Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Kedd, 1976. novemhei 24. I Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója (folytatás az 5. oldalról,) . hetévé teszi a társadalmi, a szövetkezeti és az egyéni erdek mind teljesebb összehango­lását; egyben segíti a munkában, a jövede­lemelosztásban, az állammal szembeni kö­telezettségek teljesítésében a szocialista el­vek érvényesülését. Működési területükön a szövetkezetek ér­vényre juttatják a szocialista demokratiz­must, segítik az egyén politikai és kul­turális fejlődését, a szocialista emberi kö­zösségek kialakítását. Növelik a kollektív felelősségérzetet a szocialista tulajdon erő­sítésében, az oszthatatlan szövetkezeti va­gyon, a szocialista tulajdon gyarapításában. A szövetkezeti mozgalomba tömörült ál­lampolgárok élet- és munkakörülményei­nek, életszínvonalának, politikai fejlődésé­nek alakulása társadalmi fejlődésünk jelen­tős tényezője, előmozdítása társadalmunk egészének érdeke. Ezért foglalt úgy állást pártunk IX. kongresszusa, hogy a mezőgaz­dasági szövetkezetek hozzanak létre terü­leti és országos szövetségeket, és céljaikat előmozdító társulásokat. Ezek kialakultak, s mind jobban kibontakoztatják hasznos te­vékenységüket. Politikai tevékenységében, a szocializmus építésében pártunk számol a szövetkezeti mozgalommal és támaszkodik rá. Szövebke- zetpolitikája arra irányul, hogy erősödje­nek, fejlődjenek szocialista vonásaik. Gaz­dálkodásukban és belső életükben érvé­nyesüljön még jobban a szocialista jelleg, még nagyobb mértékben jusson kifejezésre a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdek összhangja. Társadalmiunkban számottevő politikai erő a nőrnazgalom. A Központi Bizottság, a kér­dés nagy társadalmi fontossága és a szocia­lista fejlődés általános menetére való hatása miatt különös figyelmet fordít a nők hely­zetére. Jelenthetjük, hogy a IX. kongresszus idevonatkozó határozatait végrehajtottuk. A Központi Bizottság ez évben a nők társadal ­mi helyzetének további javítására külön, az. intézkedések egész rendszerét átfogó határo­zatot hozott, amelynek végrehajtása a leg­közelebbi években kedvező változásokat fog hozná. A nők, akik jelentős szerepet töltenek be társadalmunk étebében, és hazánk aktív ke­resőinek 41 százalékát teszik ki, eredmé nyesem dolgoznak az élet minden terüle fián. Nyilvánvaló a családban betöltött sze­repük nagy jelentősége. A nőrnozgalom so­kat tett azért, hogy a társadalmi életben, a gazdasági építőmunkában aktív tevékeny »égre buzdítsa, a közéletből korábban kire­kesztett nőket. A legóntudabosabb nők az eteö sorban harcoltak a szocialista fórra dalom győzelméért, ma pedig munkájukkal segítik a szocialista társadalom építését. Mindezzel a haladás általános ügyét, egy­ben a nők társadalmi felemelkedését is a leghatékonyabban szolgálták. A párthatározat a nőmozgalom bizonyos átszervezését is előirányozta. Most a párt szervezeteiben kijelölt 32 ezer külön felelős foglalkozik a nők helyzetével, társadalmi problémáival, létrehoztak nőbizottságokat a népfrontbizottságdk mellett, a szakszerve­zetekben, a szövetkezetekben, összesen 160 ezer taggal. Az átszervezés után a párt közvetlenül irányítja a nők társadalmi kér­déseivel való foglalkozást, és kétszer annyi etetársnő végez rendszeres munkát a nőmoz- g atomban, mint korábban. Mindez hozzá­járul, hogy egész társadalmunk, amely a szocializmus építésében számol a nők mun ­kájával, többet és jobban foglalkozzon a nők társadalmi kérdéseivel és segítse hely­zetük javítását, problémáik megoldását. Az ifjúság életével, gondjaival a párt, ál­lamunk, társadalmi szervezeteink rendsze­resen és sokoldalúan foglalkoznak. A ma­gyar ifjúság erkölcsi-politikai helyzetét alapvetően hazánk fejlődő társadalmi álla­pota határozza meg. A fiatalok nagy több­sége ismeri és követi a szocialista célokat, lamogatja a párt politikáját, becsületesen ta- nul, dolgozik, hazafihoz méltóan teljesíti honvédelmi kötelezettségét. Az ifjúságnak a szocializmus iránti vonzódása, a korábbi nemzedékénei nagyobb műveltsége rendsze­rünk fontos eredménye. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség, mint a párt ifjúsági szervezete és az ifjúság egységes, politikai tömegszervezete, a párt irányításával teljesítette és teljesíti feladatait. Eredményesen mozgósította az if­júságot a szocialista társadalom alapjainak lerakásával és teljes felépítésének megkez­désével kapcsolatos feladatok végrehajtásá­ra. Csaknem 26 ezer alapszervezetében a KISZ több mint 800 ezer tagot tömörít; ez a 14—26 éves fiataloknak mintegy 40 szá­zaléka. A KISZ-szel szemben is növekedtek a társadalom, egyben, az ifjúság igényel is. A KISZ továbbfejlődésének alapvető feltéte­le, hogy jobban kidomborodjék politikai, kommunista jellegének elsődlegessége. Ak­kor képes hivatását mind magasabb színvo­nalon betölteni, ha jobban figyelembe veszi az ifjúság különféle korosztályainak és ré­tegeinek sajátos helyzetét, eltérő tapaszta­latait és igényeit; különösen azt a körül­ményt, hogy az ifjúság egy része még tanul, más része pedig már a termelőmunka és a társadalmi élet cselekvő részese. A KISZ törekedjék rá, hogy szocialista hazánk hú polgáraivá, hazafias és interna­cionalista szellemben nevelje ifjúságunkat A szocializmus építésére mozgósítsa a fia- latokat kezdeményező szerepel: vállaljon az ifjúság munkájának, művelődésének, ku! turális és sportéletének szervezésében, anya­gi, szociális helyzetének .javításában. A párt vezető szerepe megfelelően érvé­nyesül a KISZ irányításában. A pártszer­vezeteknek erre a jövőben is nagy figyel­met kell fordítaniuk, segíteniük kell az if­júsági szövetséget problémáinak megoldá­sában. A pártvezetés egyik legfontosabb fel­adata minden fokon, hogy saját térülőién támogassa a KISZ törekvéseit, és aktívan részt vegyen az ifjúság egészének eszmei- politikai nevelésében. Az ifjúság nevelésében külön figyelmet kell fordítani rá, hogy a KISZ a párt után­pótlása, jórészt ott nevelődnek a párt jö­vendő tagjai. A fiatalokat meg kell ismer­tetni a marxizmus—leninizmus tudomá­nyával, fegyelmezett és kötelességtudó, a közösség, a nép, a szocialista haza ügyéért minden áldozatra kész emberekké kell for­málni őket, s közülük a legjobbakat kom­munistává, a párt tagjaivá kell nevelni. Mindig tartsuk szemünk előtt: az ifjúság a párt, a nép, a szocialista haza ígérete és jövője! A párt belpolitikájának sarkalatos pont­ja a szövetségi politika. A szövetségi poli­tikának, amely alapvetően a dolgozó osz­tályok közötti együttműködést szolgálja, ha­talmas ereje van; a helyes marxista irány­vonal mellett társadalmunk előrevitelének döntő tényezője. Szövetségi politikánkban az osztályszövel - séget, az. összefogást, az egységet hirdetjük és valósítjuk meg. A szocializmus felépí­tésében az egész nép, társadalmunk minden dolgozó osztálya és rétege, minden magyar állampolgár érdekelt. A legteljesebb tár­sadalmi és emberi szabadságol, a különb életet, a magasabb életszínvonalat csak a szocialista társadalom, biztosíthatja. Politi­kai szövetségünk, erősödő szocialista nem zeti egységünk célja a szocializmus, elemi alapja a tudatosan felismert közös érdek ' az igazi hazaszeretet és az a szándék, hogy hazánk felvirágoztatásán munkálkodjunk együtt a közösség boldogulására. Á párt szövetségi politikája a Hazafias Népfront-mozgalom keretében valósul meg. A Hazafias Népfront egyrészt politikai tö­mörülés, amelyben a párt részvételével és vezetésével együtt vannak és munkálkod­nak hazánk legfontosabb társadalmi és tö- megszervezetei; másrészt a legszélesebb tö­megmozgalom, amelynek keretében meg valósul a társadalom valamennyi osztályá­nak és rétegének összefogása a szocializmus építése céljából. A Hazafias Népfront-mozgalom keretében az országban közel 4 ezer népfrontbizott- ság működik mintegy 120 ezer taggal, több BLVTÁRSAK! A szocialista építés jelenlegi szakaszában különleges fontossága van pártunk gazda­ságpolitikájának, amely a termelőerők fej­lesztését, a munka termelékenységének nö­velését, a lakosság életkörülményeinek ja­vítását, szocialista céljaink elérését szolgál- ,ia. Gazdaságpolitikánk, gazdasági munkánk fő eleme a szocialista tervgazdálkodás, amely egyedüli módja a termelőerők terv­szerű fejlesztésének és alapja a szocialista gazdasági rend építésének. Népünk csak a munkásosztály politikai hatalmának megte­remtésével, a termelési eszközök köztulaj­donba vételével, a szocialista tervgazdálko­dás bevezetésével tudta a felszabadulás óta eltelt rövid 25 év alatt, a romok helyén új hazáját felépíteni, százados elmaradottságát felszámolva az országot iparosítani, a szo­cialista mezőgazdaságot megteremteni. Hazánk társadalmi fejlődésében, ezen be­lül népgazdaságunkban, a szocialista építő- munkában új helyzet alakult ki az 1960- as évek elején. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a népgazdaság minden fő te­rületén győztek a szocialista termelési és tulajdonviszonyok. A népgazdaság ugyan­ekkor kezdte túlhaladni az extenzív fejlődés lehetőségeit és szükségszerűvé vált az inten ­zív fejlődési szakaszra való áttérés. Az elért gazdasági fejlettségi színvonal már lehető­vé tette, céljaink pedig sürgették, hogy ter­melőerőink fejlesztése, a gazdasági munka hatékonyságának növelése érdekében leg­alább kezdeti lépéseket, legyünk a nemzet­közileg kibontakozó tudományos-Technikai forradalom áramlatába való bekapcsolódás ra is. A pártnak szembe kelleti néznie az új helyzet ú.i kérdéseivel, és ki kelleti jelölnie a további előrehaladás útját. Mélyreható elemzéseket kellett végezni, a hazai és a lobbi szocialista ország tapasztalataira, a szocialista közgazdaságtudomány és más tu­dományágak eredményeire támaszkodva kel­lett kidolgozni a kérdések megoldásának módozatait. A gazdálkodás magasabb szintjén féltél lenül szükséges, hogy minden gazdasági százezer aktivistával. A Hazafias Népfront­ban tömörülnek a munkások, parasztok, ér­telmiségiek, kispolgárok, s különböző világ­nézetű emberek, a kommunisták és párton- kívüliek — mindazok, akik vállalják a, kö zös célt: a szocialista Magyarország felépí­tését. A Hazafias Népfront-mozgalomban részt vesznek hazánk német, délszláv, szlo­vák, román és más nemzetiségű dolgozói is, akik társadalmunk egyenjogú tagjaiként, a magyar néppel együtt építik a közös, szo­cialista hazát. A Hazafias Népfront-mozgalomban együtt vannak hívők és nem hívők, állami tiszt­viselők és az egyházak képviselői. Álla­munk biztosítja a szabad vallásgyakorlási, az egyházak működését. Társadalmunk érté­kelni tudja, hogy az ország minden bevett felekezetének egyháza elismerte, önmagára nézve kötelezőnek tartja a Magyar Népköz­társaság alkotmányát, törvényeit, és elfogad­ta népünk törekvéseit, szocialista célkitűzé­seit. A népfrontmozgalomban való közös részvétel pedig jól példázza, hogy különbö­ző világnézetű emberek között is lehetséges kölcsönös megbecsülés és jó együttműködés olyan közös célok érdekében, amelyek a nép boldogulását, hazánk javát szolgálják. A Hazafias Népfront- nagy segítségei, je­lent a pártnál?, jó szolgálatot tesz közti,> ügyünknek; úgy véljük, hogy a mozgalom még tovább növelheti aktivitását a társa­dalmi életben. A Hazafias Népfront-moz­galom eddig is sokat tett és még sokat le­het a legátfogóbb szocialista nemzeti egy­ség megszilárdításáért, a nemzet alkotó erőinek tömörítéséért. Nagy és a tanácsok önállóságának növekedésével fokozódó po­litikai jelentősége van annak, hogy a nép front az országos kérdéseken kívül inten­zíven foglalkozik a lakosságot legközvetle­nebbül érintő város- és községfejlesztés ■sokrétű problémáival is, s ezzel, erősíti a helyi önkormányzati szervek nélkülözhetet­len tömegbázisát, demokratizmusát. Partunk mindenkor hirdette és szervezte a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, a kommunisták és a pártonkivüliek össze­fogását, a nemzet minden alkotó erejének tömörítését. E politikának nagy jelentősé­ge volt történelmi harcainkban és van ma is. Társadalmunk egysége a közös, szocia­lista munkában kovácsolódik mind erősebbé A párt a jövőben is folytatja szövetségi po­litikáját, abban a meggyőződésben, hogy az a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgálja, hogy mind erősebb lesz szocialista nemzeti egységünk és közelebb visz nagy társadalmi célunkhoz: a szocialista Magyar ország felépítéséhez. döntésben messzemenően érvényesüljenek a közgazdasági szempontok. Aki politikai sí­kon intézkedik, az számoljon döntéseinek gazdasági hatásával, aki viszont gazdasági kérdésekben dönt, mérlegelje a politikai kö­rülményeket. A közgazdasági szemlélet ér­vényesítése azonban nem teheti kétségessé azt a marxista alapelvet, hogy a politika az elsődleges. Esenin útmutatásai arra is figyelmeztet­nek bennünket, hogy egyetlen nagy roham­mal, kizárólag a párt tekintélyére, a pro- letárhatatemra és az öntudatos munkások lelkesedésére támaszkodva nem lehet a szo­cializmust felépíteni. A párt befolyására, a munkáshatalom erejére, a dolgozók szocia­lista lelkesedésére építeni kell, ezeket az erőinket szüntelenül növelni kell, de ezen­kívül szükség van arra, hogy a dolgozók a szocializmus építésében anyagilag is ér­dekeltek legyenek. Az alapos elemzések, a számtalan meg­oldási módozat kidolgozása éveket vett igénybe, s végül az elhatározások a gaz­dasági mechanizmus reformjában öltöttek testet. A gazdasági reform alapelveit a IX. kongresszus jóváhagyta, s 1968. január el­sejével bevezetésre kerültek. Ennek lénye­ge: a szocialista tervgazdálkodásnak — a közgazdasági szabályozók, az üzemel? ön­álló vezetése, a dolgozó kollektívák és az egyes dolgozók anyagi érdekeltsége útján történő — megvalósítása. A gazdasági reform alapelveit párttagsá suliknak csaknem egésze, s az ország köz­véleményének nagy többsége helyeselte. De a fogadtatás és a helyeslés nem volt osz- Iallen. Itthon is, határainkon túl is akad­lak őszinte barátaink, akik aggódtak, vajon beválnak-e újításaink? Jobboldali revizio­nista körök rendszerünk fellazulását remél­ték tőlük: szektás, dogmatikus körökben en­nek bekövetkezését jósolták. Ellenségeink — zavart keltő szándékkal. — a kapitalista piacgazdálkodás irányába telt első lépésről beszéltek. Miről tanúskodnak a tények? A Központi Bizottság jelentheti a kong­resszusnak: a gazdasági reformot sikerüli zökkenőmentesen bevezetni, alapelvei be­váltak; az új gazdaságirányítási rendszer eiedményesen működik. A reform 3 éve alatt tovább szilárdultak a szocialista ter­melési viszonyok; magasabb színvonalra ' emelkedett a szocialista tervgazdálkodás, a termelés tervszerűbb lett. A reform a ko­rábbinál jobban biztosítja, hogy az össz­népi érdek, a csoportérdek és a személyi érdek egyaránt és megfelelően érvényesül­jön. Erősödött a gazdálkodás biztonsága, nőtt a vezetők felelősségérzete. A hatékonyabb gazdálkodás elősegítette a termelés és a szükségletek közötti jobb összhangot. Mindez lehetővé tette, hogy az értékesítés és a nemzeti jövedelem nagyobb mértékben nőtt, mint a termelés. A népgazdaság egyen­súlya szilárdult; fejlődött a külkereskede­lem, eleget tettünk nemzetközi szerződéses kötelezettségeinknek. A határidő lejártáig még több mint egy hónap van hátra, de már most jelenthetjük a kongresszusnaík: a III. ötéves népgazdasági tervet sikeresen teljesítettük. A nemzeti jö­vedelem az előirányzottnál, nagyobb mérték­ben, 39—40 százalékkal emelkedik. Az ipar termelése 33—35 százalékkal, a mezőgazda- sági termelés öt év alatt az előző öt évhez képest 16—17 százalékkal növekszik. Fejlő­dött a közlekedés, a vasút- és úthálózat, korszerűsödött a szállítás. Teljesítettük a terv többi előirányzatait is. Biztató változást és terveinknek megfele­lő növekedést tapasztalunk a hazánk adott­ságai miatt különösen fontos külkereskede­lemben. Bővültek hazánk gazdasági kapcso­latai'a Szovjetunióval, a KGST-országok- kalj a többi szocialista országgal, a harma­dik világ országaival és gazdasági, politikai érdekeinkkel összhangban, a kapitalista or­szágokkal is. A Hl. ötéves terv jelentős túlteljesítésé­nek értékét növeli, hogy az új irányítási rend­szer bevezetése, 2 millió ember munkaide­jének csökkentése ugyanezekben az évek­ben történt meg. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy_ a harmadik ötéves terv során né­hány tényező kedvezőtlenül befolyásolta gazdaságunk egészséges fejlődését. A na­gyobb ipari termelésnek csak 55—60 száza­léka származik a termelékenység növeke­déséből; nem emelkedett megfelelően a ter­melés műszaki színvonala. Egyenetlen volt a beruházási tevékenység, és nem javult, hatékonysága; lazaságok voltak a munka­erő-gazdálkodásban és a munkafegyelem­ben. A III. ötéves terv éveiben az állattenyész­tés nem fejlődött kielégítően. A növényter­mesztésben viszont, az 1961—65-ös évekhez viszonyítva, sikerült előrelépnünk, a leg­utóbbi öt év alatt a búza országos termés­átlaga 35 százalékkal növekedett, s elérte a hektáronkénti 25 mázsás szintet. A kukorica termésátlaga, ugyanezeket az időszakokat összehasonlítva, 23 százalékkal növekedett, s országosan számítva elérte a hektáronkénti 32 mázsát. Ezekben az eredményekben már a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölé­nye mutatkozik meg. A gazdasági munka átfogó mérlege azt mutatja, hogjt az elmúlt öt évben a fejlődés útjának bonyolult, de eredményes szakaszát tettük meg. A népgazdaság helyzete ki­egyensúlyozottabb lett, színvonala emelke­dett, a fejlődést segítő tendenciák erősöd­lek. Népgazdaságunk szilárdságának, egész­séges alapjainál?, teherbíró képességének meggyőző bizonyítéka az idei év is, amely­ben az árvíz okozta károknak, a védekezés költségeinek, a termeléskiesésnek összesen csaknem 8 milliárd forintnyi terhével, a nö­vénytermesztésben számottevő kiesést okozó rossz időjárás nehézségeivel kellett, s keil megküzdeni. Nehézségek voltak és vannak, de a hathatós kormányintézkedésekkel, dol­gozó népünk helytállásával, népgazdaságunk erőivel mégis biztosítottuk a termelés és az ellátás folyamatosságát, a III. ötéves terv teljesítését és a megfelelő átmenetet a ne­gyedik ötéves terv megkezdéséhez. A négy év alatt elért fejlődés, a nehéz feladatok megoldása annak köszönhető, hogy a Köz­ponti Bizottság a párt IX. kongresszusa ál­tal megerősített gazdaságpolitikai elveiket követte, a kongresszus határozatait a gazda­sági munka területén végrehajtotta. A párt gazdaságpolitikájának pontos köve­tesével dolgozták lii az új, IV. ötéves nép- gazdasági tervet is. Az új ötéves terv irány­elveit a Központi Bizottság hagyta jóvá. A tervet a kormány kidolgozta, és az ország- gyűlés szeptember végén törvényerőre emel­te. A IV. ötéves tervet azért lehetett már az év folyamán kidolgozni és véglegesíteni, mert egyrészt gazdaságpolitikánk nem vál­tozik az új ötéves tervvel, másrészt legfon­tosabb partnereink, elsősorban a Szovjet­unió segítő szándékú készségével lezárhat­tuk a terv nyersanyag- és energia-szükség­leteinek kielégítése szempontjából nélkülöz­hetetlen, gazdasági kapcsolatainkat kölcsö­nösen fejlesztő nemzetközi tárgyalásainkat, megköthettük a szükséges megállapodáso­kat. A Központi Bizottság úgy véli. hogy a IV. ötéves terv fő előirányzatai helyesek: 1971 és 1975 között a nemzeti jövedelem 30—32 százalékkal emelkedjék, s a felhalmozás aránya 23—25 százalék, a fogyasztásé 75—77 százalék legyen; az ipari termelés öt év alatt 32—34 százalékkal emelkedjék, aminek 75—80 százalékát a munkatermelékenység növekedésével kell elérni; a mezőgazdasági termelést 15—16 százalékkal kell növelni. A terv többi fő mutatója is megfelel a párt gazdaságpolitikájának, és reális. A IV. ötéves tervben, néhány fő feladatra összpontosítjuk figyelmünket és erőinket: a (Folytafős a 7. oldalon) Gazdasági epiíiiiunkank eredményei 0 szocialista népgazdaság és a tervgazdálkodás továbbfejlesztése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom