Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

Eä^AK-MAGVAROR&ZAG 4 Kedd, 19/0. november 24. fl Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója (J’kjbffiatn;; a 3. oldalról) femek; mindent meg kell tennie, hogy a jö­vőben ez még inkább így legyen. A.kispolgárság — a kisiparosok, kiskeres­kedők, a magánszektor más képviselőinek — száma, részaránya társadalmunkban kicsi. Nagy társadalmi céljaink javára együtt ha­lad velünk a kispolgárság is. Beilleszkedett az új társadalmi rendbe, elfogadja a szocia­lista társadalom építésének célját, s közü­lük a tisztességesen dolgozó többség munká­jával — különösen a szolgáltatás, az ellátás területén — hasznosan szolgálja a közérde­ket. Társadalmunk értékeli ezt. Hazánkban a szocialista forradalom győ­zelmével eltűntek a kizsákmányoló osztá­lyok, s velük a társadalmi osztályok közöt­ti kibékíthetetlen ellentmondások. A dolgo­zó osztályok alapvető érdekei egybeesnek, megkezdődött az osztályok közti különbségek csökkenésének és fokozatos megszűnésének folyamata is. Társadalmunk egységes és harmonikusan fejlődik. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy vi­szonyaink ki. it is adódnak ellentmondá­sok a fejlesztés távlati és a lakosság napi érdekei, a mi okások és a parasztok érde­kei, a társadalom általános érdekei és a csoportérdek, valamint az egyének érdekei között. Az érdekek különbözősége jelentke­zik a nemzeti jövedelem elosztásakor, ár-, bér- és piaci viszonyokban, a város és a fa­lu közötti különbségek gyorsabb, vagy las­súbb kiegyenlítésének meghatározásában és más kérdésekben. Az ellentmondások áthidalhatók, felold­hatók a munka menetében. A társadalom általános érdekeinek és szocialista céljainak megfelelő töretlen fejlődését a különböző ér­dekeltségek összehangolásával biztosítottuk. Ez a jövőben is biztosítható, ha az alapvető érdekekért elsősorban felelős, a nemzeti jö­vedelem elosztására befolyással bíró vezető testületek mindenkor kellő figyelmet for­dítanak az egyes dolgozó osztályok sajátos érdekeire, a dolgozók napi érdekeire is. To­vábbá akkor biztosítható, ha az egyes mun­kások, parasztok, értelmiségiek és más dol­gozók napi érdekeikből kiindulva sem fe- ledekeznek meg a dolgozó osztályok a sors- közösségéről és a társadalom távlati fejlesz­tésének általános követelményeiről. Áz a fontos, hogy a megoldásokkal, a dolgozó osz­tályok alapvető érdekközösségét szem előtt tartva erősítsük népi államunk hatalmát, és segítsük elő szocialista céljaink megközelí­tését. Társadalmunk helyzetét, a fejlődés irá­nyát áttekintve megállapítható, hogy az el­múlt 4 évben hazánkban, a IX. kongresz- szus határozatainak megfelelően, a szocia­lizmus alapjai tovább szilárdultak, társadal­munk szocialista vonásai számottevően erő­södtek. Előbbre jutottunk tehát, de nem állhatunk meg. Az ország további lendüle­tes fejlődése ma mindenekelőtt a szocialista termelési viszonyok további megszilárdítá­sát igényli, a dolgozó osztályok öntudatá- ntk és eevségének növelését, a társadalom szocialista vonásainak további erősítését kö­veteli meg. ii. Hz államéle! és a szocialista demokrácia fejlesztése KEDVES BLVTÁRSAK! Aákíiiiuju.. a népi demokrácia állama, amely a munkáshatalmat testesíti meg, be­tölti történelmi szerepét, nélkülözhetetlen a munkásosztály számára a gazdasági és kul­turális élet irányításában, a szocializmus építésének szervezésében. Államunk rendel­tetésszerű, szervezett működésének felbe­csülhetetlen a szerepe és jelentősége né­pünk eddigi sikereiben, történelemformáló munkájában. A szocialista állam ereje abban van, hogy fő politikai alapja a munkásosztály és a parasztság szövetsége, és tevékenységében a lakosság, a dolgozó milliók széles körű tá­mogatósára építhet. A munkásosztály álla­mát, a dolgozó nép szocialista vívmányait, a Magyar Népköztársaság önállóságát és függetlenségét, területi sérthetetlenségét, belső rendjét, hűségesen védelmezik fegyve­res erőink: a néphadsereg, a határőrség, a karhatalom és a belügyi szervek. A Közpon­ti Bizottság, a kormány a honvédelmet, a társadalmi rend védelmét egész népünk ügyének tekinti; az ellátásukhoz szükséges személyi és anyagi feltételeket biztosította és a jövőben is biztosítja. Az állam funkciói a fejlődés során változ­nak. A szocialista viszonyok között az ál­lam elnyomó szerepe folyamatosan csökken, politikai, gazdasági és kulturális szervező szerepe viszont folyamatosan növekszik. Ál­lamunk már most is sok feladat megoldásá­ba bevonja a társadalom különböző szerve­zeteit és erőit, az egyes állampolgárokat. A fegyveres testületeken kívül az ország, a ha­talom védelmét szolgálják a munkásőrök, az önkéntes rendőrök, a polgári védelem _ tag­jai. A szakszervezetek vették át és látják el a társadalombiztosítással, a munkásvéde­lemmel kapcsolatos feladatok legnagyobb részét. A dolgozók tömegesen vesznek részt az állam munkájában mint tanácsi aktívák, bírósági ülnökök, népi ellenőrök. Meggyőződésünk szerint az államnak fon­tos szerepe van a szocializmus építésének időszakában. Nem fogadjuk el azokat a né­zeteket, amelyek kétségbe vonják a szocialista állam szerepét, lebecsülik jelentőségét és a hatalom gyengítésével voltaképpen veszé­lyeztetik a nép vívmányait. Belső feladata­ink és a nemzetközi "körülmények egyaránt azt követelik, hogy tovább erősítsük szocia­lista államunkat, növeljük gazdaságszervező és kulturális szervező szerepét, fejlesszük az államigazgatási munkát, emeljük színvona­lát. Ezzel egyidejűleg arra kell törekedni, hogy a lakosság még nagyobb tömegei ve­gyenek részt a közéletben, az állami szer­vek, a tanácsok és más állami szervezetek munkájában. Az államélet. a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztése olyan feladat, amelynek sikeres megoldása lendületet ad további fejlődésünknek. A szocialista demokrácia további kibon­takoztatására irányuló tervünket biztos ala­pokra építjük, mert hazánkban a hatalom szilárd, az államépítésben pártunk, munkás- osztályunk negyedszázados tapasztalatokkal rendelkezik, belpolitikai helyzetünk nem­csak szükségessé, hanem lehetővé is teszi terveink végrehajtását. Az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztése a munkáshatalom, a szocialista állam további megszilárdítását, erejének nö­velését, hatékonyságának fokozását jelenti. Államéletünk, a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésének lényege, hogy egyidejű­leg erősítjük a központi hatalmat és növel­jük a helyi szervek önállóságát. Jelentősnek tartjuk a törvényhozói és kor­mányzati munka korszerűsítését. Országgyű­lésünk a népszuverenitás legfőbb megteste­sítője, országunk legfőbb törvényhozó szer­ve. Társadalmi előrehaladásunk gyorsítása, rendszerünk szocialista jellegének fejleszté­se céljából szükséges, hogy az országgyű­lésben erősödjék a törvényalkotói tevékeny­ség, növekedjék szerepe a kormányzati munka alkotmányos ellenőrzésében, A szocializmus építésének előbbrevitele az államapparátusban tevékenykedő kommu­nistáktól, minden dolgozótól politikánk kö­vetkezetesebb érvényesítését, a munkásosz­tály érdekeinek jobb képviseletét, a kor­mány rendelkezéseinek pontos végrehajtását kívánja, helyes vezetési módszert, jó köz- igazgatást, hatékony, operatív és jó ügyin­tézést követel. Az államigazgatási szervezet tökéletesítése, a pontosan körülírt hatáskör, a személyes felelősséggel végzett jó ügyin­tézés egyúttal a leghatásosabb harc a bü­rokrácia ellen. Ez a harc állandó és elemi kötelességünk, mert elhanyagolása fékezi fejlődésünket. Az államigazgatási szervezet tökéletesíté­sében és az ügyintézés fejlesztésében számí­tunk a köztisztviselőkre, akiknek kulcssze­repük van e törekvésünk megvalósításában. A köztisztviselő az állam képviselője és a köz szolgálója. Magatartása, az ügyfélhez való viszonya nagymértékben befolyásolja az állampolgár véleményét, az államhata­lomról kialakuló álláspontját; az ügyintézés ezáltal válik politikává. Most, az államélet fejlesztésének közpon­ti feladata a helyi és a középfokú taná­csok hatáskörének, munkájának fejlesztése. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus épí­tésében, a nép életének megkönnyítésében jelentősen előbbre léphetünk, ha az ügyek tetemes hányadát intéző tanácsok nagyobb önállósággal, nagyobb felelősséggel dolgoz­nak. A Központi Bizottság szükségesnek tart­ja, hogy az államigazgatási munka és ha­táskör fejlesztésével egyidejűleg erősödjék a tanácsok népképviseleti, önkormányzati jel­lege. Ez nem mond ellent állami szerve­zetünk demokratikus centralizmuson fel­épülő elvének és gyakorlatának. Ellenke­zőleg, így biztosítható, hogy a központi szer­vek hatáskörében olyan ügyek maradjanak, amelyek a társadalmi összfolyamatok szem­pontjából fontosak, lényegesek, a helyileg megoldható ügyeket viszont a helyi szer­vekben intézzék. Fontos, hogy a minisztériumok és más központi, állami szervek mielőbb adjanak át konkrét intézkedési jogköröket a Fővá­rosi Tanácsnak és a megyei tanácsoknak. Ugyancsak szükséges, hogy egyidejűleg a Fővárosi Tanács a kerületi tanácsoknak, a megyei tanácsok a városi és községi taná­csoknak adják át a helyileg sokkal jobban intézhető ügyekben a döntést, és segítse­nek megteremteni az önállóság, a felelős­ség, az önkormányzat érvényre juttatásá­nak feltételeit. A tanácsok önkormányzati jellege felté­telezi és megkívánja a lakossággal, a tö­megekkel való szoros kapcsolatot, tevékeny­ségük sokoldalú ellenőrzését. A tanácsok ügyvitele feletti ellenőrzést a kormány, a felsőbb tanácsszervek, a tanácstagok, a vá­lasztók, a néptömegek gyakorolják. Vannak, akik a népi hatalom szilárdsá­gának kockáztatását látják az irányítás to­vábbi decentralizálásában, a tanácsok önál lóságának növelésében. Központi Bizottsá­gunknak meggyőződése, hogy az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése, ezen belül a tanácsok önállóságának növe­lése helyes osztálypolitika, amely államun­kat, a dolgozó nép hatalmát erősíti. Az államéletben a szocialista demokrácia változatlan követelménye, hogy hazánkban maradéktalanul érvényesüljön, a törvényes­ség. A szocialista törvényesség elengedhe­tetlen eleme egyrészről, hogy alkotmányos törvényes rendünket senki sem sértheti meg büntetlenül, másrészről, hogy hazánkban minden törvénytisztelő állampolgár szárma­zásra, foglalkozásra, világnézetre való tekin­tet nélkül — teljes védelmet élvez. A szo­cialista törvényesség e két követelményei ér­vényesül, és a jövőben is érvényesülni fog. Az erről való gondoskodást pártunk, kor­mányunk alapvető kötelességének tartja. Nagy jelentősége van az új választási tör­vénynek, azoknak az új eljárási szabályok­nak, amelyek választási*' rendszerünket to­vábbfejlesztik. hogy még alkalmasabb le­gyen a népakarat kifejezésére és érvényre juttatására. Az általános, egyenlő és titkos választói jog nálunk a népi demokratikus rendszer vívmánya. A szocialista demokrá­cia továbbfejlesztésének fontos eleme vá­lasztási rendszerünk tökéletesítése. Ennek lényege, hogy az állampolgárok — a jelölé si jog és választási lehetőség bővítésével — még inkább, mint eddig, a véleményük sze­rint legalkalmasabb személyeket küldhetik az országgyűlésbe, a tanácsokba. A választási törvény egyik új rendelke- "ose, hogy a Fővárosi Tanács és a megyei tanácsok tagjait a jövőben nem közvetlenül a választók, hanem közvetett választással a helyi tanácsok választják. Ily módon a községi tanácsok munkáját irányító me­gyei tanácsok ténylegesen a helyi tanácsok küldötteiből alakulnak meg. A IX. kongresszus már utalt rá, hogy idő­szerűvé vált alkotmányunk módosítása. E munka hosszabb időt vett igénybe — és most került olyan stádiumba, hogy a köze­li jövőben végrehajtsuk. A Magyar Nép- köztársaság 1949-ben elfogadott alkotmánya népünk nagy történelmi vívmánya. A több mint két évtizeddel ezelőtt elfogadott alkot­mány rögzítette, hogy a Magyar Népköz­társaság a dolgozó nép állama, összegezte addigi harcunk, munkánk eredményeit, és nagy vonalakban kijelölte hazánk fejlődé­sének irányát. Az eltelt húsz esztendő alatt gyökeres változások következtek be hazánk politi­kai, gazdasági, kulturális életében. A tör­ténelmi jelentőségű vívmányok ellenére sem szükséges új alkotmányt kidolgozni. Szük­ségesnek tartjuk és javasoljuk viszont,, hogy az országgyűlés jelenlegi helyzetünknek megfelelően módosítsa, fejlessze tovább a Magyar Népköztársaság alaptörvényét. A módosított alkotmány tükrözze az elmúlt két évtized alatt bekövetkezett változáso­kat. Utaljon az államéletben, az országgyű­lés, a kormány, a tanácsok tevékenységé­ben. általában az állami intézmények mun­kájában bekövetkezett változásokra. Ponto­sabban határozza meg az állampolgárok jo­gait és kötelességeit a szocializmus építési­nek jelenlegi szakaszában. Az alkotmány módosításának kérdéseivel való foglalkozás közben, már felvetődött, és nyilván a későbbiekben szélesebb kör­ben is felvetődhet az ország hivatalos elne­vezésének. címerének, állami zászlajának kérdése. A Magyar Népköztársaság elneve­zés jól kifejezi munkásosztályunk, népünk harcának legnagyobb eredményét, azt, hogy megalkotta eddigi legnagyobb történelmi vívmányát; a nép államát. Államunk, rendszerünk fő jellemvonásai­ban, a tulajdon- és osztályviszonyok tekin­tetében már szocialista, a szocialista társa­dalom teljes felépítése viszont még csak fo­lyamatban van. Pártunk úgy véli, még nem érkezett el az Ideje, hogy országunkat szo­cialista köztársasággá kiáltsuk ki. Azt tart­juk, inkább jussunk előbbre az építéssel és késsünk az elnevezéssel, mint siessünk az elnevezéssel és késsünk a szocializmus épí­tésével. A Magyar Népköztársaság neve ma, is dolgozó népünk hatalmát, államát, hazá­ját, az épülő új, szocialista világot jelenti, hirdeti félreérthetetlenül mindenhol és min­denki számára. Ili. A párt vezető szerepe A pártmunka továbbfejlesztése % KEDVPJS ELVTÁRSAK! Pártunk, a magyar munkásosztály marxis­ta—leninista, kommunista élcsapataként tár­sadalmunk eszmei-politikai vezetője, irá­nyítja, szervezi a szocialista építést, ezzel az egész magyar nép érdekeit szolgálja. Kormányzópárt, amelynek politikája meg­határozóan kihat az ország, a társadalom életének egészére. A párt csak azért és azáltal töltheti be megfelelően történelmi misszióját, mert te­vékenységében a marxizmus—leninizmus tudományos elmélete vezérli. Pártunk a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazású­nak híve. Lenint követi, aki arra tanít, hogy „ • • • a marxizmus nem holt dogma, nem valami befejezett, kész, változatlan tanítás, hanem a cselekvés vezérfonala", másutt ugyanezt másképpen kifejezve azt mondja „... a marxizmusban a leglényegesebb, ami a marxizmus élő lelke: a konkrét helyzet konkrét elemzése". Pártunk a marxizmus—leninizmus elvei­ből, a magyar és a nemzetközi munkásosz­tály forradalmi tapasztalataiból indul ki, és a konkrét helyzet konkrét vizsgálata alap­ján hozza meg döntéseit. A legutóbbi más­fél évtizedben pártunknak három nagy fel­adatot kellett megoldania. Az ellenforradal­mi felkelés erőinek szétzúzásával a népi ha­talmat megvédeni és megszilárdítani; a me­zőgazdaság szocialista átszervezését végre­hajtani; végül a gazdaságirányítás tovább­fejlesztésének bonyolult kérdéseit kellett megoldania. Hogy pártunk ezeket a nagy feladatokat kielégítően meg tudta oldani, azt elsősorban annak köszönheti, hogy a revizionista és a dogmatikus megközelítési módokat határozottan és egyformán elve­tette, a marxizmus—leninizmus elveit kö­vette. Pártunk működésének legfontosabb szer­vezési alapelve a demokratikus centraliz­mus, amelyet a kommunista mozgalom szá­mára Lenin dolgozott ki tudományos pon­tossággal. A munkásosztály új típusú forra­dalmi pártja szervezeti életének és műkö­désének lenini alapelveit a történelem iga­zolta, azok mindmáig érvényesek. A de­mokratikus centralizmus elvét kiegészíti a kollektív vezetés és a személyi felelősség elve. Saját tapasztalataink alapján teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy megsérté­sük esetén nem érvényesülhet maradékta­lanul a marxizmus—leninizmus, a politika eltorzul, elsorvadnak a párt tömegkapcso­latai. s elvész akcióképessége; érvényesü­lésük viszont meghatványozza a párt erőit. Gyakorlatunkban a döntések demokra­tikus előkészítését, a kérdések sokoldalú és szabad megvitatását, a különböző vélemé­nyek meghallgatását és figyelembe vételét szorgalmazzuk, éppúgy, mint a meghozott határozatok egységes, kötelező és pontos végrehajtását. A pártdemokrácia nélkül nem lehet igazi eszmei, politikai egységet terem­teni, nem lehet a belső meggyőződésen ala­puló magas fokú tudatosságot kifejleszteni. Centralizmus, szervezeteinek fölé- és alá­rendeltsége nélkül a párt nem szervezett erő, elv ész élcsapat jellege, ereje, és egysé­ges cselekvésre képtelen vitaklubok töme­gére esik szét. Pártunk szervezeti felépítésében, életé­nek belső rendjében híven követi a mun­kásosztály forradalmi pártjának hagyomá­nyos, lenini elveit. Jelenlhetjük, a párt, a beszámolási időszakban ideológiailag, poli- tikailag, szervezetileg egyaránt egészségesen fejlődött, erősödött, megbonthatatlan egy­ségben halad mindmáig. A pártnál? négy évvel ezelőtt 19 ezer alapszervezete és kereken 585 ezer tagja, illetve tagjelöltje volt. Most 21 ezer az alap­szervezetek száma, a tagságé pedig 77 ezer­rel, 13 százalékkal magasabb, 662 ezer fő. A IX. kongresszus határozata alapján pár­tunkban megszűnt a tagjelöltség intézmé­nye. Az akkor nyilvántartott 37 900 tagje­löltből, egyéni elbírálás alapján, 35 250 eiv- társat felvettek a párt tagjai közé. A tapasz­talatok azt mutatják, hogy a tagjelöltség in­tézményének megszüntetése pártunkban he­lyesnek bizonyult. A párt taglétszáma és összetétele alapjá­ban megfelelően alakult. A taglétszám nö­vekedése összhangban van a kommunista eszme vonzóerejének, a párt politikai befo­lyásának növekedésével. Pártunk munkás- jellege a tagság összetételében is érvénye­sül. A tagság 70 százaléka eredeti foglalko­zása szerint munkás; jelenleg is fizikai munkát végez a párttagság 38 százaléka. A társadalomban végbemenő átrétegeződési folyamatok következtében a tagság egészén belül a fizikai dolgozók aránya 4.5 száza­lékkal csökkent. Valamelyest emelkedett a párttagság átlagos életkora, ez jelenleg 44 év. A beszámolási időszakban újonnan fel­vett tagok 48 százaléka fizikai dolgozó, megfelelő arányban vannak közöttük nők: a korcsoportok képviselete is egészséges- 84 százalékuk 40 éven aluli Pártunkban együtt él. dolgozik, összeforr­va harcol a forradalmárok három nemzedé­ke; a veterán harcosok, a középkorúak és (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom