Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

Tt'./m ÉSZAK MAGYAROSSÁ© Vasárnap, 1979, akt, A, ».A feltámadás napját sem kivéve.,,“ Két óra egy különleges múzeumban ' ittmahh 1970. friss vizei adnak a kutak tw? Akarsz egyedülállót lát- — kérdezte tőlem moszk­vai ismerősöm. — Hogyne — válaszoltam enttiefő örömmel. — Akkor, ha nem latiad naég, meg kell nézned az aszstemkinói kastélymúzeu­mot. A tv-torony mellett: megtalálod. így jutottam el a Sereme- tyev grófok egykori kastélyá­ba, a világ egyetlen olyan múzeumába, ahol ismeretlen jobbágyin üvószek remekmű­veit őrzik. * Az a&öfcor még Moszkva MaSettänek számító Osztasi­J Mh belső terének kialakításá­ban is. Rajta kívül sok-sok ,j< kbágyművész alkotását őr­zik e díszes pompával beren­dezett szobák. Ezek közül különös figyelmet érdemel­nek a művészi kivitelezésű parketták. A remekművek alkotóiról, a jobbágyokról megemlékeztek Osztankino birtokosai is: ;, Családjaik mesterei a szükségeshez mérten, nagyon rövid idő alatt végezték el a munkát. Ünnepnapokon — a feltámadás napját sem kivé­ve — is dolgoztak... Csak Krisztus karácsonyának nap­ján pihentek meg. A mun­­A színházteremből a kon­certterembe léphetnek a láto­gatók, hiszen a kastély nem­csak az operának, drámának, komédiának nyújtott otthont, hanem a balettnek és a ze­nének is. Sőt, a kastélyban működött a XVIII. század j egyik legjobb, paraszténeke- ! sekből álló orosz kórusa. * . Az osztankinói kastélymú- i zeumban számos olasz, fran­cia, németalföldi stb. mester j műve, alkotása látható. De az igazi értéket és érdekes­séget a jobbágyművészek re­mekei, az azokból bemuta­tott különkiállítás jelenti. Ez a múzeum is hűen bizonyít­ja, hogy az egyszerű jobbá­gyok, a nép között is éltek olyan művészek, akik képe­sek voltak időtálló, maradan­dó .alkotások létrehozására. Nyikes Imre Helyere került az utolso méternyi eső. Visszalapátol- ták a földet, eltűnt a veze­ték. Kitűzték az „új” víz el­ső útjának időpontját. Már órákkal előbb emberek áll­tak a kapuban, kikönyököl­lek az ablakon, végigülték a lócát. A kutak körül gyere­kek sercglettek össze. Egy­szerre csak — mintha va­rázsszóra történt volna — megindult a víz a kutak­ból. Először vékonyan csör­gedezett, aztán inár folyt, ömlött, zuhogott... Kicsi­nyek és felnőttek tartották alá kezüket, és itták, kor­tyol! ák a friss vizet. Senki .sem szervezte, még­is, az üzempróba, a víz be­vonulása valóságos kis nép­ünnepéllyé vált Aszalón. Nincs ebben persze semmi c.sodálnivaló, hisz rég várták már ezt a pillanatot a köz­ség lakói. ílt éve kezdődet — Minden leüt vize fertő­zött, kólis volt nálunk. A víztársulat elnöke például több száz méterről hordta naponta az ivóvizei. Néha sorakoztak az emberek a közkutaknál. Néhány napja még ez volt Aszalón az élő. a gondot okozó valóság. Ondreák Fe­renc tanácselnök szavaiból kiderül, hogy öt esztendeje fogalmazódott meg a gondo­lat: a szikszói regionális víz­műből aránylag rövid úton, éppen ezért a szokásosnál olcsóbb beruházással hoz­hatnának vizet a községbe. — Hogyan is kezdődött a szervezés? — emlékezik vissza a néhány esztendős múltra H. Nagy Barna, a községi tanács vb-titkára. — Először a község társadalmi szervei, és a tanácstagok előtt vetettük lel a vízveze­ték építésének gondolata í Akkoriban bizony — ma Fonák helysei szolgált atóház ? ksr*o I7434xm tett a Sereme- tye*' grófoké. N. P. Sereme- tj*ev gondolata volt, hogy kastélyt, s abban színházat építtet. Tellett neki, a XVIIT. százaid végén a Seremetyev grófok birtokában 825 W6 hektár fötd w#t, amelyen 2W 347 jobbágy élt. E jobbá­gyok legtíheteégesebbjeHiesk alkotásai, megannyi, művészi parketta, gobelin, festmény :«fcb. azt követően került nyih vónosság elé, hogy a szov­jet államhatalom 1-957. de­cember 13-an lefoglalta a kastélyt, majd 11319. május 1- én, mint a jobbágyművészek remekeinek legjobbjait be­mutató muáeumot, megnyi­totta a nagyközönség előtt. * Már maga a kastély egy zseniális jobbágy, P. I. Ar­gunov tervei alapján és ve­zetésével épült. A kitűnő mesternek óriási érdemei voltak a kastély nevezetes 1-cában reggel 4 órától este 10-ig hallatlan lelkesedés tüze hevítette őket. Pontos­ságra, figyelmességre töre­kedtek , s csak szerfelett új raifaáifcbasn dolgoztak, több­nyire cipő nélkül” — olvas­hatjuk az emlékező soroltat A kastély egyik, érdekessé­ge a színházterem, amely egyike a XVIII. századból ránk maradt legérdekesebb színházaknak. A nézőtéren, ahol 200—300 néző fért el, ma is láthatók a zenekar megmaradt hangszerei, kot­ták, kosztümök, színházi kel­lékek. A színház berendezé­seit jobbágyok tervezték és készítették, s ők voltak a színészek is. Egyik legtehet­ségesebbjük, P. I. Kovaleva- Zsemcsigova volt, akiről azt olvashatjuk, hogy már 13 éves korában játszott a kas­tély színházában bemutatott operában. — Volt nekünk egy mai műnk.■ ___ 9 9 . . . ? . ... — Azaz van nekünk egy malmun k ... __9 ? .,. ? ... — Még pontosabban, sze­retnénk, ha. a malmunk új­ból a miénk' lenne — kez­dett bizonytalanul e témá­hoz legutóbbi beszélgeté­sünkkor Csabai József, az Ónodi községi Tanács vb- etaöke. Aztán így folytatta: — Jó Jenire, ha segítenének nekünk. Persze, csak ha le­het, ha tudnak. — Mi is tulajdonképpen a probléma ? — Nos, ,a. történetet eteg messziről keil kezdeni. Az államosí tás után, a községé, a községi tanácsé lett a hely­beli malom. Később aztán, át kellett adnunk a gabonaipar­nak. Megszűnt ugyanis a községek malomipari joga. — Az átadást követően a malom malom maradt? — Először igen. De most már nem őröl. — Akkor milyen óéira használják? — Cseretelepnek és rak­tárnak . Csak fís«*elógással — És Ónodnak mire kel­lene ismét? — Szolgáltatótoknak sze­retnénk. Ezenkívül helyei, .«Ihatna a vegyesipari kiás Icözpantjának és raktára is [ehetne. — Kérték már a mostani tulajdonostól ? — Igen. Hiszen éppen ez az. Kértük ugyanúgy ingyen, ahogy annak idején mi ad­tok, Eb ez úgy látszik, nem fog menni. A gaibonafiétvci- táriő nyolcszázezer tori utol, kér érte. Nekünk pedig nincs pénzünk; de ettől függ/efle- nii] olyasmiért fizessünk, ami azelőtt a miénk volt, s amit mi ingyen adtunk oda? Az ónodi malom ügye nem mindennapi eset Nem tipikus, de mrndeaiképpen ér­dekes. Ezért is jártunk utána. A Borsod-Abaúj- Zamplén megyei Gabonafel­vásárló és Feldolgozó Válla­lat szándéka valóban az, hogy eladja az ónodi mal­mot. Nincs rá szüksége. Vi­szont szüksége van arra a pénzre, amelyet megkaphat érte. Mint mondták, ők is gazdálkodnak; nekik is van­nak fejlesztési céljaik. És Húsa: év a tanács szolgálatában Munkahelye: a járás — Kávéi'. — Igen. Köszönöm. Es hallgatunk. Mindkettőnknek J-ur- csa egy kicsit a. helyzet, a. jelenlegi — hogy divatosak legyünk — szituáció. Nem szoktunk mi itt hallgatni soha. rhben 'az irodában. Az információ, a tájékoztatás sokaságát kapta, és kapja bármelyik, újságíró, aki. idejön, az Edelényi járási Tanács vb-titkárához, ár. Votíila Barnához, a járás legkü­lönbözőbb {lordjairól, terveiről, a, sf- k-vek'o'. n nehézségekről, zökkenők­ről, amelyekhez bizony, elkelne va­lamiféle segítség, talán éppen az új­rág nyilvánossága, a legapróbb falu­ban levő történésekről stb., stb. Most, azonban, valahogy nehezen indul a beszélgetés: mert nem a járás dolgai­ról ’kellene szólni, hanem magáról az emberről, a titkárról, aki húsz éve dolgozik a tanácsnál. Egyszer már ültünk le hasonló cél­lal: éppen tíz évvel ezelőtt. Hosszú idő. mégis úgy tűnik, mintha csak tegnap lett volna. Hurl óban teltek azóta is az évek, mint ar előzőek. Lelkiismerettel vég- - :etí. ered menyes munkával. Ennek vizeseként hadd utaljunk néhány ki­tüntetésre: szocialista munkáért, ér­demérem, honvédelmi érdemérem, as MKP-emlékplakett, számos jutalom, elismerés. Sok köze van ahhoz, hogy például valósággá vált az edelényi gimnázium, a járási könyvtár leg alább tíz községi művelődési otthon. Számos egyéb oktatási, egészségügyi létesítmény. Lehetne miről beszél­nünk. Kezdhetnénk rögtön az elején is, 1945-nél, amikor a MADISZ ala­pító tagja, több évig titkára is volt, ugyancsak ettől az évtől kezdve — ez napjainkban is tart — pártpropagan­dista. Később a tsz-szervezés, Gal- vács. Szakácsi, Finke, Edelény, Mii- csoiiy, Hídvégardó, a járásban adódó legkülönfélébb feladatok, tennivalók sokasága. Hiszen, ha egy tanács igazi gazdája a járásnak, hkkor ott mindig sok a titkár tennivalója is. A munka egésze soha -nincs elvégezve, mindig csak egy része. De mindezek mellett — talán ért­hető — az újságíróban sokkal inkább megmarad a sok-sok személyes él- meny, amelyeket a járás községeiben a titkárral tett közös utak alkalmával akarva-akaratlanul is összegyűjtött. Apró, lényegtelen mozzanatokat, ame­lyek. azért valahol mégis a lényegre utalnak. Megyünk például valame­lyik falunak az utcáján, és álig akad ember, aki ne állna meg, ne váltana néhány szót a titkárral — ismerős­ként. Sokszor éppen nem is hivatalos dolgokról, hanem kifejezetten szemé­lyes ügyekről. A titlcár egy-egy falu­ról majdnem annyit tud elmondani, amennyit eprien a falu tanácsán mon­danak. És amit okvetlenül érezni kell: szeretettel szól a falukról, az embe­rekről. Mindezt magától értetődően. Igen, a titkár itt született, a járás­ban. itt is dolgozik, ismeri területét. 'Víz évvel ezelőtt is ilyesmikről pró­báltunk beszélgetni. Azóta ki tudná megmondani, hányszor találkoztunk már a legkülönbözőbb alkalmakból, hol élesen vitatkozva — ez bizony a jövőben is előfordulhat —, hol hig­gadtan tárgyalva, hol pedig jóked­vűen társalogva. Vajon változott azó­ta, legalább küllemben ez az ember? Nem nagyon értünk rá egymást fi­gyelni. Mozdulatai nem lettek lassúb­bak, hangja is ugyanaz. Kicsit talán bizonyára nem érti félre — a -rán­cok határozottabbak. És inén, a szem­üveget gyakrabban teszi föl.- Tölthetők még kávét? — Köszönöm, nem. — Hát akkor ... elmondok egy ér­dekes történetei egy kis faluból ■ -. talán téma lehetne. Priska 'Tibor különben is, a gazdaságirá­nyítás reformja óta már semmi sem megy ingyen. Egyet azonban meg tudnak ígérni. Attól függetlenül, hogy már vevő is jelentke­zett náluk, ha az ónodíak megadják a kért összeget, az elsőbbség jogán nekik fog­ják eladni a malmot. Más­képp viszont nem. Még ak­kor sem, ha az ónodi tanács már ismertetett kérését a. megyei tanácson is támogat­ják Igazságot tenni nagyon ne­héz ebben a. dologban. Nincs semmi törvénytelen abban, hogy a Gabonafelvásárló el akarja, adni azt, ami az övé. Ugyanakkor érthető az is, hogy az ónod iák igaz­ságtalannak érák, hiszen most őket éppen az a gaz­daságirányítási reform „sújt­ja” ezzel a fonák helyzet­tel, amelynek célja, hogy minden jobb legyen, min­den területen. Az ónodi ta­nács igyekezett kezdemé­nyezni, tehát élni önállósá­gával. Szeretné a szükséges, a lakosság jobb ellátását biztosító szolgáltatóházat, mint célt, megvalósítani. S mert pénze nincs, így a há­romemeletes, üzemi fürdők­kel és öltözőkkel ellátott malomépület, a kínálkozó le­hetőség kicsúszik kezéből. Bár megoldás azért mégis mutatkozik. Talán lehetne Ónodon szolgáltatóház altkor, ha elfogadva az adott helyze­tet, az ebben érdekeltek, s a majdan ott üzemelők közö­sen vállalnék a vételárat. Bíró Péter már mindezen csalt mosoly­gónk — voltak heves ellen­zői. Aztán házról házra jártak, minden családdal beszélget­tek a tanácstagok. A leg­több választókerületben az emberek elöbb-utóbb meg­értették, mit is jelent majd az egészséges, jó ivóvíz. Alapító lagok Elsőként a község vezetői léptek be a társulatba. Az alapító tagolt példáján aztán egyre-másra kitöltötték a belépési nyilatkozatot a családok. — Határkőnek tekintjük 1968 tavaszát, akkorra a la­kosság jelentős része már a vízműiéi.suliit tagjának val­lotta magát. Az embereit megértették célunkat. es megígérték, hogy nemcsak anyagi hozzájárulással, ha­nem társadalmi munkával is segítik majd az építkezést. Beszélgetésünkkor említet­ték a tanács vezetői hogy annak idején részletesen tá­jékoztatták a lakosságot: nemcsak saját erőből való­sítja meg a község a csak­nem 4 millió forint értékű beruházást. Az összeg egynegyedét m járási tanács biztosította, 400—400 ezer forinttal járult hozzá a vízvezeték építésé­hez a Borsod megyei Ta nács és a kivitelező vállalni is. A községfejlesztési alap bői is tartalékoltak 700 ezer forintot e célra. — Másfél millió forintos hitelt kértünk az OTP-től. Ezt az összeget kell a lakos­ságnak visszafizetnie. Elő­nyös részletfizetési akcióval történik a törlesztés, ügy érezzük, egyetlen család szá mára sem jelent különösebb megterhelést. fl falu megmozdult — Ne felejtsük el meg említem, hogy a lakossá® mindvégig figyelemmel kí­sérte a kivitelező, a Borsod megyei Vízmű munkáját. Örvendetes volt látni, hogy valahányszor segédmunkára volt szükség, mindig alkud­tak dolgos kezek. A község párttitkárának, Olajos Andrásnak szavaiból az Is kiderül, hogy ez a be­ruházás, mely a 2222 lelkes község valamennyi lakóját érintette — megteremtette a társadalmi összefogást. A község vezetői úgy emleget­ték: a falu megmozdult... Mindig akadt nézője egy- egy csőszakasz próbájának. Szinte naponta érdeklődtek a műszaki vezetőnél vagy a tanácstagoknál a lakosok, hogyan halad a munka, mi ­korra várható a vízvezeték avatása. A faluban élő 570 csalad egy része bevezette a vizet, kutat állíttatott fel saját portáján. Sok új ház ma már fürdőszobával épüli Nincs messze bizonyára az az idő sem, midőn Aszaló minden házában ott lesz a víz. Gyártás Katalin Mini a rádióban.. fs'wv

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom