Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

Kedd, T970. november 2*í. között találunk vezető be­osztású párttagokat is. Ez kedvezőtlen körülmény és nagy figyelmet érdemel. Az igaz, hogy a vezető beosztá­sú párttagokra mindenki jobban figyel, ennél fogva botlásaik, vétségeik is hama­rabb felszínre kerülnek. Az is előfordul, hogy egyes ve­zető beosztású kommunisták kisebb hibáit, botlásait erő­sen felnagyítva tárgyalják az emberek, # sőt, arra is volt példa, hogy vezető embere­ket megrágalmaztak. Vezető beosztásban dolgo­zó párttagjainkról elmond­hatjuk, hogy becsületes, áldo­zatkész emberek, akik oda­adással, \ fáradhatatlanul, gyakran még egészségüket sem kímélve dolgoznak a pártért, a nép ügyéért, a szo­cialista rendszerért. A dol­gozók megbecsülik ezeket az osztályukhoz és pártunkhoz hűséges funkcionáriusokat, de rájuk is árnyék vetődik, ha közülük egyesek visszaél­nek tisztségükkel, becstele­nekké válnak és erkölcstelen életmódot folytatnak. Ezért szigorúan és igazságosan kell eljárni mindazokkal szemben, akik megsértik a párt fegyel­mét, tekintet nélkül funk­ciójukra. Van olyan elmélet, amely szerint a pártfegyelmi büntetés lejáratja a vezetőt. Ez nem igaz, ezzel az elmé­lettel szembe kell fordulni. Soha sem a jogos büntetés járat le valakit, hanem a vétkes cselekedet, amit elkö­vetett. Visszatetszést szül, mert igazságtalan, ha egyszerű párttagokat súlyos pártfe­gyelmi büntetéssel sújtanak, miközben azonos jellegű vét­ségekért a magasabb . funk­ciót betöltőkkel szemben mellőzik a megfelelő szigort. A fegyelemsértők megbünte­tésétől akkor sem lehet elte­kinteni, ha korábban érde­meket szereztek az illetők. Hiba, ha a vezető beosztá­sú párttagok pártfegyelmi felelősségre vonását állami vonalon nem követi a meg­felelő következtetések levo­nása. Azt az elvet sértetlenül be kell tartani, hogy a párt­büntetés nem járhat együtt az állampolgári jogok, így a munkához való jog megvoná­sával. De vannak olyan ese­tek, amikor nem helyes meghagyni az illetőt az ere­deti funkciójában, mert arra méltatlan. Előfordult olyasmi is, hogy valaki a leváltása és új funkcióba helyezése révén előnyösebb anyagi helyzetbe került, mint annak előtte volt. Említettem, hogy olykor ártatlanul intrikálnak egy- egy vezető beosztású kom­munista ellen. Az intrikák tartalmát és hátterét minden esetben alaposan meg kell vizsgálni, a rágalmazókat, intrikusökat pedig szigorúan meg kell büntetni. Arra azonban vigyázni kell, ne­hogy a jogos bírálatot minő­sítsék intrikának. Pártszer- veinlkmek a jövőben fokozott figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a bírálat kedvező akiik nem tartották magukat fegyelmezetten a párt hatá­rozataihoz. Sőt, akadtak olya­nok is, akik nyíltan, vagy burkoltan szembefordultak politikánkkal, és támadták a párt irányvonalát. Egyes párttagok tisztánlátását meg­zavarták a nemzetközi kom ­munista és munkásmozga­lomban mutatkozó nehézsé­gek és ellentmondások, eb­ből fakadtak nézeteik, illet­ve tevékenységük. A csekély számú ilyen esetet alaposan tanulmányozva azt a követ­keztetést vontuk le, hogy ezek az emberek elszigete­lődlek, azok. akikre befolyást akartak gyakorolni, a legha­tározottabban elítélték a párt egységére törő, kártékony te­vékenységüket. A párt egységének és poli­tikájának védelmében a jö­vőben is két fronton harco­lunk mindazokkal szemben, akik akár jobb-, akár „bal­oldalról kísérlik meg a párt sorainak bomlasztását. A Központi Ellenőrző Bi­zottság javasolja a kongresz- szusnak; hívja fel pártszer- veinik, pártszervezeteink, a kommunisták figyelmét, hogy ne tűrjék el egyes párttagok jólértesültségének felelőtlen íitogtatását. fecsegését, a párt belső ügyeinek illetékte­len helyen és körökben való vitatgatását, mert az ilyesmi csak zavart kelthet, és a párt­ellenes tevékenységnek adhat lápot. A pártfegyelem fogalma minden kommunista számá­ra magában foglalja az ál­lampolgári kötelességek tel­jesítését, a törvények tisz­teletét és megtartását, a rend és a közéleti tisztaság aktív védelmét, a társadal­mi együttélés szabályainak oltalmazását is. Ha a párt­tag megsérti népköztársasá­gunk törvényeit, természe­tesen a pártfegyelem nor­máit is megsérti. Elv társak! Az egyik leg­gyakoribb vétség, amit párt­fegyelem szempontjából vizs­gálnunk kell, a népgazda­ságnak okozott kár elköve­tése; a két kongresszus kö­zött eltelt időszakban emiatt mintegy 4100 párttagot kel­lett felelősségre vonni és kapott pártbüntetést. E vét­ségeknek, amelyek gyakran kapcsolódnak a magánélet­ben tapasztalt kisiklásokhoz, indítéka többnyire a nagyié-- bonélés, a mohóság, az er­kölcsi lazaság. Pártunknak olyan közszel­lemet kell teremteni, amely­ben a kommunista szerény­ség megbecsülendő és köve­tendő erény, sőt kívánalom. Egy kommunista rangja és tekintélye sohasem alapul­hat azon, hogy milyen autó­val jár, mekkora a hivatali szobája és milyen annak be­rendezése, hanem csakis eredményes munkájából, emberségéből, szerénységé­ből, feddhetetlen magatartá­sából fakadhat számára köz- megbecsülés, tisztelet. Kedves elvtársak! A fe­gyelmi vétségek elkövetői A két kongresszus között pártszerveink a tagság 2,9 százalékát vonták felelősség­re a pártfegyelem megsérté­se miatt. Ez az arány a párt­tagság létszámához képest csekély. De az már elgon­dolkoztató, hogy ez számsze­rűleg csaknem 20 000 pártta­got jelentett, akiket felelős­ségre kellett vonni. Nem is beszélve arról, hogy hány fegyelemsértés maradhatott büntetlenül, mert nem de­rült ki, vagy mert szemet hunytak felette. Különösen tanulságos az a tény, hogy több mint ötezer párttagot él kellett távolítani soraink­ból. Mindez arra int ben­nünket, hogy fordítsunk nagy gondot a párt fegyel­mi helyzetére. Szüntelenül küzdeni kell a pártfegyelem további szilárdításáért, ébe­ren őrizve a párt egységét, erkölcsi tisztaságát. A szocialista erkölcsi kö­vetelmények fogalomkörét gyakran helytelenül leszűki­Indulás előtt... Képünkön Borsod megye kongresszusi küldöttel. I Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi; (Folytatás a 9. oldalról) A Központi Bizottság úgy véli, minden feltétel adott ahhoz, hogy munkánkat az eddiginél magasabb színvonalon folytassuk. A legutóbbi négy évben elért eredmé­nyeinkre támaszkodva erősítsük tovább pár­tunk vezető szerepét, szilárdítsuk a mun­káshatalmat, fejlesszük tovább államéletün­ket, szélesítsük a szocialista demokráciát, erősítsük a marxizmus—leninizmus pozíció­it, a szocialista közfelfogást és közerkölcsöt, hajtsuk végre népgazdasági terveinket, a IV. ötéives tervet, emeljük tovább népünk élet- színvonalát. Ezt követeli pártunk célja, munkásosztályunk, népünk, nemzetünk ér­deke; ez egyben a mi legfontosabb hozzá­járulásunk nemzetközi osztálytestvéreink harcához. A Központi Bizottság kéri a kongresz- sausit, vitassa meg és hagyja jóvá a beszá­molót, a szervezeti szabályzat módosításá- 'na előterjesztett javaslatokat. A Központ i Briotoság javasolja a kongresszusnak, hogy erősítse meg pártunk eddigi fő irányvona­lát és határozatában mondja ki: pártunk és népünk társadalmi programja a legköze­lebbi négy esztendőben a szocializmus tel­jes felépítésének magasabb szinten való folytatása legyen. A Központi Bizottság mélyen meg van győződve róla, hogy pártunk X. kongresz- szusa hivatása magaslatán, eredményesen elvégzi azt a munkát, amelyet az egész párt, dolgozó népünk bizalommal vár tőle: kijelöli az előrevezető utat! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak X. kongresszusa! Éljen munkásosztályunk, népünk, hazánk, a Magyar Népköztársaság! Éljen a proletár internacionalizmus, a kommunizmus, a béke! * Kádár János beszédet gyakran szakította félbe a részvevők tetszésnyilvánítása, s a Központi Bizottság beszámolójának elhang­zása után hosszan zúgott a lelkes, ütemes taps. A napirend szerint ezután Brutyó János, a KEB elnöke előterjesztette a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját. 11 Központi Ellenőrző Bizottság jelentése Tiszteit kongresszus! Ked­ves elvtársak! Mindeneket ott azt szeret- .. ném hangsúlyozni: a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság ta­pasztalata is az, hogy pár­tunk eszmeileg, politikailag és szervezetileg egységes, a pártfegyelem szilárd. A párt a lenini elvek szellemében tölti be hivatását. A párt­tagok betartják a szervezeti szabályzat előírásait, a kom­munista erkölcs normáit. A párt egészét tekintve ez az általánosan jellemző, amely akkor is igaz, ha a pártta­gok: között akadnak fegye­lemsértők és rendbontók. A pártfegyelem megsérté­sének okait vizsgálva, azt látjuk, hogy még sok ember tudatában és életfelfogásá­ban jelen vannak, sőt eset­lég újratermelődnek a pol­gári erkölcs egyes vonásai: az önzés, a. harácsolás, a protekcionizmus és más egyebek. A párt nevelő ere- —jével arra törekszünk, hogy az Ilyen jelenségek meg­szűnjenek. Nevelő munkánk fő eszköze a meggyőzés, a közösség példamutatása, de amikor szükséges, felelősség­re vonást, pártbüntetést is alkalmazunk. A pártbünte­tést sem tekinthetjük meg­torlásnak, hanem elsősorban • a nevelés eszközének. Az emberek fejlődőképességében bízva nevelünk még akkor is, ha valakit súlyosan meg kell büntetni, ki kell zárni a pártból. Figyelemre méltó. ’ hogy a ' párttagság túlnyomó többsé­ge a szilárd pártíegyelem •híve. Ezzel szemben egyesek nézetei szerint ma már nincs- szükség olyan kemény párt­fegyelemre, mint a korábbi években. A hatalmon levő párt tagjainak önkéntes és tudatos fegyelme a proletár- diktatúra védelmének, a szo­cialista viszonyok erősödé­sének egyik fontos feltétele. Ezért a párt semmiféle en- . gedményt sem tehet a fe­gyelem tekintetében. tik a családi erkölcsre, a magánéletre. A szocialista erkölcs azonban ennél töb­bet jelent. Önzetlen oda­adást követel a párt és a szocializmus ügye iránt, megköveteli a szocialista ha­za javára végzett becsületes munkát; a szocialista tulaj­don védelmét, gyarapítását; a párt határozatainak vég­rehajtását. Mindemellett a kommunistákat a magánélet­ben. is kötelezi a párthoz va­ló tartozás. A kommunisták­nak nem kell aszkétáknak lenniük, de a párthoz való tartozás józan mértéktartás­ra, az emberi ösztönök és szenvedélyek öntudatos fé- kentartására, a kispolgári felelőtlenség és gátlástalan­ság tagadására, elutasítására kötelez. Elvtársak! A mi ügyünk­nek mindenekelőtt azok a párttagok ártanák, akik a párt eszmei, politikai és cselekvési egységét gyengí­tik, akik frakcióznak, párt­ellenes tevékenységet foly­tatnak. Ezt a legkeményeb­ben elítéljük, és szigorú pártbüntetéssel sújtjuk azo­kat, akik ilyen magatartást tanúsítanak. Amint írásos jelentésünk­ben is beszámoltunk róla, a párt politikájával szembe­forduló párttagok száma cse­kély. Ilyen ügyben alig vala­mivel több mint 200 párttag ellen jártunk el. Maga a probléma azonban jelentős és nagy figyelmet érdemel, annál is inkább, mert egyes pártszervezetekben az ilyen természetű vétségeket vagy nehezen ismerik fel, vagy nem tulajdonítanak annak kellő jelentőséget. Előfordul, hogy a pártszervezetekben félreértik a pártdemokráci­át, egyes párttagoknak rend­szeresen lehetőséget adnak arra, hogy a taggyűlésen, vagy a párt valamelyik tes­tületében kifejthessék a párt politikájával szembénállló nézeteiket, és ezzel zavart keltsenek, kárt okozzanak. Alapelvünk szeri n t min­den párttag, bármelyik párt­fórumon kifejtheti nézeteit, még akkor is, ha azok többé vagy kevésbé eltérnek a párt politikai vonalától. De az ilyen nézetekkel azonnal vi­tába kell szállni, vissza kell utasítani. Az ilyen vitának elsődleges célja, hogy a hely­telen nézetet képviselő párt­tagot a többség meggyőzze. Ha azonban valaki ismétel­ten a párt politikájával el­lentétes álláspontot foglal el, és ahhoz ragaszkodik, ak­kor nem maradhat el a fe­gyelmi felelősségre vonás. Azt, hogy valakivel meddig lehet vitatkozni, és mikor szükséges felelősségre vonni, elvi szigorral kell megítélni. Ugyancsak elvi szigorral kell differenciálni abban a tekin­tetben is, hogy valaki azért magyarázza-e félre a párt politikáját, mert: nem érti, vagy azért, mert tudatosan bomlasztani akar. Elvtársak! A legutóbbi 4 esztendőben is voltak olyan politikai események, amelyek próbára tették a kommunis­ták elvi szilárdságát, párthű­ségét, helytállását. Párttagsá­gunk túlnyomó többsége eb­ben a tekintetben is bizonyí­tott, mert minden körülmé­nyek között kiállt a párt po­litikája mellett, védelmezte a párt egységét. Ugyanakkor akadtak olyan párttagok, akiknek hűsége megingott, és egészséges légkörben fej­lődhessék, és fel kell lépniük a bírálat elfojtása ellen. A pártmunka sok területén támaszkodhatunk a pártfe­gyelmi munkában szerzett tapasztalatokra. Külön is feli hívjuk a figyelmet a tagié!\ yételi és a kádermunkára. Nem ritka az olyan esel, amikor egy párttagot fe­gyelmi úton felelősségre vonnak és akkor derül ki, nem is tudta, hogy amit el­követett, az pártfegyelmi vétség. Ezért már a tagfel­vételnél helyes meggyőződ­ni arról, hogy a pártba lépő elvtárs ismeri-e a szervezeti szabályzatot, tudja-e, milyen követelményeknek kell majd megfelelnie. Ilyenkor cél­szerű mérlegelni azt is, va­jon alkalmasnak látszik-e az illető a pártfegyelem megtar­tására. Nem tágíthatunk at­tól, hogv a tagfelvételek so­rán csak minden szempont­ból feddhetetlen emberek kerülhetnek a párt soraiba, megakadályozva, hogy mél­tatlan, vagy kártevő elemek iürakodhassanak közénk. Az utóbbi időben is előfordult, hogy olyan személyeket -vei­tek fel a pártba, akik koráb­ban köztörvényes bűncselek­ményeket követtek él, vagy a felszabadulás előtt az ak­kori hatalom elnyomó szer­veinek tagjai voltak, mások pedig részesei voltak az 195(1- os ellenforradalmi cselekmé­nyeknek. Ezeket később ter­mészetesen ki kellett zárni a pártból. A Központi Ellenőrző Bi­zottság, átérezve a ráháruló felelősséget, az elmúlt négy év alatt arra törekedett, hogy a maga munkásságával is hozzájáruljon a párt politi­kájának megvalósításához, a Központi Bizottság határoza­tainak végrehajtásához. Mun­kánk alapvető célja, hogy se­gítsük tovább szilárdítani a párttagság fegyelmét, erő­sítsük és védelmezzük a párt egységét, segítsük és ellen­őrizzük a párt törvényeinek betartását. A IX. kongresszus kibőví­tette a Központi Ellenőrző Bizottság feladatkörét azzal, hogy megbízta a Központi Bizottság pénzgazdálkodásá­nak ellenőrzésével is. A Köz­ponti Ellenőrző Bizottság teljesítette ezt a feladatot. Ellenőrző munkája során azt tapasztalta, hogy a gazdasági munka és a pénzgazdálkodás megfelelt a határozatokban kijelölt céloknak és követel­ményeknek. A IX. kongresszus óta el­telt négy év .alatt a párt be­vételei negyvenöt százalék­kal. a kiadások 25 százalék­kal emelkedtek. A pártmun­ka költségei nek fedezésére szükséges anyagi eszközök alapvetően két forrásból származnak: a bevételek két­harmad része a tagdíijárulé- kokból, eavhnrmnd része pe­dig a pártvállalatoktól fo­lyik be. A párt kiadásai között a legutóbbi négy évben szá­mottevően növekedtek azok a költségek, amelyeket a párt­iskolákra. más oktatási in­tézményeit re. általában a propagandamunkára és a oártszékházak fenntartására fordítottunk. Ezekből a költ­ségekből adódik a párt ki­adásainak mintegy 95 száza­léka. 1970-ben a pártiskolá­kon kívüli propagandamunka várható költségei az IflfHi. évihez kénest, min'-t’v há­rom és félszeresére emel­kednek. A kiadások növeke­dése «'»'”!< mo- ’ — a párt tömeemunká iának fo­kozódáséval függ ,össze. Tisztelt kongresszus! Ked­ves r.lvbg, ’ A Központi Ellenőrző Bi zottság egyetért a Központi Bizottság beszámolójával. Ezt tolmácsolva javaslom a be­S 7 A m ni ó f o c a H n q á t. Kérem a knr>.',re«szujrt.' harsa meg és fogad a el p ás­ban beterjesztett és szóbeli beszámolónkat a Központi Ellenőrző Bizottság IX. kongresszus óta végzett munkáiéról. Brutyó János nagy taps­sal fogadott b.es/'Vlo után nz elnöklő Fock Jenő bezárta ti kongresszus hétfői ülését. A kongresszus kedden reggel folytatja munkáját. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom