Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-24 / 250. szám
CS2AK - MAGYARORSZÁG 4 Szombat, 1970. okt. 24,- ■ . . • • . . 7 -h napjai Tegnap este, a Miskolci Nemzeti Színházban, magyar- országi ősbemutatóként került közönség elé Leonyid Zorin szatirikus vígjátéka, A nagy karrier. Ma este pedig Budapesten, az Állami Operaházban a világhírű Sves- nyikov-kór-us és a Belorusz Művészegyüttes ad műsort. A kórus magyar nyelven szólaltatja meg Kodály Psalmus Hungaricusát. Ez az operaházi est a hivatalos országos nyitányt jelenti, a miskolci színházi eiőadás pedig a borsodi ünnepi események sorozatát nyitotta meg: megkezdődött hazánkban a szovjet kultúra napjainak ünnepi, rendezvénysorozata. Népeinket több évtizedes barátság íűzi össze, és ha azt a történelmileg évezredes fordulópontot jelentő tényf, hogy a Szovjetunió szabadította fel hazánkat, és nyitotta meg számunkra egy jobb, szabad élet lehetőségének kapuit most nem is méltatjuk külön, maga a felszabadulás 25. évfordulója ■ már különös jelentőséget ad a szovjet kultúra idei ünnepségsorozatának. Jelzi a negyedszázad óta fennálló kölcsönös barátságot, a két nép kultúrájának szerves együvé- tartozását. A magyar kultúra kincsei a szovjet nép kincseivé is lettek. Kulturális életünk nagyjai közül alig akad, akinek műveit nem adták még ki a Szovjetunióban. Sok- sők milliós példányszámban, tucatnyi kiadásban jelentek meg Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Vörösmarty Mihály és mások munkái, legújabban Tersánszky Józsi Jenő munkáit adják ki. Filmjeink átütő sikerrel peregnek a Szovjetunió sok ezer mozijában, színművészeinket, zeneszerzőinket. képzőművészeinket sűrű ' egymásutánban őszinte érdeklődéssel fogadják a szovjet emberek. A következő év áprilisában például a magyar színpadi művek fesztiválját rendezik meg a Szovjetunióban. Az eddigi tervek szerint mintegy 40 ma,gyár színpadi művet szándékoznak bemutatni a szovjet színházakban, Katona Józseftől a mai magyar szerzőkig. A kölcsönösség alapján a szovjet kultúra legkülönbözőbb megnyilatkozásai nálunk Is igen népszerűek és ismertek. A felszabadulás óta eltelt 25 év alatt például Gorkij művel 115 kiadásban, 1 millió 350 ezer példányban jelentek meg. Igen nagy számban kerültek a magyar olvasók könyvespolcaira Tolsztoj, Puskin, Gogol. FaV cBftdégj árás Szenfistváulsan gyejev és más orosz és szóv-/ jet írók munkái. Nyolcszáz játékfilmet mutattunk be a szovjet, filmalkotók munkái közül, többször láttunk vendégül szovjet művészegyütteseket, s nem utolsósorban szovjet művészek tanításain nevelkedett fel, és ért el ki- magásló sikereket, új művészgenerációnk. A huszonöt éves évforduló jó alkalom a baráti kapcsolatok bővítésére. A magyar kultúra napjainak az év első felében megrendezett ünnepi sorozata a Szovjetunióban óriási tömegdemonstráció volt. A népből fakadó barátság és testvériség jelei voltak az egyes rendezvények. A mai operaházi díszünnepség kapcsán említett Svesnyikov-kóruson és Belorusz együttesen kívül — ez utóbbit Borsodban is üdvözölhetjük majd — igen sok híres művész érkezik hozzánk. Többek között David Ojsztrah, a világhírű hegedűművész, egyik tanítványával Kremer hegedűművészszel. Több kiállítás nyílik szovjet művészek munkáiból Budapesten és vidéken. Három új film kerül a mozik vásznára: a Bűn és biínhő- dés, a Nagyicorúság, valamint a szovjet—magyar koprodukcióban készült Szerelmi álmok. Ezenkívül igen sok felújítással találkozunk Öt színházi ősbemutató, több felújítás, számos irodalmi rendezvény, szovjet íródelegáció érkezése és egyéb értékes alkalom teszi színessé és tartalmassá a szovjet kultúra napjait, amit majd gálaest zár Budapesten, a Zene- akadémián. Magas szintű állami küldöttséget is vendégül látunk az ünnepnapokon. Furceva asszony, a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztere vezeti az állami küldöttséget, s ezenkívül még tizenkét különböző szakmai delegáció vesz részt az ünnepségsorozat különböző rendezvényein Népünk megfelelően készül az ünnepnapokra, és a központilag szervezett rendezvényeken túl, iskolai, könyvtári. művelődési intézményi kisebb megemlékezéseket is tartanak, s a rádió és a televízió a közvetítéseken kívül önálló programokkal is köszönti az ünnepet. A szovjet kultúra napjai hazánk felszabadulásának 25'. évében ismét megpecsételik a felszabadító és a felszabadított nép közötti barátságot. Benedek Miklós Szentistván község nem fekszik főútvonal mentén, nincs számottevő műemléke, vagy tájmúzeuma, a táj sem kínál különösebb látnivalót, mégis gyakran fordulnak itt meg külföldi vendégek. Vajon mi vonzza őket? Egy kis matyó szobába látogatnak el valamennyien. Fél évszázada még sok iiyen népművészeti remekekkel, faragott, színes bútorokkal, hímzésekkel teli tisztaszoba volt a községben. A Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet szentistváni részlégének kis mintaterme valóságos múzeumként őrzi ezeket az emlékeket. Ennek a „magánmúzeumnak” nincsen prospektusa, nem szerepel idegenforgalmi propagandánkban, de mind több helyre viszik el hírét a népművészeti alkotások rajongói. A szép látnivalók Ilire hozta el ide a közelmúltban a Növi Sad-i (Újvidék) rádió egyik riporterét, egy New York-i egyetemi tanárt, francia asszonyokat, holland. | német, lengyel, cseh és szlovák vendégeket. Bizonya \i e vendégjárásnak is köszön- I hető. hogy • mind nagyobb | külföldi megrendeléseket kap t a matyók szövetkezete. Szent- I Istvánban is bőven akad I munkáink á bedolgozóknak, I akiknek száma az idén harminccal növekedett. A szövetkezet csupán az elmúlt hónapban 110 ezer forint j munkabért fizetett ki, bedolgozóinak Tanuló f e I n ötté 1c Iskolaavató Sa fóbábonyban Október 22-én kettős ünnepséget tartottak Sajóbá- bonyban, az általános iskolában. Ünnepi tanácsülésen emlékeztek meg a községben a tanácsok megalakulásának 20. évfordulójáról. Ebből az alkalomból emlékplakettet adtak át Erdődi Lászlónak, a községi tanács Ki vb-titkárának és Vancső Gyula tanácstagnak, 20 éves munkájuk elismeréseként. Az ünnepi tanácsülést is- kolaávatóval is egybekapcsolták. Elkészült ugyanis az a négy új tanterem,, amelyet a régi általános iskola mögött, azzal összekapcsolva építettek fel. S zocialista társadalmunk egyik alapvető vívmánya volt, hogy mindenki • számára hozzáférhetővé tette a tudást, szélesre tárta az iskolák kapuit, az ismeretekre szomjazó gyermekek és felnőttek előtt. A tudás privilégiumát, szüntettük meg azzal, hogy államosítottuk az iskolákat,1 s az általános iskolát nyolc osztályossá tettük. Olyan iskolarendszert alakítottunk ki mely mentes a zsákutcáktól, biztosítja az egymásra épülést, és a folytonosságot hogy lei-ki képessége és érdeklődése szerint eljuthasson akár az egyetemi padokba is. . A felszabadulást kővető években sok tízezren éltek azzal a lehetőséggel amit megteremtettünk. Már deresedé, idős fejjel, de beültek az emberek az általános is kola padjaiba, megszerezték a ■ továbbtanuláshoz szükséges alapfokú ismereteket. A szakérettségi tanfolyamokon, s később a négy gimnáziumi osztály elvégzésével hasonlóképp nagyon sokan vették birtokukba a középfokú Oktatás nyújtotta isme reteket. Feleslegesnek is tűnik tovább, folytatni a sort, hiszen azt is nagyon jól tudjuk. .hogy az egyetemektől korábban „elzárt” emberek közül milyen sokan szánták Károlyi Mihályné művésztelepének vendége a sárospataki öregdiák A CIRÖKA VÖLGYÉBE bújva frissen meszelt kicsi présház. Előtte nagy kert Közepén hatalmas berkenyefa. Lombja az őszi napfényben szinte lángol. Alatta festőállvány. Ide menekül dolgozni a főváros zajából Hal- my Miklós festőművész. Most azért él már hetek óta a hegyen, mert sok tennivalója van, még mielőtt hosszú útra kelne. Franciaországba készül ismét. Károlyi Mihályné hívta meg őszre, a birtokán létesített művésztelepre, amikor megvásárolta tőle, a Mor.t- martre-on is nagy feltűnést keltő „Ejféli mise a Notre- Dame-ban” című festményét. Sok képe közül csak ettől az egytől vált meg. örül a külföldi útnak, mert Károlyiné művósztelepén Európa, Afrika, Amerika neves művészeivel találkozik majd, s együtt dolgozhat velük. A présház, a parányi műterem olyan zsúfolt, jóformán mozdulni sem lehet benne. A falon festmény festmény mellett, a mennyeTélen Nyáron Mirelit A Magyar Hűtöipar miskolci gyára, a Borsod megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattal BORSODI MIRELIT HETET RENDEZ OKTOBER 26—30-ÍG VIDÉKI SZAKÜZLETEIBEN. A kóstolással egybekötött árubemutatót az alábbi szaküzletekben tartjuk, délután 14* és' Ifi pra között: LENIN VÁROS, SZERENCS, SÄTORAL.IAÜJHELY. K AZINCBARCIK A. ÓZD Tekintse meg, kóstolja, valamint vásárolja készítményeinket, mert a mirelit ayümölcs és főzelék olyan mint a friss! október 26-án 163. számú bolt október 27-én 145. számú bolt október 28-án 154. számú bolt október 29-én 167. számú bolt iktóber 30-án 168. számú bolt Műterme, illetve présháza előtt féstőállványa a berke- nyefa. A csendes Ciróka- völgyben dolgozik sokat. z<?fcről csüngő tartóléceken képek, a földön egymásra rakva szintén. — A munkám, az életem ez a kis présház, az én igazi otthonom — mutatott körbe a fiatal festőművész, amikor nála jártunk. Kijelentése elgondolkoztatott,, s szavaiból a festészetért rajongó, örömökről, szórakozásokról lemondani tudó fiatal művész képe rajzolódott ki előttem. — AZT SZERETNÉM, ha együtt maradnának a képeim— mondotta. — Legalábbis egy időre. Ezek az én gyermekeim, nehezen válnék meg tőlük. Nem csupán a festő önzése ez. Minden képbeli igyekszem kapcsolatot találni modern formában elsősorban a magyar népművészettel, aztán a feledésbe merülő ősi kultúrák — Mezopotámia, a sumirok — színes világával. Ha eladok belőlük, olyan lenne, mintha egy gyöngysorból hiányoznának az összekötő szemek. Egy-egy képcsoport együttesen alkotja azt az egységet, amit szeretnék évek során megörökíteni. — Miért nem másolja le azt a képet, amelyiktől meg kellene Válnia? — Sok a munka, és most nincs időm másolásra. Amikor legutóbbi franciaországi tartózkodásom alkalmával részt vettem egy biennalen Párizsban, megdöbbentett a dél-amerikai festők tárlata. A képek művészi erejüket az ősi kultúrából merítették. Alig vártam, hogy hazaérjek, hiszen a mi népművészetünk szinte páratlan gazdagsága minden művész számára óriási lehetőséget nyújt. Sokfelé jártam az országban. Annyi feledésbe menő anyagot gyűjtöttem össze, főleg a Bodrogközben, a Háromhuta völgyében, hogy ezeket felhasználni, megfesteni évek, évtizedek kellenének. Nem tartozik a divatos művészek táborába, sokat dolgozik és végtelen egyszerűségben él, \pedig jól kereső mérnök lehetne a szakpiájában. Ám, kicsi kora óta a festészet iránt érdeklődött. Amikor felnőtt, és sorsa alakulását maga határozhatta meg, a pikturát választotta. Jó pár éve szolgálja már, nagy odaadással. Az elismerés nem tette elbizakodoítá sohasem. Többször volt már kiállítása, most is nagy gonddal készül- tárlatára, amelyet a tél elején rendeznek meg alkotásaiból. S egy percig sem gondol arra — hiába vannak olykor komoly anyagi gondjai —, hogy a siker pénzzel is párosulhat majd. képeit féltve őrzi, nem bocsátja áruba. Az állványon és körülötte félig kész képek. Szeretné befejezni valamennyit, mielőtt Franciaországba indulna. A palettán pasztellszínű festékek sokasága, dobozokban mustármag, gyöngy, bőr, homok, mák, spárga, szögek, különleges gonddal kockára vagdalt vászondarabok. A kialakuló kompozíció motívu- i mainak alkotóelemei lesznek. ERÉNYE ÉS EGYBEN ere- ! je is Halmy Miklós alkotá- j sainak. hogy kialakított egyéni stílusával gazdagítja a festészetet. Képeit látva, és j azok mondanivalóját ismerve ! megértjük: puritán egyszerűségű élete ritka művészi gazdagsággal párosul. Képei- ! nek nagy (észével a Sáros-' pataki Galériát kívánin gaz- dagítani. András Ida i rá magukat, hogy a munka mellett megszerezzék a legmagasabb fokú bizonyítványt, a diplomát is. „ Az utóbbi években — bál még mindig nagyon sokan élnek a felnőtt fejjel való tanulás lehetőségével — azonban egv kicsit megcsappant a tanulási kedv. S jóllehet azt már többé-kevésbé nyugodt lelkiismereltel mondhatjuk, hogy hazánkban felszámoltuk az analfabétizmust. mégis meg kell mondanunk, még mintegy kétmillió olyan felnőtt él Ma- •gyarországon, aki nem fejezte be a nyolc általánost. Ami különösen elszomorító: nem- csali égiszén idős emberek vannak közöttük, hanem fiatalabbak is. Ment még mindig van egy — bár nem számottevő — ifjúsági réteg, amelynek tagjai a kötelező 16 éves korig nem tudják befejezni általános iskolai tanulmányaikat, lemorzsolódna!:. Akkor, amikor a felnőttoktatásunkról beszélünk, s aa azzal kapcsolatos tennivalóin kát, feladatainkat tesszük mérlegre, a legégetőbb prob- ’ léniaként említjük: el kell érnünk, s mindent meg kell tennünk azért, hogy hazánkban mindenki megszerezze legalább az általános iskola elvégzését tanúsító bizonyítványt, Ezt követeli meg tőlünk — különösen, ha hosz- szabb távra tekintünk előre — a termelési technikai forradalom is. Igiaz, ma még védekezésként talán fel lehet hozni, hogy gazdasági életünkben, a termelés mechanizmusában igen jelentős azoknak a száma, akik nem , vesznek közvetlenül részt a termelésben, akiket az anyag- mozgatásban foglalkoztatunk Azért lehet ezt érvként felhozni, mert az anyagmozgatáshoz látszólag nincs szükség magasabban kvalifikált tudásra. Ám ha folyamatában os távlatában nézzük fejlődésünket, de egyéb em béri szempontokból is, ez a magyarázat elfogadhatatlan. Üzemeinknek,, gazdasági egységeinknek igenis érdeke, hogy dolgozóik legalább az alapfokú műveltséget megszerezzék. 'ény, hogy jelenleg gazdasági egységeink meglehetősen keveset tesznek1 ennek érdekében. Jóllehet Igaz, hogy kötelezni ’ nem lehet áz embereket arra, hogy tanuljanak. Jelenleg, amikor inkább munkaerőhiánnyal kell számolnunk, mint munkaerő-fölösleggel, még csak „szorító tényezőként'’ sem jelentkezik a nyolc általános elvégzésének szükségessége. Éppen ezért úgy tűnik, hogy a jövőben elsősorban az agitációra, a minden emberben benne szunnyadó igényesség és hiúság felkeltésére van szükség. Mert arról nem mondhatunk le, hogy a nyolc általa- , nos iskola elvégzését az emberi igényesség szempontjából kötelezővé tegyük. Külö- , nősen a fiatalabbak esetében.» Hiszen velük számolnunk kell az elkövetkező években. Számolnunk kell akkor, amikor a , rohamléptekkel fejlődő technika egyre inkább háttérbe szorítja a kétkezi mun kát. a nehéz fizikai megerőltetést. Mert ha folyamatában nem kísérjük figyelemmel, akkor esetleg később már késő lesz. Ez. az a szorító szükségszerűség, mely megköveteli valamennyiünktől. hogy ne nézzük közömbösen annak a kétmillió embernek "a sorsai akik még nem rendelkeznek hazánkban a nyote általános iskolai osztgl' olv.’yzésé) tanúsító bizopv'l'iánnvr' Csatorás Annáinál ia • T
