Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-07 / 235. szám
Szerda, 1970. október 7. ÉSZ AK-MAGYARORSZÁG 5 Húsz év a tanács szolgálatában Élete javát ott élte le, ahol először pillantotta meg a napfényt. A Herriád völgyében levő parányi település adott hajlékot, sovány megélhetést már Juhász Imre őseinek is. Nagyapja házában született, onnan járt gyerekkorában a folyóra, meg a rétre, társaival együtt. Alighogy felcseperedett, már dolgozni járt, hogy megkeresse legalább a kenyérre valót. Kiskinizsen, a szülőfaluban alapított családot, feleségével együtt 45-ben ott lettek a kommunista párt tagjai. Munkás hétköznapjainak tízezreit ott élte le — s idén húsz éve áll a helyi ■tanács élén. Ott érték megpróbáltatások és néha csalódások is — de még többször töltötte el öröm és valami fura. megmagyarázhatatlan, boldog érzés egy-egy siker, megvalósult terv láttán. Egyszer ment el hosszabb időre hazulról, a városba. Ear esztendeig a vasul adott heki munkát, biztosította családja számára a megélhetést. 1947-ben hazahívtuk. Akkoriban alakult meg nálunk a földművesszövetkezet, s engem választoltak meg ügyvezetőnek. Ott ért aztán a tanácsi választások előkészítése. a helyi közigazgatási szervek megalakulása. Egyik napon meglátogattak a terület i pártvezetők. „Téged is kiölnénk a helyi tanácsba’’ mondták. Az első választások alkalmával a kiskinizsi emberek bizalmat szavaztak Juhász Imrének, — Vastag kötetet írhatnék leli, ha csak szűkszavúan akarnám is elmesélni mindazt, ami két évtized alatt történt nálunk. Mily nehéz is volt például szót érteni az emberekkel annk idején, a begyűjtési rendszer éveiben! Hisz engem itt mindenki Imrének, Imre bátyámnak, Imre bácsinak hív... És mily jó volt látni: örömmel és áldozatokat vállalva segítenek a lakosok felépíteni az iskolát, a művelődési házat, az orvosi rendelőt, a járdát — mi szinte valamennyi. a közösség számára fontos létesítményt azóta emeltünk. Kiskinizsen mindig a földből élt meg a nép. Kinek vékony kenyeret adott, kinek vastagabb karéjjal. Sokan már csak két kezük munkájáért kapott fizetségből tartották fenn régen népes Kétszintes Cs- lakásokat terveznek Ujhelyen Sátoraljaújhelyen még ma 's több mint 200 olyan lakást tartanak számon, ámenek nem felelnek meg a szexuális követelményeknek. Ezek végleges felszámolását már megkezdték, s az egész- végtelen otthonokat szoba- konyha-kamrás Cs-lakások- *tal váltják fel. Ezek a lakások azonban nem alkalmasak több gyermekes, nagyobb családok elhelyezésére. Az Ü.ihelyi Városi Tanácson dolgozó mérnök házaspár — Marton Ákos és felesége — most újszerű és viszonylag olcsón felépíthető kétszintes családi házak ter- vét készítette el. Ezek föld- szintjén egy 20 négyzetméteres lakószobát, konyhát, mosdót, kamrát és Ids előszobát alakítanak ki. Innen belső lépcső vezet a féltojás alakú, emeleti helyiségbe, amelyben hálószobát lehet berendezni. Érdekessége, hogy a kupola vázszerkezetét saját maguk fonják az építők fűzfavesszőből, amit aztán agyaggal és műanyaggal szigetelnek. Ennek a nagyszerű kis lakóháznak a tervét az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium elé terjesztették. Ha a tervet elfogadják és a már épülő kísérleti bemutató ház megfelelő lesz, akkor jövőre 40 ilyen kupolás Cs-la- kás épül Sátoraljaújhelyen. / öbb Iclkiismcreltel . Szép és nemes társadalmi kötelesség, hogy emléket áldunk azoknak, akik életü- L6' áldozták népünk szabadságáért, függetlenségéért. történt ez Miskolcon, a j k kerületben, amikor az '356-os ellenforradalomban Vésett szovjet és magyar Pártírok emlékére emlékmű- ct emeltek a kerület dol- fazói, a Tátra és a Torontója1 "tea közti téren, szemben . Szikra mozival. Nem tu- jdcp pontosan megmondani, Jdölylk vállalat volt a kivi- ..'''ezője az emlékmű megyésének. Egy ott dolgozó- b szerettem volna megtudok de kérdésemre: „mi kö- e hozzá-’ volt a válasz. Ap- dpos. egy ott dolgozó. Igen. ott dolgozó. Ugyanis im- 1l'r a harmadik éve — ha ccp csalódom — minden "°vember 7, vagy április 4 .fdff „újraépítik” az emlék- ddVet. Az első alkalommal a szürkésvöröses márvány- szerű borítás helyett fekete márvánnyal borították be. Később újra renoválták, jelenleg szintén dolgoznak rajta: leszedték a márványborítást, körül van állványozva az egész emlékmű. Nem csupán magánvéleményként mondom el az illetékeseknek. amikor szóvá teszem a kivitelezőknek e kissé furcsa, és lassan már nevetséges tehetetlenségét. Állítólag léteznek emlékművek, amelyek kétezer éve, minden renoválás nélkül dacolnak az idő viszontagságaival. Ma — a technika mai fejlettsége mellett — nem lehetne egy emlékművet végre úgy megépíteni, hogy azt ne kelljen minden évben toldozni-toldozni. Szerintem lehet. Van rá más példa városunkban is. Itarva Ernő Miskolc családjukat. Mégis — kiderült beszélgetésünkkor —. midőn az átalakulás, a közös gazdaságok szervezésének gondolatát vitték a párttagok, tanácsi vezetők házról házra — volt, ahol zárva maradt a kapu. — És tudja, a legjobb érzés arra gondolni: a miénk, a halmaji gazdaság a környék egyik legjobban, legeredményesebben gazdálkodó tsz-e. Ha kellett is idő ahhoz, hogy a mi érveink és gondolataink igaza bebizonyosodjék — de ezt ma már mindenki elismeri. Ezért is maradtam én itthon, ezért érzem boldog embernek magam. Kiskinizsen ma tanácsi ki- rendeltség működik. Annak vezetője is a korábbi elnök maradt. A halmaji közös körzeti tanács éppen a közelmúlt hetekben értékelte a kirendeltség munkáját, s jónak találta. — Munkaidőm nincs, ezt már megszokta a családom. Ha otthagyom a hivatalt, eljönnek hozzám, lakásonu a az emberek. Hiába, az elintézni való ügy sürgős. Olyankor aztán leteszem az újságot, abbahagyom az evést, felállók a tv elől — és megírom az igazolási, vagy tanácsot adok. Ez természetes, hisz ez a mkmkám, ezért választottak meg újból minden alkalommal... Két évtized alatt Juhász Imre élete, sorsa összefonódott lakóhelyének életével. Ezek az évek persze, nem múltak cl az egyén életében sem nyomtalanul. Az ötvenedik évet már jócskán elhagyta, haja hófehér, arcán néhol mélyek, kítürolhetetle- nek a ráncok. Nemrég tartalékállományba került a munkásőrségnél, melynek alakulása óta aktív tagja volt. — Ma még nem akarok belegondolni, hogy egyszeresük elérkeznek a nyugdíjas évek. Az biztos, azt érzem: a közélettől nem fogok teljesen visszavonulni. Ha erőm és egészségem engedi mindig segítek majd, s azt teszem, amit kérnek, elvárnak tőlem. Hisz ezért hívott haza szülőföldem. Gyárfás Katalin ; Kinek előnyös a bedolgozói rendszer? Tapasztalatok a mezőcsáti járásban SOK OLYAN EMBER szeretne munkához, s némi keresethez jutni, aki valamilyen ok miatt nem tud bekapcsolódni egy termelőüzem rendszeres tevékenységébe. Lehet ennek egészségi oka is, de zömmel a családos, főleg kisgyermekes asszonyok vennék igénybe szívesen a bedolgozó rendszer kiszélesítését. A közelmúltban kormány- rendelet jelent meg, amely lehetővé tette, hogy a korábbiaktól szélesebb körben foglalkoztathassák a bedolgozókat. Hasznos lehet ez a vállalatnak, mert kisebb befektetéssel több munkaerőt foglalkoztathat. Nyilvánvalóan sokat számít, ha nem kell munkateremről, annak fűtéséről, világításáról gondoskodni, nem kell mosdó öltöző. Előnyös a dolgozónak is. ha nem kell otthonról elmennie, s a napjának azokat az óráit fordíthatja a munkára, amelyek erre a legmegfelelőbbek. Előnyök tehát mindkét oldalon vannak, de mindezek mellett a bedolgozó keresni is szeretne. Ez nagyon természetes. Sajnos, a gyakorlatban nemegyszer a kereseti viszonyokkal vannak mégis gondok. A mezőcsáti járásban, ahol elég nagy gond a nők állandó foglalkoztatása, különösen sok támogatást adtaik a munkalehetőséget kínáló vállalatoknak. Így kerültek kapcsolatba a Kazincbarcikát Kézműipari Vállalattal. Kosár-, demizson- és bútorfo nó részleget hoztak létre Mezőcsáton. A helyi tanács megfelelő épületet adott a termékele, raktározásához. A részleg 40 dolgozóval kezdett termelni, s a létszám rövid idő alatt 60-ra emelkedett. A BETANULÁS NEM ment könnyen. A tanács ja vaslatára a vállalat egy hónapra 300 forint betanulási díjat fizetett. A termelés csak nem akart fellendülni De nem is csoda, hiszen a; átlagkereset 300—400 forint között mozgott, Pedig sokan, mintegy 200-an próbálkoztak. Végül is bezárták a részleget. Gazdaságtalanná lett a fenntartása. Ugyancsak ebben a járásban. Tiszadorogmán az Egri Háziipari Szövetkezet tart üzemben egy hasonló profilú részleget. Itt 45-en dolgoznak, s a vállalat a termelés emelése érdekében prémiumot is fizet. A termelési eredmény negyedévenként 600 000 forint, s o tagok átlagkeresete meghaladja a 800 forintot. Mondhatná erre valaki, hogy Tiszadorogmán jobban értenek a vesszőfonáshoz, mint Mezőcsáton. Tételezzük fel, hogy így van, s nem a vállalatban, hanem az asszonyok kosárfonó tudományában van a hiba. Nézzünk másik példát. Varrni bizonyára egyformán tudnak Ernődön és Mezőcsáton. Ugyancsak a Kazincbarcikai Kézműipari Vállalat nyitott Ernődön egy konfekció részleget. Harminc nő kezedett itt munkához. A tavaszi mezőgazdasági munkák idején kevesebb varrnivalót vállaltak, s gazdaságtalanná vált az emődi részleg, meg is szüntették. Mezőcsáton a Miskolci Háziipari Szövetkezet hasonló kezdeményezése jobban sikerült. Itt kialakult egy 20— 22 tagú törzsgárda, s a szövetkezet ezzel megelégszik. Az asszonyok nagyon szépen dolgoznak, termékeiknek 60 százalékai exportálják. A kereseti lehetőség azonban itt is a mélypontról indult, s nagyon lassan javul Tavaly a havi átlag 232 forint volt, ez év első felében 400 forint. Az idén az itt készített női fehérnemű és gyermekruha 80 százalékát exportálták. Elmondhatjuk azt is. hogy a bedolgozók keresete az elmúlt évhez viszonyítva 73 százalékkal emelkedett, de mit ér ez a mutatós szám, ha a végösszeg még mindig csak havi négyszáz? MINDEZ CSUPÁN egy járás képe, de megyénk valamennyi járásában hasonló gondok vannak a bedolgozói rendszerrel. Jó ez a forma, előnyös a vállalatnak, ha nem akarnak túlságosan magas haszonhoz jutni, s előnyös lenne az asszonyoknak, családanyáknak is, ha otthon, a család ellátása melleti nemcsak dolgozhatnának, hanem kereshetnének is A. I. Vadgazdálkodási akció Tavaly megközetítóen 21 000 vad hullott el hazánkban, beleszámítva természetesem az apróvadakat is. Az elhullott állatok közül azonban csak 1007 került azoknak a szakembereknek a kezébe, akik megállapíthatták az elpusztulás okát Ennek a helyzetnek a megváltoztatására a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes főosztályai idén nyáron országos fokmérést kezdeményeztek. Ennek értelmében a vadgazdálkodásban a részt vevő hivatalos szervek, a vadásztársaságok stb. ezentúl kötelesek minden megtalált elhullott állatot eljuttatni az állategészségügyi intézetekhez, ahol szakemberek állapítják meg a pusztulás okát. JEGYZETEK Hullámverés nincs A # örült kp emlékezetes /!/ 01 OHM. lavaszl ár_ víz már régen visszahúzódott, a folyók megnyugod„Az embernek nem pénztárcára, hanem pénzre vau szüksége.” Ezt a bölcsességet még inaskoromban hallottam nagyszívű, nagy bajusza és nagy tenyerű mesteremtől. Kétkezi munkásember létére bölcselkedö hajlamú volt az öreg, s elsősorban bizonyára azért, mivel nagy családja miatt neki soha nem volt pénze. S mivel soha nem volt pénze. pénztárcára' sem tartott igényt. Az emberiséget így ö két csoportba osztotta. Számára csak pénztárcás és pénztárca nélküli emberek voltak. A .,pénztárcásokról’’ megvető irigységgel beszélt, Rendszerint azzal zárta le ezt az ügyet, hogy ö irn'r akkor sem venne pénztárcát, ha sok lenne a pénze. Csali úgy, a zsebében tartaná a pénzt. Valamelyik zsebében. Történt, hogy szakmunkásvizsgára készülvén olyan műremeket vágtunk, csiszoltunk, fúrtunk. reszeltünk össze inastársam mai, hogy pénzt is kaptunk érte. Ügy határoztunk, hogy pénztár cával lepjük meg a mestert, A bőrtárca patkó alakú volt, és nem került sokba. Amikor átadtuk neki, nem lepődött meg túlságosan, csak úgy mérlegelte a pénztárcát n tenyerén, mintha azzal akarná az aznapi pofont kiosztani nekünk. De nem történt semmi. Csak nem köszönte meg az ajándékot, hanem szótlanul a farzsebébe csúsztatta. Utcán, utcai ruhában találkoztunk 10 esztendővel a. szakmunkásvizsga után. Ekkor láttam feszülő melléA PÉNZTÁRCA nyén és begombolatlan kabátján, hogy a mester pocakos. A piac melletti kocsmába tériünk be, és fröccsöt ittunk. Mikor fizetni akartam, az öreg megfogta a kezem: — Majd én — mondta és a farzsebébe nyúlt, — Ha inas lennél, megengedném. Ezentúl csak akkor fizetheted ki az italom, ha öregebb leszel nálam . .. Néztem a kezét, amint papírpénzt húzott elő a zsebéből. — Csak igy, „ruha” nélkül hordom őket — mutatott a százasra, — Meztelenül szép a lány — nevetett. — Tudod — nézett rám és elkomolyodott —, az embernek nem pénztárcára, hanem pénzre van szüksége. Nekem soha nem volt pénztárcám. Egyszer azonban . az inasok megleptek egy patkó alakú val. Jólesett, hogy megajándékoztak. s ezért állandóan magamnál tartottam. De hát a pénztárcának varázsa van. Azt követeli, hogy állandóan rakjuk beik a pénzt, és nehezen nyílik, ha fizetni kell belőle. Én is csak raktam, raktam bele, szinte minden garast a fogamhoz vertem, hogy a telhetetlen bendőt jóllakassam. De ez még semmi, Szinte óránként vettem elő, számoltam a benne levő pénzt, pedig mindig pontosan, fillérre tudtam, menynyi lapul benne. Ilyenkor mindig félrehúzódtam, ne lássák a cimborák, mivel foglalkozom. Odáig bővült az a fránya tárca, hogy este a párnám alá tettem, reggel vele keltem. Az egyik délután, meló után berántottak a kocsmaajtón a cimborák, Nem sokat ittam, inkább csak néztem, hallgattam őket. S egyszer sem vettem elő a pénztárcái, egyszer sem fizettem. Hazafelé menet megálltam a hídon, Pont a közepén. Már sötét volt. de a lámpák világánál jól láttam a pénzt, amint a tárcából a markomba számoltam. Aztán a tárcát, a patkó alakú tárcát belevetettem a vízbe. Utána sem néztem . . Hallgattunk a cigarettafüst mellett. Jött a pincér, de az öreg nem fizetett, még kért két fröccsöt. Ittunk. Csak amikor kiürültek a poharak. szólalt meg az öreg: — Pedig szép tárca vo 1> vigye el a viz! Oravec János tok, az újságok most a helyreállítási munkálatokról, új házak, utcák születéséről közölnek tudósításokat, a védelmi munkákban kitűnően helytállt emberek kitüntetéseiről. Sok kitüntetésről, dicséretről, hiszen sokan álltak akkor helyt, nem számlálva az órákat, nem figyelve a napszakokat. Sokan. És a sok ember között mindig akadhat néhány, aki szeret a zavarosban halászni, megpróbálja a maga hasznára fordítani mások baját. „Beszerez” magának is valamicskét, ellopja a védekezéshez irányított anyagot. Kevés ilyen ember volt az országban, de néhány azért akadt. Ezek meg is kapták a különleges állapotok követelte, szigorú büntetést. Nemrégiben a megyei tanács napirendjén is szerepelt Borsod árvédekezésének története. Május 18-tól egészen az ár elvonulásáig több ezer ember dolgozott megyénkben is a gátakon. Volt olyan nap, amikor hétezernél is többen dolgoztak. Mégis: megyénkben egyetlen embert sem kellett felelősségre vonni, bíróság elé állítani visszaélés miatt. A több ezer ember között egyetlen egy sem akadt, aki megpróbálta volna a maga hasznát keresni. Nincs utólagos hullámverés, mindenki tisztességgel teljesítette feladatát. (pO Vissza h ívta a szülőföld
