Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

Csütörtök, 1970. okt. 1.

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG

5

Egy mostoha iparág

A köbányászat gondjai és lehetőségei

' „Társadalmi összefogással"

i KÉpMz né;y isap alatt

Mindenki tapasztalatból +udja, hogy útjaink alapos korszerűsítésre szorulnak. Az ok is közismert: a közúti járműforgalom egyre fokozódo iramban növekszik.

Az útépítés alapanyaga a kő. Megyénk hegyeiben — elsősorban a Zempléni-hegységben — megfelelő meny- nviségű és minőségű kemény kőzet, főleg andezit található. Az Észak-magyarországi Kőbánya Vállalat hét üzeme közül hatban ezt bányász- szák.

Logikus az. volna, ha a .1 á rm üt orga lom n öv ekedésé - vei szükségszerűen együtt fejlődnék a köbányászat,

— A valóság ellenben az. hogy nálunk csak az. utóbbi tíz évben indult meg a számottevő korszerűsít?s. gépesítés — mondja Vojnár Mihály, a Kőbánya Vállalat üzemgazdasági őszi ályána k

vezetője, egyben a pártszervezet esticsvezetőséasnek bikára. akit most választottak újra erre a közbizalmat jelentő tisztségre. — A mi bányáinkat két véglel jellemzi. Sárospatakon, Erdőbé- nyén és Göncön még a legnehezebb rakodást is. kézzel kénytelenek végezni munkásaink. míg Tállván. Tarcalon

Ős a s;- -Ovi N '

hogy i bányában már teljes a

gépesítés.

Vojnár Mihály igazán illetékes ebben a témában, hiszen már 14 éves korában — több mint három évtizede — erdőbényei gyerekként kóstolt bele a bányamunkába. s a felszabadulás után szívós szorgalmával jutott el mostani felelős beosztásáig. Érvelése tárgyilagos, s ezért indokolt a problémák gyorsabb megoldását sürgető szándéka is.

Az észak-magyarországi köbányászat gondjai az egész iparág összefüggéseibe illesztve érthetők csak meg A kőbányászat az Építési és Városgazdálkodási Minisztérium felügyeleti hatásköribe tartozik. (Elszakítva a többi bányászati ágtól, amelyeknek a Nehézipari Minisztérium a gazdája.) Valamennyi bányaműszaki, bányavédelmi előírás vonatkozik erre az elszakított ágazatra is — de az itt dolgozók nem részesülnek a más bányászoknak járó kedvezményekben: nem kapnak

hűségjutalmat, természetbeni juttatást. A szakminisztériumi főhatóság szemszögéből nézve eltörpül ez a perem- iparág, hiszen országos ösz- szesítésben is csak 7000 munkást foglalkoztat — míg például az építőiparban százezres nagyságrenddel kell számolni. Aztán a kőbányászat termékeinek csak egészen kis hányadát használja fel ’■ "'zvstlenül az építőipar. A fű felhasználók — ez Ülepítő vállalatok —- más főhatósághoz, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumhoz tartoznak. Márpedig sok megélt tapasztalatból fakad! a velős mondás: akinek nem borja, nem nyalja.

Mindez magyu. ázza, de nem menti a köbányászat jelenlegi mostoha helyzetet.

S nem feltétlenül biztos az sem, hogy a szervezeti ho- I vatartozas esetleges megvál- 1 toztatása önmagaoun csoda- távú gyógyszer volna. Az ágazau érdekeknél azonban eióbbrevaló a népgazdasági hasznosság. Csak ezen az alapon oldhatók meg megnyugtatóan az Észak-magyarországi- Kőbánya Vállalat problémái is.

Hogy mennyire közérdekű az itteni kőbányák megfontolt fejlesztése, annak érzékeltetésére megemlítjük,

hogy a megyénkkel szomszédos tiszántúli útépítésekhez most az ország másik végéből, Zalahalápról is szállítanak követ, s a körülményes, hosszú szállítás tonnánként 120 forinttal drágítja a költségeket. Az ésszerűség azt diktálja, hogy a környékbeli útépítésekhez szükséges követ az itteni bányákból teremtsék elő. A vállalat jelenlegi 1 millió 700 ezer tonnás évi termelését a IV. ötéves terv végéig hozzávetöFpvyaszté, vagy vendég?

1

.,'dósok kutatók foglalkoznak vele, de témája a FAO- nak és más világszervezetnek is, hogy miként lehetne korszerűbbé tenni a táplálkozást. Országos és nemzetközi tanácskozásokon tűzik napirendié a vendéglátó szakemberek, hogv milyen formában lehetne korszerűsíteni a vendéglátást. Olyan javaslatok hangzanak el, hogy ki kell építeni a hűtőláncot, hiszen a mélyhűtött ételeke a jövő. S itt közbelép az ipar is: külföldi licencfket vásárol, hogy gyártani tudja azokat a melegítöeszközöket, amelyek alkalmazásával nem vész el melegítés közben az etel ize. Tanácskoznak. vitatkoznak a hozzáértők, mi módón lehetne rávenni a magyar élelmiszeripart, hogy — sok külföldi országhoz hasonlóan — olyan csomagolásban és feldolgozásban szállítsa az alapanyagot, hogy az ételt rövid idő alatt lehessen elkészíteni. Ehhez természetesen több munkaerő, újabb gépek, újabb szállítóeszközök szükségesek. S mindez azért, hogy a vendéglők konyhájában meggyorsuljon a munka, s táplálóbb, ízletesebb ételek jussanak a vendég asztalára. Hiszen drága az idő, meggyorsult az életritmus. Idegtépő már nekünk, ha félórákat kell ülnünk, míg hozzák a levest, s bosszantó a pincérnek, ha reklamálunk. A gépesítés, a ’félkészételek elterjedése meggyorsítja majd a közétkeztetést, És akkor jut majd idő az olyan látványosságokra is. hogy a vendég asztala mellé gurítják elegáns szórakozóhelyeken a flambirkocsit, s ott, a helyszínen készítik el a menüt.

...Magasabb szinten”, tehát mindent elkövetnek, hogy az ember, aki belép egy vendéglőbe, cukrászdába, ne érezze magát’ vevőnek. Ne az élelmiszeripar fogyasztója legyen, aki megfizet egy kollektívát azért, hogy elkészítse a vacsoráját, hanem vendég legyen. A vendéglátóipar vendége! A vendéget marasztalni szokás, foglalkozni illik vele. Nem megváratni, ha kenyeret enne. ha leesik a villája, ha italt kő

vendég fogalma merőben eltér a fogyasztó fogalmától. Fo•” osztója a gázmüveknek, az áramszolgáltató vállalatoknak az élelmiszerboltoknak van,

A

ki vendéglőben ebédel, az nem azért van ott, hogy elfogyjon az aznapra' főzött ételmennyiség. Ha ez így lenne, akkor nem fáradoznának épp a vendéglátóipari szakemberek azon, hogy táplálóbb, korszerűbb ételek kerüljenek az éttermek asztalaira. Akkor nem kellene törődni azzal, hogy a mélyhűtött, ételek felmelegítésekor ne vesszen kárba a vitamin, az íz stb. a magyar konyha korszerűsítésében a vendéglátóipar jár elöl. A fogyasztó, a háziasszony nem jár tudományos ülésekre, hogy megtanulja az egészséges étel készítésének módját. Hu már ennyit törődnek velünk, vendéglőbe járó emberekkel a szakemberek, j akkor bizonyára eljön az idő. amikor a felszolgálók is iga/.i ; vendéglátókká, vendégmarasztalókká válnak. S ezt nemcsak a flambirkocsis éttermek pincéreitől várjuk.

Lévay Györgyi í

leg 3 millió tonnára kell növelni. Ehhez szükséges egt új, évi 800 ezer—1 millió tonna kapacitású bánya létesítése. A geológiai kutatás, már folyik a legalkalmasabb terephely felderítésére.

— A magunk erejéből is igyekszünk meggyorsítani a kívánatos előrehaladást — fűzi hozzá Vojnár Mihály, — Csehszlovák cégektől megrendeltük egy mobilüzem teljes gépi berendezését. Ez a jövő év második felében már munkába is kezd Tállyán. Az üzem előnye. hogy ha a fejtőhely kimerül, könnyen áttelepíthető máshová a gépi berendezés.

A kimerülés a tarcali üzemben máris gondot okoz. A régi bányában a sok meddő miatt nem gazdaságos a kőfejtés. A járási Népi Ellenőrzési Bizottság és a központi NEB is vizsgálatot folytatott ebben az ügyben.

Általában az egész, kőbá- nyászat továbbfejleszt isinek egyik kulcsfeltétele, hogy a vasút közreműködését biztosítsák hozzá az illetékesek.

Bereez .Tózsef

Alsótelekes 37(i lelkes kisközség az edelényi járásban. Napsárga és borvörös virágokkal szegélyezett, dombnak szaladó főutcája a falucska közepén kiszélesedik. Az. ut caágak szigetében vakolatlan, hullámpalával fedett nagy épület áll: az új népház. Mostani állapotában 250 ezer forintot ér. Benne kap majd otthont a községi párt- szervezet, a tanácskirendeltség, a KISZ-klub, a könyvtár. a mozi, az orvosi ren delő és váró. Ha teljesen elkészül. fél millió felett lesz. az értéke.

Ha „csak” ennyit mondhatnánk el a születő népházról már az sem lenne kevés. Ami azonban Alsótelekesen történt. ma még nemcsak az edelényi járásban, hanem megyénkben is ritkaság. Az alsótelekesiek. s az őket segítő vállalatok, intézmények példaadó, lelkes munkájáról szólva, új csillogást kap a kissé már elkontalott szókan csolat: „társadalmi összef gással”.

*

Ahol ma a népház magasodik, tíz éve egy szennyes

patakárok éktelenkedett. A területet alagcsövezték, parkot építettek rá, elnevezték Béke-kertnek. Felső végében volt a nedvesfalú. szűk. kis. ''égi művelődési ház. Ennek lebontásával kezdődött 1970. április 21-én a nagy munka: 48 ember dolgozott a terület szabaddá tételén. Még ugyanazon a napon megkezdték a tsz erdejében a fa- kitermelést is. A mucsony- telekesi Üj Élet Termelőszövetkezet által ajándékozott épületfa értéke 40 000 forint. Megalakult a falu lakóiból a segédmunkás, a kőműves- és az ácsbrigád. Négyméteres alapot kellett ásni: a nép- váz délnyugati része a patakiról-; fölé épült.

Nagy segítséget adott a be- rentei Könnyűbelongyár, biztosította a szükséges meny- nyiségű kézi falazóblokkot. Sokat köszönhet a falu népe a Rudabányai Vasércbányának is. A különböző bányákban. üzemeknél dolgozó 12

alsótelekes! kőműves keze nyomán május 23-án kezdtek emelkedni a falak. Az irányítás, szervezés „lelke” Juhász Ferenc, a Rudabó- nyán dolgozó bányatechnikus.

— Valóságos csoda tőiként — mondja. — Még az itt igen nagy ünnepnek számító búcsú vasárnapján is negyvenen szorgoskodtak az épít- , kezesen! Cementhiány akadályozta a munkát, július 25- re mégis leíő alá került az épület.

*

Jelentős pénzbeli segítséget adott a járási pártbizottság és a járási KISZ-bizoltság, s a községfejlesztésre szánt összegből is jutott a népháznak. Az Alsótelekesen élő szakiparosok elvállalták az összes belső munkát. A teljes befejezéshez azonban még ÍOQOOO forintra is szükség lenne. Az Edelényi járási Tanács már ígért 40 ÜOO-ret, de e;: még kevés. A falucska lakossága szeretné, ha november 7-ét már az új népházNagytakarítás

Fotó: Szabados György.

ban ünnepelhetnék meg.

Reméljük, megkapják hozzá a segítséget.

T. L.

Tokajban emléket állítanak

az aszúbor lel fedezőjének

A tokaji helytörténeti múzeum baráti köre emléket állít Szepsi Laczkó Máténak, akinek felfedezése nyomán községük világszerte ismertté vált. Szepsi Laczkó Máté. Lorántffy Zsuzsanna egykori udvari papja volt az, aki — úrnőjének kedveskedve — a sátoraljaújhelyi Orémusz szőlő terméséből készített először aszúbori, amelyet igen sok országban ma már csak „tokajinak” neveznek. A boráról híressé vált község plaketten örökítette meg az aszú felfedezőjének arcképét, s azt október 18-án avatják fel a Hegyalja szőAz első díj és a többiek

Hervadnak már a fák és a virágok. Mindenre ránehezedik az ősz. A városok parkjaiban mégis jó látni a díszelgő bokrokat, és a nyíló virágokat. Ki hinné, hogy e hervadásban szezonjukat élik a növények. A Miskolci Kertészeti Vállalat — mint minden évben — 80 fajta virágot és dísznövényt ültet ki most is a megye városainak, s közöttük Miskolc tereire Csépánvi .József, a vállalat főmérnöke mondta, hogy az ősz — a hervadás ellenére — a virágok legdúsabb szezonja. A vállalat évente egymillió virágpalántát ad el Miskolc városának, hogy szépek legyenek az utcák és a terek.

Persze, egy ilyen nagy városban. mint Miskolc, a virág is kereskedelmi forgalomba kerül A vállalat ebben az évben 7 millió forintot forgalmazott virágárusig üzleteiben Miskolcon. T.enin- "árosban. és Sárospatakon Ez a virágtermelő vállalat versenyezni tud — nem is eredménytelenül — azokkal

is. akik jobb természeti viszonyok között termelik a virágot. Bizonyítja ezt az idei mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás és vásár eredménye is. Talán a legszebb pavilon az volt, ahol a virágokat és dísznövényeket láthatták a látogatók. A Miskolci Kertészeti Vállalat három díjat kapott: egy elsőt, egy másodikat és egy okleve- ; let. Arany első díjat nyert j Ampaina nevű dísznövényé- vei. Kevesen ismerik még, de a közeljövőben a virágboltokban is meg lehet majd j vásárolni ezt a szép növényt. A második díjat új növények bemutatásáért kapta a vállalat. Ezek közül elsősorban a Pisonia, a szobafenyő és a Chamaedora pálmáért. Oklevéllel tüntették ki Sansa- veria növénycsaládjukat. Mint az első évben, most is tündököltek a miskolci filo- dendronok. A vidéki kertészeti vállalatok közül a mis- ' kolciak kapták a legszebb j Újakat, s általában a leg- j több pontot — elismerést — szerezték.

A Miskolci Kertészeti Vállalatnál átlagosan 500 ember — elsősorban nő — dolgozik. Ök gondozzák a szebbnél szebb virágokat. Barna Ferenc igazgató nagyon szerényen így nyilatkozott:

— Tizenkét ezer négyzet- méter üvegfelület alatt termeljük növényeinket szüntelenül, télen és nyáron egyaránt. Munkánk célja és értelme: szépet adni az embereknek.

Megindult a vízszolgaltaia: Sárospatakon az új vízhálózatban, amely a szomszédos Sátoraljaújhelyből hozza a kitűnő ivóvizet Sárospatak ra. Időnként azonban kisebl zökkenők adódnak még. fő lcépp a kötési hibák és ■ csőtörések miatt. Ezzel kap csolatban a megyei közmű vek igazgatósága a lakosság megértését kéri, hiszen ilyen bajok minden új vízmű üzembe helyezésekor előfö*" dúlnak.

Sajnos, a vizet csak akko. vezethetik be lakásukba a sárospatakiak ha a szennyvízcsatorna is elkészül. Ennek. első szakasza már befejezéshez közeledik, a máso dik ütemben a Rákóczi és a Kossuth utca csatornázását végzik el. 1973-ig.

lészetével és borászatával foglalkozó helytörténeti múzeumban. Ebből az alkalomból Szepsi Laczkó Máté-em- lékestet tartanak, ahol a középiskolák tanulói a Tokaj- Hegyaljáról írt legszebb verseket és az aszúbort dicsérő mondásokat adják elő, irodalmi színpadi feldolgozásban.

ourgeli Sárospatak és az egész járás lakossága a vízmüvek kezelésében levő termálfürdő fejlesztését is. igéiét szerint a fürdő távlati ejlesztési terve 1970. végére dkészül. és a vízművek a kővetkező évtől kezdődően tervszerűen folytathatja a fürdő fejlesztését. A városi tanács biztosította a szükséges telket, vállalta a fürdőhöz vezető utak megépítését, úgyszintén az egész terület közművesítését A közületek és magánosok üdülőt, ví- kendházat építhetnek maguknak a fürdő körnvékén. Orré a célra a város' tanács kellő számú telket parcelláztatott fel, s ezeket az OTP útján értékesítik.

sz. j.

Vízmű- és fürdőfejlesztés Sárospatak tervében