Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Vasárnap, 1970. nov. 1. A lakásépítési program megvalósításáért Kiszállításra váró épületelemek a házépítő kombinátban. Egy közlekedési rendőr, akinek lehet, hogy most épül a íőbérleti lakása, a minap hevesen integetve biztosított szabad utat a házgyári ele­meket szállító autónak, mi­közben a Zsolcai kapuban összetorlódott forgalmat irá­nyította ... Máskor is meg­figyeltem már például az Ut­cán, villamosmegállóban né­mely emberek arcát, ha a sárgára festett különleges .jármű, a „lakás-autó” elha­ladt mellettük. Mosolyog­tak, örültek. Hiszen minél több házgyári elem kerül be Zsolcáról a városba, \ annál több ember jut egy lépéssel közelebb az egyéni boldogu­láshoz: a nyugalmat, békét adó otthonhoz. Sokan emlékszünk még az avató ünnepségre. Ott is ez volt a kérés: a 400 milliós be­ruházással létesített miskolci házépítő kombinát termel­jen minél többet, járuljon hozzá a lakásépítési prog­ram megvalósításához. Nos, ma már elmondhat­juk, hogy érezzük, városszer­te nap mint nap láthatjuk, érzékelhetjük munkája ered­ményét. Az első nagy épü­letkomplexumot a Vörös­marty utcán emelték. Sárba Húszéves a Miskolci járási Tanács Nagy Istvánná országgyű­lési képviselő megnyitósza­vaival kezdődött el szomba­ton az a bensőséges ünnepi tanácsülés, amelyen a Mis­kolci járási Tanács fennállá­sának huszadik évfordulójá­ról emlékeztek meg. Juhász Sándorné, a végre­hajtó bizottság elnöke mon- ;i>tt beszédet. Az elismerés hangján szólt azokról, akik a két évtized alatt a nép bi­zalmából járási, vagy közsé­gi szinten tanácstagi tisztsé­get töltöttek be. és fáradha- tatlnnok voltak a közösségi munkában. Ezután részlete­sen. ismertette az elért ered­ményeket, majd a feladatok­ról szólt. Végezetül elismerő okleveleket, valamint a já­rási tanács vb által alapított emlék plaketteket adott át a jubiláló tanácstagoknak. A tanácsülést az alsózsol- cai általános iskola úttörői köszöntötték. ragadt, földbe süllyedt viskók helyén mintegy jelképezve 'S a jelent és a jövőt, a fejlődés irányát. Azután elkezdődött a Győri kapui nagy építkezés, ahol most már igazán gomba­módra szaporodnak az új há­zak, lakások. Három adatot jegyeztünk fel a kombinát eddigi törté­netéből: 1966. május elején kezdték el építeni, 196H. no­vember elején megkezdte a termelést, és ettől kezdve a mai napig 3817 lakást adott A hozzáfűzött reményeket te­hát beváltotta. Az év végéig pedig újabb 583 lakás készül el házgyári elemekből. Világszerte forradalmasít­ják a lakásépítkezést Szün­telenül keresik az újat, gyűj­tik a tapasztalatokat. A ház­építő kombinátot üzemeltető Borsod megyei Állami Épí­tőipari Vállalat szakemberei is ezen munkálkodnak. A házgyár, amely munkájával biztosítja a gyorsabb ütemű lakásépítést, tulajdonképpen még nem készült el teljesen, hiszen állandóan korszerűsí­tik, bővítik, új gyártási folya­matokat vezetnek be. A munkahelyeken történő szerelést teszik könnyebbé az előre összeszerelt lakásrészek. A gyári konvejorsoron egy­más után sorakoznak az elő­re gyártott, teljesen kész für­dőszobák: még a tükröt is fel­szerelték, egyszóval mindent, ami egy kényelmes, modern fürdőszobához szükséges. A munkahelyi szerelőknek csak a csővezetéket kell összeköt- niök. Egy másik üzemben a nyers asztalosárut dolgozzák fel. Tehát nemcsali térele­mek, hanem kész ajtók, ab­lakok is készülnek. A cső- előregyártó üzemben pedig a fűtőtestekhez, gázvezetékek­hez szükséges alkatrészeket, tehát a belső közművesítés szerelvényeit állítják elő. S mit ígér a jövő? A ház­gyári elemekből készített la­kások gyorsan készülnek. Az élet követeli tőlünk ezt a gyorsaságot, hiszen még sok, nagyon sok ember vár ké­nyelmes otthonra Miskolcon is. A tervezők, városrende­zők azonban nemcsak ezt a szempontot követik. Törek­szenek arra is, hogy — amennyire csak lehetséges — a tipizált épülettervezés adta lehetőségeken belül is vonzó változatosságot teremtsenek. Már készülnek a tervek. Nö­velni akarják a házgyári la­kások alapterületét, s rövi­desen találkozunk Miskolc valamely pontján az úgyne­vezett „kövér”-házzal is, amely egy újabb típuscsalád tagja lesz. O. M. Fotó: Sz. Gy. Egy eve nyitották meg Bod- i-oghalom községben a Sza­bad Föld Tsz hathatós anya­gi támogatásával az öregek napközi otthonát, s a „szüle­tésnap'’ eísö fordulója alkal­mából kedves ünnepségen köszöntötte a község társa­dalma a napközi lakóit. Vor- ga László tanácselnök meleg­hangú beszédben emlékezett meg a tettekben megnyilvá­nuló szeretetről, amellyel a község dolgozói körülveszik az öregeket. A Vöröskereszt helyi szer­vezete és a nőbizottság által rendezett ünnepségen az út­törők és az óvodások színes műsorral szórakoztatták a déd- és nagyszülőket. A nap­közit a Sátoraljaújhelyi Do­hánygyár Napsugár női szo­cialista brigádja patronálja, s a brigád tagjai Bállá Ist­vánná vezetésével szintén részt vettek az öregek ünne­pén, és egy-egy ajándékcso­maggal kedveskedtek nekik. A járási tanács nevében Majoros László elvtárs táv­iratban köszöntötte a bod- t'Qghalmi öregeket, az egész­ségügyi csoport munkatár­sainak jókívánságait pedig Kőműves Miklósáé szociálpo­litikai előadó tolmácsolta. A bogácsi Üj Élet Tsz egyik határrészében, az Áb- rahámka és a Karos-völgy dűlők környékén nagyszabá­sú tereprendezéshez, valósá­gos természetátalakító mun­kához kezdtek. Az erózió pusztításainak kitett lejtőket varázsolják értékes termő te­rületté. Sok ezer köbméter­nyi gépi földmunkával nagy teraszokká alakítják a lejtői. Az eddig alig tennő, vízmo­sásos részeken gyönyörű gyü­mölcsöst és szőlőskertet ala­kítanak ki a teraszokon. Mintegy 700 holdnyi terüle­ten intenzív szervestrágyázás­sal javítják a gyenge termő­képességű talajokat. Értékesebbé váltak a ter­melőszövetkezet saját erdei is. 50 hektárnyi kopároson telepítettek fiatal erdőt, főleg tölgy-, cser- és fenyőcseme­téket. A csapadékos időjárás nagyon kedvezett, a fiatal facsemeték szinte százszáza­lékosan gyökeret vertek. A napokban ünnepi tanács­ülésre gyűltek össze Abaúj- kér, Abaújalpár és Aranyos­puszta közös tanácsának vá­lasztott. vezetői, a tisztségvi­selők és a tanácstagok. Húsz­éves munkájukat, a községek fejlődését értékelték. Meg­emlékeztek azokról, akik már a tanácsok megalakulá­sakor az élre álltak és a párt segítségével irányították köz­ségük életét. Közülük hatan most is aktívan dolgoznak a közösségért. Húszéves tanács­tagi munkájukért az Elnöki Tanács emléklapjával tüntet­ték ki őket. A bronzkori fa hí A hegyekkel védett völgyet már a bronzkor embere is felfedezte, és a domborzati viszonyokat megfelelőnek ta­lálva — letelepedett. Eb­ben a korban kezdődött el az ,a történelmi folyamat, amikor az ősközösségi társa­dalom osztálytársadalommá tagozódott. És egy óriási kor­szakot átugorva szólunk né­hány szót a község zsellérsé- géről, a község urairól, c két társadalmi osztály életéről. Czikó Lajos, a termelőszövet­kezet elnöke szívesen beszél erről: — Gazdag uraságok és nagyon szegény zsellérek él­tek Abaúj kórén. Mindenki az uradalmi birtokon robotolva kereste szűkös megélhetését. Az urasági kastélyok most is állnak, a község leg­szebb épületei. Gyógypeda­gógiai intézetként haszno­sítjuk mindkettőt, Százhúsz kisgyerek otthona. Az egy­kori urasági cselédek most az ötéves Terv Termelőszö­vetkezet tagjai. Szépülő otthonok Czikó Lajos fiatalon, 22 évesen került a termelőszö­vetkezet élére, 1952-ben.’ — Tizenhat taggal alakul­tunk annak idején, 1961-ben teljesen átszerveztük a gaz­daságot, két évvel később egyesültünk az abaújalpári termelőszövetkezettel, most 2424 katasztrális holdon gaz­dálkodunk 203 taggal. Dim- bes-dombos mezőinken, föld­jeinken minden talajtípus megtalálható. Ennek ellenére erősödik a szövetkezet. A kö­zös vagyon 12 millió forint. A növénytermesztési mun­kákat zömmel gépesítettük. . A tagság jövedelme is nö­vekszik. Öt éve 17, tavaly 45 A feltaláló AZ ÉGERVÖLGYET átszelő or­szágút mentén dolgozgatnak. A pa­raszt bácsi ingujjra vetkőzve húzza, vonszolja a két tehenet. A tehenek a kukoricaszárral megrakott szekérrel bajlódnak. Sokszor kell fordulniuk, míg elfogy a tábláról a szár. — Aztán miért csinálta, hogyan jutott eszébe? — Mert nincsenek fiatalok. Vala­mit ki kell találni, hogy visszajöjje­nek. Hát mondja, mi lesz a határral, ha mi már nem élünk? Én megértem őket. Én is elmennék, ha fiatal vol­nék. Ahová mennek, ott minden van. itt sajnos, nem sok. Talán, ha több ilyen találmány lenne, mint az enyém... Talán akkor nem is mennének el. — Magának van gyereke? ' — Nincs. — Hogy gazdálkodik a tsz? — Nem vagyok tsz-tag, bár azt hi­szem, hamarosan belépek, mert ez a négy hold nem sokat ér így magá­ban. A vándorzuhanyozót a közösnek találtam fel. A faluban senkinek sincs fürdőszobája. Pedig a paraszti munka megizzasztja az embert, a föld meg porzik. — Kipróbálta már? — Még nem. Régi házban lakunk, nincs hely rá. Most egy újabbat vet­tünk, ott majd berendezünk egy kis fürdőszobát. S az én találmányomat a mezőn lehetne jobban kihasználni — De honnan vesznek vizet a me­zőn? — Hát... visznek. Kivisznek egy­két hordóval vontatón, és kész. Tu­dom én, hogy nem olyan egyszerű dolog ez, de valahol el kell kezdeni. — Tudnak már a faluban a zuha­nyozóról? — Dehogy! Nem mutatom én azt ' meg senkinek sem. Kinevetnének. Bolondnak tartanának. Nehogy el­mondja valakinek! Csak a tsz-elnök tud róla, 6 majd megnézi, és ha tetszik neki.. . Azért sem mutatom meg senkinek, mert ez még találmány. Le is másolhatnák. Nehogy elmondja va­lakinek,- hogy milyen’ Majd ha már használják, akkor újságcikket is lehet róla írni. A TEHENEK békésen baktatnak. Egyre magasabb a tábla végén a ku­koricaszár halma. — Majd meggyújtjuk. De ni csak, jön a feleségem! Szemüveges parasztasszony közele­dik a szekér felé. Elégedett. Szépen halad a munkával az ura. — Éppen a találmányaimról be­szélgetünk. — Egy leveled van az Országos Találmányi Hivataltól. — Na végre! Mit írnak? — tépi fel a borítékot. —• Mindig, mindent kitalál — ne­vet a néni. — Pedig már hatvan éves. Most a télen meg valami kap­csos micsodát csinált. Cipőre kell sze­relni, és akkor nem csúszik el az em­ber a jeges úton. öregembereknek szánja. Én nem tudom, ki fogja azt felvenni. Pedig nem buta dolog ám. Az az emelő is jó, amit azt hiszem, két éve talált ki. Olyan az, hogy egy ember akár tízrházsás rönköt is fel tud tenni vele a szekérre. — No mit írnak? — Azt, hogy ... Három-négy vál­lalatot emlegetnek. Oda kell elvinni ezeket a találmányokat. — Mert a zuhanyozón kívül más találmányaim is vannak ... — Már elmondtam — inti le a fe­lesége. — Az emelőt ki is próbálták már a tsz-ben. Jónak mondják, de a gépek­hez sajnos nem tudják használni. Meg aztán a gépek többre képesek, mint az én emelőm. — Akkor gyújtsuk meg a tüzet! Addig legelnek a tehenek. — Leszáll a füst, eső lesz. — LÁTJA, kicsi falu ez a miénk. Harminc csalód lakik itt. Messze va­gyunk a világtól, keveset ismerünk belőle. Micsoda gépeket, milyen agya­fúrt # szerkezeteket találnak fel! Itt meg senkinek sincs még fürdőszobá­ja... Lévay Györgyi forintot ért egy munkaegy­ség. A tagság átlagéletkora magas, 58 év. Fiatalok alig vannak: 3 ifjú traktoros, és ’ 4 növénytermesztési szak­munkástanuló dolgozik osak a gazdaságban. No, és né­hány szakképzetlen fiatal. — Öreg a tagság, ennek ellenére szépülnek, újulnak a lakások. Űj házat nemigen építenek, mert mindenkinek megvan az ősi portála. Csak alakítgatják a régieket. A lakások belső képe azonban megváltozott. Újakkal cseré­lik ki a: fégi bútorokat, für­dőszobát rendeznek be, majd­nem mindenkinek van tele­víziója. A regiből újat öreg község Abaújkér. Űj épületeket csak a tsz köz­ponti majorjában látni, öreg ós elavult az iskola, régi a művelődési ház, az orvosi ; rendelő, a szolgálati lakások, a községi tanács, a bolt. — Ezeknek a régi épült- I teknek tatarozása, i-endben- tartása nem kisebb gond, mintha újakat kellett volna j építenünk. Nemrég korszerű- j sitettük a művelődési házat. i Szép klubkönyvtárunk is van j 340 felnőtt és 80 ifjúsági ol- f vasóval. Most a régi, két tan­termes iskolát szeretnénk fel­újítani. Reméljük, az ötéves terv idején sikerül felépíte­nünk a törpe vízmüvet is — mondja a vb-elnök, Barta Jánosné. — Az évi 55 ezer forint községfejlesztéssel már job­ban tudunk gazdálkodni. Az elmúlt 20 év során község­fejlesztésünk java részét köz­hasznú. de kevésbé látva-, nyos dolgokra költöttük. Bő­vítenünk kellett a villany- hálózatot. mert osak a fő! utca volt villamosítva, jár­dákat. ulakat építettünk —• egészíti ki Duleczki Imre, a vb titkára. A község áruellátását ki­elégítőnek tartják a tanács vezetői. Mindent kapni a vegyesboltban, ami szíiksé-, ges. Nagvobb dolgokat, ház-' tartási géneket, ruházati cik­keket úgyis a járási székhe­lyen. Encsen, vagy a közeli Abaúiszántón vásárolnak az abaújkériek. De kissé fur-l csónak mondható, hogy aZ; egy vegyesbolton kívül csalt; italbolt van a községben,! méghozzá kettő. Az arányok j megváltoztatása és a csatolt községek, Abaújalpár, Ara-; nyospuszta fejlesztése is a következő évek feladata lesz. L. Gy. Házak— futószalagon Ä „Napsugár” ■ \/::0 kKZÉíalíás ipa Abaújkér 20 éve

Next

/
Oldalképek
Tartalom