Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-09 / 237. szám
Péntek, T970. o#W3S»er 9. BSZfRT-MÄGVÄ'RORSZÄG 3 Kongi*esszu«i,a kész ülve-: Mérlegen: öt esztendő Éleisxínvonal — kicsibtm és nagyban Gondok a lakosság szénellátásában Beszélgetés Jánossal, a Borsodi Szénbányák igazgatójával Mondjak, jól elünk. Állítják az ellenkezőjét, is. Akárcsak azt, hogy egyenletesed növekedett az életszínvonal, meg azt, hogy nem emelkedett. Több a jövedelem? Nagyobbak az árak is! Ahány ember, annyiféle nézőpont. Hol az igazság, ki állít váltat? Hiszen aki egészen jól él, az is azt panaszolja: szedetne, de nem tud még jobban élni... Mit mondjon akkor az, aki valóban csak szerény körülmények között éli mindennapjait? Ahány ember, család, annyi „életszínvonal”? Igen, ha a nagy egészet molekuláira bontjuk. Az egész, meg a rész is igaz kü- lön-külön. Együtt azonban a való. Mert az életszínvonal: viszonyítás. Hozzátett a/ éte t A harmadik ötéves tervről szóló törvény IV. fejezete 29. paragrafusának (3) bekezdésében ez áll: „A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 14—1(1 százalékkal növekedjék. A parasztság jövedelme — a mezőgazdaság termelési eredményeire támaszkodva — az átlagosnál valamivel nagyobb ütemben emelkedjék.” Az életszínvonal: jöved elmek, életkörülmények bonyolult kölcsönhatásának függvénye. Alakításában része van a bérnek éppúgy, mint az árpolitikának, a szociálpolitikának s így tovább. Jövedelmünk is kétféle. A személyes rendelkezésű jövedelem forrása a munka. A meghatározott rendeltetésű jövedelem pedig — mint amilyen az ingyenes orvosi ellátás, a bölcsödében levő gyermék költségednek állami fedezete stb. — társadalmi juttatások formájában járul hozzá életszínvonalunkhoz. Tény: a törvény megfogalmazta célhoz alaposan hozzátett az élet. A reáljövedelem a tervezett 14—16 százalékkal szemben 30—32 százalékkal nőtt az 1966—1970. közötti években, a reálbérek pedig 9—10 százalék helyett 1«—17 százalékkal emelkedtek. A parasztság személyes reáljövedelme elérte a munkásokét. Tehát minden rendben? Nagyban igen, hiszen az életszínvonal-politika célkitűzései teljesülnek, összességében minden társadalmi réteg jobban él. Kicsiben J már nem ilyen egyértelmű a kép, s a társadalmi rétegek életszínvonal-emelkedése ellenére egyénileg nem mindenki él jobban, mint öt esztendeje. Növekedés gondokkal A reáljövedelmek évi növekedési átlaga a második ötéves terv esztendeiben, 1961—1965. között 3,7 százalék volt. 196.6—1969. között 6,2 százalék. A lakosság főbb jövedelmi forrásokból származó pénzbevétele 1968-ban 98.1 milliárd forintot tett ki, 1969-ben már 126,5 milliár- , dot. Tengernyi pénz. S hogy van, akinek fazéknyi, niásnak csak bögrénvi jut belőle? Ön magában ez néni len- ' ne baj, hiszen cél volt és maradt, hogy az életszínvonal elsősorban a munkával ’ összefüggő differenciált reálbérek útján emelkedjék. A gond. a báj. az. hogy ma még kevésbé van igy. S ezért, hogy a családok esc tében, az egy főre jutó jövedelmet tekintve — szakszerűen — „nagy a szóródás’’. Azaz: azonos jövedelem esetén is jól élhet a háromtagú. s ‘./.erényen a hattagú csa’-H. Vagy a jobban kereső. de izövetkezeti lakásban laké esztergályos élet- színvonala mérséklődik, míg gyengébb képességű, de olcsó állami bérlakást elvező társáé emelkedik ... Furcsa? Igen. Ezért szükséges a munkával összefüggő jövedelemnek nagyobb súlyt kapnia az életszínvonal emelésében. Gyors, ötletszerű felsorolás: a harmadik ötéves terv esztendeiben több ízben került sor bérrendezésre (textilipari éjszakai pótlék bevezetése, egészségügyiék bérének rendezése stb.). Emelték az alacsony nyugdíjakat, ma ötven százalékkal több pénzt fizetnek ki nyugdíj címén, mint a második ötéves terv esztendeiben. Bevezetésre került a 44 órás munkahét. Hétszázezer család élvezi a teleméit családi pótlékot. Megvalósult a gyermekgondozási segély. A szocialista iparban foglalkoztatottak havi átlagkeresete 1756 forint volt 1965-ben, s 1990 forint 1969-ben ... Mindez része az életszínvonalnak, A gondoknak is alkotóeleme. I megítélés mércéié Jó dolog, s nagy vívmány, hogy a lakosság 97 százaléka élvezi a társadalombiztosítást, s hogy a harmadik ötéves terv esztendeiben a nemzeti jövedelem 12 százalékára rúgtak a társadalombiztosítási kiadások. Az öisz- szes jövedelmek 75 százalékát teszik ki a munkával összefüggő bevételeit, s 25 százalékát a társadalmi juttatások. Ám a megítélés mércéje torz. Az emberek döntő többsége természetesnek veszi e juttatásokat, s rsem tekinti jövedelmének, élet- színvonala neszének! Ahogy a 2—3 százalékos reálbél’ emelkedését sem, amint ezt a vizsgálatok igazolják, s ezért, hogy bár 1957. óta egyetlen esztendő seni akadt, amelyben ne emelkedtek volna a reálbérek, a csalódok nagy többsége csak a jelentős többletet — új kereső, nagyobb prémium stb. — hajlandó növekedési tényezőként elismerni. Azt pedig végképp nem, hogy a nemzeti jövedelemből nem csali a fogyasztásra, hanem a felhalmozásra fordított hányad is az életszí n - ; vonal emelkedését szolgálja. Sokszor közvetlenül is, mint ; pékiául a lakásépítés. (1966 —11)69. között évente átlagosan 62 ezer lakás épül.) Azaz: ma még az emberek nagyobb része csupán fizetései, a forintot tekinti „életszínvonalnak”. Baj ez? Kibírható. Kevésbé, hogy csupán forintokra redukált „életszínvonalat” a legtöbben elválasztják attól, amitől elválaszthatatlan: a munkától, a termeléstől, a javak előállításától. Holott csak a több munka, a jobb termék fialhat bukszát vastagftó forintokat. Döntse el mindenki maga, alaposan, tárgyilagosan felmérve, jobban él-e. mint öt éve. A nagy többség csakis igennel felelhet. S hogy ehhez az igenhez még egy támaszt adjunk: 1950-ben mindössze 300 millió forint volt a takarékban. 1965-ben 20,4 milliárd. S 1969-ben 35,1 milliárd forint... A tel közeledtével és a közelmúltban néhány rendkívüli hideg nap hatására ismét zavarok jelentkeznek a lakosság szénellátásában. A TÜZÉP-eknél gyakori a sor- banállás, a TÜZÉP-ek csal: egyhónapos határidőn túli szállításokat vállalnak. Sok helyen a bányászok illetményszenének szállításában is késedelmek vannak. Ezekről a nehézségekről, gondokról folytatott beszélgetést lapunk munkatársa Monos Jánossal, a Borsodi Szénbányák igazgatójával. — A szénért sorba n- állók sok esetben a szcntcrmelö vállalatot hibáztatják. amiért nem jutnak időben tüzelőhöz. Igazuk van-e azoknak, akik azt állítják, hogy a Borsodi Szénbányák nem teljesíti a TÜZÉP-ekkcl kötött szerződésből fakadó kötelezettségeit? — Ismeretes, hogy az ország lakossági szénszükségle- tének 50 százalékát Borsod megyéből elégítik ki. A Borsodi Szénbányák eddig is teljesítette lényegében a TÜZÉP-ekikel kötött szerződés követelményeit. Ugyanez vonatkozik a Magyar Villamos Művekre és a MÁV-ra is. Igaz viszont az, hogy a TÜZÉP vállalatok késve mintegy 40 000 tonnás pótrendelést juttattak el vállalatunkhoz. Erre azonban szerződést nem kötöttünk, s igy lényegében semmit vagy nagyon keveset tudunk szerződésen felül ebből teljesíteni. — Ezek szerint nem megfelelően mérték lel az illetékesek az igényeket ? — Igen, részben erről van szó. Emellett azonban meg kell állapítani azt is, hogy az igények főleg a szén minőségében növekedtek meg. Az új gazdasági mechanizmus előtt a vásárló kénytelen volt azzal tüzelni, amit kapott. Most viszont válogathat a különféle tüzelők között. Ismeretes, hogy a borsodi szén kedvelt háztartási tüzelőanyag. Ezért fordulhat elő az, hogy bár túlteljesítettük a gáz-, illetve olaj- programot. mégis olyan új igények jelentkeznek a szénié, a borsodi szénre, amelyekre az illetékesek nem számítottak. Elmondhatom, hogy a gáz-, illetve olaj- program túlteljesítése mellett, a múlt esztendőben például a Borsod megyei TÜ- ZÉP-ek éppen annyi szenet forgalmaztak, mint 1966-ban. Az igények növekedése különösen minőségi szempontból, valamint a válogatás lehetősége tehát olyan új kívánalmakat teremtett, amelyekkel nem számoltak. Ez elsősorban az oka annak, hogy feszültségei: vannak a lakosság szénellátásában. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a feszültségek korántsem olyan mérvűek, mint például tavaly voltak. — Az igények ilyen növekedése mellett a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésén túl, mégis mit (esz a vállalat a szénét látás gondjainak enyhítése érdekében? — Munkánkat elsősorban a nagyfokú munkaerőhiány zavarja. Ezért határoztuk el a létszámpótló műszakok beállítását a pihenőnapokon. Ez azt jelenti, hogy bányászaink vasárnap is legalább egy műszakban dolgoznak. Számolva a szénigények téli hó- rtapöktoaai való növekedésével. a negyedik, illetve az etső negyedévben nincs szabad szombat vállalatunknál. A gépesítési programnak megfelelően, de nem véletlenül ebben az időszakban, a napokban kezdi meg termelését ormosi üzemünk egyik aknájában egy komplex gépesítés« frontfejtés, amely naponta 11)0 vagon szenet ad. Nagy segítségünk ezekben a hónapokban a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom. Mostapárt.- \ ezetöségek újravalasztása- nak időszakában a bányász kommunisták, a bányászok kinyilvánították, hogy minőén! megtesznek a szénéi látás helyzetének javítására. Meg kell említeni, hogy míg a múlt esztendőben 100 000 tonna szenet exportáltunk az idén erről is lemondtunk, hogy ne legyen zavar a lakosság szénellátásában. — A Borsodi Szénbányák, az Ózdvidéki Szénbányák szinte az ország valamennyi területére szállít szenet. Azt szoktuk mondani, Borsod a szén hazája. Ugyanakkor itt is zavarok vannak a szénellátásban. Mit niond- f hat az igazgató elvtáK ezzel kapcsolatban » miskolciaknak, a Beesőd megyeieknek? — Tény, hogy Miskolcon es Borsod megyében is vannak bizonyos feszültségek a lakossági szén ellátásban. Ezek azonban korántsem olyan mérvűek, mint tavaly voltak. A TÜZÉP vállalatok sokkal jobban fel vannak készülve erre a léire, mint ezt megelőzően. Miskolcon elsősorban szállítási nehézségek vannak. Ezt elkerülendő vezette be a TÜZÉP a vasárnapi szállítást is. Vállalatunk azzal kíván segíteni, hogy Lyukóbányán bővítjük a szénkiadást. Ezt tesszük Edelényben is. S ha a gyorsabb kiszolgálás szükségessé teszi, további bővítéseket hajtunk végre összes szénkiadó helyeinken, összefoglalva elmondhatom — fejezte be nyilatkozatát az igazgató —, hogy bányászaink eddig is derekasan teljesítették kötelezettségeiket, a TÜZÉP pedig az idén jobban felkészült, mint bármikor, így minden remény megvan arra, hogy ha kisebb gondokkal is, de Borsod megye, Miskolc széneliátása biztosítottnak mondható. Oravec János Mészáros Ottó Jó példa Felsővadásziban Fkkézös része a háztáji gazdaság A közelmúltban. Miskolcon lezajlott megyei szövetkezetpolitikai aktívaülésen is nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet gazdálkodásának szerves része a. háztáji gazdasáp. A tapasztalától: viszont azt mutatják, hogy ezt a sérthetetlen elvet a termelőszövetkezetek egy részében még nem teljesen érzik, s nem is szívesen hajtják végre. Arra is van példa megyénkben, hogy éppen a jó, vagy a legjobbak közé tartozó termelőszövetkezetei: hanyagolják el a háztáji gazdaságokat. Ezért is frunk szívesen a felsővadászi II. Rákóczi Termelőszövetkezetről, ahol különösen jó és gyümölcsöző a közös és a háztáji gazdaság kapcsolata. Az öt községet magában egyesítő termelő- szövetkezetben évenként 300 hold szántót jelölnek ki háztáji földnek, erre annál is inkább szükség van. mert a gazdaságban ritka az a porta. ahol nem foglalkoznának a háztáji állattenyésztés jövedelmező mesterségével. A termelőszövetkezet megalakulása után ugyanis senld sem hagyott fel akár a szarvasmarha, vagy sertés tartásával, és ma még az a helyzel Felsővadászon és környékén, hogy a háztájiban magasabb az állatállomány szama, mint a közösben. Nem kis gond tehát a háztáji állatok takarmányellátása. A közös gazdaság tagsági és vezetősége felismerve és tapasztalva a háztáji állattartás gazdasági jelentőségét is, a munkaegység egy részel, természetben adja ki. A sze- mestakarm anyák 30 százalékát, a szálas laka rmány ok 40 százalékát közvetlenül — tehát munkaegység-részesedésként — juttatják a .háztáji gazdaságba, ugyanakkor az abraktakarmány-forrást a kukorica harmados művelése jelenti. A tagok nem küzdenek értékesítési nehézségekkel, mert a hízott marhát és sertést a termelőszövetkezeten keresztül adják be a felvásárló vállalatnak. Miután a háztáji gazdálkodás, elsősorban a szarvasmarha- és sertéstartás ennyire erős oldala a termelőszövetkezetnek, az ügyek intézésére, a szakmai irányításon egy függetlenített háztáji felelőst állítanak he. aki nemcsak a tsz vezetőinek válláról vesz le sok gondot, hanem — s elsősorban — még az eddiginél is jobban koordinálja majd a gazdaság és a háztáji kapcsola- lát; segítséget nyújt a jobb tenyészanyag beszerzésében. Végül még egy segítség, melyet a közös nyújt tagjai részére. Eddig a keveréktakarmányt a közösön kérésziül szerezték be, most ügy határoztak, hogy saját keverőüzemet létesítenek, s ez elsősorban a tagol: háztáji szükségletét elégíti ki. Örömmel adjuk közre a felsővadászi példát, annál is inkább, mivel a kormány a múlt év végén fontos intézkedéseket hozott az állattenyésztés termelési biztonságának megszilárdítására és ez^J: az intézkedések alkalmasak a háztáji gazdálkodás teilendtl/eséi-c is. Túl a kormányintézkedésen azonban szemléletbeli változásra is szükség van a termelőszövetkezeti tagság és vezetőség körében. Mindenekelőtt azt kell megérteni, hogy a háztáji gazdaság tényleg a termelőszövetkezeti gazdálkodás j elidegeníthetetlen része, mint 1 láttuk azt Felsővadásziban : Á kommunista szakemberképzés (Onodvári) (Folytatás az 1. oldalról) Nagy figyelmet fordított az egyetem pártértekezlete a tudományos kutatásra, hangsúlyozta: „a kommunista szakemberképzés alapfeltétele az oktatás, a nevelés és a tudományos kutatás szerves egysége". Gácsi Miklós, a Szénégetők A Bükk-hegység erdeiben elérkezett az őszi szénégetés ideje. A gúlába rakni fa csaknem egy hétig izzik, tűstől, inig jó minőségű faszén lesz belőle. A faszén keresett exportáru. A bükki erdőkből jelentős mennyiséget exportálnak Svédországba. városi párt-végrehajtóbizott- ság tagja, a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója aláhúzta felszólalásában, hogy a negyedik ötéves terv célkitűzései csal: a tudomány és az ipar szoros együttműködésével realizálhatók. A Nehézipari pártértekezleté nek sokrétű munkájában megfelelő teret kaptak a pártélet különböző más kérdései is. Jól hatott, hogy konkrétan értékeltéi: a testületi munkát, az alapszervezetek tevékenységét, megfelelő figyelmet fordítottak a pártépítésre, a káder- munkára, a pártellenörzés helyes gyakorlatának kialakítására. A párt értekezlet eredményes munkája annak köszönhető, hogy aktív taggyűlések és pártcsoportmegbeszélései: előzték meg Egyöntetű az a vélemény — állapította meg az egyetemi pártértekezlet határozata —. hogy pártunk a IX. kongresszus óta megerösitel- te vezető szerepé’, tekintélyét társadalmi életünk minden területéi’. Ho-- irwl eh he' az is. lmon agu sor döntő jelentőségű társadalompolitikai kérdés megoldásában vállalta a kezdeményező. irányító és a következetes ellenőrző szerepet. F. megállapítás helyességét a maga sajátos keretei között sokrétűen bizonyított’ a Nehézipari Műszaki Egyelem pártértekezlete is. Nagy Zoltán
