8 IteéM, W7Q, wwemfoer 24. I Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója <3Srtí>ffe**fe ót 7. fiSWwt) a_. saei^falÄKtesiiSHS, a ctognaariasimitts efco, a maE3EÍOTrH*5—leroní-amas átkötő aäjkatlm&za- sáért. Pártjaik a marxizmus—tenátMzimi« meg­dönthetetlen igazságaiua támaszkodva vc- déknezá kieológiiánlkart, v®ágnézefcün3cet a re­akciós, barzsoá nézeteikkel szemben, s el­jutását rrrírrderrlele jobb- és boíkíkbűi torzí­tást. Egyaránt elutasítja a rovizionizmusL, amely végső soron a munkásosztály eláru­lásához vezet, és az älforradaUmi „baloldali” katendorságot. Ugyanígy ehitasrfcja a szub- jóktfeázmust, valamint a dogimatizmusl:, a manev sablonokban való gondolkodást, amely megöli a marxizmus lelkét. A jobboldali, burzsoá és revnadonisba né­zetóik képviselői fcímagasztaljáik a fejlett; tiapSBEtósta országok életfarmáítt, tebecsülik saocüdfisfci fewsadaiknttníic, épÉtömutíkánk enedményedt, mérhesfcefítenöl fetoa-gyítrá'k 1;ár~ .sariáimi életünk egyes negatív kísórőjelen- ■segart. Az ilyesfajta nézetek nálunk nem nagy mértékben, és többnyire áttételes f-or- mábasx, de jeSenfikeznek még egyes tudo­mányágakban is, és hatnak közvélemé­nyünkre is. Wem képviselnek jelentős erőt, de kétség- telje», hogy vannak nálunk;, szektás, dogmta- tffifcas, és más, különböző álforradaími néze­tét, «anyzatok is. Essek tagadják pártunk i rányvortal ának, szocialista éprtőmmikánik- neSc ftawadalmi tartalmát és oSjait. A Ma­gyar Népköztársaságot, és más, nekik nem tetsző szocialista országokat — a bwrzsoá pnopagandistokkal egy nótát fújva — cfbú- i-ekBafeálódafct, technokrata, mamprűált tár- «adaäcwnniak nevezik. Az étetszínvonail erae- lí%é*e irányuló erőfeszítéseket, s ezek lát­ható eredményeit pót gáláasodásaak, a szn- cjQffizmrrs útjáról való letérésnek mondják. A marxizmus—leninizmusfc értetonébői ksSbrgstó, eltorzító, diradifeáüls irányzat és a belőle következő polätäfcaä kalandorsíig a szó- craSsta világrendszer eigy-két országában is hlyartsíkw képviseletet nyert;; a kapitalista vastagban pedig — a munkásosztály vezető szerepét tagadva, igen gyakran a kommu niste pártok ellen harcolva, ezért a tőkés hutaiam töxetmót élvezve — a magúikat .igaz?” vagy „új baloldár’-itak, „maoisták”- nteác, vagy nyíltan trodkástáknafc nevező cso ­portok fellépésében jelentkezik. Pártunk az eszmék harcában dtotasétja ej semlegességet, a politikában az elvtelen koraprosrrisszumra, megalkuvásra való tö­rekvést, mert azt tartjuk, hogy a marxiz mos—■ferwTnznms elkötelezettséget jelent., Nem Miét úgy helyeselni elveket, hogy köz­ben elutasítjuk: gyakorlatukat; nem. tehet, egységet hangoztatni, és széthúzást szikim; ttem leihet egyidejűleg helyeselni egy meg­határozott; áHáspontot, ugyanakkor igazat adríi anaaak, aki az ellenkezői® IdSpwSséB : nem tehet közös nevezőre hozni a nemzet - kÖzá munkásoszibály, a felszábadúfásukéri harcoló népek és a nemzetközi imperializ­mus érdekért. Pártunk továbbra is mindent meg fog tenni a marxizmus—■lerímizmus pozícióinak, hegemóniájának, erősítéséért. A Központi BÍteofctsag úgy véli, hogy elsősorban saját magának keiH megjavítania, fejlesztenie el­mése®, ideológiai tevékenységét. Pártunk a testvérpártok nemzetközi ta­pasztalatait, á hazai tapasztalatokat haszno- «frwa, az elmúlt másfél évtizedben nem ke­vés olyan gyakorlati feladatot oldott meg. amelyeknek elméleti jelentőségük is van. Ilyen volt többek között; a lenini szövetke zeís elv alkalmazása ti mi viszonyainkra, a parasztság különböző rétegeihez való vi ­szony rendezése az átszervezés után, a föld járadék alkalmazása, a tulajdonviszonyok szocialista értelmezése, meghatározása: a gaz­daságirányítás reformjának kidolgozása; az államélet, a szocialista demokratizmus to vábbfejlesztésének kérdései. Ugyan akkor pártunk munkájában a tapasztalatok meg­felelő elvi általánosítása, az ideológiai ku­tatómunka nem tart lépést az elmélet gya­korlati alkalmazásával. Az elkövetkező években az ideológiai munkában számos elvi jelentőségű kérdés vár elemzésre és kidolgozásra; társadalmunk rébegeződésónek és tudati állapotának ala­kulása napjainkban, a szocialista demokrá­cia elvi kérdései; a közigazgatás fejleszté­sének tudományos megalapozása; a tudó mányos-technikai forradalom társadalmi - emberi összefüggései a szocializmusban; az életmód változásának gazdasági, szociológiai és kulturális vonatkozásai; a konvergencia burzsoá elméletének tudományos bírálata és más kérdések. Az ideológiai munkát mindazoknak a te nyezőknek figyelembevételével kell tovább­fejlesztenünk. amelyek hatnak rá. A szoci aíista társadalom dinamikus mozgásban van, és sok eleme átmeneti jellegű. A hely­zetből következnek világnézetünk terjesztő sének feladatai, figyelembe véve a tudat, a közgondolkodás adott állapotát. Elméle­tünknek és propagandánknak választ kell adnia az időszerű, új, vagy akár régi. de még nvitott kérdésekre. Az adott helyzetből következően a marxizmus—lendmtemus, vi­lágnézetünk oktatása és hirdetése, terjesz­tése a különböző ellenséges és téves néze­tekkel folytatott harcban megy végibe. Pártunk munkájának, az ország fejlődi sének előtérben álló fontos kérdése a tudó mányos élet fejlesztése. Korunkban rend kívül meg növekedett a tudományok, mind a társadalomtudományok, mind a termé­szettudományok jelentősége, szerepe, s meg­gyorsul a tudományos eredmények gyakor­lati felhasználása, a tariomüny közveifcten szerepe a termelésben. Az automatizálás, a keimizalás, az ember szolgálataiba állítható hatalmas energiaforrások Be&tárásia jelzik ezit a fejlődést. A szocializmus és a tudomány egymásra utaltak és szövetségesek. A kapitalizmussal szemben a mi rendszerünk lényegénél fog­va összehasonlíthatatlanul alkalmasabb rá, hogy segítse a tudományos és a technikai haladást;, valamint eredményeiknek az egész társadalom érdekében történő hasz­nosítását. Programunk, a szocialista társa­dalom teljes felépítése, az ország általános fejlesztése, a nép életszínvonalának további emelése megköveteli a tudományok fejlesz­tését, a tudományok eredményeinek mind jobb és mind gyorsabb gyakorlati haszno­sítását. Ebből indult id a Központi Bizottság, amikor kidolgozta pártunk tudománypoliti­kai irányelveit. A bennük tisztázott és azóta fokozatosan realizálódó elvek serkentően hatnak valamennyi tudományág fejlődésé­re. Ilyenek a politika és a tudomány helyes viszonyáról, a .kutatások irányítási rendsze­réről, a szocializmus iránti felelősségen ala­puló kutatási szabadságról, a tudományos monopóliumok elleni fellépésről, a nemzet­közi tudományos együttműködésről és más fontos kérdésekről kidolgozott elvi állásfog­lalások. A Központi Bizottság figyelmet fordít rá, hogy az új, a IV, ötéves terv időszakában a hazai tudomány és technika az eddiginél nagyobb mértékben fejlődjön, és eredmé­nyei gyorsabban kerüljenek át a gyakorlat­ba. Pártunknak az az álláspontja, hogy fo­kozottabban be kell kapcsolódnunk a tudomá­nyos és technikai forradalom nemzetközi­leg kibontakozó áramlatába. Ebben nagy se­gítségünkre van a Szovjetunióval és a KG ST-orszá gokkal e téren is kialakult és fejlődő tudományos együttműködés, ugyan­akkor saját; erőinket is mozgósítanunk kell. Ebből a célból a legközelebbi öt évben a nemzeti jövedelemnek mintegy 2,8 százalé­kát fordítjuk tudományos kutatásokra és fejlesztésre, ami nemzetközi összehasonlí­tásban is elfogadható arány. Az ország előtt álló feladatok, valamint a tudomány és a technika rohamos fejlő­dése az emberek képzettségének növelését, az ismereteik szüntelen bővítését igénylik társadalmi méretekben. Ezért a közoktatás, a közművelődés további tökéletesítése szo­cialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdé­se. Szükség«,, hogy pártunk a közeljövőben napirendre tűzze, ismét tekintse át az álla­mi oktatás egész rendszerét. Vizsgálja meg a korszerű oktatás, az oktatás és a társa­dalmi szükségletek összefüggésének kérdé­sért, az oktatók és a tanulók túlterhelésé- ndk problémáit, s*a kormánnyal közösen tegye meg a szükséges intézkedéseket az oktatási rendszer továbbfejlesztésére. Oktatási rendszerünktől azt várjuk, hogy kötelességtudó, .jól képzett, művelt, világné­zetileg szilárd, szocialista erkölcsű szakem­bereket képezzen az ország számára. Ná­lunk a művelődés intézményei mindenféle megkülönböztetés nélkül nyitva állnak va­lamennyi fiatal előtt, aki szorgalmas és te­hetséges. Ezen belül a párt elvf-politikai kérdésnek tartja továbbra is, hogy a fizi­kai dolgozók gyermekei a tanulás minden fokán megfelelő, külön támogatást kapja­nak. Az elmúlt években további teret hódítot­tak hazánk kulturális életében a szocialista tendenciák, gyarapodott, gazdagodott a kul­turális. a művészeti élet, növekedett népünk műveltsége. Pártunk művelődéspolitikája alapvetően érvényesül, eredményesen segí- li a művészetek fejlődését, ezáltal nagy tár­sadalmi céljaink megvalósulását. A fejlő­dés természetesen útkereséssel jár, s nem egyszer ellentmondások és viták közepette megy végbe. A fejlődés nyilvánvaló. Az utóbbi években zenekultúránk méltán vált ki elismerést határainkon túl is; fejlődött film- és .színművészetünk, számos szocia­lista mondanivalójú drámai alkotás szüle­ien,; termékeny költészetünk; számos új képzőművészeti alkotással gazdagodtunk. Hívén eddigi politikánkhoz, a művészeti munkába, a stíluskeresésbe ezután sem kí­vánunk adminisztratív eszközökkel beavat­kozni. Az ízlést az alkotó egyéni ügyének tekintjük mindaddig, amíg nem sérti a szo­cializmus érdekeit, eszméit, a közerköl­csöt. Biztosítjuk az alkotómunkához nélkü­lözhetetlen légkört. Ugyanakikor a kulturá­lis élet területén sem engedjük kétségbe vonni a párt, a szocialista állam illetékes­ségét senkitől. Minden humanista értéknek továbbra is helyt adva, elutasítjuk mind a dogmatikus művészetszemléletet, mind a társadalmi kér­désektől elforduló, vagy a hibákat hami­san általánosító negatív tendenciákat. Azt tartjuk, mindenkinek jogában áll, hogy a saját ízlése és világnézete alapján alkosson. A munkásállamnak viszont joga, hogy a művek között társadalmi és művészi érté­kük szerint válogasson. Minden alkotás abból indulunk ki, hogy az milyen eszmei és művészi erővel szolgálja a szocializmus, a haladás ügyét. A közös- ég pénzén csak a szocialista társadalom ér­dekeit szolgáló alkotásnak lehet az ál lám mecénása. Alkotóinktól azt várjuk, hogy i .szocializmus adta lehetőségeket népünk' •avara kamatoztassák, segítsék megérteni és cselekvőm formálni gazdagabb, egyszer • smind bonyolultabb világunkat. Továbbra is a népünk és az emberiség alapvető lél kérdéseiben pártosan állást foglaló, szocia­lista, rcafista, közékíti elkért eleaettségü mű­vészetet támogatjuk. Kulturális, művészeti életünkben tovább kell erősíteni a politikai és ideológiai egy­ség irányába ható tendenciákat. Növelni kell a kommunista, szocialista közéletiség erőit. Érvényt kell szerezni a szocializmust fél­tő párttagság és pártonkívüli közvélemény követelésének, amely megengedhetetlennek tartja a szocializmus eszméitől, életfelfogá­sunktól idegen művek, nézetek terjesztését államunk eszközeinek felhasználásával. A kispolgári nézetek, ízlésnormák időnként fel­élénkülnek, a megengedhetőnél nagyobb te- ret nyernek. Kulturális intézményeinknek, a sajtónak, á rádiónak, a televíziónak lehe­tőségeik jobb kihasználásával erőteljeseb­ben kell népszerűsíteniük a szocialista kul­túra értekeit, jobban kell törekedniük a tar­talmas igények felkeltésére, a szocializmus­ra káros művek, s a kulturális selejt kiszo­rítására. A közművelődés az egyéniség kibonta­koztatásának, a szocialista demokrácia erő­sítésének, a termelési kultúra emelésének nélkülözhetetlen tényezője. Jelentőségét kü­lönösen fokozza a szabad idő növekedése. Mind állami, mind vállalati forrásokból töb­bet kell juttatni a felnőtt lakosság okta­tására és művelődésére, mindenekelőtt a munkástelepülések megfelelő művelődési intézményekkel való ellátására, az ifjúság művelődési igényeinek helyes irányú fejlesz­tésére, jobb kielégítésére. Szocialista építőmunkánk, társadalmi éle­tünk fontos eleme a szocialista közgondol­kodás, közfelfogás, erkölcsi normák érvé­nyesülése. A műveltségi színvonal emelke­désével, közoktatásunk, nevelési rendsze­rünk fejlődésével erősödött a szocialista er­kölcs, az egyén és a közösség kapcsolata, növekedett a társadalmi felelősségérzet, a társadalom iránti elkötelezettség. Ez mutat­kozik meg a párttagság példamutató, helyt­állásában a szocializmus építésének min­den területén, a szocialista munkaverseny- inozgalmakban i’észt vevő dolgozók kiváló munkájában, a párt, a tanácsok, a tömeg- szervezetek és tömegmozgalmak sok száz­ezernyi aktivistájának a köz javára végzett önzetlen társadalmi munkájában. Az állampolgárok jogait megalapozó es kiszélesítő szocialista demokrácia, az egyé­ni és a közösségi érdekeket; jobban kifejező szocialista gazdaságirányítási reform a ko­rábbinál jobban tudatosította, a végzett munka és az össztársadalmi érdek közötti kapcsolatot; fejlesztette a tömegek igazság­érzetét, jobban meggyökereztette, hogy a szocializmusban a boldogulás alapja a ratm­ThSZTELT ELVTÁRSAK! Nemzetközi tevékenységünk as kormá­nyunk külpolitikájának megítélésében pár­tunkban egység van, és ez a politika a ma­gyar nép teljes támogatását élvezi. Nemzetközi tevékenységünk fő célja, hogy biztosítsuk népünk számára a szocialista építőmunka külső feltételeit, valamint, hogy erőnktől telhetőén védjük és szilár­dítsuk a nemzetközi küzdőterein a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség, a béke po­zícióit. A világban az alapvető, kibékíthetetlen ellentmondás a munka és a tőke közötti el­lentmondás, amely az első szocialista ország megszületésével átlépte a nemzeti kerete­ket, ma pedig a két társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus világméretű küzdelmévé vált. Objektív jelenség, hogy a szocialista világrendszer a haladás, a füg­getlenség, a béke erőinek támaszává, az im­perializmus pedig a reakció, az elnyomás, az ellenforradalom támaszává és központjá­vá vált. A nemzetközi . helyzetet ezeknek az erőknek a harca határozza meg. A beszámolási időszak elmúlt négy éve alatt a haladás erői előrenyomultak. Az im­perialisták helyileg támadnak, elérhetnek ideiglenes sikereket, de ez nem változtat azon a történelmi tényen, hogy kialakult és megszilárdult a szocialista világrendszei', szétestek a gyarmatbirodalmak, az imperia­lizmus állandó belső és külső konfliktusok­kal küzd, és tartósan a politikai válság ál­lapotában van. A nemzetközi imperializmus agresszív ter­mészete nem változott, ez állandó konflik­tusok forrása, ezért a nemzetközi helyzet ma is bonyolult. Agressziói nyomán mint most Guineában is, új tűzfészkek keletkez­nek. Az emberiség még mindig gon­dok es megpróbáltatások közepette él, de a világ fejlődésének fő irányát, az im­perializmus minden erőfeszítése ellenére, mindinkább a szocializmus, a haladás, a nemzeti függetlensúg erői határozzák meg. A szocialista világrendszer a társadalmi haladásnak döntő tényezője, támasza min­den forradalmi, felszabadító harcnak. Léte kihal az imperializmus politikájára, sőt a ka és az igazi személyes boldogulás csak a közösség érdekével összhangban kereshe­tő. Ugyanakkor társadalmunk átmeneti tula­ján tovább élnek, részben újratermelődnek, illetve átmenetileg felélénkülnek még a pol­gári erkölcs maradványai. Az utóbbi idő­ben fejlődésünk alárendelt, kísérő jelensé­geként, de felerősödött az individualizmus, az egoizmus, az anyagiasság. Társadalmunk közerkölcsének meghatáro­zói azok a milliók, akik az eszmét és a célt elfogadva öntudatosan dolgoznak a szocia­lista építés, a munka frontján, akiknek lét­alapja becsületes munkával szerzett kére-, setük; nem pedig azok a kevesek, akik a dolgozó milliók mellett, mindenki szeme láttára, az átlagosnál úgy élnek sokkal job­ban, hogy valódi teljesítmény nélkül húz­nak magas jövedelmet. Az ilyen esetek, áz ilyenfajta személyek most jobban szembe­tűnnek, mert a gazdasági élet általános fej­lődésével számuk is szaporodott, hangjuk is megnőtt. A szocializmus az emberért van; célunk, hogy az emberek jobban, kulturáltabban él­jenek, javuljon életük. Elutasítunk minden­fajta álszerénységet, aszkétizmust. De a szo­cializmus eszméivel, s társadalmunk erköl­csi felfogásával ütköző anyagiasság szelle­mének elburjánzásával és a visszás, jelen­ségekkel nem békülünk meg. Pártunk álláspontja, hogy az élet min­den területén növelni kell a szocializmus aktív híveinek megbecsülését, a szocialista módon végzett *munka, a szocializmus ügye iránt elkötelezett magatartás tekintélyét. A munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit kép­viselő, az önfeláldozóan dolgozó, felelőssé­get és áldozatot v; iló állampolgárok az élet egyetlen területén se szorulhassanak háttérbe azok mögött, akik csak haszonél­vezői a szocialista társadalomnak. Erősíteni kell azt a közszelleme!, amelyben a társa­dalom pozitív erői, a szocializmus hívei a hangadók, amely nem tűri el a társadalom­ellenes magatartást, a cinizmust, a fegyel­mezetlenséget, a közösség megkárosítását. A párt művelődéspolitikájának következe­tes és minden területen való érvényesítése nélkülözhetetlen a szocializmus építésében soron következő feladatok eredményes meg­oldásához. Tudományos világnézetünk, a marxiizmus—lenánizmus eredményes propa­gálásához, a szocialista tudat és közerkölcs elmélyítéséhez, kiterjesztéséhez és általános ­sá tételéhez jók a feltételeink. A párt min­den szervezetének és minden tagjának, a szocializmus minden hívének odaadással és fáradhatatlanul kell dolgoznia ezen íj szép es annyira fontos munkán. kapitalista országok belső es egymás közötti viszonyára ip. A szocialista országok pél­dája a gyakorlatban mutatja be az új tár­sadalmi rend magasabbrendűségét, és reális távlatként tárja a világ elé az emberiség szocialista jövőjét. Az imperializmus fő cél ,ia a szocialista világ megsemmisítése. Minthogy számára ez lehetetlen, az imperia­lizmus kény telén alkalmazkodni a valósá­gos erőviszonyokhoz, taktikáját időről időre változtatja, hol a durva erőszak, hol a bé­késnek álcázott és ravasz „fellazítás” eszkö­zéhez nyúl. A szocialista világ' fő ereje a Szovjetunió, amely a Nagy Októberi Szocialista Forrada ­lom győzelemre vitelével elsőként szakitól- ta szét az imperializmusnak az egész világot fojtogató láncát, és megnyitotta az utat min­den nép számára a szabadság, a szocializ­mus felé. A Szovjetuniónak, kommimista pártjának elévülhetetlen érdemei vannak a szocializmus, a kommunizmus építésében. Leggazdagabb tapasztalatai vannak az im­perializmus elleni harcban is. A Szovjetunió internacionalizmusa példás; tapasztalatai­nak óriási nemzetközi jelentősége van. A Szovjetunió a második világháború fe­zében, hallatlan áldozatokat hozva, szétzúz­ta a fasizmus fő erőit, s ezzel megmentette az emberiséget egy új középkor fenyegető rémétől. A második világháborút követően, megtörve az USA atommonopóliumát, létre­hozva saját nukleáris fegyverét, megmen­tette az emberiséget az imperialisták atom- zsarolásától, egy új, modern barbárság sötét árnyékától. Mindenki másénál nagyobb i Szovjetunió, a szovjet nép szerepe, felelős­sége és áldozatvállalása az egész emberiség életbevágó érdekeiért. A Szovjetunió a mag.i hatalmas és legyőzhetetlen erejével a nemzetközi imperializmus agresszív erőinek fő fékentartója. A Szovjetunióhoz való viszony mindig vá­lasztóvíz volt a politikában, a haladás és a reakció erőinek megkülönböztetésében. Moz­galmunkban a Szovjetunióhoz való helyes elvi viszony az internacionalizmus fokmérő­ié. Pártunk elutasítja a szovjetellenesség (Folytatás a 3. oldalon) ¥11. Szocialista építomunkánk nemzetközi feltételei Pártunk a nemzetközi munkásmozgalom egységéért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom